Annyira gyönyörű ez a vers, és bár eredetileg a Képes Géza fordítását választottam, de rájöttem, hogy a Végh Györgyé is annyira szép, hogy nem maradhat ki (mellesleg az Olasz költőkben is utóbbi szerepel).
Giuseppe Ungaretti: A hajnal születése
Fordította: Képes Géza
Lábáig leomló köpenyében, fején fénykoszorú,
lebegve, csalfán és mintha csalogatna,
melléről egy sápadtan izzó
virágot leszakít
s eldobja az éj, a csillagszemű szűz.
Ez az óra választja el az első ragyogást
az utolsó remegéstől.
Örvény nyílik az ég halvány peremén.
Smaragd ujjak
finom mozdulatokkal, tapogatva
szövik a vásznat.
És aranyárnyak ringatják a röpke,
öntudatlan sóhajokat
s patakokként futnak a barázdák.
lebegve, csalfán és mintha csalogatna,
melléről egy sápadtan izzó
virágot leszakít
s eldobja az éj, a csillagszemű szűz.
Ez az óra választja el az első ragyogást
az utolsó remegéstől.
Örvény nyílik az ég halvány peremén.
Smaragd ujjak
finom mozdulatokkal, tapogatva
szövik a vásznat.
És aranyárnyak ringatják a röpke,
öntudatlan sóhajokat
s patakokként futnak a barázdák.
Giuseppe Ungaretti: A hajnal születése
Fordította: Végh György
Lenge palástban, fénykoszorúban
menekül s hivogatóan
mosolyogva kebléről
letép a leány-éj egy sápadt
parazsú virágot, s elhajítja.
Most válik el a legelső derengés
a végső vacogástól.
Ónos örvény nyílik az ég peremén.
Smaragd ujjak
furcsa pörgése
szövi a gyolcsot.
S aranyból árnyak, elnémítják a fürge,
öntudatlan sóhajokat,
patakká gyorsul a barázda.
Versek
Kép
menekül s hivogatóan
mosolyogva kebléről
letép a leány-éj egy sápadt
parazsú virágot, s elhajítja.
Most válik el a legelső derengés
a végső vacogástól.
Ónos örvény nyílik az ég peremén.
Smaragd ujjak
furcsa pörgése
szövi a gyolcsot.
S aranyból árnyak, elnémítják a fürge,
öntudatlan sóhajokat,
patakká gyorsul a barázda.
Versek
Kép
.jpg)
Bejegyzések
0 hozzászólás