• Főoldal
  • A blogról
  • Enneagram 4 típusok
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Könyvörömök
Néhány napja ismét megerősödött az Anna Gavalda iránti rajongásom. A Billie-ről bár vegyes véleményeket olvastam, de biztos voltam benne, hogy egyszer sorra kerítem, mert már maga az írónő ajánlása is felkeltette a figyelmem, ugyanis a rejtőzködőknek ajánlja ezt a könyvét.

A kisregény valójában Billie és Franck története, akik éppen egy hasadék vagy fene tudja, micsoda mélyén fekszenek. De hogy hogy kerültek oda, arra csak később kapunk választ.

A narrátorunk, Billie egy mélyről jött lány, aki barátságot kötött a szintén megvetett és lenézett fiúval, Franckkal.
Billie-t gyerekkorában elhagyta az anyja, belépett az életébe egy őt sosem szerető mostohaanya és mostohatestvérei születtek. Csakhogy a család olyan nyomorban él, hogy az már jóval a bányász béka feneke alatt van. Olykor egy-egy pofon is elcsattan, de nem olyan vészes, hogy mindez bárkinek is feltűnjön. Billie egyszerűen kucsmagombásiaknak nevezi magukat, ezt a lehúzó, az egyik tanára által Franciaország negyedik világának nevezett környezetet, ahonnan nincs kiút, a gyerekekre is a szülők sorsa vár: az alkoholizmus, a munkanélküliség, a nyomor és egy rakás gyerek, akik visonganak és akiket fel kellene rendesen nevelni.

Franck élete sem fenékig tejfel: az apja folyamatosan összeesküvés-elméleteket lát mindenhol, az anyja már ebbe betegedett bele, a fiú pedig homoszexuális, amelyet persze titkolnia kell a szülei előtt.

Ez a két sérült lélek talál egymásra egy kilencedikes tanórának köszönhetően, amikor a tanárnőjük egy közös jelenet előadását adja fel nekik. A közös felkészülés közelebb hozza őket, életre szóló barátságot kötnek és Billie egy új oldalát is felfedezi.

Az életemnek egy olyan pillanatát idézte fel, amikor könnyedén, kívülről tanultam meg olyan érzelmeket, amelyek szépek voltak, és elhitették velem, hogy van bennem erő a folytatáshoz.

De a későbbiekben másként alakul a sorsuk: Franck továbbtanulhat, Billie viszont hanyagolja az iskolát és - ne szépítsünk rajta - kurva módon kezd élni, vagy inkább kucsmagombásian.


Mindketten sérültek, hiszen a szeretethiányos Billie az alkalmi szexben talál némi vigasztalást, míg Francknak folyamatosan fenn kell tartania a látszatot és az apjának kell megfelelnie, olyan életet kell választania, amire az apja rábólint. De van-e kiút egy-egy ilyen helyzetből?

Anna Gavalda Billie bőrébe bújva a tőle megszokottan őszintén, nyersen, kertelés nélkül, szókimondóan szembesít ennek a két fiatalnak a mindennapi küzdelmeivel, gondjaival, nyomorával, amelybe olykor egy kis humort is csempész.
Imádtam a közös felkészülés részleteit és a csacsis túrázást, és egy új szóval is gazdagodtam: élvezetölő.

Billie és Franck történetében sokan magunkra ismerhetünk, akik küzdünk az uniformizálódás, a folyton másoknak való megfelelés és a mások megbélyegzése ellen. Mert hiába élünk egy olyan világban, amelynek az egyik jelszava az önmegvalósítás, ha mindig van valami és/vagy valaki, aki nem enged ennek utat törni.

Billie arra született, hogy szép dolgokat hozzon létre, pedig olyan sokan törték magukat, hogy bebizonyítsák, nincs hozzá joga.
    Nem bánok semmit, és soha nem is fogok semmit megbánni az életben, mert már egy jó nagy szeletét elvették tőlem. Ráadásul egy olyan szeletét, aminek állítólag szépnek kellett volna lennie. 

Szerencsére van egy Anna Gavalda, aki ebben a könyvében erre ad gyógyírt. Hozzá hasonlóan én is hiszek abban, hogy minden rosszból van kiút, csak meg kell találni a saját Franckunkat, aki segít megtalálni a kivezető utat. Aki az után sem engedi el a kezünket, hogy kikászálódtunk a gödörből, és ha újra belepottyannánk, újra a segítségükre siet és kirángat belőle, aki nem téveszt szem elől. Ha pedig még nem sikerült megtalálnunk, legalább ebben a kisregényben mindig a közelben lesz. Vagy a legegyszerűbb, ha önmagunk Franckjai leszünk.

A világ feneketlen pöcegödör, ahol esetlen családok csúsznak-másznak és tekeregnek iszaphegyeken; de van egy szent és fenséges dolog, ami nincs meg nekik, és amit nem vesznek el tőlünk soha: a bátorság, Billie. Az ahhoz való bátorság, hogy felülkerekedjünk rajtuk, és mindörökre elfelejtsük őket. Úgyhogy azonnal hagyd abba a nyavalygást, vagy itt hagylak (...).


Anna Gavalda: Billie
Eredeti cím: Billie
Fordította: Tótfalusi Ágnes
224 oldal
Magvető Kiadó, 2015
3290 Ft
Almudena Grandes regénye legalább másfél éve várakozott a polcomon, pedig egyáltalán nem ijesztett meg sem a több mint egykilónyi tömege, sem a 23 és fél centis magassága. Mert tudom, van, aki már a látványától megretten, de számomra ez csak egy apróság volt, ezért úgy döntöttem, hogy decemberben a despacito lesz a jelszavam, és nem érdekel, meddig tart, végre elolvasom a Megdermedt szívet.

A regény cselekménye két szálon fut: az első a jelenben halad, és a narrátorunk, Álvaro, akit az apja, Julio Carrión temetésén ismerünk meg 2005 márciusában.
A másik szál a múltbeli eseményeket meséli el harmadik személyben, és ez a rafinált történetvezetés teszi lehetővé, hogy a regény egy pillanatig se legyen unalmas.

Álvaro az elhunyt Julio Carrión negyedik gyermeke (két bátyja, egy nővére és egy húga van), aki minden értelemben kilóg testvérei közül. Míg két bátyja apjukkal a családi vállalatnál dolgozik, ő fizikus lett, egyetemen tanít és kiállítást szervez, és az egyetlen az öt gyerek között, aki apjuk kiköpött mása. Aki nem ismeri őket, nem mondaná meg, hogy ő is a többiek testvére, annyira nem hasonlítanak egymásra.


Álvaro a temetésen is kilóg a sorból, a családjától távolabb áll, amikor a szűkkörű szertartáson megpillant egy ismeretlen nőt, aki csak neki tűnik fel. A temetés után is többször eszébe jut az ismeretlen, majd egy banki értesítésnek köszönhetően megismeri a nőt, Raquel Fernándezt, aki apja befektetéseit kezelte és a szeretője volt. Igen, nekem is szöget ütött a fejembe, hogy Julio Carrión 83 éves volt, Raquel pedig 35...

Az elhunyt apa jelentős örökséget hagyott gyermekeire, és számos titkot a múltjából. A mindig megnyerő, mindenkit elbűvölő Julio Carrión valódi énjét fia csak a halála után ismeri meg. Raquel Fernández pedig sok olyan dolgot tud a Carrión családról, amit eddig Álvaro nem is sejtett.
Álvaro és Raquel egymásba szeret - igen, ez úgy hangzik, mint egy szappanoperában, pedig egyáltalán nem az -, de a múltjukban rejtőző titkok súlya állandóan ott lebeg fölöttük.

Raquel emigráns családból származik, kommunista és republikánus nagyszülei a spanyol polgárháború idején voltak kénytelenek mindent maguk mögött hagyni és Franciaországba emigrálni, ott születtek a gyerekeik és az unokáik, de ők mindvégig megőrizték spanyol identitásukat. A család csak Franco halála után térhetett vissza Madridba, amikor Raquel még kislány volt.

A Franco-diktatúra viszont Julio Carrión számára kifejezetten kedvező volt: ekkor szerezte a vagyonát, mely most a gyermekeire száll.

A már említett múltbeli szálak ezeket az eseményeket beszélik el: megismerjük Raquel dédszüleit, majd nagyszüleit, szüleit és rokonaikat, Julio Carrión szüleit, illetve egy, a visszatérést követően Madridban tett látogatást, amely nem a várt eredménnyel járt Ignacio Fernández (Raquel nagypapája) számára és amelyre Raquel a mai napig emlékszik.

   - Mi történt, nagyapa? - merte végül megkérdezni, amikor már nyoma sem maradt a tölcsérnek a kezében, és a májusi levegő lágy vidámsága meg az emberek az utcán vigasztaló balzsamként hatottak elbizonytalanodott lelkére.
   - Hajaj! Ez egy hosszú mese. Nagyon hosszú és nagyon régi. Nem értenéd és ráadásul... Azt hiszem, nem lenne jó neked, ha tudnád.
   - Miért?
   Nagyapa ránézett, lassan, átható tekintettel, egyenesen a szemébe, az ő nyolcéves kislánylelkének legmélyére, és Raquel úgy sejtette, hogy soha nem fog válaszolni erre a kérdésre, de tévedett.
   - Hát mert.... - Habozott kicsit. - Visszajöttünk Spanyolországba, nem? És az lenne az ésszerű... Ha minden jól megy, te örökre itt fogsz élni. És ha itt akarsz élni, akkor vannak dolgok, amiket jobb nem tudni. Sőt, jobb nem érteni...

Mindez pedig alaposan felkavarja mindkettejük életét, főleg az Álvaróét, aki eddig boldogan élt a feleségével és a kisfiukkal:
    - Senki sem morbid, amíg oka nem lesz rá, hogy az legyen - szakított most félbe ő sztentori hangon zengve, mint aki ítéletet hirdet. - Mégis egy dologban igazat adok neked, Álvaro. Mindaz, amit elmeséltél, nagyon-nagyon furcsa. Nemcsak ez a nő, hanem minden, ami a temetésen történt, a levél, a látogatás a bankban... Nem tudom, hogy fejezzem ki, de... nem illik hozzád. Nem összeegyeztethető azzal, ami te vagy, ami az életed, nem is tudom, nagyon furcsa, és veled nem szoktak furcsa dolgok történni. Nem igaz? Te vagy az az ember, akivel soha nem történik semmi, kivéve a többé-kevésbé betervezett dolgokat, az az ember, aki el sem tudja képzelni ezt a lehetőséget, soha nem veszted el a fejed, már sokszor beszélgettünk erről. Persze világos, hogy bizonyos eseményeket nem mi választunk (...), de ennyi véletlen egyszerre... és te a kellős közepében... Különös, de ez a történet nem lepne meg annyira, ha valaki más mesélné, valaki, aki kevésbé megfontolt ember, nem olyan kiegyensúlyozott, mint te, nem olyan tiszta gondolkodású, vagy csak ingatagabb. Nem lepődnék meg rajta annyira, ha velem történne, mert kéthetente tele lesz a tököm mindennel, a lakásommal, a feleségemmel, a munkámmal, az egyetemmel, az egész kibaszott életemmel. De hogy veled történjen? Másrészt az is igaz, hogy téged szinte mindenki másnál jobban ismerlek, és ezért hát már mondtam az elején, hogy nem fogom tudni megmagyarázni, de... Egyszerűen nem illik hozzád, ha érted, mire gondolok.
   - Igen, igen, értem. Ráadásul igazad van, nem illik hozzám.
   - Mégis megtörtént veled. 


Az elején nagyon lassan haladtam a regénnyel, pedig már akkor magába szippantott és Álvarót is megkedveltem. Ennek az egyik oka a múltbeli események szálai voltak, ugyanis akkor még nem tudtam, ki kicsoda, így jobban oda kellett figyelni, illetve volt, hogy azt éreztem, milyen sokat haladtam már, majd kiderült, hogy valójában csak három-négy oldalt. De miután befejeztem a Nabokov-elbeszéléseket, így már nem volt más olvasmányom a regény mellett, és onnantól elkaptam a fonalat.


Almudena Grandes fokozatosan adagolja a kirakós darabkáit, és így teszi lehetővé, hogy lépésről-lépésre illeszthessük be őket a nagy képen a helyükre. Bizonyos dolgok már sejthetőek, de ezekről is csak a későbbiekben bizonyosodunk meg, és mindkét szál esetében állandóan jelen van a feszültség. A sok névtől sem kellett megijednem, mert bár az elején készítettem egy mini családfát Álvaróról, a testvéreiről és a szüleikről, de a Fernández családról már nem, ám ezekben a fejezetekben sem éreztem magam elveszettnek, mert előbb-utóbb kiderült, hogy ki kicsoda (rokon, ismerős, harcostárs stb.).

Nagyszerűen felépített és megírt, többgenerációs családregény, melyből nemcsak a polgárháború és a Franco-diktatúra eseményeit, hanem a spanyol emigráns családok életét is megismerjük. A háború és a megtorlás rémtettei mellett a legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy Franco hatalmát mennyire egyszerű lett volna megdönteni, de senki sem sietett Spanyolország segítségére.

Hogyan lehet továbbélni a múltbeli bűnökkel, és ezek a bűnök miként öröklődnek és hatnak az újabb generációkra? Mi történik, ha a szeretett családtagjainkról kiderül, hogy sötét titkokat rejt a múltjuk, hogy nem olyan emberek, amilyennek ismerjük őket? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a Megdermedt szív, amely a maga 911 oldalán (a hátralévő oldalakon az írónő jegyzete olvasható) egy pillanatig sem hagyott unatkozni, egyre inkább magával sodort, megrázott, a gondolataimba férkőzött, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig eszembe fog jutni. Nagyon megéri rászánni az időt - félretenni a párhuzamos olvasmányokat - és elolvasni.
Egy jó tanács az olvasáshoz: érdemes levenni a védőborítót, hogy ne csúszkáljon összevissza és ne zavarjon.

Kár, hogy nálunk a Megdermedt szív után nem jelent meg más az írónőtől, de sebaj, már szétnéztem a spanyol kiadások között.


A vers, amelyet Álvaro idéz, miközben a nagymamája levelét olvassa (olyan ismerős, de nem tudom, honnan):



Miguel Hernández Elégia c. verse Somlyó György fordításában


   A boldogság mindent megér. Nincs olyan munka, erőfeszítés, vétek, gond, veszekedés, még tévedés sem, amivel ne lenne érdemes szembenézni, ha a cél végül a boldogság. Én tudtam ezt, mert alaposan megismertem a szürkeséget a lelki szegénységem idején azokban az években, amikor azt hittem, hogy az életem élet, és hogy az enyém.


Almudena Grandes: Megdermedt szív
Eredeti cím: El corazón helado
Fordította: Cserháti Éva
928 oldal
Scolar Kiadó, 2013
4450 Ft
A regény honlapja
Rainer Maria Rilke: Karácsonykor legcsöndesebb az év
Fordította: Suhai Pál

Karácsonykor legcsöndesebb az év,
a szívverésnek is hallani hangját,
mint órákét, az estidőt ha mondják:
karácsonykor legcsöndesebb az év.

Kerekre nyílik gyermekek szeme,
nézésüktől a dolgok nagyra nőnek,
anyai vágya támad most a nőnek
s kerekre nyílik gyermekek szeme.

Menned kell mostan messzi földre már,
érintetlen karácsonyéjbe látni,
városlakó, csak erre vagy kiváncsi,
így kell menned a messzi földre már.

Ott nagy egek borulnak majd föléd,
távolból fénylő erdőkön nyugodnak.
Cipőd alatt az utak is bolyongnak
és nagy egek borulnak majd föléd.

S a nagy egekben, fönt, egy csillag áll,
fénye kibomlik és az éjszakából,
akár egy hullám, közelít a távol
s a nagy egekben, fönt, egy csillag áll.





Szabó Lőrinc: [Karácsonyest, nyugalmas este…]

Karácsonyest, nyugalmas este,
szemünk a friss havon mereng;
és lelkünk bánattal övezve
ki tudja merre, merre leng?

            – A szél kint a havat kavarja
               és trombitálva jár a tél;
               a lelkünk félve gondol arra,

ki tőlünk most oly messze él…
Karácsonyest. – Egy drága könnyben
óh mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:

          – elcsöndesül az ég haragja,
             csillag ragyog, elült a szél
             és lelkünk áldva gondol arra,
             ki nemsokára visszatér…

(1917 karácsonyán)


Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak. 


Versek:
Rainer Maria Rilke - Babelmatrix
Szabó Lőrinc összes versei
A karácsonyi novellák olvasása után is rövidebb olvasmányra vágytam, ezért választottam Vladimir Nabokov összegyűjtött elbeszéléseinek első részét, az Egy naplemente részleteit.
A kötet 37 elbeszélést tartalmaz (a maradék 31 a második kötetben - Első szerelem - jelent meg), amelyeket Nabokov az 1920-as és 1930-as években már emigránsként, oroszul vetett papírra, majd később a fiával, Dmitrivel fordított angolra. A magyar kiadás is utóbbiak alapján készült.

Az elbeszélések között több is akad, melynek emigránsok a szereplői, de találunk köztük írót, sárkányt, manót, egyszerű hétköznapi embereket, gyerekeket is, a témájuk szerint - többek között - mesét, bűnügyit és fantasztikusat (szép magyar szóval fantasyt) is. Némelyekben pedig felbukkannak az író kedvencei: a pillangók és a sakk is.
Természetesen nem írok mind a 37 elbeszélésről, csupán néhányat emelnék ki.

Már az első történet, Az erdei manó elvarázsolt, olyan nagyon nabokovos volt. Az íróhoz bekopog az erdei manó, aki elmeséli, hogy kénytelen volt ő is elmenekülni Oroszországból, ő is emigráns lett. Nosztalgikus és gyönyörű.

   "Olyan rémisztőek az utcák. Így hát beugrottam. Beugrottam hozzád. Megismersz? Napokon át hancúroztunk, kurjongattunk egymásnak hajdanán. Az óhazában. Csak nem felejtetted el?"
   A hangja jóformán megvakított. Káprázott a szemem, szédültem - emlékeztem arra a boldogságra, arra a visszhangzó, végtelen, visszahozhatatlan boldogságra...



Amikor kiderült, hogy La Veneziana c. elbeszélés középpontjában egy festmény áll, rögtön tudtam, hogy ez csakis jó lehet.
    A festmény valóban nagyon szép volt. Luciani félprofilban, meleg, fekete háttér előtt festette meg a velencei szépséget.  A rózsás árnyalatú ruha kiemelte a szembetűnő, sötét nyakat, a fül alatti kis, finom ráncokat; bal válláról éppen lecsúszni készült a cseresznyepiros kabátkát szegélyező szürke hiúzszőrme. Jobb kezének hosszú, párba rendezett ujjai megigazították a lecsúszó szőrmét, de a mozdulat megállt; mogyorószín, egyenletesen sötét szeme mereven, bágyadtan tekintet alá a vászonról. Bal keze, fehér patyolatfodrokkal a csukló körül, egy kosárka sárga gyümölcsöt tartott; koronaszerű, keskeny fejdísze ragyogott a sötétbarna hajban. Balján a fekete hátteret megbontotta a széles, jobbra nyíló rés, amely megmutatta az alkonyi eget és a felhős este kékeszöld sávját.

Sebastiano del Piombo: Dorotea - La Veneziana


A történet helyszíne egy kastély, amelynek tulajdonosa az Ezredes, aki vendégül látja a McGregor házaspárt (az idős műgyűjtő férjet és fiatal feleségét), éppen hazalátogatott a fia, Frank és magával hozta Simpsont, egyetemi barátját is.
De miért olyan fontos a festmény? La Veneziana ugyanis meglehetősen hasonlít Maureen McGregorra, és ha egy, a fentebb említett társaságban egy ilyen nő is megjelenik, az bizony felkavarja az állóvizet. Csattanós történet, amelyből az itáliai festészetről is megtudhatunk néhány újdonságot.



Az egyik kedvencem a Dajkamese lett, melynek főszereplője Erwin, minden áldott nap munkába menet és jövet gyűjti a háreme tagjait. Persze csak képzeletben, mivel Erwin csupán egyszer szólított meg egy nőt, aki ráripakodott. De Erwin képzeletében bármely neki tetsző nő bekerül a gyűjteményébe.
Egy szombat este - felcsendül a Faustból a Virágária (így már sejthető, mi történik hősünkkel) - a kávézóban a fiatalember mellé leül egy Madame Monde néven bemutatkozó idősebb nő. Madame Monde valójában a megtestesült gonosz, aki mindent tud Erwin álmairól, és felajánlja neki, hogy a képzelgései valóra válnak. Ennek csak egyetlen feltétele van: mindenképpen páratlan számú nőt kell választania.

   - Rögtön megtetszettél nekem. Ez a félénkség, ugyanekkor ez a merész, arcátlan képzelet. Arra az ártatlan, ám temérdek tehetséggel megáldott ifjú szerzetesre emlékeztetsz, akit még Toscanában ismertem. Ez az utolsó éjszakám. Nőnek lenni sajátos állapot, de idősödő nőnek lenni maga a pokol, ha megbocsátod nekem e kifejezést. Azonfelül a napokban elkövettem egy apró csínyt - hamarosan az összes újságban erről olvashatsz -, úgyhogy jobb lesz minél hamarabb kiszállnom ebből az életből. 

Másnap Erwin el is kezdi összeválogatni a szóba jöhető nőket. Ezen a részen jókat mosolyogtam, ugyanis Erwin számolja, hánynál tart, és amikor megjegyzi, hogy: csak ennyi, eszembe jutott, hogy eddig senki sem állt vele szóba, most pedig milyen telhetetlen lett. Erwint nem kedveltem meg, de a történet vége felé volt egy sejtésem, amely beigazolódott.



Hasonló témájú a másik kedvencem, a Rámenős fickó is, aki éppen Erwin ellentéte. Kosztya az a tipikusan idegesítő alak, aki minden neki tetsző nőnél próbálkozik, és természetesen el akarja csábítani őket - a lehető legkisebb anyagi ráfordítás mellett. De az összeget csak a hódítást követően veszi számba. Egyébként nős, viszont a felesége túlságosan egyszerű, ő pedig szereti az izgalmakat. Éppen a vonaton utazik, amikor kiszemeli következő áldozatát.

   Becsukja az ablakot, megfordul, és kellemes meglepetéssel veszi észre, hogy bűvölő mesterkedése közben a fülke megtelt: három férfi ül bent, újságot olvasva, a távolabbi sarokban pedig egy púderes arcú kis barna. Zselatinszerűen áttetsző kabátot visel, mely talán ellenáll az esőnek, de nem egy férfitekintetnek. Illedelmes humor és korrekt szemlegeltetés - ez a jelszavunk. 
A fickó valóban idegesítő és rámenős, de a novella zseniális.



A Viszontlátás két fivér története, akik tíz év után ismét találkoznak. Mindketten orosz emigránsok, Lev Berlinben él, és üzenetet kap fivérétől, Szerafimtől, hogy aznap este meglátogatja. Lev éppen a pravoszláv karácsonyt készült megünnepelni két házaspárral, és minden pénzét egy kiselejtezett karácsonyfára költötte, ráadásul így kénytelen az ünneplést lemondani.

   Képzeletben megformálta Szerafim alakját, húsos, lottyadt vállát, roppant sárcipőjét, elképzelte a tócsákat a dácsájuk előtt húzódó kertben, a szüleik halálát, a forradalom kezdetét... Valójában soha nem álltak közel egymáshoz, még az iskolában sem, ahol mindkettejüknek megvolt a maga baráti köre, és a tanáraik is mások voltak... (...) Egy nap, amikor a folyóban úszkált, Szerafim majdnem megfulladt... Ezek voltak Lev legélénkebb emlékei Szerafimról, és tudja az ég, ez nem volt valami sok. Gyakran hisszük azt, hogy valakire eleven részletességgel emlékszünk, aztán utánagondolunk, és a kép egyszerre kiüresedik, ösztövér és sekély lesz - csalóka homlokzat, az emlékezet koholmánya. Mindamellett Szerafim azért a fivére volt. Nagyon sokat evett. Pedáns volt. Mi még? Egy este, a teázóasztalnál...

Megérkezik Szerafim, de a két testvér egyszerűen nem tud mit kezdeni egymással. Mindketten feszengenek, nem tudnak miről beszélgetni, mintha idegenek lennének egymás számára. Pedig még közösségi média sem létezett akkoriban.



Nabokov történetei olyan sokszínűek, mint a borítón a pillangók, és mindannyiukban ott rejtőzik a Nabokov-varázslat, amellyel a hétköznapi dolgokat képes felmagasztalni, az olvasót pedig a lapokhoz szögezni. Olykor keserédesek, szomorúak, elgondolkodtatóak, izgalmasak, ijesztőek, szürreálisak; áthatja őket az Oroszország utáni honvágy és emlékezés, szépek és egyszerűen csak jó őket olvasni. Érdemes lassan adagolni és kiélvezni a varázslat minden pillanatát, nem csak befalni, mert úgy nem működik, éppen a lényeg vész el.

     Ekkor megéreztem milyen gyöngéd is a világ, milyen mélységesen jóságos minden, ami körülvesz, hogy boldog kötelék kapcsol a teremtett mindenséghez, és rájöttem, hogy az öröm, amit benned kerestem, nemcsak tebenned rejlik, hanem köröttem lélegzik mindenütt, a sebesen suhanó városi surrogásban, egy viccesen megemelkedő szoknya szélében, a szél acélos, mégis gyöngéd zúgásában, az esőtől duzzadó őszi felhőkben. Rájöttem, hogy a világ egyáltalán nem küzdelem, nem véletlen események ragadozószerű sorozata, hanem sziporkázó boldogság, jótékony izgalom, olyan adomány, amelyet nem értékelünk.
                                                                                 Jótett

Aki még csak szeretne megismerkedni Nabokov munkásságával, de eddig nem tudta, melyik művével kezdje, bátran vegye a kezébe ezt a kötetet, mert biztosan megtalálja a kedvencét a történetek között, és remélem, sikerül felfedeznie a bennük rejlő szépséget. Aki pedig már eddig is szerette az írót, annak igazán kihagyhatatlan ez a kötete is.
Végül, de nem utolsósorban dicséret illeti a fordítókat is a nagyszerű munkájukért.

Érdekesség: a lentebb linkelt Wikipedia-szócikkben olvastam, hogy A múzeumban c. novella ihlette az Éjszaka a múzeumban filmeket is.

Azt gondolom, ebben rejlik az írói alkotás értelme: úgy ábrázolni a hétköznapi tárgyakat, ahogyan majdani korok kedves tükreiben meg fognak jelenni; megtalálni a bennünket körülvevő tárgyakban azt az illatos gyöngédséget, amelyet csak utódaink fognak észlelni és értékelni ama távoli időkben, amikor hétköznapi életünk minden aprósága saját jogán különlegessé és ünnepélyessé válik, majd akkor, amikor valakinek elég lesz fölvennie a legközönségesebb mai zakót, és máris kicsípte magát egy elegáns maszkabálra.
                                                                Berlini útmutató - 2. A VILLAMOS


Vladimir Nabokov: Egy naplemente részletei - Összegyűjtött elbeszélések I. 
Eredeti cím: Collected Stories
Fordította: Barkóczi András, Bratka László, Gy. Horváth László, Hetényi Zsuzsa, Márton Róza Krisztina, Pap Vera-Ágnes, Réz Ádám, Soproni András
520 oldal
Európa Kiadó, 2014
3690 Ft
A novellák listája - angolul - megtalálható itt (ez a kötet a Zenével zárul), ahonnan a bejegyzésben szereplő képet is hoztam.
Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja

Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.




Vers: Szabó T. Anna honlapja
Idén még nem olvastam orosz szerzőtől, és bevallom, Tolsztojhoz most nem volt kedvem, viszont eszembe jutott, mióta készülök elolvasni Gogoltól A revizort. Majd felrémlett egy régi délután, amikor egy ismerősömmel együtt mentem haza az iskolából - ő akkor volt nyolcadikos, én hatodikos -, és megemlítette, hogy vették ezt a drámát és milyen jó. Mi sem általános, sem középiskolában nem kerítettük sorra, úgyhogy most már ideje volt pótolni.

A cím alatt szereplő Komédia öt felvonásban már sokat elárul, és elég elolvasni a mottót - Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! Közmondás -, hogy megállapítsuk: a következő öt felvonás alatt garantáltan nem fogunk unatkozni. Gogol a színészekhez intézett utasításai után pedig ebben biztosak lehetünk.

Egy orosz kisvárosban a polgármester magához kéreti a város vezető személyeit (a járásbírót (AFj.), az orvost, a tanfelügyelőt (LL) és a közjótékonysági intézmények főgondnokát (AF)), akikkel igen kellemetlen hírt kell közölnie:
POLGÁRMESTER    Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.
AMMOSZ FJODOROVICS    Micsoda? Revizor?
ARTYEMIJ FILIPPOVICS    Micsoda? Revizor?
POLGÁRMESTER    Revizor - Pétervárról. Inkognitóban, titkos utasítással.
AMMOSZ FJODOROVICS    Ne mondja!
ARTYEMIJ FILIPPOVICS    Még csak ez hiányzott!
LUKA LUKICS    Úristen... És méghozzá titkos utasítással!
POLGÁRMESTER    Mintha megéreztem volna! Egész éjjel két nagy ronda patkánnyal álmodtam - bizony isten. Ilyeneket még sohasem láttam. Feketék voltak, és ekkorák, ni! Nekem jöttek, körülszaglásztak, aztán elódalogtak! De felolvasom a levelet, amit Andrej Ivanovics Csmihovtól kaptam - maga jól ismeri, Artyemij Filippovics... Azt írja: "Kedves barátom, komám és jótevőm... (Magában mormog, és gyorsan átfut szemével néhány sort) ... tudatni veled..." Aha, itt van! "Többek közt sietek tudatni veled, hogy egy hivatalnok érkezik ide titkos utasítással, aki most megvizsgálja az egész kormányzóságot, de főleg a mi járásunkat! (Sokatmondóan felemeli ujját) Ezt a legmegbízhatóbb forrásból tudom! Az illető titkolja kilétét, inkognitóban utazik. Éppen azért, mivel tudom, hogy teneked is - mint bárki emberfiának - megvannak a magad apró-cseprő bűnei: elvégre te sem estél a fejed lágyára, hogy elszalaszd, ami öledbe pottyan..." (Megáll az olvasásban, és fölnéz) Jól van, magunk között vagyunk... "Azt tanácsolom hát, barátom, tedd meg a szükséges óvintézkedéseket, mert minden percben hozzátok érkezhet - ha ugyan már ott nincs valahol inkognitóban! Ami engem illet, tegnap..." Na, itt már családi ügyek következnek... "Néném, Anna Kirillovna megérkezett élete párjával... Ivan Kirillovics kegyetlenül elhízott, és folyton hegedül..." satöbbi, satöbbi... Nos, uraim, most már tudják, hányadán állunk.
AMMOSZ FJODOROVICS    Rendkívüli helyzet, egész rendkívüli! Emögött valami lappang, uraim!
LUKA LUKICS    De hát mi ez, Anton Antonovics? Miért jön hozzánk revizor?
POLGÁRMESTER    Miért? A sors keze! (Sóhajt) Eddigelé - hála az Úr szent nevének - más városokat sújtott; most ránk került a sor.
AMMOSZ FJODOROVICS    Nem, Anton Antonovics! Véleményem szerint ennek sokkal mélyebb oka van: politikai oka! Arról van szó, igenis - arról van szó, hogy Oroszország háborúra készül, s a minisztérium - mint látható - kiküld egy hivatalnokot, mert meg akarja tudni, nincsenek-e itt hazaárulók.
POLGÁRMESTER    Ugyan, mi jut eszébe? De nagyon tud mindent. Hazaárulók egy járási székhelyen? Holmi határváros vagyunk tán? Három évig vágtathat, aki innen el akar jutni a határig.

Az ijedelem oka egyszerű: a kisvárosban nem ismeretlen a korrupció, a hatalmi fölény kihasználása, de akad köztük olyan is, aki nem veti meg a pálinkát. Mit lehet most tenni? Résen kell lenni, mindenhol ügyelni kell a tökéletes látszatra, és ha feltűnik az inkognitóba bújt revizor, egy kis kenőpénzzel bizonyára minden megoldható.
Az urak tanácskozása közepette megérkezik két földbirtokos, Bobcsinszkij és Dobcsinszkij, akik a vendéglőben felismerték az álruhás revizort egy fiatalember, Hlesztakov személyében.
A polgármester sem tétlenkedik, a két hírhozóval felkeresi a revizort, aki ugyancsak megéri a pénzét.

Hlesztakov szereti a kényelmet, szeret jól élni, csakhogy a pénz hamar kifolyik a kezéből, így neki is kapóra jön a polgármester megérkezése, aki egy kis kölcsön átadása után, a kényelmetlen vendéglői szoba helyett meghívja magához. A meghívásnak a polgármester kacér felesége, Anna Andrejevna és fiatal lánya, Marja Antonovna is megörül, a meghívottról már nem is beszélve.

A vígjáték középpontjában egy hatalmas félreértés áll, amelyről egyedül Hlesztakov és a szolgája, a sunyi Oszip tud, és mindezt a maguk hasznára fordítják. Közben pedig elénk tárul a kisvárosiak gyarlósága, hízelgése, amelyet a pozíciójuk védelmében bevetnek.

HLESZTAKOV    Csak semmi formaság! Üljenek le, kérem.
A polgármester s utána a többiek is leülnek
Nem szeretem a ceremóniákat. Magam is kerülök minden külsőséget, minden feltűnést. Hiába: az ember mégsem tud elbújni. Alig lépek ki az utcára, máris hallom: "Ni, ott jön Ivan Alekszandrovics!" A múltkor meg pláne, főparancsnoknak néztek... Ugrálnak elő az őrök: "Fegyverbe!" - Mondja aztán az egyik tiszt, aki jó barátom: "Istenuccse, pajtás, azt hittük, a hadsereg-főparancsnok érkezett meg."
ANNA ANDREJEVNA    Ne beszéljen!
HLESZTAKOV    Igen, általában mindenütt ismernek. A csinosabb színésznőkkel mind jóban vagyok - magam is írtam nekik néhány kis darabot... Írókkal sokat járok össze. Puskin a legjobb barátom. Ha találkozunk, mindig megkérdem: "Egykomám, Puskin, hogy vagy?" - "Köszönöm - azt mondja -, vagyogatok, előfordulok!" Ilyen eredeti pofa.
ANNA ANDREJEVNA    Szóval ön is ír? Milyen nagyszerű dolog lehet írni! A lapokba is dolgozik? Nemde?
HLESZTAKOV    Hogyne, a lapokba is. Néhány ismertebb darabom: a Figaro házassága, az Ördög Róbert, a Norma satöbbi, satöbbi - a címekre már nem emlékszem. Ezeket csak úgy mellékesen írtam. Hiába tiltakoztam, az igazgatók folyton a fülemet rágták: "Írj már nekünk valamit." - "Egye fene - gondoltam -, írok!" Egy este megvoltam vele. Mindenkinek tátva maradt a szája. Csodálatos könnyen költök. Mindazt, ami báró Brambeusz álnéven megjelent, meg a Fregatt Nagyezsdá-t, a Moszkvai Telegráf-ot... mindezt én írtam.
ANNA ANDREJEVNA    Ne beszéljen! Ön... Ön báró Brambeusz?
HLESZTAKOV    Természetesen. Én szoktam helyrepofozni a cikkeit mindenkinek. Szmirgyin ezért negyvenezret fizet nekem.
ANNA ANDREJEVNA    Á, szóval ön írta a Jurij Miloszlavszkij-t?
HLESZTAKOV    Én hát.
ANNA ANDREJEVNA    Rögtön kitaláltam.
MARJA ANTONOVNA    De anyuska, hisz a címlapon az van: "Írta Zagoszkin."
ANNA ANDREJEVNA    Na, tessék! Tudtam, hogy bele fogsz kotyogni!
HLESZTAKOV    De hisz igaza van: azt Zagoszkin írta. Csakhogy van egy másik Jurij Miloszlavszkij - azt én írtam.
ANNA ANDREJEVNA    Biztos, hogy én az önét olvastam! Milyen gyönyörű!
HLESZTAKOV    Bevallom, az irodalom olyan nekem, mint másnak a levegő. Szalonom a legelső. Ivan Alekszandrovics házát egész Pétervár ismeri. (A társasághoz fordulva) Legyen szerencsém, uraim, ha egyszer Pétervárra jönnek. Bálokat is szoktam adni.

A revizor egy zseniálisan felépített vígjáték, amelynek cselekményéről nem mondható el, ami az orosz drámákról általában, miszerint nem történik benne semmi és egyszerűen unalmas. Nem, A revizorban minden percben történik valami, a szereplők jönnek-mennek, és főleg Hlesztakovnak hízelegnek.
Pörgős, humoros, és a mondanivalója máig is érvényes. Gogol alakjai ma is köztünk élnek. Gyarlók, korruptak, megvezethetőek, utóbbi miatt ostobák is, és félnek, hogy a bűneik napvilágra kerülnek, így ennek elkerülése végett bármire képesek, ami egy pénzszűkében álló számára mindig kapóra jön.

Örülök, hogy egy újabb hiányosságomat sikerült pótolnom, mert bár egy komédiáról van szó, érdemes a sorok mögé látni.
POLGÁRMESTER 
(...) Emberek! Emberek! Ide nézzen az egész világ! Az egész kereszténység! Kiröhögnek - de ez még semmi! (...) Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a nevetéstől - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök! 


Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
Eredeti cím: Ревизор
Fordította: Mészöly Dezső és Mészöly Pál
A dráma a MEK-ben
A drámát az Európa Diákkönyvtár 1999-es kiadásában olvastam, amely 202 oldalas, és a vígjáték mellett A köpönyeg és Az orr c. elbeszéléseket is tartalmazza.
Szabó T. Anna: Saját szívvel

Öntsünk szappant, öntsünk gyertyát,
kössünk csuhét, fonjunk szalmát,
varrjunk apró bársonypárnát,
tegyünk bele levendulát!

Látod, én is angyal vagyok:
meglepetést tartogatok!
Saját kézzel készítem,
beleteszem a szívem.

Dióbogárka, papírpohárka,
gyöngy-nyaklánc, tálka, festett madárka,
gyurmavirágcsokor és rongybaba,
párnahuzatból lámpabura,

habzsák, babzsák, filc-szívecske,
mécsestartó telefestve,
plusz egy díszes képkeret –
beleteszem képemet!





Vers: Szabó T. Anna honlapja
Ebbe a bejegyzésbe én is beletettem a saját szíveimet, mostanában úgyis mindenféle karácsonyi dekorációt "alkottam".
Egy újabb hiányosságom pótoltam Sütő András - talán nem tévedek, ha azt mondom - legismertebb drámájával.
Már hetek óta terveztem, hogy idén tényleg elolvasom az Advent a Hargitánt, és amikor végre esni kezdett a hó, úgy gondoltam, ennél jobban nem is időzíthetném.

Bevallom, semmit sem tudtam a dráma cselekményéről, csupán arra emlékeztem, hogy karácsonykor valamelyik közszolgálati csatorna műsorára szokta tűzni a Sinkovits Imre (Bódi), Agárdy Gábor (Dániel) és Kubik Anna (Réka) főszereplésével készült színházi felvételt, amelyet még szintén nem láttam.

Karácsonyeste Bódi Vencel és Zetelaki Dániel ballag a hóban előbbi háza felé, és utóbbi feltámadásáról vitatkoznak. Dániel - elmondása szerint - harmadnapra támadt fel a koporsóban, míg Bódi szerint már másnap. Majd Dániel szóba hozza a jégmadárrá vált Réka esetét, aki nem a Stég Antal vállára vagy fejére szállt, hanem mellette sétált a hóban, és kiderül, hogy a két fiatal Bódi házába ment be.

Dániel ezt fel is rója Bódinak, ugyanis Gábor - előbbi fia -, Réka gyermekkori szerelme, aki egyszer már öngyilkos akart lenni a lány hűtlensége miatt.

Bódi hazaér, és szokásához híven lámpást gyújt Szenteste, ezúttal a hatodikat. Hat éve már, hogy a lánya, Mária elment egy tengerésszel, akinek a felesége lett, és gyermekük is született. Akkor azonban az apa ellenezte a választását, megütötte Máriát, akivel azóta sem találkoztak.
Bódi minden évben meggyújtja a lámpásokat, és vár. Várja, hogy visszatérjen hozzá a lánya és megismerje az unokáját.

Ezt a csendes emlékezést zavarja meg az ünnepet köszöntő, vidám Réka, utána pedig Gábor érkezése.
De a Nagy Romlás mellett nem lehet hangoskodni, elég egy nevetés vagy más emeltebb hang, a hóförgeteg leomlik és mindent eltemet, ami az útjába kerül.

RÉKA      Adjon Isten sokakat, sok karácsonynapokat, bort, búzát eleget, a pohárnak feneket, hogy ihassunk eleget!
Vencel bácsi! Hát ilyen elképedten kell a kántálót fogadni? Boldog szentestét! Boldog ünnepeket! Eljöttem, Vencel bácsi! Karácsony estéjén bár ne legyen egyedül. Csak néz, csak néz, mintha sose látott volna! Hát én vagyok egészen s újból! Réka vagyok! De nem az, aki legutóbb itt járt azzal a… ki se mondom többet a nevét… azzal a mordályos emberrel. Másik Réka vagyok, nézze! Gyűrű sincs már az ujjamon! Átalugrottam a tűzön, újjászülettem és itt vagyok. Örömhírt hoztam Betlehemből, s a szívemből, Vencel bácsi. Hadd simítsam el a borongós homlokát. Istenem! Akár a Nagy Romlás!
BÓDI       Azt gondoltam, hogy a lányom énekel, Mária.
RÉKA      Hatodik esztendeje, hogy nem jön s nem énekel. Lánya helyett lánya leszek ma este is, Vencel bácsi. És egy személyben az unokája is. Ne szomorkodjék, nagytata. Körhintája leszek és vigasztalója. Örömhírt hoztam, nagytata!
Tölt a poharakba. Isten éltesse, nagytata! Gyermek születék a csillag alatt. Isten éltesse, Vencel bácsi!
BÓDI       Téged is, Réka. Boldog karácsonyt, de ha jól látom rajtad: te nem a betlehemi örömhírt hozod.
RÉKA      Vajon?
BÓDI       A magadét hoztad. A te külön kicsi eged alatt egy külön kis karácsonyt.
RÉKA      Ó, nagytata! Az én betlehemes örömöm bánattal van ma este kirakva! Ha el tudnám én azt mondani magának! Csillagszóró szeretnék lenni mégis. Ha nem hányná-vetné magát bennem a félelem.
BÓDI      Azt már megszokhattad volna.
RÉKA     Mire megbarátkoznék az egyik félelemmel: körülfon a másik.


Bódi (Sinkovits Imre) és Réka (Kubik Anna)



Bódi magukra hagyja a fiatalokat, akik már a lánykérést tervezgetik, amikor Réka bevallja, hogy a házban járt Stég Antallal, ami hideg zuhanyként éri Gábort, és tönkre teszi a már biztosnak vélt boldogságukat.

RÉKA Nincs karácsony! Nincs szenteste! Minden meg van már mérgezve!
(...)
BÓDI Ne mérgezzétek a szentestét!
RÉKA Mérgezzük és tépjük fel a sebeinket! Tépjük fel a sebeinket és hintsük be sóval! Stég Antal! Tengerpart! Jégmadár!

Mindenkinek megvan a maga fájdalma, így sejthető, hogy a sebek feltépése újabbakat okoz.
A drámát az első soroktól áthatja a mágikus realizmus és a baljós előérzet. Egy szerelmi háromszög és egy régi családi veszekedés nem sok jót ígér. Mindezek ellenére az Advent a Hargitán egyszerűen szép.

Szomorú, búskomor, bár néhány boldog pillanat is akad a darabban, misztikus, kicsit meseszerű, és Sütő András annyira szépen ír, annyira magába szippantott a szöveg, hogy észrevétlenül fogytak a lapok.

A szereplők jellemének boncolgatásába nem mennék bele, mert azzal már túl sokat árulnék el a cselekményről. Egyszerűen el kell olvasni, el kell merülni a világában, mely talán bennünk is felszakít egy-egy régi sebet, amik ilyenkor karácsony táján sokkal jobban fájhatnak. Ha pedig nincsenek sebeink, csak hagyni kell, hogy Sütő András szavai elvarázsoljanak.

Az én könyvemben a drámát megelőzi az Egy színdarab forrástájékáról c. írás, amelyben Sütő András, szerkesztői kérésre, a mű helyszínéről oszt meg néhány gondolatot. Bevallom, ezt a néhány oldalt a darab elolvasása után olvastam, de azt hiszem, így volt jó és érthetőbb.

Mostanában hiánypótló időszakomat élem, és biztos vagyok benne, hogy fogok még mást is olvasni a szerzőtől, és ideje jobban megismerkednem az erdélyi irodalommal is.

BÓDI Keressük egymást az élők között, míg élünk, és majd kutatni fognak bennünket a halottaink. Csak legyen elég mécsesünk a várakozáshoz…



Sütő András: Advent a Hargitán
304 oldal (221 - 290. o.)
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
Ebben a kiadásban megtalálható a Vidám sirató egy bolyongó porszemért,  a Babilon falai, az Emlékezés egy bolyongó porszemre és a  Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása c. dráma is.
A Nemzeti Színházban előadott változat - a kötetben nem szerepel a betlehemes ének, hanem a Jégmadár c. verset olvashatjuk teljes hosszában.
Kép: Deszkavízió
Nagyon szeretem Mikszáth műveit, és idén már olvastam az Új Zrínyiászt, de az nem nyerte el annyira a tetszésem (vagy inkább az időzítés volt rossz), így nem is írtam róla.
Viszont A beszélő köntös már régóta várt rám, így ideje volt megismerkednem vele, és nem is okozott csalódást.


Mikszáth Kálmán I. Lipót és Thököly Imre korába, azaz a XVII. századba kalauzol bennünket, amikor a települések török, kuruc vagy labanc uralom alatt álltak. Bármennyire is meglepő, de ez így volt jól. Ugyanis azt a helységet, amelyik megőrizte függetlenségét, mindegyik fosztogatta, hiszen nem volt hatalom, amely megvédje a többiektől. Kecskemét is ezek közé tartozott akkoriban.

A rablóknak is megvolt ám a magukhoz való eszük, és ez alapján döntöttek a következő zsákmányukról, így a kecskemétieknek is választaniuk kellett. Új főbíróra volt szükség, aki véget vet az állandó sarcolásoknak.
Természetesen mindenki egy tudós embert vár erre a posztra, de az ablakon éppen beszóló szabó fia, a fiatal Lestyák Miska nyeri el a tisztséget - amelyben a szerencsének is jelentős szerepe van.

Az ötlete egyszerű: Kecskemétnek legyen egy saját törökje! Amint elfoglalja hivatását, hozzá is kezd tervének megvalósításához: a budai pasa segítségét kéri, hogy egy török kerüljön a városba, cserébe bőséges ajándékokat - köztük hajadonokat is - visz küldöttségével egyetemben. Csakhogy a segítségkérés felemásan sikerül, és a pasától mindössze egy díszes kaftánt kap Lestyák uram.
Hej, nagy a csalódás, hogy magyarázzák ki a felsülésüket a város előtt?

Azt a megrőkönyödést kellett volna látni, Lestyák a bajuszát rágta, a becsületes Porosznoki káromkodott, Kristonnak az orra vére indult meg ijedtében, az öreg Inokainak pedig a mécsese tört el, pityeregni kezdett, míg ellenben Ágoston uram, iszkiri, szedte a sátorfáját, ment egyenesen a szekereikhez, melyek a Dunánál álltak, lefeküdt az egyikbe, betakarózott a bundájával, mert olyan hideg rázta ki, hogy egyenletesen felosztva, kitelt volna belőle száz borzongató nátha.
- Most már akár hazamehetnénk - törte meg a szomorú csöndet Kriston.
- Megvárjuk a szultán határozatát - vélte a főbíró.
Jó öreg uzsonna lehetett, mikor a szultán kajmakámja értük jött a tolmáccsal egyetemben, felvezette őket egy terembe, és átadott nekik egy kaftánt, mondván a tolmács szája által:
- Ezt küldi nektek a felséges padisah. Bizonyára jó hasznát veszitek!
A szenátorok búsan tekintettek a sötétzöld bársony ruhadarabra, mely aranyos zsinórokkal és paszomántokkal volt kihányva, mindenféle szeszélyes figurákban, s mintegy megdöbbenve kérdék egymástól: »Hát csak ennyi?«
Porosznoki uram szóbeli kifejezést is adott elégedetlenségének.
- Egyebet nem üzent őfelsége?
- Egyebet nem üzent - felelte a kajmakán nagy flegmával. - A szultán jó szívvel volt irántatok, de amire szavát adta, azt be kellett váltania. Hiszen magatok kívántátok.
- Nem lehetne-e még egyszer bejutni hozzá?
- Nem lehet.
- Mennydörgettét! Szépen vagyunk! Lesz öröm odahaza.

Többet nem mondanék a cselekményről, hiszen egy rövid történetről van szó. Vagy inkább meséről, mert ahogyan Mikszáth is írja a kisregény/elbeszélés végén, a történelmi háttérbe szőtte a meséjét.
A beszélő köntös megtörtént eseményt tár elénk, melynek nyoma megtalálható a kecskeméti feljegyzések között, amiket Mikszáth is felhasznált.

Bevallom, a cím alapján egy picit másra számítottam, de ahogyan a bevezetőben is írtam, Mikszáth mesélőkedvében ezúttal sem csalódtam, és talán a mai kor olvasóját zavarhatja a régies nyelvezet és a régies szóhasználat (az általam olvasott kiadás végi Jegyzetekben megtalálható a jelentésük), nekem még inkább hitelessé és szebbé tette a történetet. Különösen, amikor ezt olvastam:
(...) a hó is pilinkélt csöndesen (...)

A szereplők esendőek, akadnak köztük okosok és okoskodóak, szépek és csúnyák, egyszóval valódi emberek, akiket az érdekeik vagy az érzelmeik vezérelnek, éppen ezért lehet őket szeretni vagy sem.

Fontos szerepet kap a humor is, már az első oldalakon jókat nevettem Csuda István kuruc hadnagy logikáján, aki úgy döntött, hogy a kecskeméti gvardiánt, Brúnó atyát rabolja el, majd a kecskeméti kiváltó küldöttségen.

Az elbeszélés tényleg olyan, mint egy mese: fordulatos, humoros, szerelmi szál is akad benne és a szereplők olykor cselhez folyamodnak. A végére pedig Mikszáth egy csavart is tartogat, én pedig az utolsó oldalakon nagyon izgultam, és reménykedtem, hogy minden balsejtelmem ellenére jól végződik a mese.


A beszélő köntös szórakoztató, humoros - és rövid - olvasmány, amely tökéletes választás egy-egy téli estére vagy hétvégére. Örülök, hogy egy újabb Mikszáth-történettel lettem gazdagabb.

1968-ban film is készült belőle, többek között Iglódi István, Páger Antal, Kállai Ferenc és Detre Annamária főszereplésével.



Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
112 oldal
Editorg Kiadó, 1993
Megtalálható a MEK-ben is.
Dsida Jenő: December

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

(1925)



Rainer Maria Rilke: Advent
Fordította: Suhai Pál

Tereli már a téli erdőn
hópehely-nyájait a szél,
némely fenyő jövője-sejtőn
áldott, szent fényeket remél;
s egyre figyel. Utak havára
nyújtózik ága – híven él,
szelekben, szemben, nőve várja
dicsőséged, egyetlen éj.



Versek:
Dsida Jenő összes költeménye
Rainer Maria Rilke - Babelmatrix
Az adventi vödör ötletét a Pinteresten találtam, a saját változatom ilyen lett.
Ó, bocsánat, hogy a karácsonyi világítás és a bögrék lemaradtak.
Vasárnap hivatalosan is kezdetét veszi az idei adventi időszak,  ma pedig már az első ablak is kinyílt az adventi naptáron, így most sem maradhat ki az ünnepi hangolódáshoz szükséges olvasnivaló.

Idén végre sort kerítettem Az én karácsonyfámra, amelyben Ady Endre, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Nagy Lajos és Kosztolányi Dezső (ebben a sorrendben) karácsonyi tárgyú novellái kaptak helyet. De az alcím becsapós, ugyanis Ady és Kosztolányi írásai mellé a verseik is bekerültek, de ennek csak örülhetünk.

Ady Endre karácsonyi műveit korábban egy külön kötetben már olvastam, és annak idején írtam is - egy nem éppen magasröptű - bejegyzést róluk, úgyhogy ezekre most nem térnék ki.

Krúdy Gyula hat novellájára azt mondanám: vegyesek. A Téli szelek ugyanis nem egy tipikus karácsonyi történet, mivel ebben az író a téli szünet előtti hazatérését meséli el, amikor könyveivel és két bukással indul haza János bácsival szánon az iskolából, és az úton farkasokkal találkoznak.

A Középkori álmot olvasva bevallom, meglepődtem, ugyanis egy, legalább 16-os, ha nem 18-as karikás történetet ír le. Négy katona kopogtat egy klastrom ajtaján, ahol karácsonyeste már igencsak oldott a hangulat: fogy a rum és apácák is jelen vannak, akik nem éppen imádkozni jöttek. De mielőtt igazán elfajulnának a dolgok, megjelenik Jézus.

A Madame Louise délutánjai egy negyvenöt éves, jómódú, férjezetlen hölgy nem mindennapi szerelmi életét meséli el, aki életében először, most ér rá rácsodálkozni a karácsony előtti hóesésre.

A Jézuska csizmája sem egy szokványos karácsonyi történet, és a kötetben találhatók közül az egyik legszomorúbb.

A Magyar író karácsonya és a Karácsony este rokonok: számos szerző tollából olvastuk már, hogy az adott kor emberei nem becsülik meg az írót, illetve a szegények sorsáról, akiknek a karácsonyuk sem igazi karácsony.


Nagy Lajos címadó novellájában a Jézuskához intézett kívánságait osztja meg velünk humoros formában.


Móricz Zsigmondtól megszokhattuk, hogy realisztikusan, sőt naturalisztikusan ír, és az öt karácsonyi tárgyú novellájában sem hazudtolja meg önmagát.

Nagyon szerettem a Mennyből az angyalt, amelyben egy anyuka az első házasságából született nagyobbik lányával varr, míg a kisebbik főz, a másodikból való fiai pedig labdázni szeretnének menni a térre. A fiúk el is indulnak, hiszen minden gyerekre egy angyal vigyáz, de olykor ez az angyal is lehet figyelmetlen.
    Az anya nevetett:
    - Hadd menjenek le, legalább nem lármáznak - mondta csendesen a lányának.
    - Aztán szaladhatunk utánuk, ha egyszer baleset lesz.
    - Ilyenkor lejön a mennyből az angyal - mondotta az anya -, vigyáz a gyerekekre.
    - Á, az angyalok most a belvárosban bámészkodnak. 

A Karácsonyi ének tipikus Móricz-novella: a főszereplői szegény emberek, akik  karácsonyi énekléssel szeretnének egy kis pénzhez jutni. Komor hangulatú és nagyot ütött.
    Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisztus.
    Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hólé hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni kezdett. Ha nincs meleg az ember szívében, a fagy is kifog rajta.


Bár a Karácsonykor jobban fáj már a címében is sejteti, hogy nem egy vidám történettel lesz dolgunk, mégsem éreztem annyira fájónak, mint a Karácsonyi éneket.

A Karácsonyi ajándék az előbbiekhez képest tündérmese (egy alföldi város polgármestere szeretné különleges ajándékkal meglepni a helyieket), míg az első Móricz-novella, az Egy kislány siet a ködön át, kifejezetten vidám. Azt a bizonyos ködön át siető kislányt, Csibét egy család neveli, és szenteste a két másik lánnyal betlehemezni indul, hogy pénzt gyűjtsenek a lányok édesanyjának.
Csibe álma, hogy színésznő legyen, és ezzel a szerepléssel szeretné felhívni magára a környéken lakó híres színésznő figyelmét.

    Csibe fölnevetett, s vígan kiáltott, mert egy lágymányosi árva kisasszony nem tud szomorkodni, ha tudna, egész életében mást se tehetne, csak csöpögne a gyásztól. 


Móra Ferenc kilenc novellájának többségében fontos szerepet kapott a Jézuska, és nem ajánlom őket egymás után olvasni, ugyanis be kell vallanom, hogy az állandóan felbukkanó édes kicsi Jézus és Jézuskám megszólítások engem már zavartak. Nem az volt volt a bajom, hogy Móra megszólítja a Jézuskát, de hogy minden bekezdésben, az már sok volt.
Több novellájában is a panasznak ad hangot. Annak a panasznak, amely minden karácsonyi prédikációban elhangzik minden évben:

     Mert hasztalan zengünk himnuszt az angyalokkal: a világ még ma sincs megváltva. A krisztusi szeretettel ellenséges hatalmak soha nem vettek nagyobb diadalt az emberiség felett, mint a mi napjainkban. Hazug, hitetlen és szívtelen a társadalom; gazdagság, mely szeretetet nem ismer, szegénység, mely csak gyűlöletet ismer; ez a mi világunk. S ha valaha, ezen az estén kell érezni a mi világunknak a maga hitványságát, s látnia a maga szomorú végzetét. Az ajkakon a vidámság himnusza cseng, de a szívekből akaratlan jajkiáltás szalad föl, kopogtatván az égen, melyen hiába vigyázzuk a betlehemi csillagot: mikor lesz újra eljövendő világnak Messiása? 

A fenyőfa alattban nem feledkezik meg a háborúról sem: a családokról, az emberekről, akik éheznek, és feltesz egy örökérvényű kérdést: Vajon a király hogy tud örülni, miközben milliók szenvednek?

Azonban hogy megmutassam a Móra-novellák pozitív oldalát is, nagyon tetszett a Karácsonyi misztérium 1928-ban, A baba, a Jézuska öltöztetéséről levél, őneki magának és a Szép karácsony szép zöld fája.

Az elsőből kiderül, hogy az égiek is minden karácsonyra betlehemet készítenek, amelyhez az alapanyagokat a földről szerzik be, és a földiek busásan megkérik az árukat. Az égiek élete sem olyan könnyű.

A babából megtudhatjuk, hogy már Móra korában is ijesztő babákkal ajándékozták meg karácsonykor a gyerekeket. Eszembe is jutott az a jelenet az Igazából szerelemből, amikor Emma Thompson megkérdezi Alan Rickmantől, hogy melyik babát ajándékozzák a kis Emilynek, amelyik transzvesztita (elnézést kérek, semmi bajom velük), vagy amelyik egy dominára hasonlít?

     Az ám, ha lehetne ilyeneket találni a mi játékos boltjaink nórimbergai holmijai közt. De nem lehet. Próbálj meg a boltostól fizikai játékot kérni, s az egy vigyorgó szerecsenbabát tesz eléd, mondván, hogy annak nagyon jó fizimiskája van. S ha világosságot derítesz a boltos agyában, akkor eléd tesz egy piros ruhás majmot, aki verklizik. Ez már csak fizika, a Newtonát neki!
    Az ízlésről meg igazán jobb nem beszélni. A játékgyáros abból indul ki, hogy a gyereknek nincs perspektívája, tehát a vasúti bakter lehet 16 centiméter magas, mikor a vasút 8 centiméter. A gyereknek nincs ítélőképessége, tehát a babának a gyomrából nőhet ki a feje, lévén a nyak nagyon nélkülözhető jószág. A gyereknek nincs színérzéke, tehát ami rongy megmarad a ruhásboltokban, még mindig drágán eladható babaszoknyának és huszárdolmánynak.
    Pedig a gyereknek van szeme is, ízlése is, judiciuma is, perspektívája is, csak persze fejletlen és könnyen megtéveszthető. Naiv kis agya bevesz mindent, amit lát, s ezért veszedelmesek ezek a karácsonyi szörnyetegek. Elcsalogatják onnan, ahová később az iskola nem vezeti vissza: a józanság, az egyszerűség és a természetesség világából. 

Bár a Jézuska öltöztetéséről, levél őneki magának c. novella nagy részében elhangzó édes kis Jézuska nagyon irritált az első oldalakon, de ezután egy nagyon kedves történet következett. Az iskolában a tanító pénzt kér minden gyerektől a Jézuskának ruhára, azaz adományt a szegényeknek. Palkó - aki másodjára járja a negyediket -, egy szegény cseléd nagyobbik gyereke, nem tud miből adni, de eldönti, hogy valahonnan azért is szerez, hogy ne maradjon szégyenben a tanító és az osztály előtt.

A Szép karácsony szép zöld fájában az író a gyermekkorára emlékszik vissza, amikor a templomban elmondhatta a novella címét adó verset.


A kötetet Kosztolányi Dezső novellái és versei zárják. Az ő történeteiben is főszerepet kapnak a szegények, a szegény gyerekek (Az angyal, és a szegény kisgyerek is megjelenik), a betlehemesek, a cselédlány (A pesztra), aki rácsodálkozik az éjjel hullott hóra, majd A gipszangyalban elszomorít, de még ezt is olyan szépen teszi. Végül pedig az Örömmel zárul az antológia, amely egy igazi karácsonyi történet. Rövid, egyszerű és mégis annyira jó. Nem véletlen, hogy ez lett a kedvencem.
9
A világosító - a fővilágosító - az a barátom, aki már évekkel ezelőtt közölte velem, hogy a karácsonyfát nem az angyal hozza, hanem a sánta viciné, s az egészet a nagyok találták ki, mert életük oly sivár és szürke, hogy szeretnének gyönyörködni a gyermekek tudatlanságában és ártatlanságában. 
                                                A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai

Egy vegyesnek mondható válogatást olvastam az elmúlt hetekben, amely mégis jó választás az ünnep előtti készülődés közepette. Mert a hat szerző a boldog pillanatok közepette felhívja a figyelmet azokra is, akiknek nem olyan az ünnepük, mint másoknak, és erre a mai világunkban is nagy szükség van.
De az igazi karácsonyi történetek sem maradtak ki, megidézik a betlehemezés hagyományait, a régi idők és a gyermekkor karácsonyait, amelyekről olyan jó ilyenkor olvasni és felidézni őket.


Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi novellái
245 oldal
Noran Kiadó, 2013
2490 Ft
Egy korábban olvasott karácsonyi novelláskötet szintén magyar írók tollából
Az év vége közeledtével, de legalábbis szilveszterkor bizonyára sokan számot vetnek az idei évvel, a sikerekkel és a kudarcokkal egyaránt. És utóbbiakból biztosan sokaknak/sokunknak akad legalább egy. Ha nem több. Bár még hátravan egy hónap ebből az évből.
De lehet-e belőlük tanulni, erényt kovácsolni, túllépni rajtuk? Ebben lesz segítségünkre Almási Kitti, Bagdy Emőke, Böjte Csaba és Szendi Gábor, akiknek a kötetbeli előadásaik annak idején nekem is sokat segítettek.


Nagyon szimpatikus volt Almási Kitti első mondata, melyben elmondja, hogy amikor először találkozik valakivel és meghallgatja a történetét, megpróbálja megkeresni a közös pontot közte és maga között, pl. ő, a szakember átélt-e már hasonló helyzetet, mint a másik?
Ebben az előadásában is sokat mesél saját magáról, ami által - úgy gondolom - sokkal közelebb kerül egy krízishelyzetben lévőhöz is.
Elmondja, hogy jólétben nőtt fel, azonban az egyetemi évei alatt a szülei vállalkozása csődbe ment, így kénytelen volt a tanulás mellett dolgozni, és a pénzét annyira beosztani, hogy az étrendje margarinos pirítósból és tejbegrízből állt, de ezeknek is megvolt a napi adagja. Nem volt könnyű időszak a számára, de biztos benne, hogy ezáltal tanult alázatot, és sokat segített a későbbi munkája során is.

Ekkoriban olvasta Paul Watzlawick Változás c. könyvét, melynek segítségével elkezdte másként látni a saját helyzetét. Watzlawick két fogalmat említ: az egyik a valódi változás, azaz mit teszek én, hogy a jelenlegi helyzetem fennmaradjon? Azaz másként kell tekinteni a problémára, kiutat kell keresni a zsákutcából. A másik az utópiaszindróma, amikor elképzelünk egy számunkra utópisztikus állapotot, és amikor nem sikerül, csalódunk, de eszünkbe sem jut, hogy talán a célkitűzésünk volt irreális.

Elmesél egy, a pszichodráma csoportjában történt esetet is, amikor a gazdag páciense a koldus személyiségét vette fel, méghozzá nem is akárhogy sikerült vele azonosulnia az egyébként fölényes férfinak, aki abban a helyzetben belátta, hogy nem mindent old meg a pénz.
Azt gondolom, hogy utóbbiban teljesen igaza van, mert vannak emberek, akiknek pénze van, így azt hiszik magukról, hogy fölötte állnak másoknak, pedig ez nem így van. 

Ha pedig valakinek mindene megvan, és nem tud mi miatt panaszkodni, akkor kreál magának valami problémát. Erre is nagyon jó példát hoz Almási Kitti, és valljuk be, ebben is tökéletesen igaza van.

Végül pedig egy nő szívszorító történetét osztja meg, amely mindannyiunk számára elgondolkodtató lehet.
A legfontosabb, amit megtanultam tőle: ha baj van, merjünk segítséget kérni (és bízzunk benne, hogy a szakember felismeri a problémánkat) és merjük bátran áttörni a korlátokat.


Bagdy Emőke előadásában már több volt a szakmaiság (azaz több szakkifejezést használt). Életünk minden szakaszának megvannak a saját válságai, azonban csak akkor reagálunk ezekre, ha az adott csapás meghaladja az eszköztárunkat, így nem tudunk vele mit kezdeni, ledermedünk.
Beszél a különböző krízisekről, és azok negatív hatásairól. Ha valamilyen negatív esemény történik valakivel, az annyira megrázhatja, hogy sokáig - akár évekig - képtelen róla beszélni, és ez betokozódik a sejtekben, amely bizonyítottan a daganatos megbetegedések kiváltó oka. Bagdy Emőke a holokauszttúlélőket  hozza példaként, akik nemcsak azért nem beszéltek az átéltekről, mert nem lehetett, hanem mert nem voltak rá szavaik. Nekem pedig eszembe jutottak a mostanában kirobbant szexuális zaklatási ügyek, amik már x éve történtek, és sokan megkérdezik, miért éppen most, ennyi idő után jutott eszükbe előállni, megvádolni ezeket az embereket? Nos, ezért.

A veszteségek feldolgozására több módszerrel is megismertet: sokszor elég, ha egy-egy ilyen helyzetben valaki mellettünk van, de segítséget is kérhetünk. Segíthet a humor, a felülemelkedés (ma már másként látom a korábban megtörtént negatív eseményt, amelyet nemcsak a saját, hanem a másik fél/felek szemszögéből is megnézhetek), a meditáció és a spiritualitás (vallás). De nagyon fontos a reziliencia és a tanult optimizmus is. Ezekre majd Szendi Gábornál visszatérek.

Végül a fejezete címéül választott Nietzsche-idézetet magyarázza meg: Ami nem öl meg, az megerősít. Persze ezzel az adott pillanatban nem értünk egyet, de valóban így van, a kríziseinkből is tanulhatunk.


Böjte Csaba természetesen a keresztény vallás szemszögéből közelíti meg a válságokat, és számos történetet mesél el. Bevallom, én nem hiszek abban, hogy a kereszténység gyógyír mindenre, hiszen mi van a mások vallásának tiszteletével?
Mindenesetre tetszettek a történetei, és - szerencsére - a legfőbb eszköznek a szeretet szemszögéből történő megközelítést és a tiszteletet tartja, és nem egy bibliai idézettel hozakodik elő.

Nagyon tetszett az a története, amikor egy férfit vett fel az autójával, aki azt mondta, hogy a büdös ...-hoz megy, azaz utcanőnek nevezte a feleségét, mire Csaba testvér megkérte, hogy szálljon ki. A férfinak nem fűlött a foga az esőhöz, így amikor a testvér arra kérte, mondjon valami jót az asszonyról, a férfi kibökte, hogy finom palacsintát tud sütni. Ilyen egyszerű. Bár valóban - sajnos - mindannyiunkban benne van, hogy rosszat mondjunk másokról, talán nem is olyan nehéz meglátni az illető jó tulajdonságát/tulajdonságait is.


A leghasznosabbnak ezúttal is Szendi Gábor fejezetét éreztem, aki megtanít más szemmel nézni a problémáinkra, és olyan példákat hoz, amik mellett a saját problémáink már kisebbnek tűnnek.
Rögtön megemlíti a körülmények hatalmát, hiszen ha valami rossz történik velünk, azt a körülményekkel magyarázzuk. De a legfontosabb, hogy igyekezzünk minél hamarabb megkeresni a belőle kivezető utat, merjük megtenni az első lépést- ahogyan arra Almási Kitti is biztatott.

Kitér az idő fogalmára, aminek nagyon örültem. Ugyanis valljuk be, egy olyan világban élünk, ahol évekkel előre meg kell tervezni az életünket. Ezért sem értem az állásinterjúkon sokszor elhangzó: Hogyan képzeli el magát öt év múlva? kérdést. Rendben, hogy ebből látják, hogy az illető mennyire elkötelezett a munkahellyel szemben, de öt év alatt annyi minden történhet. Pl. 2014-ben (ami még csak három éve volt) eszem ágában sem volt, hogy spanyolul tanuljak, erre néhány hónappal később elkezdtem. Itt, a blogban sem tervezem öt évre előre sem a hétfői verseket, sem az olvasmányaimat.

Visszatérve az előadáshoz, a legfontosabb, hogy a jelenre összpontosítsunk, és tudatosítsuk, hogy minden célkitűzés részfeladatokból tevődik össze, tehát ezekre koncentráljunk, és a sok részlet a végén összeáll. Tapasztalatból mondom, hogy ez valóban így van.
Ha már megint a spanyolnál tartunk, az egészet nálam is egy negatív esemény indította el, ami után azt éreztem, hogy valami új dologba kell belevágnom. Ez a valami pedig legyen egy új nyelv. Hogy miért a spanyol? Nem tudom, egyszerűen akkor úgy éreztem, ha már ez van, akkor nekem meg kell tanulnom spanyolul. Ez is sok kis részből tevődött össze, eleinte nekem is gondot okoztak a tőhangváltós igék, a felszólító mód, a múlt idők ragozása és minden spanyolul tanuló (rém)álma, a subjuntivo. Mára  pedig szépen összeálltak, nyilván nem tökéletesen, de nem adnának el.


Szendi Gábor arról is beszél, hogy nem egyformán reagálunk egy-egy krízishelyzetben, ami nem beteges. Pl. nem mindenki éli át a gyász korszakát egy-egy veszteség után, nem omlik össze, ami a környezete számára érzéketlenségnek, patologikusnak hathat.

A fentebb ígért reziliencia az a képesség, hogy egy nehéz helyzetben is képesek vagyunk visszaállni az eredeti helyzetünkbe. Tudomásul vesszük a dolgot, de a kiutat kezdjük keresni, hiszünk abban, hogy uralni tudjuk, és ki tudunk kászálódni belőle.
Azt hiszem, ezt sikerült megtanulnom.

A tanult optimizmus segítségével pedig megtanulhatjuk a negatív élethelyzeteket átmenetinek tekinteni (ilyen a spanyol és a portugál nyelv is), kihívásként tekinteni rájuk, pozitív irányba torzítani őket.

Szintén fontosnak tartja a humort, továbbá, hogy ne becsüljük le önmagunkat, hiszen az élet csak olyan dolgok elé állít bennünket, amiket képesek vagyunk megoldani. És a legfontosabb: ha valamit el akarunk érni, akkor úgy is kell viselkednünk. Ha győzni akarunk, akkor viselkedjünk győztesen! Nyilván nem arra biztat, hogy legyünk beképzeltek, csupán egészségesen optimisták, hogy képesek vagyunk elérni az áhított célt, és egyszer csak a szerepünk már nem szerep lesz többé, hanem a részünkké válik.


A négy előadásban minden krízisben álló megtalálhatja a számára leginkább megfelelő gondolatot, melynek segítségével elindulhat fölfelé a gödörből. Én is egyetértek a pszichológusokkal, hogy egy-egy nehéz helyzetből valóban tanulhatunk, olyan tulajdonságunkat fedezhetjük fel, amely a későbbiekben a hasznunkra válik és más emberré tesz bennünket.
Ők sem azt mondják, ha valami rossz történik velünk, annak akkor és ott örüljünk, de ennek hatására olyan képességeinkre is fény derülhet, amikről eddig nem is tudtunk. Nincs lehetetlen!


"Amikor semmi sem biztos, minden lehetséges."



Végül megosztom az egyik kisebb kudarcomat, mert az én életem sem csupa móka és kacagás. Van, és volt már ennél nagyobb problémám is, de azokat megtartom magamnak.
2015 szeptemberében nyitottam egy Meska-boltot, aminek a bevételéből a spanyol szótárpárt szerettem volna megvenni. Feltöltöttem az induláshoz szükséges három művemet, adószámot igényeltem és máshol is utánajártam, hogy az innen származó bevételem miatt ne legyen semmilyen gubanc. Befizettem az egyenlegre a minimum 1000 Ft-ot - ugyanis minden termékfeltöltés egy bizonyos összegbe kerül -, és vártam az első vevőt. Aki nem akart megérkezni. Bevallom, nagyon rosszul esett. Sosem mondanám azt, hogy micsoda művészi alkotásokat készítettem, de láttam már a sajátjaimnál kevésbé jól sikerülteket is. Beszálltam a novemberi akciózásba is, hátha olcsóbban megvesznek majd valamit. De nem. Végül elegem lett, és töröltettem a boltom. Ám közben két ismerősöm - akik nem akartak emiatt regisztrálni az oldalra - offline vettek tőlem ezt-azt (természetesen erről számlát is kaptak, és én is befizettem a NAV-ot megillető részt a bevételemből). Bár a szótárak teljes ára nem gyűlt össze, de ez is sokat segített. És ahogy egy tanárom mondta annak idején, miután beírta az elégtelent: Andrea, nem dől össze a világ. A világ valóban nem dőlt össze sem az egyesem, sem pedig a Meska utáni kudarcom után.

Tanulság: Elbuktam 1000 Ft-ot, ami nagyon jól jött volna, de a további alkotástól nem vette el a kedvem. Csak végleg elegem lett a mindenféle közösségi oldalakból. Az egyedüli kivételt a Pinterest jelenti számomra, ahol nem a like-gyűjtés a lényeg, nem kell mindenki feltöltéseire reagálni, nem jön naponta szembe velem száz reggelizős-kávézós fotó, hanem magamnak gyűjthetem a nekem tetsző dolgokat és feltölthetem a sajátjaimat, akinek pedig megtetszik valamelyik, követhet vagy elmentheti magának.
Úgyhogy továbbra is alkotok a saját örömömre, magamnak, a családtagjaimnak és néhány ismerősnek ajándékba.



Almási Kitti - Bagdy Emőke - Böjte Csaba - Szendi Gábor: Veszteségből nyereség, vereségből győzelem - A lelki megküzdés útjai
Sorozat: Nyitott Akadémia
160 oldal
Kulcslyuk Kiadó, 2013
1990 Ft
Kép: Alchemical Woman
Kiss Judit Ágnes: Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.



Ez most egy napi cuki lett, de legalább irodalmi, ugyanis azt hittem, már tegnap kezdődik az idei adventi időszak és eredetileg olyan verset terveztem mára.
Vers: Mozgó Világ
Kép: Taildom.com
A múlt hónapban már örömködtem az Életre kelni megjelenése kapcsán, és egy kis számolgatás után végül előrendeltem, mert tudtam, hogy nem fogok benne csalódni. És így is lett. Bár be kell vallanom, meglepett, hogy a Magvető a korábbi fényes borítókat mattra cserélte. De ez a könyv legnagyobb hibája.


Anna Gavalda elbeszéléskötete gyorsan megérkezett hozzánk, mivel a francia kiadás is idén jelent meg.
Ahogyan a bejegyzés alcíméből is kiderül, hét elbeszélést tartalmaz, és mindegyik nagyon gavaldás.

A szereplői között akadnak fiatalok, középkorúak, férfiak és nők, a közös bennük, hogy mindannyiuknak van egy története, amelyet elmesélnek nekünk.


Trubadúrszerelem
A cím engem is meglepett, el sem tudtam képzelni, mire számíthatok, de kíváncsian vártam a magyarázatot.
Narrátorunk, Lulu egy állatkereskedésben dolgozik. A munkáját és a állatokat szereti, a főnökét már kevésbé.
Egyik este a barátnője magával rángatja egy buliba, ahová Lulunek semmi kedve elmenni. Eleinte nem is érzi jól magát, majd beszélgetésbe elegyedik egy fiúval, aki nagyon is érdeklődést mutat a lány munkája iránt. Lulu először persze arra gondol, ő is csak így akarja ágyba vinni, de aztán ő is meglepődik.
Azért szerettem ezt az elbeszélést, mert a látszat mögé láthatunk benne. Kiderül, hogy a különcnek, furcsának tűnő embereket is érdemes megismerni, érdemes szóba elegyedni velük, mert a látszat mögött pozitívan csalódhatunk.

Az egyetlen negatív észrevételem, hogy az elbeszélésben szereplő idézetek zömének csupán a fordítója szerepel a lábjegyzetben, de hogy kinek és mely művében hangzik el, már nem. Tudom, a Google a legjobb barátom, viszont most ő sem tudott segíteni. Bocsánat, már megint követelőző vagyok.

    Hát igen. Nem kell bedőlni a látszatnak. Közönséges vagyok, de ez csak az álcám. Olyan vagyok, mint a gekkó a fák törzsén, vagy a sarki róka, ami télen bundát vált: ami látszik belőlem, nem az az igazi színem.
   Vannak tyúkok, már nem emlékszem, mi is a nevük, amik tollakat viselnek a lábuk hátsó felén, így minden egyes lépés után eltüntetik a nyomukat, hát én is így vagyok vele, csak fordítva: én mindent összezavarok magam előtt, mielőtt kapcsolatba lépnék valakivel.
    Hogy miért? Mert a testem hamis képet vetít a személyiségemről. 

Nők illegalitásban
Narrátorunk harmincnégy éves, két kisgyerek (egy kisfiú és egy kislány) édesanyja, egy bútorozott lakásba költözik, és a férje korábban, autóbalesetben hunyt el.
Napközben ugyanúgy él, mint más anyukák: reggel felkel, ellátja a gyerekeit, elviszi őket az iskola-előkészítőbe és az óvodába, délután értük megy, közben elvégzi a házimunkát, este megfürdeti, megvacsoráztatja a kicsiket és mesét olvas nekik. Majd - amikor a gyerekek már alszanak - előkerül a whiskys üveg. Mert még mindig nem sikerült feldolgoznia a férje halálát.
Egy reggel egy bárban felfigyel egy nála fiatalabb nőre, aki szerinte a párizsi nő megtestesítője. A fiatal nő mosolyogva sms-ezik, látszik rajta, hogy szerelmes. Megismerkednek, majd egy este az anyuka meghívja magához a nőt, és mindketten megnyílnak a másik előtt.

    Végighallgattál, egy szót se szóltál, én újabb italt töltöttem magamnak, és ebből tudtad, nem mondtad, de láttam, hogy tudod, hogy úgy szürcsölgetem a tufán átszűrt italomat, mint egy mennyei nedűt, aztán rajtam volt a sor. Vagyis rajtad. A te köröd jött.
   - És te? - kérdeztem.
   - Mi van velem?
   - Miért vagy ma itt?
    Kitérő elhajlás. Mosoly. Mély sóhaj.
    - Mennyi időd van?
    - Egy egész éjszaka - feleltem -, egy egész éjszaka. 

Ez volt az első elbeszélés, amely rögtön ütött. Méghozzá nem is kicsit. Biztosan lesznek, akik elítélik az anyukát az alkoholba menekülése miatt - ő sem büszke rá -, én mégsem tettem. Mert a legkönnyebb pálcát törni valaki felett, miközben fogalmunk sincs, ő valójában miért teszi ezt és mit érez. De a történet másik fontos témája a megszokás, az egy bizonyos helyzetbe való beleszokás, beletörődés, az ebből való kitörés első lépésének megtétele vagy legalább fontolóra vétele.


Meg fog halni a kutyám
Már a cím is letaglózott. Eszembe jutott, amikor évekkel ezelőtt az egyik kutyámat el kellett altatni, ahogy az elbeszélőnkét, Jeannot-ét is. A férfi az ötvenes éveiben jár, kamionsofőrként dolgozik, és az egyik útja során az úton talált rá mostani kutyájára, aki azóta a szívéhez nőtt.
Azt gondolnánk, már ez is elég szomorú, de Jeannot életében korábban egy másik tragédia is történt, melyre a jelennel párhuzamosan váltakozva derül fény.

    Az elején azt gondoltam: ez teljesen normális, legalább elfoglalja magát valamivel. Én kevesebbet locsogok, ő viszont lázasan tesz-vesz. Mindenki úgy birkózik meg a fájdalmával, ahogy tud. Majd elmúlik. De tévedtem. Nem múlt el semmi.

A kötet egyik legmellbevágóbb elbeszélése Jeannot története. Fáj, szomorú, mégis a végén reményt ébreszt.


Happy Meal
Ez a rövid kis történet nagyon kellett ebbe a kötetbe, és éppen ide. Bár be kell vallanom, hogy ezt olvastam másodikként, éppen a rövidsége miatt.
Egy férfi mesél egy lány iránti érzéseiről. Egy olyan férfi, aki a legszívesebben tükrös éttermekbe vinné a lányt, de a lány mindenáron a McDonald'sba akar menni, így végül ott kötnek ki.

    Megtört a varázs: észrevette, hogy nézem, és a szívószálat harapdálva affektálni kezd. Elfordulok. A zsebeimet tapogatva a telefonomat keresem.
    - Az én táskámba tetted.
    - Köszönöm.
    - Hé, mire mennél nélkülem?
    - Semmire.
    Rámosolygok, és bekapok egy marék hideg sült krumplit.
    - Semmire sem mennék - folytatom -, de legalább nem kellene szombat délutánonként a Mekibe járnom.

Amikor az utolsó sort is elolvastam, legalább öt percig csak mosolyogtam. Annyira szívmelengető, annyira jó volt ez az inkább novella, mint elbeszélés. És örülök, hogy itthon olvastam, bár nyilvános helyen sem zavartattam volna magam miatta.


Az életpontjaim
Pierre építkezéseken elkövetett hibákról ír szakértői jelentéseket: ha valahol repedést találnak, ő deríti ki, ki hibázott. Most is éppen egy épületet vizsgál, amikor a felesége telefonon közli, hogy azonnal be kell mennie az iskolába, mert a férfi van közelebb, és a legkisebb fiuk, Valentin valami csúnya dolgot követett el, amit telefonon nem hajlandóak elmondani a szülőknek.

    Az ajándék gyerekem, ahogy gyakran neveztem, mert tényleg ajándék volt, a szó szoros értelmében. A két bátyja már egész nagy volt, Thomas nyolc-, Gabriel hatéves, amikor Juliette, az anyukájuk megkérdezte tőlem, mit szeretnék karácsonyra, mire azt válaszoltam, hogy egy kisbabát. Némileg ugyan lecsúsztunk a karácsonyról, de mivel a baba február közepén érkezett, Valentin lett a neve.
   Valentin lett, és maga a csoda.
   Hogy érhette el az én ajándék gyerekem alig hatévesen, hogy az iskola igazgatónője ilyen állapotba kerüljön miatta? Teljesen össze voltam zavarodva.

Pierre bemegy az iskolába és a munkája során használt módszereivel derít fényt a fia tettét kiváltó okra.
Ha a Happy Meal szívmelengető volt, akkor ez a történet is az, ahogyan a háromgyerekes apa vall a fia iránti szeretetéről és az életükről, bár itt is akad egy szomorú dolog.


A baka
Egy újabb Pierre, aki jelenleg egy szöuli hotelszobában próbál búcsút venni egy bizonyos Louis-tól, aki elhunyt.

Pierre jómódú családba született, és most az a feladata, hogy a családi vállalatot életben tartsa, de közben az élete darabjaira hullott. Ekkor ismerkedett meg a vele szemközti lakásban élő Louis-val, akivel különleges barátságot kötött.

   Az életben vannak az iskolai barátok, az egyetemi barátok, a katonatársak, a munkatársak, a küzdőtársak, a régi barátok, a Montaigne és La Boétie barátságához hasonlók, és vannak az olyan találkozások, amilyen a miénk is volt. Az effélék azért számítanak nagy ajándéknak, mert nem a közös múlton, közös alapokon nyugszanak, és éppen ezek teljes hiánya miatt, valami egészen más címszóval (esetünkben a férficipők kapcsán) nagyobb elégedettséget tesznek lehetővé. Amikor semmit sem kell kimondani, mert minden magától értetődő.
    Avagy a titkos barátságok láthatatlan hozadéka.

Erről a titkos barátságról pedig olyan jó volt olvasni, hogy egyszer én is szeretnék egy ilyen szomszédot, mint Louis volt, akinek köszönhetően Pierre újra élni kezd. Legalábbis azokban az órákban, amiket Louis-val tölt. Remélem, sok Louis-hoz hasonló ember van a világon. És most már tényleg ideje, hogy végre megnézzem Az élet csodaszép c. filmet.


Egy fiú
A fiúról csak annyit tudunk, hogy a Párizsba tartó vonaton utazik, eléggé illuminált állapotban van, és az elmúlt hétvége elég eseménydúsan telt számára. Ezeket a pillanatokat idézi éppen fel, miközben elszunyókált a vonaton, amikor a fülkében két új útitársat pillant meg magával szemközt. Az egyik a bombanő, aki egy borzalmas könyvet olvas, míg a másik lányban nincs semmi vonzó, ám Delacroix naplójában mélyedt el.

    Harminchárom éves vagyok, és éppen ennyi idős korában egy nálam szakállasabb és bozontosabb fickó másféle és nagyobb hőstetteket hajtott végre, és itt volt az ideje, Jézus Urunk, hogy megragadjam a végzetemet, és néhány csodát tegyek, máskülönben, ha ez így megy tovább, az egész életemtől vehetek búcsút.

Az első oldalak után kevésbé szakállas és bozontos narrátorunk kapcsán valószínűleg sokan megjegyzik, hogy Ezek a mai fiatalok, de Anna Gavaldát ismerve, sejtettem, hogy ez alatt a külső alatt újabb meglepetést tartogat, és meg is lepett. Nagyon is, de a végén csak mosolyogtam.


Már korábban is azt írtam Anna Gavaldáról, hogy azon szerzők egyike, aki nagyon jól látja  a mai világot, aki nyitott szemmel jár az emberek között. Képes bármilyen korú, nemű, foglalkozású ember bőrébe bújni, és elmesélni a történetét, legyen az vidám, szívmelengető vagy szomorú. És utóbbiakra van a legnagyobb szükség szerintem, mert ahogyan az elbeszélésekből is kiderül, nem mindenki élete csillámpóni*, és a legtöbb ember legnagyobb problémája nem az, hogy megvegyen-e egy tizedik kencét. Az ő életükben valódi tragédiák és problémák rejtőznek, amit nem osztanak meg úton-útfélen, hanem a maguk köré vont páncélban őriznek. Mert manapság - sajnos - egy ilyen, bennünket védő páncélra van szükség, hogy megvédhessük magunkat. A páncél mögött rejtőzhet egy közelálló személy elvesztése, magány vagy egyszerűen csak az, hogy mások elfogadjanak bennünket, és ezáltal védhessük a saját kis világunkat.
Nem véletlenül hoztam szóba a páncélt, mert a kötet eredeti címe - ha jól fordítottam az internetes szótáraknak köszönhetően - azt jelenti: Feltörni a páncélt, amely sokkal jobban illik is hozzá, de a magyar könyvpiacon - gondolom - még egy Anna Gavaldát sem lehetne ezzel eladni, és ezért változtatták meg. Mert a páncél feltörhető, csak meg kell találni azt a személyt, aki - akár egy éjjel az úton csatangoló kutya is lehet - segít ebben.

Anna Gavalda most is felvidított, elszomorított, levitt a mélybe, újra felemelt és reményt adott. Örülök, hogy néhány napra a saját világomat magam mögött hagyva, újra beléphettem a szereplői világába, és biztosan újraolvasós lesz ez a könyve is, amely fel is iratkozott az idei év legjobb könyvei elnevezésű listámra.

*Azért használtam a csillámpónis kifejezést, mert azt tapasztalom, hogy sokan ilyen világban élnek: az életüket - amelyben minden egyszerűen fantasztikus - csillámpóninak tekintik, és nem tudják elképzelni, hogy nagyon sokan vannak mások, akiknek az élete nem olyan, mint az övéké, hogy másoknak valódi problémáik vannak (betegség, gyász stb.), amikkel nap mint nap meg kell birkózniuk.


Anna Gavalda: Életre kelni
Eredeti cím: Fendre l'armure
Fordította: Tótfalusi Ágnes
250 oldal
Magvető Kiadó, 2017
3299 Ft
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Keresés

Fordító/Translator

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Mark Wolynn - Örökölt családminták

Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...

Népszerűek a héten

  • Mark Wolynn - Örökölt családminták
    Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
    Homokba írj, ha megbántottak, a hóba írd, ha nincs már semmid, az esőnek súgd, ha hited csorbult, a szélbe kiáltsd, ha nincsen senkid. Ne kő...
  • Émile Ajar - Salamon király szorong
    Émile Ajar ezúttal 1978 -ba, Párizs ba kalauzol bennünket, ráadásul három szuperérzékeny főszereplő társaságában.  Narrátorunk, a huszonöt é...
  • Alice Hoffman - Átkozott boszorkák
    Alice Hoffman regényét nyolc éve olvastam először, írtam is róla , és többen is csatlakoztak a könyv/film rajongótáborához a hozzászólásokb...
  • Vers hétfőn ~ Paul Valéry - Alvó nő
    Fordította: Rónay György Szivében mily tüzes titkot hevít a drága, virágot lehelő lélek a maszk alatt? Milyen haszontalan táplálékból fakad ...
  • Vers hétfőn ~ William Glendown - Boszorkányszombat
    A hegyeken túlra, messzire vágyom, Széllel-szőtt kavargó hópelyhek közé, Hol boszorkányszombatok vad tüze lobban, Ha éj ereszkedik a fenyves...
  • Vers hétfőn ~ Ady Endre - Most már megállhatok
    Ady Endre: Most már megállhatok Csak másért a másét Sohasem akartam, Csupán a viharért Nem jártam viharban. Becsületes szivem Becsületes jus...
  • Vers hétfőn ~ Tóth Krisztina - Lusták dala
    Gyere, lusta, feküdj mellém, kezdjünk együtt lustálkodni, és csak lógjunk itt egész nap, mint kötélen fél pár zokni! Gyere, bújj be mellém, ...
  • A kis szürke agysejtek nyomában - Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Hercule Poirot
    Téged is mindig érdekelt, mit is takarhatnak a híres kis szürke agysejtek, amiket a nagy Hercule Poirot előszeretettel emleget és használ, h...
  • Melinda Gates - A nő helye
    Melinda Gates 2019-ben megjelent könyvéről tavaly decemberig nem is hallottam, mígnem egy antikváriumban fel nem fedeztem. Belelapoztam, és...

Bejegyzések

  • ►  2025 (54)
    • ►  június (9)
    • ►  május (10)
    • ►  április (9)
    • ►  március (9)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2024 (112)
    • ►  december (13)
    • ►  november (8)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (9)
    • ►  június (8)
    • ►  május (8)
    • ►  április (11)
    • ►  március (8)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2023 (126)
    • ►  december (11)
    • ►  november (9)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (10)
    • ►  június (12)
    • ►  május (12)
    • ►  április (10)
    • ►  március (10)
    • ►  február (12)
    • ►  január (11)
  • ►  2022 (50)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (9)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (4)
  • ►  2020 (1)
    • ►  március (1)
  • ►  2018 (66)
    • ►  június (8)
    • ►  május (11)
    • ►  április (12)
    • ►  március (12)
    • ►  február (10)
    • ►  január (13)
  • ▼  2017 (92)
    • ▼  december (11)
      • Együtt
      • Megdermedt szív
      • Vers hétfőn és karácsonykor ~ Rainer Maria Rilke -...
      • "A világban minden szép, de az Ember csak akkor is...
      • Vers hétfőn ~ Szabó T. Anna - Az ünnep azé, aki várja
      • "Revizor jön hozzánk"
      • Vers hétfőn ~ Szabó T. Anna - Saját szívvel
      • Advent a Hargitán
      • A beszélő köntös
      • Vers hétfőn ~ Dsida Jenő - December és Rainer Mari...
      • Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi nov...
    • ►  november (13)
      • Veszteségből nyereség, vereségből győzelem - A lel...
      • Vers hétfőn ~ Kiss Judit Ágnes - Macska télire
      • Életre kelni - hét új történet Anna Gavaldától
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (15)
    • ►  augusztus (14)
    • ►  július (12)
    • ►  június (10)
    • ►  május (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2016 (10)
    • ►  december (3)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2015 (92)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (4)
    • ►  június (15)
    • ►  május (12)
    • ►  április (13)
    • ►  március (16)
    • ►  február (16)
    • ►  január (14)
  • ►  2014 (139)
    • ►  december (15)
    • ►  november (12)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (14)
    • ►  június (14)
    • ►  május (13)
    • ►  április (11)
    • ►  március (13)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2013 (103)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (12)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  június (6)
    • ►  május (9)
    • ►  április (10)
    • ►  március (13)
    • ►  február (8)
    • ►  január (13)
  • ►  2012 (130)
    • ►  december (14)
    • ►  november (16)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (8)
    • ►  június (11)
    • ►  május (12)
    • ►  április (9)
    • ►  március (10)
    • ►  február (8)
    • ►  január (8)
  • ►  2011 (97)
    • ►  december (10)
    • ►  november (9)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (11)
    • ►  június (8)
    • ►  május (9)
    • ►  április (7)
    • ►  március (7)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2010 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (2)

Szerzők

A. A. Milne (1) Ada Negri (2) Adolf Meschendörfer (1) Ady Endre (30) Afonso Cruz (1) Agatha Christie (21) Alberto Moravia (1) Alejandro Romualdo (1) Alekszandr Blok (2) Alekszandr Szergejevics Puskin (3) Alekszandr Szolzsenyicin (1) Alessandra Fregolent (1) Alessandro Baricco (1) Alessandro D'Avenia (1) Alessandro Manzoni (1) Alexandre Dumas id. (5) Alfred Tennyson (1) Alice Hoffman (2) Almudena Grandes (2) Almási Kitti (5) Amanda Palmer (1) Amelia Blas Nieves (1) Andreas Ebert (1) Andrew O'Hagan (1) Andrássy Réka (1) Anette von Droste-Hülshoff (1) Angelo Tartuferi (1) Anna Gavalda (6) Anne Brontë (2) Anton Pavlovics Csehov (3) Antonietta Abbruscato (1) Arany János (7) Aranyosi Ervin (1) Arthur Rimbaud (1) B. Radó Lili (1) Babits Mihály (14) Bagdy Emőke (5) Balassi Bálint (1) Barbara Corrado Pope (1) Bea Johnson (1) Bedő Gábor (1) Benedek Elek (1) Betti Alver (1) Boda Magdolna (1) Boldizsár Ildikó (2) Boris Dänzer-Kantof (1) Borisz Paszternak (5) Bret Easton Ellis (1) Bródy Sándor (2) Buda László (1) Budapest (2) Bálint Ágnes (3) Bódás János (2) Bókay János (1) Böjte Csaba (2) Böszörményi Gyula (1) C. W. Gortner (2) Carlo Goldoni (2) Carlos Ruiz Zafón (1) Carol McCleary (2) Carol S. Dweck (1) Carolina Pérez López (1) Cecília Meireles (1) Cesare Pavese (2) Charles Baudelaire (1) Charles Bukowski (1) Charles Dickens (4) Charles FitzRoy (1) Charles Frazier (1) Charlotte Brontë (1) Chuck Palahniuk (1) Claire Tomalin (1) Clarissa Pinkola Estés (1) Claudia Hammond (1) Csiky Gergely (1) Csokonai Vitéz Mihály (1) Csukás István (3) Csáth Géza (1) Csíkszentmihályi Mihály (2) Csóka Judit (2) Czesław Miłosz (1) Czóbel Minka (4) D. H. Lawrence (1) Damjan Damjanov (1) Danielle Steel (1) Danyi Magdolna (1) David Foenkinos (1) Delmira Agustini (1) Denis Diderot (1) Dimitri Casali (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) Dsida Jenő (9) Dutka Ákos (1) Edgar Allan Poe (1) Edith Eva Eger (1) Edmund Spenser (1) Eduardo Sacheri (1) Elaine N. Aron (2) Elena Ferrante (2) Elena Ginanneschi (1) Elif Shafak (2) Elisabeth Szél (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Elizabeth Gilbert (3) Emauela Marri (1) Emily Brontë (2) Emily Dickinson (6) Erich Kästner (2) Erlend Loe (1) Ernest Hemingway (4) Ernestina Champourcín (1) Eszéki Erzsébet (1) Eugenio Montale (1) F. G. Haghenbeck (1) F. Scott Fitzgerald (2) F. Várkonyi Zsuzsa (2) Fabio Geda (1) Faludy György (1) Federico García Lorca (9) Fehér Béla (1) Fekete István (8) Fernando Pessoa (4) Fiorella Nicosia (1) Frances Mayes (7) Francesca Marciano (1) François Trassard (1) Friedrich Dürrenmatt (3) Friedrich Schiller (1) Füst Milán (1) G. B. Shaw (2) Gabriel García Márquez (2) Gabriela Mistral (3) Georg Trakl (2) George Byron (1) George Orwell (2) George Sand (2) Georges Feydeau (1) Gerald Durrell (13) Giacomo Leopardi (3) Gilles Néret (1) Giosuè Carducci (5) Giovanni Pascoli (1) Giuseppe Tomasi di Lampedusa (1) Giuseppe Ungaretti (1) Graham Spence (1) Grégorie Delacourt (1) Guillaume van der Graft (1) Gulyás Pál (1) Gyalwa Dokhampa (1) Gyulai Pál (2) Gyurkovics Tibor (1) Gyöngyösi Adrienn (1) Győrei Zsolt (1) Gábor Andor (1) Gárdonyi Géza (5) Géró Györgyi (1) H. M. R. (1) Hajnal Anna (1) Halina Poświatowska (1) Halász Péter (1) Hamvas Béla (2) Heinrich Mann (1) Helen Fielding (2) Heltai Jenő (11) Henrik Ibsen (1) Henrik Nordbrandt (1) Henry Gidel (1) Hermann Hesse (6) Hilda Conkling (1) Honoré de Balzac (3) Hozleiter Fanny (1) Ian McEwan (2) Illyés Gyula (1) Isabel Allende (1) Italo Calvino (1) J. L. Runeberg (1) Jack London (1) Jackie Bouchard (1) Jakupcsek Gabriella (1) James Herriot (1) Jane Austen (16) Janikovszky Éva (1) Javier Marías (7) Jean Shinoda Bolen (1) Jean de La Motte (1) Jean-Gabriel Causse (1) Jean-Paul Didierlaurent (1) Jeanette Winterson (2) Jeannie Labno (1) Jennifer Crusie (1) Jennifer Lopez (1) Jesús Moncada (1) Joanne Harris (8) Johann Wolfgang von Goethe (1) Johannes R. Becher (1) John Banville (1) John Irving (1) John Keats (3) John Vermeulen (1) Jorge Amado (1) Jorge Luis Borges (1) Josefina Pla (1) José Gomes Ferreira (1) José Saramago (6) Juan Ramón Jiménez (2) Judith Sills (1) Juhász Gyula (16) Jékely Zoltán (12) Jókai Mór (2) József Attila (18) Jörg Kastner (1) Kaffka Margit (6) Karafiáth Orsolya (2) Karel Schulz (1) Karen Essex (1) Karinthy Frigyes (4) Kassák Lajos (1) Kasza-Marton Lajos (1) Katarina Mazetti (1) Kate Chopin (1) Kathryn Stockett (1) Katie Fforde (1) Kazuo Ishiguro (1) Keresztes Ágnes (2) Kertész Erzsébet (4) Kertész Judit (2) Kiss Angéla (1) Kiss Judit Ágnes (2) Komjáthy Jenő (1) Kondor Lajos (1) Kosztolányi Dezső (31) Kozma-Vízkeleti Dániel (1) Krúdy Gyula (5) Kádár Annamária (4) Kálnay Adél (2) Kányádi Sándor (1) Károlyi Csaba (1) Kölcsey Ferenc (1) Kövecses Anna (1) Laurel Corona (1) Lawrence Anthony (1) Lea Singer (1) Leonardo Da Vinci (4) Lev Tolsztoj (1) Liane Schneider (1) Lily Prior (1) Lisa Genova (1) Lope de Vega (2) Lord Chesterfield (1) Louis Aragon (1) Louisa May Alcott (3) Louise Labé (1) Lucius Annaeus Seneca (1) Lucy Maud Montgomery (11) Luigi Guarini (1) Luigi Pirandello (4) Luis De Góngora (1) Luis Leante (1) Lux Judit (1) Marcello D' Orta (2) Marcos Ana (1) Margarita Görrissen (1) Marie Under (1) Mario Puzo (1) Mario Vargas Llosa (9) Mariolina Venezia (1) Mark Crick (1) Mark Wolynn (1) Martin Pistorius (1) Mary Shepard (1) María Dueñas (1) Mathilde Campilho (1) Matthew Quick (1) Maurice Lever (1) Max Lucado (1) Melinda French Gates (1) Michael Kumpfmüller (1) Michael Ondaatje (1) Mihai Eminescu (1) Mihail Bulgakov (1) Mikszáth Kálmán (7) Milan Kundera (1) Milena Busquets (1) Modla Zsuzsanna (1) Mohás Lívia (1) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Moretti Gemma (1) Muriel Barbery (1) Márai Sándor (10) Mészáros István (1) Móra Ferenc (2) Móricz Zsigmond (8) Mörk Leonóra (1) Nagy Lajos (1) Nagy László (2) Nagy Szilvia (1) Nemes Nagy Ágnes (8) Niccolò Ammaniti (2) Nicholas Oldland (1) Nick Bruel (1) Nick Hornby (1) Nicole Krauss (1) Nicolás Guillén (2) Nikolaus Lenau (1) Nora Ikstena (1) Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1) Nyáry Krisztián (2) Nádori Lídia (1) Octavio Paz (1) Odysseas Elytis (1) Orbán Ottó (1) Orosz Katalin (2) Orvos-Tóth Noémi (1) P. L. Travers (1) Pablo Neruda (2) Paksy Gáspár (1) Paolo Santarcangeli (1) Parti Nagy Lajos (1) Passuth László (1) Paul Valéry (1) Paul Verlaine (3) Paul Éluard (1) Paula McLain (1) Pedro Calderón de la Barca (1) Percy Bysshe Shelley (3) Peter Mayle (2) Petőfi Sándor (5) Philippa Gregory (2) Pierre La Mure (1) Polcz Alaine (1) Popper Péter (1) Publius Ovidius Naso (2) Pál Ferenc (1) Quintus Horatius Flaccus (1) Radnóti Miklós (14) Raeleen d'Agostino Mautner (1) Rainer Maria Rilke (4) Rakovszky Zsuzsa (1) Reményik Sándor (4) Reviczky Gyula (8) Richard Dehmel (1) Richard Maltby Jr. (2) Richard Rohr (1) Robert Browning (2) Robert Burns (1) Robert Capa (1) Robert Frost (1) Robert Fulghum (2) Robert Merle (4) Robin Maxwell (1) Romain Gary (2) Romain Puértolas (1) Rose Tremain (1) Ross King (4) Rudyard Kipling (1) Rupert Livesey (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Quasimodo (2) Samuel Beckett (1) Schlachtovszky Csaba (1) Schmidt Lívia (1) Selma Lagerlöf (1) Sergio Martinez (1) Sibilla Aleramo (1) Silvia Avallone (1) Silvia Borghesi (1) Simon Józsefné (1) Sofi Oksanen (1) Sofia de Mello Breyner Andresen (1) Somlyó György (9) Somlyó Zoltán (1) Sophia Loren (1) Srečko Kosovel (1) Stan Phillips (1) Stefan Augustin Doinas (1) Stefano Benni (2) Stéphane Mallarmé (1) Sully Prudhomme (1) Sulyok Vince (1) Susan David (1) Sylvia Plath (4) Sylvie Matton (1) Szabadi Lívia (1) Szabó Lőrinc (15) Szabó Magda (21) Szabó T. Anna (6) Szalai Vivien (1) Szendi Gábor (4) Szendrey Júlia (2) Szerb Antal (5) Szergej Jeszenyin (6) Szilágyi Rita (5) Szondy Máté (1) Szádeczky-Kardos György (1) Száraz Miklós György (1) Szécsi Margit (1) Szécsi Noémi (1) Szép Ernő (6) Szűcs Judit (1) Sárbogárdi Jolán (1) Sárközi Mátyás (1) Sütő András (2) T. S. Eliot (1) Tarbay Ede (1) Tari Annamária (2) Telegdi Ágnes (1) Tennessee Williams (4) Tersánszky Józsi Jenő (2) Thomas Gray (1) Tihanyi Tóth Kinga (8) Tolnai Lajos (1) Tomas Tranströmer (1) Tracy Chevalier (2) Truman Capote (1) Tótfalusi István (2) Tóth Enikő Enci (1) Tóth Eszter (1) Tóth Krisztina (3) Tóth Árpád (20) Török Sophie (2) Túrmezei Erzsébet (1) Umberto Eco (1) Umberto Saba (2) Vanora Bennett (1) Varga P. Melinda (1) Varga-Körtvélyes Zsuzsanna (3) Varró Dániel (1) Vas István (3) Vicente Cervara Salinas (1) Victor Eftimiu (1) Victor Hugo (2) Virginia Woolf (10) Viviane Villamont (1) Vladimir Nabokov (7) Váci Mihály (1) Vágó István (1) Vámos Miklós (1) Váradi Krisztina (1) Várnai Zseni (3) Vörös Tibor (1) Vörösmarty Mihály (1) Walt Whitman (1) Walter Tevis (1) Walter Trier (1) Wass Albert (3) Werner Lansburgh (1) Weöres Sándor (3) William Black (1) William Blake (6) William Butler Yeats (1) William Glendown (1) William Shakespeare (3) William Somerset Maugham (3) William Wordsworth (2) Woo-kyoung Ahn (1) Yael Adler (1) a dalai láma (1) ifj. Alexandre Dumas (1) Ágai Ágnes (1) Áprily Lajos (2) Émile Ajar (1) Émile Zola (2) Étienne de la Boétie (1)

Kiadók

Agave Kiadó (1) Akadémiai Kiadó (3) Akkord Kiadó (4) Alfaguara (1) Alinea Kiadó (1) Art Nouveau Kiadó (1) Athenaeum Kiadó (4) Bethlen Gábor Könyvkiadó (1) Bioenergetic Kiadó (1) Bookline Könyvek (1) Cartaphilus Kiadó (7) Centrál Médiacsoport (1) Ciceró Könyvstúdió (1) Corvina Kiadó (10) Duna International (5) Ediciones SM (1) Editorg Kiadó (3) Európa Kiadó (144) Gabo Kiadó (2) General Press (3) Geopen Kiadó (10) Grafo Kiadó (3) Grimm Kiadó (1) HVG Könyvek (3) Helikon Kiadó (9) Holnap Kiadó (4) Háttér Kiadó (1) Interpopulart Könyvkiadó (10) Jaffa Kiadó (7) Jelenkor Kiadó (1) K.u.K. Kiadó (7) Klett Kiadó (5) Kossuth Kiadó (18) Kulcslyuk Kiadó (11) L'Harmattan Kiadó (1) Lazi Kiadó (15) Lexika Kiadó (1) Libri Kiadó (11) M-érték Kiadó (4) Magvető Kiadó (25) Magyar Helikon (3) Manó Könyvek (2) Maxim Kiadó (2) Mojzer Kiadó (3) Míves Céh (1) Móra Kiadó (20) Naphegy Kiadó (1) Nemzeti Színház - Palatinus (1) Noran Kiadó (8) Nyitott Könyvműhely (1) Osiris Kiadó (2) Palatinus Kiadó (16) Pannon Könyvkiadó (1) Papirusz Books (1) Park Kiadó (20) Partvonal Kiadó (3) Saxum Kiadó (1) Scolar Kiadó (9) Sensum Donum Kiadó (1) Strucc Kft. (1) Studium-Effektive Kiadó (1) Szukits Kiadó (2) Szépirodalmi Könyvkiadó (4) Tarandus Kiadó (1) Tericum Kiadó (15) Tessloff Babilon (1) Timóteus Társaság (1) Typotex Kiadó (1) Ulpius-ház (21) Unikornis Kiadó (2) Ursus Libris Kiadó (1) Vince Kiadó (3) XXI. Század Kiadó (1) Zeneművészeti Kiadó (1) i.P.C. Könyvek (1) Édesvíz Kiadó (2)

Sorozatok

A Rougon-Macquartok (2) A krimi királynője (9) A magyar dráma gyöngyszemei (1) A magyar próza klasszikusai (1) A világ múzeumai (3) Anne (10) Arany klasszikusok (1) Arany pöttyös könyvek (2) Barcelona-trilógia (1) Barátnőm Bori (1) Csokoládé-trilógia (3) Francia história (2) Katalán Könyvtár (1) Kisasszonyok (3) Korfu-trilógia (4) Lyra Mundi (2) Lélekbúvár Könyvek (3) Magvető Remekírók (4) Magyar királynék és nagyasszonyok (5) Magánélet sorozat (2) Micimackó (1) Modern Könyvtár (3) Móricz Zsigmond prózai művei (1) Nagy művészek élete (2) Nemzeti Színház Színműtár (1) Nobel-díjasok könyvtára (1) Nyaralás-trilógia (1) Nyitott Akadémia (4) Nápolyi regények (2) Osiris Klasszikusok (1) PONS (6) Paletta (1) Pom Pom meséi (1) Radnay-trilógia (3) Romantikus Klasszikusok (1) Szerelmes Világirodalom (1) Talentum Diákkönyvtár (2) Történelmi útikönyvek (1) Ungvári Tamás színműfordításai (2) Vörös Pöttyös Könyvek (1)

Személyiségtípusok

INFJ (6) INTJ (1) enneagramm (12)

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja (7) Gabriel García Márquez (2) II. világháború (15) Karácsony (22) LMBTQ (5) Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról (5) Színházi világnap (5) Vers hétfőn (368) a Költészet Napja (10) abszurd (1) advent (20) antológia (2) babona (4) ballada (1) barokk (5) bestseller (1) buddhizmus (1) carmen (1) családregény (12) családállítás (1) cserokik (1) disztópia (3) divat (2) dokumentumregény (1) dolgozat (1) dráma (41) dvd (1) egészség (1) elbeszélés (4) elbeszélések (5) emigráció (8) epigenetika (1) erotika (4) esszé (5) evolúciós pszichológia (2) farsang (1) felvilágosodás (1) feminizmus (8) festészet (29) film (3) filmadaptáció (154) filmadaptációk (1) füveskönyv (3) gasztronómia (7) gasztroregény (4) groteszk (1) gyerekszemmel (2) gyerekszáj (2) gyermekirodalom (12) gyász (1) gótikus regény (1) hangoskönyv (8) hiedelmek (1) holokauszt (1) hulladékgazdálkodás (1) humor (41) hétköznapi mágia (2) ifjúsági regény (19) illusztrált (16) impresszionizmus (3) interjú (4) irodalmi karikatúrák (1) irodalomtudomány (1) ismeretterjesztő (22) jelenet (1) kalandregény (2) kisregény (5) krimi (25) kvíz (1) képzőművészet (2) kétnyelvű (3) költészet (3) környezetvédelem (1) levelezés (1) levélregény (1) memoár (13) mese (12) meseregény (4) meseterápia (5) mesék (5) mitológia (5) mágia (1) mágikus realizmus (5) művelődéstörténet (1) művészet (23) napló (4) naplóregény (1) naturalizmus (1) novella (28) nyelvkönyv (4) nyelvtanulás (12) nyelvvizsga (1) népszokás (1) opera (5) operamese (2) posztimpresszionizmus (2) posztmodern (4) pszichiátria (1) pszichológia (32) publicisztika (1) pályázat (1) rajzfilm-adaptáció (1) realizmus (3) reklám (4) reneszánsz (15) romantikus (20) sakk (2) sorozatadaptáció (16) spiritualizmus (6) szakmai szókincs (1) szatíra (1) szegregáció (1) szimbolizmus (1) szonett (30) szuperérzékenység (19) színház (7) színháztörténet (3) színmű (2) szórakoztató irodalom (29) szótár (3) szúfizmus (1) thriller (1) tánc (1) társadalomkritika (5) társadalomtudomány (1) töltelékbejegyzés (49) történelmi (13) vers (426) válogatás (1) vígjáték (12) életrajz (3) életrajzi (3) életrajzi regény (22) érdekesség (1) érzelmi rugalmasság (1) évforduló (33) önfejlesztés (23) öngyógyítás (3) önismeret (39) önéletrajzi (19) útirajzok (1) útiszótár (2)

Nemzetiség szerint

amerikai (78) angol (99) ausztrál (1) belga (1) bhutáni (1) bolgár (1) brazil (2) brit (1) chilei (6) cseh (2) dán (1) dél-afrikai (3) dél-amerikai (4) dél-koreai (1) finn (1) francia (49) görög (2) indiai (1) kanadai (15) katalán (1) kolumbiai (1) kubai (2) latin (5) lengyel (2) lett (1) magyar (435) mexikói (2) norvég (2) német (19) olasz (59) orosz (29) osztrák (7) perui (9) portugál (13) román (4) skót (2) spanyol (35) svájci (5) svéd (4) szlovén (1) tibeti (1) török (1) uruguayi (1) észt (2) ír (4)

Ország, város

Anglia (6) Azerbajdzsán (1) Belgium (1) Brazília (1) Brüsszel (1) Cortona (2) Csehország (1) Erdély (6) Firenze (8) Granada (1) Görögország (6) Indonézia (2) Itália (25) Kecskemét (1) Kongó (1) Korfu (5) Lisszabon (1) London (10) Madrid (8) Marokkó (2) Milánó (2) Márrakes (1) New Orleans (1) New York (4) Nápoly (5) Németalföld (5) Palesztina (1) Portugália (2) Párizs (26) Róma (8) Salzburg (1) San Francisco (1) Siena (1) Spanyolország (2) Svédország (5) Szahara (1) Szentpétervár (1) Toledo (1) Toscana (7) Törökország (1) Velence (10) Írország (1)

Híres ember

Ady Endre (30) Beatrix Potter (2) Boleyn Anna (1) Caravaggio (1) Cesare Borgia (1) Claude Monet (2) Coco Chanel (3) El Greco (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Eugène Delacroix (1) Fedák Sári (1) Fernando Pessoa (4) Flora Tristán (1) Franz Kafka (1) Frida Kahlo (1) Gabriel Harvey (1) Giacomo Puccini (2) Giotto (1) Henri de Toulouse-Lautrec (1) Isadora Duncan (2) Jósika Júlia (1) Jósika Miklós (1) Leonardo Da Vinci (4) Marie Antoinette (2) Marilyn Monroe (1) Marlene Dietrich (1) Mary Anning (1) Michelangelo (2) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Niccolò Machiavelli (1) Paul Gauguin (2) Rembrandt (2) Roger Casement (1) Sophia Loren (1) Steve Jobs (1) Szendrey Júlia (2) VIII. Henrik (2) XVI. Lajos (2)

Rólam

"És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)
Üzemeltető: Blogger.

Hozzászólások

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések
Follow

Üzenetet küldök

Név

E-mail *

Üzenet *

Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi