Vers hétfőn ~ Étienne de la Boétie - Akkor, midőn a nyár kiadta mérgét
Étienne de la Boétie: Akkor, midőn a nyár kiadta mérgét
Fordította: Illyés Gyula
Akkor, midőn a nyár kiadta mérgét,
a szennyes ősz tapodni kádba hág,
és lába fölött szőlőlé csap át -
kínaim újulásuk akkor érték.
Csépli a paraszt a behordta kévét,
gurítja le kotyogó hordaját,
s a gyümülcsösben roskadoz az ág,
s megveszi ki-ki fáradsága bérét.
Nem égi jel mindez, hogy töppedett
reményeim is leszüreteltetett?
Nem, nem lehet. Sőt azt hiszem, ez őszre
érik csak, meg fog érni, ha a vad
idők futtából jósolni szabad,
reményem néhány gyönyörű gyümölcse!
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).