Könyvörömök
  • Főoldal
  • A blogról
  • Ismerd meg az Enenagram 4 típust!
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Egy kis fáziskéséssel, de ezzel a bejegyzéssel ünneplem a blogban az egyik kedvenc szerzőm, Vladimir Nabokov születésének 125. évfordulóját, ami április 22-én volt. 

A Luzsin-védelem a szerző harmadik regénye, mely Berlinben jelent meg, és 35 évet várt magára az angol nyelvű kiadása, mely alapján a magyar fordítás is készült. 

Nabokov az előszóban már sokat elárul a regény cselekményéről, ahogyan azt Csíkszentmihályi Mihály is tette a Flow-ban, azonban engem sikerült meglepnie. 




Luzsinnal (akinek kereszt- és apai nevét nem ismerjük, mert mindenki csak a családnevén szólítja) gyerekként ismerkedünk meg. Az apja nem túl sikeres ifjúsági könyveket ír, az anyja pedig magába zárkózik, így nem sokat foglalkoznak a fiukkal, akinek nevelését egy francia nevelőre bízták. 

Luzsin az osztály lúzere típusú gyerek, aki annyira furcsa a környezet számára, hogy még az osztály másik lúzere is inkább magának követeli ezt a címet. Luzsinnal így senki sem törődik, esetlen, visszahúzódó és nem is az osztály legjobb tanulója. 

A fordulatot az az apja által rendezett zenés est hozza meg a számára, melyen a fiú apja dolgozószobájába menekül, ahol megjelenik az egyik hegedűs, akit a telefonhoz hívtak. A szobában a férfi felfedez egy sakk-készletet, mely azonnal elvarázsolja a fiút, bár nem ismeri a játékot. Közben betoppan Luzsin apja, aki nem veszi észre a fiát, és a zenésszel a sakkról kezd beszélgetni. Luzsin apja nem nagyon tud játszani, ám a zenész azt mondja neki: ő hallja a lépéseket. 

Csak áprilisban, a húsvéti szünetben jött el Luzsin számára az az elkerülhetetlen nap, amikor hirtelen kihunyt az egész világ, mintha elfordítottak volna egy kapcsolót, és a homályban csak egyetlen dolog világított fényesen, az újszülött csoda, egy ragyogó kis sziget, melyre egész életét összpontosítani ítéltetett. A boldogság, melyben megkapaszkodott, mozdulatlanná vált; az az áprilisi nap örökre kimerevedett, míg valahol másutt, egy másik síkon, folytatódott az évszakok menete, a városi tavasz, a vidéki nyár - de ezek a zavaros folyamatok már alig érintették őt. 

Az ifjú Luzsint annyira elbűvöli a sakk, hogy titokban megtanul játszani, majd kiderül róla, hogy zseniális játékos, mely ténnyel a családja is kénytelen szembesülni. 





Hirtelen eltelik több, mint másfél évtized és Luzsin egy üdülőhelyen ül egy nő társaságában, aki - ahogy Nabokov is írja az előszóban - meglát benne valamit, amit mások nem, és az egykori sakkzseni élete ismét fordulatot vesz. 

A szerző fokozatosan gombolyítja a cselekmény szálát, és Luzsin (és a Nabokov) szemével nézve nem a történésekben, hanem azok mögöttes tartalmában rejlik a feltételezett igazság. Ez az, amit Luzsin folyamatosan keres. Mi történik a környezetében és miért történik mindez? Hol és mikor kezdődött? Fokozatosan köti össze a pontokat a különböző események között, míg  kirajzolódik előtte a megoldás: a Luzsin-védelem. 

A bevezetőben már említett Csíkszentmihályi Mihály spoilerezése miatt úgy gondoltam, a teljes regény Luzsin sakk iránti rögeszméjéről szól, és kevesebbet kapok a nem sakkhoz kötődő életéből. Ez nem így lett, ám nem is bánom. Nabokov most is megcsillogtatja a zsenialitását, érezni a sorokon, hogy nagyon jól tudja, mit miért tesz, miért így szövi a szálakat - az már más kérdés, ha az olvasónak Arra rájöttem, Luzsin élete hol csúszott el, ki volt az, aki egy nagyon fontos dologra nem figyelt oda vele kapcsolatban. 


Vladimir Nabokov a feleségével, Verával sakkozik


Nabokov a lepkék mellett, maga is rajongott a sakkfeladványokért, és a borító fülszövege szerint önmagát kiegyensúlyozott őrült elmének nevezte. Ezen annyira jót nevettem, ugyanis akkoriban olvastam a Consuelóban, hogy az egyik szereplő Albertet kiegyensúlyozott bolondnak nevezi. Ekkor döntöttem el, hogy utóbbiként ezt a regényt választom legközelebb az írótól. Ráadásul az aranyszívű kisasszony is egyértelműen a kiegyensúlyozott bolondok egyike (ő lett a kedvenc szereplőm), hiszen ki más látná meg azt Luzsinban, amit mások nem, ill. tökéletesen felfedezhető a viselkedésében a messiás-komplexus, és mellete nagyon intuitív is: 

   Azok az orosz fiatalemberek, akik hozzájuk jártak, nagyon kedves, de kissé unalmas kisasszonynak tartották, anyja pedig azt állította róla (mély hangon, elnéző mosollyal), hogy ő a házban az intelligencia és a dekadencia képviselője - azért-e, mert könyv nélkül tudta a "szimbolista" Belmont verseit, melyet egy antológiában talált, vagy egyéb ok folytán, nem lehetett tudni. Apjának tetszett önállósága, halksága és az a különleges mód, ahogy lesütötte szemét, amikor mosolygott. De ami a legelragadóbb volt benne, azt senki sem vette észre: lelkének az a titkos képességét, hogy csak azt érzékelje, ami valaha gyermekkorában vonzotta és gyötörte, amikor a lélek szimata még csalhatatlan; hogy állandóan kibírhatatlan, gyengéd szánalmat érezzen a védtelen és boldogtalan élőlények iránt, s akár többszáz mérföldről is megérezze, hogy, mondjuk, Szicíliában kegyetlenül püfölnek egy vékony lábú, bozontos horpaszú szamárcsikót. S ha valóban találkozott egy szenvedő élőlénnyel, akkor az olyan volt, amint ama legendás napfogyatkozás, mikor beáll a megmagyarázhatatlan éjszaka, száll a hamu, a falakon átüt a vér - és úgy érezte, ha most - de most rögtön - nem segít, nem szünteti meg a kínt, melynek létezése megmagyarázhatatlan, akkor ő maga is meghal, nem bírja ki a szíve. Ezért aztán állandó, titkos izgalomban élt, már előre megérezte magában az új elragadtatást és az új szánakozást. 

Ez a volt a 10. mű, melyet a szerzőtől olvastam, és bár többször megcsillant a zsenialitása és a rá jellemző nyelvi szépségek, úgy éreztem, ez még nem az igazi Nabokov, ezért aki most szeretne megismerkedni a szerzővel, inkább egy másik művét válassza elsőként. Aki viszont már rutinos Nabokov-olvasó, ebben a regényében is megtalál(hat)ja azt, amiért szereti. 

A regényből 2000-ben Végzetes végjáték (ezzel a címmel jelent meg először magyarul is a regény) címmel film is készült John Turturro és Emily Blunt főszereplésével. Csak a film leírását olvastam el, és már abból is kitűnik, hogy nagyon sokat változtattak a cselekményen a regényhez képest, így egyelőre nem tervezem, hogy megnézem. 

- Az istenek játéka. Végtelen lehetőségek. 

Érdekességek: 
A regényben Luzsin apja írt egy elbeszélést Vezércsel címmel. 

Magyarul 1990-ben Végzetes végjáték címmel jelent meg a regény Horváth Sz. István fordításában az Európánál, majd 2008-ban újra kiadták, immáron A Luzsin-védelemként, és idén a Helikonnál is napvilágot látott. Nekem a 2008-as kiadás van meg, és már az első oldalon nyúltam a tollért és a post-itért, amikor Nabokov előszavát olvastam az angol kiadáshoz:

1929-ben kezdtem írni, Le Boulouban – egy kis üdülőhelyen a Kelet-Pireneusokban, ahol lepkére vadásztam –, és ugyanabban az esztendőben, Berlinben fejeztem be. Különös világossággal villan emlékezetembe egy lejtős sziklalap az ulex- és ilexborította hegyekben, ahol megfogant bennem a könyv főtémája.
(Ez egy tipikus Ni-élmény, mely a kiegyensúlyozott őrült elmék és bolondok életében teljesen természetes.)

ilex: örökzöld tölgy (Quercus ilex), téli magyal(fa), krisztustövis (Ilex aquifolium)
ulex: sülbige, sülzanót, sünzanót (Ulex)
Forrás: Angol-magyar nagyszótár (Akadémiai Kiadó, 2000.)

A Molyon írtam egy karcot ezekről a növényekről, ha valaki szeretne többet megtudni róluk. 
Nem ismertem sem az ilexet, sem az ulexet, és feltételezem, hogy valószínűleg csak a biológiában/botanikában járatosok emlegetik így ezeket a növényeket. A Moly szerint az Angol-magyar nagyszótárt már 1970-ben és 1980-ban is kiadták, ezért nem értem, hogy lehetett egy fordító (jelen esetben Barkóczy András) olyan lusta, hogy ne nézzen ennek a két szónak utána. És a java még csak ezután következett.

Elöljáróban elmondanám, hogy nem vagyok fordító, sem bölcsész, csak nagyon jó nyelvérzékem van, és a (középfokú) nyelvvizsgáim során megtanultam, hogy nem kell mindent szó szerint lefordítani (pl. passzív mondatok esetén), az a lényeg, hogy az eredeti szöveg és a célnyelvi szöveg összhangban legyen. És nyugodtan lehet a lefordított mondat akár hosszabb, akár rövidebb is az eredetinél, bátran használhatunk szinonimákat, mert minden nyelvnek megvannak a maga sajátosságai és szépségei. Az Enneagrammnál pedig a múltkor már megírtam, hogy azért kötekszem, mert ezek a hibák bántják a szépérzékem. 

Tette magát, hogy alszik.
He pretended to be asleep. - Tettette, hogy alszik. 

Luzsin 14 évesen külföldre utazott, ahová most - 16 évvel később -visszatér, azaz most 30 éves. A fordítás szerint: Nem mondta volna rá az ember, hogy éppen csak túl van a negyvenen (...). - Itt nagyot néztem, mert szerintem 14 + 16 = 30, úgyhogy megkerestem az eredeti szövegben: 
And one would never have said that he was only beginning his fourth decade: - a negyedik évtized a 30-as éveket jelenti, azaz a 30 és 39 év közti időszakot, tehát Luzsin éppen csak betöltötte a harmincat.


Kiderült, hogy fontos, titkos vállalkozásai vannak, és pénze szét van dugdosva a szövetséges Európa összes bankjaiba. 
It turned out that he had important secret business affairs and money tucked away in all the banks of allied Europe. - A tuck valóban azt jelenti, hogy bedug valamit (a ruhák betűrésére is ezt a szót használják), de hogy lehet a pénzt szétdugdosni???

De huszonöt éves volt, divatosan nyírt haja elragadóan állt, és volt egy olyan fejmozdulata, mely magában hordozta a lehetséges harmónia, a valódi szépség utolsó pillanatban be nem váltott ígéretét.
But she was twenty-five, her fashionably bobbed hair was neat and lovely and she had one turn of the head which betrayed a hint of possible harmony, a promise of real beauty that at the last moment remained unfulfilled.

Minden nőtársam nevében kikérem magunknak, hogy a nők haját nem nyírni szokták (mint a birkákat), hanem vágni, és a haj helyett a frizura sokkal jobb választás lett volna: divatosra vágott frizurája.
A bob ugyanis azt a típusú frizurát jelenti (nem túl rövid, de nem is hosszú), amilyen Sandra Bullocknak is van a Ház a tónál c. filmben:




télen sízett - magyarul ezt inkább úgy mondjuk: síelt.

oleander - magyarul leandernek hívják ezt a növényt. 

Luzsint egy kisfiú követi, és ezt észre is vette:
Luzsin megállt. A kisfiú is megállt. Luzsin elindult, a kisfiú is elindult. Akkor megmérgelődött, hátrafordult és sétabotjával megfenyegette a gyereket. 
Then Luzhin lost his temper and threatened him with his cane. - dühbe gurult, mérges lett

Ugyan miféle cselszövény telne ki ettől a fajankótól?
How could you expect any trickery from such an oaf? - a trickery trükköt, csalafintaságot, fortélyt jelent.

A gyalogjáró megcsúszott, derékszögben felemelkedett és visszalendült a helyére.
The sidewalk skidded, reared up at a right angle and swayed back again. - Később már járdaként szerepel, majd ismét gyalogjáróként.

Egyszerűen csak szeret mindent ellenünkre csinálni - szólt ismét közbe az anyja.
She just likes to annoy us" interrupted her mother again.  - vagy inkább szeret minket bosszantani

A duruzsoló horkolás mellette, a furcsa szomorúság és ez a sötétség az ismeretlen szobában ébren fogták, nem hagyták álomba siklani. 
The cooing snore beside her, a strange melancholy, and this dark, unfamiliar room kept her suspended and would not allow her to slip off into sleep. - A magyar fordításban a furcsaság mellett egy újabb baki, ugyanis a szoba nemcsak ismeretlen, hanem sötét is, a cooing pedig turbékolást, gőgicsélést jelent. Jó, maradjon a duruzsolás, de a furcsa szomorúság/melankólia (ez hogy nem lett magyarosítva?) és ez a sötét, ismeretlen szoba ébren tartotta és nem nem engedte álomba merülni/elaludni. 

"Adja át a mesternek felindulásom, felindulásom..."
 “Give the Maestro my anxiety, anxiety . . " - Az anxietynek is több jelentése van, így lehetne: akár az is, hogy: aggódom érte. 

A nagy külföldi utazás, a róla való beszélgetések, az útitervek. 
A long trip abroad, conversations about it, travel projects. - Egy nagy külföldi utazás (mert határozatlan névelő van az eredetiben), a róla folytatott beszélgetések.

a vasútiroda (railroad office) magyarul vasúti iroda

Voltak ott pálmák fekete sziluettjei a rózsaszín alkonyi égen, és ugyane pálmáknak fejre állított sziluettjei az alkonyrózsaszínű Nílusban.
There were black palms silhouetted against a rosy sunset and the reversed silhouettes of the same palms in the rosy Nile. - ugyanezeknek (én így ismerem)

Arrébb, a kis parkban egy csupa pirosba öltözött hároméves kisgyerek botladozott kis szőrtopogójában, 
Farther, in a small public garden, a three-year-old boy all in red, walking unsteadily on woolen legs,
A woolen legs gyapjúból készült ruhadarabra utal, és ez kb. a kötött lábmelegítő lehet.

Nem érezték még szükségét, hogy velem is tudassák.
“You haven’t yet deigned to inform me,” - Még nem méltóztattál tájékoztatni róla" - ráadásul a magyar szövegben is érezni, hogy ezt kinek mondja az illető (nem spoilerezek, de tegeződnek)

És ismét tőrbe esett
And again he had been caught - vagy inkább csapdába esett, tőrbe csalni szoktak valakit

és Luzsinával kellemetlenül forogni kezdet t a világ, szédült a feje, mint a lunaparkban a pörgettyű. 
and Mrs. Luzhin's head began to spin as it used to in the amusement park on the revolving disk.
- a lunapark magyarul a vidámpark (bár Babits is használja az egyik versében a lunaparkot), és angolul ez a revolving disk, és elhiszem, hogy magyarul hívhatjuk pörgettyűnek. 




Megkérdeztem a Molyon, és Törpék táncának, ill. körforgónak hívják magyarul. Nyilván ezek a mai elnevezései, úgyhogy maradhat a pörgettyű.


Telefonált Fa... Fa... Fati úr.
“A Mr. Fa . . . Felt . . . Felty. - Az eredti szövegben Felty úr telefonált, és a továbbiakban is Mr. Feltyként szerepel.

Valami kilátástalan tévedés. 
Some kind of hopeless muddle. -a hopeless muddle kétségbeejtő zűrzavar/kavarodás is lehet.

Az éjjeli asztalka (bedside table) pedig éjjeliszekrény 

Most komolyan, ezek a hibák az elmúlt 34 évben senkinek sem tűntek fel??? Szerkesztő és korrektor kezébe véletlenül sem került a szöveg? 
Ezek a hibák felérnek egy merénylettel Nabokov írása és a magyar nyelv ellen.
A Wikipedia szerint Horváth Sz. István magyar-orosz szakon végzett, ami ezen a fordításán sokszor egyáltalán nem érezhető (lásd a fentieket). Bár már tudom, nem a diplomán múlik, hogy valaki tud-e szépen, érzékletesen fordítani és/vagy írni. Ráadásul a fordításhoz nem szégyen elővenni a szótárt egy ismert szó esetén sem, mert lehet, van egy 101. jelentése, amely tökéletesen illeszkedik a magyar szövegkörnyezetbe. 
Az eredeti idézeteket az Archive-ról másoltam, ahol a teljes regény megtalálható angolul, így aki nem hisz nekem, ott utánanézhet. 

Semmilyen perverz örömöt nem okoz az ilyen bejegyzések írása, egyszerűen csak maximalista vagyok, és érthetetlen számomra, amikor valaki csak fércmunkát végez. 

Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem
Eredeti cím:  The Defense
Fordította: Horváth Sz. István, az Előszót Barkóczy András fordította
238 oldal
Európa Kiadó, 2008
Képek: Unsplash - GR Stocks, En Chessbase, The Lighted, External Work
Felzendül a húr a síkos terembe
s egyszerre zörgenek az ablakok,
ruhák szines gomolya forr kerengve
és a szemekbe lávatűz ragyog.
 
Pihegnek a láztól a női mellek,
erős kezekben égnek a kacsók
és a tükörnél, ciprus árnya mellett
acélerővel csattan el a csók.
 
A vágtató tánc vad rohamba nyargal,
repül a nő a sápadó lovaggal,
szemükbe lóg kuszált, sötét hajuk.
 
S amíg a kurjantások árja zúg,
a padlatot söpörve megjelen
a tánc múzsája félig meztelen.
 
1905

Ma van A tánc világnapja.


Clarence Underwood: Az utolsó keringő együtt (1912)


Vers: Arcanum
Kép: MEISTERDRUCKE
Élném én cinegék életét,
repülnék a földtekén szerteszét,
szökdelnék a mohazöld lombokon,
zörögnék a földszagú avaron.

Vén rókaként surrannék ravaszon,
elnyúlnék tölgy alatti vackomon,
tespedten fülelném a lépteket,
mik meg- megzavarják a rejteket.

Lennék gyík a roskatag házfalon,
fürdőznék a lensárga nyarakon,
merengve dermednék a tél alatt,
álmodnék hosszú szép gyíklányokat.






Vers: Moly ~ Egy költő - egy vers
Kép: Unsplash - Zdeněk Macháček
Frances Mayes könyveiről Olaszország mellett leginkább a nyavalygás jutott eszembe, ugyanis az írónő előszeretettel adja elő a litániáit is a lapokon. Tavaly azonban egészen más szemmel olvastam a Napsütötte Toszkánát, és rehabilitáltam is, mivel felfedeztem a pozitív tartalmait is. 

Már régóta terveztem az Édes élet Itáliában újraolvasását is, és nemrég végre újra elővettem, és kíváncsian vártam, mit tartogat ezúttal a számomra.


Frances Mayes és párja, Ed immáron a nyolcadik nyarukat töltik Cortonában, ám ezúttal szabadságot vettek ki mindketten, így már a tavaszt is Bramasoléban kezdik. Csakhogy máris problémák adódnak a kutakban a búvárszivattyúkkal, amely máris okot ad az írónőnek, hogy ismét nyafoghasson, ám ő is belátja, hogy emellett milyen szerencsések. 


   Azonban a szenvedélyes, vérbeli utazó keres valamit. Hogy mit? Valamit, ami megváltoztatja őt magát, valamit, ami kifejezhetetlen. Ha nem találja meg, úgy érzi, nem is történt vele semmi. Ed ezt írja az egyik versében: "Változtass meg, változtass valamivé, ami én vagyok." Az utazás egyik lényege a változás, pontosabban az átváltozás.

Bramasole


A tavasz egyben a kerti munkák időszaka is, úgyhogy a szokásos gazolás mellett veteményeskertet is kialakítanak és a birtokot is tovább szépítik. Közben pedig kiveszik részüket a húsvéti forgatagból, utazgatnak (többek között Szicíliába, Velencébe és más olasz településeket is felkeresnek), vásárolnak (leginkább a szerző impulzusvásárlásainak lehetünk tanúi), és az írónő előszeretettel nézi szúrós szemmel a hangoskodó amerikai turistákat, akik a tipikus látnivalókat nézik meg Velencében. 


Bevallom, ezeken a részeken is kissé felhúztam a szemöldököm, hiszen Frances Mayes is amerikai, akkor is, ha eltöltött már pár nyarat Olaszországban és valamennyire a nyelvet is beszéli. Feltételezem, hogy nem csak az amerikai turisták szemetelnek és/vagy hangoskodnak külföldön, és ha valaki eljut Velencébe, akkor mit nézzen meg az ún. szokásos látnivalókon kívül? Az általa lenézett turistacsürhe (ezek szerint nem csak az amerikaikra néz ferde szemmel) pedig mivel Olaszországban költi el a pénzét, így az ottani szálláshelyek dolgozói és tulajdonosaik, vendéglátósok, templomok, múzeumok, üzletek, taxisok is jól járnak, és az olasz gazdaságra is pozitív hatással van. 
Amikor erről ír, egyáltalán nem érezni a vele született szerénységet. 



Frances Mayes (pink blézerben) Borgo di Vagliában


Több ismerősük, ill. barátjuk is már bejelentkezett hozzájuk, hogy a nyári szabadságát náluk töltse, azonban az írónőnek nem erőssége a nemet mondás. Hiába próbálkozik azzal, hogy dolgozik, a barátai kedvesen közlik: nem fogják zavarni. Közben a házban is folyik a fürdőszobák felújítása, de a vendégeket ez sem tántorítja el. Kíváncsi vagyok, Karen és Michael mit szóltak hozzá, amikor nyomtatásban olvasták a nevüket, amint barátnőjük kibeszéli őket nemcsak a lapokon, hanem az olaszországi baráti társaságával is? Ellenben vannak barátok, akiket Frances is szívesen lát, rendes (főtt) ételt tesz eléjük az asztalra, és meg sem említi, hogy állandóan megy a mosógép és ágyneműt cserél. 
Egyetlen szerkesztőnek sem jutott eszébe, hogy ezeket talán jobb lett volna kihúzni?


Megtudjuk, hogy az írónő számára a nyelvtanulás sosem volt fenékig tejfel, korábban a spanyoltanára inkább másra koncentrált, míg az egyetemi éveiben a franciatanára az akcentusát kritizálta, a németnél pedig egy szó vette el a kedvét a folytatástól. Az jutott eszembe, hogy vannak más spanyol - és franciatanárok is, akik biztosan szórakoztatóbban és hatékonyabban adták volna át a tudásukat, mint azok, akikkel korábban találkozott. 

És bizony az olasz is cseles nyelvnek tűnik, de ő is rájön, hogy az olaszt érezni kell, és nem azon görcsölni, mit nem tudunk. Ráadásul sok latin eredetű szó van az angolban is, amit oda-vissza ki lehet következtetni. És valóban nagyon sok a hasonlóság a spanyol és az olasz között, tapasztalatból mondom, hogy nagyon sokat segített, amikor spanyolul tanultam. 
A hab a tortán viszont ez volt ebben a fejezetben:

Elbűvöl minket egy szó: galleggiante. Mintha benne lenne a gáláns, a gigantikus és az elegáns is. Ed például azt mondja nekem: „Ma este, hogy is mondjam, olyan galleggiante vagy.” Én pedig kijelentem: "Szeretem Pármát. Olyan galleggiante." Odáig vagyunk az özönvíz előtti kovácsoltvas padért, a kertben igazán galleggiante. Nagyon prózai körülmények között ismerkedtünk meg a szóval: amikor a vécé lehúzása után feltöltődött a tartály, tovább csurgott a vécébe a víz; Ed létrára állt, és belenézett a tartályba. Kicsit megemelte a víz tetején lebegő izét, és akkor abbamaradt a csorgás. A szótárban persze nem lehet kikeresni a „vécétartályban lebegő műanyag izét”. A háztartási boltban azután percekig mutogattunk és rajzolgattunk, mire a fickó megértette, mit akarunk.
– Aha, már tudom, mi kell önöknek: egy galleggiante.

A galleggiante szó jelentése: bója, uszadék, uszály (hajózásban), úszó (szintjelzőé, horgászboté stb.), kapásjelző (horgászatban).
A szó a galleggiare igéből származik, melynek jelentése: lebeg (levegőben, folyadék felszínén), ill. úszik (vmilyen tárgy).
A dolgot súlyosbítja, hogy a könyv végén lévő szótár is a galleggiante jelentéseként azt a három melléknevet (gáláns - galante, gigantikus - gigante, elegáns - elegante) hozza, amit Frances és Ed állítólag hall a szóban. Pedig egyikükhöz sincs semmi köze. 
Nem tudom, más hogy van vele, de én egyáltalán nem örülnék, ha valaki galleggianténak nevezne. 
A più (ejtsd: pjú; - több, még) hangzása pedig véletlenül sem hasonlít az angol pee (ejtsd: pí - pisi) szóhoz. 
Frances Mayes költő is, a verseknek is van ritmusuk, akkor neki hogyhogy nincs ritmusérzéke? 

Ha eddig azt gondoltuk volna, hogy tipikus magyar szokás, hogy az idegen nyelven nem beszélő honfitársunk hangosabban, lassabban és tagoltabban magyarázza el a külföldinek a dolgokat, megtudhatjuk, hogy az amerikai turisták ugyanezt teszik Olaszországban - ők mondják el így a mondókájukat angolul az olaszoknak. 


Ismét felhúztam a szemöldököm, amikor a Velencébe tervezett karácsonyuk elmaradt. Néhány nappal korábban érkeznek Bramasoléba, hogy leszüreteljék az olívabogyókat és kipréseltessék őket, majd a lagúnák városában karácsonyozzanak, amikor Amerikából hívják őket, mert Ed édesanyja kórházba került, így kénytelenek hazautazni. Ezúttal jobban éreztem a beletörődést az írónő részéről, de még mindig erős volt a nyavalygás. Nem karácsonyozhatok  most Velencében, Winonában meg nagyon hideg van, de hát mégis ő Ed édesanyja. Nyaf, nyaf, nyaf. 


A másik nagy szarvashibáról már írtam a 2017-es bejegyzésemben, és most is megemlítem a másik kedvencem: az írónő több mint 300 és 400 fokon süt, de még főz is! Hogy lehet főzni 350 fokon? Korábban láttam néhány évadát a Masterchef Italiának, de sosem hallottam ilyesmit benne. Tudom, a Fahrenheitet nem számították át Celsiusba.  

Ez pedig fájt és nem volt vicces: Az egyik fürdőszobát az írónő lánya elnevezte il bruttónak (ronda, csúnya, rút), azaz rondónak. 🙀🙀🙀

Vannak bizonyos dolgok, amikre úgy gondolom, nem minden olvasó kíváncsi:

   Ed nagyon jó alvó: csak leteszi a fejét a párnára, és már alszik is. Vajon Byron háta is volt ennyire szexi? Volt ennyire bársonyos a bőre a velencei kereskedőfeleségek tenyere alatt? Elképzelem Byront a messzi múlt szakadékában: úszik napkelte után, gyönyörködik a palazzókban, tapossa a vizet, erőlködik. 

Írnia kellett volna erről egy könyvet, mert biztosan olyan galleggiante érzés volt. 
   Majdnem megfeledkeztem róla, hogy augusztusban megjön az igazi kánikula. Az ablakokat és a spalettákat résnyire nyitom, így járhatja a levegő a házat, de a tűző napot kizárom. Legkönnyebb fehér vászonruhámnak csak a vállpántja ér a testemhez. Emily Dickinson kizárólag fehér ruhát viselt. Meg tudom érteni. Ha még így is melegem van, végig kigombolom, aztán amikor délután egészen elviselhetetlen a forróság, ledobom magamról, és egy szál bugyiban olvasgatok, közvetlenül a ventilátor mellett. 

A vastagon kiemelt mondatot valaki, legyen olyan kedves és magyarázza már meg nekem, mert sehogy sem értem. Ha egy végig gombos (hosszú, vagy  akár térdig érő), vállpántos ruha van rajta, hogy lehet az, hogy csak a vállpántja ér a testéhez? Hol van a ruha többi része? Akár ül, akár áll vagy fekszik, a ruha többi része is hozzá kell, hogy érjen a testéhez. 


Egy szemfülesebb szerkesztő - aki ráadásul az internetet is tudja használni és némi empátia is szorult bele - segíthetett volna kigyomlálni a szarvashibákat és élvezetesebbé tenni a könyvet,  mely itt-ott csak az írónő összefüggéstelen benyomásait adja vissza. Néhány oldallal rövidebb lett volna, az igaz. Ezeket leszámítva, így is remek kedvcsináló az olasz kultúrához, és néhány olasz szót és számos egyéb ismeretet mi is összeszedhetünk az olvasás során, ráadásul, amikor az írónő nem nyafog vagy számunkra teljesen érdektelen dolgokat oszt meg, nagyon is jó gondolatai vannak (pl. utazásról, művészetről). 

Egyre kevésbé tudom elfogadni, hogy az ember élete nagy részét a munkának szentelje. Örök kérdés: hogyan tartsuk egyensúlyban az ambíciót, az egyedüllétet, a külvilágból jövő ingereket, a kalandot? 


Frances Mayes: Édes élet Itáliában
Eredeti cím: Bella Tuscany
Fordította: Sümegi Balázs
307 oldal
Tericum Kiadó, 2003
Képek: Awesome Stories és Club Borgo di Vaglia
Hallod-e végzet, titok, élet, lélek, 
Nincs alakod, amiben féllek! 

Remény, szerencse, szerelem, 
Becézz, vagy fordulj ellenem. 

Felemel kezed, letörhet, megölhet, 
Nem kérek, nem kérdek tetőled.

Ezer arcod harag, jóság, gúnyt ölthet, 
Nem járok szűkölve előtted. 

Nem firtatom mi csaló, mi igaz, 
Nem fáj, mi fáj, nem vigasz a vigasz. 

Vágytól, örömtől, bútol nyugton 
Állok itt egymagam az úton. 

Azt sem tudom magamról hol van, 
Egy-é velem, vagy szétoszoltam. 

Nem eszmélek már őrjítőn magamra, 
Rémülettől szíven ragadva. 

Magam a semmi, magam a csönd, 
Égi végtelen, földi göröngy. 

Süket fülem, szememen hályog, 
Ó fáradtság! te boldog, áldott… 

(Moste, 1917)





Vers: Cultura Magazin (az engedélyükkel közölve)
Kép: Unsplash - Pagie Page
Azt szokták mondani: egy nő bármire képes, hogy gyereke legyen, ill. hogy ne legyen. Federico García Lorca művének címszereplője, Yerma az előbbiek közé tartozik. Azonban már a neve is beszédes: a yermo (ennek női változata a yerma) ugyanis pusztaságot, sivatagot, ugart, terméketlen pusztaságot jelent. 

A szerző ismét a spanyol vidéki életből merített, a Yerma alcíme pedig Tragikus költemény három felvonásban és hat képben. Már ez is elénk vetíti a mű ltragikus végkifejletét, mely a Vérnásszal és a Bernarda Alba házával alkotja a lorcai trilógiát. 

Yerma szép és fiatal asszony, aki két éve és húsz napja ment feleségül Juanhoz, azonban gyermekük még mindig nem született, pedig ő mindennél jobban vágyik rá, hogy anya legyen. 

Az egyik barátnője, María látogatja meg, akiről kiderül, hogy anyai örömök elé néz, mely Yermában irigységet kelt. A faluban sorra születnek a gyerekek, az állatok is kölykeznek, csupán Yerma vágya nem akar teljesülni. 

Juan az ideje nagy részét a földjén és a jószágai közt tölti, van, hogy éjszaka is kint marad, Yerma pedig csak vár és vár. 

Juan azt szereti, ha a felesége otthon marad, mert így nem ad okot a pletykálkodásra, ezért az asszony csak akkor megy el otthonról, amikor ebédet visz a férjének. Yerma élete pedig olyan, mint a neve: üres. 
YERMA   Az emberekkel beszélni nem vétek.
JUAN   De annak látszhat.




Az apja annak idején hozzáadta Juanhoz, mivel a férfi megkérte tőle, Yerma pedig már ekkor is a születendő gyermekeire gondolt, és Juanban is a leendő gyermekei apját látta csupán. 

Egy öregasszony megkérdezi Yermától, érez-e vonzalmat a férje iránt, de a nő nem tudja. Talán akkor érzett ilyesmit, amikor korábban az egyik ismerősével, Víctorral táncolt, aki átvitte egy öntözőcsatornán. Víctorral ma is beszélget néha, mivel a férfi is gazdálkodó, aki Juannal is üzletel.

ELSŐ ÖREGASSZONY   És a férjed?
YERMA   A férjem az más. Apám odaadott neki, s én elfogadtam. Örömmel. Ez a színigazság. S az első nap, hogy eljegyezkedtem vele, már rájuk gondoltam... a fiaimra. Megnéztem magam a szemében. Igen, de csak azért, hogy nagyon kicsinynek, nagyon engedékenynek lássam magam, mintha a magam lánya volnék. 
ELSŐ ÖREGASSZONY   Épp fordítva, mint én. Tán azért nem szültél időre. A férfiak, az kell, hogy tessenek, lányom. Hogy kioldják a fonatunkat, s a tulajdon szájukból itassanak. Ilyen a világ. 
YERMA   A tiéd, de az enyém nem. Én sokat gondolkozom, sokat, s amit elgondolok, a fiamnak kell - biztos vagyok benne - véghezvinni. Miatta adtam oda magam az uramnak, s eztán odaadom, hogy ő megjöjjön, a fiam. De sose, hogy szórakozzam.
ELSŐ ÖREGASSZONY   S az eredmény - üres vagy. 
YERMA   Nem, üres az nem, hisz telve vagyok gyűlölettel. Mondd meg: én vagyok a hibás? Hát a férfiban csak a férfit szabad keresni, semmi mást? 

Telnek az évek, és az egyetlen változás az életükben, hogy Juan odavette magukhoz a két vénlány nővérét, hogy tartsák szemmel Yermát, mivel a férfi számára a legfontosabb a becsület. Juan továbbra sem akar gyereket, míg Yerma bármire képes lenne érte, persze bizonyos határokon belül, mert sosem csalná meg a férjét. 

Az volt az érzésem, mintha mindketten - Juan és Yerma is - olyanok lennének, mint Charlotte Lucas a Büszkeség és balítéletben. A spanyol Wikipedia szerint Juan szereti a feleségét, de még sincs meg köztük az összhang. Úgy éreztem, a feleség is egy tétel a listáján, amit kipipálhat. Elérte a házasulandó kort, volt háza, földje, állatai, már csak egy asszony hiányzott, hát elvette Yermát. Yerma pedig megörült neki, hiszen így végre anya lehet. 
Amikor Juan nem akarja, hogy Yerma kimenjen az utcára, úgy éreztem, fontosabb számára a becsület, hogy ne vegyék a falusiak a szájukra sem az ő, sem  a Yerma nevét, mint a felesége.

A dráma egyik tragikuma - számomra - abban rejlik, hogy Yerma gyereke valójában funkciógyerek lenne, mivel az anyjának nincs más elfoglaltsága. Tudom, más kor (Lorca 1934-ben írta), más körülmények, de milyen szomorú, hogy csak ennyiből állt az életük. Akkor is, ha esetleg Yerma (és mások is) nagyon jó anya lett volna. 

MARÍA   Ne panaszkodj.
YERMA   Hogyne panaszkodjam, mikor látlak téged s a többi asszonyt, tele virággal belül, s látom magamat, hogy haszontalan vagyok, ennyi szépség közepette.
MARÍA   De van minden másod. Ha hallgatnál rám, boldog lehetnél.
YERMA   A falusi asszony, akinek nincs fia, semmire se jó, olyan, mint egy marék tövis, és még gonosz is, pedig hát magam is ilyen istenverte fajta vagyok. 

Federico García Lorca a tőle megszokott stílusban: realisztikusan, mégis számos szimbólummal (mind a termékenységre, mind a terméketlenségre számosat felvonultat) gazdagon tárja elénk egy falusi asszony tragédiáját. Yerma és Juan története ma is elgondolkodtató és felrázó lehet. 




JUAN   Csakhogy én sem tudom, mit keres egy asszony minduntalan a házon kívül.
YERMA   (kitörőn, a férjét átölelve) Téged kereslek, te vagy, akit éjjel-nappal kereslek, s nem lelek a fellélegzésre árnyékot! A te véred, a te oltalmad az, amire vágyom. 


Németh László fordításán itt-ott meglepődtem: 
  • ágyruha - spanyolul valóban szó szerint ropa de camas, csakhogy ezt magyarul ágyneműnek hívjuk. Amikor megtanultam, én is jót mosolyogtam rajta, és így jegyeztem meg, hogy az ágy ruhája. 
  • szerelmem, fiam - a mi amor valóban szerelmemet jelent, azonban a spanyolok, ahogy az olaszok is, nemcsak a szerelmüket szólítják így, hanem a gyerek(eik)üket is, ezért inkább drágámnak érdemes fordítani.
  • María szerelmesen Yerma hasára teszi a kezét - megkerestem az eredeti szövegben:  le coge amorosamente el vientre con las manos, és az amorosamente valóban azt jelenti, hogy szerelmesen, de az amor szerelmet és szeretetet is jelent, úgyhogy María inkább szeretettel, szeretetteljesen teszi ezt.
  • Varrni kezd, s egy helyre szegezett szemmel - itt érdemes lett volna a spanyolt szó szerint fordítani: Comienza a coser y queda con los ojos fijos en un punto - egy pontra szegezett szemmel marad, bár ez sem túl magyaros és szép. Talán: varrni kezd, miközben ugyanoda néz. Nem kell mindent szó szerint fordítani, annyit lehet egy-egy szövegen változtatni, hogy szebben hangozzon. 
  • reggeledik - számomra szokatlan szó.
Ezektől eltekintve a fordítás nagyon gördülékeny és szép. 



Federico García Lorca: Yerma
Tragikus költemény három felvonásban és hat képben
Eredeti cím: Yerma
Fordította: Németh László
In: Hat színjáték (163 - 218. o.)
Európa Kiadó, 2006
Képek: El hogar de las palabras és About español
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.

Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.

1921. szept. 24.


60 éve ünnepeljük A magyar költészet napját. 







Vers: MEK - József Attila összes költeménye
Kép: Freepik - tawachai07
Fordította: Domján László

A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Az utat gyakran kövek torlaszolják, gyűlölködésből,
de szíveddel megoldhatod a nehéz gondokat.

Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Milyen szomorú volna, ha a világ vágyná
azt a rózsabokrot, ami el sem plántáltatatott.

Ne csak a könnyű feladatok hívjanak,
ez olyan szép, hogy mások kikerülik!
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik; például amikor
meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd  egy kislány kócos haját.

Ne hidd tévesen, hogy szolgálni
csupán kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.

Naponta néz kezünkre s kérdezi:
szolgáltál-e ma? Kit?
Egy fát? Barátot? Édesanyád?






1889. április 7-én született Gabriela Mistral, így - egy pici késéssel - évfordulós is a vers. 
Vers: Babelmatrix
Kép: Freepik
Claudia Hammond brit pszichológus 2005-ben (magyarul 2006-ban) megjelent könyvében kilenc érzelem birodalmába kalauzol el bennünket. 

A könyv eredeti címe Érzelmi hullámvasút, és valóban arra is váltunk jegyet, mivel az öröm után a szomorúsággal, az undorral, a haraggal, a félelemmel, a féltékenységgel, a szerelemmel a bűntudattal, végül pedig a reménnyel ismerkedünk meg. 

A szerző kitér arra is, életünk mely szakaszában ismerkedünk meg az adott érzéssel, mikor sajátítjuk el és milyen evolúciós eredete, ill. célja van/volt.

A könyvét egy katonatiszt, Reg és egy táncosnő, Marjory találkozásával kezdi, akiknek az első randevúját megakadályozta a második világháború. Reg hadifogságba került, míg Marjory súlyos sérülést szenvedett. Már ez is épp elég okot szolgáltat a fejezetekben felbukkanó érzelmeknek, és a későbbiekben kiderül, hogyan alakult kettejük története.

Hammond szórakoztatóan és mindannyiunk számára érthetően ír.  A fejezeteket a különböző kutatási eredmények mellett irodalmi példák (aki nem olvasta még Gabriel García Márqueztől a Szerelem a kolera idejént, figyeljen arra, hogy a pszichológus spoilerez), ill. a szerző és mások életének eseményei is színesítik. Pl. megtudjuk, hogyan figyelte meg Charles Darwin a kisfián a különböző érzelmek megjelenését, hogyan fordíthatjuk a javunkra a haragot, a féltékenységet és az irigységet, ill. a bűntudatot, hogyan használják bizonyos emberek gyűlöletkeltésre az undort egyes embercsoportok (pl. a nácik a zsidók, vagy éppen manapság a homoszexuálisok ellen) és nagyon örültem, hogy Senecát és Arisztotelészt is idézte, akiknek gondolatai mai is megszívlelendők. 

Szóba kerül az oxitocin, a szerotonin és a dopamin hatása is, olvashatunk a transzgenerációs traumák (bár a szerző nem nevezi a nevén) öröklődése és a tanult tehetetlenség, ill. az érzelmek hatására megjelenő testi folyamatok is (pirulás, izzadás stb.).




Most jön azonban a de. Aki olvasta már néhány bejegyzésem, valószínűleg rájött, hogy maximalista vagyok, vagy ahogy a volt kolléganőim mondták: követelőző. Ráadásul az egyik kedvenc mottóm: Minden mindennel összefügg. 

Az Öröm c. fejezet szerint, hogy boldogok legyünk, az egyik eszköz ehhez a szappanoperák nézése. Bár intellektuális sznob vagyok (ezt nem is tagadom), annak idején én is néztem őket. Rudas János (Delfi örökösei. Önismereti csoportok - elmélet, módszertan, gyakorlatok) szerint a szappanoperák valójában a katarzis érzését okozzák a nézők számára. Esmeraldának a 6000. ismétlésben is sikerül a szemműtéte és végül hozzámegy José Armandóhoz, miközben a (főleg női) néző esetleg letöröl egy örömkönnycseppet és elégedetten dől hátra a fotelben, hogy Esmeralda legalább boldog, ha már őt nem José Armando vette el. 

Bizonyos érzelmek birtokában beszűkülhet a tudatunk, és ezek rányomják a bélyegüket, ha ítéletet alkotunk valakiről. Pl. ha túlságosan rajongunk valakiért, vagy éppen ellenszenvet, gyűlöletet, haragot érzünk iránta. - Erről miért nem ír?

Az ikrek génállománya sem egyezik 100%-ban, kedves Claudia. 

Azért nem működik mindenkinél a terápia (ha csak pszichológushoz jár és beszélgetnek), akinek PTSD-je (poszttraumás stresszbetegség) vagy CPTSD-je (krónikus poszttraumás stresszbetegség) van, mert a (C)PTSD a testre és az idegrendszerre is hat, nem csak az agyra, amivel a pszichológusok általában nem foglalkoznak. Természetesen most is tisztelet a kivételnek. 

A trauma után az idegrendszer folyamatosan az üss vagy fuss (a könyvben harc vagy menekülésnek fordították az angol fight or flightot) állapotban van, ill. lefagy bizonyos helyzetekben, amik valójában nem jelentenek veszélyt, de mivel diszreguláció alakult ki, ez lesz az alapállapot, ilyenkor túlélő üzemmódban élnek.  A beszélgetésen kívül ezért van szükség a (C)PTSD-sek számára valamilyen azonnal használható eszközre, hogy megnyugtassák az idegrendszerüket (pl. meditáció, légzőgyakorlatok, EFT Tapping). Ezt miért nem tudja egy pszichológus???? Ezért sem oldják meg a gyógyszerek és/vagy a pozitív megerősítések ismételgetése a problémájukat, mert nem érzik biztonságban magukat a testükben. Hiába mondogatom magamnak, hogy minden rendben van, biztonságban vagyok, ha a testemben viszont nem ezt érzem. Claudia Hammond nem hallott még róla?

Ahogyan a szuperérzékenységről sem. A Szerelem fejezetében említi Arthur Aron és munkatársai egyik kutatását, és ellenőriztem, ő Elaine N. Aron férje, akivel együtt kutatták a szuperérzékenységet is, amivel Hammond nem foglalkozik a könyvében, meg sem említi. Pedig az általa nem értett jelenségeket tökéletesen megmagyarázza. Pl. egy szuperérzékeny ijedősebb (lehet), mint egy átlagember és gyakrabban pirul el, ill. a hazugságvizsgálón megbukott ártatlanok is 99%-os valószínűséggel szuperérzékenyek voltak. Végül is csak az emberiség kb. 20%-a, azaz minden ötödik ember érintett. Ne legyél már megint olyan követelőző, Andrea!!!!!!!!

Vajon agystimulációval magyarázható az az örömteli érzés, amely az orosz írót, Dosztojevszkijt lepte meg epilepsziás rohamai előtt? Saját szavaival: „olyan boldogságot éreztem, amelyhez foghatót normális állapotban elképzelni sem lehet, és amelyről másoknak fogalmuk sincs”.
Végül is Dosztojevszkij is szuperérzékeny volt, aki maga is sokkal mélyebben élte meg az érzéseit. Az epilepsziáról nem tudok nyilatkozni, de a szuperérzékenységről igen, úgyhogy sejtem, mit érezhetett az orosz író. Hammond tehát a lehető legjobb példát választotta. 😁 Ahogyan Florentino Arizát is Gabriel García Márquez regényéből. 

    A romantikus szerelemről alkotott fogalmainkat arra alapozzuk, amit szüleinktől kaptunk, ami azt jelenti, hogy többnyire olyan helyzetben leszünk szerelmesek, amely újrateremti a gyermekkorunkat. Az új párok számos tevékenysége - egynapos kirándulások, a másik megfürdetése vagy szép ajándékkal való meglepése - a szülő-gyerek kapcsolatot tükrözi. 
Ez a két mondat (a másodikból a felsorolást vegyük ki) tökéletesen megmagyarázza, valaki miért választ folyamatosan bántalmazó párt, ahol a romantikus szerelem a másikkal való folyamatos veszekedéssel és kiabálással, vagy akár a tettlegességgel egyenlő. Nem is beszélve az egyéb diszfunkcionális családokból jövőkről, ahol válás, elhagyás, elhanyagolás stb. történt, és ez volt a minta a gyerek számára. Ez sem kerül szóba a fejezetben.

A Reményről szóló részben kiderül, hogy ő sem tudatos. Chris Petersont idézi, aki kis és nagy optimizmust különböztet meg. Példaként említi, hogy apróságokban optimista valaki (időben jön a vonat), de nagyobb léptékben már pesszimista (a világ egyre kegyetlenebb). A szerző önmagát hosszabb távon optimistának tartja, de egy rövid buszon vagy metrón megtett utazás esetében már pesszimista. 
Korábbi tapasztalataim alapján sosem volt szerencsém a tömegközlekedéssel, noha ennek képtelen vagyok logikus magyarázatát adni. A metrót üzemeltetők nem látják, amikor lemegyek a mozgólépcsőn, a várakozási időt mégis egy percről tizenháromra változtatják, de a barátaim némelyike észre sem veszi, hogy a digitális kijelző kétjegyűre is tud változni, mert mindig olyan szerencsések! Ha velük utazom, minden simán zajlik, így egyedül már alig marad reményem. Nyilvánvalóan nem megy az optimizmus. 
Ezt olvasni azért is volt vicces, mert éppen egy pszichológus nem veszi észre önmagán, hogy önbeteljesítő jóslatot gyárt (rögzült szemlélet!). Néhány oldallal előbb arról ír, hogy a magukat szerencsésnek tartó emberek hajlamosak reménytelibben nézni a jövőbe, és példaként egy kísérletet is említ, melyben a résztvevőket arra kérték, nézzenek végig egy újságot, és számolják meg benne a képeket. A magukat szerencsésnek tekintők pár másodperc alatt felfedezték, hogy a második oldalon egy féloldalas hirdetés közli velük a képek számát, míg a magukat szerencsétlenebbnek vallók csak később fedezték fel. 

Azzal sem értek egyet, hogy Hammond szerint a súlyos stádiumú rákbetegeknek nem érdemes reménykedniük, és ezt a környezetüknek táplálniuk. Pff. 
Úgy gondolom, a reménykedés később is megtanulható, de továbbra is inkább a hitet emelném ki. Ha a súlyos beteg hisz abban, hogy meggyógyul, akkor meg is gyógyul. Ha valamit el akarok érni, akkor el is érem. Ennyi. 

De ha már a reménynél tartunk, kb. tavaly nagyon népszerű lett a Lucky Girl Syndrome a közösségi oldalakon, ezért remélem, Claudia Hammond is megnézett egy-két ilyen videót és elsajátította ezt a szemléletet. 

Az újévi fogadalmak pedig egyszerűen azért buknak el még januárban, mert a fogadkozók identitásának nem része az adott dolog. Hiába írja azt Hammond, hogy a január 1. tökéletes dátum a fogyókúrához, mert ha valaki december 15-én kezdi el, karácsonykor úgyis megszegi. Az egész a szemléletmódján és az identitásán múlik. 





Pl. ha december 15-én kitalálom, hogy le akarok fogyni x kilót, és elég erős az elhatározásom, mert azt tudatosítom magamban, hogy x kilóval kevesebb vagyok, akkor képes leszek arra, hogy karácsonykor ne zabáljam tele magam és hízzak még plusz akárhányat. Aki elhatározza, hogy edzőterembe fog járni, de a mindennap helyett csak hetente kétszer jut el, nem fogja a heti két alkalmat kudarcnak tekinteni. 

A meglepetés miért semleges érzés? Vagy örülök neki, vagy nem.

A Polyanna c. regény pedig magyarul Az élet játéka címen jelent meg. Az pedig enyhén rosszmájúságra vall, hogy amikor Polyanna találkozik egy ágyhoz kötött beteggel, és azt mondja erre, hogy milyen jó, hogy nem mindenki ilyen beteg, Hammond szerint gonosz, és ezért örül, hogy a kislány is eltöri a lábát a regényben. 
Olyan álmokra van szükségünk, amelyek nem fantáziálások, de ezt nem könnyű pontosan felmérni. 
Hogy ebben a mondatban mekkora ellentmondás van! Ezt követően példaként említi, ha a 13 éves lányunk táncdalénekesnő akar lenni, akkor talán támogathatjuk is, hiszen 20 évesen akár sikeres is lehet. Ha a gyerekről van szó, az a véleményem, hogy a szülő akkor igazán jó szülő, ha támogatja a gyerekét abban, amit szeretne elérni, legyen szó bármiről. 

Az meg, hogy kinek mi számít fantáziálásnak, megint más kérdés. Előbb úgyis minden a fejünkben születik meg, és hogy az én fantáziám szüleménye kinek számít irreálisnak, az már nem az én problémám. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint a károgók és Hammond, még mindig barlangban élnénk. 


Claudia Hammond könyve szórakoztató és hasznos olvasmány, melyből sokat tanulhatunk az érzéseinkről. Kár, hogy mellette a szerző nem rendelkezik kellő önismerettel (amely egyébként is egy élethosszig tartó folyamat) és szakmai felkészültséggel. 

Nem vagyok pszichológus, csak nagyon jól felismerem a mintákat, megértem az embereket és az elmúlt két évben rengeteget dolgoztam magamon holisztikus megközelítésben. Úgy gondolom, egy pszichológusnak erre még több lehetősége van/lenne. 


Claudia Hammond: Érzelmi hullámzások
Utazás az érzelmek birodalmában
Eredeti cím: Emotional rollercoaster
A Journey Through the Science of Feelings
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
368 oldal
Partvonal Kiadó, 2006
Kép: Psychologue Singapour, CinemaClock
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

Aki keres...

.

"Marilyn sokkal több volt, mint aminek látszott" - Anthony Summers - Istennő

  Anthony Summerst az 1980-as évek elején kezdte érdekelni Marilyn Monroe élete , miután újra vizsgálták a színésznő halálának körülményeit....

Andrea

"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" Tennessee Williams: A vágy villamosa

SUBSCRIBE & FOLLOW

Népszerű bejegyzések

  • Lucy Maud Montgomery - Avonlea-i krónikák 1.
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Mert nincs szebb, mint az ébredő tavasz
  • Márciusi gondolatok
  • Vers hétfőn ~ Várnai Zseni - Így álmodom... így képzelem...
  • Julianna Margulies - Napsugárlány
  • A költészet világnapja ~ Jékely Zoltán - Vers a versről
  • Spanyol nyelvi kalandozások I. rész - A kezdetek
  • Öltések közt az idő
  • Vers hétfőn ~ Somlyó György - „El tiempo intrasferabile”
  • Szeptemberi könyvszüret (2010)
Üzemeltető: Blogger

Bejegyzések

  • 2026 29
    • április 2
    • március 10
    • február 8
    • január 9
  • 2025 111
    • december 14
    • november 8
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 7
    • július 9
    • június 10
    • május 10
    • április 9
    • március 9
    • február 9
    • január 8
  • 2024 112
    • december 13
    • november 8
    • október 10
    • szeptember 10
    • augusztus 10
    • július 9
    • június 8
    • május 8
    • április 11
      • Vladimir Nabokov - A Luzsin-védelem
      • Vers hétfőn ~ Kosztolányi Dezső - Tánc
      • Vers hétfőn ~ Vidra Krisztina - Kívánság
      • Frances Mayes - Édes élet Itáliában
      • Vers hétfőn ~ Tersánszky Józsi Jenő - Állok itt eg...
      • Federico García Lorca - Yerma
      • A költészet napja ~ József Attila - Bolyongok
      • Vers hétfőn ~ Gabriela Mistral - A szolgálat
      • Claudia Hammond - Érzelmi hullámzások
      • "De mit is lehet várni áprilistól?"
      • Vers hétfőn ~ Louis Aragon - Tavasz születése
    • március 8
    • február 9
    • január 8
  • 2023 126
    • december 11
    • november 9
    • október 10
    • szeptember 8
    • augusztus 11
    • július 10
    • június 12
    • május 12
    • április 10
    • március 10
    • február 12
    • január 11
  • 2022 50
    • december 13
    • november 10
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 2
    • július 1
    • február 2
    • január 4
  • 2020 1
    • március 1
  • 2018 66
    • június 8
    • május 11
    • április 12
    • március 12
    • február 10
    • január 13
  • 2017 92
    • december 11
    • november 13
    • október 13
    • szeptember 15
    • augusztus 14
    • július 12
    • június 10
    • május 2
    • január 2
  • 2016 10
    • december 3
    • november 1
    • október 2
    • március 3
    • február 1
  • 2015 92
    • október 1
    • szeptember 1
    • július 4
    • június 15
    • május 12
    • április 13
    • március 16
    • február 16
    • január 14
  • 2014 139
    • december 15
    • november 12
    • október 8
    • szeptember 13
    • augusztus 9
    • július 14
    • június 14
    • május 13
    • április 11
    • március 13
    • február 9
    • január 8
  • 2013 103
    • december 13
    • november 10
    • október 8
    • szeptember 12
    • augusztus 1
    • június 6
    • május 9
    • április 10
    • március 13
    • február 8
    • január 13
  • 2012 130
    • december 14
    • november 16
    • október 13
    • szeptember 13
    • augusztus 8
    • július 8
    • június 11
    • május 12
    • április 9
    • március 10
    • február 8
    • január 8
  • 2011 97
    • december 10
    • november 9
    • október 7
    • szeptember 6
    • augusztus 11
    • július 11
    • június 8
    • május 9
    • április 7
    • március 7
    • február 3
    • január 9
  • 2010 31
    • december 7
    • november 4
    • október 2
    • szeptember 2
    • augusztus 5
    • július 2
    • június 3
    • május 1
    • április 3
    • március 2

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja II. világháború Karácsony LMBTQ Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról Serie A Színházi világnap Vers hétfőn a Költészet Napja abszurd advent adventi gondolatok allegrizmus antológia babona ballada barokk bestseller buddhizmus carmen családregény családállítás cserokik disztópia divat dokumentumregény dolgozat dráma dvd egészség elbeszélés elbeszélések emigráció epigenetika erotika esszé evolúciós pszichológia farsang felvilágosodás feminizmus festészet film filmadaptáció filmadaptációk fotózás füveskönyv gasztronómia gasztroregény groteszk gyerekszemmel gyerekszáj gyermekirodalom gyász gótikus regény hangoskönyv hiedelmek holokauszt hulladékgazdálkodás humor humoreszk hétköznapi mágia ifjúsági regény illusztrált impresszionizmus interjú irodalmi karikatúrák irodalomtudomány ismeretterjesztő jelenet kalandregény kisregény krimi kvíz képzőművészet kétnyelvű költészet környezetvédelem levelezés levélregény ló melankólia memoár mese meseregény meseterápia mesék mitológia mágia mágikus realizmus művelődéstörténet művészet művészettörténet napló naplóregény naturalizmus novella nyelvkönyv nyelvtanulás nyelvvizsga népszokás opera operamese posztimpresszionizmus posztmodern pszichiátria pszichológia publicisztika pályázat rajzfilm-adaptáció realizmus reklám reneszánsz romantikus sakk sorozatadaptáció spiritualizmus szakmai szókincs szatíra szegregáció szimbolizmus szonett szuperérzékenység színház színháztörténet színmű szórakoztató irodalom szótár szúfizmus thriller tánc társadalomkritika társadalomtudomány töltelékbejegyzés történelmi vers válogatás vígjáték zsidóság életrajz életrajzi életrajzi regény építészet érdekesség érzelmi rugalmasság évforduló önfejlesztés öngyógyítás önismeret önéletrajzi útirajzok útiszótár

Kiadók

Akadémiai Kiadó Akkord Kiadó Alfaguara Alinea Kiadó Art Nouveau Kiadó Aréna 2000 Athenaeum Kiadó Bethlen Gábor Könyvkiadó Bioenergetic Kiadó Bookline Könyvek Cartaphilus Kiadó Centrál Médiacsoport Ciceró Könyvstúdió Corvina Kiadó Duna International Editorg Kiadó Európa Kiadó Gabo Kiadó General Press Geopen Kiadó Grafo Kiadó Grimm Kiadó HVG Könyvek Harmat Kiadó Helikon Kiadó Holnap Kiadó Háttér Kiadó Interpopulart Könyvkiadó Jaffa Kiadó Jelenkor Kiadó K.u.K. Kiadó Kalligram Kiadó Kelly Kiadó Klett Kiadó Kortárs Kiadó Kossuth Kiadó Kulcslyuk Kiadó Könyvmolyképző Kiadó L'Harmattan Kiadó Lexika Kiadó Libri Kiadó M-érték Kiadó Magvető Kiadó Magyar Helikon Magyar Könyvklub Maxim Kiadó Mojzer Kiadó Míves Céh Móra Kiadó Naphegy Kiadó Nemzeti Színház - Palatinus Nyitott Könyvműhely Open Books Osiris Kiadó Palatinus Kiadó Pannon Könyvkiadó Papirusz Books Park Kiadó Partvonal Kiadó Saxum Kiadó Scolar Kiadó Sensum Donum Kiadó Sensus Kiadó Strucc Kft. Studium-Effektive Kiadó Szent István Társulat Szukits Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Talentum Kiadó Tarandus Kiadó Tessloff Babilon Timóteus Társaság Typotex Kiadó Ulpius-ház Unikornis Kiadó Ursus Libris Kiadó Vince Kiadó XXI. Század Kiadó Zeneművészeti Kiadó i.P.C. Könyvek Édesvíz Kiadó

Hozzászólások

Popular Posts

  • Vers hétfőn ~ Rupert Brook - A halak
  • Vers hétfőn ~ Hilde Domin - Csalfa csónakázás
  • Vers hétfőn ~ Robert Frost - A nem járt út

Híres ember

Ady Endre Beatrix Potter Boleyn Anna Caravaggio Cesare Borgia Claude Monet Coco Chanel El Greco Elizabeth Barrett-Browning Eugène Delacroix Fedák Sári Fernando Pessoa Filippo Brunelleschi Flora Tristán Franz Kafka Frida Kahlo Gabriel Harvey Giacomo Puccini Giotto Henri de Toulouse-Lautrec Isadora Duncan Jane Austen Jászai Mari Jósika Júlia Jósika Miklós Leonardo Da Vinci Marie Antoinette Marilyn Monroe Marlene Dietrich Mary Anning Michelangelo Molière Molnár Ferenc Niccolò Machiavelli Paul Gauguin Rembrandt Roger Casement Sophia Loren Steve Jobs Szabó Magda Szendrey Júlia VIII. Henrik XVI. Lajos

Ország, város

Anglia Azerbajdzsán Belgium Brazília Brüsszel Cortona Csehország Erdély Firenze Granada Görögország Hawaii Honolulu Indonézia Itália Kecskemét Kongó Korfu Lisszabon London Madrid Marokkó Milánó Márrakes New Orleans New York Nápoly Németalföld Pacifikus Túraösvény (PTÖ) Palesztina Portugália Párizs Róma Salzburg San Francisco Savannah Siena Spanyolország Svédország Szahara Szentpétervár Toledo Toscana Törökország Velence Írország

Labels

Személyiségtípusok

INFJ INTJ enneagramm

Sorozatok

A Rougon-Macquartok A krimi királynője A magyar dráma gyöngyszemei A magyar próza klasszikusai A világ múzeumai Anne Arany klasszikusok Arany pöttyös könyvek Barcelona-trilógia Barátnőm Bori Csokoládé-trilógia Francia história Katalán Könyvtár Kisasszonyok Korfu-trilógia Lyra Mundi Lélekbúvár Könyvek Magvető Remekírók Magyar királynék és nagyasszonyok Magánélet sorozat Micimackó Millenniumi Könyvtár Miss Marple Modern Könyvtár Mrs. Ariadne Oliver Móricz Zsigmond prózai művei Művészet_történet Nagy művészek élete Nemzeti Színház Színműtár Nobel-díjasok könyvtára Nyaralás-trilógia Nyitott Akadémia Nápolyi regények Osiris Klasszikusok PONS Paletta Poirot Pom Pom meséi Radnay-trilógia Romantikus Klasszikusok Szerelmes Világirodalom Talentum Diákkönyvtár Történelmi útikönyvek Ungvári Tamás színműfordításai Vörös Pöttyös Könyvek

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések

Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes