Vers hétfőn ~ Georg Trakl - Tündöklő ősz és Szergej Jeszenyin - Bokraink közt

Georg Trakl: Tündöklő ősz

Fordította: Szabó Lőrinc

Hatalmasan zárul az év,
arany borral, kerti gyümölccsel.
Erdőborította vidék
kisér csodájával, a csönddel.

A gazda mondja: ez derék.
Óh, halk és elnyúlt estharangszó,
adj a véghez is friss erőt.
Vándormadár szól a magasból.

A szív most jóságot tanul.
A kék folyón aláevezve
nézem, kép képhez hogy simul -
Hallgatva borul ránk az este.

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt

Fordította: Rab Zsuzsa

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére –
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macska módra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Versek:
Szergej Jeszenyin
Georg Trakl válogatott versei
Szerkesztette és válogatta: Hajnal Gábor
334 oldal
Kozmosz Könyvek, 1972
Kép: Flickr