A magyar szerzők könyvei után most a külföldiek közül mazsolázok.

A héten jelent meg az Alinea Klasszik sorozatában és új fordításban Virginia Woolf regénye.
(Az a sanda gyanúm, hogy nem ez lesz az egyetlen regény az írónőtől ebben a sorozatban.)

Virginia Woolf: A világítótorony
Fordította: Mátyás Sándor
232 oldal
Alinea Kiadó
2250 Ft


Folytatódik a Merle-sorozat az Európánál (nálam már régóta várólistás):

Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik, mint saját gyereküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre, az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. Chloé, a bébi szépen halad, imádja a „szüleit”, megtanul asztalnál enni, beilleszkedik a családba, úgy viselkedik, mint egy csintalan kisgyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal.
Ám egy nap Chloé, a tükör előtt állva, rádöbben, hogy „csúnya”, más, mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kísérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható...
A nálunk is jól ismert világhírű író a szokott írói módszeréhez híven, szigorúan tartja magát a tudomány eredményeihez, nem bocsátkozik utópiajátékokba. Abból az elvből indul ki, hogy a valóság sokkal izgalmasabb, mint a képzelet. Csak éppen továbbgondolja a kísérleteket. Az Állati elmék-ben például megjósolta, hogy a békés delfineket háborús célokra fogják felhasználni. Hét év sem telt a regény megjelenése után, s a Tonkini-öbölben valóban bevetettek delfineket a vietnami békaemberek ellen. S ki tudja, talán az állatokkal való kommunikációs kísérletek is úgy alakulnak, mint ebben a regényben. 

Robert Merle: Majom abc
Fordította: Dutkay Magyar Katalin
464 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március


Egy újabb klasszikus, ami új fordításban és új borítóval jelenik meg (és szintén nagy restanciám):

Az ókori Róma.
Nero – költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi.
Péter – Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit.
Vinicius – gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret…
Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.
*********
„A butaság semmivel sem rosszabb a bölcsességnél, és semmiben sem különbözik tőle.”
„Tiétek a hatalom, a testőrség, az erő, legyetek hát őszinték legalább akkor, ha senki sem hallja.”
„Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa őszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel… Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az első ólombetűk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtő szelleme van az emberiségnek, az mind indexre került… Nagy bölcselők, nagy reformátorok, nagy költők egytől-egyig…
Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve… Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!” (Ady Endre, Nagyváradi Napló 1901) 

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
Fordította: Murányi Beatrix
748 oldal
Európa Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: március


 Az Európának ismét eszébe jutott Salinger:

Salinger, aki 1951-ben megjelent első – és azóta is egyetlen – regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában – „Ilyenkor harap a banánhal” – kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja.

J. D. Salinger: Franny és Zooey
Fordította: Elbert János, Tandori Dezső
268 oldal
Európa Kiadó
2590 Ft
Várható megjelenés: március


Ki ne hallott volnaa Távol Afrikától c. filmről? És biztosan sokan vagyunk, akik tudjuk, hogy a film Karen Blixen regénye alapján készült, ami szintén új kiadásban jelenik meg hamarosan:

1912 telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…"
A házaspár egy kenyai birtokon telepedett le, ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni, ám Blixen báró szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és inkább szafarikat vezetett - így ismerkedett meg Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel.
Karen, a báróné eközben élete nagy, örök szerelmével, Afrikával ismerkedett - a hátborzongatóan gyönyörű afrikai tájjal, a "bennszülöttekkel", a kikuju, maszáj és szomáli emberekkel, kultúrákkal. És viharos, tragikus viszonyt folytatott egy szívrabló angollal, Denys Finch-Hattonnal.
Mindennek eredménye a dán irodalom e gyöngyszeme - meg egy felejthetetlen film, a Távol Afrikától, amelyben két színészzseni, Meryl Streep és Robert Redford játssza a főszerepeket.

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Fordította: Gy. Horváth László
384 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: április 14.


Nagy volt az örömködés, amikor megláttam, hogy az Európának a Lyra Mundi sorozata is eszébe jutott, ráadásul egy olasz költővel élesztik fel. Jövő hónapban tőle is hozok verset.

Az 1975. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, Eugenio Montale (1896-1981) a 20. század talán legnagyobb hatású olasz költője. Ő volt az egyik elindítója a hermetizmusnak, a mallarméi tiszta költészet sajátos itáliai változatának - azaz programszerűen igyekezett a valóság durva nyersanyagát kiszűrni költészetéből, annyi prizmán áttörni az elemi érzelmeket, élményeket, hangulatokat, hogy a csak szivárványos ragyogás maradjon belőlük. Ez a kristályos költészet azonban idővel egyre jobban megtelik mindinkább tettenérhető emberi tartalmakkal: az őszinte fájdalmat, az öregedést, a szerelmet, a tájat csakúgy nem lehet kivetni a költészetből, ahogy beletolakszik a társadalom, a történelem, a politika, a félelmetes "hitleri tavasz" is - így válik mind súlyosabbá és gazdagabbá Montale átszellemült költészete. Válogatta, az utószót írta és a szöveget gondozta Lator László.

Eugenio Montale versei
144 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft (húzós, de lesz ez még akciós ;))
Várható megjelenés: április 2. 


Végre egy régóta beszerezhetetlen Agatha Christie-kötet is újra megjelenik :).


Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban
Fordította: Kada Júlia
292 oldal
Európa Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: április 9. 


Tavaly nagyon örültem, amikor a Libri Könyvkeresőjének hála sikerült megszereznem ezt a könyvet. Erre A Scolar Kiadónak is eszébe jutott:

Philip Matyszak szórakoztató útikönyvéből minden hasznos információt megtudhatunk, ami egy időutazáshoz szükséges az ókori Rómába. Készüljünk fel a kalandokra: a Kr. u. 200 körüli évekbe utazunk! Csupán a képzelőerőnkre és egy fogkefére lesz szükségünk.
A szerző tanácsokat ad arra nézve, hogyan szervezzük meg a tengeri utazást Itáliába, melyik utat válasszuk Rómába, és mit érdemes megnéznünk a város híres hét dombján. Megtudhatjuk, mit kell magunkkal vinnünk egy előkelő lakomára (étkező köpenyt, saját szalvétát és házicipőt), hol találhatók a legjobb piacok, nyilvános fürdők... no és a bordélyházak.
Sétáink során megismerhetjük a belváros összes nevezetességét a Palatinus-dombon magasodó császári palotáktól kezdve a Forum Romanum nyüzsgő forgatagán keresztül a Pantheon pompájáig. Az antik világ legnagyobb és legnépesebb városa rengeteg érdekes látnivalót tartogat, többek közt izgalmas harcikocsi-versenyeket a Circus Maximusba és véres gladiátorküzdelmeket a Colosseumban.
E szellemes és olvasmányos útikönyvet a történelem és az utazás kedvelőinek ajánljuk, valamint mindazoknak, akik valaha elgondolkoztak azon, milyen is lenne ellátogatni az ókori világ legnagyobb városába.
A kötet közel ötven illusztrációja között 11 színes ábrázolás található.

Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Fordította: Lautner-Deák Krisztina
144 oldal
Scolar Kiadó
3950 Ft
Várható megjelenés: március 31.


Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, melynek segítségével majdnem pontosan 100 évet utazhatunk vissza az időben:
1913: ez az a pillanat, amikor a korszak virága teljében van, az az év, amikor minden lehetségesnek tűnik. A ragyogó kezdetben azonban már felsejlik a hanyatlás. 1913-ban az irodalom, művészet és zene tudja már, hogy az emberiség elveszítette ártatlanságát. Az irodalom, művészet és zene a végletekig elmegy, mintha már nem is lenne holnap. Proust az eltűnt idő nyomába ered, Malevics négyzetet fest, Gottfried Benn beleszeret Else Lasker-Schülerbe, Kirchner megfesti a metropolis arcát, Stravinsky és Schönberg hallatlan botrányokat okoz, Essenben megnyitják az első Aldi-szupermarklet prototípusát, Milánóban az első Prada üzletet. Duchamp biciklikereket szerel egy hokedlire, egy 15 éves, Bertolt Brecht nevű tanuló egy augsburgi diáklap főszerkesztője lesz - Münchenben pedig egy Adolf Hitler nevű levelezőlap-festő akkurátus városképeit árusítja.

Florian Illies könyve lélegzetelállító képet rajzol arról a páratlan évről, amelyben a hosszú 19. század nekicsattan a rövid, háborúkkal és szélsőségekkel terhes 20. századnak, s a felfestett nagyszabású panorámával eleven jelenné varázsolja az 1913-as évet, a virágzás pillanatát és a hanyatlás nagymiséjét.

Florian Illies: 1913
Az évszázad nyara
Fordította: Fodor Zsuzsa
304 oldal
Park Kiadó
3500 Ft
Várható megjelenés: április 3.


Ez a könyv pedig csak fokozza a kíváncsiságomat:

Az Európa Könyvkiadó igazi szenzációval és egyben irodalmi csemegével ünnepli William Shakespeare születésének 450. évfordulóját:
Egy mindeddig publikálatlan Shakespeare-drámát adunk közre!
A darab régi, kiváló szerzőnk, Arthur Phillips közvetítésével került amerikai kiadója, a Random House tulajdonába. Phillipsnek nemcsak üzleti érdekei, de személyes élményei is fűződnek az Arthur tragédiájá-hoz, mely élményekről a maga megszokott, lebilincselő stílusában számol be a drámához írott előszavában.
Phillips Előszavát nemcsak terjedelme teszi a regényirodalom legjavához hasonlatossá, de megformáltsága is: olyan, mint egy ars poeticának is beillő apa–fiú-regény, mely egyben szerelmes regény is, és, igen: izgalmas krimi! Mert Phillips nemcsak azt meséli el, miképpen alakult a viszonya Shakespeare-rel, szüleivel és nővérével az évek során, de bepillantást enged az Arthur tragédiájá-nak hitelessége körüli izgalmas nyomozásba is, részletezve e nyomozásban betöltött saját szerepét.
És miközben így tesz, együtt gondolkodhatunk vele olyan kérdésekről, mint például: Mit jelent az, hogy „eredeti”, és mit, hogy „hamisítvány”? Nem csupán közmegegyezés kérdése-e? És egyáltalán, miképpen állapítható meg egy több mint négyszáz éves szövegről, hogy melyik kategóriába soroljuk – különösen akkor, ha még abban sem vagyunk bizonyosak, valójában kit - vagy kiket - takar a „Shakespeare” szerzői név?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kellett szembenézniük a Random House szerkesztőinek is, amikor a birtokukba került a kézirat, melyet az Európa Könyvkiadó – Phillips Előszavával együtt - Tótfalusi István kiváló fordításában ad közre.

Arthur Phillips: Arthur tragédiája
Fordította: Tótfalusi István
560 oldal
Európa Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: április 16.

Erich Kästner neve összeforrt A két Lottival, és bár tudtam, hogy olyan ifjúsági regények szerzője is, mint az Emil és a detektívek vagy a Május 35, mostanáig valamiért kimaradt. Meg ez a Május 35 is milyen furcsán hangzik? Csak legyintettem rá. Egészen addig, míg Dióssy Klári nem említette ezt a regényt a Ridikülben. Eszembe is jutott, hogy ez bizony nekem is megvan, és másnap megkerestem, hogy kicsit behozzam a gyerekkori lemaradásomat.

A kisiskolás Konrád minden csütörtököt Ringelhuth nagybácsinál tölt, aki aznap mindig éjszakai műszakot vállal a gyógyszertárban, ahol dolgozik. Különlegesek ezek a csütörtökök: a nagybácsi ugyanis agglegény, így nincs, aki főzzön rá és olyan különleges csemegék kerülnek ilyenkor az asztalra, mint a vagdalt szalonnás lepény vagy a málnaszörppel locsolt hússaláta.

Május 35-e is egy ilyen csütörtökök egyike, amikor Ringelhuth bácsi és unokaöccse éppen hazafelé tartanak, amikor egy fekete lóval találkoznak az utcán.

Konrádnak fogalmazást kell írnia a Csendes-óceánról, amihez nem fűlik a foga. A kisfiú azért kapta ezt házi feladatként, mert jól számol, és aki jól számol, annak nincs fantáziája. De hogyan írjon másnapra fogalmazást egy olyan dologról, amit nem is látott még?
De mire jó egy öreg szekrény, ha nem arra, hogy átjáró legyen egy másik világba, és Konrád nagybátyjával és a Negro Kaballo névre hallgató korábban megismert fekete lóval útnak induljon? Az utazás pedig számos kalandot és ismerőst tartogat a számukra.

Humoros és rendkívül tanulságos ez a könyv, ami nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek is remek szórakozást nyújt. Míg a gyerekek számára egy izgalmas út a Csendes-óceánig, addig a felnőtteket igencsak elgondolkodtatja bizonyos dolgokon, melyek elé Erich Kästner görbe tükröt tart. Találkozhatunk történelmi személyekkel, eljutunk Eldorádóba és nem is gondolnánk, milyen előny az, ha egy gyerek is van a társaságunkban

Horst Lemke illusztráció pedig csak pluszt adnak az olvasáshoz, bár egyszer-kétszer az illusztráció megelőzi az adott történést, erre jobban figyelhettek volna.

Ha kíváncsiak vagyunk, hogyan jut el egy éles eszű kisfiú a nem mindennapi nagybátyja és egy érettségizett ló társaságában a Csendes-óceánhoz, és milyen fogalmazást ír minderről,  és szeretnénk mi is részesei lenni a kalandjaiknak, bátran vegyük kezünkbe a Május 35-öt az év bármelyik napján, nem csak május 35-én.

  
Erich Kästner: Május 35
avagy Konrád a Csendes-óceánhoz lovagol
Eredeti cím: Mai 35
Fordította: Fenyő László
Illusztrálta: Horst Lemke
131 oldal
Móra Könyvkiadó, 1982
Az új kiadás ára: 1990 Ft, ill. megvásárolható hangoskönyvben is, amit Gálvölgyi János olvas fel (2900 Ft).

Annyira gyönyörű ez a vers, és bár eredetileg a Képes Géza fordítását választottam, de rájöttem, hogy a Végh Györgyé is annyira szép, hogy nem maradhat ki (mellesleg az Olasz költőkben is utóbbi szerepel).

A rengeteg megjelenésre váró könyvek között könnyen elveszhet az ember, ezért nem egyszerre egy zsáknyi könyvet válogattam össze, hanem csak a - szerintem - figyelemre méltó magyar újdonságok közül szemezgetek. Legközelebb majd jöhetnek a külföldi szerzők művei.

A Helikon folytatja a tavaly új köntösbe öltöztetett Márai sorozatát, ezúttal olyan kötetekkel is, amelyek egyideje eltűntek a boltok polcairól:

Éppen és egy éve, hogy csatlakoztam a Dürrenmatt-rajongók táborába, miután elolvastam A nagy Romulust. Amikor nemrég megjött a tv újság és megláttam benne, hogy szerda este a Dunán a másik nagy sikerű művének filmváltozatát, eldőlt, hogy addig el kell olvasnom ezt a drámát is.

A három felvonásos tragikomédia helyszíne egy 1950-es évekbeli  kitalált kisváros, Güllen, amely az évek során tönkrement. Pedig egyszer Goethe is megszállt itt és Brahms is itt komponálta az egyik kvartettjét. Azóta a gyárak bezártak, az emberek az utcára kerültek, munkanélküli-segélyből és az ingyenkonyhán élnek. Míg korábban minden vonat megállt az állomáson, mára már csak két vonat maradt, a nagy vonatok csak átutazóban érintik Güllent. Egy szóval: a város csődbe ment, még a városházán sem maradt más egy ócska írógépen kívül.

Mégis, ez a pusztulásra ítéltetett kisváros most lázban ég: délután tér vissza több mint négy évtized múlva Claire Zachanassian, aki időközben milliárdos lett, és a város szülötteként megmentőként tekintenek rá. Az állomáson négy polgár, a polgármester, a tanár, a pap és a szatócs, Ill készülődik az illő fogadtatásra. A társaság Illben bízik, aki Claire ifjúkori szerelmeként a régi szép idők felidézésével bizonyára meg tudja győzni az asszonyt, hogy anyagi támogatást nyújtson Güllennek.

Folynak az előkészületek, azonban az idős hölgy korábban érkezik, így a fogadtatás másként alakul. A különös kísérettel (egy főkomornyik, a hetedik férj és két egykori fegyenc, majd később két öreg vak, akiknek neve csak egyetlen betűben tér el), rengeteg poggyásszal és egy koporsóval (hamarosan kiderül, miért hozta magával) érkezett asszony, aki az Arany Apostolban tartandó köszöntés előtt szeretné felkeresni a számára egykoron fontos helyeket.

ILL     Most majd minden másképpen lesz.
CLAIRE ZACHANASSIAN     Meghiszem azt.
ILL (fürkészőn) Segítesz rajtunk?
CLAIRE ZACHANASSIAN     Ifjúságom városát nem hagyhatom cserben.
ILL    Tudod-e, hogy ehhez milliókra van szükség?
CLAIRE ZACHANASSIAN     Milliókra? Nem számít.

A köszöntő közben a megjelentek már arról suttognak, hogy a város jelentős anyagi támogatás elé néz, már csak az összeg nagysága titok. Elérkezik a várva várt pillanat: az öreg hölgy bejelenti, hogy egy milliárdot ad: fél milliárdot a városnak, míg a másik felét a lakosság közt kerüljön szétosztásra. A megjelentek ovációban törnek ki, de Claire ekkor egy feltételt szab, amely megdöbbenti a kisváros lakosait. Annak idején Claire-t hatalmas igazságtalanság érte, amiért most készül revansra.

A bejelentés nem várt hatást vált ki a polgárokból és néhány nap alatt a város képe is megváltozik. Az első felvonás humoros párbeszédeinek helyét átveszi a feszültség, amely végigkíséri a következő két felvonást, míg a döntés megszületik. Vajon hogy dönt Güllen?  Megéri-e a kért áldozatot a pénz, az emberek jóléte és a város fellendülése? Lehet-e erősebb a kapzsiság az emberségnél? Minderre választ kapunk a tragikomédia végén. Közben pedig elgondolkodhatunk: vajon mi hogy döntenénk?

A bejegyzés elején említett német-osztrák filmváltozatban a cselekményt napjainkba helyezték át, és bár néhány változtatást eszközöltek, de ebből is látszik, mennyire aktuális ma is. A Guldenburgok örökségéből ismert Christiane Hörbiger zseniáliasan alakítja a bosszúra éhes, hideg üzletasszonyt.
Nemcsak német nyelvterületen, a világ bármelyik országában megtalálható Güllen mai mása, de inkább másai. Nem is kell olyan messzire mennünk.
Ki tudja, talán egy nap nálunk is megjelenik az öreg hölgy, és benyújtja a számlát.
   


Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Eredeti cím: Der Besuch der alten Dame
In: Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus - Az öreg hölgy látogatása
Európa Diákkönyvtár
Fordította: Fáy Árpád
208 oldal
Európa Kiadó, 2007
820 Ft

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

 A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltalán nem hozza karácsonyi hangulatba az olvasót, nem akar azonnal fát díszíteni, mézeskalácsot sütni vagy képeslapokat írni, sőt inkább elgondolkodtatja, ahogyan nem egy másik írás is a kötetben.

A skandináv mitológia alakjai ismét visszatérnek egy-egy történet erejéig, ezúttal Manhattanben találkozhatunk velük.

A Harry Stone és Elvis 24 órás egyháza egy remek és rendkívül humoros - nem a klasszikus értelemben vett - detektívtörténet, amin nagyon jól szórakoztam.

Mégis a legjobban a való világból vett történetek tetszettek és gondolkodtattak el.

 A Bársony és keserű mandulából már jól ismertem és nagyon megszerettem Faith-t és Hope-ot, akik egy idősek otthonában tengetik napjaikat, melynek lakói ezúttal kirándulásra készülnek, de mit kezdjenek ott egy vakkal és egy mozgássérülttel? Így a két asszony az otthonban marad. De szerencsére vannak még olyan emberek, akik nem feledkeznek meg másokról, így Faith és Hope világot lát.

Jó néhány oldallal később ismét találkozunk a két idős hölggyel, a Faith és Hope visszavág c. történetben, ami rendkívül izgalmas és nem lehet nem szeretni őket.

A Kíván újra csatlakozni? narrátora egy anya, akit fia ismertetett meg a Twitterrel, amikor egyetemre ment, és így állandóan kapcsolatban tudtak maradni. Sajnos a fiú azóta meghalt, de a Twitteren még mindig él.
Eszembe is jutott, hogy milyen igaz:

Online senki sem hal meg.

Szintén az internet, egészen pontosan az online játékfüggőség áll A Játék középpontjában. Bár Joanne Harris maga is azt írja a bevezetőben, reméli, nem igaz, mégis a lelke mélyén úgy érzi, sajnos, mégis az.

- Neked hány pontod van?
Lenézett a bagettre, amit nem evett meg.
- Nem emlékszem válaszolta.
Hát, ez bazi nagy hazugság volt. Amikor az ember a Játékot játssza, mindig számon tartja, hány pontja van. Mint a Twitteren a követői: mindig tudja, ha elveszt egyet, és mindig érzi azt a kis nyilallást, amikor az egyik már nem követ...

A Süti főszereplője egy édességfüggő nő, aki imádja a sorozatokat, az emésztést segítő kekszet és a mindenféle színű cukormázas süteményeket és fánkokat. A férje a vetélése után elhagyta, ám most mégis úgy érzi, hogy gyermeket vár, méghozzá nem is akármilyent.
Zseniális példázata annak, mi mindent képes elhitetni magával egy ember.

 Az út dala - mely a kötet záró története - volt számomra a legfájdalmasabb. Három afrikai gyerek minden áldott nap kiült az út szélére, hogy az arra menőket és az eget figyelje. De mára már csak az egy szem lány, Maleki ül ott, mert testvérei elmentek, hogy évekkel később pénzzel a zsebeikben térjenek haza és az ötgyerekes család élete jóra forduljon. Csak a család nincs tisztában azzal, hova is kerültek a gyerekeik: valójában gyermekkereskedők karmaiba adták őket, akik a gyerekeket prostituáltaknak és szolgáknak adják tovább. És a várva vált gazdagság is elmarad.

Ahogy ismételten olvasni kezdtem a novellákat, már eszembe sem jutott, hogy félretegyem. Rájöttem, hogy azért szeretem az írónőt, mert bárkinek a bőrébe bújva el tudja velem hitetni, hogy annak a szereplőnek a gondolatait olvasom, együtt tudok érezni vele vagy éppen utálom. A való világból vett ötletekért pedig külön dicséret jár, mert rajtuk keresztül hívja fel a figyelmünket olyan dolgokra, amelyek mellett talán naponta mi is elmegyünk vagy aggódunk miatta, de hajlamosak vagyunk egyszerűen a szőnyeg alá söpörni vagy rágörcsölni. Ilyen történet a Kísértetek a gépben, ami rendkívül tanulságos.

Az internethez menekül. Ott senki sem látja. Avatárként létezhet, szavak formájában a képernyőn, hangként a sötétben. Itt kedvére felfedezheti a világot, a világot, amelyben nemcsak neki, de senkinek sincs arca.

Joanne Harris ismét nagyot alkotott, és nagyon tetszett, hogy minden novella elején néhány mondatot mesél az aktuális történet keletkezéséről. Ebben a kötetében is mindenki megtalálja a saját szája ízének leginkább megfelelő keserű vagy édes történetet. A hozzám hasonló rajongóknak pedig igazán hedonista élményben lesz részük.

Dicséret illeti a fordítót, Szűr-Szabó Katalint is, aki a manapság túlzottan elterjedt tegeződés ellenére sem ezt a formát, hanem a magázódást választotta (az angolban nincs különbség tegeződés és magázódás között), ami - szerény véleményem szerint is - jobban illik Joanne Harrishez.


Mire a kötet végére, pontosabban a záró novellához értem, meglepődve tapasztaltam, hogy nem esett szét a kötése és a gerince sem tört be. Előbbit csupán azért sajnálom, mert így egyszerűen és gyorsan megszabadulhattam volna a maradék 38 oldaltól, aminek semmi köze Joanne Harrishez, csak a kiadónak így olcsóbb reklámozni az olyan könyveit, amelyekre nem érdemes a szemünket pazarolni.
Joanne Harris és a könyvei is megérdemelnének végre egy normális kiadót, aki csak azt nyújtja a pénzünkért, amire kiadtuk, nem rontja el marketingfogásból az eredeti címet és nem akar tudat alatt ránk tukmálni egy rakás limonádét. Azt pedig a mai napig nem értem, miért nézi csekély értelműnek a kiadó az olvasókat, hogy Joanne Harrist állandóan a Csokoládé szerzőjeként emlegeti. Imádom a Csokoládét, de mellette még írt egy-két másik könyvet is. Tudom, Ulpius.



Joanne Harris: Egész évben karácsony
Eredeti cím: A Cat, a Hat and a Piece of String
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
348 oldal (ebből 308 a Joanne Harrisé, a maradék gyújtós reklám)
Ulpius-ház, 2013
3499 Ft

A tavaszt talán nem is kezdhettem volna jobban, mint Szabó Magdával: az ő gondolataival és visszaemlékezéseivel, amelyeket a '90-es években vetett papírra.

Az írónő ebben a kötetében szeretett volna emléket állítani egykori franciatanárának, Möszjőnek, akiről később Kőnig tanár urat is mintázta. (Aki esetleg soha életében nem hallott még az Abigélről, de szeretné elolvasni vagy legalább a sorozatot megnézni, csak utána vegye kezébe ezt a könyvet.)

Szabó Magda egész életét meghatározták a szigorú református gimnáziumban töltött évek, aki az  I. világháború után, a nagy gazdasági világválság idején és nem sokkal a II. világháború kitörése előtt koptatta az iskola padjait. Nem volt elég a mindennapos tanulás, a Biblia ismerete, a tanárok ezenfelül is többet követeltek a diákoktól.
Ekkor érkezett egy fiatal franciatanár a Dócziba, aki más volt, mint a többiek. Ő szemet hunyt minden csíny fölött, nála nem volt sarokba állítás, sem egyéb büntetés. Mit is kezdett egy ilyen tanárral egy lányosztály? Remekül szórakozott Möszjőn, akinél mindent lehetett, ám egy kirándulás alkalmával megértették, miért ilyen és életük végéig hálával emlékeznek rá és a Dócziban töltött évekre.

Megváltó Krisztusom - gondolta a kutyás Szabó, akinek szürke macskája az írógép mellett aludt az íróasztalon, hogy tudtunk volna tisztességben megmaradni az iskola nélkül, ha nem arra nevelnek, hogy tudjuk, az élet nem majális, hanem rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis jónak, irgalmasnak és igazságosnak kell lennünk benne, és hányszor és hányféleképpen tapasztaltuk, hogy ami velünk és a mieinkkel történik, emberi ésszel valóban nem követhető.

Dóczis évek egy-egy eseményén pedig a hozzám hasonló Abigél-rajongók szeme is többször felcsillan majd. De nemcsak a diákévek emlékeiről olvashatunk, hanem a tanári pályán eltöltött éveiről és az írónő  későbbi életéről is, ill. megismerhetjük véleményét az aktuálpolitikáról, az oktatásról, vallásról, a magyar történelem és irodalom nagyjairól is.

 A dél-angliai Lyme Regis nevű kisvárosban élt a  XIX. század első felében két nő, akit a társadalmi pozíciójuk elválasztott volna, ők mégis barátságot kötöttek. Mary Anning, aki születése óta itt tengeti napjait és aki kisgyerekként túlélt egy villámcsapást, ami örökre meghatározta az életét. Azóta igyekszik újra átélni azt a borzongató érzést, amit akkor érzett. A társadalmi ranglétra legalján lévő kislány kövületeket gyűjt a tengerparton, melyek eladásával járul hozzá családja megélhetéséhez.

 Elizabeth Philpot bátyja és egyik nővére esküvője után költözik szintén pártában maradt nővérével és húgával az isten háta mögötti városkába, miután a londoni életszínvonalukat már nem biztosítaná a jövedelmük.

 Elizabeth is szívesen kószál a tengerparton halkövületek után kutatva, őt azonban ezek szépsége és eredete vonzza, sőt, a természettudományok iránti érdeklődése. Így ismerkedik meg az akkor már vénlánynak számító Elizabeth a gyereklány Maryvel.

Az őskövületek gyűjtése valóban különös kedvtelés. Nem mindenkit vonzanak, hisz voltaképpen réges-régi teremtmények maradványai. Ha túl sokat gondolkozunk róluk, rájövünk, hogy rég halott testet tartunk a kezünkben. Aztán meg azon töprenghetünk, hogy ezek nem ebből a világból, hanem egy olyan régmúltból valók, amelyet nagyon nehéz elképzelni. Ezért vonzódom annyira hozzájuk, és azért szeretek leginkább halkövületeket gyűjteni, meglepő mintázatú uszonyokkal és farkuszonnyal, mert ezek a minden pénteken elfogyasztott halra emlékeztetnek, és így inkább a jelen részének tűnnek.

Akkoriban egy nő nem kaphatott belépőt a tudományos életbe, de a Lymbe-ba érkező tudósok szívesen veszik igénybe Mary helyismeretét és szakértelmét, hiszen a dicsőség úgyis őket illeti majd. Ezeket a sétákat azonban a kisváros nem néz jó szemmel és megindul a pletyka.

Mindketten sejtik, hogy a felszín alatt egy napon különleges leletre bukkannak, amit Mary fel is fedez és ami alaposan gondolkodóba ejti nemcsak a korabeli tudós férfiakat, hanem Elizabethet is, hiszen akkoriban mindenki vallásos neveltetésben részesült, gondolkodásukat a vasárnapi prédikáció és a Biblia olvasása határozta meg. Mit is kezdhetnének egy olyan állat maradványával, ami mára kihalt? Mi volt a célja ezzel az állattal Istennek? Mi a helyzet, ha Isten nem hat nap alatt teremtette a világot? Ha a napok valójában évezredek? Lehet, hogy a méltán tisztelt lelkész a világ koráról végzett számításai sem pontosak? Hogyan egyeztethető össze a vallás és a geológia?

Ezeket a kérdéseket boncolgatja regényében Tracy Chevalier. De - ahogyan azt már megszokhattuk tőle - pontos korrajzot, a korabeli tudományos élet bemutatását  és két nő későbbi sorsát is megismerjük hol egyikük, hol másikuk szemszögéből.

A regény eleje lassan indult, aztán elég gyorsan haladtam vele, mert nagyon olvasmányos, mégsem éreztem azt, hogy szívesen nekivágnék a világnak, hogy én is fosszíliák után kutassak a tengerparton (pedig gyerekkoromban nagyon szerettem a dinoszauruszokat).
 
Mary számomra túlságosan naiv volt, aki nagyon makacs is tud lenni, ha úgy akarja. Az anyját, Mollyt pedig finoman szólva sem zártam a szívembe, aki első látásra egy tudatlan asszony, mégis olyan üzleti érzékkel bír, hogy a lányát is képes mindenezek fölé helyezni. Elizabeth sokkal szimpatikusabb volt: olyan nő, aki modern gondolkodású és anyagi helyzetéhez és képességeihez mérten igyekszik segíteni Mary és családja életét, akár hölgyhöz méltatlan módon is viselkedni, ha erre van szükség.

Olvasmányos és érdekes volt valós személyeket megismerni és bepillantani a korabeli tudományos életbe, úgyhogy mindenképp  érdemes megismerkedni Mary Anninggel, az első paleontológusnővel és a XIX. századi Anglia életével egy új aspektusból.

Menyecske tér most vissza a mezőről,
a nap aranyba vonja,
szénacsomó a hátán és kezében
frissen szedett csokor, ibolya, rózsa,
hogy szokásnak adózva, fürtjeit, keblét csinosítsa,
ahogy kivánja a másnapi ünnep.
Szomszédok települnek
a lépcsőre, és fonni kezd a néne.
Ott hanyatlik le a nap vele szemközt.
És szóra fakad régi, jó időkről,
amikor még ép testtel és serényen
ő készült ünnepére,
mikor még táncra perdült este azzal,
ki leggyönyörűbb éveit kisérte.
Leszáll a barna alkony,
tágas az ég derűje, s a kelő hold
fényén megnyúlnak újra
az árnyékok a háztetőn s a dombon.
Most jelt ad a közelgő
ünnepre a harangszó,
s gyorsabban ver a hangra
úgy érzed, még a szív is.
Gyerekek zsivajogva
szanaszét hancuroznak,
zsibong a piacocska,
csupa vígság e lárma.
És hazatér a kapás fütyörészve
a szűkös vacsorára,
s magában vágyva-vár a pihenőre.
Midőn a fáklyák fénye mind kialszik,
s egyetlen nesz se hallszik,
hallod, kalapács koppan, sír a fűrész
az asztalosnál, aki virraszt
a műhely magányában, mécsvilágnál
a fát vésve, gyalulva,
hogy kész legyen a munka pirkadatra.
Ez a legkedvesebb napja a hétnek,
boldogan múlik, víg-szorongva,
dc unalom, bánat sodorja
az órákat már holnap, s gondolatban
ki-ki heti gondjára visszaréved.
Tréfáskedvű fiucska,
bimbózó korod, ez a korszak
olyan, mint egy elröppenő, vidám nap,
napja derűnek, tisztaságnak,
és előtte fut az ünnepnapoknak.
Vigadj, én gyermekem. Kegyes e percben
az ifjúság hozzád, a zsenge.
Mást nem mondok neked. Csak az a messze
ünnep majd hozzád ne legyen kegyetlen.


Olaszul nem tudóknak is ajánlom, mert érdemes meghallgatni, milyen gyönyörű eredetiben is:

A tavasz beköszöntével egyre több könyv is újra napvilágot lát, csak győzzük  kapkodni a fejünket és frissíteni a kívánságlistáinkat.

A számos sorozat mellett folytatódik a Szabó Magda is, most Az őzzel. Három éve olvastam ezt a könyvet, és mindig az jut eszembe, amikor felhúzom magam, hogy nem akarok olyan lenni, mint a főszereplője, Encsy Eszter. Mégis az egyik kedvenc könyvem. Egyébként nekem sokkal jobban tetszik az előző sorozat a puritán fehér borítóival.

Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is.
Az őz megjelenése idején – 1959-ben – úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. A nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: „...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.” 

Szabó Magda: Az őz
216 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: március 5.


Míg  fordítás alatt van az általam oly nagyon imádott Mario Vargas Llosa tavaly megjelent regénye, addig is itt egy új gyöngyszem, amit feltétlenül be kell majd szereznem. Borító még nincs és  a könyv is csak a Librinél rendelhető elő egyelőre.

A modern képzőművészet újra és újra azt a trükköt adja el, amivel a zseniális Marcel Duchamp valamikor új útra terelte a képzőművészetet.

A futball, ez a csodálatos játék, amely mindig magas szinten magában hordozta az esztétikumot, most a hordaember hordaösztöneihez való visszatérés eszközévé vált.

A vallás manapság gyakran csak látványosság, máskor pedig a demokráciát fenyegető veszély.

A szex érzelemmel és szenvedéllyel teli, szertartásos játékból puszta időtöltéssé változik.

És így tovább: a Nobel-díjas perui író szomorúan, gúnyosan vagy dühösen sorolja és elemzi a hanyatlás jeleit: szerinte az igazi kultúra amely még a lét legfontosabb kérdéseivel foglalkozott, s amely nem elandalítani, hanem gyakran felrázni akarta az embert meghalt, vagy legalábbis haldoklik, és mindent elönt a felszínes látványosság, a light kultúra, a szórakozás.

Vargas Llosa minden viszolygása mellett példás kíváncsisággal figyeli ezt az új kultúrát, melyben az írott szó egyre jelentéktelenebb szerepet játszik a filmekhez, tévéműsorokhoz, videojátékokhoz, mangákhoz, rock-, pop- és rapkoncertekhez képest s melyben ő maga kihalóban lévő dinoszaurusznak érzi magát. 

Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció
Fordította: Scholz László
276 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március 10. (a Libri szerint)


Nagyon szeretem a Palatinus Nobel-díjasok könyvtára sorozatát, bár csak elvétve kapható egy-egy kötet belőle. Talán Anatole France regénye után a korábbiakra is sort kerítenek.

Anatole France nagy kedvvel és fantáziával emeli be a fantasztikumot szatíráiba az egykori Swift és a majdani Bulgakov rokonaként. A pingvinek szigetében az emberré váló madarak történelmét írja meg, majd az 1914-ben megjelent Angyalok lázadásában a rebellis égiekét. Mi lenne - teszi föl a kérdést az író -, ha az Úr ellen egykor elbukott angyalok újabb kísérletet tennének, s férfi és női alakban megjelennének a századfordulós Párizs lakói közt, velük együtt fuldokolva a baj és szenvedés tengerében. És persze a szerelmi szenvedély, a testiség viharaiban.
Anatole France (1844-1924) hosszú s az utolsó pillanatig aktív irodalmi működését 1921-ben ismerték el Nobel-díjjal. Az indoklás szerint briliáns írói pályafutásáért, letisztultan fennkölt stílusáért, lenyűgözően franciás szellemiségéért és mélységes humanizmusáért ám e dicsőítő jelzőknek szinte soha nem látszott megfelelni. A fennkölt stílust keresztülírta mély, szociális aggódása, humanizmusáért - Zolával együtt - meghurcolták a Dreyfus-perben, franciás jellegét kétségbe vonták, amikor a világháború idején nemzetietlen és tántoríthatatlan pacifista volt, humanizmusa a baloldalra vitte, de a forradalomtól mást várt, mint illett volna. Mindeközben megírta csodálatos regényeit, amelyekről időről-időre hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig a Thaisz, a Lúdláb királynő, A vörös liliom, A pingvinek szigete, a Jeanne d'Arc élete, az Angyalok lázadása olvasmányos remeklések.

Anatole France: Lázadó angyalok
Fordította: Kunfi Zsigmond
314 oldal
Palatinus Kiadó, 2014
3800 Ft
Várható megjelenés: március 10.



Ki ne hallott volna már legalább Kundera leghíresebb regényéről? Az Európa ezt a sorozatát is nemrégiben frissítette és most éppen ez a regény van soron: 

Milan Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomás, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomás ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek.

Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomásra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomás egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az emigráns megszabadul minden kötöttségtől? Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsa nem ilyen. Az igazi dráma azonban - mondja Kundera - nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Fordította: Körtvélyessy Klára
408 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március 13. 



Egy újabb "frissítés", ezúttal a Merle-sorozatból. Ez a kötet is várólistás nálam, és örülök, hogy egy nyári akcióban annak idején féláron volt a korábbi keménytáblás kiadás, melynek a borítóján egy delfin mosolyog és lecsaptam rá.


Színhely: az Egyesült Államok. Itt végez kísérleteket egy delfinpárral Sevilla professzor. Lelkes kutatócsoport segíti munkájában. A két delfin bámulatosan fogékony. Rendkívüli az intelligenciájuk, szeretetreméltóságuk: szellemileg szinte egyenrangú társai az embernek. Csakhamar már az angol nyelvre tanítja őket mesterük. A békés kutatók és a delfinek idilljét azonban megzavarja az amerikai titkosszolgálat embere. Ezeket a kedves, szelíd állatokat háborús célokra akarják felhasználni. Vajon sikerül-e?
A Goncourt-díjas világhírű írónak, a Francia história szerzőjének egyik legolvasottabb műve az Állati elmék, amelyet maga a szerző afféle hibrid műnek, az európai irodalomban évszázados hagyományokkal rendelkező állatregény és az Amerikából diadalútjára indult "politics-fiction" ötvözetének minősít. A dokumentumszerűen megírt, ám rendkívül izgalmas, regényes formában tálalt és felettébb elgondolkoztató történet gondos zoológiai tanulmányokon alapul ugyan, de a realitás és a fantáziavilág mezsgyéjén játszódik. Akárcsak a vele rokon témájú és szintén most megjelenő Majomábécé.

Robert Merle: Állati elmék
Fordította: Réz Ádám
576 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: március 13.



Poirot és Mrs. Ariadne Oliver ismét együtt nyomoz :).

"Vajon az anyja ölte meg az apját, vagy az apja ölte meg az anyját?"

Mrs. Ariadne Oliver kivételesen részt vesz egy irodalmi banketten, de azt kívánja, bár ne tette volna. Egy különösen utálatos nőszemély azt követeli, derítse ki, hogy keresztlánya, Celia Ravenscroft szülei miért haltak meg. Mrs. Oliver Hercule Poirot-hoz fordul, és együtt kezdik üldözni az elefántokat, vagyis azokat a vénségeket, akik ismerték Ravenscroftékat. És az elefántok nemcsak nem felejtenek, mint az angol mondás tartja, hanem valóban mindenre emlékeznek.

A könyv másik fordításban, másik kiadónál már megjelent Az elefántok nem felejtenek címen.

Agatha Christie: Az elefántok mindenre emlékeznek
Fordította:
280 oldal
Európa Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: március 12. 



Folytatódik a februárban a centenárium alkalmából indult új Hrabal-sorozat is:

Tíz krigli sör egy címért!
Az Őfelsége pincére voltam ennyi gyöngyöző aranyvalutájába került Bohumil Hrabalnak, aki többek közt ennek a művének a címét is a sörözőben szerezte. Magát a művet 1971-ben tizennyolc nap alatt vetette papírra. Főhőse egy Jan Díte nevű pikolófiú. Jan legnagyobb vágya, hogy milliomos legyen. Példaképe Skřivánek főpincér úr, akinek olyan jó szeme van, hogy első látásra biztonsággal felméri az étterembe belépő vendéget. Nem véletlen: ő az angol királynak is felszolgált!

Jan a kuplerájban gavallér, a hétköznapokban élére rakja a garast. Fantáziadús széptevő, tudatos üzletpolitikus. Kisember egyéni ambíciókkal, olykor talán butának is mutatkozó "tipikus cseh kollaboráns". A történelem viharai nem érdeklik. A második világháború kitörése előtt feleségül vesz egy német lányt, germán szakszerűséggel anyává teszi, a háború alatt a megszállók szolgálatába áll - és megszerzi az áhított milliókat.
A végkifejlet? Az is hrabali.

A mű minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és erotikai szabadság, amely a megírása idején tűrhetetlen volt a hatalom szemében. Az Őfelsége pincére voltam legálisan csak 1989-ben jelenhetett meg az író hazájában. Jiří Menzel filmvásznon is megörökítette.

"Két ember közt a legemberibb kapcsolat a csönd.
Azt, amit ő tudott, csak néhány nagy latin-amerikai író tudta." (Milan Kundera)

"Paradox módon - de ez tipikus hrabali paradoxon - ez az alapvetően nem éppen vidám történet ugyanakkor Hrabal legszórakoztatóbb regénye." (Aleksander Kaczorowski)

Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Fordította: Varga György
280 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: március 17.

Erre a könyvre nagyon kíváncsi vagyok, pedig nem szoktam önsegítő könyveket olvasni.

A Citromból limoncellót azokhoz szól, akiknek a közelmúltban súlyos személyes válsággal kellett szembenézniük. Azokhoz szól, akik érezték már úgy, hogy vereséget szenvedtek, de most újra vissza akarják nyerni az életkedvüket. Azokhoz szól, akiket emlékeztetni kell arra, hogy minden tél új tavasznak adja át a helyét.
Nem szükséges Itália szülöttének lenni ahhoz, hogy értékes tanácsokat kapjunk ebből a könyvből, de hatni fog bárkire, aki első kézből szerzett már tapasztalatokat az olasz kultúrából. A mondás - miszerint: "Ha az élettől csak citromot kapsz, készíts limonádét belőle!" - arra utal, hogy fogadjuk el, amit az élet ad, s hozzuk ki a lehető legjobbat belőle. Van ebben igazság, mégis úgy hangzik, mintha arra biztatna, hogy egy életen át csak mosolyogva tűrjünk. Végtére is a citrom, még ha cukrot adunk is hozzá, megőrzi keserű ízét.
A limoncello - az olasz citromlikőr - metafora érzékletesebben írja le, hogyan érdemes szembenézni kihívásainkkal.

Raeleeen  d' Agostino Mautner: Citromból limoncellót
A veszteség feldolgozásától a lélek újjászületéséig olasz módra
Fordította: Sinka Erika
338 oldal
I. P. C. Könyvek 
3199 Ft
Várható megjelenés: március 17.



Bridget Jones nálunk is visszatért. Bár nem értem ezt a borítót? A tavaly kiadott első két részhez biztosan nem fog passzolni, ha valakinél ez is szempont. Kíváncsi vagyok, mikor filmesítik meg.
Mindenesetre addig lesz idő magyarul is elolvasni. Az ára viszont nagyon borsos, úgyhogy érdemes inkább megvári az európás könyvmaratont.

Mihez kezd Ön, ha a barátnője hatvanadik születésnapja egybeesik a barátja harmincadik születésnapjával?
Helytelen-e letagadni a korunkat netes párkeresésnél?
Erkölcstelenség-e főnöztetni, amikor az egyik gyerekünk tetves?
Tényleg twittel a Dalai Láma, vagy az egyik titkára csinálja helyette? Akkor ma a technika az ötödik elem? Vagy az a fa?
Lefeküdni valakivel két randi és hatheti sms-ezés után ugyanaz, mint férjhez menni két találkozás és hat hónapi levelezés után Jane Austen korában? Mindezeken és más modern dilemmákon emésztődve csetlik-botlik Bridget Jones a szinglianyaság buktatói között és fedezi fel újra a nőiségét abban az életszakaszban, amelyet egyesek képesek az otromba és ósdi "középkorúság" szóval meghatározni.
Igen, Bridzselők, Bridget visszajött - ám ezúttal némi meglepetéssel érkezett: felnőtt, legalábbis egy kicsit. Most ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekről is gondoskodnia kell, valamint mellettük is időt szakítani szexi fiatal fiújára.

Utolsó találkozásunk óta Bridget fölfedezte a Twittert (ő @JoneseyBJ), lecserélte a chardonnayt koktélra és az önsegélyező könyveket gyermeknevelési szakirodalomra. Korábbi hebrencs kalandjait ezúttal a mély gyász pillanatai ellenpontozzák, amelyek - merjük kijelenteni? - mintha érzelmi érettségről árulkodnának, ám továbbra is képes olyan kelekótyaságokra, mint egy balul végződő botoxoztatás.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig
Fordította: Sóvágó Katalin
448 oldal
Európa Kiadó
4590 Ft !!!
Várható megjelenés: március 18.



Nagyon régen olvastam már Virginia Woolfot, úgyhogy lassan itt lenne az ideje valamit levenni a polcról tőle, mindenesetre nagyon megörültem ennek a könyvnek, ami róla szól:

Virginia Stephennek huszonöt éves korában még nem jelent meg regénye, de égette a bizonyítási vágy. Úgy érezte válaszúthoz érkezett: ,,Vagy nyomorult leszek, vagy boldog; dagályos, érzelgős teremtmény, vagy egy olyan író, akinek a sorai egy napon perzselni fogják az oldalakat." Prózája még ma is lángoló, talán ragyogóbban ég, mint valaha. Ez az életrajz arra keresi a választ, hogyan lett egy eltökélt fiatal nőből minden idők egyik legnagyobb írója. Barátságról és sziporkázó ötletességről, nyelvről és szerelemről, tréfákról és szenvedéllyel méltatott hétköznapi dolgokról mesél. Virginia teljes szívvel élte élete minden pillanatát, amelyet azután halhatatlan művészetté formált. Bátor volt, szembeszállt a konvenciókkal, és minden erejével küzdött a betegsége ellen. Alexandra Harris levelek és naplóbejegyzések segítségével idézi meg Woolf életét: a viktoriánus gyermekkortól a kísérletező Bloomsburyig. Tanúi lehetünk, hogyan hajtja az írónőt a belső kényszer egyre tovább és tovább, hogy a próza újabb és újabb formáit próbálja ki. Ez a magával ragadó könyv ideális bevezetés lehet mind Virginia Woolf életébe, mind munkásságába. Kontextusba helyezi az írónő regényeit, nyomon követi utóéletét, és megmutatja, hogy több mint hetven évvel a halála után mitől olyan elevenünkbe vágó és máig ható a prózája. 

Alexandra Harris: Virginia Woolf
Fordította:
216 oldal
General Press
2990 Ft
Várható megjelenés: március 20.



Végre az Alexandra Kiadó  rádöbbent, hogy a Virágot Algernonra lennének potenciális vevők, akik nem érik be a hangoskönyvvel. Ez látszik az árán is. Hét évvel ezelőtt olvasta az egyik csoporttársam, és szerettem volna kölcsönkérni tőle, de mivel a könyv a nővéréé volt, ő nem engedte. Lényegtelen is, hiszen végre lehet egy sajátom és emlékszem, hogy az említett csoporttárs mondrta, hogy a korábbi kiadásban sok volt a nyomdahiba. Reméljük, most odafigyelnek.

A harminckét éves Charlie Gordon, aki a szellemileg visszamaradt felnőttek iskolájába jár, önként veti alá magát egy veszélyes orvosi kísérletnek. Csak homályosan érti, hogy mi is fog vele történni, de egyvalamiben biztos: okos akar lenni. Úgy véli, ez lesz a kulcs ahhoz, hogy az emberek értékeljék és szeressék. De a kísérlet egész más eredménnyel jár, mint amire számított. Charlie előmeneteli jelentéseiből megismerhetjük a szinte analfabéta, melegszívű ember útját az emberektől elidegenítő zsenialitás elefántcsonttornyáig, majd azon túl is.
A Virágot Algernonnak először novellaként jelent meg 1959-ben, később bővítette Keyes regénnyé. Az írás elnyerte mind a Hugo-, mind a Nebula-díjat, és számos filmes és színpadi feldolgozása készült. Megjelenése óta huszonhét nyelvre fordították le, és világszerte több mint ötmillió példányban kelt el. Mindez azt mutatja, hogy Keyes műve az eltelt évtizedek alatt cseppet sem kopott meg, ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven éve, bár némileg más szempontból. Ami a hatvanas években tudományos fantasztikumnak számított, az a 21. század olvasója számára, a génsebészet eredményeinek ismeretében, már sokkal inkább egy kivételes ember szívszorító memoárja, aki megküzdött a saját tudatlanságával, környezete elutasításával és a felnövés félelmével. A pszichológus-író örökérvényű alkotása - Charlie vallomásain keresztül - a toleranciáról, az emberi tartásról és az élni akarásról mesél.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Fordította: Szepessy György
253 oldal
Alexandra Kiadó
3699 Ft
Várható megjelenés: március 28.


Az ötödik Sally tudtommal nem tűnt el annyira a boltokból, mint a Virágot Algernonnak, mindenesetre ő is új köntöst kap a hónap végén:

Sally Porter elvált, pincérnőként dolgozik, és magányosan él a nagyvárosban. De egyúttal, bár nincs tudatában, további négy, igen különböző személyiség is: Nola, a finom és intellektuális művészlélek, aki műtermet bérel Greenwich Village-ben; Derry, aki mindig vidám és derűs, és mindenkivel szemben megértő; Bella, a telhetetlen csábító, aki imád énekelni és táncolni; végül pedig a gyűlölettel teli Jinx, aki maga a megtestesült agresszió.
Amikor a dolgok kezdenek összecsapni a feje fölött, Sally fejfájást érez, majd elveszti az öntudatát, és egy másik személy veszi át a helyét. Ha egy férfit kell az ujja köré csavarni, Bellává válik. Ha az eszére van szükség, Nola kerül elő. És amikor éppen megerőszakolni próbálják, megjelenik a bosszúálló Jinx. A bölcs és türelmes pszichiáterre, Dr. Roger Ashre vár a feladat, hogy megbirkózzon a többszörösen hasadt személyiség eme különös esetével, és fáradságos terápia útján megpróbálja egyesíteni a négy önálló személyiséget, létrehozva az ötödik Sallyt.
A küzdelemnek Dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, kiégett, a házassága tragédiába torkollt. Sally esete valódi próbakő: meg tud-e újulni, képes-e együttérzésre.
Meg tudja-e tehát gyógyítani egymást orvos és betege?

Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Fordította: Szilágyi Tibor
320 oldal
Alexandra Kiadó
3699 Ft
Várható megjelenés: március 28.