Ki látott már olyat, hogy egy asszonynak két férje van egyszerre?
Flor asszonynak bizony két férje van, ráadásul egyik a másiknak szöges ellentéte.
Bahiában járunk a karnevál idején, amikor egy vasárnap reggel tragédia keveredik az ünneplésbe: hirtelen összeesik és meghal a fiatal és - látszólag - életerős, táncosnőnek öltözött Vadinho, akit a környéken mindenki ismer. Vadinho nagy szerencsejátékos és szoknyavadász volt, mellette pedig hét éve a Zamat és Művészet Főzőiskola tanárának, Flor asszonynak a férje, aki így egyedül marad.
Hogy éljen Vadinho nélkül? Fojtogatja a magány, vergődik a ködben, hánykolódik az áradatban, hogyan hágja át a reménytelen vágyakozás küszöbét? Hogy találja meg újra a napfényt, a nappali melegséget, a hajnali szellőt, az esti fuvallatokat és az ég csillagait, az emberi arcokat? Nem, Vadinho nélkül nem élhetett, s akkor felidézte őt a szomorúság ködében, kacagásával és érzelmi viharaikkal, mindig meglepő világával.
A környékbeliek szerint végre megnyugodhat Flor, hiszen a megrögzött szerencsejátékos férje - aki papíron hivatalnok volt, ám a legtöbb idejét a helyi szerencsebarlangokban töltötte -, melynek költségeit a felesége pénzéből fedezte, mostantól ugyanúgy élhet, mint más tisztességes ember. Elvégre Flor asszony feddhetetlen, aki nem olyan férjet érdemelt, mint az elhunyt. Csakhogy ők nem úgy ismerték Vadinhót, mint Flor.
Azonban ne szaladjunk ennyire előre, ahogyan Jorge Amado sem teszi, hiszen a temetést követően ismerjük meg az előzményeket: Flor és Vadinho megismerkedését, a családi körülményeiket, majd a házasságuk hét évét.
Flor három testvér (egy bátyja és egy nővére van) közül a legfiatalabb, és az édesanyját, Rozilda asszonyt nyugodtan nevezhetném a XX. századi Mrs. Bennetnek, ugyanis a gyermekei révén szeretne feltörni, magasabb körökbe emelkedni, ha már a férje révén nem sikerült, aki ráadásul meg is halt. Csakhogy előbb a fiában, majd az idősebb, később pedig a kisebbik lányában csalódik, akik mind keresztülhúzzák a számításait, ezért a mások életének megkeserítése mellett a pletykálkodásban leli örömét, és még a türelmes Flor is örül, amikor Rozilda asszony végre távozik (a fiával és a menyével él). Egyedül Vadinho csipkelődik az anyósával, akit Rozilda asszony nagyon nem szível.
Ahogy telnek-múlnak a hónapok Vadinho halála után, a környékbeli jósnő, Dinorá asszony a kristálygömbjében egyszer csak megpillant egy diplomás, doktori gyűrűs negyvenes férfit, aki Flor asszony második férje lehet. Vajon ki ez a titokzatos és igencsak jó parti? A szomszédasszonyok és a komaasszonyok találgatásba kezdenek, majd fény derül a leendő férj kilétére is, és a házasság is megköttetik.
Így végre Rozilda asszony álma is valóra válik, hiszen az új veje az előző szöges ellentéte: diplomás, megfontolt, magas körökben forog, rendszerető és eszébe sem jut, hogy a pénzét szerencsejátékra költse, és Floron kívül más nő sem érdekli. Kész főnyeremény!
- Ha akarja, nem marad sokáig özvegy... - jósolta Dinorá asszony, aki, ha a más életéről volt szó, valami hatodik érzékkel, jóstehetséggel, valami látnoki képességgel rendelkezett. Egyébként a házánál (amit egy spanyol komtur hagyott rá örökül) Dinorá asszony díszruhában és révületben kártyát vetett, és a jövőt fürkészte egy varázsgömb segítségével.Miért nem áll elő soha egyikük se, hogy Vadinhónak valami jó cselekedetéről adjon hírt, töprengett Flor asszony. Utóvégre az elmondhatatlan szélhámoskodás közepette néha elsősorban kedvességről, nagylelkűségről, igazságosságról, szeretetről tanúskodtak a tettei. Akkor miért csak a gonoszság mértékével mérték Vadinhót, miért csak a megszólás mérlegén latolgatták? ez különben mindig is így volt. Amíg Vadinho élt, egymásnak adták a kilincset a pletykafészkek, mohón szállították a kellemetlen újságokat, hogy meggyötörjék vele azt az istenadta Flor asszonyt, aki derék és jóravaló férjet érdemelne, jó bánásmódra, tiszteletre tarthatna számot.
Úgy tűnik, Flor igazán irigylésre méltó asszony lett, ekkor azonban újra felbukkan Vadinho, és alaposan felkavarja a felesége csendes életét és másokét is.
Jorge Amado regénye igazi színes-szagos, brazil hangulatú olvasmány, azonban nem szappanopera. A hétköznapi események mellett természetfölöttieknek is szemtanúi leszünk, megismerjük a bahiai mindennapokat, az ott élők kicsinyességeit, álmait, vágyait, hiedelmeit és az ablaktündér (annyira jó és találó ez a szó) Magnólia asszonyt. Jól megférnek itt a különböző bőrszínű és nemzetiségű (amerikai, portugál, olasz, spanyol, argentin) emberek egyaránt, bár apró kulturális és világnézeti eltérések azért itt is előfordulnak.
Tehát, szó sincs szappanoperáról, és ha egy kicsit nyitottabb szemmel olvasunk, felfedezhetjük, hogy ez a regény sokkal több egy szórakoztató, a brazil mindennapokat bemutató történetnél, melynek minden pillanata úgy történt, ahogy azt a szerző elénk tárja. Csakhogy a felszín alatt ennél sokkal több rejtőzik, ami akár az Olvasót is elgondolkodtathatja, mert sokszor bizony a látszat csal, és nem minden és mindenki olyan, amilyennek gondoljuk.
Flor asszony nem akart hasonlítgatni, nem akart látni semmit, csak élni akarta az életét. Végre olyan az élete, hogy jó modorú emberek veszik körül, örömteli, tisztes élet. Hagyják már őt békében! Azelőtt a részvétükkel, a sopánkodásukkal nyaggatták, megesett a szívük a sorsán. Most meg ki nem fogynak a dicshimnuszból, hogy milyen szépen egymásra találtak a férjével, milyen szerencsés gondolat ez a házasság, és milyen boldogan él ez a példás házaspár.
Egy biztos, akár elgondolkodunk közben, akár nem, Jorge Amado garantáltan nem hagy bennünket unatkozni olvasás közben.
Két érdekesség, amit olvasás közben felfedeztem:
Jézus is Enneagram 4 volt 😉. A történetben felbukkan Valami (ez a vezetéknevére utal, amit senki sem tud) Eduardo, akit a rosszlányok Krisztusurunkként ismernek elkínzott arca és aszottsága miatt. Tudom, érdekes a párhuzam, azonban Jézus is egy félretipizált 4 valójában.
Ha már 4:
(...) mit adjunk valami kifinomult ízlésű, finnyás, igényes vendégnek, egyszóval egy ínyencnek, aki valami finom falatot, különleges csemegét kíván, ami egészen elüt a közönségestől.
Na, ugye?! 😁 Elárulom, hogy itt Flor asszony mocsári teknőst ajánl, akit nagyon brutális módon készít el 🙈🙊, így a teknős maradjon inkább a mocsárban, és én is beérem a prózai vajas kenyérrel inkább.
- Csak azt sajnálom, hogy anyuka nem látja ezt... El se hinné, hogy itt ülünk a kormánnyal...Vadinho nevetett, hamiskásan, ahogy szokott:- Vén szipirtyó az anyád - mondta -, nem tudja, hogy csak a szerelem és a barátság ér valamit az életben. A többi semmiség, hívság, fabatkát se ér...
Jorge Amado: Flor asszony két férje
Eredeti cím: Dona Flor i seus dois maridos
Fordította: Benyhe János
708 oldal
Európa Kiadó, 2008
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).