Szabó Magda kötetére tizenhat éve bukkantam a szépséghibás könyvesboltban (a szakadás látszik is a védőborítón, amit celluxszal orvosoltam), és az egykori latinos nagyon megörült, hogy mitológiai témájú könyvet talált.
Aztán kiderült, hogy ezúttal nem a görög-római mitológia ismert és kevésbé ismert alakjaival találkozom, hanem Szabó Magda mitológiájának szereplőivel. Ahogy a fülszövegben is elhangzik, az először 1999-ben megjelent kötet, a mitológiai hagyományoknak megfelelően készült, az élőnek bizonyos feltételeket kell teljesítenie, hogy lejuthasson az Alvilágba, ahol újratalálkozhat a számára fontos emberekkel, akik már mindannyian odakerültek.
Cerberus és mi, olvasók, 18 jelképes süteményt kapunk, melyekben találkozhatunk a szülőkkel: Szabó Elekkel és Jablonczay Lenkével, a kis Magdolnával, a rokonaikkal, ismerőseikkel, Debrecen akkori lakóival és néhány olyan írás is helyet kapott, melyek fikciók, mégis nagyon jellemzőek a szerzőre.
Több történetben is visszautazunk a szerző varázslatos gyerekkorába, mely nem volt mentes a nélkülözésektől az l. világháború után, mégis maga volt a tündérmese, és már meg sem lepődtem azon, hogy az iskolában sem értették meg a kis Szabót.
Özseni c. írásában akaratlanul is megmutatja, ha valakit kisgyerekként ér trauma, az egész életére nyomot hagy az idegrendszerében, akkor is, ha ekkor még nem tudja felfogni, mi is történt vele.
Ki tudja eldönteni, mikor kezdődik a kezdet, és mikor végződik a vég? Egyik sem akkor, mikor akár a magán- vagy a politikai élet jelzi.
Teréz esztendeje
Megtudjuk, milyen egy emigráns élete, aki a szocializmus helyett választotta a külföldi életet, és mit gondolnak róla az itthon maradtak, akiket meglátogat.
A Parti péntekenből megtudjuk, Jablonczay Lenke irodalomkritikusnak sem volt utolsó, aki képes volt építő és nem bántó kritikát írni a lányának, és ha valakinek, nekünk nem mindegy, hogyan kapjuk azt a bírálatot.
Kiderül, hogy az Élet a legnagyobb történetíró, aki a legváratlanabb fordulatokkal lep meg bennünket, amikor - természetesen - nem is számítunk rá.
Kiderül, hogy az Élet a legnagyobb történetíró, aki a legváratlanabb fordulatokkal lep meg bennünket, amikor - természetesen - nem is számítunk rá.
Találkozunk a pici Jézussal és a születése napjával is, amikor valahogy minden másként alakult, és megtudjuk, milyen tanácsokkal látta volna el Szabó Magda a fiát, ha ő is az írói pályát választja.
Szabó Magda szépíró volt, így azt gondolta, ha a fia is ezt a pályát választja, egyértelműen ebben a műfajban fog ő is alkotni, ezért folyamatos és alapos tanulásra biztatja a Parainesisben, hogy ismerje meg az elődei és a kortársai műveit egyaránt. Kíváncsi vagyok, vajon a nem szépírók mit olvashatnak? Vannak, akik bizonyára semmit, esetleg a saját műfajukon belül, és nagyon hiányzik belőlük Szabó Magda alapossága, elég csak Robin Maxwellre vagy Danielle Steelre gondolnom.
Jól van, követelőző INFJ sx4-ek, tudjuk, hogy nálatok nagyon-nagyon magasan van a léc és ti intellektuális sznobok vagytok. 😈 Bizony, és nem is adjuk alább, és nem is én lennék, ha ezt most nem írtam volna le, mert a felületesség mellett sosem voltam képes elmenni.
Ahogy Szabó Magda is írja, az az énje, mely a kötet írásaiban felbukkan, már szintén az Alvilág része, nos az enyém is, aki tizenhat éve olvasta a Mézescsókot. Az akkor készült bejegyzésem nem is olyan rossz, ám mégsem lett az igazi, így elhatároztam, hogy megérdemel egyszer egy újat, egy jobbat. Most itt van.
Ma már én is más szemmel ültem le naponta, és már az első írást olvasva megállapítottam, ha most írnám meg az Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Szabó Magda c. bejegyzésem, keresve sem találhatnék hozzá jobb forrást, mint ez a kötet. Azzal is tisztában vagyok, hogy semmi sincs kőbe vésve, pláne a különböző személyiségtípusok leírásai, hiszen mindannyian egy spektrumon mozgunk, azonban ez az könyv! Azt a mindenit! - mondtam, amikor A muranói hattyút olvastam, majd A nyár tanúit.
(...) akire maguk kimondják a nagyátkot, az szedje a tarisznyáját, aztán irány a nagyvilág. Maguk úgy tudnak gyűlölni, hogy az már szakma, (...)
A muranói hattyú
Így már érthető, hogy ez a kötet számomra több volt csupán a mindennapi olvasásnál. Amíg olvastam, többször is találkoztam Ilka néni ehhez hasonló megfigyeléseivel, akinek ezt a mondatát olvasva még Óscar Ichazo is megnyalná mind a tíz ujját, aki a szexuális 4-eket "Hatred"-nek nevezte el. Mert ez valóban ott van, minden igaz, amit Ilka néni elmond, és az a nagy kérdés, hogy amikor már mindennek tudatában vagyunk, mihez kezdünk vele? A kis Magdolna ezt olvasva eszembe is juttatta Simone de Beauvoirt, aki a húgával bánt úgy, mint ő az unokatestvérével, Tigrissel. Magammal kapcsolatban nem emlékszem ehhez hasonló történetre a gyerekkoromból. Tényleg.
A vízibornyúban pedig végre megbizonyosodtam arról, miért tévesztenek össze bennünket a 7-ekkel: hihetetlen, tudom, főleg a "Hatred" után, hogy nem szeretjük a szomorúan végződő történeteket. Szabó Magda elmeséli, hogy a Jóbarátokból, Phoebe-hez hasonlóan, ő is úgy tudta, hogy bizonyos történetek másként végződnek, mert gyerekként nem tudta elviselni, hogy szomorú vége lett a mesének, ezért a szülei átírták neki. És ez tényleg így van. Nekem nem mesélték másként a történeteket, de én is sokszor elszomorodtam, vagy éppen csak néztem magam elé és nem értettem, miért történik valami úgy.
Gyakran segítettem szerkeszteni az életnek, adtam hozzá, elvettem belőle, reális fénykép rólam nem marad, nekem is csak maszkjaim voltak, mint Encsy Eszternek, s a maszk alatt egy másik – Caieta is én vagyok. Már régen nem csodálkozom azon, hogy a félelemmel együtt elmúlt belőlem tartózkodás, szégyenkezés, nem vágyom már arra, hogy széppé vagy jóvá stilizáljam magamat, másokat, az irgalommal is takarékosabb lettem, nem kísérlem meg legalább az okok feltárásával érthetőbbé korrigálni a hajdani katasztrófát, s ha a dráma véletlenül buffótréfa volt, leásni a gyökérig, mitől lett azzá, vagy mit eredményezett, hogy az volt, ami. Nem igénylek a produkcióhoz jelmezt sem, allegóriák nélkül mondom mások vagy önmagam szemébe, amit eddig elhallgattam. Azt hiszem, nekem már minden mindegy. A dordrechti zsinat valaha kimondta, tisztességes életű polgárnak nem lehet titkolnivalója, tilos a függöny az ablakokon. Letéptem és elégettem a függönyeimet, a szótáramból kiesett, elvont főnevek között valahogy megmaradt ez az egy: részvét. Ezt még nem felejtettem el, de sose gondolok kimondásakor önmagamra.
Teréz esztendeje
Az irodalomtörténészek valószínűleg ma sem tudnak eligazodni Szabó Magdán, azonban egy hozzá hasonló komplex személyiség nagyon jól tudja, milyen is folyamatosan maszkot viselni, és csak azt mutatni meg akkor és ott magunkból, amire akkor és ott szükség van.
Azonban a mi életünkben is eljöhet a pillanat, amikor le kell vennünk a maszkot és meg kell vizsgálnunk, mi is, ki is rejtőzik valójában alatta. A Teréz esztendejében és az egész kötetben ezt mutatja meg nekünk. Milyen is az, amikor már nincs szereplés, nincs produkció, csak önmagunk vagyunk mindenféle jelmez és körítés nélkül, és milyen az, amikor úgy tudunk visszatekinteni a múltba, hogy mindenkit a maga valójában látunk, önmagunkat is beleértve, nincs harag, düh, fájdalom bennünk velük kapcsolatban, csak ők és mi vagyunk.
Vajon hány embernek sikerül eljutnia erre a szintre? Valószínűleg nem soknak, hiszen akkor a világ sem ilyen lenne.
Szabó Magda Perszephonéként kalauzol minket a saját Alvilágában, ahol otthonosan mozog a már elhunytak és azok emlékei, emlékezete között. Van, hogy gyerekként nem értünk, nem kedvelünk valakit, felnőttként pedig egy teljesen más környezetben, élethelyzetben döbbenünk rá, miért volt olyan, amilyennek annak idején láttuk, milyen titkok, fájdalmak rejtőztek az életében, amiket akkor nem értettünk, amikről fogalmunk sem volt akkoriban.
Úgy gondolom, a háromfejű Cerberus elégedetten majszolhatja a süteményt, amit az Alvilágba érkező élőnek kellett átnyújtania neki, hogy beléphessen a holtak birodalmába, ahogyan mi, Olvasók is elégedetten tehetjük le a kötetet.
Számomra egy nagyon izgalmas önismereti utazás is lett a Mézescsók Cerberusnak, és azt látom, azok a bizonyos sötét részeim is átalakultak, ha nem is vált mind az Alvilág részévé, de ma már másként használom őket, és a maszkokat is kidobtam.
De vállald magad, különben téged nem vállalnak, csak önmagaddal lehetsz azonos.
Parainesis
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
243 oldal
Európa Kiadó, 2003
Bejegyzések
