Danielle LaPorte - Vágytérkép

Hogy állsz az idei célkitűzéseiddel? Hányat sikerült már kipipálni a listádról? Csak keveset? Esetleg többet? Vagy már mindet? 
Lehet, szilveszterkor újra felírod, ami nem sikerült, és jövőre végre  biztosan megvalósítod? Ott a Visionboardod a számítógépeden és a telefonodon is háttérképként, hogy emlékeztessen az áloméletedre? 

Mindig jön egy újabb videó, podcast, amely azt ígéri: Ez az egyetlen, amire szükséged van, garantáltan megváltozik az életed, végre eléred a céljaid. 

Te is érezted már, hogy az imént említettekkel, legyen szó kurzusokról is, nem tudtál mit kezdeni? Nem vagy egyedül. Ezek előtt általában tartanak egy ingyenes webinart, és korábban részt vettem már néhányon. Egyrészt anyagi okokból nem jelentkeztem végül, másrészt, mert nem vonzottak, nem tudtak 100%-osan megszólítani. 
Ma már tudom: valami hiányzott. 


💞💞💞💞


Tavaly egy ismerősöm mesélt egy férfiről, aki buszsofőr akart lenni, hogy gyerekeket szállíthasson különböző foglalkozásokra. A környezete csak legyintett az ötletre. Mégis megszerezte a jogosítványt, és ma már boldogan vezeti a buszt, miközben a gyerekek mögötte nyüzsögnek. Annyira jó volt hallani ezt a történetet, mert éreztem, hogy ez az ember tényleg ezt szerette volna csinálni! 
Vagy szebben mondva: erre vágyott.

Mert mit látunk manapság? Mindenki bestsellerszerző, érthetetlen rövidítésű coach, valaminek az alapítója, tartalomkészítő - elnézést, Content Creator (ami én is vagyok 😁, csak galád módon nem tolom folyamatosan mindenki arcába a posztjaim, és a saját gondolataim és tapasztalataim osztom meg, nem a trendeket követem). Valahogy az olyan hétköznapi szakmák, mint a buszsofőré vagy a bolti eladóé, nem mutatnak jól a közösségi oldalakon. 

Hány karriertanácsadáson kérdezik meg vajon: És Ön mit szeretne? Mire vágyik? Hogyan szeretné érezni magát? Azt tapasztaltam, csak felvázolnak lépéseket, ill. konkrét cégeket, állásokat, munkaköröket sorolnak fel. Nem egyszer olyanokat is, amiknek köze sincs az ember végzettségéhez, érdeklődési köréhez, ám ez egy másik téma, és a statisztika fontosabb, mint az ember az asztal másik oldalán.  

Ezért is volt annak idején, hogy feljelentkeztem egy rakás olvasós kihívásra, és a legtöbbe belebuktam. Egy plecsni végül mégsem volt elég, hogy elolvassam azokat a könyveket. Legyünk őszinték: jó dolog a plecsnigyűjtés, lehet menőzni a könyves közösségi oldalakon velük, ám azokon kívül a kutyát nem érdekli. 
Kapott már valaki azért meg egy állást, előreléptetést, ha két jegy közt állt az iskolában, a jobbat, mert 500+ plecsnije volt valahol az interneten? Nem. 


💞💞💞💞


Feltetted már magadnak azt a kérdést: Miért ezt a könyvet olvasom most? Mert mindenki ezt olvassa, és nem akarsz kimaradni? Mert egy influenszer/ismert ember ajánlja? Lehet, szívesebben olvasnál valami rövidebbet/könnyedebbet/fajsúlyosabbat/más műfajt? 

Ilyen ez a filmes szakma (ahogy egy volt osztálytársam mondta), pontosabban az online világ: ha valami nem trendi, mások által csodált, nem kelt irigységet másokban (elvégre ki akar buszsofőr lenni?, azzal nem lehet olyan sokat keresni és szponzoraid sem lesznek!), akkor csak legyintenek rá. 

Pár éve valaki megkérdezte: Mivel foglalkozom mostanában?, mire elmondtam, hogy van egy könyves blogom. Jött is a reakció: "Azzal nem lehet valami sokat keresni." Látod? Egyből azt nézte, hoz-e valamit a konyhára? Ha nem fizetnek érte, minek csinálni valamit? Magamban tisztáztam, hogy valóban (bár korábban azért szép számban kaptam recenziós példányokat), és ezt válaszoltam: "Ki tudja, mit hoz a jövő?" Nyilván azt gondolta, én is falom a mostanában népszerű erotikus, egzotikus helyszíneken, Szürke Krisztiánokkal teletűzdelt bestsellereket. Azért megkérdezte, milyen könyvekről írok? És itt még jobban meglepődött: Klasszikus és kortárs irodalom, művészet, életrajzok. Sajnos, a Vers hétfőn és az önismeret kimaradt, abban azonban biztos vagyok, hogy nem szeretne velem soha többé találkozni. 😁






Danielle LaPorte és az akkori férje, 2010 szilveszterén tervezgette a következő évüket, mi mindent fognak megvalósítani a következő évben. A lista egyre bővült a következőkkel: 
  • új konyhaasztal
  • rendbe tenni a kertet 
  • összerakni az önrészt egy házra 
  • és ehhez hasonlókkal. 





Ám Danielle-nek valahogy mégsem tetszett: nem volt felvillanyozó. És ekkor rájött: hiányoznak róla az érzések! Fel is tette a férjének a következő kérdést: Hogyan szeretnéd érezni magad? Ezt az egyetlen kérdést, amely mind a listát, mind az életüket más fénybe helyezte. 

Danielle előtt ugyanis kristálytisztán látszott valami, amiről a sikertanácsadók megfeledkeznek: A célok eléréséhez az érzések mutatják az utat. 
A szokásos Ezt tedd, hogy elérd a célod! helyett, feltett egy másik kérdést: Mit kell tennem ahhoz, hogy így érezzem magam? Mi az az érzés, mik azok az érzések, amikre vágyom? 
A kérdést  bedobta a közösségi oldalain is, és a könyvében olvashatjuk, hányféle választ kapott. A lényeg azonban egyértelmű: azért vágyunk valamire (akár sok dologra is), hogy jól érezzük magunkat!


A könyv két részből áll: az első felében, az elméleti oldalt ismerjük meg:
  • Miért fontosak az érzéseink?
  • Hogyan mutatják az utat a vágyainkhoz? 
  • Mi a különbség a szándék és a célok közt?
  • A Lélekből fakadó célok kettőssége.


A második részben egy munkafüzet segítségével: 
  • alaposan áttekintjük a különböző életterületeinket
  • megismerjük, hogyan lehetünk lelkileg rugalmasak
  • megkeressük a vágyott mélyérzéseinket/mélyérzésünket
  • hogyan használjuk a vágyott mélyérzéseinket iránytűként
  • másként használjuk és gyakoroljuk a hála fogalmát
  • és megtanulunk cselekedni is. 


Termelékenység- és eredménycentrikus társadalmunk ugyanis kórosnak bélyegzi az érzéseket. 

(...) nem értékeljük annyira a belső ráhangolódást, mint a külső megvalósítást. 

Bertha Bulcsú már a múlt században megfogalmazta, hogy érzelmektől fertőtlenített barbár korban élünk, amiket, ha mégis felismerünk, titkolnunk kell. Legfeljebb a különböző manifesztációs tartalmakban találkozunk vele, hogy vizualizáljuk, amint a kacsalábon forgó palotánkban sétálunk szobáról szobára, és képzeljük el: Milyen érzés ez a séta? Persze, ez is fontos, azonban a Vágytérkép a jelenről sem feledkezik meg. Lehet, nincs is szükséged kacsalábon forgó palotára? 


A bejegyzés írása közti egyik szünetben jutott eszembe: miközben azt látjuk, hogy a vállalati kultúra tele van érzelemmentes ötéves tervekkel, nem telik el nap, hogy valaki ne idézzen valamit Steve Jobstól. Gondoljunk csak a híres stanfordi beszédére: „Legyen bátorságotok a szívetekre és az intuíciótokra hallgatni. Valahogyan ők már tudják, mivé akartok válni.” Ugyanerről ír Danielle is. 

Az érzések iránytűk, ha valamelyik felbukkan, azt jelenti, valamit megpiszkált bennünk, akár jó, akár rossz értelemben és dolgunk van vele. 

Nem szabad elfelejtenünk, milyen képlékenyek és rétegzettek az érzéseink. 





A szerző számos történetet oszt meg saját magáról: az ő számára is ismerős:
  • ha valaki túl sokat akar (követelőzőnek tartják) 
  • elfoglalt
  • nagyon vágyik valamire, miközben teljesen be van gyulladva. 

Utóbbit én is nagyon jól ismerem: amikor 2010 márciusában azon agyaltam, indítsak-e könyves blogot? Szerettem volna megpróbálni, szerettem volna megosztani másokkal a könyvélményeim, de közben ott volt, hogy bizonyos értelemben meg kell mutatnom magam. 
Ugyanezt éltem át 2022 januárjában, amikor napok óta ott motoszkált bennem, hogy a korábban törölt, ám lementett blogom fel kellene támasztani. Mert mennyire szerettem. Mert voltak tényleg jó bejegyzéseim. De bárki elolvashatja ezeket! 😨😰🙈 Nem mintha korábban nem olvashatta volna őket, ugye.  Hiába hajtogattam volna magamnak: Magabiztos és erős vagyok, miközben féltem. Hasonló arcot vághattam:





Közben A Pendragon legendát olvastam újra, amikor belefutottam a könyvöröm szóba, és elkezdtem azon gondolkodni: Milyen jó név is lenne ez egy könyves blognak? Ráadásul előttem senkinek sem jutott az eszébe, így létrehoztam, majd később nyilvánossá tettem és új bejegyzéseket is írtam. Hasonlóan voltam az Instagrammal is tavaly decemberben. Erről majd később írok. 😉

De Jennifer Lopez sem kivétel, aki a Dance Again turnéja tervezésekor élte át ezt. Mert ez egy egyetemes érzés, ami nem válogat: mindegy, hogy híres vagy, vagy sem, felüti a fejét, amikor többre vágyunk. Amikor valami új felé terel bennünket az élet, amikor magunk mögött kell hagyni a régi énünket. 


💞💞💞💞


Danielle a könyvében több mítoszról is lerántja a leplet: 
A sikertanácsadók szerint elég, ha 21 napig (esetleg 30-ig) kitartunk, és onnan már könnyedén megy minden. Azonban ez nem egészen így van, hiszen sokan az első héten elvéreznek. De miért? Erre kapunk választ Danielle barátjától, Todd Herman sportpszichológus és coach, aki olimpikonokat készít fel. De hogy mi a titok, azt most nem árulom el 😉, a könyvben megtalálod. 


A sikeres emberek már vasárnap megtervezik a hetüket - ezzel kb. két-három éve találkoztam először. Erre itt van Danielle a 2014-ben megjelent (magyarul 2018-ban) könyvében, melyben feketén-fehéren leírja, hogy ő pénteken tervez, a hétvégét a mentális egészségének szenteli. Ezt hívják holisztikus szemléletnek, amikor nemcsak egy területet veszünk figyelembe, hanem a nagy képet nézzük. Mert az életünk nem csupán a munkánkból áll. A szombat általában a házimunka (nagy bevásárlás, takarítás stb.) napja sokaknál, így mikor pihennek, ha vasárnap már a sikeres új hetet tervezgetik? 





A céljaink kőbe vannak vésve, ha szilveszterkor felírtuk, akkor a következő szilveszterig meg kell valósítanunk mindet.
Nem. A céljaink sincsenek kőbe vésve. És itt jön a cél és a szándék közti különbség: míg a célhoz motiváció (kívülről) szükséges, addig a szándékhoz inspiráció, ami belülről jön. Ha pusztán azért írom ezt a bejegyzést, hogy bebizonyítsam, milyen okos kislány vagyok, akkor valakinek bizonyítani akarok. Akár valakinek, aki korábban kételkedett bennem, akár az online világ ismeretleneinek: Bezzeg én ilyen könyveket olvasok! 

De ha recenziós példányként kaptam volna a könyvet, abban is külső motiváció lenne. És ez is elfogadható. Azonban ha azt mondom: az a szándékom, hogy megosszam, mit olvastam és tanultam ebből a könyvből, hogyan alkalmazom lényegében már évek óta, csak nem tudtam, az már inspiráció. Mert közben jönnek a gondolatok, milyen példákat írhatok bele stb. 

A következő a helyzet: teljesítményre programozott robotként elfogadtuk a siker általános szerződési feltételeit, amelyek valójában gátolják az ösztöneinket. Struktúrák, programok, edzéstervek - a tudományágaknak és az elméleteknek a szabadságunkat és a független gondolkodásmódunkat kellene támogatniuk, ám ehelyett sokszor elfojtják az energiánkat. 

A céljaink pedig olyanok, mint az időjárás: változékonyak. Ahogy január 1. és december 31. között sem ugyanazt a hőmérsékletet mutatja állandóan a higany szála, és előveszünk vagy éppen elteszünk, kiselejtezünk egy-egy ruhadarabot, úgy mi is rugalmasak maradunk. Lehet olyan célunk, aminek már lejárt a szavatossága. Lehet, ami esetleg megmarad, csak még nem valósult meg. És az is megtörténik, hogy valami másként alakul (ahogy elered az eső, szelessé válik az időjárás, kisüt a nap), és ehhez alkalmazkodunk. 


Azok, akik elfojtják a vágyaikat, azért tudják megtenni, mert a vágyaik elég gyengék ahhoz, hogy el lehessen fojtani őket.
William Blake


A Vágytérkép nem a toxikus pozitivizmuson alapszik: ahhoz is kapunk segítséget, ha nem túl rózsás a helyzetünk. Ilyenkor a Don't worry, be happy helyett mit tehetünk? Elfogadjuk, és emlékeztetjük magunkat arra, hogyan is szeretnénk érezni magunkat? Olyan ez, mintha megtanulnánk Pollyanna örömjátékát. Mert - ahogy Danielle is megállapítja, és a spirituális gondolkodóktól is ezt a választ kapta - az ember alapvetően az örömre vágyik, az örömöt keresi. Milyen érdekes, hogy a  blogom neve is ez lett? 


 "Just step into your feminine energy, and you will get everything you want." - "Csak lépj be a női energiáidba és mindent meg fogsz kapni." 
Danielle: Szeretnéd magad nőiesnek érezni? Vegyél fel egy szoknyát!
A női energia a létezés, hogy csak vagyunk, a maszkulin a cselekvésé. Ezek azonban mindannyiunkban ott vannak különböző arányban, és használjuk is őket, amikor épp arra van szükségünk. Ha csak álmodozunk a kanapén, azzal nem vagyunk előrébb. Ebben segít a könyv második része, hiszen az álmaink nem fognak egyszer csak bekopogni luxuskivitelben. 


💞💞💞💞


Elárulom, hogy három vágyott mélyérzést írtam fel magamnak: könnyed, örömteli és inspirált. 
Kezdjük az utóbbival: az inspirált számomra azt jelenti, hogy felbukkant valami (mint a könyvöröm szó vagy láttam egy selejtezős videót a YouTube-on), és megmozgatott bennem valamit. Ideje kirámolni a szekrényt, évszakváltáskor átnézni a ruhákat és eltenni, amire nem lesz szükségem a következő hetekben. Egy könyvet olvasva, akár fogmosás vagy mosogatás közben, jön egy ötlet a bejegyzéshez. Ez fel is villanyoz, beindítja a kreativitásom. 

Könnyed: lehet, hogy valaminek egy bejegyzéshez utána kell néznem, ám nem érzem kötelezőnek, mert érdekel. Rájöttem, a nyelvtanulásban is azt szeret(t)em, hogy milyen téma jön a következő leckében, ami vicces is lehet. Esetleg inspiráló. 

Örömteli: hogy jól érezzem magam közben, legyen szó a vasalásról, mert jobban néznek ki a ruháim, vagy amikor kitaláltam a Nyaraljunk könyvekkel! bejegyzésem és a II. felvonását. Ahogy felpakolva elindultam a szatyraimmal és a telefonommal a tengeripartra, rájöttem, hogy dög nehéz a könyves szatyor, ám annyira vicces volt, hogy ezt megcsinálom, hogy túl is tettem magam ezen, inkább röhögtem. 
Ha már az Instagramot emlegettem: a sok csészikés, szelfis, kacatos-cukiságos könyves képek mellé, bevittem a saját elsőosztályú tengeripartom. 😁Arról már nem is beszélve, amikor a Canván keresgélek és igyekszem az adott műből a lehető legsokkolóbb idézetet megosztani a sok felszínes tartalom közt. Ez az igazi öröm. És jó látni, hogy vannak mások is, akik hasonlóan gondolkodnak, akik nem öncélúan, lájkokért posztolgatnak, hogy ma is kitegyenek valamit, hanem értéket adjanak, elgondolkodtassanak, inspiráljanak másokat. 

Tisztában lenni az igazi vágyaiddal - ez igazán felszabadító érzés, mert nem akarsz bizonyítani többé senkinek, beleértve magadat is. gondolj bele egy kicsit! Nincs több bizonygatás. Elszédít az érzés? Mert engem igen. 


NEM ÉRDEKEL 😉



Mégis, mit ad ez a könyv? 
  • Segít 
  • visszatalálni önmagunkhoz és jobban megérteni magunkat, azaz tudatossá válni 
  • rugalmasabbá válni
  • másként kapcsolódni a világhoz
  • tudatosítani, hogy mi felelünk azért, hogyan érezzük magunkat (nem pedig más)
  • figyelni az érzéseinkre, melyek iránytűként szolgálnak. 
 
A vágy minden, csak nem egy könnyelmű érzés. Érintkezési felület közted és valami között, ami nagyobb nálad. Egyetlen vágy sem jelentéktelen vagy észszerűtlen. Ha magával ragad,még ha csupán kicsit is, magasabbra emel. a vágy az, ahol az isteni él, a vágyad ihletében. Minden vágyunk nagy jelentőséggel bír, és komoly következményekkel jár, ezért figyelmet érdemel. 
Mama Gena

Ráadásul annyi időt szánsz rá, amennyit akarsz. Nincs megszabva, hogy x nap alatt teljesítened kell. Egyes részeit ki is hagyhatod, ha most nem érzed a magadénak őket. Félre is teheted, én is megtettem és pihentettem olykor, utána pedig visszatértem. Nincs jó és rossz válasz, csak válaszok vannak. Lehet, egy mélyérzésre bukkansz. Lehet többre. Mindez teljesen rendben van. Ahogyan az is, hogy a későbbiekben ezeken is változtass. Akár csak egyet, akár az egészet lecseréld. Az a lényeg, hogy a mélyérzéseid számodra legyenek fontosak. Nem a családod, a kollégáid, a főnököd, a szomszédod, a barátaid, egy ismert ember vagy az online világ számára. 

Kérlek, alakítsd a magad igényeihez!

💞💞💞💞


Tudod, mi a különbség a bejegyzés elején említett kihívások, x napos programok és a Vágytérkép között? Az, hogy ez egy életfilozófia, tehát nem hagyjuk abba az x+1. napon, hanem az életünk részévé tesszük. És tudod, mi a legjobb benne? Hogy bármikor elkezdhető! 
  • Nincs genderhez, korhoz vagy világnézethez
  • bolygóálláshoz, csillagjegyhez vagy személyiségtípushoz
  • családi állapothoz vagy anyagi helyzethez
  • testalkathoz, lakóhelyhez, napszakhoz kötve. 

Csinálhatod egyedül, de mással, másokkal együtt is. Ráadásul, bárhonnan szerzed is be a könyvet, az ára csupán a töredéke a tuti sikert ígérő programoknak, ám össze is kötheted ezekkel, ill. a közösségi média tartalmaival. Tudom, most nehezebb, ám bízzunk benne, hogy lesz egy újranyomás előbb-utóbb. 


💞💞💞💞


A könyv tele van inspiráló idézetekkel, jól megfér köztük a buddhizmus, a kereszténység, a spiritualitás woo woo gondolataival együtt. Ám Danielle képes mindezt úgy ötvözni, hogy szinte fel sem tűnnek. Ahogy gyerekkorában a polcán megfért a rózsafüzér és a leopárdos hintó. Mert ez a valódi spiritualitás, amikor meglátjuk a másik világnézetben is a jót, az értékeset. 


Tudod, mire jöttem rá olvasás közben? Hogy lényegében évek óta ezt csinálom, csak nem tudtam, hogy így is hívhatom! Danielle segített "gatyába rázni" és rendszerbe foglalni. Ez vezetett ennek a blognak a megszületéséhez, hogy elengedtem a görcsös olvasást és márciusban így kezdtem a Dollárpapáról a bejegyzésem: "Idén három jelöltem is volt a Színházi világnapra, azonban mivel épp egy életrajzot olvasok egy ideje (Anthony Summers könyvét Marilyn Monroe-ról), arra jutottam, a mai napra valami igazán szórakoztatót választok, és jobban nem is választhattam volna a Dollárpapánál."

A könyvet pedig a Coop bolt könyves állványán találtam 1490 Ft-ért, és ugyanazt kaptam tőle, mint egy sokkal drágább kurzustól: segített még inkább visszatalálni önmagamhoz, és megerősített abban, hogy jó úton járok. 


Végül pedig megosztom az egyik kedvenc idézetem, amely nem szerepel a könyvben, ám ugyanezt mondja ki: 
Maga tudja legjobban, mi teszi boldoggá.


Tudat alatti üzenet: Az elsődleges szándék az, hogy jól érezd magad. 


Danielle LaPorte: Vágytérkép
Eredeti cím: The Desire Map
Fordította: Balázs Laura
311 oldal
Partvonal Kiadó, 2018
3690 Ft

0 Megjegyzés

Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).