Archive for február 2014

Aki egyszer kapcsolatba került az irodalomtudománnyal, annak ismerősen cseng Roland Barthes neve és Gerard Nerval Sylvie c. kisregénye, amelyben - emlékeim szerint - az irodalomtudomány minden egyes elemét fellelhetjük. Így van ezzel Umberto Eco is, aki bár Barthes-ot csak egyszer említi, de a Sylvie-nek igazi szakértője. Bizonyítja ezt a számos tanulmány, melyet a kisregényről írt.

Umberto Eco 1993-ban az Egyesült Államokban tartott hat előadást, ezeket olvashatjuk a kötetben, melyből természetesen a Sylvie sem maradhat ki.

A fikció erdejében tett hat séta alkalmával megtudhatjuk, milyen az empirikus olvasó és szerző, milyen a mintaolvasó és a mintaszerző.
Alaposan bejárjuk az erdőt, ahol a sétáink alkalmával találkozhatunk többek között Piroskával és a farkassal, d'Artagnannal és Scarlett O' Harával is.

Mielőtt bárki elrettenne, mondván valami tudományos okoskodással lesz dolga, amiből egy szót sem fog érteni, megnyugtatom: Eco előadásai nem ilyenek, ő arra törekszik, hogy a hallgatóságot, jelen esetben az olvasót is bevonja, helyesebben: gondolkodásra késztesse.

Az előadásokat ábrák és sok-sok idézet teszi színesebbé, melyek garantáltan meghozzák a kedvünket egy-egy mű elolvasásához. De érdemes óvatosan olvasni őket, ugyanis pl. Az Ackroyd-gyilkosságról szóló idézethez kapcsolódó fejtegetés egy nagyon fontos információt árul el a regényről, amit vagy azonnal felejtsünk el, vagy Eco kötete előtt inkább olvassuk el Agatha Christie regényét, ha eddig még nem tettük volna.

Eco alaposan górcső alá veszi a szerzők által a szövegben használható minden "fegyvert", és arra is választ kapunk, mi a közös A három testőrben és a pornográf filmekben.

Ahhoz, hogy mintaolvasóvá váljunk (aki úgy viselkedik, ahogyan az adott mű szerzője elvárja tőle), amit Eco szeretne elérni az előadásai által, vagy, hogy egyáltalán hatással legyen ránk az olvasott szöveg, szükségünk van saját tudásunkra és a világról alkotott képünkre is:

Így hát be kell látnunk: ahhoz, hogy akár a leglehetetlenebb világ is hatással legyen ránk, felzaklasson, megrémisszen, megindítson bennünket, a tényleges világról való ismereteinkre kell támaszkodnunk. Más szóval a valóságos világot kell háttérnek tekintenünk.

A már említettek mellett még egy nagyon fontos dologra is felhívja a figyelmünket: milyen bajt okoz, ha valaki a fikciót valóságként értelmezi.

Nem kell tehát megrémülni, mind a hat séta rendkívül tanulságos és szórakoztató, olyan dolgokra is felhívja a figyelmünket, amelyek eddig eszünkbe sem jutottak volna, ahogyan teszi ezt pl. a már említett A három testőrrel kapcsolatban. Bár tavaly olvastam, amit Eco említ, eszembe sem jutott volna, de azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel (szándékosan nem árulom el, mi az).

A példaként említett művek között szerepel Alessandro Manzonitól A jegyesek, amit egyébként is régóta szeretnék elolvasni, de Eco most nagyon felcsigázott. A sokat említett Sylvie pedig bár rövid és nagyon régen elkezdtem, de - fogalmam sincs, miért - nem fejeztem be. Ezek után egyszer újra sort kell kerítenem rá.

Nem mondanám azt, hogy mintaolvasó vált a kötet végére belőlem, de sokat tanultam belőle és Umberto Eco előadásaira sokan szívesen beülnénk. Még szerencse, hogy legalább írásos formában részesei lehetünk.

Végezetül pedig az egyik kedvenc idézetem a kötetből:

Így hát könnyű felfogni, miért igéz meg bennünket a fikció. Azt a lehetőséget kínálja hogy korlátozatlanul vegyük igénybe képességeinket a világ érzékelésére és a múlt rekonstruktuálására. A fikciónak ugyanaz a funkciója, mint a játékoknak. A gyermek játszadozás közben tanulja meg, hogyan kell élni, mert olyan helyzeteket szimulál, amilyenekbe felnőttként kerülhet majd. És mi, felnőttek is a fikció révén tökéletesítjük képességünket múlt- és jelenélményünk strukturálásra.

Sétára fel!

Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Eredeti cím: Six Walks in the Fictional Woods
213 oldal
Fordította: Gy. Horváth László és Schéry András
Európa Kiadó, 2007
2200 Ft

A tavasz közeledtével a kiadók is egyre több kötettel árasztják el a boltok polcait, és néhány nap leforgása alatt ismételten számos ígéretes példányra bukkantam.

Kertész Erzsébetet olvasni jó, erre tavaly én is rájöttem és a Móra Kiadó szerencsére nem feledkezett meg róla. Ráadásul az egyik kedvencem házasságáról szóló kötet lát napvilágot hamarosan.

"Ezzel a lánnyal még sok bajunk lesz! Nemcsak önfejű, hanem makacs is. Ha ez egyszer valakibe beleszeret, s mi azt nem helyeseljük, nehéz lesz róla lebeszélni."
Mauksné tekintetes asszony jól ismerte a lányát, és megsejtette a jövőt. De arra még ő sem gondolhatott, hogy a tizenkilenc éves Ilonka, aki addig a szülői ház védett kényelmében nőtt fel, aki hírből sem ismerte a szegénységet, a nélkülözést, a nyomort, mindent felad a szerelméért. S csaknem az életével fizet azért, mert egy vagyontalan pályakezdő íróval, Mikszáth Kálmánnal kötötte össze a sorsát.
A különös házasság romantikus fordulatokban gazdag történetét Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona visszaemlékezései és levelezése alapján gazdagította regénnyé Kertész Erzsébet.

Kertész Erzsébet: Titkos házasság
304 oldal
Móra Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: február 24.

Nem olvastam még Vonnegutot sem, de a Helikon tavaly átvette az életművét, és ez a regénye ígéretesen cseng:

A fekete humor nagymesterének életműve új sorozatban kerül az olvasók elé, a Helikon Kiadó gondozásában. A sorozat kötetei akképp követik majd egymást, ahogy annak idején megjelentek. Időrendben. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus szerző.

Eliot Rosewater második világháborús veterán, alkoholista, önkéntes tűzoltó, az elképesztően gazdag Rosewater Alapítvány örököse úgy dönt, hogy visszaadja a javakat azoknak, akiknek őseit az ő ősei forgattak ki mindenükből.
Az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater Vonnegut egyik legviccesebb szatírája, maróan gúnyos portré kapzsiságról, képmutatásról és az emberi ostobaságról.

Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Mr Rosewater!
Fordította:
270 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: február 21.

Tavaly olvastam ezt a kisregényt, pontosabban elkezdtem, mert néhány nappal később a Duna TV műsorra tűzte a belőle készült filmet, de aznapra nem értem a végére. A filmet viszont megnéztem, és egyáltalán nem bántam, hogy csak utána fejeztem be. Így is, úgy is tetszett.

Cseh idill.
A 68-as prágai szovjet bevonulás után Hrabal bezárkózott kerskói házikójába. "Ha rossz kedvem volt, kimentem hozzá, és jól leittuk magunkat. Mellette visszatért az életkedvem" - emlékezik Jiří Menzel.
A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében - ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa - egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben.
Csak egy igazi bolond tud ezzel a nővel - Hrabal leendő anyjával - lépést tartani: Pepin bácsi. Hrabal nagybátyja és zseniálisan szószátyár múzsája.
Krónikában fogant költészet. Menzel felejthetetlen filmet komponált a szépségnek, a derűnek, az életörömnek és a komikumnak ebből az utánozhatatlan elegyéből.

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Fordította:
140 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: február 27.

A másik Hrabal-kisregény, amit szintél elkezdtem, de nem értem a végére, és még a filmen is elaludtam. Nem azért, mintha unalmas lett volna, de nem is ez a lényeg. A kisregényt azóta sem fejeztem be (tudjuk, zűrös volt a tavalyi év), de remélem, idén sikerül elolvasni. Mindenesetre az Eruópa ezt is újra megjelenteti.

Egy cseh kisváros vasútállomása a második világháború végnapjaiban. A háborús körülményekhez képest szinte idilli környezetben különös társaság éli mindennapjait.
Az állomásfőnök úr megszállott galambász. Kis híján egy métermázsát nyom, de a hölgyek szerint olyan könnyedén táncol, mint a tollpihe. Ambiciózus.
A főnökné asszonynak nincsenek különösebb ambíciói.
Hubicka forgalmista úr nagy szoknyavadász és életművész. Egy unalmas szolgálati éjszakán az összes hivatali bélyegzőt rástemplizi a távírász kisasszony fenekére.
Egy lelkes forgalmista tanonc a férfivá válás küszöbén.
Egy szigorúan ellenőrzött német katonai szerelvény, amely fegyvert, lőszert és egyéb hadifelszerelést szállít a frontra - és amelyet Hubicka forgalmista úr szíve szerint felrobbantana...

Alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történet humorral-iróniával fűszerezve.

Jiři Menzel a regényből filmet forgatott. 1967-ben Oscar-díjat kapott érte.

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Fordította:
92 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: február 27.
Aki kevésbé kényes a borítókra és a pénztárcája is szűkösebb, a Diákkönyvtár sorozatban keresse a Táncórák idősebbnek és haladóknak c. kötetet, melyben ezt a két kisregényt is elolvashatja.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem tetszik az a borító. A saját "kopasz nősömnél" sokkal jobb, és az Athenaeumnak is eszébe jutott a nagysikerű regény, ami szintén eltűnt a boltokból a film 2009-es bemutatója után.

A könyv 4 millió példányban kelt el, és 38 országban jelent meg. Évek óta vezeti a The New York Times toplistáját és a nemzetközi bestseller-listákat. A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát. Nem tudhatja, mikor történik meg újra, s hol találja magát legközelebb. Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér. Szeretik egymást, és megpróbálnak normális családi életet élni, de nem tudják, gyermekük örökli-e a betegséget, és mikor jön a halál. Csak azt tudják, hogyan jön: mindketten látták a férfit lőtt sebbel meghalni. Igaz, akit bárhová sodorhat az idő, az sosem hal meg teljesen. ,,Elbűvölő és lebilincselő mese a sors játékáról és a szerelembe vetett hitről. Mindarról, ami két embert összeköt." The Publisher ,,Az időutazó felesége a szerelem győzelmét ünnepli az idő felett." Chicago Tribune

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Fordította: Gálvölgyi Judit
564 oldal
Athenaeum Kiadó
3490 Ft
Várható megjelenés: február 28.

Téli álmából felébredt a Mustra is. Januárban is nézelődtem a megjelenések között, de akkoriban nem találtam olyan könyvet, ami felkeltette volna az érdeklődésem. Bezzeg most micsoda könyvekre bukkantam! :)

Ha olasz irodalomról van szó, rögtön felkapom a fejem. Massimo Gramelli nagysikerű könyvét a héten mi is a kezükbe vehetjük:

"Az intuíciónk folyamatosan tudatja velünk, kik vagyunk. De nem halljuk meg az istenek hangját, mert gondolataink kattogása, érzelmeink dübörgése elnyomja. Inkább nem veszünk tudomást az igazságról. Hogy ne szenvedjünk. Hogy ne gyógyuljunk meg. Mert különben olyanná válnánk, amilyenek félünk lenni. Minden porcikánkban elevenné."
Az Álmodj szépeket megindító történet egy kilencéves kisfiúról, akinek szilveszter éjjelén váratlanul eltűnik az édesanyja. Jó ideig nem merik neki megmondani, hogy meghalt, amikor pedig kiderül az igazság, nem tudja elfogadni. Először önmagát vádolja, aztán számtalan formában visszavárja, újraalkotja magában, végül beletörődik, de feldolgozni felnőtt fejjel sem tudja. Egész élete a hiány jegyében telik, meghatározza fiatal-, majd érett felnőtt korát, félresiklott kapcsolatait, megvalósulatlan terveit, szűnni nem akaró erőfeszítéseit, hogy felfedezze önmagát, hogy megfejtse, mi állhatott édesanyja szeretetlenségének hátterében. Miért vagyunk itt, kik vagyunk, mit jelent az, hogy szeretni, és lehet-e hazugságban élni? - kérdezi egy életen át.
Gramellini önéletrajzi regényében minden szó igaz, mer becsületesen őszinte lenni, meri vállalni az érzéseit. Nem csinál a történetéből hollywoodi filmet, mégis olyan izgalmas, mint egy krimi.

Massimo Gramelli: Álmodj szépeket
Fordította: Matolcsi Balázs
224 oldal
Park Kiadó
2900 Ft
Várható megjelenés: február 14.

Még mindig Olaszország, de már Márai tollából:

Nápoly és Salerno, Amalfi és Formio, Positano és Castellammare: az ,,emberséges dél olaszok" vidéke. Néhány helyszín csupán, de árulkodó nevek: Márai szerelmes földrajzának legkedvesebb állomásai ezek Itáliában. Az író hol önszántából vándor e tájon, hol idegenként, kényszerből tartózkodik itt - igaz, az emigráció idejében választása nem véletlenül esett erre az országra. Nápoly a legemberségesebb helyek egyike, az európai kultúra bölcsője, Salerno a rideg és légkör nélküli New York után öregkori menedék, a megnyugvás és alkotás éveit jelenti. Márait rabul ejtette Itália szépsége, kulturális-szellemi gazdagsága, és itt érezte magát leginkább otthon emigráns hányattatásának évtizedeiben.

Márai Sándor: Itália életérzés
152 oldal
Helikon Kiadó
Várható megjelenés: február 14.
3490 Ft

A Helikon tavaly kezdte újrakiadni Boris Vian életművét. Még nem olvastam semmit a szerzőtől :$, pedig éppen ez a regénye várakozik még a Cartaphilusos kiadásban a polcomon. A fülszöveg alapján előrébb is kerül a listámon:

A kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni. A regény szereplői - a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence - valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.

Boris Vian: Venyigeszú és a Plankton
Fordította: Bognár Róbert
276 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: február 28.

A többieknél nagy népszerűségnek örvend a következő regény. Utána néztem és engem is felcsigázott. Ráadásul könyvből készült filmet már itthon is megnézhetjük.

Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modernkor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől. A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozófikus szépségű regényben bármi megtörténhet - s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.
Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában…
A Téli mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon.
A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russel Crow főszereplésével mutatják be a mozik világszerte. Mark Helprin (1947) amerikai író, esszéista, újságíró. New Yorkban született művészcsalád gyermekeként. Szolgált a brit kereskedelmi flottánál és az izraeli hadseregben. A Wall Street Journal, a The New Yorker és a The New York Times újságírója. Novelláskötetek, regények és gyermekirodalmi művek szerzője.

Mark Helprin: Téli mese
Fordította: Falvay Mihály
632 oldal
Libri Kiadó
3990 Ft
Már megjelent

Egy igazi csemege a történelem szerelmeseinek:

Rohanó világunkban úton-útfélen szembesülünk hibáinkkal, tévedéseinkkel. Épp ezért jóleső érzés ráeszmélnünk olykor arra, hogy képesek vagyunk nagy tetteket is véghezvinni. A kötetben ötven olyan esetet mutatunk be, amelynek szereplői döntési helyzetbe kerülve nem hibáztak. A nagy horderejű döntést hozók némelyike nagyon is tisztán látta tettének jelentőségét, ám voltak olyanok is, akiknek fogalmuk sem volt a következményekről. Egy részük jómódban élt, és hatalommal rendelkezett, míg mások egyszerű, hétköznapi emberként sodródtak korántsem hétköznapi, sorsdöntő helyzetekbe. Szó esik távoli őseinkről, akik a kézbe vett kődarabból munkaeszközt készítettek, majd sok-sok érdekes történeten keresztül eljutunk egészen napjainkig, amikor például az Észak-Írországban élő emberek egy jobb jövő reményében félretették ellentéteiket.

Bill Price: A történelem legfontosabb döntései
Fordította
256 oldal
Kossuth Kiadó
3990 Ft
Várható megjelenés: február 14.

Az olaszul tanulók sem maradhatnak ki:

"Könyvünk nélkülözhetetlen segítője mindenkinek, aki szókincsét célirányosan bővíteni szeretné. A modern nyelvészeti kutatások eredményeként létrejött szókincskötet az adott nyelv 4000 leggyakrabban használt és ezáltal legfontosabb szavát tartalmazza. A kétnyelvű szótárban a szavakat átláthatóan, témák szerint csoportosítottuk. A hatékonyabb tanulás érdekében a szavakat alap- és kiegészítő szókincsre tagolódnak. A szótanulás elkezdhető az alapszókincsbe tartozó 2000 szó memorizálásával, majd szókincsünket fokozatosan bővíthetjük a kiegészítő szókincs szavainak elsajátításával. A szótár minden egyes szavához egy, az élő nyelvi használatot bemutató példamondat is tartozik, mely tovább segíti a szókinccsel való ismerkedést. A kötet végén található szójegyzék a szavak gyors visszakeresését teszi lehetővé." (a Kiadó)

Bulinszky Marianna - Erwin Tschirner: Vocabolario
240 oldal
Maxim Kiadó
2880 Ft
Várható megjelenés: február 11.(elvileg már megjelent)

Nem maradhat ki a festészet sem :).

A firenzei Uffizi Képtár gyűjteményében lévő 23 magyar önarcképet mutatja be a kötet korszerű tudományos szempontok szerint. A portrék zegzugos története igazi kultúrtörténeti csemege, melyeket kiváló művészettörténészek írásain keresztül ismerhetünk meg. A másfél évszázad alatt kialakult gyűjtemény első önarcképe Markó Károlyé, a legutóbbi Lakner Lászlóé volt.

Az Uffizi Képtár magyar önarcképei
215 oldal
Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2013
4000 Ft
Várható megjelenés: nincs információ, a Librinél előrendelhető

Évekkel ezelőtt ment az m1-en egy ismeretterjesztő sorozat, a Magyar elsők. Ekkor hallottam először Hugonnai Vilmáról, aki az első magyar orvosnő volt. Azóta eltelt néhány év és amikor felfedeztem, hogy Kertész Erzsébet regényt írt az életéről, megjelent a kisördög, hogy ezt bizony el kell olvasnom. A kisördög pedig hamarosan velem együtt örülhetett, amikor rábukkantam a regényre, amire gyorsan le is csaptam, nehogy valaki elvigye előlem. Szépen fel is került a polcra, és - ahogy sok más könyvvel is lenni szokott - várt a sorára. Eddig.

A grófi családba született Hugonnai Vilma a nagytétényi kastélyból került Pestre intézetbe. A hatgyermekes édesanyja tüdőbetegsége miatt csak tíz percet töltött naponta gyermekeivel, így a kislány úgy érezte, nem is szereti őt, ezért a saját kis világába és a könyvekhez menekült.

Édesanyjuk halála után apjuk két idősebb leányai kiházasítását szorgalmazta, és nem bánta volna, ha Vilma fejét is hamarosan bekötik. A két nővér esküvője után az akkor tizenhat éves Vilmának is kérője akadt az intézetben megismert Fruzsina nagybátyja, a nála húsz esztendővel idősebb Szilassy György személyében.

A rosszul sikerült házasságban Vilma a könyvekhez, férje a kaszinóba és egy msik nőhöz menekült. Vilmát azonban nem a romantikus regények vonzották, hanem a korabeli orvostudományi könyvek, melyek rendszeresen érkeztek a vasadi birtokra. Mindezt sem férje, sem anyósa nem nézte jó szemmel, különösen azt, hogy a könyvekből szerzett tudást a fiatalasszony a személyzeten és a környékbelieken alkalmazza, azaz elkezdte gyógyítani őket.

Évekkel később Szilassy az újságban egy hírre bukkan, mely szerint a zürichi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt is, és ha felesége továbbra is orvos akar lenni, menjen.

Hat évvel később friss orvosi diplomával a zsebében Vilma hazatér az immáron Budapesten élő családjához, de ekkor még nem is sejti, mi mindenen kell keresztül mennie, hogy egy napon ő is praktizálhasson.

- Mert tudja meg mindenki - jelentette ki fennhangon -, hogy az én asszonyom többet tud minden orvosnál, de a férfiak mind irigylik, acsarkodnak rá, s nem engedik, hogy orvos legyen! De ne féljenek, eljön egyszer az ő napja is, felvirrad az igazság!

Hugonnai Vilma életét gyerekkorától a budapesti doktorrá avatásáig követhetjük nyomon. Megismerhetjük a családját, a pesti intézetet, a Szilassy családot, a zürichi egyetemi és azt azt követő itthoni évek történetét. Természetesen mindezek miatt is érdemes elolvasni, mert rendkívül olvasmányos, olykor szívfacsaró, de számomra a legfontosabb, hogy egy olyan asszonyt ismerhetünk meg, aki hitt abban, hogy egy napon Magyarországon is elismerik a tudását, és az átélt megaláztatások, a rokonok és ismerősök gúnyolódása közepette sem adta fel, ami a hasonló cipőben járóknak is rengeteget segíthet.

Vilma komolyságát ellensúlyozza a cserfes és szeleburdi Fruzsina, akinek felbukkanása szinte mindig mosolyt csalt az arcomra. De nem feledkezhetem meg Annáról sem, Vilma pesti mindeneséről sem, aki mindenben támogatta asszonyát és nem egyszer kiált mellette (ahogyan az idézetben is). Szilassy Györgyről inkább nem nyilatkozom, mert a véleményem lesújtó lenne.

Míg olvastam a regényt, szándékosan nem néztem utána Hugonnai Vilma életének, de később találtam néhány információt, ami eltér a regénybeli eseményektől. Nem mennék bele ezek fejtegetésébe, hiszen mindenki előtt ott az internet, ahol alaposan utána nézhet mindennek.

Mindenesetre az első magyar orvosnő története ma is példaértékű mindannyiunk számára: irigylésre méltó a kitartása és a tudásvágya. Talán nem is sejtjük, mennyit köszönhetünk neki.
Ha jókor kerül a kezünkbe, különösen sokat adhat.

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

384 oldal
Móra Kiadó, 2008
1990 Ft

Mák István, foglalkozását tekintve alanyi költő, majd párizsi tudósító kalandjait követhetjük nyomon a kötet három kisregényében.

Az utolsó bohémban Mák István alanyi költő Párizsban nyomorog a "Krajcáros Igazság" tudósítójaként, de elege lesz a nyomorúságból, és inkább visszatér Budapestre, ahol barátjához, a drámaíró Csontos Szigfridhez hajtat a Józsefvárosba, egészen pontosan a Patyolat utca 3. szám alá. Anyagi helyzetét tekintve Csontos Szigfrid is pénzszűkében van, több havi bérleti díjjal tartozik.

A két barát pénzszerzési vágytól hajtva kilátogat a lóversenyre, ahol Mák István megpillantja Sárvári Panni színésznőt:

Végzete a nő, mindig a nő. Eszébe jutott, hogy Párizs óta nem volt szerelmes, és mivel ennek elmúlt már négy napja, szívét rettenetesen üresnek érezte.
– Egy kis szerelem kellene nekem – mondta magában –, valami jó, finom szerelem, egy kis szenvedéssel fűszerezve, mert az adja meg a zamatját. Egy kis boldogtalan szerelem valami szép nővel, fiatallal, szőkével, nem kell nagyon tisztességesnek lennie, hiszen, isten a tanúm, nem akarom feleségül venni…

A művésznő iránt barátja másfél éve gyengéd érzelmeket táplál, ill. a hölgy több éve báró Barázdás László babája. Panni apjuk halála óta a mamájával él, míg három húga "The Five Sisters Rákóczi-Kossuth" néven táncosnőként keresi kenyerét Oroszországban, öccsük pedig egész egyszerűen rossz útra tért: rikkancs lett, pedig otthon nyugodtan élhetne.
Az alanyi költő - természetesen - beleszeret a színésznőbe, akit vacsorázni visz, majd további pénzszerzési lehetőségeket ragad meg, hogy elnyerje Panni szívét, mialatt Csontos Szigfrid szó szerint az utcára kerül és lakásába barátja költözik be. De Csontos Szigfridet sem kell félteni: dolgozni fog!

Azt azonban az irodalom egyik jeles képviselője sem sejti, hogy mindkettejük élete hamarosan nem várt fordulatot vesz.

A folytatásban Mák István emlékezik vissza a párizsi Family Hotelben töltött napjaira, ahová ismételten visszatért mint a "Krajcáros Igazság" tudósítója. Most sem veti fel a pénz, és egy hosszas koplalást követő estén éppen az erkélyén gondolkodik, amikor megismerkedik a szomszédos erkélyen álló szőke fiatalemberrel és összebarátkoznak. A szomszéd gróf Berezina néven mutatkozik be, de rögtön elárulja, hogy valójában VII. Emánuel, Cirillország trónjának várományosa. Cirillország jelenlegi uralkodója VI. Iván, ezért Emánuel addig nem foglalhatja el a trónt, míg meg nem dönti az ócirillek és VI. Iván hatalmát. Ehhez pénzre van szüksége, így kapóra jön egy cirkusz ajánlata. Már csak a részleteket kell megtárgyalni az igazgatóval.

Mák István egyszer csak az Orient expresszen találja magát, úton a balkáni Cirillország felé VII. Emánuel megbízásából.

A VII. Emánuel és kora a címszereplő és Mák István életének újabb állomásait meséli el. Pontosabban ismét az egykori lírai költő mesél, aki visszatért Párizsba a Family Hotelbe, ahol most az egykori cirill király, VI. Iván tölti napjait a szomszéd szobában.

Az új uralkodó nem feledkezett meg egykori szomszédjáról, akit a cirill Tudományos Akadémia tagjává választanak és megbízást kap levélben barátjától, hogy három hónap alatt írja meg az uralkodó és korának történetét. Így Mák István ismét felszáll az Orient expresszre, de előtte megbízza az előző történetből megismert egykori cirill szakértő barátját, Ivanicsot, hogy tartsa szemmel VI. Ivánt és a Dourynét.

A Family Hotel és a VII. Emánuel és kora Kiskirályok címmel egy kötetben is megjelent, és úgy is nyugodtan olvasható, de nem érdemes kihagyni Mák István budapesti kalandjait sem.

Ha kedvencet kellene választanom, a keserédes Az utolsó bohém mellett tenném le a voksomat, mert bár a Kiskirályok is zseniális, de ebben a történetben Heltai Jenő bemutatja a korabeli irodalmárok mindennapjait. Ezt az életformát pedig az író is nagyon jól ismerte, így volt honnan ihletet merítenie. Igazi időutazás a századforduló bohém világába.
Szerettem Mák Istvánt is, de Csontos Szigfridet jobban. Annyi optimizmus szorult belé, hogy még nekünk, olvasóknak is jut belőle. Amikor az utcára került, először kétségbe esett, de aztán eszébe jutott, mit tesznek ilyen helyzetben az irodalmárok és már meg is oldódott a probléma. De szót érdemel az önzetlensége is, ami egy nagyszerű tulajdonság.

A Kiskirályok sem hagyják unatkozni az Olvasót és amikor nem is sejtenénk, egy váratlan húzással alaposan meglepik Mák Istvánt és bennünket is.

Ey szó, mint száz: Heltai Jenő három kisregénye garancia az önfeledt szórakozásra, és a sorok között megbújó örök igazságok olvasásakor megállapíthatjuk, hogy bár egy évszázaddal ezelőtt íródtak, de az emberek mit sem változtak. Minden szereplő alteregója megtalálható ma is.

- (...) Gondoskodni fogok rólad, de nem azért, mert öccse vagy ama Panninak, akit egyáltalában nem szeretek, hanem azért, mert talán lesz belőled valami. És egyetlenegy alkalmat sem szabad elmulasztanunk, hogy embertársaink hálátlanságát biztosítsuk magunknak.

Mák István pedig A masamódban újra felbukkan.

Emlékszik még más is az Unikornis erre a sorozatára? Annak idején valamelyik tévés vetélkedőben vagy a teljes sorozatot vagy több kötetét lehetett megnyerni, és emlékszem, mennyire tetszett. És közülük mára hány tűnt el a feledés homályában.

Heltai Jenő: Három kisregény
Az utolsó bohém - Family Hotel - VII. Olivér és kora
A magyar próza klasszikusai sorozat - 25. kötet
269 oldal
Unikornis Kiadó, 1995
Eredeti ár: 790 Ft

Babits Mihály: Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
        Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
        s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
        Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
        aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
        oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
        s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
        életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
        lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
        nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
        segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
        hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
        magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
        Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
        hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
        ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
        mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
        és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
        zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
        kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
        kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
        hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
        Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
        kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
        a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
        csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
        okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
        még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
        olyan nagy dolog a halál.

Tóth Árpád: Februárius

Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.

Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!

Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember...