"Suhovnak szinte jólesik, hogy mindenki ujjal mutogat rá: nemsokára leüli az idejét - csakhogy ő maga sem igen hisz ebben. Lám, azokat, akik a háború alatt töltötték ki az idejüket, mind visszatartották egy külön rendelkezésig, egészen ezerkilencszáznegyvenhatig. S aki csak három évet kapott, öt évvel tovább ülhetett. Mert a törvényt lehet ám csűrni-csavarni. Ha letelik a tíz év, kijelentik, na, itt van neked még tíz. Vagy száműzetésbe küldik.
Ha néha erre gondol, a lelke is elszorul: a kiszabott idő mégiscsak letelik, valahogy lassan lepereg... Uramisten! Valóban szabadon járhat még valaha a maga két lábán?
Csakhogy egy régi táborlakónak nem illik fennhangon kimondania ezeket a gondolatokat. Suhov odaszól Kilgasznak:
- Ne számold te a huszonöt évedet. Az még sehol sincs megírva, hogy leülöd a huszonöt évet, vagy sem. Egy bizonyos, én már lenyomtam kemény nyolc esztendőt.
Hát így él az ember, bele a világba, még arra sem marad ideje, hogy elgondolkozzék rajta; miért és hogyan került ide? No meg hogyan kecmereg ki innen?
Az ügyiratok szerint Suhovot hazaárulásért zárták be. S valóban, be is vallotta, hogy igenis, csak azért adta meg magát az ellenségnek, mert a hazát akarta elárulni, s a hadifogságból is csak azért tért vissza, hogy a német hírszerző szolgálattól kapott feladatát teljesítse. De hogy miféle feladatot, azt se Suhov, se pedig a vizsgálóbírója nem tudta kifundálni. Így hát a végén egyszerűen odaírták: "feladat"."

Tóth Krisztina írásait kb. két-három éve szívesen és viszonylag rendszeresen olvasom a különböző, nem divatmacákkal teli női lapokban. És most végre sikerült könyvformátumban, egyszerre több írásával megismerkedni.

A fejezetek egy-egy testrész történetét mesélik el, az ujjaktól vagy a fenékig. Bevallom, az első pillanatban szokatlan volt, hogy nem magyar szereplőkkel indul a nyitó novella, de ahogyan a kötet címe is sejteti, a novellák fokozatosan egy egésszé kezdenek összeállni, ahogy az apró filmkockák egymás mellé illesztésével kirajzolódik egy kép. Ahogyan haladunk előre, a szereplők élete és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk fokozatosan bontakozik ki előttünk. Azonban nem kell megijedni, a történetek külföldi szereplői ugyanolyan húsvér emberek, mint bármelyikünk, esetleg valamelyik ismerősünk. Egyszerű hétköznapi emberek, akiknek megvannak a mindennapos gondjuk, teljesen normális életet élnek, ahogyan azt már íz írónőtől megszokhattuk. Tóth Krisztinánál egyszer sem találkoztam egzotikus helyszínekkel, ostoba, divatmacákkal, akik elmennek a világ másik végére, hogy megtalálják önmagukat. Az ő szereplői közt akad tanárnő, orvos, 30 éves szeretőként élő fiatal nő, mérnök vagy akár romagyerek.

"Akkor a sors – még utoljára – többféle lehetséges történetet felkínált. A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, haladjunk, akkor legyen ez. Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni."

A történetekről nem írnék inkább semmit, a fenti idézet úgyis mindent elmond. Inkább azt emelném ki, micsoda hatással volt rám ez a könyv. Az egyik vasárnap este vettem le a polcról, kb. 50-60 oldalt olvastam el belőle, mert kezdtem elálmosodni, aminek nem a könyv volt az oka. De nem hagyott nyugodni, úgyhogy negyedórával később már nyúltam a lámpakapcsolóért, mert muszáj volt folytatni. Végül a feléig jutottam, aztán másnap fejeztem be, de úgy, hogy faltam a sorokat, mert így kell jó történeteket szőni, amelyek garantáltan nyomot hagynak az olvasóban, még sokáig ott motoszkálnak a fejében a kirakó egyes darabjai. Így bátran mondhatom, hogy kicsiny lelkem örömmel csukta be az utolsó sor után a könyvet, hogy az egzotikus címekkel villogó kortárs magyar limonádé áradata mellett gyorsan vegyük az irányt a Szépirodalom feliratú polc felé a boltban vagy a könyvtárban és a több száz oldalas agysorvasztás helyett válasszunk inkább egy vékonyka, de annál ütősebb molytápot. Meglátjuk, az agysejtjeink is hálásak lesznek érte.  Igenis jó az, amikor egy-egy történetben a rideg valósággal szembesül a Kedves Olvasó.


Tóth Krisztina: Pixel
168 oldal
Magvető Kiadó, 2011
2490 Ft

Forrás: weheartit.com

Egy ismert és egy valószínűleg ismeretlen verset választottam, kivételesen nem igazítottam rajtuk, hogy megőrizzék az eredeti formájukat. 

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés fejlécén található advent címkére kattintani, és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál(sz). A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.


Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek!

       Ma kaptam egy e-mailt a Könyvmolyképző Kiadótól, melyben a most hétvégén megrendezésre kerülő Lámpagyújtás elnevezésű programjukra invitáltak.
Mi is a Lámpagyújtás?
Hét kiadó (Könyvmolyképző, Agave, Park, Ciceró, Jaffa, Gabo és az Ulpius-ház) közös rendezvénye, ahol a vásárlás mellett dedikálásra is lehetőség van, ill. az előzetesen regisztráltak garantált ajándékot kapnak.




Az ajándékokat megnézni, további információk és regisztráció itt.
Aki teheti, menjen el helyettem is! 

Forrás: weheartit

Egyszer azért szeretnék egy olyan könyves eseményről is hallani, ahova nemcsak a Budapesten és a környéken élőknek van esélye eljutni.

Ha már a múlt héten szóba került az a bizonyos kávéreklám, a napokban fedeztem fel, hogy a honlapjukon ismerőseinkben verset is küldhetünk ismert színészek előadásában. Ezen az oldalon találtam a mostani  verset is, amit Gubás Gabi mond el.

A Vidámság Küldöttje különösen a Ferkó édesapjával beszélgetett szívesen:
- A feleséged meg fog gyógyulni - mondta neki -, mert jó orvos fog járni hozzá, s ingyen fog orvosságot kapni. Te csak dolgozz becsülettel tovább is, miként eddig, és harcolj azokkal, akikkel egyenlő sorban vagy. A Ferkó-fiú jó fiú, szófogadó, okos, ő belőle nagyon derék ember fog válni. Kerül majd pénz mindenre, könyvre, tandíjra, ruhára, kosztra, mert úgy illik, hogy a szegény ember gyermekéből is lehessen valaki, nemcsak a gazdagok kényes kölykeiből. A többi gyermek is boldogulni fog, ha jól neveled őket, ki-ki a maga tehetsége szerint. Nem fogtok heten lakni egy szobában, szép, egészséges lakásotok lesz, jó fűtéssel, lámpával. Mert nem tarthat már soká az a gazság, hogy némely ember, aki semmit se dolgozik, harmadmagával tízszobás palotában lakjék és az, aki dolgozik és mindent előteremt, nyomorúságosan éljen. Én meg fogok érkezni egyszer, állandóan itt maradok, s akkor vidámság és igazság lesz a világon. Hanem még sok szegény házba kell benézni - mondta a fényes férfiú -, tehát el kell mennem tőletek.
A fényes, jóságos óriás idegen eltávozott, de még sokáig szólott a muzsika s Ferkó nagyon boldog volt és örömében fölkacagott.

Forrás: http://re-kreativ.blogspot.com/2011/12/karacsony-anno-1880.html

Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel lemészárolnak bennünket. Egyéves kora után Angliában egyetlen állat sem tudja, mi a boldogság és mi a pihenés, Angliában nincs szabad állat. Az állatok élete nyomorúság, és szolgaság: ez a meztelen igazság.

Vajon ez volna a természet rendje? Azért volna így, mert földünk olyan szegény, hogy nem tud tisztességes életet biztosítani lakóinak? Nem, elvtársak, ezerszer nem! Anglia földje termékeny, éghajlata jó, sokkal több állatot tudna bőségesen eltartani, mint amennyi most rajta él. Ez a mi gazdaságunk egyedül eltartana egy tucat lovat, húsz tehenet, száz meg száz juhot - s mindnyájan olyan kényelemben és méltóságban élhetnénk, amilyet most el sem tudunk képzelni. Akkor hát miért élünk ilyen nyomorúságosan? Mert a munkánk szinte minden gyümölcsét ellopják tőlünk az emberek. Ez a válasz, elvtársak, minden problémánkra. Ezt a választ egyetlen szóban összegezhetjük: Ember. Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük.

Hamarosan kiderül, hogy az új élet is számtalan nehézséget és konfliktust tartogat az Állatfarm lakói számára. Napóleon diktatúrát épít ki közöttük.

Juhász Gyula: Karácsony felé

Kedves Verskereső,
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

Cesira vidékről került fiatalon Rómába, amikor feleségül ment egy kereskedőhöz. A férje meghalt, ő egyedül maradt a lányával, Rosettával és átvette a bolt vezetését. A háború időszaka pedig igazán a kereskedőknek kedvez, azonban 1943 nyarán, amikor a történetbe csöppenünk, már a főváros sem biztonságos, ezért Cesira úgy dönt, visszatér egykori szülőföldjére. Fel is pakol Rosettával, vonatra szállnak, majd Fondiba érkeznek. 

Vasárnap kezdetét vette az Advent, így a mindenféle díszek, sütik készítése után, jól jöhet néhány olvasnivaló, ami szintén felidézi a Karácsony hangulatát. A válogatás most is szubjektív, de ezúttal minden korosztályra gondoltam. A gyűjtögetésben fontos szempont volt, hogy a kiszemeltek kaphatóak legyenek.


Kezdjük az antológiákkal! ;)

Kommentárt nem fűznék hozzájuk, mert nehéz lenne közülük választani.



Karácsony fényei - vallomások, elbeszélések, versek  
228 oldal
Vigília Kiadó, 2011
2900 Ft





Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Szenteste - A szeretet ünnepe   
128 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2200 Ft








Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi novellái
246 oldal
Noran Libro, 2010
2490 Ft


Király Levente (szerk.): Ünnepek ünnepe -  Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől
196 oldal
Athenaeum 2000 Kiadó, 2011
1990 Ft



Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Karácsonyfaerdő
208 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2400 Ft







Most pedig térjünk át egy világirodalmi  és egy leendő magyar klasszikusra ;):


Amit idén is biztosan elolvasok, mert annyira jó és Mindenki könyvespolcán ott a helye:



Charles Dickens: Karácsonyi ének
Fordította: Barkóczi András
96 oldal
Európa Kiadó - Európa Diákkönyvtár sorozat
950 Ft


Ezt a könyvet nagyon szeretném, úgyhogy tűkön ülve várom az akciókat:


Fekete István: Karácsony éjjel
204 oldal
Lazi Kiadó, 2008
2200 Ft


Végül, de nem utolsósorban, nem maradhatnak ki a legkisebbek sem ;).
Az egyik mustrában már említettem Molnár Ferenc mesekönyvét, amely most sem maradhat ki:


Molnár Ferenc: A kékszemű
48 oldal
Móra Kiadó, 2011
1990 Ft


A következő könyvet volt szerencsém nemrégiben olvasni és nagyon jó! ;) Sajnos, alig kapható valahol :S.




Jean de Brunhoff: Babar és a Télapó
Fordította: Bálint Ágnes
40 oldal
Móra Kiadó, 2003
1980 Ft


Nem tudom, miért, de Nyúl Péter teljesen kimaradt a gyerekkoromból, csak a "szülőanyjáról", Beatrix Potterről írt könyvet olvastam és a filmet láttam. Egyébként mindkettőt ajánlom.


Beatrix Potter: Karácsony Nyúl Péterrel
Fordította: Szalay Zsuzsanna
24 oldal
General Press, 2007
1200 Ft


Bezzeg Tesz-vesz város nem maradt ki:


Richard Scarry: Karácsonyi kavarodás Tesz-vesz városban
Fordította: Réz András
40 oldal
Lilliput Kft., 2006; Gulliver Lap-és Könyvkiadó, 2009
1990 Ft



Ki melyik könyvvel várja a Karácsonyt? :)

Eljött Advent első vasárnapja, így mától kezdve négy héten át A hét verse vasárnapra költözik. Minden héten két verset igyekszem hozni, egy népszerűt és egy kevésbé ismertet, bár rögtön az elején két kevésbé ismert művet választottam.
A verseket a Szegedi Piaristák honlapjáról hozom.

Kedves Verskereső!
További adventi versekért érdemes a bejegyzés alján található advent címkére kattintani és így a blogban  olvasható minden, a témához kapcsolódó verset megtalál. A versek nem másolhatóak, de minden bejegyzésben megtalálható az eredeti oldal linkje, ahonnan hoztam.

Paksy Gáspár: Adventben 

Túrmezei Erzsébet: Gyertya 

      Kivételesen nincs a bejegyzést indító idézet a könyvből, mert nehéz lenne bármelyiket kiragadni, de a továbbiakban azért kiemelnék egyet-kettőt. Dizseri Eszter könyve először 1998-ban jelent meg, amikor is én is a célcsoportba tartoztam (12 - 18 éves korosztály). Nem tudom, ha akkor került volna a kezembe, milyen hatással lett volna rám. Nos, azóta eltelt 13 év és a nemrégiben ismét megjelent könyvet a szerző átdolgozta.

     A témák között megtaláljuk a kommunikációt, az egészséget, a vallást, a közlekedés és a művelődést is. Ezeken belül kisebb részekre különülnek el a jó tanácsok és minden fejezet egy-egy odavágó idézettel kezdődik. A forrásuk közt megtaláljuk a Micimackót, a Bibliát, de A kis herceget is. Nem kell azonban megijedni, nem szájbarágósan vannak megírva a szabályok, hanem mintha egy nagymama adna útmutatást a tinédzser unokáinak, de nem a megszokott "ne csináld ezt, kis unokám" stílusban, hanem szórakoztatóan.
Bár a célcsoport a tizenéves korosztály, azonban számos illemszabállyal - tapasztalataim szerint - sok felnőtt sincs tisztában, és én is tanultam újat. Az egyik ilyen megszívlelendő tanács a vásárláshoz vonatkozik, egészen pontosan az eladóknak:

"Hangosan köszöntsük a belépőt! Ha belép egy vásárló, rögtön hagyjuk abba a trécselést a kollégával."

   Gondolom, nemcsak én találkoztam már olyan eladókkal egy-egy üzletben, akiket jobban lefoglalt a kaszinózás, mint hogy segített volna, de legalább odavakkantott volna egyet, hogy észrevette a jelenlétemet.

Bevallom, néhány meglepő tanáccsal is találkoztam:

"Mit tegyünk karácsonykor?

Díszítsünk fel mindent, amit lehet otthonunkban! Díszítőelemek: toboz, dió, alma, fenyőág, szaloncukor, gyertyák, műhó, száraz virág, kis csengők, harangok stb."

Nos, a családtagok nem biztos, hogy díjaznák a buzgóságot, ha a gyerek(ek) mindent feldíszítene/feldíszítenének. Pl. a szent csinténé csupraiba gyertyát állítanának vagy tobozt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a felsorolásban szereplő harangokról a templomi harangok jutottak rögtön eszembe, és azokat kicsit nehéz lenne hazahozni, mivel a legkisebb is több mázsát nyom.

Másik észrevétel a Vallás fejezetben:

"Szokjuk meg, hogy a perselybe mindig teszünk adományt, ha elmegyünk mellette."

Nos, az ember ha bemegy a templomba, rögtön találkozik a persellyel,  kifelé ismét. Ezek szerint váltsam fel a pénzt, amit odaszántam? És mi van akkor, ha valamilyen okból kifolyólag többször is el kell mennem a persely előtt? Tudtommal az emberek vagy befelé vagy kifelé dobják be az adományukat, és nem reklamál senki, ha ezt csak egyszer teszi meg.

    Az rendben van, hogy megtudjuk, hogyan is kell viselkedni a különböző templomokban, azonban az egyik legfontosabb alapszabály kimaradt: a templomban mielőtt leülünk, imádkozunk és ugyanez vonatkozik arra is, amikor hazaindulunk. Ezzel sajnos nagyon sok felnőtt sincs tisztában, nemhogy gyerek.

     Amit hiányoltam, a Kommunikáció fejezeten belül az Írunk résznél a szerző nem említi, hogy írásban ne rövidítsünk, ami sajnos a fiatalok közt ma olyan népszerű és nem csak a 18 éven aluliak körében. Nem tudom, ki hogy van vele, de égnek áll a hajam, amikor írásban valaki rövidít. Egy sms-be még úgy-ahogy belefér, de amikor kódfejtést kell alkalmazni egy e-mailnél, már nagyon idegesítő tud lenni.

     Érdekes, hogy a telefonáláshoz az optimális időpont reggel 9 és este 9 között van, holott szinte mindenhol reggel 8-kor indul az élet és nagyon sokan nem szeretik, ha már este 8 után telefonon zaklatják őket.

"Tinédzserek. Azt hiszik, mindent tudnak." (a nem angolosok kedvéért, Forrás: Google)

    Nos, ezektől a malőröktől eltekintve, ajánlom minden 12 és 18 év közötti és 18 éven felülinek, aki szeretne megismerkedni az illemszabályokkal vagy csak felfrissítené a tudását. A fejezeteket Tóth Éva fekete-fehér illusztrációi egészítik ki.
Nagyon örültem, hogy Dizseri Eszter a könyvbarbárság elkerülése mellett felhívja a figyelmet a moziban, színházban, sőt, a múzeumokban való helyes viselkedésre is. A célcsoportnak pedig különösen ajánlom a figyelmébe!


Dizseri Eszter: Illik, nem illik?
Viselkedési tanácsok 12 - 18 éveseknek
202 oldal
Református Kálvin Kiadó
1400 Ft

Kivételesen most nem Ady tollából, hanem a Gyilkosság Mezopotámiában c. krimiben említett Keats-verset választottam.


Mi lelhetett, szegény fiú?
Magadba bolygasz, sáppadón. -
Madár se zeng már, kókkadoz
a nád a tón.

Mi lelhetett, szegény lovag?
hogy arcod bánattal csatás? -
A mókus csűre tellve, kész
az aratás.

A homlokodon liliom,
lázharmat, nedves fájdalom:
s arcod szegény rózsája is
fonnyad nagyon.

Egy hölgyet láttam a mezőn,
szépnél szebbet, tündérleányt:
a haja hosszú, lába hab
és szeme láng.

Kötöztem néki koszorút,
kösöntyüt, illatos övet:
s lám, édesen nyögell felém
és rám nevet.

Lépő lovamra ültetém,
szemem egész nap rajta volt:
ő tündérnótát énekelt
s felém hajolt.

Majd gyűjtött manna-harmatot,
vadmézet s ízes gyökeret
s szólt idegen nyelven, talán
azt hogy szeret.

És tündérbarlangjába vitt
és sírt, nagyon, sóhajtozott:
s én négy csókkal vad, vad szemét
lezártam ott.

S álomba dúdolt engemet
s akkor álmodtam - jaj! talán
utolsó álmom - a hideg
domb oldalán.

Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"

És láttam éhes ajkukat
szörnyű intéssel nyilni rám:
és fölriadtam a hideg
domboldalán,

És jaj! ezért időzöm itt
magamba bolygva, sáppadón:
bár nincs madárdal, s kókkadoz
a nád a tón.

Frank Cadogan Cowper azonos című festménye (1926)

Borzolt, fehér Isten-szakállal,

"Néha megalázónak éreztem az életemet, s szégyelltem, hogy ily sok méltatlanságnak behódolok; máskor pedig ostobának tartottam magam, hogy egyáltalán törődöm vele, s attól féltem, szégyenletes módon hiányzik belőlem a keresztény alázatosság és szeretet, amely hosszútűrő, kegyes, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, mindent remél és mindent eltűr. Idővel és türelemmel aztán a dolgok jobbra fordultak; igaz, hogy csak lassan és alig észrevehetően; de fiú tanítványaimtól megszabadultam (s ez maga sem volt csekély előny), s a lányok, mint egyikük esetében már jeleztem, kevésbé voltak szemtelenek, sőt némi becsülésfélét is nyilvánítottak irányomban. "Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni; ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a maga módján, szórakoztatóan is viselkedik; természetesen egészen másként, mint mama, de változatosságnak ez is jó. Minden témáról megvan a véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik - véleménye gyakran nagyon unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz; furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen módon kedveli a jó embereket."


    Szégyen és gyalázat, de a Brontë nővérek közül eddig csak Emily napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket olvastam. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Molyon immáron a sokadik kihívásomként feljelentkeztem a hozzájuk kapcsolódóra. Elsőként Anne ezen rövidke regényére esett a választásom.

    A narrátorunk, Agnes Grey, aki visszaemlékezésként meséli el a történetet. Lelkész édesapjával, édesanyjával és nővérével egy vidéki faluban élnek. Édesapjuk egy napon azonban tönkremegy, így az akkor 18 éves Agnes úgy dönt, hogy családját segítse, elszegődik nevelőnőnek. Bár tapasztalata nincs, bízik benne, hogy boldogulni fog, a kereset egy részét pedig félreteheti a családja számára. Édesanyja le akarja beszélni, Agnes azonban nem enged a negyvennyolcból, igenis meg akarja mutatni, hogy meg tud állni a saját lábán. Tudnunk kell róla, hogy saját magát önállótlannak nevezi, így nem kell magyaráznom a szülői féltést és döntésének súlyát.

     Először a Bloomfield családhoz kerül, ahol a gyerekek egyszerűen égetnivalóan rosszak, és ez nem túlzás. Mindent elkövetnek, hogy az őrületbe kergessék Miss Greyt, míg ők közben remekül szórakoznak. A szülők természetesen folyton a gyerekeiket védik, így Agnes továbbáll. Ezután Murray-ékhez kerül, ahol a két lány, Rosalie és Matilda nevelését bízzák rá. Rosalie esze folyamatosan a feltűnősködésen, a bálokon és a környékbeli férfiakon jár, legyen az a szomszédfiú vagy éppen a helyi lelkész, míg Matilda úgy káromkodik, mint egy kocsis. Velük sincs könnyű dolga, miközben megismerkedik a helyiekkel is...

     Bevallom, a regény elején nem kedveltem Agnest. Nem értettem, hogy lehet valaki 18 évesen ennyire nyámnyila, de az évek alatt, amíg nyomon követhetjük az életét, ahogy mondani szokás: kikupálódott.
A Bloomfield gyerekek gonoszsága egyszer kiverte nálam a biztosítékot, úgyhogy örültem, amikor Agnes továbbállt. A Murray kisasszonyok sem nyerték el a szimpátiámat, ellenben a náluk töltött idő alatt kedveltem meg Agnest. Bebizonyította, hogy a sarkára tud állni, ha kell, és nem feledkezik meg másokról sem, amikor segítségre szorulnak.

     Ahogy már írtam, az elején nem kedveltem ezt a leányzót, mégsem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen függőséget okozott. Mert őszinte, nincs tele fellengzős mondatokkal, azonban a vallásos neveltetés Agnesre is rányomta bélyegét, így számos bibliai utalással (lásd az idézetemben is: I. Kor. 13.) és idézettel találkozunk. Ezek azonban kizárólag a párhuzamot szemléltetik a bibliai történet és az adott szereplő élethelyzete között, így nem hiszem, hogy hittérítő szándékkal íródtak. (Érdekesség: a református énekeskönyvben a 461. dicséret szövegét Anne Brontë írta.)


     Agnes jellemfejlődését nagyon szerettem és sokszor irigyeltem a türelmét. Egy-két szappanoperába illő érzelmi monológjától eltekintve remek kikapcsolódást nyújtott a regény. Úgyhogy a Brontë-kihívás számomra itt még nem ért véget ;).



Anne Brontë: Agnes Grey   
Eredeti cím: Agnes Grey
Fordította: Gy. Horváth László
262 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft (525 Ft-ért vettem, és külön élmény volt, hogy mire a végére értem, nem esett szét a könyv!) a borító szerintem úgy ronda, ahogy van...
Idén napvilágot látott a Lazi Kiadónál is
(220 oldal, 2400 Ft)

Még mindig Ady:

Ady Endre: A Duna vallomása 

Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.

Továbbra is Adytól, egy nagyon, nagyon találó és ma is aktuális költemény:

 A Horváth család 1956. november 20-án dönt úgy, végleg elhagyják Magyarországot. Elhatározásuk oka, hogy a legnagyobb fiukat, Bélát a tömbmegbízott megfenyegette. Béla és a házban élő Hajagos Laci ugyanis aktívan kivette részét az októberi 23-i eseményekből. Az apa, Károly bátyja, Miska már évtizedek óta az Újvilágban él, így az ő segítségét kérik. A család végül felkerekedik és a Keleti pályaudvarról Győrig, majd a határig utaznak, később pedig Ausztriából az Egyesült Államokba egy táborba, ahol a magyar menekülteket fogadják. Itt találkoznak először Miskával, akinek segítségével hamarosan beköltözhetnek New York magyar negyedébe, a Második Avenue-ra. Az apa tévészerelő, az anya, Mária korábban az egyik budapesti illatszerboltban dolgozott és rövidesen mindketten találnak megfelelő munkát maguknak. A gyerekek pedig megkezdik tanulmányaikat az új iskolákban. Nekik a legkönnyebb a beilleszkedés, a nyelvet is gyorsan elsajátítják, míg a szülők esténként az Amerikai Nyelvmestert forgatják.

 Ma fedeztem fel és nem hagyhatom szó nélkül, hogy - ahogyan a kiadó is fogalmaz - "az újra felfedezésre érdemesített" Kosáryné Réz Lolának két regénye is megjelenik. Heloise, Neked különösen ajánlom! ;).


A kiadó honlapja szerint már meg is jelent mindkét könyv, azonban a Libri előrendelései között fedeztem fel őket és október 31-én jelennek meg, ha minden igaz.


A több kiadást megért, kiváló regény az írónő szülővárosáról, Selmecbányáról, annak tájairól, a felvidéki aranyifjúság szépséges legendáiról, szerelmes történetek játszi sugallatairól éppúgy szól, mint az elmúló zsentri és nem zsentri világ nem titkolt konfliktusairól, s hovatovább a magány elégiáját járó főhős, Garabonciás életútjáról ötven-hatvan esztendő? Gond? Családi bajok? Iskola? Léha fiatalság? Szakkönyvek? Kényelem? Micsoda? Semmi sincs! Örök ifjúság van, örök hegy, örök erdő és drága, drága, drága napfény, dal, barátság és bohó, érzelmes szívek a meleg mellény alatt.


Kosáryné Réz Lola: A vén diák
256 oldal
Kráter Műhely Egyesület
1900 Ft
Részlet a könyvből


 Az újra felfedezésre érdemesített írónő 1938-ban megírt könyve semmit sem vesztett lelki realizmusából és sajnálatosan társadalmi aktualitásából sem. A könyv részvétteljes szembesítés és könyörtelen vádirat az alkoholizmus, a szenvedélybetegség, az akaratgyengeség ellen: Borzalmak labirintusa ez az egynéhány életút írja találóan e könyvről Karácsony Sándor. Mégis, mitől szép, értékes és letehetetlen ez a könyv? Mert igazi Mater Dolorosaként az írónő a megtévedtek, a bűnbeesettek iránti részvéttel írja meg a súlyos emberi eltévelyedések e korhű krónikáját, ma is tanulságokat hordozva. 
  
Kosáryné Réz Lola: Egy hordó bor
192 oldal
Kráter Műhely Egyesület
1800 Ft
Részlet a könyvből