Álljon meg a nászmenet!

- Ej, ne legyen kishitű. Lássa, én is szenvedek, én is csalódtam az életben, éppen csak úgy, az a vihar tépáz engemet is, amely magát, de mindig azt gondolom, hogy még jobban is csalódhattam volna. Nos, a méltóságos gróf úr is csalódhatott volna még jobban.

Ezennel én is hivatalosan hozzákezdtem a Várólistám csökkentéséhez. Inkább nem is árulom el, mióta várt rám a regény a polcon.

A regény ötletét egy reformkori eset adta, amiről Mikszáth rögtön az elején meg is jegyzi, ő az események krónikása, azaz minden úgy történt, ahogy azt leírja.

Az 1810-es években két diák, Buttler János és Bernáth Zsigmond zöldcsütörtökön (Nagycsütörtökön) a sárospataki kollégiumból hazaindul Bornócra Bernáthékhoz. Útközben megállnak Olaszröszkén a korcsmárosnál, azonban amikor a faluban élő Dőry báró hírét veszi a jurátusok jöttének, rögtön magához hívja meg őket, amit ők el is fogadnak. A lelkes fogadtatás után a diákok továbbindulnak, de ígéretet tesznek Dőrynek, hogy visszafelé is betérnek hozzá.

Buttler a  Bernáthék szomszédjában lakó Horváth család legkisebb lányába szeretett bele, immáron öt éve, akit az apja a széltől is véd. A visszaindulás előtt a gróf összeszedi minden bátorságát és megkéri a lány kezét annak szigorú apjától. Az engedélyt meg is kapja, így boldogan indulnak haza és ismét betérnek Dőryék, ahol nem várt bonyodalommal találják szembe magukat...
Még annyit árulnék el, hogy szereplőink életét további éveken át követhetjük nyomon és szinte az egész országot bejárják közben.

Szeretem Mikszáth humorát, most sem kellett benne csalódnom, hiszen a regény szinte minden oldalát áthatja az irónia. De a lezárás most nem tetszett. Minden szál lezárul, minden esemény végére pont kerül, de bevallom, nem erre számítottam. Persze ez nem tart vissza attól, hogy mást is (újra)olvassak az írótól.