Archive for január 2014

Bár olvastam már korábban Dickens-műveket, a nagyobb lélegzetűeket eddig - magam sem tudom, miért - elkerültem, pedig a Szép remények is tekintélyes idő óta várakozik az egyik polcomon. Ekkor jött egy karácsonyi akció, melynek köszönhetően ingyen juthattam hozzá az Ódon ritkaságok boltjához. És ha már így alakult, megvártam az átvételt, hogy ez a regény legyen az első idei terjedelmesebb olvasmányom.

Ugye, milyen szép címe van? Ódon ritkaságok boltja. Az ember csak ízlelgeti, találgat, vajon mi rejtőzik mögötte? Sok-sok régiség, ami senkinek sem kell, de egy nap betéved valaki, aki éppen arra a már évek óta porosodó lovagi páncélra vagy egyébre vágyik. Ki kell ábrándítanom a gyanútlan olvasót, mert a boltban csak egy ideig tartózkodnak a szereplők, a cselekmény zöme máshol játszódik. Azonban, mielőtt bárki gyorsan tovább kattintana, szólnék néhány szót a regényről.

A címben szereplő londoni boltban és az annak helyet adó házban él a tulajdonosa, egy nagypapa a 14 éves unokájával, Nell-lel. A család egykor jó anyagi körülmények között élt, de mára szinte mindenüket elvesztették.

A családhoz tartozik Nell bátyja, a kislánynál jóval idősebb Frederick, akit nagyapja léhűtőnek tart, és látni sem akar. Fred abban a hiszemben él, hogy nagyapja gazdag, és húga egy nap nagy vagyon tulajdonosa lesz, ezért megállapodik barátjával, Richard Swiveller-rel, hogy figyelmét a bájos és vagyonos Sophy Weckles helyett inkább Nellre fordítsa.

A nagypapa álma, hogy Nell egy napon gazdag hölggyé váljon, és az ehhez vezető utat a szerencsejátékban látja, amihez pénzre van szüksége. Saját források híján Daniel Quilp segítségére szorul. A gonosz és ijesztő külsejű törpe (Quilp) legfőbb örömét a felesége, anyósa és a többi ember megfélelmlítésében és sanyargatásában leli, amire minden alkalmat meg is ragad.

Quilp egy napon furfangos módon tudomást szerez a nagypapa játékszenvedélyéről és véget vet a kölcsönök folyósításának, majd jogot végzett barátja, Mr. Sampson Brass társaságában beköltözik Nellék házába. Sem a nagypapa, sem a kislány nem sejti Quilp ármánykodását, így a nagypapa a szerencsétlenség bűnbakjának bolti segédjét, Kitet nevezi meg, akinek útilaput köt a talpára.

A nagypapa beteg lesz, az őt ápoló kislány pedig jobbnak látja ki sem tenni a lábát a beteg szobájából, mert képtelen elviselni Quilp és Mr. Brass jelenlétét az otthonában, így a nagypapa felgyógyulása után úgy döntenek, megszöknek a házból és Quilp elöl:

- (...) Ha koldusbotra jutunk...
- Ha arra jutunk - jelentette ki a kislány határozottan -, akkor legyünk ám koldusok, csak boldogok!
- Koldusok és boldogok! - mormolta az öregember. - Szegény gyermekem!
- Drága nagypapa! - kiáltotta a kislány olyan hévvel, ami pírt festett arcára, és megremegtette hangját, szenvedélyes gesztusait. - Én nem vagyok gyerek abban, amit gondolok, de ha az volnék is, jaj, hallgass rám, könyörgök: inkább kéregessünk, inkább az út szélén és a mezőkön dolgozva keressük meg szerény betevőnket, mint hogy így éljünk tovább, ahogy most!

A szökés sikerül, így kezdetét veszi kettejük vándorlása és menekülése a bosszúszomjas Quilp elöl, ami számos vidám és szomorú eseményt és mellékszereplőt tartogat számunkra, akik közül a kedvencem Mr. Brass bájos húga, a szintén jogászi vénával megáldott Sally lett.

De Nell és nagyapja útja mellett megismerhetjük Kit további sorsát; Quilp intézkedéseit, hogyan akar mielőbb a szökevények nyomára jutni és addig is mivel tölti napjait, ill. Dick Swiveller élete is fordulatot vesz.

Bár a címben beharangozott boltnak nem sok szerepe jut, de ez a szökés után fel sem tűnt. Egyre kíváncsiabban vártam, mi történik hőseinkkel. Dickens pedig nagyszerűen játszik az elbeszélés fonalával: hirtelen egy gyors váltással Kit családja körében vagy Quilp vagy Mr. Brass irodájában találjuk magunkat. Mégis azt kell, hogy mondjam: ezek a váltások egyáltakán nem zavaróak, sőt még inkább kíváncsibbá tettek az aktuális szállal kapcsolatban.

Nellt az elején túlságosan naivnak tartottam, de kiderült, hogy valójában egy hihetetlenül kitartó és eszes kislány, aki bármire hajlandó, hogy együtt maradhasson a nagyapjával, akit egy bizonyos pont után nagyon nem szerettem, de a későbbiekben bebizonyította, mennyire szereti az unokáját. Bár számomra Nell akkor is a jó kislány mintaképe, akinek egyetlen hibája sincs.

Quilpet csak utálni lehet, hiszen lételeme a kapzsiság és a gonoszság. Nem is értem, hogy mehetett hozzá a felesége? Megértem, hogy akkoriban megvetette a társadalom a pártában lévőket bizonyos kor után, de nem volt más? Szegény asszony nagyon naiv.

Kitről korán kiderült, hogy ő a családfenntartó, de édesanyja és a testvérei mellett nem feledkezik meg másokról sem.

Mr. Brass nem egyszer bizonyította, milyen talpnyaló tud lenni valaki, ha az érdekei ezt kívánják.
Dick Swivellerről csak annyit árulnék el, hogy a végére nagyon megkedveltem és remekül szórakoztam, amikor felbukkant.

Elég terjedelmes és szó szerint nehéz (az első oldalakon elég kényelmetlen tartani) olvasmánnyal lesz dolga annak, aki bele kezd, de nem fogja megbánni, mert jólesik olykor elmerülni a régi korok világában és hagyni, hogy Dickens legyen a kalauzunk, aki egyetlen elvarratlan szálat sem hagy, így hiányérzet nélkül érünk az "utazás" végére. Az élményt pedig csak fokozzák az eredeti kiadás illusztrációi, melyek közül szinte minden fejezetben találkozhatunk eggyel.

A regényből több filmváltozat is készült, és remélem, sikerül valamelyiket megnézni.

Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Eredeti cím: The Old Curiosity Shop
Fordította: Tábori Zoltán
Illusztrálta: George Cattermole és Habrot Browne (Phiz)
620 oldal
Európa Kiadó, 2012
4200 Ft

2012 nagy felfedezettje volt Heltai Jenő, akinek a műveit az óta is árgus szemekkel figyelem leginkább az internetes antikváriumokban és webáruházakban.

E kis gyűjtemény lapjain sétára indulhatunk a XX. század első felének Budapestjén, ahol kísérőnk is akad a szerző vagy egy-két helyi lakos személyében.

Heltai Jenő imádta Budapestet: annak utcáit, kávéházait és még nyaraláskor is visszavágyott a székesfővárosba. Ezt bizonyítják versei, novellái, jelenetei és "szösszenetei".

Megtudhatjuk, mi számított akkoriban Erkölcstelen olvasmánynak, micsoda bonyodalmat okozhat egy Budapesten játszó francia színésznő neve, mi volt a Vasárnapi sport, de választ kaphatunk arra is, melyek a Hasznos karácsonyi ajándékok többek között.

A főváros iránti rajongása mellett pedig megcsillan a humora és iróniája, amiért nagyon lehet szeretni, de olykor egy-egy szomorú, elgondolkodtató történet is felbukkan a lapokon. Az utolsó oldalhoz érve, csak felkapjuk a fejünket, hogy már vége? De sebaj, legfeljebb kezdhetjük elölről.

Aki eddig elkerülte Heltai Jenőt, annak azért, aki már korábban is olvasott tőle bármit, annak azért ajánlom. De bármelyik csoporthoz tartozik a Leendő Olvasó, biztosan azon kapja magát, milyen jól választott és vajon mi legyen a következő olvasmánya a szerzőtől.

Egyetlen szívfájdalmam, hogy a boltok polcain és a netes áruházakban is nagyítóval kell keresni a műveit, pedig igazi gyöngyszemei a magyar irodalomnak. Milyen jó is lenne, ha valamelyik kiadó is újra felfedezné őket, én biztosan vevő lennék rá.

Dél volt, a gyerekek elszéledtek már, egyedül maradtam a lépcsőn. Eszembe jutott az Ezeregyéjszaka... az a mese, amelyet Seherezádé a három félszemű bagdadi koldusról mond a szultánnak, és az a másik, amely itt született nekem Budán: a két budai félszemű és félkarú öreg ikermeséje... Bagdad... Buda... a mese mindenütt mese, és a rejtelem nem a jelenésekben és az eseményekben van, hanem bennünk. Megoldani csak a Seherezádék tudják.

Te pajkos, kis kokott - Heltai Jenő Budapestje
Összeállította és szerkesztette: Győrei Zsolt (igen, az Emmuska egyik szerzője ;))
118 oldal
Papirusz Book, 2002
1950 Ft

Karácsony után - a változatosság kedvéért - azon gondolkodtam, mit is olvassak, és eszembe jutott az Anne lány, aki eddig egyszer sem okozott csalódást. Ahogy most sem.

Anne immáron 18 esztendős komoly, ám még mindig rendkívüli képzelőerővel bíró fiatal lány, aki búcsút vesz a Zöldmanzárdos Háztól és imádott Diana barátnőjétől, hogy vonatra, majd hajóra szálljon és megkezdje egyetemi tanulmányait a kingsporti Redmondon. Öröm az ürömben, hogy Gilbert Blythe és a kevésbé kedvelt Charlie Sloane, ill. Anne egy korábban megismert barátnője, Priscilla Grant is ide jár majd. Ráadásul Priscillával együtt költöznek be Miss Ada és Miss Hannah egy-egy szobájába.

Az első nap a két lány számára izgalmakat és sok-sok ismeretlen arcot tartogat. Ekkor figyelnek fel egy lányra, az elbűvölő és okos Philippa Gordonra, aki egyedül álldogál, és akivel hamarosan barátságot kötnek:

- Jaj, Phil, te semmit sem veszel komolyan!
- Minek venném? Az emberiség háromnegyed része megteszi helyettem. Hidd el, Anne, a világnak olyanokra is szüksége van, mint én, aki ilyen vidám és gondtalan. Rémes volna, ha mindenki halálosan komoly, magas szellemiségű dolgokról elmélkedne unos-untalan.

A tanév során bár Anne már nem utazhat haza olyan gyakran, mint szeretné, de az otthoniak mindig tudósítják az aktuális pletykákról és eseményekről. Időközben Mrs. Lynde is áttette székhelyét a Zöldmanzárdos Házba, és a rosszcsont Davy sosem hagyja unatkozni sem őt, sem Marillát.

Persze a tanulás mellett feltűnnek az udvarlók is a színen, sőt Anne kezét is megkérik. De vajon ki lesz a szerencsés?

Ezt a részt is nagyon szerettem, jó volt újra Anne-nel és a többiekkel találkozni és három évüket nyomon követni. Most sem volt hiány humorból, képzelőerőből, csintalanságból, de ezúttal egy kis szomorúság is kijutott.

Anne ugyanolyan szerethető, mint a korábbi kötetekben, bár ezúttal komolyabb döntések elé állítja az élet, ami már bekopogtatott az ő ajtaján is, és ébresztgeti az álomvilágából.
Davy egy igazi kis kópé, akit nem lehet nem szeretni. De nem feledkezhetem meg Philről sem, aki csak azért ment egyetemre, mert nem tudott választani két gavallérja, Alec és Alonzo között és minden döntés meghozatala komoly problémát okoz a számára.

Philippán kívül most is akadnak új szereplők, akik változást hoznak Anne életébe, és felbukkannak a régi arcok is, akik bizony olykor igencsak gondolkodóba ejtik Anne-t.

Talán a vége egy picit túl cukormázasra sikerült, mindenesetre a negyedik rész már készenlétben várakozik a polcon. Mert mindig jó egy kis időre Anne barátnőjéül szegődni és hagyni hogy a jókedve és képzelőereje ránk is átragadjon.

- Miért, tanultatok itt valami hasznosat is a halott nyelveken, geometrián és hasonló szamárságokon kívül? - kérdezte Jamesina néni.
- De még mennyire, néni! - tiltakozott Anne.
- Megtanultuk, hogy van igazság abban, amit Woodleigh professzor úr mondott az utolsó diákköri ülésen: "A nevetés az élet sója. Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket." Ugye, néni, ezt érdemes megtanulni?

Lucy Maud Montgomery: Anne válaszúton
Anne sorozat 3.
Eredeti cím: Anne of the Island
Ford.: Szűr-Szabó Katalin
281 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2011
2299 Ft

Mottó

Keresés

Népszerűek a héten

Bejegyzések

Szerzők

Kiadók

Nemzetiség szerint

Ország, város

Műfajok, egyebek

Sorozatok

Híres ember

Személyiségtípusok

Andrea

Hozzászólások

Ha üzenetet szeretnél küldeni