• Főoldal
  • A blogról
  • Enneagram 4 típusok
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Könyvörömök
Miközben a Reneszánsz Firenze napi öt forintbólt olvastam, szokásomhoz híven post-itekre felírtam a könyvben említett épületeket és a bennünk található műalkotásokat, hogy utána tudjak nézni azoknak, melyek nem szerepelnek a kötetben. Azok közül is, melyek helyet kaptak benne, nem mindegyikről van színes fotó, úgyhogy ez igazán megér egy töltelékbejegyzést. A post-itemről csak mazsolázok, nem mindent gyűjtök most össze. A bejegyzésben szereplő idézeteket a könyvből hoztam.

Kezdjük is a Medici Palotával, melyet ma már Palazzo Medici Ricciardi néven találjuk meg:


   Talán meglepő, de a palota úgy néz ki, mint egy erőd. Ez is mutatja, hogy Cosimo mennyire félt polgártársaitól, jóllehet szilárdan a kezében tartotta a hatalmat. Az épület belseje azonban lenyűgöző. Donatello legszebb szobrai közül kettőnek is otthont ad, a Dávidot és a Judit és Holofernész című alkotást is Cosimo rendelte meg. 



❂❂❂

A dóm egyik oldalán áll a harangtorony. Mivel a firenzeiek feltétel nélkül hisznek a tehetség erejében, úgy vélték, a kiváló festő, Giotto bizonyára nagyon jó építész is, és 1334-ben rábízták a harangtorony építését.




A nyugati oldalon találjuk Donatello Habakuk próféta szobrát, mely becenevet is kapott: 

Balról a második Habakuk, a harmadik Jeremiás (szintén Donatellótól)


Az olasz Wikipedia szerint a két szélső szobor Nanni di Bartolo alkotásai, a bal Dánielt, a jobb Abdiást ábrázolja.
Beszélj, beszélj, vagy légy átkozott!
Donatello szavai Habakuk próféta szobrához

Az épület homlokzatán, a falfülkékben Donatello prófétasorozatának szobrai állnak - az alkotások olyan élethűek, hogy a helyiek erre jártukban régi barátjukként üdvözlik a kopasz Habakukot, akit szeretetük jeléül egyszerűen csak tökfejnek (Zuccone) hívnak. 
❂❂❂
   A dóm másik oldalán találjuk a keresztelőkápolnát. Ha a helyiektől érdeklődünk a története felől, büszkén mesélik, hogy a kápolna az ókorban Mars isten temploma volt, és hogy itt őrzik Krisztus keresztjének egy darabját, amelyet még Nagy Károly ajándékozott a kápolnának.


De egy firenzei abban leli igazán örömét, ha a templomról beszélve felelevenítheti a vitát Ghiberti és Brunelleschi közt. Az ellenséges viszony 1403-ban alakult ki, amikor a keresztelőkápolna új bronzkapujára kiírt pályázat eredményét kihirdették. A versenyt - bár csak hajszállal - Ghiberti nyerte. A sokkal tapasztaltabb Brunelleschi állítólag annyira felbőszült az ítéleten, hogy örökre felhagyott a szobrászattal, és attól kezdve csak építészettel foglalkozott. 

A pályázatot az északi kapura írták ki és Izsák feláldozását kellett ábrázolniuk a versenyzőknek: 

Lorenzo Ghiberti győztes műve



Filippo Brunelleschi alulmaradt műve


❂❂❂



A kis Orsanmichele templom - az egykori gabonaraktár - környékén állandóan óriási tömeg hullámzik. (...) Keresztelő Szent János szobra Donatello fő riválisának, Ghibertinek a munkája. A szobor kiváló technikai tudásról árulkodik, ugyanis 1500 év után ez volt az első, életnagyságúnál nagyobb bronzszobor, amelyet egyben öntöttek ki. 


 
   Nemrég Lorenzo de' Medici megbízásából Verrocchio bővítette a szobrok sorát egy gyönyörű kompozícióval, amely Jézust és Tamást ábrázolja - Lorenzo Szent Tamás kultuszának nagy támogatója.


❂❂❂


A Santa Trinita Firenze egyik legjelentősebb temploma.




    A jobb oldali kereszthajó másik kápolnájában Domenico Ghirlandaio, a város legkeresettebb festőjének freskóiban gyönyörködhetünk. A képeket a Mediciek bankjának egyik idős alkalmazottja, Francesco Sassetti rendelte meg. (....) A Szent Ferenc életét bemutató freskókon számos firenzei polgár feltűnik, legtöbben persze a Medici család soraiból. Lorenzót jellegzetes orráról könnyű megismerni. Mellette áll Sassetti, míg Lorenzo fiai, Piero, Giovanni és Giuliano, valamint nevelőjük, Angelo Poliziano, mintha éppen egy színház süllyesztőből sétálnának ki a Santa Trinitàra.

Lorenzót a középső képen jobbra találjuk, az alatta lévő freskón piros köpenyben Francesco Sassetti látható



Sok minden - köztük a Pitti palota és festmények is - kimaradt, de talán így is akad köztük újdonság. 


Képek: Palazzo dei Medici - Wikipedia
Donatello - Wikipedia
A harangtorony és szobrai - Arte Svelata
Keresztelőkápolna - La Terrazza di Michelangelo
Izsák feláldozása -Wikipedia
Orsanmichele - Wikipedia
Lorenzo Ghiberti: Keresztelő Szent János - Wikipedia
Andrea Verrocchio: Szent Tamás hitetlensége - Wikipedia
Santa Trinita - Wikipedia
Domenicho Ghirlandaio: Sassetti-kápolna - PPKE - BTK
Alice Hoffman regényét nyolc éve olvastam először, írtam is róla, és többen is csatlakoztak a könyv/film rajongótáborához a hozzászólásokban. Aztán egyik vasárnap este eszembe jutott a film, meg is néztem újra és tudtam, hogy a könyvet is újra kell olvasnom. 

Mióta újraolvastam a meséket, megfigyeltem, hogy minden olvasmányomban keresem a közös pontot a szereplőkkel, és az Átkozott boszorkákban többekkel is sikerült megtalálnom a közös nevezőt. 

Az Owens család kétszáz éve él Massachussetsben, és ha valami baj történt a városban, annak csakis ők lehettek az okozói. Az egyik ősük, Maria építtette azt a házat a Magnólia utcán, mely ma is a család otthonául szolgál. Itt él a két testvér, Frances és Jet, akik nagyon jól elvannak magukban, kertészkednek, saját napirendjük és étrendjük van, amikor egy nap minden megváltozik. 
Mivel ők az egyetlen hozzátartozói árván maradt unokahúgaiknak, Sallynek és Gilliannek, befogadják a két kislányt. 

Sally tizenhárom hónappal idősebb húgánál, és az egyetlen közös bennük, az Owens nők szürke szeme. Egyébként a két lány tűz és víz: Gillian szeret lustálkodni, édességet majszolni, lefizeti nővérét, hogy írja meg a leckéjét, míg Sally rendszerető, takarít, vacsorát főz és mos, szeret az ablakmélyedésben üldögélni, olvasni.
Gyerekkorukban mindenki csúfolta őket és nem álltak szóba velük, így a különbségek ellenére a két kislány örök szövetségesre talált egymásban:
  Éjjel és Nappal - így nevezték őket a nagynénik, és bár egyik lány sem nevetett a kedves kis tréfán, melyet egyáltalán nem találtak viccesnek, a benne rejlő igazságot felismerték, és előbb megértették, mint a legtöbb testvérpár, hogy a hold örökké féltékeny a nap melegére, ahogy a nap is örökké vágyik bizonyos mélységre és sötétre. Megesküdtek életre-halálra, hogy megőrzik egymás titkait, akkor is, ha az csak a macska farkának meghúzása volt, vagy az, hogy eltűnt néhány gyűszűvirág a nagynénik kertjéből. 

Bár mindenki furcsa szemmel tekint a Magnólia utcai ház lakóira, mégis vannak nők, akik alkonyattájt felkeresik a néniket, hogy segítsenek megoldani női bajaikat. Leginkább szerelmi varázslatot kérnek tőlük, mellyel magukhoz láncolhatják a szerelmüket. Ilyenkor a nénik felküldik a szobájukba a kislányokat, akik visszaosonva, a lépcsőről lesik a varázslást, és a kétségbe esett nőket látva, megfogadják: ők sosem lesznek szerelmesek. 





Múlnak az évek, Gillian kamaszként felfedezi, szépsége milyen hatással van a fiúkra, és tizennyolc évesen megszökik. Sally otthon marad, ő is férjhez megy, megszületnek a lányai: Antonia és három évvel később Kylie, majd megözvegyül, magába zárkózik, végül úgy dönt, ő is maga mögött hagyja addigi életét és New Yorkba költözik, ahol végre normálisan élhet. Mert Sally már kislánykora óta másra sem vágyott, mint, hogy úgy élhessen, mint mások, hogy ne mutogasson ujjal rá senki. 
Mindegy, hogy mit gondolnak mások. Mindegy, mit szólnak. Van úgy, hogy el kell szabadulni otthonról. És van úgy, hogy ha menekül az ember, éppen a helyes irányba tart.

Bár a nénik szerint így sem fognak megoldódni a problémák (és Seneca is ezt írja az egyik Erkölcsi levélben), ebben nem teljesen értek egyet. Mert a környezetváltozás igenis jó hatással lehet ránk, ha kiszakadunk egy mérgező/negatív környezetből, amelyben nem érezzük jól magunkat. 
Úgy tűnik, Sally valóban normális életet élhet, amikor egy nap újra felbukkan Gillian, és a segítségét kéri. 

Nyolc éve azt írtam, annyira tetszett a könyv, hogy három nap alatt elolvastam. Most még jobban tetszett, és most nyolc napig olvastam. Miért? Mert ezúttal teljesen más szemmel és mentalitással olvastam, és nemcsak néztem, hanem láttam is. Ahogy a bevezetőben írtam, több szereplővel is megtaláltam a közös pontot. 

Sokkal jobban megértettem Gilliant és Sallyt, megértettem, miért viselkedtek úgy abban a pillanatban, miért választották azt az utat. Felfedeztem, hogy Kylie is szuperérzékeny, ahogy én is, és ezért hatnak rá mások érzései, mert ő is öntudatlanul átveszi őket. Nemrég velem is megtörtént, hogy napokig nem éreztem jól magam (Kylie szerencsésebb, rá csak egy napig van hatással egy másik ember, de még az is bőven elég), amikor rájöttem, hogy kitől és mit vettem át és hurcolok még mindig magammal. Szerencsére ez ellen is lehet tenni.

Rájöttem, hogy ez a regény sokkal több, mint egy boszorkányos történet az Owens nőkről, akik ha férjhez mennek is, megtartják a nevüket és a lányaik is az ő családnevüket öröklik. Sokkal több némi szerelmi és egyéb varázslatnál. Ahogy a fülszöveg írja, Alice Hoffman valóban mélységes emberismerettel rendelkezik, és ez végig érezhető. 

Bevallom, a nénikkel nem mindig értettem egyet, mert Antoniának túl sok mindent megengedtek a húgával szemben, míg együtt éltek, és bizonyos esetben meg kell húzni a határokat. 

Ellenben nagyon tetszett, hogy kamaszként mindkét lány, Antonia és Kylie is egyre jobban megérti egymást. Antonia Gillianre hasonlít, ám később megismerjük egy másik oldalát is. Kylie viszont teljesen az ellentéte, a magasságával és hogy nem olyan, mint a korabeli lányok, ki is lóg a sorból, így nem csoda, hogy csak egy barátja van, a különc Gideon. Vele viszont tökéletesen megértik egymást.

Szerettem a Sally lányainak jellemfejlődését, ahogy a két idősebb Owens nővérét is. Sally és Gillian megtanulja, hogy nekik is lehetnek igényeik az életben, nem kell mindig másokat maguk elé helyezni. Sőt, van, aki számára ez teljesen természetes, és végre elhiszik, hogy ez így jó. És ahogy a nénik tartják, jónak lenni nem biztos, hogy olyan jó. Arra gondolok, hogy nem kell mindig jó kislányként/kisfiúként viselkedni, másoknak megfelelni, és ebben tökéletesen egyetértek velük. Erre biztatták kamaszként Sallyt is: 
A nénik biztatták, hogy ne legyen ennyire jó. A jóság véleményük szerint nem erény, hanem gerinctelenség és alázatosságnak kendőzött félelem. A nénik szerint fontosabb dolgok is vannak a világon, mint a porcicák az ágy alatt vagy a verandára hullott száraz levelek. Az Owens család nőtagjaitól távol álltak a konvenciók; önfejűek és akaratosak voltak, és olyanok is akartak maradni. 

Alice Hoffman regénye nemcsak tökéletes kikapcsolódás, hanem elgondolkodtató és tartalmas olvasmány is egyben, melyben egy csipetnyi varázslat is helyet kapott. Örülök, hogy ismét néhány napot tölthettem az Owens család nőtagjaival, akiket ezúttal sokkal jobban megismertem és megszerettem, és biztosítottak róla, hogy én is jó úton járok.

   Mindketten mindig ugyanazt kívánták azokon a forró, magányos éjszakákon a nagynénik házának tetején ülve. Hogy egyszer majd a jövőben, ha felnőnek, és felnéznek a csillagokra, ne kelljen félniük semmitől. Ez az az éjszaka, amelyre vártak. Most lett jelenné a jövő. És maradhatnak benne, amíg csak kedvük tartja, amíg az utolsó csillag fénye is meg nem fakul, de maradhatnak azután is, mikor már tökéletesen kék az ég délben a fejük felett. 


Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Eredeti cím: Practical Magic
Fordította: Nagy Nóra 
272 oldal
Palatinus Kiadó, 2007
Kép: AccessOnline

 110 éve, 1913. április 24-én született Jékely Zoltán. 

Jékely Zoltán: Az Ő hangja


Most az ő hangját hallom én
– úgy hangzik, mint egy régi ének –;
s mintha fejemen sejteném
ismert súlyát finom kezének:

„Mily nyugtalan
az éjszakád, szegényem!
aludj, fiam,
aludj a csillagvesztő messzeségben.
Kutya ugat,
ugat otthoni hangon;
bőrszárnyukat
denevérek próbálják a harangon.

Szól a tücsök
– mint az Őrhegy tövében;
felhők között
lovasok bandukolnak sárga fényben.

Bogár köröz
s döng a gyermek fülébe;
olyan közös
a nyári éjszakák bogár-zenéje.

Most már a hold
is begurul szobádba,
feléd hajol,
bús arcodat nem érti és csodálja:

Mért a panasz
a pálmás tengereknél?
mért nem vagy az,
mikor olyan boldog fiú lehetnél –?

Aludj, fiam;
itthon mindenki jól van.
Ma biztosan
találkozunk éjfélkor fent a holdban.”

Chiavari, 1937





Vers: DIA - Jékely Zoltán összegyűjtött versei
Kép: Unsplash - Davide Sibilio
Kedves Olvasó, van kedved egy firenzei kiránduláshoz? Csakhogy a kirándulásunk során nem a ma jól ismert várost és környékét járjuk be, hanem az Úr 1490. évében keressük fel a - nemcsak a nevében - virágzó Firenzét. 

A Scolar Kiadó Történelmi útikönyvek sorozatából már olvastam ezt a kötetet és az antik Rómáról szólót, és mindkettőt nagyon szerettem. Most pedig ideje volt feleleveníteni a korábban olvasottakat. 

Néhány éve én is néztem a Mediciekről szóló sorozatot, azonban az utolsó évadot nem fejeztem be. Nem tudom, miért, pedig nagyon érdekel a család története. Azt azonban megállapítottam, hogy aki látott már legalább egy képet Lorenzo de' Mediciről, tudja, hogy a sorozatban őt játszó Daniel Sharman véletlenül sem hasonlít rá. Úgyhogy térjünk is vissza a könyvhöz.

Charles FitzRoy a londoni Fine Art Travel idegenvezetője, melyet 1985-ben alapított Jane Rae-vel, ahol olyan utakat szerveznek a turistáknak, melyek során az úti cél kulturális értékeivel ismertetik meg a látogatókat. Ugye, milyen jól hangzik? Így biztosak lehetünk benne, hogy ebben a könyvben is sok hasznos információval gazdagodunk. 

A kötet tíz fejezetben kalauzol el bennünket nemcsak Firenzébe, hanem a környékére is. 
És hogy miért éppen 1490-ben érdemes felkeresnünk Toscana és Itália legvirágzóbb városát?
Az 1490-es év, amelyben a gazdagságáról, győzelmeiről, művészetéről és fenséges épületeiről ismert gyönyörű város zavartalanul élvezi a béke és jólét áldásait. 
Felirat Ghirlandaio Az angyal megjelenik Zakariásnak című freskóján, a Santa Maria Novellában
Ghirlandaio az idézetben említett freskója a Tornabuoni-kápolnában


Mint minden utazás előtt, érdemes megismerni a Firenzébe vezető utakat, megtudni, mikor érdemes felkeresni a várost, ill. jó tudni, hogy a városban a toszkán nyelvjárást beszélik, és mindehhez segítséget kapunk az Előkészületek és a megérkezés c. fejezetben.

A továbbiakban megismerjük a firenzei mindennapokat, a különböző szokásokat (ebben hasonlít a Corvina Magánélet sorozatához): olvasunk az udvarlásról, az esküvőről, születésről és temetésről, rabszolgákról, orvoslásról, egy tipikus napról, boltokról, oktatásról, humorról, homoszexualitásról, a nők szerepéről. A kedvencem a Kurtizánokról szóló rész volt, akikről kiderült, hogy a templomokban, a misék alatt szerezték az ügyfeleiket, amit az egyház nem nézett jó szemmel. A kurtizánok egyébként műveltek voltak, ami nem volt elmondható minden firenzei nőről, hiszen a lányok otthon tanulták meg a háztartás vezetését, és a fiúk jártak iskolába, ahol a humanizmus szellemében tanították őket.
A tartózkodó, illedelmes hölgy szinte bizonyosan kurtizán, aki a templomban teszi szemlére "portékáját". Ha elkap a vágy, hogy ajánlatot tegyünk, legyünk óvatosak!
(...)
   Az egyház erősen helyteleníti, hogy a kurtizánok a templomokat üzleti ügyeik  intézésre használják, annál inkább, mivel a módszer hihetetlenül sikeres. Nem véletlen, hogy sok templomban a férfiakat és a nőket elkülönítik egymástól - így van ez a dómban is, ahol rácsozat vagy durva anyagból készült függöny választja szét a nemeket. Az elkülönítés egyébként jelképes értelmet is hordoz, ugyanis a nők mindig a bal kéz felől eső, vagyis a gonosz oldalon ülnek. 
Sandro Botticelli: Fiatal nő (Simonetta Vespucci) portréja

Már ekkor is sok nő dolgozott, kivéve a kiváltságosokat, akik leginkább otthon töltötték a napjaikat, de őket is sok mindenből kizárták: nem vehettek részt a politikai életben, sőt még a vallási ünnepeken sem, bár az ablakból kihajolva nézhették a körmeneteket és a felvonulásokat. 

Az előkelő hölgyek számára ekkor is nagyon fontos volt a divat, az utcán mindig a megfelelő öltözékben jelentek meg, a bőrüket pedig kénnel dörzsölték, hogy fehér legyen, mert ez még jobban kiemelte az ékszereiket. 


A továbbiakban terítékre kerül a politikai élet, megismerjük a kor vezető szellemeit (politikusokat, festőket, filozófusokat és condottierókat - a zsoldosok vezetőit), köztük természetesen Lorenzo de' Medicit, Ghirlandaiót, Botticellit, Marsilio Ficinót vagy Filippo Strozzit és a neoplatonikus filozófiát. 

Értesülünk a Pazzi-összeesküvésről, melyet a Pazzi család szervezett 1478 húsvétján a Mediciek ellen, melynek során Lorenzót megsebesítették, míg öccsét, Giulianót meggyilkolták a dómban, és amelyet Lorenzo kegyetlenül megtorolt a családon. Azt azért megjegyzem, ha 1490-ben járunk, az összeesküvés csak bő egy évtizede, és nem több mint húsz éve történt, ahogy a fejezetben szerepel. 


A Szellem és humor címet viselő részben is egy tévedésre bukkantam: 
De a firenzeiek (és általában a toszkánok) mindenekelőtt élnek-halnak a szóviccekért. A Mediciek udvari bolondja, Matteo Franco például azzal támadt riválisára, Luigi Pulcira, hogy az "Mediciek golyóin himbálózó tetű" (ugyanis a pulci szó jelentése tetvek). 

Ehhez érdemes tudni, hogy a Mediciek címérében palle vannak, azaz golyók, labdák. (A szerző több választ is említ, miért ilyen a címerük). Viszont a pulci nem tetveket, hanem bolhákat jelent. Annak idején a mercato dei pulci, azaz a bolhapiacnak köszönhetően tanultam meg. A tetű pidocchio, és a többes száma pidocchi, tehát, ha Luigi vezetékneve tetveket jelentene, akkor Pidocchi lenne.


Bebarangoljuk Firenze nevezetességeit: a dómot a harangtoronnyal és a keresztelőkápolnával, megismerjük a jelentős templomokat, kápolnáikat és palotákat építészeikkel és a bennük szereplő műalkotásokkal, ill. a legismertebb hidat, a Ponte Vecchiót. 

(A dómra azért nem térek ki ebben a bejegyzésben, mert várólistás Ross King Brunelleschi kupolája c. könyve, mely erről szól.)

A férfiak alapvetően két dolgot csinálnak földi életük során: szaporodnak és építkeznek.
Giovanni Rucellai: Ricordanze

A Santa Maria Novella jellegzetes homlokzatával, melyet Leon Battista Alberti tervezett



Olvashatunk a céhekről - melyeknek a művészek is tagjaik - , iparról, pénzügyekről és az adókról, ill. a vallásról, mely kiemelten fontos a város életében. Épp egy különös szerzetes prédikál a dómban, Savonarola, aki a város pusztulását hirdeti a firenzeiek bűnös életvitele miatt. 

Ludwig von Langenmantel: Savonarola a pazarlás ellen prédikál (1879 - ez nem egy reneszánszkori kép)


Talán Neked is eszedbe jutott, hogy a bejegyzésben is felbukkan a Tornabuoni-kápolna, és a nagy templomokban megtaláljuk a különböző családok nevét viselő kápolnákat, de miért ez a nevük? A válasz egyszerű: a nagy építkezések idején a gazdag családok mindegyike vásárolt magának egy-egy kápolnát valamelyik templomban, és az ott szereplő festményen ők is helyet kaptak. A bejegyzés alján megtalálható Ghirlandaio freskójának forrása a Wikipedián, ahol - a közösségi oldalakhoz hasonlóan -  a különböző személyeket megjelölték a képen. 


Ezt követően mindent megtudhatunk a legfontosabb ünnepekről, színielőadásokról, bajvívásokról és lovagi tornákról, sőt, a kivégzésekről is. 
Az ünnepek közül kiemelkedik a farsang és a város védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak az ünnepe június 24-én, de már 23-án megkezdik az ünneplést. 
Firenzében már ekkor is rendeztek Paliót, azaz lóversenyt és Calciót, a mai labdarúgás ősét: 
   Hasonlóan izgalmas esemény a Calcio, az a vad labdajáték, amit a firenzei fiatalok játszanak. Két csapat mérkőzik meg egymással, mindkettőben huszonhét játékos, akiket a város különböző kerületeiből válogatnak össze. A helyi rivalizálásnak ez a legádázabb megnyilvánulása. A szabályokkal ne nagyon foglalkozzunk, a játék legnagyobbrészt arról szól, hogy az ellenfelet addig üssük, míg meg nem adja magát, mindegy, hol a labda. Ha játékosnak hívnak bennünket, legyünk óvatosak, komoly sérüléseket is szerezhetünk. 



Miközben a képet kerestem, felfedeztem, hogy Firenzében minden évben megrendezik a Calcio storico fiorentinót (történelmi firenzei focit), melynek során a város négy történelmi kerülete mérkőzik meg egymással korabeli öltözetben, és a ma ismert labdarúgás (olyan képet nem láttam, amelyen valaki rúgta volna) helyett inkább a rögbi, az ökölvívás és a lotta libera (szabadharc, a pankrációra emlékeztet) keveréke.


Végül megismerjük a város környékét, a Mediciek villáit és bebarangoljuk Toscanát, így jutva el Arezzóba, Cortonába, Pratóba, Luccába, Pisába, San Gimignanóba, Sienába és Pienzába is. 
Olvashatunk az itt élt és élő művészekről, a pisai egyetemről, a sienai Palióról, és arra is kapunk egy lehetséges választ, miért ferde a pisai harangtorony.

A kötetet egy korabeli térkép zárja, melyen megtaláljuk a legfontosabb épületeket, ill. egy Név- és tárgymutató segít visszakeresni egy-egy személyt, helyet vagy egyebet a későbbiekben.

Minden fejezetben korabeli idézeteket és képeket találunk, melyek még közelebb hozzák a quattrocento mindennapjait. A fejezetek pedig nemcsak rengeteg információval gazdagítanak, de olvasmányosak és sokszor humorosak is. Ráadásul a legtöbb információ ma is hasznos egy firenzei és/vagy toscanai utazás előtt és közben. De ha csak a korszak érdekel valakit, akkor is garantáltan gyarapíthatja a szellemi tartalékait.

Igazi aranykor ez, mely életre keltette a csaknem örökre elvesztett szabad művészeteket, a költészetet, ékesszólást, festészetet, építészetet, szobrászatot, zenét és az orphikus lírát. És mindezt Firenzében!
Marsilio Ficino


Mivel olvasás közben összeírtam a könyvben említett épületeket és műalkotásokat, ezek közül szemezgettem ebben a töltelékbejegyzésben.

2019-ben új borítóval ismét megjelent. 


Charles FitzRoy: Reneszánsz Firenze napi öt forintból
Eredeti cím: Renaissance Florence on five florins a day
Fordította: Jutai Péter
144 oldal
Scolar Kiadó, 2011
A Fine Art Travel honlapja
Képek: 
Ghirlandaio freskója, Botticelli festménye, Ludwig von Langenmantel festménye, a Santa Maria Novella, Calcio

 Bódás János - Elveszíthetetlen öröm


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békítő kezet,
mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.








Ezért született annak idején és támadt már fel annyiszor ez a blog is. 
Vers: Carrie - Napi vers
Kép: Unsplash - Morgan Sessions
Luigi Pirandello egyik legismertebb darabját - mely a szerző Színház a színházban korszakában született -, a IV. Henriket tíz éve olvastam először, és múlt hónapban ismét eszembe jutott. Tudtam, hogy újra kell olvasnom, mert biztosan ma már másként hat rám, mint egy évtizede és mást fedezek fel benne. 

Pirandello 1921-ben írta a darabot, melyet egy évvel később mutattak be, ezért ezt tekinti a jelennek.
A helyszín egy umbriai villa, ahová egy fiatalember érkezik, akit Carlo Di Nolli őrgróf (IV. Henrik unokaöccse) fogadott fel másik három társa mellé, hogy IV. Henrik titkos tanácsosainak egyikét játssza. Az újonnan érkezett a Bertold nevet kapja (valójában Finónak hívják), társai - Landolf, Harald és Ordulf - jókedvűen fogadják és kalauzolják. Azonban Bertold tévedésben van, ő ugyanis a francia IV. Henrikből készült, míg az itteni a német-római császár, akit 1076-ban kiátkozott VII. Gergely pápa, és ezért 1077-ben Canossába ment vezekelni. 
Pirandello azonban rosszul mondatja Landolffal a dátumot, ugyanis hat évet téved (az eredeti szövegben is):

ORDULF   Ezer és ezeregyszáz között élünk mi, barátom!
LANDOLF   Sőt egészen pontosan szólva: ma 1071. január 25-e van, és éppen Canossa előtt állunk...

Bertoldnak nem tetszik a dolog, de a társai biztatják:

BERTOLD    Vegyétek tudomásul, hogy én nem akarok itt megbolondulni köztetek!
HARALD   Ugyan: miért kéne megbolondulni. Egész jól fogsz szórakozni!
BERTOLD    Hogy a csodában lettetek ilyen bölcsek?
LANDOLF   Barátocskám, jegyezd meg: nem lehet úgy visszaballagni nyolcszáz évet a történelemben, hogy útközben valami rád ne ragadjon!

Olyan az egész, mint egy rész a spanyol Az Időminisztérium (El Ministerio del Tiempo) c. sorozatból, csakhogy a szereplők itt nemcsak pár órát vagy napot töltenek az adott korban, hanem többen közülük az egész életüket, ahogy IV. Henrik és a titkos tanácsosok. Ők nem napi nyolc órában játsszák a szerepüket, hanem huszonnégyben. És vajon tényleg csak játsszanak? 

Ide érkezik meg ma egy társaság: Tito Belcredi báró, Dionisio Genoni pszichiáter és Donna Matilde Spina a tizenkilenc éves lányával, Fridával (aki Di Nolli jegyese). Hogy Matilde és Belcredi milyen kapcsolatban áll, azt csak ők tudják, azonban a nő sokat élcelődik a férfin, aki nem foglalkozik mindezzel. A doktort pedig nagyon érdekli IV. Henrik esete. 

A látogatás célja, hogy kiderítsék, milyen is valójában IV. Henrik állapota? Húsz évvel ezelőtt ugyanis jelmezes versenyt rendeztek, ahol mindenki egy-egy történelmi személynek öltözött be. IV. Henrik (az eredeti nevét nem tudjuk) ekkor öltötte magára először a német-római császár jelmezét, Donna Matilde pedig a neve miatt Toszkánai Matildének öltözött (ő és clunyi Hugo apát sürgette a pápát, hogy vonja vissza Henrik kiátkozását), akibe - állítólag - a császár szerelmes volt. A farsangon azonban baleset történt, IV. Henrik lova megbokrosodott, ledobta a férfit, aki beütötte egy kőbe a fejét, és azóta éli így az életét. 

Matilde ezúttal a császár anyósaként, a doktor clunyi Hugó apátként, míg Belcredi egy bencés szerzetesként jelenik meg IV. Henrik előtt. A császár azonban gyanút fog Belcredi személyében, akit Damjáni Péternek tart.

Miután a vendégek távoznak, Henrik meglepő vallomást tesz a titkos tanácsosoknak: 

IV. HENRIK    (...) Hát nem érted? Nem látod, hogy védem ki a támadásukat, hogy szorongatom meg őket, hogy vonultatom fel elébem ezeket a megrémült pojácákat? Mert ezek csak egytől remegnek! Attól, hogy letépem ostoba álarcukat, és leleplezem őket, hogy csak komédiáznak! Mintha bizony nem én magam kényszeríteném őket a komédiázásra, mert úgy tartja kedvem, hogy őrültnek tettessem magam!
(...) Az nem erőszak! Az nem!.... Az csak a sajátos mód, ahogy ők gondolkoznak, ahogy ők látnak, ahogy ők éreznek! Persze, mindenki a maga módján!... Ti is, igaz? Hát persze! Csakhogy kik vagytok ti? A nyáj! A tehetetlen, az ingatag, a bizonytalan!... Ők aztán jól ki is használnak benneteket! Elfogadtatják veletek a maguk világát, kényszerítenek, hogy ti is úgy gondolkodjatok és lássatok, mint ők! Vagy legalábbis ezzel áltatják magukat! Mert végre is: mit sikerült rátok erőszakolni? Szavakat! Szavakat, amiket aztán mindenki a maga módján értelmez és ismételget! De így keletkezik az úgynevezett közvélemény is! És jaj annak, akit egyszer egy ilyen sokszor ismételt szóval megbélyegeznek! Például, hogy: "Őrült!"... Vagy mit tudom én: "Hülye!"... Hogy lehet azt nyugodtan tudomásul venni, hogy valaki azért töri magát, hogy másokat meggyőzzön, miszerint ti olyanok vagytok, amilyeneknek ő lát benneteket? És megszabja, hogy mások aszerint ítéljenek meg, amilyen véleményt ő alakított ki rólatok?

 

Romolo Valli IV. Henrikként (1978)


Ez volt az az idézet, amely nagyon elgondolkodtatott, és már tíz éve bejelöltem. Amióta elkezdtem saját magammal foglalkozni, ezen belül is a mentális egészségemmel, megtanultam két kérdést feltenni magamnak: Igaz-e ez? (Amit más mond/állít/gondol rólam), Ki mondta ezt rólam/nekem, mikor és miért?.

Mert mindannyiunkkal megesett már, hogy kialakult valamiről vagy valakiről a véleményünk, a hiedelmeink, és azokat megingathatatlanoknak hittük. Akár saját magunkról is. Én ilyen  vagyok (az ilyen tetszés szerint helyettesíthető). És egy-egy ilyen ránk aggatott címke, rólunk mondott vélemény évekre, évtizedekre megbélyegez és megakadályozza, hogy tovább lépjünk, hogy valamibe belekezdjünk, hogy másként csináljunk valamit, hogy felvállaljuk önmagunkat. Pl. egyszer nem készültünk valamelyik tantárgyból (eléggé), és a tanár (nekem is volt ilyen tanárom és szerencsére az ellentéte is) elkönyvelt butának, aki nem képes megtanulni az ő tantárgyát, és később is ez alapján osztályozott. 
Lehet már nem is emlékszünk, mikor és ki mondta, de az úgy van, mert elhittük. Velem is megtörtént. De vajon ki ismer engem igazán? Ki ismeri a képességeim? Egy külső személy (mindegy, hogy családtag, ismerős, tanár, akárki), vagy én magam? 


Egy másik eset: Tegyük fel, hogy utálom a verebeket, mert hangosak, mert összevissza repkednek, állandóan hangosan csicseregnek, egyszóval nagyon idegesítőek. Ám mi van, ha felteszem a kérdést magamnak: Tényleg utálom a verebeket? Lehet, hogy semmi bajom velük, csak van/volt valaki a környezetemben, aki állandóan ezt hajtogatta és rám is átragadt. Vagy éppen most mindenki utálja a verebeket, ezért én is átvettem, nehogy kilógjak a sorból, mert jaj, akkor mi lesz! Megmondom: Semmi! Vagy amikor mindenki ugyanazt a könyvet olvassa, és igen, volt, hogy néhány éve még én is beálltam a sorba és azt olvastam, mert azt gondoltam, akkor többen kattintanak a blogomra, és én is menő leszek. Lehet, hogy igazából nem is olyan típusú olvasmányra vágytam, de csak azért is végigolvastam. Ma már egyáltalán nem érdekel, mi éppen a menő, és én választok magamnak olvasmányt, nem más. Gondolom, most sincs tele az internet olyan kihívásokkal, hogy:
 🌈💗🥰😍🦄 Olvassuk el Luigi Pirandellótól a IV. Henriket!!!! 🌈💗🥰😍🦄
De miért is kellene, hogy más mondja meg, mit olvassak? (Míg megkerestem ezeket a cukiságokat a speciális karakterek közt, nagyon jól szórakoztam.) Én sem várom el, hogy aki bármelyik posztom elolvassa, utána olvassa el azonnal az adott  olvasmányt is. Majd eldönti, hogy érdekli-e, vagy sem.
És az sem érdekel, hogy hányas számot mutat a blogom statisztikája és hány követője van. Tudom, hogy az csak két szám, ami bármelyik pillanatban megváltozhat, és az én munkám minőségét nem befolyásolja.

Érdemes elgondolkodni ezeken a dolgokon, mert nagyon sok mindentől megszabadulhatunk így, és nem kell IV. Henrikként élnünk. Nem kell hagynunk, hogy más ránk kényszerítse, hogy IV. Henrik vagy valamely titkos tanácsosa szerepét játsszuk. Vagy bárkiét, akik nem is mi vagyunk.

IV. Henrik tartogat még meglepetéseket a darab végére is, és kiderül, sikerrel jár-e a társaság terve. 


Pirandello színműve száz évvel később sem veszített aktualitásából, nagyon elgondolkodtató, és - aki hajlandó rá - önreflexióra buzdít. A kérdés csak az, hogy az olvasó vagy a néző mer-e szembenézni önmagával, vagy marad-e továbbra is a - mások által - ráosztott szerepben? 


Pirandello a dráma első bemutatóján 1922. február 24-én a milánói Teatro Manzoniban


IV. HENRIK   Ez a ruha (megcibálja magán a ruhát) nekem nyilvánvaló és önként vállalt torzképe egy másik, szüntelen és minden pillanatban megújuló álarcos játéknak, amelynek mi mindannyian önkéntelenül a bohócai vagyunk! (Belcredire mutat) Amikor tudtunk nélkül álcázzuk annak, aminek hisszük magunkat. Bocsássatok meg nekik, de ők a maguk ruhájában még nem önmagukat látják. (Ismét Belcredihez fordul) Pedig, tudod, mi sem könnyebb ennél: az ember hamar hozzászokik. Olyan könnyű csak úgy járkálni, tragikus alakként (mutatja) egy ilyen teremben!... 


Luigi Pirandello: IV. Henrik
Eredeti cím: Enrico IV
In. Színművek
Fordította: Füsi József
836 oldal (411 - 490. o.)
Európa Kiadó, 2008
Kép: PirandelloWeb és Studia Rapido
Az olasz Wikipedia szerint háromszor (1943-ban, 1967- ben és 1984-ben) is film készült a drámából. 

József Attila: Mámor


Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.

1921. szept. 24.






Vers: MEK
Kép: Unsplash - Morgan Sessions

Vas István: A rostirónt letettem

3
Feltámadás szele mindig újra
Fúj a földön – fújj hát rajtam át,
Pusztaságom odvaiba fújva
Oszlasd szét a kétely zavarát,
S új Kezdet lesz, ami már kiszáradt:
Hajtasd ki megint a pálmafákat!

Te, aki nem űzted el Tamást sem,
Bár boldog, aki hisz ha nem is lát,
Ugye megadod, hogy újra lássa,
Szép arcod hitető sugarát?
Virraszt velem a türelem,
S könyörög a kétely és a hűség:
Támadj fel már bennem, örök Húsvét! 







Vers: Az eredeti vers 3. szakaszát választottam mára, melyre itt bukkantam. A teljes vers megtalálható itt. 
Kép: Annie Spratt - Unsplash
Elif Shafak regénye 2011-ben már megjelent Szerelem címmel, és egy ismerősöm kölcsön is adta akkor, mert: Ezt el kell olvasnod, én azonban akkoriban épp megcsömörlöttem a mindenféle olvasós kihívásoktól, ezért később olvasatlanul visszaadtam neki a könyvet. 


Aztán 2020-ban A szerelem 40 szabálya címmel ismét kiadták, a karantén alatt be is szereztem és nem sokkal később el is olvastam. És igen, tetszett, csakhogy három éve még túl sok olyasmi volt rám hatással, amit később szépen kiirtottam magamból, ami elnyomta azt a nyitottságot, amire - szerintem - szükség van az olvasáshoz és a mindennapokban is. 
Nemrég eszembe jutott, hogy újraolvassam, és a legjobbkor döntöttem így. 




Vajon az ember képes-e őszinte kíváncsisággal újra és újra elolvasni egy olyan könyvet, amelynek már ismeri a végét?

A válaszom egyértelműen igen, mert minden újraolvasás tartogat meglepetéseket, olyan dolgokat fedezek fel ilyenkor, amikre korábban nem figyeltem, amik akkor nem tűntek fel, mivel akkoriban másra koncentráltam, másként gondolkodtam. Most is egy újraolvasási hullámban vagyok.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy mindenki abban hisz, amiben/akiben akar, úgy nevezi, ahogy neki tetszik és úgy gyakorolja a hitét, ahogy neki tetszik. 

Nem vagyok én sem keresztény,
Sem zsidó, sem zoroasztriánus, sem muszlim
Sem keleti, sem nyugati.
Félretettem a kettős mércét,
Megláttam, hogy a két világ valójában egy.


A szúfizmus az iszlám misztikus változata, és a 40 szabály alapján sok hasonlóságot találtam - laikusként - a buddhisták nézeteivel. 

A regényben folyamatosan a szerelem szó szerepel, nem tesz különbséget szeretet és szerelem között. Ám saját tapasztalatból tudom, hogy nemcsak egy másik emberbe lehetünk szerelmesek, hanem nagyon sok mindenbe: a sportrajongók biztosan tudják, hogy az ember szerelmes a kedvenc csapatába, és lehetünk szerelmesek egy projektbe is, egy zenébe vagy bármilyen művészeti alkotásba, vagy pl. annak idején előbb az olasz, aztán a spanyol nyelvbe voltam szerelmes (és még mindig imádom mindkettőt).


Elif Shafak regénye két szálon fut, az egyik ráadásul egy regény a regényben, amely nagyon izgalmasan hangzik. 

2008 májusában, a Boston közelében élő, Ella Rubinstein a negyvenedik születésnapjához közeledik, három gyerek édesanyja, gyönyörű otthona és sikeres férje van. Ella angol irodalomból diplomázott, ám fiatalon - immáron húsz éve - feleségül ment Davidhez, és megszületett a lányuk, Jeanette, majd tíz évvel később az ikrek: Orly (lány) és Avi (fiú). 

Ella irodalomkritikusnak készült, de az élet közbe szólt. Bár megjelent néhány írása, az életét a háztartás vezetése és a családja kiszolgálása tölti ki, ill.  csütörtökönként főzőklubba jár. Nincs bejárónője, és ha valamelyik gyerekét születésnapi buliba hívják, ő viszi el és megy érte, intézi a bevásárlást és minden egyebet. Bár kívülről a megvalósult amerikai álomnak látszik az életük, a nő tisztában van vele, hogy David rendszeresen megcsalja, ám éjszakára mindig hazamegy, és az ismerősei is hallgatnak a dologról. 

Ella most kapott állást egy kiadónál, ahol az irodalmi szerkesztő asszisztensének asszisztense, és az a feladata, hogy egy ismeretlen szerző könyvét elolvassa és véleményt írjon róla. A regény, A szerelem törvénye, a XIII. századi Anatóliában játszódik, és a híres prédikátor és költő, Mevlána Dzseláleddin, vagy ismertebb nevén Rumi, és lelki társa, a szúfi tebrizi Semsz történetét dolgozza fel. A téma nem is állhatna távolabb tőle, ám Michelle, a kiadóból figyelmezteti, hogy sokan vannak, akik szívesen átvennék a munkáját, így végül belevág. 



A tebrizi Semsz mellszobra és Rumi


Azon a bizonyos májusi napon, melyen megismerjük Ellát, a családi ebéd során Jeannette bejelenti, hogy összeházasodnak a barátjával, Scott-tal, mivel őrülten szerelmesek. Ezt hallva, Ella - maga sem tudja, miért - hangosan felnevet és bántó megjegyzést tesz. Ezt követően döbben rá, hogy hiába a húsz év házasság, az ő életéből hiányzik a szerelem. Talán nem véletlenül kerül a kezébe az ismeretlen regény, amely alaposan elgondolkodtatja és felforgatja az addigi egyhangú életét. Az interneten rákeres az író Aziz Z. Zahara nevére, akiről kiderül, hogy fotós és a világot járja. Maga sem érti, miért, de ír egy e-mailt neki, amelyben elmeséli a lányával kialakult konfliktust, és amire nem is számít: választ kap rá, és ezt követően folyamatosan írnak egymásnak.

   És ott, abban a pillanatban, az Egyszerű szakácsművészet című könyvből merített vacsora fogyasztása közben, miközben azon morfondírozott, hogyan csókolózik a férje egy másik nővel, Ella fejében világosság gyúlt. Hideg fejjel rádöbbent a valóságra, végre tisztán látott. Igen, talán valóban félénk, visszahúzódó és a családjához túlzottan is kötődő ember volt. Igen, talán élete során valóban nem tanult meg a saját lábán állni, de mégis képes rá, hogy egy napon innen kitörve elmenjen, és mindent és mindenkit otthagyjon: a konyháját, a kutyáját, a gyömbéres süteményt, az illatos gyertyáit, gyermekeit, az elegáns házát, szomszédait, a grillpartijait, a férjét, a polcokon sorakozó szakácskönyveit... Képes rá, hogy mindezt hátrahagyva egyetlen bőrönddel kisétáljon az ajtón, és képes rá, hogy fejest ugorjon a végtelen káoszt és összevisszaságot rejtő külvilágba.
   Igen, Ella  Rubinstein ezen az estén rádöbbent, hogy egy napon minden átmenet nélkül képes lesz mindent feladni, és abban az őrültséggel teli külvilágban találhatja magát, melyet évek óta csak félelemmel vegyes tisztelettel és előítélettel nézett a hírműsorokban. 

És tényleg van ilyen pillanat az életben, mert én is megtapasztaltam, hogy egyszer csak rájöttem, hogy: én nem ezt akarom. Nem kell elfogadnom azt, ami van, hanem igenis lehet változtatni, lehet nemet mondani, lehet újrakezdeni a dolgokat és a feje tetejére állítani az egészet. El is gondolkodtam azon, hogy a saját életemben is hányszor történt meg, hogy felborult minden és mindig valami jó sült ki végül belőle. 

TIZENNNEGYEDIK SZABÁLY: Ahelyett, hogy ellenállnál az új dolgoknak, amelyeket az Úr helyezett eléd, add át magadat az Ő akaratának. Hagyd, hogy az élet magával sodorjon! Ne rágódj amiatt, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?


Ella életét tehát a feje tetejére állítja egy könyv, melynek szereplőiről korábban nem is hallott. Megjegyzem, én sem. A szerelem törvénye szereplői saját maguk mesélnek az adott fejezetben, az ő szemszögükből ismerjük meg az aktuális érzéseiket, gondolataikat, eseményeket és a múltjukat. Természetesen a főszereplő Semsz és Rumi, de megismerjük a környezetüket, Rumi feleségét és két fiát, a konyaiakat (ebben a városban él Rumi), köztük a Sivatag Rózsája nevű prostituáltat, Részeges Szulejmánt, egy fanatikust, tanítványokat és egy gyilkost is. 

A tebrizi Semsz egy vándordervis, aki már gyerekként is más volt, mint a családtagjai, és a későbbi élete során is kilógott a sorból. Egészen eddig folyamatosan vándorolt, nem volt olyan nap, hogy ugyanott hajtotta volna álomra a fejét. Most azonban úgy érzi, meg kell találnia a lelki a társát, és ehhez kér segítséget. És akár vannak véletlenek, akár nincsenek, a híres prédikátor, Mevlána is épp a lelki társát keresi, így egy közvetítő útján találnak egymásra. Semsz a tudását szeretné átadni, míg Rumi tanulni szeretne. 

    Minden kihívás és próbatétel után a könyvekben nem szereplő, csupán lelkem lapjaira vésett szabályokhoz mindig hozzátettem egy újat. Nevet is adtam ezeknek a szabályoknak: A NYÍLTSZÍVŰ ÉS VÁNDORLELKŰ SZÚFIK NEGYVEN SZABÁLYA. Ezek a szabályok számomra olyan örök érvényűek és alapvetőek, mint a természeti törvények. 


A Rumiét és a konyaiak életét Semsz érkezése forgatja fel. Vannak, akik örömmel fogadták, és természetesen vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy milyen hatással van Mevlánára és hogy ugyanúgy szóba áll a lenézettekkel (Sivatag Rózsájával, Koldus Haszánnal és Részeges Szulejmánnal), sőt, a védelmébe veszi őket, ráadásul bárkivel képes vitába szállni, még a város legelismertebb vallási tanítójával is. 

Semsz az a típusú ember, akinek olyan sajátos kisugárzása van, hogy akaratlanul is kíváncsiak leszünk rá, mert olyan dolgokat mond ki, amikre eddig a többiek nem is gondoltak volna és nem ítélkezik. 

TIZENKILENCEDIK SZABÁLY: Ha azt várod, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, törődjenek veled, előbb neked kell magadat tisztelned és szeretned. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni. Ha elégedett vagy önmagaddal, akkor annak is tudsz örülni, ha tüskét kapsz az élettől. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hamarosan rózsát fog küldeni. 

- (...) Főnixmadár létedre mi keresnivalód van a szemétdombon? 

HUSZONEGYEDIK SZABÁLY: Különbözőek vagyunk. Ha Isten azt akarta volna, hogy mind egyformák legyünk, kétségtelenül egyformának teremtett volna bennünket. Aki nem tartja tiszteletben a különbözőségeket, és a saját igazát kéri számon másokon, az nem fogadja el Isten alkotását. 


Nem véletlen, hogy Ella is a regény olvasása elején arra gondol, milyen jó lenne, ha felbukkanna az életében egy modern Semsz, aki útba igazítaná. Ha a mi életünkben fizikailag nem is, a regényben találkozhatunk vele. 

Rumi egyik fejezetében van egy nagyon elgondolkodtató rész, melyben a hét lépcsőfokról elmélkedik, amik Isten és az ember között húzódnak. Nyilván ehhez sem kell muszlimnak vagy bármilyen valláshoz tartozónak lenni - szerintem -, mert nyugodtan nevezhetjük az önismeret szintjeinek őket, mert az Egó különböző fázisait írja le bennük, hogy mely dolgok  fontosak számunkra az életben. Nagyon megörültem neki, hogy valahol középtájt tartok. 


Elif Shafak harmincnégy könyvet jelöl meg forrásként a könyv végén, tehát alaposan utána olvasott a kornak és a szereplőknek egyaránt. Egy olyan kornak, ahol folyamatosak voltak a harcok, amikor ember embert: keresztény muszlimot, muszlim keresztényt, keresztény keresztényt és muszlim muszlimot gyilkolt. 


Miért érdemes elolvasni? Mert mindegy, hogy ki miben hisz (vagy nem hisz), Semsz 40 szabálya közül legalább 35 mindannyiunk életébe átvehető és alkalmazható. Nemcsak egy majdnem nyolcszáz évvel ezelőtti barátságot ismerünk meg és a kort, ill. egy napjainkban élő nőt, aki mert változtatni az életén, hanem igazi hús-vér szereplőket, az érzéseiket, a gondolataikat, hogy mit és miért tesznek. Mellette pedig nagyon olvasmányos, elgondolkodtató és minőségi irodalom.


Ha pedig valaki épp egy Ellához hasonló helyzetben van, rájön, hogy másként szeretne élni, a története nagyon inspiráló lehet a számára. Ahogy már sokan mondták: ha neki sikerült, nekem is menni fog. Mert mi van akkor, ha mostantól valami mást teszünk az üstbe? 

A tebrizi Semsz egy óriási üsthöz hasonlította a világot, amelyben fontos étel készül. Minden, amit teszünk, érzünk, kimondunk, sőt gondolunk, alapanyagként belekerül ebbe az üstbe. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tettünk hozzá ehhez az egyetemes ételhez. Sérelmeket, haragvást, bosszút és erőszakot? Vagy szerelmet, hitet és harmóniát?



Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Eredeti cím: Aşk
Fordította: Csáki-Sipos Kata és Nagy Marietta
504 oldal
Európa Kiadó, 2020
3999 Ft
Képek: magyar és angol Wikipédia
Eredetileg teljesen mást terveztem mára, és ez a jó a blogolásban (is), hogy bármikor bármin változtathatok, mert megtaláltam ezt a verset, amely nagyon illik az e heti könyves bejegyzéshez: 

Tihanyi Tóth Kinga: Úgy szólj


Úgy szólj, hogy
mindenki hallja!
Hallják meg
az erdőn,
hallják meg
a bércen,
a tengeren
túlon is,
a városok,
a falvak,
s az égig
magasodó
tornyok népei,
s a dzsungel
mélyén,
s a sivatag
homokján növő
gyermek is
hallja meg szavad.
Úgy dalolj,
hogy mindenki
tudja meg,
a föld, az ég
s a csillagok!
Rázd fel az eget!
Kússzon a fülbe
s a bőr alá
a dallamod!!!
Úgy zenélj,
hogy zokogjon
minden,
s hulljon el
az összes könnye
e világnak!!!
Úgy táncolj,
amire mások
csak vágynak!!!
Minden
új pillanatban
kezdődhet új élet.
S minden
elmúlt pillanat
egy új halál.
A jövő előtted áll.
Kezdődik minden.
Ami volt, már árnyék.
Ami volt, most nincsen.
Hangod fonja körbe
a világot!
Nagy a zaj, tudom.
Nagy a baj, látom.
Minden,
ami érdemtelen,
eltűnik egyszer.
S minden,
amit érdemelsz,
előtted áll.
Minden pillanatban
kezdődik az élet.
Minden elmúlt pillanat
egy új halál.








Ha minden igaz, ez a 250. Vers hétfőn, így ehhez a számhoz is tökéletes választás ez a vers.
Vers: Poet
Kép: Max Nguyen - Unsplash
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Keresés

Fordító/Translator

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Mark Wolynn - Örökölt családminták

Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...

Népszerűek a héten

  • Mark Wolynn - Örökölt családminták
    Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
    Homokba írj, ha megbántottak, a hóba írd, ha nincs már semmid, az esőnek súgd, ha hited csorbult, a szélbe kiáltsd, ha nincsen senkid. Ne kő...
  • Émile Ajar - Salamon király szorong
    Émile Ajar ezúttal 1978 -ba, Párizs ba kalauzol bennünket, ráadásul három szuperérzékeny főszereplő társaságában.  Narrátorunk, a huszonöt é...
  • Alice Hoffman - Átkozott boszorkák
    Alice Hoffman regényét nyolc éve olvastam először, írtam is róla , és többen is csatlakoztak a könyv/film rajongótáborához a hozzászólásokb...
  • Vers hétfőn ~ Paul Valéry - Alvó nő
    Fordította: Rónay György Szivében mily tüzes titkot hevít a drága, virágot lehelő lélek a maszk alatt? Milyen haszontalan táplálékból fakad ...
  • Vers hétfőn ~ William Glendown - Boszorkányszombat
    A hegyeken túlra, messzire vágyom, Széllel-szőtt kavargó hópelyhek közé, Hol boszorkányszombatok vad tüze lobban, Ha éj ereszkedik a fenyves...
  • Vers hétfőn ~ Ady Endre - Most már megállhatok
    Ady Endre: Most már megállhatok Csak másért a másét Sohasem akartam, Csupán a viharért Nem jártam viharban. Becsületes szivem Becsületes jus...
  • Vers hétfőn ~ Tóth Krisztina - Lusták dala
    Gyere, lusta, feküdj mellém, kezdjünk együtt lustálkodni, és csak lógjunk itt egész nap, mint kötélen fél pár zokni! Gyere, bújj be mellém, ...
  • A kis szürke agysejtek nyomában - Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Hercule Poirot
    Téged is mindig érdekelt, mit is takarhatnak a híres kis szürke agysejtek, amiket a nagy Hercule Poirot előszeretettel emleget és használ, h...
  • Melinda Gates - A nő helye
    Melinda Gates 2019-ben megjelent könyvéről tavaly decemberig nem is hallottam, mígnem egy antikváriumban fel nem fedeztem. Belelapoztam, és...

Bejegyzések

  • ►  2025 (54)
    • ►  június (9)
    • ►  május (10)
    • ►  április (9)
    • ►  március (9)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2024 (112)
    • ►  december (13)
    • ►  november (8)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (9)
    • ►  június (8)
    • ►  május (8)
    • ►  április (11)
    • ►  március (8)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ▼  2023 (126)
    • ►  december (11)
    • ►  november (9)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (10)
    • ►  június (12)
    • ►  május (12)
    • ▼  április (10)
      • Reneszánsz firenzei kalandozások
      • Alice Hoffman - Átkozott boszorkák
      • Vers hétfőn ~ Jékely Zoltán - Az Ő hangja
      • Charles FitzRoy - Reneszánsz Firenze napi öt forin...
      • Vers hétfőn ~ Bódás János - Elveszíthetetlen öröm
      • Luigi Pirandello - IV. Henrik
      • A Költészet Napja ~ József Attila - Mámor
      • Vers hétfőn ~ Vas István - A rostirónt letettem (r...
      • Elif Shafak - A szerelem 40 szabálya
      • Vers hétfőn ~ Tihanyi-Tóth Kinga - Úgy szólj
    • ►  március (10)
    • ►  február (12)
    • ►  január (11)
  • ►  2022 (50)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (9)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (4)
  • ►  2020 (1)
    • ►  március (1)
  • ►  2018 (66)
    • ►  június (8)
    • ►  május (11)
    • ►  április (12)
    • ►  március (12)
    • ►  február (10)
    • ►  január (13)
  • ►  2017 (92)
    • ►  december (11)
    • ►  november (13)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (15)
    • ►  augusztus (14)
    • ►  július (12)
    • ►  június (10)
    • ►  május (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2016 (10)
    • ►  december (3)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2015 (92)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (4)
    • ►  június (15)
    • ►  május (12)
    • ►  április (13)
    • ►  március (16)
    • ►  február (16)
    • ►  január (14)
  • ►  2014 (139)
    • ►  december (15)
    • ►  november (12)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (14)
    • ►  június (14)
    • ►  május (13)
    • ►  április (11)
    • ►  március (13)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2013 (103)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (12)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  június (6)
    • ►  május (9)
    • ►  április (10)
    • ►  március (13)
    • ►  február (8)
    • ►  január (13)
  • ►  2012 (130)
    • ►  december (14)
    • ►  november (16)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (8)
    • ►  június (11)
    • ►  május (12)
    • ►  április (9)
    • ►  március (10)
    • ►  február (8)
    • ►  január (8)
  • ►  2011 (97)
    • ►  december (10)
    • ►  november (9)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (11)
    • ►  június (8)
    • ►  május (9)
    • ►  április (7)
    • ►  március (7)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2010 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (2)

Szerzők

A. A. Milne (1) Ada Negri (2) Adolf Meschendörfer (1) Ady Endre (30) Afonso Cruz (1) Agatha Christie (21) Alberto Moravia (1) Alejandro Romualdo (1) Alekszandr Blok (2) Alekszandr Szergejevics Puskin (3) Alekszandr Szolzsenyicin (1) Alessandra Fregolent (1) Alessandro Baricco (1) Alessandro D'Avenia (1) Alessandro Manzoni (1) Alexandre Dumas id. (5) Alfred Tennyson (1) Alice Hoffman (2) Almudena Grandes (2) Almási Kitti (5) Amanda Palmer (1) Amelia Blas Nieves (1) Andreas Ebert (1) Andrew O'Hagan (1) Andrássy Réka (1) Anette von Droste-Hülshoff (1) Angelo Tartuferi (1) Anna Gavalda (6) Anne Brontë (2) Anton Pavlovics Csehov (3) Antonietta Abbruscato (1) Arany János (7) Aranyosi Ervin (1) Arthur Rimbaud (1) B. Radó Lili (1) Babits Mihály (14) Bagdy Emőke (5) Balassi Bálint (1) Barbara Corrado Pope (1) Bea Johnson (1) Bedő Gábor (1) Benedek Elek (1) Betti Alver (1) Boda Magdolna (1) Boldizsár Ildikó (2) Boris Dänzer-Kantof (1) Borisz Paszternak (5) Bret Easton Ellis (1) Bródy Sándor (2) Buda László (1) Budapest (2) Bálint Ágnes (3) Bódás János (2) Bókay János (1) Böjte Csaba (2) Böszörményi Gyula (1) C. W. Gortner (2) Carlo Goldoni (2) Carlos Ruiz Zafón (1) Carol McCleary (2) Carol S. Dweck (1) Carolina Pérez López (1) Cecília Meireles (1) Cesare Pavese (2) Charles Baudelaire (1) Charles Bukowski (1) Charles Dickens (4) Charles FitzRoy (1) Charles Frazier (1) Charlotte Brontë (1) Chuck Palahniuk (1) Claire Tomalin (1) Clarissa Pinkola Estés (1) Claudia Hammond (1) Csiky Gergely (1) Csokonai Vitéz Mihály (1) Csukás István (3) Csáth Géza (1) Csíkszentmihályi Mihály (2) Csóka Judit (2) Czesław Miłosz (1) Czóbel Minka (4) D. H. Lawrence (1) Damjan Damjanov (1) Danielle Steel (1) Danyi Magdolna (1) David Foenkinos (1) Delmira Agustini (1) Denis Diderot (1) Dimitri Casali (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) Dsida Jenő (9) Dutka Ákos (1) Edgar Allan Poe (1) Edith Eva Eger (1) Edmund Spenser (1) Eduardo Sacheri (1) Elaine N. Aron (2) Elena Ferrante (2) Elena Ginanneschi (1) Elif Shafak (2) Elisabeth Szél (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Elizabeth Gilbert (3) Emauela Marri (1) Emily Brontë (2) Emily Dickinson (6) Erich Kästner (2) Erlend Loe (1) Ernest Hemingway (4) Ernestina Champourcín (1) Eszéki Erzsébet (1) Eugenio Montale (1) F. G. Haghenbeck (1) F. Scott Fitzgerald (2) F. Várkonyi Zsuzsa (2) Fabio Geda (1) Faludy György (1) Federico García Lorca (9) Fehér Béla (1) Fekete István (8) Fernando Pessoa (4) Fiorella Nicosia (1) Frances Mayes (7) Francesca Marciano (1) François Trassard (1) Friedrich Dürrenmatt (3) Friedrich Schiller (1) Füst Milán (1) G. B. Shaw (2) Gabriel García Márquez (2) Gabriela Mistral (3) Georg Trakl (2) George Byron (1) George Orwell (2) George Sand (2) Georges Feydeau (1) Gerald Durrell (13) Giacomo Leopardi (3) Gilles Néret (1) Giosuè Carducci (5) Giovanni Pascoli (1) Giuseppe Tomasi di Lampedusa (1) Giuseppe Ungaretti (1) Graham Spence (1) Grégorie Delacourt (1) Guillaume van der Graft (1) Gulyás Pál (1) Gyalwa Dokhampa (1) Gyulai Pál (2) Gyurkovics Tibor (1) Gyöngyösi Adrienn (1) Győrei Zsolt (1) Gábor Andor (1) Gárdonyi Géza (5) Géró Györgyi (1) H. M. R. (1) Hajnal Anna (1) Halina Poświatowska (1) Halász Péter (1) Hamvas Béla (2) Heinrich Mann (1) Helen Fielding (2) Heltai Jenő (11) Henrik Ibsen (1) Henrik Nordbrandt (1) Henry Gidel (1) Hermann Hesse (6) Hilda Conkling (1) Honoré de Balzac (3) Hozleiter Fanny (1) Ian McEwan (2) Illyés Gyula (1) Isabel Allende (1) Italo Calvino (1) J. L. Runeberg (1) Jack London (1) Jackie Bouchard (1) Jakupcsek Gabriella (1) James Herriot (1) Jane Austen (16) Janikovszky Éva (1) Javier Marías (7) Jean Shinoda Bolen (1) Jean de La Motte (1) Jean-Gabriel Causse (1) Jean-Paul Didierlaurent (1) Jeanette Winterson (2) Jeannie Labno (1) Jennifer Crusie (1) Jennifer Lopez (1) Jesús Moncada (1) Joanne Harris (8) Johann Wolfgang von Goethe (1) Johannes R. Becher (1) John Banville (1) John Irving (1) John Keats (3) John Vermeulen (1) Jorge Amado (1) Jorge Luis Borges (1) Josefina Pla (1) José Gomes Ferreira (1) José Saramago (6) Juan Ramón Jiménez (2) Judith Sills (1) Juhász Gyula (16) Jékely Zoltán (12) Jókai Mór (2) József Attila (18) Jörg Kastner (1) Kaffka Margit (6) Karafiáth Orsolya (2) Karel Schulz (1) Karen Essex (1) Karinthy Frigyes (4) Kassák Lajos (1) Kasza-Marton Lajos (1) Katarina Mazetti (1) Kate Chopin (1) Kathryn Stockett (1) Katie Fforde (1) Kazuo Ishiguro (1) Keresztes Ágnes (2) Kertész Erzsébet (4) Kertész Judit (2) Kiss Angéla (1) Kiss Judit Ágnes (2) Komjáthy Jenő (1) Kondor Lajos (1) Kosztolányi Dezső (31) Kozma-Vízkeleti Dániel (1) Krúdy Gyula (5) Kádár Annamária (4) Kálnay Adél (2) Kányádi Sándor (1) Károlyi Csaba (1) Kölcsey Ferenc (1) Kövecses Anna (1) Laurel Corona (1) Lawrence Anthony (1) Lea Singer (1) Leonardo Da Vinci (4) Lev Tolsztoj (1) Liane Schneider (1) Lily Prior (1) Lisa Genova (1) Lope de Vega (2) Lord Chesterfield (1) Louis Aragon (1) Louisa May Alcott (3) Louise Labé (1) Lucius Annaeus Seneca (1) Lucy Maud Montgomery (11) Luigi Guarini (1) Luigi Pirandello (4) Luis De Góngora (1) Luis Leante (1) Lux Judit (1) Marcello D' Orta (2) Marcos Ana (1) Margarita Görrissen (1) Marie Under (1) Mario Puzo (1) Mario Vargas Llosa (9) Mariolina Venezia (1) Mark Crick (1) Mark Wolynn (1) Martin Pistorius (1) Mary Shepard (1) María Dueñas (1) Mathilde Campilho (1) Matthew Quick (1) Maurice Lever (1) Max Lucado (1) Melinda French Gates (1) Michael Kumpfmüller (1) Michael Ondaatje (1) Mihai Eminescu (1) Mihail Bulgakov (1) Mikszáth Kálmán (7) Milan Kundera (1) Milena Busquets (1) Modla Zsuzsanna (1) Mohás Lívia (1) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Moretti Gemma (1) Muriel Barbery (1) Márai Sándor (10) Mészáros István (1) Móra Ferenc (2) Móricz Zsigmond (8) Mörk Leonóra (1) Nagy Lajos (1) Nagy László (2) Nagy Szilvia (1) Nemes Nagy Ágnes (8) Niccolò Ammaniti (2) Nicholas Oldland (1) Nick Bruel (1) Nick Hornby (1) Nicole Krauss (1) Nicolás Guillén (2) Nikolaus Lenau (1) Nora Ikstena (1) Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1) Nyáry Krisztián (2) Nádori Lídia (1) Octavio Paz (1) Odysseas Elytis (1) Orbán Ottó (1) Orosz Katalin (2) Orvos-Tóth Noémi (1) P. L. Travers (1) Pablo Neruda (2) Paksy Gáspár (1) Paolo Santarcangeli (1) Parti Nagy Lajos (1) Passuth László (1) Paul Valéry (1) Paul Verlaine (3) Paul Éluard (1) Paula McLain (1) Pedro Calderón de la Barca (1) Percy Bysshe Shelley (3) Peter Mayle (2) Petőfi Sándor (5) Philippa Gregory (2) Pierre La Mure (1) Polcz Alaine (1) Popper Péter (1) Publius Ovidius Naso (2) Pál Ferenc (1) Quintus Horatius Flaccus (1) Radnóti Miklós (14) Raeleen d'Agostino Mautner (1) Rainer Maria Rilke (4) Rakovszky Zsuzsa (1) Reményik Sándor (4) Reviczky Gyula (8) Richard Dehmel (1) Richard Maltby Jr. (2) Richard Rohr (1) Robert Browning (2) Robert Burns (1) Robert Capa (1) Robert Frost (1) Robert Fulghum (2) Robert Merle (4) Robin Maxwell (1) Romain Gary (2) Romain Puértolas (1) Rose Tremain (1) Ross King (4) Rudyard Kipling (1) Rupert Livesey (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Quasimodo (2) Samuel Beckett (1) Schlachtovszky Csaba (1) Schmidt Lívia (1) Selma Lagerlöf (1) Sergio Martinez (1) Sibilla Aleramo (1) Silvia Avallone (1) Silvia Borghesi (1) Simon Józsefné (1) Sofi Oksanen (1) Sofia de Mello Breyner Andresen (1) Somlyó György (9) Somlyó Zoltán (1) Sophia Loren (1) Srečko Kosovel (1) Stan Phillips (1) Stefan Augustin Doinas (1) Stefano Benni (2) Stéphane Mallarmé (1) Sully Prudhomme (1) Sulyok Vince (1) Susan David (1) Sylvia Plath (4) Sylvie Matton (1) Szabadi Lívia (1) Szabó Lőrinc (15) Szabó Magda (21) Szabó T. Anna (6) Szalai Vivien (1) Szendi Gábor (4) Szendrey Júlia (2) Szerb Antal (5) Szergej Jeszenyin (6) Szilágyi Rita (5) Szondy Máté (1) Szádeczky-Kardos György (1) Száraz Miklós György (1) Szécsi Margit (1) Szécsi Noémi (1) Szép Ernő (6) Szűcs Judit (1) Sárbogárdi Jolán (1) Sárközi Mátyás (1) Sütő András (2) T. S. Eliot (1) Tarbay Ede (1) Tari Annamária (2) Telegdi Ágnes (1) Tennessee Williams (4) Tersánszky Józsi Jenő (2) Thomas Gray (1) Tihanyi Tóth Kinga (8) Tolnai Lajos (1) Tomas Tranströmer (1) Tracy Chevalier (2) Truman Capote (1) Tótfalusi István (2) Tóth Enikő Enci (1) Tóth Eszter (1) Tóth Krisztina (3) Tóth Árpád (20) Török Sophie (2) Túrmezei Erzsébet (1) Umberto Eco (1) Umberto Saba (2) Vanora Bennett (1) Varga P. Melinda (1) Varga-Körtvélyes Zsuzsanna (3) Varró Dániel (1) Vas István (3) Vicente Cervara Salinas (1) Victor Eftimiu (1) Victor Hugo (2) Virginia Woolf (10) Viviane Villamont (1) Vladimir Nabokov (7) Váci Mihály (1) Vágó István (1) Vámos Miklós (1) Váradi Krisztina (1) Várnai Zseni (3) Vörös Tibor (1) Vörösmarty Mihály (1) Walt Whitman (1) Walter Tevis (1) Walter Trier (1) Wass Albert (3) Werner Lansburgh (1) Weöres Sándor (3) William Black (1) William Blake (6) William Butler Yeats (1) William Glendown (1) William Shakespeare (3) William Somerset Maugham (3) William Wordsworth (2) Woo-kyoung Ahn (1) Yael Adler (1) a dalai láma (1) ifj. Alexandre Dumas (1) Ágai Ágnes (1) Áprily Lajos (2) Émile Ajar (1) Émile Zola (2) Étienne de la Boétie (1)

Kiadók

Agave Kiadó (1) Akadémiai Kiadó (3) Akkord Kiadó (4) Alfaguara (1) Alinea Kiadó (1) Art Nouveau Kiadó (1) Athenaeum Kiadó (4) Bethlen Gábor Könyvkiadó (1) Bioenergetic Kiadó (1) Bookline Könyvek (1) Cartaphilus Kiadó (7) Centrál Médiacsoport (1) Ciceró Könyvstúdió (1) Corvina Kiadó (10) Duna International (5) Ediciones SM (1) Editorg Kiadó (3) Európa Kiadó (144) Gabo Kiadó (2) General Press (3) Geopen Kiadó (10) Grafo Kiadó (3) Grimm Kiadó (1) HVG Könyvek (3) Helikon Kiadó (9) Holnap Kiadó (4) Háttér Kiadó (1) Interpopulart Könyvkiadó (10) Jaffa Kiadó (7) Jelenkor Kiadó (1) K.u.K. Kiadó (7) Klett Kiadó (5) Kossuth Kiadó (18) Kulcslyuk Kiadó (11) L'Harmattan Kiadó (1) Lazi Kiadó (15) Lexika Kiadó (1) Libri Kiadó (11) M-érték Kiadó (4) Magvető Kiadó (25) Magyar Helikon (3) Manó Könyvek (2) Maxim Kiadó (2) Mojzer Kiadó (3) Míves Céh (1) Móra Kiadó (20) Naphegy Kiadó (1) Nemzeti Színház - Palatinus (1) Noran Kiadó (8) Nyitott Könyvműhely (1) Osiris Kiadó (2) Palatinus Kiadó (16) Pannon Könyvkiadó (1) Papirusz Books (1) Park Kiadó (20) Partvonal Kiadó (3) Saxum Kiadó (1) Scolar Kiadó (9) Sensum Donum Kiadó (1) Strucc Kft. (1) Studium-Effektive Kiadó (1) Szukits Kiadó (2) Szépirodalmi Könyvkiadó (4) Tarandus Kiadó (1) Tericum Kiadó (15) Tessloff Babilon (1) Timóteus Társaság (1) Typotex Kiadó (1) Ulpius-ház (21) Unikornis Kiadó (2) Ursus Libris Kiadó (1) Vince Kiadó (3) XXI. Század Kiadó (1) Zeneművészeti Kiadó (1) i.P.C. Könyvek (1) Édesvíz Kiadó (2)

Sorozatok

A Rougon-Macquartok (2) A krimi királynője (9) A magyar dráma gyöngyszemei (1) A magyar próza klasszikusai (1) A világ múzeumai (3) Anne (10) Arany klasszikusok (1) Arany pöttyös könyvek (2) Barcelona-trilógia (1) Barátnőm Bori (1) Csokoládé-trilógia (3) Francia história (2) Katalán Könyvtár (1) Kisasszonyok (3) Korfu-trilógia (4) Lyra Mundi (2) Lélekbúvár Könyvek (3) Magvető Remekírók (4) Magyar királynék és nagyasszonyok (5) Magánélet sorozat (2) Micimackó (1) Modern Könyvtár (3) Móricz Zsigmond prózai művei (1) Nagy művészek élete (2) Nemzeti Színház Színműtár (1) Nobel-díjasok könyvtára (1) Nyaralás-trilógia (1) Nyitott Akadémia (4) Nápolyi regények (2) Osiris Klasszikusok (1) PONS (6) Paletta (1) Pom Pom meséi (1) Radnay-trilógia (3) Romantikus Klasszikusok (1) Szerelmes Világirodalom (1) Talentum Diákkönyvtár (2) Történelmi útikönyvek (1) Ungvári Tamás színműfordításai (2) Vörös Pöttyös Könyvek (1)

Személyiségtípusok

INFJ (6) INTJ (1) enneagramm (12)

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja (7) Gabriel García Márquez (2) II. világháború (15) Karácsony (22) LMBTQ (5) Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról (5) Színházi világnap (5) Vers hétfőn (368) a Költészet Napja (10) abszurd (1) advent (20) antológia (2) babona (4) ballada (1) barokk (5) bestseller (1) buddhizmus (1) carmen (1) családregény (12) családállítás (1) cserokik (1) disztópia (3) divat (2) dokumentumregény (1) dolgozat (1) dráma (41) dvd (1) egészség (1) elbeszélés (4) elbeszélések (5) emigráció (8) epigenetika (1) erotika (4) esszé (5) evolúciós pszichológia (2) farsang (1) felvilágosodás (1) feminizmus (8) festészet (29) film (3) filmadaptáció (154) filmadaptációk (1) füveskönyv (3) gasztronómia (7) gasztroregény (4) groteszk (1) gyerekszemmel (2) gyerekszáj (2) gyermekirodalom (12) gyász (1) gótikus regény (1) hangoskönyv (8) hiedelmek (1) holokauszt (1) hulladékgazdálkodás (1) humor (41) hétköznapi mágia (2) ifjúsági regény (19) illusztrált (16) impresszionizmus (3) interjú (4) irodalmi karikatúrák (1) irodalomtudomány (1) ismeretterjesztő (22) jelenet (1) kalandregény (2) kisregény (5) krimi (25) kvíz (1) képzőművészet (2) kétnyelvű (3) költészet (3) környezetvédelem (1) levelezés (1) levélregény (1) memoár (13) mese (12) meseregény (4) meseterápia (5) mesék (5) mitológia (5) mágia (1) mágikus realizmus (5) művelődéstörténet (1) művészet (23) napló (4) naplóregény (1) naturalizmus (1) novella (28) nyelvkönyv (4) nyelvtanulás (12) nyelvvizsga (1) népszokás (1) opera (5) operamese (2) posztimpresszionizmus (2) posztmodern (4) pszichiátria (1) pszichológia (32) publicisztika (1) pályázat (1) rajzfilm-adaptáció (1) realizmus (3) reklám (4) reneszánsz (15) romantikus (20) sakk (2) sorozatadaptáció (16) spiritualizmus (6) szakmai szókincs (1) szatíra (1) szegregáció (1) szimbolizmus (1) szonett (30) szuperérzékenység (19) színház (7) színháztörténet (3) színmű (2) szórakoztató irodalom (29) szótár (3) szúfizmus (1) thriller (1) tánc (1) társadalomkritika (5) társadalomtudomány (1) töltelékbejegyzés (49) történelmi (13) vers (426) válogatás (1) vígjáték (12) életrajz (3) életrajzi (3) életrajzi regény (22) érdekesség (1) érzelmi rugalmasság (1) évforduló (33) önfejlesztés (23) öngyógyítás (3) önismeret (39) önéletrajzi (19) útirajzok (1) útiszótár (2)

Nemzetiség szerint

amerikai (78) angol (99) ausztrál (1) belga (1) bhutáni (1) bolgár (1) brazil (2) brit (1) chilei (6) cseh (2) dán (1) dél-afrikai (3) dél-amerikai (4) dél-koreai (1) finn (1) francia (49) görög (2) indiai (1) kanadai (15) katalán (1) kolumbiai (1) kubai (2) latin (5) lengyel (2) lett (1) magyar (435) mexikói (2) norvég (2) német (19) olasz (59) orosz (29) osztrák (7) perui (9) portugál (13) román (4) skót (2) spanyol (35) svájci (5) svéd (4) szlovén (1) tibeti (1) török (1) uruguayi (1) észt (2) ír (4)

Ország, város

Anglia (6) Azerbajdzsán (1) Belgium (1) Brazília (1) Brüsszel (1) Cortona (2) Csehország (1) Erdély (6) Firenze (8) Granada (1) Görögország (6) Indonézia (2) Itália (25) Kecskemét (1) Kongó (1) Korfu (5) Lisszabon (1) London (10) Madrid (8) Marokkó (2) Milánó (2) Márrakes (1) New Orleans (1) New York (4) Nápoly (5) Németalföld (5) Palesztina (1) Portugália (2) Párizs (26) Róma (8) Salzburg (1) San Francisco (1) Siena (1) Spanyolország (2) Svédország (5) Szahara (1) Szentpétervár (1) Toledo (1) Toscana (7) Törökország (1) Velence (10) Írország (1)

Híres ember

Ady Endre (30) Beatrix Potter (2) Boleyn Anna (1) Caravaggio (1) Cesare Borgia (1) Claude Monet (2) Coco Chanel (3) El Greco (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Eugène Delacroix (1) Fedák Sári (1) Fernando Pessoa (4) Flora Tristán (1) Franz Kafka (1) Frida Kahlo (1) Gabriel Harvey (1) Giacomo Puccini (2) Giotto (1) Henri de Toulouse-Lautrec (1) Isadora Duncan (2) Jósika Júlia (1) Jósika Miklós (1) Leonardo Da Vinci (4) Marie Antoinette (2) Marilyn Monroe (1) Marlene Dietrich (1) Mary Anning (1) Michelangelo (2) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Niccolò Machiavelli (1) Paul Gauguin (2) Rembrandt (2) Roger Casement (1) Sophia Loren (1) Steve Jobs (1) Szendrey Júlia (2) VIII. Henrik (2) XVI. Lajos (2)

Rólam

"És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)
Üzemeltető: Blogger.

Hozzászólások

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések
Follow

Üzenetet küldök

Név

E-mail *

Üzenet *

Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi