Gondolatok év elején szuperérzékenyként

Már biztosan tele van az internet Az új év, Új Én  és Így manifesztáld az áloméleted 2026-ban tartalmakkal, és ezekkel kapcsolatban szeretnék megosztani néhány gondolatot. Mert mindig vannak tanácsok, amik nem biztos, hogy nekünk jók, használhatóak. És sokszor mások számára sem biztos, hogy hasznosak. 😉

Az első témához viccesen kapcsolódik a bejegyzés eleji kép. Ez egyértelműen illusztráció, én sem ülök ki sehova hóesésben meditálni. Itt a hideg, és amikor ezeket a sorokat gépelem (2-án), kint épp a hó esik, előtte már volt eső, majd váltották egymást. A számtalan öltözködős tanácsok közül a kedvenceim a téli réteges öltözködéshez kapcsolódóak, amiknek se fülük, se farkuk. 

Természetesen ilyenkor is szeretnénk elegánsak, csinosak lenni, miközben nem fagyunk meg. Csakhogy, a legtöbben inkább divatot, és nem a praktikumot választják. 

Így kellene a szakértők szerint mostanában öltözködnünk:

A legtöbb képen megállapítható, hogy hideg időben is feltétlenül mutatnunk kell valamit magunkból, nem lehet teljesen zárt az öltözékünk. Ahogy hűvösödni kezd, látom az embereket - és nem csak a tizenéveseket -, ahogy kilátszik a szakadt farmerből (sosem értettem, mi értelme?) a lila combjuk, térdük, a sneakersből (mert hozzáillő zoknit vesznek fel természetesen, egy milliméternyivel sem hosszabb szárút) a bokacsontjuk. Biztos vagyok benne, hogy fáznak, de trendinek lenni mégis csak fontosabb, mint az egészségük.

Sosem voltam trendkövető, olyan ruhákat hordtam és hordok ma is, amik tetszenek, amikben jól érzem magam, ellátják a funkciójukat és a magaménak érzem őket. Sok évvel ezelőtt volt egy kicsit rövidebb derekú hosszú ujjú felsőm. Nem volt kint eleve belőle a hasam, mint a képen, csak, ha mozogtam, kicsúszott a farmeromból. Egyik télen pedig úgy megfázott a derekam, hogy egy decemberi reggelen, ahogy reggel felültem az ágyban, annyira fájt, hogy sírtam. 

Aznap otthon is maradtam és tanultam belőle. Akkor megtanultam, hogy jobban nézzem meg, milyen hosszú az a felső, amit megveszek, és elkezdtem a nadrágaim alá is öltözni már hűvösebb időben is. 

Azért, mert ezekben a cikkekben és videókban, valaki felveszi a télikabátját, pulóverjét, csizmáját (ha nagyon hosszú szárú is), hozzá egy szoknyát egy 20 DEN-es harisnyával, ami az újabb réteg, ne mondja, hogy nem fázik ilyen időben? ⛄Az olyan harisnyák nem az ilyen időjáráshoz valók. Léteznek vastag harisnyák és termo leggingsek is. Ahogy hűvösebb, szelesebb lesz az idő, nálam a fülmelegítő elmaradhatatlan. A képeken pedig csak egy sapkás van, neki így a bokáját kell kivillantania. 

Az utolsó képen látszik, hogy műteremben készült, nem valódi a háttér, és a többi sem a Jégvarázsba illő időben. 

Nagyon vicces, hogy az egyik cikkben írták, hogy egy menő mintás pólót vegyünk a pulóverünkre. Így, már a 2000-es évek elején is többen öltözködtek télen. 

Minek felvenni egy farmerdzsekit és egy szövetkabátot? Nem jobban megéri venni egy vastag kabátot, amit bárhová felvehetünk? Vagy ez azért van, hogy szinte egész évben minden ruhánkat hordhassuk? 

Már kerülöm az ilyen tartalmakat, most is csak a bejegyzés miatt futottam át őket, azonban, ha Te esetleg éppen ilyeneket keresel, érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban megfelelőek-e azok az öltözékek a kinti viszonyokhoz, vagy csak az interneten tűnnek annak. 

❄❄❄

Kerülöm a kattintásvadász címeket, azonban 31-én megnéztem Madisun Gray videóját, The Only Decluttering Video You'll Ever Need, és megérte. 

Tele van az internet ehhez hasonló tartalmakkal, és a selejtezés is válhat betegessé, áteshetünk a ló túlsó oldalára, ha ész nélkül vesszük az újabb és újabb tároló dobozokat és egyebeket. Én is többet beszereztem, ám közben szét is néztem itthon, hogy mit tudnék felhasználni? A színes ceruzáim egy kiürült illatgyertya poharába kerültek tavaly (előtte egy szintén kidekorált befőttesüvegben voltak), amit kidekoráltam. (A szalagot és a szív alakú gombot már korábban megvettem.)

Korábban néztem Irina videóit, és 2024 őszén készített egy Deinfluencing címűt, amin nagyon jókat nevettem, hogy mennyire túlzásba viszik egyesek a rendszerezést. Nem kell olaszul tudnod, mert már az elején ott van, hogy valaki megvett három üveg gyümölcslevet, amihez külön vett három egyforma műanyagtárolót, amikbe átönti. Itt már tényleg a fejünket fogjuk és nevetünk, ill. hogy a mosókapszulákat is külön üvegben tárolja, és egyszerre megvesz több doboz arckrémet, amivel egy újabb tárolót feltölthet. Komolyan, ki vesz egyszerre vagy 20 doboz krémet? Ő is csak azért mutogatja, mert a krém gyártója szponzorálta a videóját.

Nagyon jó dolog a rendszerezés, a selejtezés, csak ezt is ésszel tegyük, és gondolkodjunk el: szükségünk van-e egy újabb tárolódobozra? Vagy találunk otthon valamit, ami éppen jó lesz erre a célra. A teáim pl. kiürült mézes üvegekben tartom, amik átlátszók, így címkézni sem kell őket. 

Esetleg tényleg nincs is szükségünk annyi cuccra. 

❄❄❄

Marie Forleónak (aki maga is szuperérzékeny) van egy videója, amiben arra buzdít, hogy reggel, amint felébredtünk és elkészítettük a kávénkat, üljünk le és alkossunk valamit 30 percig. Mi a problémám ezzel? 

Mindannyian másként működünk, és nem hiszem, hogy mindannyian reggel azonnal alkotni (értsd. valamilyen kreatív dolgot szeretnénk csinálni) szeretnénk. Az egy dolog, hogy nem kávézom, csakhogy nálunk nem központi fűtés van, hanem vegyes, és a cserépkályha reggelre bizony kihűl, és nekem semmi kedvem a takaróba burkolózva gépelni. Ráadásul előbb enni is szeretnék valamit, hogy rendesen üzemképes legyek. 

Tudom, hogy 30 perc alatt is össze lehet hozni néhány sort, egy-két bekezdést, ám jobban szeretek több időt szánni egy-egy bejegyzésre. Van, hogy eszembe jut valami, és ha éppen netezek, gyorsan beírom a piszkozatba, ha offline vagyok, egy cetlire. Mi van azokkal, akik pl. szobrászkodnak, festenek, géppel varrnak? Mire mindent előszednek és kezdenének belejönni, már le is telt a 30 perc... 

Egy újabb tanács, ami nem fog mindenkinél működni. (Ettől függően vannak nagyon jó és használható tanácsai Marie-nek is.)

Az más, amiről Elizabeth Gilbert ír a Big Magicben, hogy vannak, akik reggel korábban kelnek, és akkor élik ki a kreativitásukat, mert így fér bele az idejükbe. 

Inkább azt érdemes megkérdezni magunktól: Hova tudom ezt (amit szeretnék csinálni) beilleszteni? Van-e olyan dolog, amit kicserélhetek vele (pl. kevesebb netezés, valamit rövidebb idő alatt elintézni)?

Hogy könyvről is legyen szó és példaként: január 22-én van A magyar kultúra napja, úgyhogy aznapra már december 31-én kitaláltam, mit szeretnék újraolvasni, és arról közzétenni a bejegyzést három hét múlva, mert szeretném, ha mások is megismernék azt a könyvet. Egy rövidebb kötetről van szó, amit nagyon szerettem, és így, a januárba is jobban befér, amikor heti két meccs is van, amikhez igazodom, így az esti olvasást olyankor át kell ütemezni korábbra. 

❄❄❄

Az én YouTube-feliratkozásaim között is van olyan videó, melyből megtudhatom, 90 nap alatt hogyan változtassam meg magam és az életem. Nem néztem meg. Korábban néztem ilyeneket, azonban van, hogy jelenleg nem is tudjuk, hova szeretnénk eljutni március 31-én.  Egy új identitás pedig nem egy éjszaka alatt születik.

És nem minden seb gyógyul be 90 nap alatt. 

Ugyanígy vagyok már a manifesztálós videókkal is. Korábban írtam, hogy ezekkel tavaly novemberben lett tele az üvegcipőm 😉, és akkoriban jött fel a YouTube-on Clark Kegley videója is, aki elmondja, miért lett elege a New-Age-es dolgokból. Régebben én is néztem a videóit, aztán leiratkoztam róluk. Valószínűleg azért, mert már felfedeztem azt, amiről ebben beszél. 

Elmesélek egy, így már utólag visszanézve, részben vicces történetet, ami ehhez kapcsolódik. 

Amikor négy éve (januárban) A Pendragon legendát olvastam újra, felbukkant benne a könyvöröm szó, és az jutott eszembe: Ez milyen jó név lenne egy könyves blognak. (Ez az, amikor egy ötlet megmozgatja az intuícióm, amiről legutóbb írtam.) Bejelentkeztem a fiókomba, hogy létrehozzak egy új blogot, ahová feltöltöttem azt, amit korábban töröltem, ám magamnak előtte lementettem. 

Két filozofálós bejegyzést írtam akkor, majd a Vers hétfőnt támasztottam fel, és csak kb. februárban tettem nyilvánossá. Könyves bejegyzést pedig csak szeptemberben írtam. 

Ekkor fedeztem fel az egyik állásportálon egy hirdetést, melyben az egyik nagy női magazin szerkesztő-újságírót keresett. Eszembe is jutott Az ördög Pradát visel, hogy abban is a főszereplőt Andreának hívják, és úgy van az aktuális divattal, ahogy én is. Ez egyáltalán nem zavart, sőt motivált, úgyhogy elküldtem a jelentkezésem 0 újságírói tapasztalattal, azonban ott volt ez a blog a korábban írt recenzióimmal, amik valljuk be, nem éppen témába vágóak. 

Akkoriban én is néztem manifesztálós videókat, és ha mi szuperérzékenyek nagyon tudunk valamit, az az, hogy nagyon tudunk érezni. Hogy a filmnél maradjunk, én is elképzeltem, ahogy Miranda Priestly (eszembe sem jutott, hogy az Emilyje) felhív és behív egy állásinterjúra, és olyan lesz az egész, mint a filmben, csak jobb. 

A jelentkezés után pár nappal jöttem rá, hogy ha már itt ez a blog, írni is jó lenne bele, hogy lássák, hogy aktív vagyok. Így ültem le, hogy megszülessen az első könyves bejegyzés a Meggyőző érvekről. 

Teltek a napok és a hetek, és Miranda Priestly nem hívott. Még egy elutasító e-mailt sem küldött. Persze, nem esett jól akkor, de ma már jót nevetek az egészen, mert ennek köszönhetem, hogy teljesen feltámasztottam a blogot. (Közben megtudtam, hogy a filmbeli Andrea is INFJ és Enneagram 4. A fodrászom szerint pedig nagyon hasonlítok Anne Hathaway-re.)

Így jártam a  subliminalökkel is. Ezek is különböző témában (álomélet, fogyás, megszépülés, pénz, új párkapcsolat stb.) készülnek, és több is az ígéri, hogy 24 órán belül jelentkezik az eredménye, hiszen a hozzászólások mutatják. Mik ezek? Olyan hosszabb hanganyagok, amik pl. tücsökciripeléssel vannak kombinálva, alatta mennek a különböző megerősítések. A mindenféle hiedelmeink, amiket gyerekkorunktól szedtünk össze, a tudat alattiunkban vannak, és ezek is erre hatnak. Hasonlóan, mint a hipnózis (emlékszel arra a részre  a Jóbarátokból, amikor Rachel a dohányzásról leszoktató kazetta helyett egy másikat ad véletlenül Chandlernek, aki magabiztos nőnek kezdi érezni magát?), mert tényleg igaz, ha valamit sokszor hallunk, az megragad. Azonban valami hiba csúszott be a dologba. 

A 24 órás eredményt ígérő után sem lettem hirtelen gazdag, még pénzt sem kaptam másnap. Hogy nálam miért nem működtek ezek a csodahanganyagok, azóta sem jöttem rá, úgyhogy azóta mellőzöm is őket. Közben, ahogy megkerestem őket a YouTube-on a link miatt, látom, ezzel sem vagyok egyedül.

Az a bizonyos 91. nap, amikor nagyon az új Énünkké válunk, lehet akár az 1291. nap is. Mindannyiunknak megvan a saját tempója, és semmit sem érdemes siettetni. 

Nem értek egyet azokkal a motivációs üzenetekkel sem, hogy: Csináld akkor is, amikor fáradt vagy. Ez a legjobb és legkönnyebb út ahhoz, hogy megutáljunk valamit, még akkor is, ha az elején lelkesek voltunk. Jön a kiégés. Az ilyen toxikus tanácsokra sem érdemes hallgatni. Ha elfáradtunk, pihenjünk. Tényleg mindennek megvan a maga ideje. 

A pici lépesekre koncentráljunk. És egy napot lehet pihenni is, másnap pedig folytatjuk.

Nagyon örültem, amikor Clark elmondta, hogy a Raise your vibration (Emeld a rezgésszámod) és a Ne foglalkozz vele, keress egy pozitív gondolatot! buzdítások sem egészségesek. Tudom, ez picit ellentmondásos a Pollyanna-szemlélettel, hogy keressük meg mindenben a jót. De a regényben van, hogy Pollyannának sem megy. És ha valami adódik, nem mindig intézhetjük el egy vállrándítással. 

Elsején délután már kezdett fájni a fejem, és miután befejeztem az évindító színművet, kimentem a fürdőszobába, és fogmosás és hajszárítás közben rájöttem, hogy ma már nem lesz több olvasás, pláne filmnézés nem, hanem lámpaoltás - 10 óra előtt. Mert ilyen nap is van. 

Neked van hasonló tapasztalatod, nem bevált tuti tipped, ami mindenkinek bevált? 

Kép: SCREENRANT  - 20 Best Anne Hathaway Movies