Kosztolányi Dezső: Szeptember elején
A hoszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.
Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcseség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
Forrás: MEK/Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei
Kép
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Bejegyzések
2 Megjegyzés
K.D. idejében még ősz volt az ősz és tél volt a tél, viszont biztos nem fürdött 27 fokos Balatonban. Mi igen.:-)
VálaszTörlésSzép vers! Örülök, hogy visszatértél!
Gyerekkoromból nekem is rémlik, hogy még akkoriban is nomálisan vááltakoztak az évszakok.
VálaszTörlésKöszönöm (mindkettőt) ;).
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).