Ízek, utak, Toszkána


Olaszország-rajongóként nem volt kétséges, hogy beszerzem, amikor négy évvel ezelőtt egy akcióban felfedeztem a regényt. Persze hatalmas elvárással vetettem bele magam, miután a filmet előbb láttam, és emlékszem, akkor nagy csalódás volt számomra a könyv. Nemcsak azért, mert Frances Mayes nem az a szingli, aki boldogtalanságából menekül Toszkánába, hanem mert Frances Mayes egy olyan nő, aki megtehette, hogy házat vegyen Toszkánában, de mégis az ottani bürokrácia és a rengeteg felújítás miatt nyafog sok-sok oldalon át.
Valljuk be őszintén, ha bármelyikünk összespórolná a pénzt egy toszkánai házra, azért fel lenne készülve a felújításra is, nem?


Aztán két hónapja újra eszembe jutott a regény. Talán, mert szemben van most is velem és általában minden könyv megérdemel még egy esélyt. 




 
Ahol vagy, az vagy. Minél közelebb áll a szívedhez egy hely, minél mélyebben van benned, annál jobban összefonódik vele az identitásod, az egész lényed. Az ember sohasem véletlenszerűen választ ki egy helyet – a hely, amelyet választ magának, elárulja, mi az, amire valóban vágyik.
  
Azért most is ott volt bennem a kisördög a nyafogás miatt. Kit érdekelne a sok munka, amikor olyan gyönyörű neve van az ember lánya házának, hogy: Bramasole (napra vágyó)? Mert Bramasolénak saját története van. Ha azok az aládúcolásra és vakolásra váró falak beszélni tudnának... És ezek mellé ott a kert, az olaj- és gyümölcsfák és a toszkán napsütés, ill. a mínuszok télen. De kit érdekelnének, amikor a kandalló előtt üldögélve a saját olajfáinkról sajtolt olajba mártogathatnánk a bruschettánkat?

Aki esetleg nem tudta, nemcsak Frances Mayes kilencvenes években vásárolt toszkánai házának történetét és az írónő családját, barátait ismerhetjük meg, hanem számos helyi specialitás receptjével és kultúrtörténeti ismeretekkel is gazdagodhatunk. Utóbbiak miatt már megéri a kezünkbe venni.


 A receptek között találtam néhányat, amit nagy valószínűséggel kipróbálok majd, de addig is belelapozok néhányszor, hogy egy kicsit újra Toszkánában érezhessem magam egy-egy esős őszi délutánon. Ha pedig valakinek ez a könyv sem hozza meg a kedvét egy toszkánai kiruccanáshoz, akkor semmi.

Kedves Olvasó, 2023-ban újraolvastam a könyvet és felfedeztem, hogy valójában nagyon jó. Itt írtam róla.

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Eredeti cím: Under the Tuscan Sun
Ford.: Sümegi Balázs
332 oldal
Tericum Kiadó, 2002
2790 Ft
Bramasole fotóját itt találtam.

2 hozzászólás

  1. MARIANNE2013. október 2. 14:45

    ...megveszekedett italofil révén én is elolvastam, a folytatással együtt.
    Kellemes, hangulatos, sok-sok infóval - de az a sok nyafogás valóban nagyon zavaró...

    VálaszTörlés
  2. Andiamo2013. október 2. 16:55

    Akkor duplán kezet foghatunk ;). A folytatásokat én is olvastam és határozottan jobban szeretem őket.
    A nyafogásoknál mindig úgy éreztem, hogy valaki jó dolgában már nem tudja, mit csináljon.

    VálaszTörlés