Deus ex machina

"Nem akar találkozni az anyjával, most nem akar foglalkozni vele. Valójában mindig is zavarba ejtőnek találta, ha az anyjával kellett foglalkoznia. Nem arról van szó, hogy gyűlölné őt,még csak nem is neheztel rá, ahogy állítólag oly sok halandó fiú érez gyűlöletet és neheztelést az anyja iránt - próbálnának csak szerencsét a mi tomboló, bosszúvágyó anyáinkkal, odafent a felhőkbe burkolózó Olümposzon! -, egyszerűen csak a legkevésbé sem tartja őt anyaszerűnek, hiszen nevetségesen fiatal, alig húsz évvel idősebb nála; ráadásul úgy tűnik, egyre csak fiatalabb lesz,legalábbis nem öregszik, és Adamet aggodalommal tölti el az érzés, hogy szép lassan utoléri. Úgy tűnik, az anyja is tudatában van ennek a jelenségnek, és a legkevésbé sem találja különösnek. Sőt, amióta Adam elég idős lett ahhoz, hogy észrevegye, milyen fiatal az anyja, időről időre rajtakapni véli az asszonyt azon, hogy összeszorított ajakkal, egyfajta hallgatag élénkséggel méregeti őt, mintha türelmetlenül várná, hogy végre eljusson valamiféle megvalósíthatatlan érettségre, hogy végre egykorúak legyenek, hogy kart karba öltve elindulhassanak a jövő felé, ami... milyen is lesz? Adam számára apa, az anyja számára pedig férj nélkül való. Mert Adam apja haldoklik. Ezért van itt Adam, ezért figyeli nevetségesen kicsi pizsamájában, hogyan virrad fel nyárközép napjának hajnala."

Az ablakban egy fiatal férfi, Adam áll és az éppen megálló vonatot fürkészi. Adam Godley (a nem angolosok kedvéért god = isten) a feleségével, Helennel érkezett a szülői házba, ahol a Toronyszobában az apja, az idősebb Adam fekszik kómában a szélütése után. Furcsa egy család ez a Godley-éké. A családfő egész életét  a munkájának, a végtelenek kutatásának szentelte. Az első felsége elhunyt, majd feleségül vette a nála jóval fiatalabb Ursulát. A szülői házban élő 19 éves lányuk, Petra nemrégiben még leborotválta a fejét és éppen egy könyvön dolgozik, melyben betűrendben ismerteti az emberiség minden létező betegségét. Ursula, a ház asszonya jobbnak látta, hogy beteg férjét  a kórházból hazatérve a dolgozószobában helyezzék el, ahol éjjel-nappal be vannak húzva a függönyök. Pedig Ursula nem tudja, mennyit érzékel valójában férje a külvilágból. De úgy érzi, a vén satrafa, a korábban jobb létre szenderült anyósa is egyetértene vele. Az ifjabb Adam és Helen kapcsolata sem mondható tökéletesnek, ott lebeg köztük a válás gondolata.
A családhoz tartozik, Rex, a kutya, ill. a házvezetőnő, Ivy Blount és a béres, Duffy.

Nemsokára megérkezik Roddy Wagstaff, aki a beteg életrajzát készül megírni, mellesleg Petra "udvarlója". Bár ezt sem lehet rá mondani a szó megszokott értelmében, inkább csak Petra képzeletében érzi, hogy érdeklődik Roddy iránt, ill. Roddy őiránta.
   A nap folyamán egy különös idegen, az id. Adam jó ismerőseként mutatkozik be. Ki lehet ez a titokzatos Benny Grace-ként bemutatkozó férfi és vajon mivel kavarja fel az állóvizet a házban?


Az egyetlen nap történetét elmesélő regény egyik narrátora Hermész, aki az istenek szemszögéből mutatja be a szereplőket, a másik pedig az idősebb Adam. Hermész elfogulatlanul mesél, miközben atyja, Zeusz is néhányszor színre lép, hogy szórakozzon egy kicsit. Miközben ő a jelen eseményeit kommentálja, addig az id. Adam a múltbéli emlékeit idézi fel. Mesél a volt feleségéről, a gyerekeihez fűződő furcsa viszonyáról, a betegségéről, vajon van-e remény a gyógyulásra és  természetesen a titokzatos Benny Grace-ről is.

 A két narrátor segítségével ismerjük meg jobban a szereplőket, az érzéseiket és az egymással való kapcsolatukat, miközben az istenek is észrevétlenül folyamatosan jelen vannak az életükben.
Mindketten őszintén, olykor szókimondóan vallanak, és Hermész néhány megjegyzése kiverheti a biztosítékot néhány keresztény meggyőződésű olvasónál, azonban azt tanácsolom, nem érdemes ezen a kb.: négy-öt megjegyzésen felkapni a vizet, inkább folytassuk az olvasást! ;)


 A regény egyértelműen a nehezebb, megemésztendő olvasmányok közé sorolandó, ezért érdemes időt szánni rá. A lezárást egy picit gyorsnak és rövidnek éreztem, és Benny Grace-ről is csak keveset tudtam meg, de ezt leszámítva, aki szereti a komoly témájú könyveket, szeret elgondolkodni az olvasottakon, biztosan nem fog csalódni a Végtelenekben.
A borító pedig nagyon szép. 


John Banville: Végtelenek
Eredeti cím: The Infinities
Fordította: Pordán Ferenc
303 oldal
Geopen Kiadó, 2011
3490 Ft