Bizonytalan tavasz volt. Az időjárás szeszélye szerint kergette felhőit a magasban - most  mintha kékség, most bíbor színek. Vidéken a gazdálkodók fejcsóválva néztek szét birtokukon; Londonban nyíltak-csukódtak az esernyők, már aszerint, ki mikor nézett föl az égre. De mit is lehet várni áprilistól? (...) Nyugodalmasabb kis utcákban zenészek zengették törékenyke, többnyire mélabús kis dalaikat, melyeket mintha visszahangoztak vagy csúfolgattak volna a Hyde Park meg a St. James' csiripelő verebei, szerelmetesen felcsattanó, majd ugyanilyen hirtelenséggel megszakadó trilláikkal a rigók. A terek fakoronáin ott surrogtatták a leveleket az izgő-mozgó galambok, itt-ott levertek egy-egy ágat, s kísérték ezt az örök burúú-rú altatódalukkal, mely maga is elpihent gyakorta. 

Virginia Woolf: Az évek

Randy Van Beek: Április reggel

   Ismét beköszöntött a tavasz - a gyönyörű, kellemetlenül megérkező és szeszélyes kanadai tavasz -, és egész áprilisban és májusban kitartott, az egymást követő, édes, hűvös és friss napokon át, rózsás naplementéket, a növekedés és újjáéledés örök csodáját hozva magával. A Szerelmesek Ösvényén piros rügyek feszültek a juharfákon, a driád fürdőjénél kis kunkori páfrányok nyomakodtak elő a földből. Mr. Silas Sloane háza mögött, messze fent, a pusztaságban kivirágzott a havasi kankalin, és barna levelei alatt édes rózsaszín és fehér csillagocskákat kínált. Egy aranyló délutánon az összes diák kiment kankalint szedni. A tiszta, visszhangos szürkületben gazdag zsákmánnyal tértek haza, karjuk s kosaraik roskadoztak a virágok alatt.

   - Úgy, de úgy sajnálom azokat, akik olyan helyen kénytelenek leélni az életüket, ahol soha nem nő kankalin - mondta Anne. - Diana szerint biztos valami szebb virágzik náluk, de a kankalinnál semmi sem lehet szebb, ugye, Marilla? És Diana azt is mondta, hogy ha soha nem láttak még kankalint, akkor nem is hiányozhat nekik. Ennél nincs semmi szomorúbb. Egyszerűen tragikus lenne, Marilla, ha nem is tudnám, milyen a kankalin, és ezért nem is hiányozna. Marilla, tudja, szerintem mik a kankalinok? A múlt nyáron meghalt virágok lelkei, s ez a mennyországuk. 

Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál

Emlékszem, az volt az első gondolatom az orgonaillatról: „Hogyan élhettem le tizennyolc évet úgy, hogy nem ismertem?”

Édes élet Itáliában

Aztán beköszöntött március hava, a nappalok hosszabbodtak, a tél eltakarodott, s a tél mindig magával visz valamit bánatainkból; aztán beköszöntött április, a nyárnak ez a hajnalhasadása, frissen, mint minden hajnalhasadás, vidáman, mint minden gyermekkor, csak néha-néha sírdogál egy kicsit, mint az újszülött, mert ő is az. Ebben a hónapban bűbájos fények villannak a természetben, az égből áradnak, a felhőkből, a fákból, a rétekből és a virágokból az ember szívébe.

Victor Hugo: A nyomorultak