A szépség és a svéd

Már a megjelenésekor felfigyeltem erre a könyvre, aztán meg is feledkeztem róla. Nemrég elkezdtem nézni a filmet, de csak a feléig jutottam - ami nem a film hibája volt -, így aztán illőnek éreztem végre elolvasni a regényt. A keresztapa után pedig egy könnyedebb olvasmányra vágytam, miközben azt is tudtam, hogy a Nathalie második élete itt-ott mégsem lesz az.
Mégis, már az első mondataival meggyőzött. Könnyed volt, egyszerű (de nem lebutított), majd megjelent a humor is:
Mikor egy férfi odalép egy ismeretlen nőhöz, azért teszi, hogy szépeket mondjon neki.
Hát létezhet olyan férfi-kamikáze, aki azért állít meg egy nőt, hogy lehordja: „Ilyen cipőben járni? Mi jut eszébe! Gulág a lábujjainak! Szégyellje magát, lábai Sztálinja!”

Nathalie és François az utcán ismerkedett meg, majd az életük a szokásos módon alakult. Az akkor még egyetemista lány lediplomázott, megtartották az esküvőt, Nathalie elkezdett munkát keresni, és végül egy nagyvállalatnál helyezkedett el.

Minden tökéletes volt. Egy vasárnapi napon, azonban a boldogságuk véget ért: François balesetet szenvedett és meghalt.

Nathalie pedig megpróbálja mindezt feldolgozni. Miután visszatér a munkahelyére, furcsa dolgok történnek vele. Egyik nap - maga sem tudja, miért - megcsókolja a teljesen jelentéktelen svéd munkatársát, Markust. És itt kezdődnek a bonyodalmak...

Rövid könyvről van szó, ami 117 kisebb-nagyobb részre tagolódik. Egyszer-kétszer egy-egy ilyen rész csak egy-egy mondatból áll, máskor egy-egy kulturális (festészet, film, dal, irodalom) utalást rejt, amit én nagyon szeretek. Pl. felbukkan benne egy rövid párbeszéd a Sztárral szemben c. filmből, amit éppen mostanában tervezek végre megnézni. Illetve Nathalie a regény elején Julio Cortázartól a Sántaiskolát olvassa, majd később az egyik részben egy idézetet is olvashatunk belőle, ami nekem a Selymet juttatta eszembe, és szomorú vagyok, hogy beszerezhetetlen Cortázar regénye, mert már ennyiből éreztem, hogy el kell olvasnom, mert nagyon nekem való lesz.

A regény eredeti címe (La délicatesse) pedig többször is felbukkan érzékenységként, amit próbálnak meghatározni, de valahogy sosem sikerül tökéletesen. És ez benne az érdekes, hiszen mindannyiunknak mást jelent(het), mást juttat eszünkbe ez a szó.

A fülszöveg modern kori, szellemes, szerelmi történetet ígér, ami - valljuk be - kissé riasztó lehet. Főleg a szerelmi történet említése. De nem kell megijedni, nem egy csöpögős, Danielle Steel-remekmű-szappanopera keveréket kapunk, hanem egy igazi, életszagú, néha szívszorító, néhol igencsak humoros történetet.
- Mit csinálsz? - kérdezte Nathalie.
- Amit Hüvelyk Matyi. El vagy veszve, tehát morzsát kell hullatnod a vándorúton. És akkor visszatalálsz.
- Ide... hozzád, ugye?
- Aha. Kivéve, ha éhes leszek, és megeszem a morzsákat, míg várlak.


 Az egyetlen, ami elszomorított, hogy már megint nyomdahibákkal és ezekből fakadó helyesírási hibákkal találkoztam. Pedig az Európára régebben ez nem volt jellemző.

Mindenesetre, aki egy kortárs, könnyed, de egyáltalán nem csöpögős történetre vágyik, bátran olvassa el, mert a fülszövegben ígérteket biztosan megkapja. Akár egy szuszra is elolvasható, de számomra a többszöri megszakítás sem rontott az élményen. Az a fajta olvasmány, amit egyszerűen jó olvasni, és a könyv nagy részét legszívesebben bepötyögném idézetként. Ráadásul még véletlenül sem ragaszthatjuk rá a Női olvasmány címkét. Még akkor se, ha esetleg a könyvesboltban vagy a könyvtárban a Romantikus elnevezésű polcra tették. Azt viszont nem értem, a Líra webáruházban, hogy került a Szépirodalom, majd a  Sci-fi, fantasy, krimi alá...

David Foenkinos nevét pedig ezennel megjegyeztem magamnak, és örülök, hogy már a várólistámra került az Emlékek is.
A filmet pedig végre megnézem egyben is.
És megtaláltam azt a dalt, amely a könyvben is felbukkan:



David Foenkinos: Nathalie második élete
Eredeti cím: La délicatesse
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
212 oldal
Európa Kiadó, 2012
2900 Ft

0 hozzászólás