Szeretem az interjúköteteket, amikből megismerhetünk néhány nagyrabecsült személyt, így nem sokat gondolkodtam 2019 nyarán, hogy a virtuális kosaramba tegyem-e Károlyi CsabaMindig más történik c. kötetét, melynek alcíme 25 irodalmi beszélgetést ígér.
Tény, hogy kevés kortárs magyar szerzőtől olvasok, és ennek nem az intellektuális sznobságom az oka, hiszen a kötetben megszólalók az IRODALOM képviselői, hanem az elmúlt években annyi könyvet szereztem be, hogy idén egyetlenegy újat sem vettem, mert még mindig van mit olvasnom. És igen, a kortárs magyar szerzők közül sokan a korábbi hörcsögölésekből kimaradtak.
Bevallom, nem ismertem Károlyi Csabát, sem a kötetben megszólaló szerzők egy részét, így kíváncsian vettem elő naponta a kötetet és vártam, kit ismerhetek meg ma (jobban) belőle.
Károlyi Csaba kritikus, író, egyetemi tanár, az ÉS főszerkesztő-helyettese. A kötetben olvasható 25 beszélgetés 2003 és 2015 között jelent meg az ÉS-ben, amikor az interjúalannyal valami fontos történt: új kötete jelent meg, esetleg valamilyen díjat nyert.
A szerző ezt írja az Előszóban:
Írókkal azért is érdekes beszélgetni, mert az író egyben feltétlenül olvasó is, az olvasó viszont nem feltétlenül író. Az író saját műveinek olvasójaként és más művek olvasójaként kitüntetett helyzetben van. Nem azért, mert híres ember, ne adj' isten nemzeti intézmény, sőt tananyag. Hanem azért, mert jó esetben képes az irodalmi alkotás folyamatáról olyan belátásokat megfogalmazni, amelyek mindannyiunkat segíthetnek abban, hogy lássuk, mire jó az irodalom, hogyan is lehet olvasni, mi az izgalmas ebben az egészben. Az irodalom lehet hobbi, mánia, okozhat függőséget. Persze, az a jó, ha az írója és olvasója szereti azt, amivel foglalkozik. Mindenesetre az íróval öröm beszélgetni arról a könyvről, amit az ember éppen olvasott tőle, mert végre olyasvalakivel válthat szót, aki azt szintén garantáltan olvasta.
Károlyi Csaba az a kérdező, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nemcsak olvasta az adott szerző könyveit, de vállalja is a véleményét velük kapcsolatban, és ha valami neki kevésbé tetszett benne, valamilyen észrevétele van, azt is képes kulturáltan és építő formában megosztani. Tudom, hogy ez alapvető egy irodalomkritikus esetében, de ha kicsit tágítjuk a perspektívát, nagyon sokan vannak (bármilyen foglalkozásúak), akik számára ez mégsem természetes: sem a felkészültség, sem a megfelelő stílusban tálalt kritika.
Az interjúk általában tizenvalahány oldalasak, kivétel a Nádas Péterrel készült, mely kerek harminc oldalt ölel fel. Minden interjú elején találunk néhány sort az aktuális szerzőről, az interjú apropójáról (amennyiben nemrégiben máshol már készült vele riport, az ott feltett kérdéseket Károlyi Csaba nem ismétli meg, hanem megtaláljuk a pontos megjelenését, így, ha szeretnénk azt is elolvasni, tudjuk, hol keressük) és a másik oldalon egy egyoldalas fényképet.
A kötet végén pedig a Jegyzetekből megtudjuk, mi történt az interjú keletkezése és a könyv megjelenése között a szerzővel, jelent-e meg új műve pl. vagy éppen dolgozik-e valamin. Ez alól kivételt képez a 2007-ben elhunyt Szabó Magda.
Az interjúalanyok közül többen is számos műfajban kipróbálták magukat, írtak gyerekeknek (pl. Kukorelly Endre, Szabó Magda, Darvasi László és Tóth Krisztina), verseket (pl. Kántor Péter), kis- és nagyprózát (pl. Grecsó Krisztián és Dragomán György), drámát (pl. Térey János, Spiró György, Szabó Magda, Závada Pál), történelmi témájú (pl. Spiró György, Péterfy Gergely) vagy éppen önéletrajzi regényt (pl. Györe Balázs).
Van, akit kifejezetten egy téma érdekel, pl. Györe Balázs mindig a saját életéből merít és a szereplői nevei is megegyeznek a valós személyekéivel, míg Spiró György a történelmi témákban mozog otthon, Parti Nagy Lajos nem hagyja szó nélkül az aktuális eseményeket, Tóth Krisztina és Szilasi László pedig azokról a csoportokról (értsd. társadalmi rétegek bizonyos csoportjai) ír, akikről mások inkább megfeledkeznek, ill. Végel László és Kun Árpád egy számunkra ismeretlen, de legalábbis kevésbé ismert világot mutat be: milyen határon túlinak lenni, előbbi esetében Újvidéken, míg a másik esetében inkább azt mondanám: külföldinek lenni egy másik országban.
Egyetlen észrevételem van a Márton Lászlóval készült interjú kapcsán, aki azt mondja, hogy az évek múlásával a fantáziája fogy és kopik, ellentétben a tapasztalatai gyarapodnak. Előbbit főleg ötvenéves kor után érezni - szerinte. Természetesen ez Márton László véleménye és tapasztalata, azonban vannak írók, akik ötven fölött is gazdag képzelőerővel rendelkeznek, mint pl. Gabriel García Márquez, aki 58 éves volt a Szerelem a kolera idején megjelenésekor. 😊
Minden beszélgetésben igazán közel érezhetjük magunkhoz az adott szerzőt, akin érezni, hogy örömmel mesél az életéről, az alkotás folyamatáról (honnan merít ihletet, hol és mit kutat egy-egy műve kapcsán és mennyi idő alatt készül el vele) és a számára fontos kortársakról és klasszikusokról egyaránt.
Ahogy Károlyi Csaba kapcsán már említettem a felkészültséget, ezt a szerzőkről is elmondhatom. Nagyon jó volt olvasni, hogy ők is alaposan beleássák magukat egy-egy témába, vagy akár többe is, ha a születendő művük úgy kívánja, de tudni kell azt is, mit hagyjanak ki.
Továbbá nagyon izgalmas volt megtudni, ki hogyan látja magát mint írót, költőt, szerzőt.
A művekből lehet tanulni, azért is íródnak, de magától az írótól személyesen nemigen. A jó műben a szerző csúcspillanatai rögzülnek, a ritka hullámhegyek. Nem is a szerző beszél, hanem a közösség maga, a kollektív tudás nyilvánul meg az ő révén, aki voltaképpen csak médium, a hullámvölgyek pedig, amelyek az életét neki, a szerzőnek is kitöltik, jó esetben a műből hiányoznak. Az írói munka is normális polgári foglalkozás, szakma, mint sok egyéb. Az író csak akkor író, amikor éppen dolgozik, minden más pillanatban azonban pont olyan tanácstalan, mint a többiek.
(Spiró György)
Annak idején megharagudtam Szabó Magdára Az ajtó olvasása közben, és mint kiderült, ezzel nem voltam egyedül. Azonban az írónő az interjúban mindezt tisztázta, így mindannyiunk számára érthető most már, miért történtek úgy a dolgok, ahogy (szándékosan nem akarok spoilerezni).
25 szerző, aki 25 féleképpen gondolkodik és látja a világot, az írás azonban összeköti őket.25 színvonalas, érdekes és őszinte beszélgetés, melyek nagyon elgondolkodtatóak is egyben, és melyek közelebb hozzák az olvasóhoz azt a személyt, akit sok esetben csak távolról csodál, holott ő is ugyanolyan ember, mint mi vagyunk, csak ezt a hivatást választotta. Vagy éppen a főállása mellett ír, ahogy azt Kun Árpád és Szilasi László is teszi.
Kíváncsi lettem azoknak is a műveire, akiktől eddig még nem olvastam, úgyhogy a kötet nálam elérte a célját, ahogy Kukorelly Endre mondja:
Mesélhetnék úgynevezett műhelytitkokról, nem volna túl érdekes. Számomra semmiképp. Rájössz vagy nem, engem igazából az érdekel, hogy a könyv mennyire olvasható számodra. Mennyire élvezed. Ha az olvasó meghatódik vagy elmosolyodik, bosszankodik vagy gerjedelme támad, akkor rendben.
Károlyi Csaba: Mindig más történik
25 irodalmi beszélgetés
408 oldal
Kalligram Kiadó, 2015
3500 Ft
Velük készültek az interjúk: Kukorelly Endre, Szabó Magda, Térey János, Németh Gábor, Nádas Péter, Grecsó Krisztián, Závada Pál, Oravecz Imre, Dragomán György, Péterfy Gergely, Darvasi László, Garaczi László, Spiró György, Kántor Péter, Láng Zsolt, Parti Nagy Lajos, Györe Balázs, Márton László, Lengyel Péter, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Csaplár Vilmos, Kun Árpád, Szilasi László és Végel László.
Tudtam, hogy bár ezúttal megint új szemszögből olvastam újra az Anne az élet iskolájábant, nem akartam egy harmadik bejegyzést is írni róla. Helyette eszembe jutott, hogy bár tavasszal írtam egy töltelékbejegyzést 4 szemszögből az enneagramról, ahol már említettem Anne Shirleyt, aki egy tipikus 4, most úgy döntöttem, a sorozat második része segítségével megmutatom, milyen is ilyennek lenni, ugyanis az interneten (honlapokon, videókban) elég sok a negatívum rólunk, még akkor is, ha az enneagram lényege éppen az, hogy rávilágít a hiányosságainkra, a negatív tulajdonságainkra és viselkedésmintáinkra és megmutatja, hogyan fejlődhetünk.
Lucy Maud Montgomery, Anne megalkotója is 4 volt, így nagyon jól tudta, mit ír le a regényeiben. 😉
Ha nem olvastad a regényt, időben szólok, hogy a bejegyzés nagyon sok spoilert tartalmaz!
Kezdjük egy rövid áttekintéssel a három altípusról. Minden enneagram típusnak három altípusa van: a létfenntartó (sp -self-preserving), a szociális (so) és a szexuális (sx). Ezek ösztönök, és mindenkinek van egy domináns altípusa, amit gyerekkorában alakít ki magában (a másik kettő is ott van benne, de legtöbbször a dominánst használja), ahogyan az enneagram típusa is ekkor alakul ki, ellentétben a Myers-Briggs személyiségtípussal, mivel a kognitív funkcióinkkal születünk. Természetesen ezek is (a kognitív funkciók) hatnak a személyiségünkre, hiszen más egy INFP 4 (mint Anne Shirley) és más egy más típusú (ENFP, ENFJ, INFJ, INTJ, ISFJ, ENTJ, ESFP, stb.), ám a közös vonások így is felfedezhetőek közöttük.
Egy-egy YouTube-videóban a legtöbben kb. 7-10 perc alatt pár mondatban elmondják, milyen is egy-egy altípus jellemző viselkedése, holott a kép mindig sokkal árnyaltabb. Általában a következőkkel találkoztam:
létfenntartó:a szomorú 4, aki nem mutatja ki a fájdalmát, hanem csendben szenved, olykor mások helyett is, mert míg mások nem bírják el azt a rengeteg fájdalmat, ő ezt is képes elviselni. Tökéletes példája a narrátor a Harcosok klubjából, ahogy terápiás csoportokba jár.
szociális: nyíltan elmondja mindenkinek, hogy ő mennyire szenved. Ilyen Füles a Micimackóból, aki mindig nyavalyog, de persze nem kell vele foglalkozni, ezt is mindig hozzáteszi.
szexuális: Claudio Naranjo (majd azt is elmondom később, miért) ezt az altípust nevezte az őrült 4-nek, aki a benne lévő haragot, gyűlöletet kivetíti a környezetére, másokat büntet a saját szenvedéséért, amit nem akar érezni. Példaként Szörnyellát és Káint szokták felhozni. Agresszív, arrogáns, versengő és asszertív.
Valljuk be, nem hangzik valami jól egyik típus leírása sem, pláne az utolsóé nem. És amikor rájössz, hogy Neked is ez a domináns altípusod, csak nézel. 😕 Mert a leírások (és a párperces elmondások) alapján olyan, mint ha valaki állandóan csak csendben szomorkodna, vagy éppen nyafogna, vagy odamondogatna másoknak. Ezért mondtam, hogy sokkal árnyaltabb a kép, és ezek általában a nem tudatos viselkedési mintákat írják le, ill. csak a személyiség bizonyos helyzetekben való megnyilvánulását. Vannak oldalak, ahol 1-10-ig röviden leírják, milyenek a különböző típusok azon a szinten. A fentebb említettek valahol alul vannak.
Szeretném még az elején leszögezni, hogy egész jól tisztában vagyok a saját hibáimmal és negatív tulajdonságaimmal, de ne gázoljunk már bele még jobban másokba, amikor egyébként is szuperérzékenyek, tehát mindent még jobban magukra vesznek, és az önbizalmuk és az önbecsülésük sem az eget verdesi. Sokan érzik rosszul magukat (vagy még rosszabbul), amikor szembesülnek azzal, hogy ebbe a típusba tartoznak és ilyeneket olvasnak-hallanak magukról. 😑 Ráadásul csak nagyon kevesen kapcsolják össze a szuperérzékenységgel, amiről sok szakértőnek sincs fogalma, ezért is emelik ki külön, hogy ez a meg nem értett típus. Mert tényleg így van. A Te környezetedben pl. hányan tudják, hogy mit is jelent a szuperérzékenység?
Minden 4 szuperérzékeny, de nem minden szuperérzékeny tartozik a 4 típusba. A különböző statisztikák 11-15%-ra teszik a 4-eket, a szuperérzékenyek aránya viszont 15-20%, tehát a másik nyolc típus között is vannak. 😊
Tudom, hogy minden személyiségtípus leírása (legyen az a csillagjegyünk, az MBTI-unk, az enneagramunk vagy más) csak térképként szolgál, egyfajta útmutató, és a valóság és a leírás nagyon sokszor eltér.
Természetesen minden típusnak megvannak a maga pozitív és negatív tulajdonságai, így most az előbbiekből induljunk ki ebből a listából! 😊
Kerestem idézeteket a regényben hozzájuk, ill. más jellemző tulajdonságokhoz, ám nem feltétlenül a felsorolás szerint és sorrendjében haladok a bejegyzésben.
Kezdjük a sebezhetőséggel. Mit is jelent ez? Azt, hogy felvállalod önmagad, az érzéseid és a véleményed, akkor is, ha különbözik másokétól, mered magad gyengének mutatni mások előtt, vállalod, ha hibáztál. Nos, erre számos példa van a regényben.
Már az elején, amikor Anne tévedésből Mr. Harrison tehenét adja el és nem a sajátját. Otthon derül ki, hogy ezúttal nem az ő Dollyja legeli a szomszédban élő Mr. Harrison zabföldjét, hanem a házigazdáé. Miután rájön a tévedésre, átmegy hozzá és bocsánatot kér.
- Tegnap bezártam jerseyi tehenünket a karámba. Ma reggel bementem Carmodyba, és hazafelé jövet egy jerseyi tehenet pillantottam meg a zabföldjén. Dianával ki is kergettük. El sem képzeli, milyen nehéz volt! Csuromvizes lettem, iszonyúan kifáradtam, és kétségbe estem, így aztán amikor éppen abban a szempillantásban Mr. Shearer arra járt és ajánlatot tett a tehénre, ott helyben el is adtam neki húsz dollárért. Rosszul tettem. Persze, várnom kellett volna, és meg kellett volna beszélnem Marillával. De rettenetesen rossz szokásom, hogy meggondolatlanul fejest ugrom mindenbe - bárkit megkérdez. Mr. Harrison, aki ismer, ugyanezt mondja majd. Mr. Shearer rögtön elvitte a tehenet, hogy a délutáni vonattal elszállítsa.
Egy nagyon 4 tulajdonság a szépségre és a harmóniára való törekvés és a kreativitás. A 4, aki minden apróságban képes meglátni a szépet, legyen az egy falevél, egy naplemente, vagy szinte bármi. Sőt, a sötét pillanatokban is felfedezni valami jót. Ehhez tartozik, hogy ki kell élnie valamilyen formában a kreativitását: valamit alkotnia kell: ez lehet annyi, hogy valamit kidekorál, felújít, átfest, átrendez. Bár Anne azt mondja, hogy más falvakban is léteznek már Faluszépítő Társaságok, de nem véletlen, hogy Avonlea-ben ő az ötletgazda.
A szuperérzékenység és a 4-ség egyik velejárója, hogy mindent sokkal intenzívebben és mélyebben élünk meg, mint mások. Ahogy angolul szokták írni a 4-nél: high highs and low lows. Nincs középút.
Meg is lepődtem, hogy bipolárisnak még nem neveztek bennünket, csak dramatikusnak meg tragikus romantikusoknak. 😕
Amikor összegyűlik a pénz a községháza kifestésére, a közösen választott zöld helyett, az egyik Pye kéket vesz (ez tényleg nem Anne hibája), ami borzalmasan fest az épületen:
Ahol csak faluszépítő lakott, ott azon az estén nagy volt a szomorúság. A Zöldmanzárdos-házban olyan nyomott volt a hangulat, hogy az még Davy rosszalkodási kedvét is elvette. Anne vigasztalhatatlan volt.
- Muszáj sírnom, Marilla, még ha nemsokára tizenhét is leszek! - zokogta. - Micsoda megaláztatás!
Egy másik eset kapcsán, amikor a dolgok nem a tervek szerint alakulnak:
- Lesz még nem egy hasonló vagy ennél súlyosabb csalódásod, amíg őszbe nem fordul a hajad - jegyezte meg Marilla, aki őszintén hitte, hogy vigasztaló szavakat mond. - Úgy látom, Anne, nem növöd ki azt a rossz szokásod, hogy túlságosan beleéled magad mindenbe, aztán erőt vesz rajtad a kétségbeesés, ha nem sikerül.
- Tudom, hogy hajlamos vagyok erre - válaszolta Anne gyászosan. - Ha eszembe jut, hogy valami jó fog történni, szinte magasba emel a várakozás jóleső öröme, de a következő pillanatban arra térek magamhoz, hogy óriási huppanással esem a földre. De tudja, Marilla, az a repülés - amíg tart - olyan mámorító... mintha egyenesen átszállnék a naplementén! Ezért az érzésért a puffanás sem nagy ár.
- Lehet, hogy így van - ismerte el Marilla. - De azért én már inkább nyugodtan gyalogolok a földön... repülés és puffanás nélkül. Ahány ember, annyi életforma... valamikor azt hittem, csak egy igaz út létezik... de mióta téged és az ikreket nevelem, már nem vagyok benne olyan biztos.
Örülök, hogy itt már Marilla is kezdi belátni, hogy nem mindenki olyan, mint ő, és Anne-nek ez nem egy rossz szokása, amit ki kellene nőnie, hanem ez is hozzátartozik, ezen nem tud változtatni. És ha nem ilyen lenne, másokat sem tudna lelkesíteni. A 4 az a típus, aki, ha lelkesedik, akkor tényleg lelkesedik, nem marketingfogásként teszi (Pl. Gyere az én kurzusomra! vagy Az én akármim vedd meg!) vagy hogy felhívja magára a figyelmet. Így kipipálhatjuk a listáról a szenvedélyt és az intenzitást is.
Az egészséges NÉGYESek olyan érzelmi mélységekre képesek, melyek a legtöbbünk elöl elzártak.
Akkor jöjjön most a feketeleves, mert bizony Anne is sx4, azaz, ha felbosszantják, már nem olyan kedves és empatikus, mint általában. Igen, velem is régen előfordultak hasonló esetek, azonban a 4-nek éppen a kiegyensúlyozottságot kell megtanulnia, hogy ne ragadják el abban a pillanatban az érzései. És tapasztalatból mondom, hogy ez is tanulható. Nem éri meg felbosszantani magam bizonyos dolgok és/vagy emberek miatt. De nézzük meg Anne-nél ez hogyan jelentkezik! Ő ráadásul Fi-használó, azaz introvertált érző, tehát a saját érzéseihez kapcsolódik, és ez a domináns kognitív funkciója, magyarán nagyon is tudatában van az érzéseinek és ki is fejezi őket. Míg egy Fe-használó (ENFJ, INFJ és ISFJ) a harmóniára törekszik, hogy a környezete jól érezze meg.
Amikor Mr. Harrison immáron harmadjára fedezi fel, hogy Anne tehene a zabját legeli, amit a szemére is vet, hősnőnk eleinte nyugodt, aztán már kevésbé:
- (...) Én csak amondó vagyok, maga vörös hajú szemtelen kis nőszemély, hogyha - amint állítja - a tehén a magáé, jobban tenné, ha inkább arra vigyázna, hogy ne tapossa le a más gabonáját, ahelyett, hogy itt lopja a napot és sárga regényeket olvas... - azzal gyilkos pillantást vetett szegény ártatlan sárgásbarna kötésű Vergiliusra, amely Anne lábánál hevert.
Anne-nek ettől nemcsak a haja lett lángvörös, jóllehet ez mindig is fájó pontja volt.
- A semminél, illetve egy kis fül mögötti pamacsnál még a vörös haj is jobb - vágott vissza a lány.
Anne megjegyzése célba talált; Mr. Harrisont ugyanis igen bántotta a kopaszsága. A dühtől elakadt a szava, és csak némán meredt Anne-re, aki lassan visszanyerte az önuralmát, s egyben élt is hirtelen támadt előnyével.
- Nos, hogy lássa, kivel van dolga, Mr. Harrison, tekintettel leszek önre, mert nekem van képzelőerőm. Könnyen beleélem magam abba, milyen bosszantó is, ha az ember egy tehenet talál a zabban, s így nem is táplálok haragot önnel szemben mindazért, amit mondott.
Itt az empátiát is kipipálhatjuk, azonban van egy ennél cifrább eset is az Egy balszerencsés nap. c. fejezetben. Anne-t fogfájás gyötri egy téli napon, ezért rosszul alszik (egy szuperérzékeny számára tényleg borzasztó, ha nem tudja kipihenni magát), és másnap nyomottan indul az iskolába, semmi szépet nem lát a világban. Már ebből is sejthető, hogy baj van. A kályhában a tűz sem akar meggyulladni, csak füstöl, a gyerekek is fáznak és látják Anne-en, hogy nem olyan, amilyen lenni szokott. A szegény két balkezes és ballábas Barbara Shaw felbukik a szeneskannában, mire Anne beszól neki, a kislány pedig sírva fakad. A nap legsötétebb pontja, amikor Anthony Pye kezére üt a pálcájával, holott megfogadta, hogy ő nem fogja verni a gyerekeket. Otthon már lelkiismeret-furdalása van, és nagyon bánja az egész napi viselkedését, a legfőképp azt, hogy megverte Anthonyt.
Szerencsére éjjel kipiheni magát, és a másnapot már tiszta lappal kezdi.
A másik eset után pedig ezt a következtetést vonja le (bár abban a pillanatban még nem tud igazán nevetni rajta):
(...) ilyen és ennél sokkal szebb dolgok válnak valóra az életemben nap mint nap. És a ma történteknek is megvan a maguk mulatságos oldala.
És nem maradhat ki az sx4-esek másik híres-hírhedt tulajdonsága, a versengés sem. Bár erre az előző részben találunk nagyszerű példákat. Többször is olvastam, hogy ez az altípus mindenben versenyez mindenkivel, olyannyira, hogy másokat lenyakazzon (ezt a kifejezést használják angolul és spanyolul is), mondjuk úgy, hogy lenyomjon. Amikor az első részben Anne iskolás lesz, Gilbert Blythe-tal versenyez folyamatosan, hogy melyikük a legjobb tanuló. Ebben persze nemcsak a becsvágy hajtja és hogy feszegesse a határait, hanem Gilbert annak idején tudjuk, hogy megbántotta. Később, amikor főiskolások lesznek, tovább folytatódik köztük a vetélkedés. A saját tapasztalatomból azt mondom erre, hogy nagyon jó, ha van egy Gilbert Blythe kaliberű személy a környezetemben, mert motivál, hogy jobb legyek, hogy kihozzam magamból a maximumot. Pl. amikor olasz nyelvtanfolyamra jártam és rendszeresen szódolgozatokat írtunk, az egyik csoporttársam (lány) volt ez a személy. Ő is rendszeresen 100%-osakat írt, és nem akartam lenyomni, hanem én is igyekeztem folyamatosan tartani ezt a szintet.
Megtanultam, nem mindenki akarja kihozni magából a maximumot, nem akar valamiben a legjobb lenni.
Ha van valami, amiről egy 4 felismerhető, az az, hogy mindenben a saját feje után megy. Ha mindenki ugyanazt is csinálja, ő csak azért is másként csinálja, mint mások (ezt mondta Steve Jobs is).
Az iskolakezdés előtt Anne Jane Andrewsszal és Gilbert Blythe-tal beszélget a tanításról, itt kerül szóba a fegyelmezés kérdése is. Anne a kedvességben és a türelemben hisz. A legtöbb esetben valóban sikerül is ehhez tartania magát, hiszen amikor két év után lemond az állásáról, hogy egyetemre menjen, a lányok sírva fakadnak, és még a fiúknak is hiányozni fog, ráadásul a szülők is pozitívan nyilatkoznak róla.
De itt van Miss Lavendar, akiben Anne igazi rokon lélekre talál. Lavendar Lewis a Visszhang kunyhóban él Negyedik Charlotta nevű szolgálójával, mert sok évvel korábban összeveszett az udvarlójával.
- Igyekeztem mindig a lehető legjobban elvégezni mindent, és ha már vénkisasszony vált belőlem, megpróbáltam kedves és kellemes maradni. Az emberek azt beszélik, hogy furcsán viselkedem, de csak azért, mert ebben is a magam feje után megyek, és nem vagyok hajlandó a jól bevált sémát követni.
Ilyet csak egy igazi 4 mond. 😁
Ha van még valami, amit a 4-esek nem szeretnek a jól bevált sémákon kívül, az a hétköznapiság. Vagy legalábbis azt is fel kell dobni valamivel. Ezért mosolyogtam jót, amikor pár hete megláttam Jennifer L. Scott új videójának a címét: Finding Beauty and Excellence in the Mundane. 😉
Bár Anne születésnapja márciusban van, ő azonban később ünnepli egy tavaszi kirándulás keretében Dianával, Priscillával és Jane-nel. Dianát erre kéri:
- Szombaton reggel szeretném, ha már korán átjönnél, és segítenél összekészíteni az ebédet. Ínyencfalatokat, igazi tavaszhoz illő finomságokat szeretnék kitalálni: kis gyümölcskocsonya-kosárkákat, babapiskótát, rózsaszín és sárga cukormázzal bevont aprósüteményt, és virág alakú tortát. De, sajnos, a szendvicseket sem hagyhatjuk ki, bár olyan hétköznapiak!
Drága Anne, a hétköznapi szendvicseket is fel lehet ám dobni, és szerintem a babapiskóta hétköznapi. Bár, franciául macskanyelvnek hívják, és úgy már sokkal költőibben hangzik. 😁
A listán szerepel a képesség, hogy segít másoknak felismerni az érzéseiket és beszélni róluk, ill., hogy képes meglátni a sötétséget (azaz a nehéz pillanatokat, érzéseket) anélkül, hogy meg akarná javítani, magyarán elfogadja a helyzetet olyannak, amilyen, nem menekül el a negatívnak tartott érzések elöl sem.
Erre két példa is van a regényben:
Egy szörnyű vihar után átmegy Mr. Harrisonhoz - időközben összebarátkoztak -, akinek egy villámcsapás miatt elpusztult a folyton csipkelődő és szitkozódó papagája, Rozsda, akit ennek ellenére nagyon szeretett. Rozsda Anne-t vörös hajú szemtelen nőszemélynek nevezte, de ő is sajnálja a madarat, mert tudja, mennyit jelentett a gazdájának, aki arra kéri, ne mondjon neki semmit. Anne pedig csendben marad.
Az iskolába és Avonlea-be új gyerekek érkeznek, köztük Paul Irving (Miss Lavendar volt udvarlójának a fia), aki ugyanúgy szeret ábrándozni, mint Anne, akinek mesél a barátairól, a Sziklaemberekről, és mindig azt mondja neki, hogy Anne megérti őt. Paul is egy kis 4.
A nagymamája (vele él, mert az apját Bostonhoz köti az üzlet) szolgálója, Mary Joe viszont dilinósnak tartja, ahogy Anne-t is, amikor meghallja, mikről beszélget a kisfiúval. Lucy Maud Montgomerynek ez a véleménye róla:
Hegyen-völgyön, patakparton az öröm soha el nem hervadó rózsái virítottak, a napot sohasem homályosították el a bánat felhői, az édes hangon csilingelő csengők sosem játszottak hamis dallamot, és mindenütt csak rokon lelkekre talált az ember. E föld elhelyezkedésének ismerete - "a naptól keletre, a holdtól nyugatra" - felbecsülhetetlen értékű tudomány, amelyhez nem lehet csak úgy, bárhoz hozzájutni. A jó tündérek születésükkor jutnak e kincs birtokába, s ezt nem kezdik ki a múló évek, nem fosztanak meg tőle. Ha választhatunk, jobb ezzel az adománnyal egy padlásszobában, mint enélkül egy palotában élni.
Ezt nevezik prózaian úgy, hogy valakinek gazdag belső világa van, és vannak, akik olyan címkéket aggatnak ránk, mint: furcsa, dili(nyó)s, különc, álmodozó. Mára már megtanultam, hogy ezt bóknak kell venni.
Itt kipipálhatjuk azt a készséget, hogy teret ad másoknak, hogy csak (önmaguk) legyenek, legyen szó Mr. Harrisonról, Mrs. Lynde-ről, Marilláról, Paulról, Dianáról vagy bárki másról.
Paul Irving, pedig a következőket mondja, miután megtudja, hogy az apja feleségül veszi Miss Lavendart, akivel már ő is összebarátkozott:
- (...) Mrs. Lynde meg azt mondta, hogy mindenestül helyesli ezt a házasságot, és szerinte nem kizárt, hogy most, hogy Miss Lavendar férjhez megy, a fura bogaraival is felhagy, és olyan lesz, mint más normális ember. De remélem, hogy ez nem így lesz, mert, tudja, tanárnő, én szeretem Miss Lavendar bogarait. És nem akarom, hogy olyan legyen, mint más ember. Anélkül is túl sok egyforma ember van a világon. Ön megérti, tanárnő.
Az utolsó előtti mondaton jót nevettem, mert az egyik dolog, amit egy 4 már messziről kiszúr, az a hamisság, amikor valaki nem önazonos és inkább lesz olyan, mint mások, nehogy kilógjon.
Érdekes, hogy találkoztam már Kurt Cobain híres mondásának olyan értelmezésével az sx4 esetében, hogy itt jelentkezik a gyűlölete, hogy inkább utálják azért, amilyen, mint olyannak szeressék, amilyen nem. Én ezt nem így érzem, de ebbe is sok mindent bele lehet magyarázni attól függően, ki hogyan látja a világot és mennyire elfogult. Pl. Wenzes (aki INFJ Life Coach) is többször idézte már a videóiban, ő nem is 4 😁, és csak egy-két régi enneagramos videója van, ahol viszont nem is említi.
Marilla is belátja, hogy van előnye annak, ha valaki más:
Talán rájött arra, hogy végül talán jobb is, ha valaki, mint Anne „az isteni képesség és látás” adományával született, azzal a tehetséggel, amit a világ sem nem adhat, sem nem vehet el, és aki ilyen, az mindent másként lát; meglátja a dolgok lényegét, méghozzá mennyei fénybe vonva, olyan dicsőségben és frissességben ragyogva, amely láthatatlan marad azok előtt, akik – mint Negyedik Charlotta és jómaga – csak a próza oldaláról közelítik meg.
Tehát az önazonosság számunkra alap. Először csak felhúztam a szemöldököm, amikor Richard Rohr és Andreas Ebert könyvében olvastam, hogy a szív triádba tartozók (2, 3 és 4) páváskodnak 🦚, majd a 4-nél is belefutottam. Aztán rájöttem, hogy talán vannak, akik tényleg csinálják, de a 4 éppen arra büszke, hogy ő nem játssza meg magát (ahogy már említettem). Jót nevettem azon, amikor eszembe jutott, hogy van egy pólóm, amin két páva sziluettje is van, így most lebuktam. 😁 Gilbert Blythe-nak éppen az tetszik Anne-ben, hogy nem kényeskedik, nem játszmázik, mint a többi lány. Akkor hol itt a páváskodás? 🦚 😔
Negyedik Charlotta pedig olyan akar lenni, mint Anne, alig várja, hogy meglátogassa őket, mert akkor megfigyelheti, Anne hogyan tartja az állát, hogyan beszél, hogyan jár:
Egy egész hét, ami alatt Anne-t tanulmányozhatja; ezután már biztos, hogy úgy mozog és viselkedik majd, mint ő.
Az érzelmi és mentális erősségre nagyon jó példa a vihar érkezése, amikor Anne gyorsan kapcsol és időben hazaküldi a gyerekeket, otthon pedig ő az, aki az ikrekkel van, míg kint tombol a jégeső és a vihar, míg Marilla láthatóan jobban retteg.
Nagyon leírásban említik, hogy a 4-ek intuitívak, és van, ahol kiemelik, hogy érzelmi intuíciójuk van. Először én is csak néztem, hogy mi ez? Utána rájöttem, arra gondol, hogy könnyen ráhangolódunk másokra. Csakhogy nincs olyan szerintem, hogy érzelmi intuíció, intuíció van, amije viszont mindenkinek van, függetlenül attól, hogy 4, szuperérzékeny vagy sem. Lucy Maud Montgomery írja, hogy Anne "ösztönösen ráérez" valamire. Ez az, amikor csak úgy, a semmiből jön egy érzés vagy egy gondolat, és ez mindenki számára fejleszthető.
Egyetlen 4 dolog van a regényben, ami nem egészséges, bár itt jól sül el. A 4-ek úgy gondolják, hogy egyszer majd megérkezik a nagy szeretet az életükbe, amit nem kaptak meg gyerekként és ez fogja őket megmenteni. A történetben éppen Stephen Irving a megmentő, még a fejezet címe is az: A királyfi visszatér az elvarázsolt kastélyba. Jaj! Ha nem ismered az enneagramot, nem érted az ellenkezésem, de éppen ezt írtam múltkor Steve Jobs kapcsán, hogy ő a kütyüjei által kapta meg azt a szeretetet, amit a vér szerinti családja megtagadott tőle, de hogy erre nem ez a megoldás. Tudom, hogy csodálatosan romantikus a regényben, de a valóságban nem szabad erre alapozni, hogy majd jön valaki/valami és akkor minden fantasztikus lesz.
Anne is erre utal, amikor Dianával beszélget és szinte szóról szóra megegyezik azzal, amit Steve Jobsnál idéztem:
Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos. Igazán szerencsétlen lettem volna, ha nincs az a magam teremtette álomvilág, amit benépesítettem barátokkal, és megtöltöttem azzal a szeretettel, amire vágyódtam. De minden megváltozott, amikor a Zöldmanzárdos-házba vetett a jó sorsom. És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod. Itt és most szeretném megköszönni, drágám, azt a szívből jövő, forró szeretetet, amit mindig is kaptam tőled.
Ígértem, elmondom, Claudio Naranjo miért nem bánt kesztyűs kézzel a 4 leírásában. Elöljáróban elmondom, hogy a PersonalityMax nagy tesztje szerint 1%-on múlt, hogy 4 vagyok és nem 8, a TriType-omban is van 8, és tudom, hogy sok közös tulajdonságunk van. Naranjo chilei pszichiáter és sx8 volt, vannak, akik szerint 5, az exe pedig sx4. Nem ismerem a részleteket, de Naranjo nemcsak az sx 4-en, hanem általában a 4-eken is bosszút állt a leírásaiban, magyarán elfogult, és ezt a többi szakértő és guru nem tudja, vagy csak nem veszi figyelembe. És nem az az enneagram és minden egyéb önismereti eszköz célja, hogy ne legyünk bosszúállóak? Hogy próbáljuk meg leküzdeni a hibáinkat? Az sx 8-t Naranjo nagyon szépen kimosdatta, és most SPOILER következik. A Wikin három irodalmi példát hoz, Henry Fieldingtől Tom Jonest és Dosztojevszkijtől (egy 4-től!!!) kettőt. A félkegyelműt még nem olvastam, ott már kevésbé kedvesnek írja le Rogozsint, azonban A Karamazov testvérekben egyértelműen azt bizonygatja, hogy Dmitrij bár szenvedélyes és intenzív személyiség, de nem lenne képes gyilkolni. Nyilván sok időbe telt, míg megtalálta a megfelelő sx8-okat, akik mégsem olyan elvetemültek, Richard Rohr és Andreas Ebert viszont példaként hozza a 8-nál Sámsont.
Vagy a kortárs irodalomból és popkultúrából ott van Tyler Durden. 😁 Ó, bocsánat, ő csak a narrátor
fejében létezik, aki a regényben 4.
Végül egy idézet az avonleai anyukák beszélgetéséből:
- Anne szerint Paul lángész - mondta Mrs. Sloane.
- Hát, az lehet. ezektől az amerikaiaktól bármi kitelik - felelte Mrs. Andrews, aki ezt a szót csak hétköznapi szóhasználatban ismerte: a hóbortos embereket nevezték "különös lángésznek". Nyilván Mary Joe-val értett egyet, miszerint a lángész az, akinek hiányzik egy kereke.
Ezt az ábrát nemrég találtam a Pinteresten, és nézzük csak, mi mindene van Anne-nek, ami a mások által dilisnek tartott spektrumba helyezi:
metaforákban és szimbólumokban gondolkodik (és beszél) ✔
intenzív kíváncsiság vezérli ✔
eltérés az érzékelés területén (szuperérzékeny, tehát neurodiverz, másként működik az idegrendszere, sokkal többet érzékel) ✔
érzelmi érzékenység (ez általában minden 4 leírásánál ott szerepel) ✔
kreatív gondolkodás ✔
szüksége van időre, hogy egyedül legyen, elmélkedjen ✔
észreveszi a részleteket (ez is a szuperérzékenységgel jár) ✔
gyorsan kapcsol vészhelyzetben ✔
keresi az újdonságot (mindent másként csinál, mint mások) ✔
- Marilla - kezdte Anne ünnepélyesen, de vidáman csillogó szemmel -, úgy nézek én ki, mintha elment volna az eszem?
- A szokásosnál nem jobban - mondta Marilla, a gúny leghalványabb árnyalata nélkül.
Még a végén Naranjónak lesz igaza.
Nemrég három (egy rövid és két hosszabb) neurodiverzitással kapcsolatos kurzust is elvégeztem a LinkedIn Learningen (a linkeiket megtalálod abejegyzés végén), amiket érintettek tartottak, és elmondták, ha valaki neurodivergens, annak nincs külső jele és az intelligenciával sem függ össze. Nincs olyan, hogy valaki butább, mert ilyen.
A szuperérzékenyek neurodiverzek, mert másként működik az idegrendszerük, és ez nem feltétlenül jár mással, pl. autizmussal, ADHD-vel vagy egyéb eltéréssel. A neurodivergencia az, amikor valakinél diagnosztizáltak valamilyen eltérést (ADHD-t, autizmust, diszlexiát, számolászavart stb.-t)
És most meg fogsz lepődni, ugyanis felsoroltak több olyan megnevezést, amit ide szoktak sorolni, többek között a PTSD-t is! Ráadásul az ADHD egyik jellemzője az álmodozás, amelyben Anne Shirley jó eséllyel olimpiát nyerne. Ezeket azért osztom meg, mert sokan, ha meghallják a neurodiverz, az autizmus szavakat vagy az ADHD-t, rögtön egy olyan ember jut az eszükbe, mint a Holdkóros Tonho, ha emlékszel még A homok titkai c. brazil szappanoperára. Mindhárom kurzus során (az egyikükkel egy másikban is találkoztam, társoktatóként) három olyan nőt láttam, akikre azt mondjuk, teljesen normálisak, pedig ADHD-sek és/vagy autisták.
Látod, Anne-nek is számos ilyen tulajdonsága van, mégis milliók rajonganak érte. Lehet, éppen Te is.
Ahogy írtam, ez egy spektrum: van, akit diagnosztizálnak; van, akit nem, de attól, hogy valóban megállapították nála egyiket vagy másikat (és milyen mértékben jelentkezik nála), ő nem kevesebb, mint a többiek, csak más. És ahelyett, hogy a neurotipikusok (akiknek normálisan működik az idegrendszere - most is, akinek nem inge, ne vegye magára) ráaggatnának egy címkét (dilis, hülye, idióta stb.), miközben semmit sem tudnak róla, csak annyit, hogy pl. autista vagy ADHD-s, elkönyvelik anélkül, hogy némi hajlandóságot tennének, hogy megismerjék, miben más az illető, mint ők.
Bízom benne, hogy sikerült egy kicsit Anne személyiségén keresztül jobban megérteni a 4-eket, ezért is választottam őt, mert sokan ismerik és szeretik. Ha mostanában tudtad meg, hogy Te is 4 vagy, akkor őszintén remélem, hogy ez a bejegyzés segített felismerni, milyen sok pozitív tulajdonságod van, mennyi mindenben vagy jó és miért alakult ki a negatív kép rólunk. Egyébként a Káin az egyik kedvenc könyvem. 😁😈
Az idézetek a Könyvmolyképző Kiadó 2008-as kiadásából vannak, melyet Szűr-Szabó Katalin fordított.
Balzac regényének olvasása nem úgy alakult, ahogy terveztem, és ennek kizárólag én vagyok az oka. Mivel esténként olvastam csupán néhány oldalt A rejtélyből, egy idő után már félre akartam tenni, amikor rászántam magam, és néhány oldalt követően kezdett izgalmassá válni az Emberi színjáték eme darabja.
1803 novemberében - Napóleon ekkor már első konzul -, egy szép őszi napon ismerjük meg a vadászatra induló Michut, kutyája, felesége, anyósa és kisfia társaságában.
A férfi Gondreville-ban nevelkedett, ahol a birtok urai, a Simeuse-ök vették gyerekként gondjaikba, majd a főerdészükké tették. A Forradalom (1789) után Simeuse márkit és feleségét az a forradalmi törvényszék ítélte halálra, melynek elnöke Michu apósa volt, így a férfit csak Júdásként emlegetik a környéken, és még a felesége, Marthe is fél tőle. De vajon igaz-e a szóbeszéd, amit Michuről állítanak, vagy valami más is rejlik ebben a férfiben? Elárulom, minderre a későbbiekben választ kapunk.
Azonban ahhoz, hogy minden világos legyen, vissza kell utaznunk a múltba. Gondreville-től nem messze helyezkedik el Cinq-Cygne, és a Simeuse család és a Cinq-Cygne család palotái annak idején éppen szemben álltak egymással. Simeuse márki két, tizennyolc éves ikerfiát akarta menteni, amikor a csőcselék megtámadta az otthonukat, és a szomszédban élő nagynénjükre, az ekkor tizenkét esztendős Laurence-ra, Cinq-Cygne örökösére bízta őket.
Laurence-nak, egyik rokona, d'Hautessere úr lett a gyámja, akinek két fia száműzetésben él, ahogy a Simeuse ikrek is. Az immáron felnőtt grófnő Napóleon-ellenes és király-párti, mely eszméjéből nem enged.
Laurence azonban nem törődött a részletekkel, nem akadékoskodott. Mindamellett a legjelentéktelenebb apróságokra is hatással volt, észrevétlenül, megfoghatatlanul fölébe kerekedett gyámjának és gyámja feleségének, olyannyira, hogy ezek - s az ilyen ritkaságszámba megy - végül csodálni kezdték, jóllehet gyerekkora óta ismerték. Volt valami a modorában, a torokhangjában, a parancsoló szemvillanásában - valami titokzatos erő, amely mindig tiszteletet ébreszt, még ha látszólagos is csupán, mert a tökfilkók ostobasága is bölcsességnek tetszik. A tucatember értetlenül áll a bölccsel szemben. Meglehet, a nép ezért bámulja azt, amit nem ér fel ésszel. D'Hauteserre-ékre is nagy hatást tett a fiatal grófnő hallgatagsága és vadóc lénye, úgy érezték, nagyra hivatott. És mivel körültekintéssel jótékonykodott, s nem lehetett megtéveszteni, a parasztok becsülték, habár arisztokrata volt. Tekintéllyé nőtt a Cinq-Cygne-völgy lakói között, neme, neve, szerencsétlen sorsa, különcsége, minden közrejátszott ebben.
Michu kihallgat egy beszélgetést, mely leleplez egy Napóleon ellen készülő összeesküvést, melyben a Simeuse-ök is részt vesznek, ezért az erdész Marthe-ot küldi a grófnőhöz, hogy figyelmeztesse. És itt kezdenek izgalmassá válni a szálak.
Ahogy a bevezetőben említettem, sokáig nagyon lassan haladtam a regénnyel, és bevallom, a sok név és történelmi adat örvényében nem egyszer éreztem elveszettnek magam, bár a könyv végén a Jegyzetek valamennyire segítettek ebben. Balzac idején (1841-ben) a korabeli francia olvasó tisztában volt az eseményekkel és a nevekkel, én viszont majdnem kétszáz évvel később már kevésbé, azonban ismerősök most is akadtak.
Utólag természetesen minden eleme összeállt a kirakósnak, bár addig egy picit próbára tette a türelmem és a figyelmem Balzac. Amint megemlített egy új elemet a történetben (pl. Gondreville-t), elmesélte a történetét, és az első jó néhány oldalon ezekből nem volt hiány. Kb. az ötvenedik oldalon értek véget ezek a be-betoldások, és onnantól kezdett igazán izgalmassá válni a cselekmény.
A címadó rejtélyre is később kerül sor, és megérte rá várni, mert valóban furfangos dolog történik. A továbbiakban pedig Balzac nem hagyott unatkozni, és én is végre gyorsabban haladtam.
A regény az Emberi Színjáték folyamában a Politikai élet jelenetei közé tartozik, ahogyan a fordító, Somogyi Pál László írja az utószóban, és szerinte inkább a napóleoni korszak kialakulása áll a középpontban, nem az izgalmak. Ezt mindenki döntse el maga, mindenesetre valóban sokat megtudunk a korról, de számomra a szereplők jellemei voltak igazán érdekesek.
Michuről kiderült, hogy valóban több van mögötte, mint amit látunk, és Laurence-ot is nagyon megkedveltem, akinek a harcias külseje (leginkább a nézetei) mögött érző szív rejtőzik.
A megtörtént eseten alapuló történet egyik jelenete Szabó Magda Kiálts, város! c. drámáját juttatta eszembe. Napóleon azt mondja, hogy egy embert fel kell áldozni, és van, hogy - a csatában - ezreket. Számomra ez érthetetlen, mert az az egy is fontos legalább egy másik embernek, és hiába járnak jól a többiek, mindig van valaki, akire annak az egynek (vagy éppen ezernek, tíz- vagy százezernek) a feláldozása fáj a legjobban.
Ahogy az Albert Savarusből, most is kaptam nagyon jó és elgondolkodtató mondatokat, és egyszer újraolvasom A rejtélyt, és nem csak pici részletekben.
Aki szereti a történelmi (főleg a kort alaposan bemutató) regényeket és a komplexebb jellemeket, kíváncsi arra, meddig érdemes megtartani a nézeteinket (mikor jöhet el a pillanat, hogy lemondjunk róluk), nem fog csalódni A rejtélyben sem.
A szokások gyakran kegyetlenebbek a törvényeknél. A szokások: az emberek; a törvény azonban az ország értelméből fakad. A szokások, melyeknek sokszor semmi értelmük, erősebbek, mint a törvény.
Orvos-Tóth Noémi az Örökölt sors végén példaként hozta fel Steve Jobsot, és megosztotta a gondolatait, hogyan hatott a családi öröksége az életére. Konkrétan csak ezért olvastam újra a könyvet, mert előtte engem is elkezdett érdekelni Jobs személyisége, és megállapítottam, hogy az Orvos-Tóth Noémi által leírtak zöme pusztán spekuláció, és csak bizonyos életrajzi elemeket ollózott össze, hogy az elméletét alátámassza velük, és valójában fogalma sincs róla, milyen is volt valójában a nagy mágus.
Hamarosan kiderül, hogy jobb jelzős szerkezetet nem is találhatott volna rá.
A könyve első fejezetében Koncz Zsuzsa Mama c. dalából idéz, melynek szövegét Bródy János írta, majd a következő megállapítást teszi:
Egy nagy művész - költő, író vagy dalszövegíró - ugyanannyit (vagy még többet) tud az emberi lélekről, mint egy pszichológus, csak másfelől közelíti meg azt.
Köszönöm a bókot, de nem kell ehhez a fenti hivatások valamelyikét választani, csupán más szemmel kell látni és másként kell működni, mint egy átlagos pszichológus, esetünkben Orvos-Tóth Noémi, aki csak a saját szakterülete felől közelíti megaz embereket.
Elöljáróban arra szeretnélek kérni, hogy nyitott hozzáállással olvasd végig ezt a bejegyzést, ha rászánod az időd. Nem kell egyetértened velem, csak finoman hallgattasd el az első kritikus megjegyzést, amint felbukkan olvasás közben, és olvass tovább. Köszönöm. 😘
A következőkben megosztok néhány gondolatot a saját családi múltamból, melynek nem a mártírkodás a célja és sajnálkozó megjegyzésekre sincs szükségem. Elég sokat dolgoztam azon, hogy tovább tudjak ezeken lépni. Aki pedig gyerekkorom óta ismer, tud róluk. Kizárólag azért mesélem el, hogy lásd, van némi közös a Steve Jobs és az én múltamban, mindketten megtapasztaltunk elég korán olyan dolgokat, amiket Orvos-Tóth Noémi nem.
A születésem előtt már adódtak problémák a szüleim között (egyetlen gyerek vagyok), apám kb. 300 km-re dolgozott akkor, anyám pedig a későbbi nagyanyámmal (vagyis az anyósával) volt már otthon (az apai nagyapám jóval a születésem előtt meghalt). Mint tudjuk, ha az anya stresszt él át, ezt átadja a magzatnak is, akire ez kihat. Mark Wolynn írja a könyvében (Örökölt családminták), hogy ez többek között koraszüléshez és ahhoz vezet, hogy a baba kissúllyal születik. Nos, nálam is ez történt, és hogy izgalmasabb legyen a dolog, három nap alatt születtem meg, életem első öt hetét kórházban töltöttem, ebből hármat az inkubátorban, majd kettőt már anyámmal egy kórteremben. Ez alatt az idő alatt elértem a megfelelő súlyt, és néhány nappal az eredetileg tervezett születésnapom előtt engedtek haza.
Apám nem örült, amikor megtudta, hogy lány vagyok.
Néhány hónappal az első születésnapom előtt, anyám elköltözött tőlük (néhány utcával arrébb), majd később hivatalosan is elváltak. Nagyanyám az első születésnapomra eljött, aztán már nem. Míg óvodába jártam, bizonyos időközönként apám elvitt magukhoz, de nem igazán tudtak mit kezdeni velem. Nagyanyámnak már volt egy lány- és egy fiúunokája (apámnak volt egy bátyja), akik már iskolások voltak, amikor én megszülettem, és velük teljesen rendben volt a kapcsolata. Így hatévesen teljesen megszakadt köztünk minden, és azóta mindketten meghaltak.
Pár éve tudtam meg, hogy amikor nagyanyám kétéves volt, meghalt az anyja, az apja újra nősült és egy fia született, vele később is tartotta a kapcsolatot nagyanyám, bár jóval távolabb élt. Nagyanyámat a (úgy tudom, az apai) nagyszülei nevelték. Tehát apám megismételte velem azt, amit a nagyapja tett a lányával. És most jön egy érdekes dolog: sokáig úgy tudtam, hogy nagyanyámnak is februárban volt a születésnapja (az enyém előtt), de kiderült, hogy márciusban született. Tehát, mindketten Halak vagyunk, csak mi ketten a családból. Nyilván ez lehet véletlen egybeesés is, hiszen rengeteg pozitív ellenpélda van (nem minden elutasított gyerek Halak csillagjegyű és számos Halak van, akinek örültek), de Steve Jobs is Halak volt.
Ha ebből a szempontból nézzük, milyenek is a Halak csillagjegyűek? A zodiákus utolsó jegyeként magukba foglalják az előző tizenegy jegy tulajdonságait, tehát ha pl. van egy Halak gyereked, olyan, mintha tizenkét gyereked lenne egyben, magyarul elég komplex a személyisége. Általánosságban elmondható róluk, hogy érzékenyek, rendkívüli képzelő erővel megáldottak, ők a legkreatívabbak és a legintuitívabbak a zodiákusban. Nagyon sok művész is Halak jegyű. Ezt a rendkívüli érzékenységet pedig szuperérzékenységnek hívják. Ennek negatív oldala, hogy egy szuperérzékeny mindent sokkal jobban magára vesz és sokkal több dolgot észrevesz a környezetében (ez egyben pozitív is), mint aki nem ilyen. Pl. valaki észrevesz száz dolgot, a szuperérzékeny pedig tízezret. És ez nem túlzás.
A szuperérzékenység velejárója a lelkiismeretesség, hogy valaki minden apró részletre odafigyel, szívét-lelkét beleadja mindenbe (legyen az a munkája vagy bármilyen kapcsolat), nagyon empatikus, kedves és türelmes. Általánosságban ezeket olvashatod a Halak jegy szülötteiről is.
Így megállapodhatunk abban, hogy Steve Jobs szuperérzékeny volt.
A családom nyolcéves koromban feladta.
Ha otthon vagy valamennyire a különböző személyiségtípusokban, tudod, hogy a Steve Jobs személyisége körül is számos vita akad. Általában ENTJ-nek vagy INTJ-nek tipizálják, az enneagramját8-asnak, abból is a szexuális (sx) altípusúnak.
Nézzük meg, milyen is egy ENTJ sx8 a valóságban! Nem kell olaszul tudnod, csupán nézz meg, kérlek, kb. két-három percet ebből a videóból, és arra figyelj, milyen benyomást kelt benned Zlatan Ibrahimović:
Most ugyanerre kérlek David Morrissey esetében is, aki INTJ sx8:
És most nézz bele ebbe az interjúba Steve Jobsszal:
Feltűnt? Egyáltalán nem olyan a kisugárzása, mint Ibrának és David Morriseynek.
Megmutattam ezt a videót anyámnak, aki egy kukkot sem ért belőle, de ő is megállapította, hogy: Ugyanolyan szemed van, mint neki. Tudom, hogy ez számodra nem jelent semmit, de bárhol utánanézhetsz az interneten, hogy a Halak jegyűeknek nagyon sajátos szemük van, és ehhez a Steve Jobs és az én esetemben még jön más is:
Nézd csak meg Al Pacinót (ő Bika, de INFJ és 4):
Tudom, hogy David Morrissey is használja a you know-t, és rájöttem, ez egy brit szokás, személyiségtípustól függetlenül mindenkitől hallani. Azonban az amerikai angolt beszélőknél az INFJ-kre jellemző.
A titok nyitja a kognitív funkcióinkban rejlik. Az interneten pedig azért sorolják be Steve Jobsot is ilyen és olyan típusokba, mert megnézték valamelyik róla készült filmet, és a filmben látott Steve Jobs alapján formálnak róla véleményt. Ha ehelyett inkább egy-két vele készült interjúban figyelnének meg alaposabban, jobban megértenék. Ígérem, mindjárt minden világos lesz az enneagrammal is.
Egy gyorstalpaló a kognitív funkciókról, ha nem ismered őket:
Az INFJ kognitív funkciói: Ni - Fe - Ti - Se.
Ni (introvertált intuíció): ez egy 24/7-ben működő, tudatalatti funkció, amely gyűjti és elemzi a külvilágból (az öt érzéken - Se-n) érkező információkat és rendszerezi őket. Imádja a szimbólumokat, képeket, metaforákat és mindenben a mögöttes tartalmat és a mintákat keresi, összeköti a pontokat (amiket mások nem vesznek észre). Ha egy domináns Ni-használónak (az INTJ-knek is) megszületik a fejében egy ötlet, akkor az annyira élethű, mintha már a valóságban létezne és elkezd azon dolgozni, hogy ezt meg is valósítsa. Mindig a nagy képet látja: holisztikusan, madártávlatból és a dobozon kívül gondolkodik, mert számára nem létezik a doboz. Mivel mindig a jövőre koncentrál, imád tanulni, fejlődni. Steve Jobs is ezekről beszélt. Ezért sem agyalunk annyit a múlton, mint mások, könnyebben túl tudunk lépni a dolgokon.
Az ENTJ-knek (és az ENFJ-knek: Fe - Ni - Se - Ti) ez csak a második kognitív funkciójuk: Te - Ni - Se - Fi.
Fe (extrovertált érzés): a Halaknak is megvan az a képessége, hogy kaméleon, azaz, ha bemegy valahová, azonnal érzi, hogy milyen a hangulat, ki hogy érzi magát (szomorú, vidám, valamire szüksége van) és ehhez alkalmazkodik, ill., ha nem tetszik neki, amit ott lát, elmondja a saját véleményét, és ezzel változtat rajta. Meg tudja győzni őket, hogy a másik lehetőséget válasszák, vagy akár jobban érezzék magukat, ha szomorúak. Képes a legszégyenlősebb, legcsendesebb emberrel is megtalálni a közös hangot, őt is meg tudja szólítani.
Ti (introvertált gondolkodás): általános igazságot hoz létre, miközben adatokat gyűjt és rendszerez a Ni-jal. Poirot így rakja össze a kirakós darabjait, és jut el a gyilkoshoz. Agatha Christie is INFJ volt. Megértem a nézőpontod, anélkül, hogy befolyásolna a saját véleményem Veled kapcsolatban. De ha továbbra is így viselkedsz (pl. megtartasz egy rossz szokást), az hosszútávon rossz lesz Neked (Ni - mintafelismerés + Fe - a viselkedésed + Ti - általános igazság). Másik funkció: azért agyalok még mindig egy témán, mert szeretném megérteni, ill. valakit, hogy miért gondolkodik, viselkedik úgy, ahogy teszi/tette.
Se (extrovertált érzékelés): minden, ami az öt érzékszervhez köthető és a külvilágban van. Nem tetszik, amit a valóságban látok, mert a fejemben (Ni) lévő kép az ideális, ezért - jó esetben - elkezdek azon dolgozni, hogy a kettőt összehangoljam. Vagy látom, mi a helyzet, és az Ni-jal megmondom, mire van szükséged. Ezért jók az INJ típusok a rendszerek kiépítésében.
Ha egy INFJ vesz valamit, annak nemcsak jól kell kinéznie, de minőséginek is kell lennie. Ez volt a szempont minden kütyünél is, amit Steve Jobs tervezett.
Ha megfigyeled a David Morrissey szemét, az övében is látszik a domináns Ni (az a fény a szemében), míg az Al Pacinóéban és a Steve Jobsében ott van mellette az Fe is, ami kicsit melegebbé teszi. Olvastam Al Pacinóhoz kapcsolódó videók alatt, hogy milyen szép szeme van. Ezek után mondja azt valaki, hogy Steve Jobs nem INFJ volt.
Azért hiszik sokan ENTJ-nek, mert nagyon céltudatos volt, aki, ha a fejébe vett valamit, el is érte. Ez ugyanúgy igaz az INFJ-re, csupán annyi a különbség, hogy mindketten a saját módjukon érik el.
Milyen is egy INFJ? Az egyetlen a 16 Myers-Briggs személyiségtípus közül, aki egyszerre képes érezni és gondolkodni.
Már unom, hogy az érzékenységet mindenhol a negatív tulajdonságok közé sorolják
Most pedig áttérünk az enneagram 4-re, mely a legkreatívabb és - így - a legérzékenyebb a kilenc típus közt. Ha nem vagy otthon a témában, minden típusnak három altípusa van (mindenkiben ott van mind a három, csak gyerekként az egyik lesz domináns, de a másik kettőt is használja olykor-olykor): és most nekünk a szexuális a lényeg. Angolul one on one-nak is hívják, aki a másik nevével ellentétben nem szexmániás, hanem közeli (értsd. szoros) kapcsolatok (nemcsak romantikus, hanem baráti, munkahelyi stb.) kialakításában nagyon jó. Ha valami nagyon érdekli, abba beleássa magát (ez igaz az Ni-ra is). Mivel én is ez a típus vagyok, jót mosolyogtam magamban, amikor Drew Newkirktől megtudtam, hogy ő azért kezdett videókat készíteni (ő is sx4), mert nem volt megelégedve a másokéival. 😁 Ezért írom én is ezt a bejegyzést.
A 4-ek, akik mindent másképp csinálnak, hiszen az énképünk is az: Más vagyok. Mivel szinte állandóan arra koncentrálnak, ami nincs, meg tudják mondani, hogy mi hiányzik, mire van szüksége a másiknak.
Első látásra semmi közös nincs a 4 és a 8 között, valójában mégis sok dologban hasonlítunk, ehhez a bejegyzés alján hozok egy videót, ha érdekel, most erre nem térek ki. Egy könnyen felismerhető különbséget azonban kiemelek: ha megnézed kb. a felét a Steve Jobsszal készült interjúnak, észreveheted, ahogy azt a YouTube-on egy kommentelő is megjegyezte, milyen költőien fejezi ki magát (ez INFJ-s dolog is), amikor arról beszél, hogy leépítésekre lehet számítani. Az NTJ-k és a 8-ok viszont sokkal konkrétabban fejezik ki magukat. Ők azt mondják, hogy elbocsátások lesznek, vagy embereket rúgunk ki.
Az ENTJ sx8-ra szavazók pedig azért vannak szép számmal, mivel az enneagram 8-hoz az MBTI-ból az ENTJ-k tulajdonságai illenek a legjobban, csakhogy az sx4-re azt szokták mondani, hogy 8-abb a 8-nál és félre tipizálják őket.
Azért nevezik dramatikusnak a 4-eket, mert mi egyetlen pillanat alatt többet érzünk, mint más egész életében, és a szuperérzékenységünk miatt (amiről rengeteg enneagram gurunak fogalma sincs) mindent sokkal intenzívebben élünk is meg. Ha megnézed a fenti leírást, egyértelműen kiderül belőle, hogy Steve Jobs is 4 és INFJ volt, mert a kreativitás hajtotta, hogy szeresd, amit csinálsz, ne a pénzzel foglalkozz elsődlegesen, a legjobbakkal akart együtt dolgozni és nem okozott neki problémát, ha valaki okosabb volt nála, hanem tanulni akart tőle.
Megnéztem egy interjút, amelyben még a Pixar főnöke volt, miután kijött a ToyStory, és azt mondta, nemcsak azért készítették a mesét, hogy a gyerekeik szórakozzanak, hanem hogy megtanulják belőle, mi a jó és mi a rossz. Ez is az Ni és a 4-es közös tulajdonsága, hogy legyen értelme annak, amit tesz. Amit leírtam fent A blogról részen, hogy aki idekattint, kapjon is valamit egy-egy bejegyzésből.
Bízom benne, hogy Neked is feltűnt, hogy a három személyiségtípus (nevezzük azoknak) több helyen is azonosságokat mutat. Csak néhány híresség, hogy képbe tudd magad helyezni:
INFJ Halak: Alan Rickman, Jennifer Love Hewitt, Oszáma bin Láden (ha megnézed a kis videóban, észreveheted, milyen nyugodt, nem mint Hitler).
Halak 4: Victor Hugo, Gabriel García Márquez, Michelangelo és Anne Shirley.
INFJ 4: Amy Winehouse, Benedict Cumberbatch, Bob Dylan, Michelle Pfeiffer, Al Pacino, Nicole Kidman, Cate Blanchett, Dosztojevszkij, Elif Shafak, Elaine N. Aron, J. K. Rowling, Marlon Brando, Szabó Magda.
Most keverjük össze a hármat, és a következőket kapjuk:
INFJ 4 Halak: Kurt Cobain, Kyle MacLachlan, John Steinbeck, Javier Bardem, Robert Sean Leonard, Hozier, Arthur Schopenhauer, Arany János, Amélie Poulain (az Amélie csodálatos életéből), Hercule Poirot és Elizabeth Bennet.
Tudom, hogy nagyon hosszú volt ez a rész, de ha nem vagy otthon a témában, nem értenéd a bejegyzés lényegét.
***
Orvos-Tóth Noémi egy nagyon fontos dolgot nem említ meg Steve Jobs születése előttről. Joanne Carol Schieble apja haldoklott, amikor kitagadással fenyegette a lányát, ha hozzámegy a gyereke apjához.
A biológiai anyja csak olyan családnak akarta adni, aki diplomás, de végül elfogadta Jobsék kérvényét, akik megígérték, hogy elkezdenek gyűjteni a tandíjra. Csakhogy Jobs otthagyta a főiskolát, bár a tanárai tisztában voltak a kimagasló képességeivel és megengedték, hogy arra az órára járjon be, ami neki tetszik. Orvos-Tóth Noémi azt írja, hogy ebben is formabontó volt, fittyet hányt a szabályokra.
Az, hogy valaki tehetséges, nagyon jó képességű, nem egyenlő azzal, hogy mindenből csillagos hatos. Hasonló élményem nekem is volt főiskolásként, amikor harmadik félévben bejött az angol (gazdasági) szaknyelv, és utáltam, annyira unalmasak voltak az órák, a tanárunknak borzalmas volt a kiejtése és állandóan szódolgozatokat íratott. Amint megtudtam, ha van egy középfokú szakmai nyelvvizsgám (az általános már megvolt), akkor nem kell bejárnom. Három félévig kellett szaknyelvet tanulnunk. A szaknyelv I.-et végigszenvedtem, négyessel zártam a félévet, november-decemberben elmentem a tanárom által lenézett Zöld Út nyelvvizsgára, januárban megtudtam, hogy sikerült, és februárban, amint megkaptam a bizonyítványom, megírtam a kérvényt, hogy mentsenek fel. Ugyanúgy felvettem a II.-t és a III.-at, csak egy órára se mentem be többet. 😁
Jobs már az iskolában is beilleszkedési problémákkal küzdött, gyakran vált csúfolások, szekálások és kiközösítés áldozatává. Ez tudjuk már - szintén a nem kívánt gyerekekre jellemző kortárs dinamika.
Itt is árnyalja a képet, hogy a kis Steve az iskolában feszegette a határokat, elkövetett csínyeket (ezt a Wikipedián nem részletezik). Ez nem verseny, de engem már óvodában is csúfoltak, és ennek ellenére nem voltak beilleszkedési problémáim, mindig azt mondták rólam, hogy könnyen feltalálom magam.
Ezek szerint minden INFJ nem kívánt gyerek, mert minden bullying témájú videó alatt olvastam olyan hozzászólásokat, hogy őket is piszkálták, sőt, van, akit felnőttként a munkahelyén is.
Érdekes, hogy Orvos-Tóth Noémi izgalmasnak nevezi a párhuzamot Steve Jobs elutasítottsága és a természetének néhány furcsasága között. Kíváncsi vagyok, ha őt is elutasította volna akár az egyik, akár mindkét szülője, izgalmasnak találná-e a párhuzamokat a saját viselkedésében...
Mondok én is egy izgalmasat: a 4-eknek, az INFJ-khez hasonlóan, szintén magasak az elvárásai nemcsak másokkal, de önmagukkal szemben is. És ezt mások is megérzik. Valamiért nem hozta fel a blogger ezt a videót Drew-tól, de elmondja benne: YOU ARE NOT NORMAL. És köszönöm, inkább nem vagyok normális, azaz nem vagyok olyan, mint mások, mint, hogy pl. fércmunkát végezzek. Vagy zöldségeket írjak, amiket mások még meg is tapsolnak.
Ha ismerné az enneagramot, akkor tudná:
Mivel a NÉGYESek rendszerint saját maguk ellen fordítják agressziójukat, gyakran megtörténik, hogy undorodnak maguktól, illetve saját testüktől. Bár többnyire karcsúak és vonzóak, hajlamosak arra, hogy kövérnek és csúnyának tartsák magukat. Újabb és újabb diétákat próbálnak ki.
A dologhoz hozzátartozik, hogy Steve Jobs gyümölcsökön élt, és Ashton Kutcher is kipróbálta ezt az étrendet a film forgatása előtt, és kórházba került. Most nem találtam meg a Pinteresten azt a pin, amin az is ott volt, hogy a színésznek a hasnyálmirigyével adódtak problémái. Ez azért sem jó egy szuperérzékeny, pláne egy INFJ esetében, mert ahogy mondani szoktam: én kettőt etetek. Mivel az idegrendszerünk mindent sokkal alaposabban dolgoz fel, így több energiára is van szüksége, többször kell ennünk, ráadásul az Ni-t is etetni kell.
Tudom, hogy tragikomikusan hangzik és az önpusztítás elmelétét támasztja alá, hogy amikor Jobs már nagyon le volt gyengülve, azért nem hordta az orvosa által javasolt maszkot, mert nem tetszett neki a dizájnja. Mi, 4-ek elitista, sznobok vagyunk és nagyon kifinomult ízlésünk van. Már jókat nevetek magamban, amikor valamire húzom a szám és pofákat vágok, hogy milyen ronda. És igen, vannak helyzetek, amikor ezen túl kell lépni.
A perfekcionizmus mögött valóban ott rejtőzik tudatalatt az az érzés, hogy soha nem tudunk elég jók lenni és megfelelni az elvárásoknak. De ehhez nem kell feltétlenül elutasított gyereknek lenni. Az AVAIYA egyik sorozata alatt mesélte az egyik coach, hogy hiába vitt haza csillagos ötösöket, a családja csillagos hatosokat akart. És igen, gyerekkorom óta teljesítménymániás vagyok és maximalista (ez is az sx4 és az Ni tipikus jellemzője). Már az óvodában is gyűjtögettem az érmeket, és ma már tudom, hogy lehet hibázni, ez is a folyamat része (hozzáteszem, ötödikes koromig voltam kitűnő tanuló, utána már kicsit én is lázadoztam, de látták, hogy jó képességeim vannak), azért még ma is, ha nem jól válaszolok meg egy vagy két kérdést a LinkedIn Learningen, újrakezdem a tesztet. Tudom, hogy ez egy mánia, de ott van bennem. Sokak számára ijesztő is, amikor szembesülnek a maximalizmusommal. Számomra meg az érthetetlen, hogy ők nem adnak bele mindent, csak - ahogy angolul mondják - a bare minimumot.
A dührohamait is valószínűleg ez okozta. Nemrég olvastam egy cikket a LinkedInen arról, mi minden bosszanthat fel egy szuperérzékenyt a munkahelyén,. Pl. ha a többiek nem úgy teljesítenek, ahogy ő elvárja és a túl sok munka. Az sx4 pedig először nem szomorúságot, hanem haragot érez, és ha ezt nem tanulja meg kontrollálni, felismerni, akkor az kellemetlen helyzetekhez vezet.
Igaz, hogy ő is elutasította az első lányát és róla nevezte el az akkori számítógépét, azonban később kibékültek. Az enneagram szerint a 4 az egyetlen típus, aki, ha megbánt valakit, utána megbánja, rosszul érzi magát. Nem biztos, hogy tíz perc múlva, de miután lehiggad, rájön, hogy a másik most nagyon rosszul érzi magát. Ez igaz az INFJ-re is (és szerintem a Halakra is), ez olyan jellemzően szuperérzékeny tulajdonság a rendkívül fejlett empátiánk miatt.
Két irodalmi példa: Emlékszel, amikor Gilbert Blythe répának nevezi Anne Shirleyt, aki erre felpattan és széttöri a fiú fején a palatábláját? Utána nagyon sokáig szóba sem áll Gilberttel, pedig időközben már megbánta. Vagy, amikor Mr. Darcy megkéri Elizabeth Bennet kezét Kentben, és Lizzy a fejéhez vágja, hogy ő a felelős a nővére boldogtalanságáért, ráadásul a családját is kritizálta. Miután Lizzy is lehiggad, rájön, milyen rosszul érezhette magát Darcy miközben kiosztotta.
Orvos-Tóth Noémi szerint Steve Jobsot a merev gondolkodása és az újabb fájdalom elleni védekezés vezette, hogy nem kereste meg a szüleit. Ez is igaz lehet, csakhogy találtam egy érdekes párhuzamot, jelen esetben a Halak és az INFJ között.
Mivel csak néhány utcányira laktam apáméktól, így hatéves korom után is bármikor összefuthattunk az utcán, ami többször is megtörtént. Amikor láttam, hogy valamelyikük épp arra jön, úgy mentem el mellettük, hogy rájuk sem néztem. Mintha teljesen idegenek lennének. Miért foglalkozzam olyan emberekkel, akik nem foglalkoznak velem, akiknek nem kellettem? És ez a mai napig is így van.
Az egyik kulcs, ha valaki megbántott bennünket, akkor végeztünk vele. Ha újra találkozunk is, már nem kezdjük vele elölről a dolgot, nem lesz minden olyan, mint régen. Nem úgy, mint a hollywoodi filmekben meg a szappanoperákban.
INFJ Doorslam
Ez igaz az elutasításra is. Nemrég végre megnéztem A keresztapát (Don Corleone is INFJ, csak 8), és don Corleone is azt mondja, ha őt visszautasítják, nemet mondanak neki, onnantól nem foglalkozik az illetővel.
Ahogy Szabó Magda mondta:
De hát szíve joga, akinek nem kellek, én ugyan nem megyek utána, még csak indoklást se kérek.
Mi nem futunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel. A családi múltam elfogadtam és elengedtem, de ettől függetlenül pl. ha egy munkáltató elutasít, oda biztosan nem jelentkezem többet, és ha fel is ajánlják, hogy két évig megőrzik az önéletrajzom, kérem, hogy töröljék. Két év alatt rengeteg dolog történik egy emberrel, és már ebből is tudom, hogy az elutasítás azt jelenti, hogy nekünk nincs közünk egymáshoz és valami sokkal jobb jön. Ez csak egy Willoughby - ahogy mondani szoktam.
Jobs, akinél a kötődés már élete kezdetekor megszakadt, szinte odaláncolta az embereket cége termékeihez. (...) Egy férfi, aki nem kellett a vér szerinti családjának, akit leendő nagyapja már a születése előtt száműzött, létrehoz egy olyan terméket, ami az informatikai piacon korábban soha nem tapasztalt módon mély, szinte archaikus összetartozás-élményeket ébreszt a tulajdonosokban...
Erre való az Ni és az Fe együttes használata. Ugyanezt tette J. K. Rowling a Harry Potterben. És ezt csak erősíti a 4-es, ill. a Halak azon képessége, hogy mélyen tud kapcsolódni másokhoz. Ugyanezt érte el John Steinbeck is a regényeivel.
Steve Jobs a kütyüjein keresztül kapta meg azt a szeretetet, amit gyerekként megtagadtak tőle:
A NÉGYESek gyakran azt élték meg gyermekkorukban, hogy a világ elviselhetetlen és értelmetlen. Ehhez nem ritkán egy igen fájdalmas veszteségélmény is társult. Lehet, hogy e veszteség valóságos volt (az egyik szülő elvesztése, házasságon kívüli születés, válás, elköltözés és a gyökerek elveszítése, valamelyik szülő bizonytalan pozíciója, egy testvér születése, illetve vele szemben előnyben részesítése és így tovább...), ám az is lehetséges, hogy "csak" érzelmileg élték meg. Sok esetben hiányoztak a pozitív szerepmodellek, így a gyermek önazonosságának keresése során arra kényszerült, hogy saját belső világához forduljon. Mivel hiányt szenvedett a valódi szeretetforrásokban, illetve azok túl gyengék voltak, képzeletvilágában kellett új szeretetforrásokat teremtenie. A NÉGYESek sóvárgása arra az elveszített szeretetre irányul, ami egyszerre honvágy és elvágyódás. Arra a napra vár, amikor majd a nagy szeretet visszatér, s meg van győződve, hogy ez a nagy szeretet fogja megváltani.
Így tanultam meg, hogy ezt senki más, sem egy másik ember, sem egy általam létrehozott dolog nem adhatja meg nekem, csakis én saját magamnak. Persze, jó, ha valaki megnyom egy gombot, hogy tetszik neki, hogy megosztottam valamit, vagy hozzászóltam valamihez, de már nem ájulok el tőle, és ha senki nem nyom meg semmilyen gombocskát, akkor is folytatom tovább, mert hiszek benne, hogy jó, amit csinálok.
Nemrég találtam meg Daniel Hill rövid bejegyzését a LinkedInen Steve Jobsról, hogy szerinte miért volt enneagram 4. Azt írja benne, hogy a hasnyálmirigy-problémákhoz a megoldatlan szeretethez kapcsolódó dolgok és az élethosszig tartó, a test-elme közti megkeseredettség vezet, az önutálat, ahogy Orvos-Tóth Noémi is leírta.
Steve Jobs különleges, valóságtorzító mezőjének magyarázata is pofonegyszerű:
A Halakra is jellemző az ábrándozás (gondolj csak Anne Shirleyre), ahogy a 4-ekre, ill. hogy magasak az elvárásaik, megvannak a saját ideáljaik. Az Ni pedig egy olyan valósághű képet (víziót) hoz létre, hogy ahhoz nagyon sokáig ragaszkodunk, mert tudjuk, érezzük, hogy az létezik, az úgy lesz, sőt, úgy van.
Annak idején tanár és mindenféle tanfolyam nélkül tanultam meg spanyolul. Amikor néhány éve, decemberben közölték, hogy megszüntetik a munkaköröm és januárban már nem kell mennem, elhatároztam, hogy tökéletes, akkor felkészülök a tavaszi középfokú nyelvvizsgára. Előtte már beszereztem pár könyvet és folyamatosan volt valamilyen sorozat is, amit néztem. Be volt osztva, hogy melyik könyvvel kezdek, hány nap alatt érek a végére, majd jön a következő, utána meg sorozatmaratont rendezek.
Január közepén találkoztam a volt kollégáimmal, akik megkérdezték: Nem félsz, hogy ott fogsz először beszélni? Azt mondtam nekik minden nagyképűség nélkül, hogy: Nem. Az az olasz kifejezés volt a mottóm: me la caverò, azaz szó szerint ki fogom ásni magam, kidumálom magam. Ott volt a fejemben, hogy én márciusban nyelvvizsgázni fogok, és olyan csillogó szemekkel mentem, hogy végre spanyolul beszélhetek, hogy a többiek (érettségi előtt álló középiskolások, akik a pluszpont miatt voltak ott és nagyon kedvesek voltak) csak lestek, honnan jött ez az ufó? 😁
Nézzük meg, hogy működik ez más INFJ-knél!
Kurt Cobain a Nirvana névválasztásáról:
"It’ll be a household word in no time" - Mi ez, ha nem Ni? (Ez nem Fi, kedves INFP mellett kardoskodók)
Martin Luther King Jr.: "I have a dream":
Jennifer L. Scott (INFJ 4) ebben a videójában megtanít, hogyan láthatjuk mi is úgy a világot, mint Polyanna Eleanor H. Porter Az élet játéka c. könyvének főszereplője. A második részben, a 8. perc elején Jennifer is kimondja a varázsszót: vision, ez az Ni. Egy korábbi videójában elmesélte, hogy amikor megírta az első könyvét (Lessons from Madame Chic), megvolt a fejében a kép, hogy az ő könyve is ott lesz annak a nőnek a könyve mellett a boltban, aki korábban már írt egy hasonlót. És éppen a hasonlóság miatt utasították el több helyen. Ők nem hittek benne. Jennifer magánkiadásban megjelentette és New York Times Bestseller lett. 😁
Steve is Jobs arról beszélt, hogy nem az adatok, hanem az intuíciója és a szíve alapján dönt, és Te is ezekre hallgass. A híres Gondolkozz másként!pedig azzal is összefügg (csak ezt ő valószínűleg nem tudta), hogy a domináns Ni-használók agya tényleg másként működik. Mi nem lineárisan gondolkodunk, hanem az Ni folyamatosan dolgozik és összeköti a pontokat, aztán bumm, ott a megoldás.
Képesek vagyunk egyik témáról a másikra ugrani úgy, hogy közben nem veszítjük el a fonalat, hanem szépen összekötjük a teljesen összefüggéstelen dolgokat. Megtanultam, hogy mivel a legtöbb ember nem ilyen, így figyeljek erre oda, mert ő lineárisan gondolkodik, így nem ért.
Elnézést, aki számára sértő ez a mém, de ez így van:
Pl. ezt a a bejegyzést is így írom: kezdtem az egyik résszel, utána átugrottam a végére, majd megint bele a közepébe.
Ez az Ni
Az Apple is készített egy videót évekkel ezelőtt, és összegyűjtöttem a benne szereplő INFJ-ket, 4-eseket és 8-asokat, és Einsteinről sem feledkeztem meg.
Albert Einstein (Halak)
Bob Dylan (INFJ 4w5)
Martin Luther King, Jr. (INFJ 8)
Richard Branson
John Lennon (4) (Yoko Onóval INFJ 4))
R. Buckminster Fuller
Thomas Edison
Muhammad Ali (8)
Ted Turner
Maria Callas (INFJ 4)
Mahatma Gandhi (INFJ)
Amelia Earhart
Alfred Hitchcock
Martha Graham (INFJ 4)
Jim Henson (Brekivel)
Frank Lloyd Wright
Pablo Picasso (8)
Hogyan valósíthatod mindezt meg?
Az elmúlt hónapokban, amióta beleástam magam a Pisces, enneagram 4 és INFJ témájú videókba, egy közös dolgot találtam nagyon sok videó alatt a hozzászólásokban: Végre valaki, aki megért! Mi mindenkit megértünk, de minket nem ért meg senki. Egy 4-ről szóló videó alatt éppen azt írta valaki, hogy a 4-ek megértéséhez (mivel ő a legkomplexebb típus az enneagramban) pszichológiai ismeretekre van szükség. Orvos-Tóth Noémi könyvéből kiderült, hogy ez sem mindig elég, ahogy nagyon sok cikkben és videóban is tapasztaltam, legyen szó pszichológusról vagy coachról vagy más segítő foglalkozásúról, nekem nem váltak be a tanácsaik, nem tudtak megszólítani.
A másik közös pedig mindháromban, hogy képesek úgy leülni valakivel és végighallgatni akár a legsötétetebb történetét is, hogy nem ítélkeznek felette (és hozzáteszem, nem spekulálgatnak), hanem elfogadják. Találtam olyan mémeket, ha ismersz egy Halakat, kapsz egy ingyen pszichológust és láthatod fentebb, az INFJ-nél is ez a helyzet.
A megváltott NÉGYESek mindenki másnál jobban képesek megérteni és segíteni a lelki ínségtől szenvedőket. Nem rettennek vissza mások súlyos, bonyolult vagy homályos érzéseitől, mivel ezeket ők maguk is átélték.
Arra is rájöttem, ha terápiára jártam volna, a pszichológusnak is terápiára kellett volna miattam járnia.
Egyszerűen csak nagyon komplexek vagyunk, és a legtöbben nincsenek ránk felkészülve. Mi nemcsak merünk mások lenni, tényleg mások is vagyunk.
Azért is inkább külföldieket követek a YouTube-on és a LinkedInen is, mert a magyar INFJ-s és enneagramos tartalmak általában az angol nyelvűek fordításai, és egyszerűen borzalmasak. A PersonalityMax nagy tesztje szerint 100%-os a nyelvi intelligenciám, és csak lesek, milyen szörnyen megfogalmazott mondatokat olvasok egy-egy magyar honlapon. 🙀😱
Nem állítom azt, hogy tökéletesen értem Steve Jobs minden lépését, mert ahogy egy INFJ-s videóból megtanultam, egy másik INFJ sem érthet meg annyira, ahogy én megértem magam. Azért bízom benne, hogy sikerült egy kicsit közelebb hozni.
A bejegyzésben az enneagram írása közti különbség nem következetlenség miatt van. Richard Rohr és Andreas Ebert könyvének címében Enneagrammként szerepel, és a könyvben is végig két m-mel írják, míg más - magyar tartalmakban is - csak egy m-mel.
"És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
(Tennessee Williams: A vágy villamosa)
.jpg)
Bejegyzések
