2025 vegyes év volt számomra (és tudom, ezzel sem vagyok egyedül), ám megtanultam, hogy a jó dolgok mellett a leckékre is figyeljek, és elmondhatom, hogy idén is nagyon sok tanulságot levontam.
Megnéztem egy-két (angol nyelvű) könyves kihívást 2026-ra, és egyik sem vonz. Többen 52 szempont szerepel, azonban nem mindig sikerül egy könyvet egy hét alatt elolvasnom. Van, hogy egy nap csak keveset olvasok, van, hogy még annyi sem megy, és van, hogy sokat haladok aznap, esetleg egy színművet olvasok. Ez mind teljesen rendben van, és azt gondolom, egyikünknek sem kell megfelelnie egyetlen influenszer szempontjainak sem. Nem is tartom magam influenszernek, nem is vagyok az, és nem gondolom azt, hogy amit én olvasok, mindenkinek azt kell olvasnia. Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb ember nem azt olvassa, amit én és elfogadtam.
Továbbra is inkább az intuíciómra hallgatok, hogy mit szeretnék most olvasni, mire van szükségem, és hálás vagyok, hogy van miből választani.
"Aki nem maga választ, annak nincs saját, személyes sorsa sem."(Szondi Lipót)
Idén 9 könyvvel gyarapodott a könyvtáram, ebből egy zsákbamacska, ami nagyon jónak tűnik. 5-öt el is olvastam, és bejegyzés is született róluk.
Az Excelem szerint 42 könyvet fejeztem be idén (ebben nincsenek benne a drámák), amivel teljesen elégedett vagyok. Nagyon sok újraolvasásom volt és sok nőtől olvastam idén.
Nem volt konkrét szám kitűzve, és teljesen elfogadtam azt is, ha egy-egy olvasmánnyal lassabban haladok. Az arany embert biztosan nem fejezem már be idén, jelenleg kb. 160 oldal van hátra, és nem tervezek olvasásmaratont, haladok vele a saját tempómban. Mivel újraolvasás ez is, tudom, hogy az utolsó rész nagyon izgalmas lesz.
Tari Annamáriától az Y generáció és a PopulArt füzetek (Szent Szerelem - Keresztény himnuszok és Szent Ágoston írásai, a Romlás virágai (Baudelaire, Verlaine és Rimbaud versei), A párduc (Rilke versei)) lemaradtak a képről, és újra csak elmondhatom, hogy elégedett vagyok az idei olvasmányaimmal minden téren.
Kifejezetten szörnyűségesnek egyiket sem nevezném, voltak vegyes érzéseket kiváltók, ilyen volt a lemaradt Y generáció és Móricz Zsigmondtól a Rab oroszlán, mely egyáltalán nem egy oroszlánról szól, hanem több, nagyon nem egészséges személyiségű emberről.
A legtöbbet, összesen 5 könyvet Agatha Christie-től olvastam, a legterjedelmesebb olvasmányom pedig Alexandre Dumas-tól a régóta tervezett Monte Cristo grófja volt a maga 1136 oldalával. Nagyon meglepődtem, mennyi bakit fedeztem fel benne. Eleinte már ezek miatt is kíváncsi voltam rá, majd később felfedeztem, hogy Edmond Dantès is sx4, úgyhogy később ezért is érdekelt. Ill. amikor spanyolul tanultam, nagyon szerettem a Sin Identidad c. sorozatot, mely a regény női változata a 21. században. Csupán annyi az eltérés, hogy a sorozatban Maria INFJ, míg a regényben Edmond INTJ.
 |
| Enneagram 4-ek 2025-ben |
Folytattam az Ismerd meg az Enneagram 4 típust! sorozatom is, mivel idén nagyon sok rokon lelket fedeztem fel az olvasmányaim között, és összesen 8 bejegyzés született 9 személyről.
Jászai Mariról rendhagyó lett, ugyanis az emlékiratairól írtak után került, ill. Fermina Daza és Florentino Ariza kapott közös bejegyzést a Szerelem kolera idejénből.
A legszórakoztatóbb, a nagy Hercule Poirot-ról (a a képen tavaly olvasott könyv is szerepel, mert többet is felhasználtam), ill. a Szabó Magdáról szólót volt megírni.
Ezeknek a megírása tart a legtovább, ám rengeteget tanultam belőlük, és jó látni, hogy mennyi közös van bennünk. Akár jó, akár rossznak titulált.
A "sztárfotóra" odatettem az elmaradhatatlan oldaljelölőim, tollaim és post-itom, ill. jegyzetfüzetem is.
Velük felszerelkezve szoktam olvasni, és egyáltalán nem használom közben a telefonom. Ha valami ismeretlen dolgot, újdonságot találok, azt felírom, és vagy valamelyik közelben lévő könyvben megkeresem, vagy később a neten, de nem vonom el netezéssel közben a figyelmem. Ez könnyen megy, mivel a telefonom az itthoni Wi-Firől használom, egyébként buta üzemmódban működik. Igen, dinoszaurusz vagyok, és nem is vágyom arra, hogy 24/7-ben onlány legyek, este ki is szoktam kapcsolni. Hadd aludjon ő is. 😁
Marilyn Monroe-val indult könyvek szempontjából a blog 2025-ben, a Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val volt az első, és a Marilyn Monroe - A rivaldafény árnyékában az utolsó könyves bejegyzésem idén. Itt téli szünetre küldtem magam, és ahogy írtam, Az arany embert még mindig olvasom.
Nagyon sok nagyszerű olvasmányom volt idén is, ezek közül őket emelném ki:
A sündisznó eleganciája újraolvasás volt, és most még jobban szerettem, mint 2015-ben, amikor először olvastam. Egy könyv, amelynek ugyanolyan ufók a főszereplői, amilyen én is vagyok. Mi kell még?
Semmit se bízzunk a véletlenre, amikor olyan elhatározást hozunk, amelyet valószínűleg kevesen fognak megérteni. Az emberek hihetetlen gyorsan keresztbe tesznek az olyan terveknek, amelyekhez a leginkább ragaszkodunk, olyasféle sületlenségek nevében, mint "az élet értelme" vagy "emberszeretet". Ja, és: "a gyermekkor szentsége".
Az élet játéka pedig egy olyan játék, amelyet jó, ha ismerünk, és nagyon jó kapaszkodó tud lenni a nehéz helyzetekben. Nekem sem megy mindig, úgyhogy még gyakorlom.
Tegnap annak örültem, hogy esett a hó és a levegőzést összekötöttem a hósepréssel. Mert tényleg szeretek havat seperni. ❄⛄Hóembernyi hó azért nincs, de még mára is maradt az udvaron és a tetőkön egy kevés.
- Játszottam, de nem is vettem észre, hogy játszom. Az ember, ha belejön, sokszor van vele így. Annyira megszoktam már, hogy mindig keresek valamit, aminek örülhetek. És higgye el, legtöbbször sikerül is. Csak éppen türelem kell hozzá.
A Déli álmok egy újabb úraolvasás volt, mely megint jókor került a kezembe, és sok olyan gondolattal találkoztam benne, amik szintén jól jöhetnek kapaszkodóként:
- Ne bitorolj olyasmit, ami nem a tiéd.
Azért, mert valamelyik családtagunk olyan, mi nem vagyunk olyanok, mint ők, nem vagyunk azonosak vele. Ez bizonyos egy nagyon fontos tanulság. (Egy másik olvasmányomban is fontos szerepe van ennek.)
Meglehetősen sok szeretnivaló van rajtad.
Bár az Úton önmagunkhoz hagyott némi hiányérzetet bennem (hiába, 4 vagyok 😁), mivel kimaradtak az ösztönök, és a szárnyak sem úgy szerepelnek benne mint növekedési pontok, ennek ellenére nagyon jól mutatja be a kilenc típust és valóban nagyon sokat segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és másokat is. Persze, csak ha képesek vagyunk ezt empatikusan tenni, és nem azonnal ítélkezni egyes típusok felett.
- Milyen érzés volt, amikor rátaláltál a típusodra? - kérdezte Dave atya.
- Hát nem szólaltak meg a fanfárok - mondtam. - Sok fájdalmas dolgot megtudtam magamról.
Dave atya megfordult, felkapott egy könyvet az asztaláról, és felütötte egy piros könyvjelzőnél.
- "Az önismeret elsősorban azt jelenti, hogy tisztában vagyunk a hiányosságainkkal. Arról szól, hogy az Igazsághoz mérjük magunkat, és nem fordítva. Az önismeret legfőbb eredménye az alázat." - olvasta.- Ez elég jól összegzi a lényeget - mondtam nevetve.- Az idézet Flannery O'Connortól való - mondta Dave atya visszahelyezve a könyvet az asztalára. - Mindig fején találja a szöget...
A Keserédesről egészen nyárig nem is hallottam, ám ekkor rögtön tudtam, hogy ez a könyv nekem való. Szeretettel ajánlom minden szuperérzékeny társamnak, ill. azoknak, akik szeretnének egy kicsit jobban megérteni bennünket. És azoknak is (tehát lényegében mindenkinek), akik neheze(bbe)n fogadják el az élet keserű oldalát, csak az édeset, a sikert, a csillogást szeretik látni és megmutatni, míg a nehéz pillanatokat és annak titulált érzéseket inkább elrejtenék, hogy felismerjék, milyen fontos szerepe van mindannyiunk életében az édesnek és a keserűnek egyaránt. Hogy nem kell, és nem is jó, ha menekülünk attól, ami fáj, ami elszomorít. Mert ez is ugyanúgy az életünk része. Mert mindannyian emberek vagyunk.
Dr. William Breitbart gondolatait idézem, aki a New York-i Memorial Sloan Kettering Rákközpont pszichiátriai és viselkedéstudományi részlegének vezetője:
"(...) A kihívás az, hogy az ember haladja meg ezt az új életpályát, amelyre az élete került. Felelősségünk, hogy értelemmel bíró életet hozzunk létre. Ahol fejlődünk, és alakulunk. A dolog úgy áll, hogy nagyon kevesen fejlődnek a siker hatására. Az emberek a kudarcaik hatására fejlődnek. A megpróbáltatások hatására fejlődnek. A fájdalom talaján gyarapodnak."
Ahogy visszagondoltam az idei olvasmányaimra, rájöttem, hogy a Keserédes hány gondolata cseng össze Boldizsár Ildikó Mesekalauz úton lévőknek c. kötetével. Mindkettőben fontos szerepet kap, hogy évezredek óta a különböző életszakaszokba lépők számára milyen fontos, hogy elbúcsúzzanak az előzőtől, akár meg is gyászolják azt, majd tovább lépjenek az újba.
Ez most azért is érdekes, mert a számmisztika szerint 2025 (2+2+5 = 9) 9 év, mely lezár egy ciklust, és 2026-ban (2+2+6=10->1+0 =1) pedig egy újabb kilencéves ciklus kezdődik, és most nemcsak azt érdemes megnézni, mitől szeretnénk elbúcsúzni idén, hanem az elmúlt kilenc évet tekintve is.
Nagyon elgondolkodtatóak Boldizsár Ildikó sorai az online közösségekről, melyek nem olyanok, mint az offline-ok, amikor fizikailag, teljes egészükben vannak együtt az emberek. Ebben a hónapban jöttem rá, hogy nincs szükségem álkapcsolatokra, és a közösségi oldalakon nagyon sok ilyen van. A LinkedIn állítom, hogy tele van ilyenekkel. Bejelöltelek a fotód alapján, és így nekem is van +1 kapcsolatom, meg Neked is. Elárulom: egyetlen olyan embert sem jelöltem be, akivel valamilyen módon nem kerültem kapcsolatba, ezért nemrég rendeztem egy nagytakarítást, és mindenkit, akivel sosem kommunikáltam, ill. csak ő ajánlotta a csoportját, a podcastjét, de az én posztjaimmal nem foglalkozott, töröltem.
Tudom, hogy vannak jó netes közösségek is, csak az elmúlt években itt is sok minden változott. Ám megtanultam, hogy ne keressek tükröt ott, ahol csak fal van.
Visszatérve a mesékre, évezredek óta bármilyen élethelyzetben rengeteget képesek segíteni, úgyhogy egy újabb könyv, ami máskor is előkerül. Az egyik kedvenc mesém továbbra is A fiú három tudománya.
Amikor a mesék még közvetlen kapcsolatban álltak az emberekkel, az élet is mást jelentett, mint manapság. Jelentősége volt minden szakaszának, fordulójának, elejének és végének, és ez az életfordulókhoz kötődő szertartásokban, ünnepekben is megnyilvánult. Az életfordulók megszentelése és megünneplése nem azért volt fontos, hogy a rokonok, szomszédok, falubeliek tudomást szerezzenek róla, hanem azért, hogy az ünnepelt - például a felnőtté váló legény vagy leány - maga is jól el tudja különíteni az egyes életszakaszokat. Tudjon róla, hogy mit hagy maga mögött, miképpen arról is, hogy hová tart, és ott mire számíthat. A régi ember számára természetes volt a folyamatos változás, mert nem kényszerítő erőnek vagy tragédiának élet meg, hanem ember voltához tartozónak, vagy ahogy a mai tudomány mondja: központi evolúciós adottságnak. S nemcsak a természet változása volt számára magától értetődő, szükségszerű folyamat, hanem saját életkori változása is.
Az idei év egyik legjobb tanácsát pedig Elizabeth Taylor adta Marilyn Monroe-nak:
"Bármit írjanak rólam, Marilyn, sosem tagadom. Sosem erősítem meg. Csak mosolygok és továbblépek. Csak megyek tovább előre. Neked is ezt kell tenned."
A bloggal kapcsolatban is volt november egy hullámvölgy, amin túlléptem, és nemrég újra elővettem Senecát, akinek a szavai most is a legjobbkor találtak meg:
Azokra, akikre úgy tekintesz, mint szerencsésekre, ha nem ott látod majd őket, ahol mutatkoznak, hanem ahol magukban vannak, rájössz, hogy nyomorultak, szegények, csúfak, a falaikhoz hasonlóan csak kívülről ápoltak. Nem biztos és őszinte a boldogságuk: cukormáz csupán, annak is vékonyka. Így hát amíg talpon maradhatnak és saját szándékuk szerint mutatkozhatnak, csillognak és elkápráztatnak, mihelyt azonban valami olyan történik, ami megzavarja és leleplezi őket, nyilvánvalóvá válik, hogy milyen pöffeteg és igazi rútság rejtőzött az idegen csillogás mögött,A gondviselésről
Nem mondom, hogy mindenki ilyen online, azonban nagyon sokan igen. Már nem hasonlítgatom magam senkivel, mert tudom, hogy a magam útját kell járnom. Megteszem a magamét, és aztán útjára engedem, a többi már nem az én dolgom.
A blog sablonja kétszer is megtréfált idén, mert a Marilyn Monroe-ról és a Gyilkosság a golfpályánról írt bejegyzéseim nem tette ki a Főoldalra. Ez van, ha a sablon ingyenes verzióját használjuk.
Most az Úton önmagunkhozból vett idézetnél is szilveszteri hangulatban van, mert a szerkesztőben szépen, egymás alatt vannak a sorok.
A novemberi hullámvölgy hatására találtam ki, hogy veszek magamnak egy színezőt, és találtam is egyet (húszoldalas és nagyon megtetszett), úgyhogy itt a helye:
Valahogy úgy éreztem magam december első három hetében, mint ez a kis állatka (megtudtam, hogy sokan mások is így vannak/voltak), aki a karácsonyi dalt hallgatja a szánban:
Azóta túllendültem ezen is, és ezt az évet 111 (csupa 1😉) bejegyzéssel zárom. Ezt a hetet továbbra is téli szünetként kezelem, és csak a jövő hétre tervezek könyves bejegyzést, addigra lesz befejezett olvasmányom is. A versek már hetekre előre be vannak időzítve, nagyon jókat találtam, ill. az enneagramos sorozatom is folytatom 2026-ban.
Idén felírtam magamnak néhány könyvet, amiket szeretnék elolvasni, újraolvasni és írni róluk, és természetesen ezek mellett meghagyom a választás szabadságát is. Egyetlen dolgot határoztam el: január 1-jén valami vidámat olvasok, hogy 2026 első könyves bejegyzése is az legyen. 😊
Szeretném megköszönni Mindenkinek, aki idén itt járt, esetleg végigolvasta valamelyik bejegyzésem,
aki pedig vissza is tért, annak még inkább örülök és köszönöm.
Ahogy mondani szoktam: 2026-ra is mindenből a legjobbat kívánom Mindenkinek. 😘😽
.jpeg)
.jpg)
Bejegyzések
