Archive for április 2012

" (…) így panaszkodom zokogva:
– Én csak azt akarom, hogy szeressenek – közben pedig elátkozom a világot meg mindent, amire szüleim és tanáraim tanítottak: az elveket, az értékeket, az erkölcsöt, a kompromisszumokat, a tudást, az egységet, az imát – mert minderről kiderült, hogy tévedés csupán és céltalan. Végső soron egyet jelent csak mind: vagy megtörsz, vagy megdöglesz. Magam elé képzelem kifejezéstelen arcomat s a számból jövő testetlen hangot: Rettenetes időket élünk. "

A filmet már volt szerencsém többször is látni, és tervben volt a könyv elolvasása is. Így 2009 nyarán olyan boldogan vittem a szépséghibás könyvesboltban a pénztárhoz a könyvet, amit sikerült féláron megvennem, mintha valami könyvritkaságra bukkantam volna. Azóta is várt a sorára. OlvasóMókus javasolta, hogy akkor kezdjem el olvasni, amikor nagyon mérges vagyok. Tavaly karácsony előtt le is került a polcról, amikor a drágalátos posta kilopta a Bogasnak küldött karácsonyi csigát a borítékból. Akkor jött el a pillanat, hogy ide Pat kell. És milyen jól döntöttem!

Bár a regény átlagosan indul, azonban, ahogy fogynak a lapok, egyre többször kell félretenni, mert egyszerűen letaglóz. De ne szaladjunk ennyire előre.

Narrátorunk, Patrick Bateman 26 éves, a Harvardon végzett, jelenleg a P&P-nél dolgozik, a lakása tele van a legmodernebb bútorokkal és műszaki cikkekkel, a legdrágább ruhákban jár és annyi kencefice van a fürdőszobájában, hogy egy drogériában nincs talán annyi. Patünk rendszeresen látogatja a konditermet, a manikűröst, a fodrászt és a kozmetikust. Természetesen a legdrágább éttermekbe és legfelkapottabb szórakozó helyekre jár (ahol egy kis kokain is mindig akad, de otthon is készenlétben van a Valium és a Xanax), a barátnőjét idegesítőnek találja és rögtön felmegy nála a pumpa, ha valakinek elegánsabb névjegye van, mint neki. De hiába a külcsín, ha Pat belül üres, sőt, valójában egy pszichopata.

" – Ugyanis Patrick egyáltalában nem cinikus. Ő egy nagyon helyes kisfiú, igaz-e cucikám?
– Nem éppen – motyogom magamban. – Én egy közveszélyes pszichopata vagyok.
– De mit számít az? "

Christian Bale mint Patrick Bateman
Forrás: PORT.hu

Szabadidejében előszeretettel visz fel ismerős és ismeretlen lányokat magához, akiket megkínoz, ill. az utcán akár az útjába kerülő koldust, de bárkit képes megölni. A rémtetteit pedig csak úgy egyszerűen megemlíti az elbeszélésben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vagy közbeveti, hogy vissza kell vinnie néhány videót a kölcsönzőbe (a '80-as években járunk) vagy mi volt az aznap reggeli Patty Winters Show témája. Ezt leszámítva, éli a yuppie-k életét, aki a rémtettei mellett a platina American Express hitelkártyájára a legbüszkébb.

Büszke vagyok magamra (pedig semmilyen hitelkártyával nem rendelkezem), hogy kevesebb, mint négy hónap alatt sikerült a könyv végére érnem. A lassú olvasásnak nem a lustaságom volt az oka, hanem ehhez a könyvhöz erős idegekre és gyomorra van szükség. Aki hozzám hasonlóan előbb látta filmet, tudhatja, mire számíthat majd a regényben. Pontosabban csak sejtheti, ugyanis a 2000-ben készült filmváltozathoz hiába teszik ki a 18-as karikát, az csak esti mese a könyvhöz képest! Nem tudom, hányszor tettem félre, nem egyszer hetekre a regényt, mert csak néztem ki a fejemből, hogy: " Te, jó ég!"
Érdemes az ilyenekre felkészülni, olvasás előttre és utánra nem ajánlott étkezést beiktatni, ill. az esti órákban olvasni a könyvet. Bár semmilyen problémát nem okozott a megdöbbenésen kívül a regény, azért az érzékeny lelkivilágúak* készüljenek fel az egymás után sokszor felbukkanó csúnya szavakra is. Eredetileg egy olyan idézetet akartam ide is választani, de nem szeretnék senkit sem elriasztani.
Örülök, hogy nem határidőre olvastam a könyvet, mert egyhuzamban a legtöbbször csak 50-60 oldalt sikerült belőle olvasni, aztán szükségem volt valami másra. Ajánlott párhuzamosan egy vidám/könnyed olvasmányt beiktatni, nehogy megfeküdje a gyomrunkat.

Kb. az első 100 oldal után Pat Dorian Gray-t juttatta eszembe. Nem gondolom, hogy most feltaláltam a spanyolviaszt, mert nem tudom, másnak feltűnt-e már ez a párhuzam a két regényalak között. De ehhez mindenképpen újra kell majd olvasnom Oscar Wilde regényét. Az biztos, hogy mindkét szereplő igazi Narcissus.

Összességében örülök, hogy végre elolvastam, és majd egyszer jöhet a folytatása, a Holdpark is. Ahogy eredetileg terveztem, ha valaki/valami feldühít, csak tovább kell olvasni a könyvet és Pat máris levezeti a mérgünket.

Ezúton csókoltatom a Szekszárdi Nyomdát, ugyanis a könyvemben egy helyen a mondat eleje, három helyen pedig a vége hiányzik...

*Ekkor még nem tudtam, hogy én is szuperérzékeny vagyok.

Bret Easton Ellis: Amerikai psyho
Eredeti cím: American Psycho
Fordította: Bart István
568 oldal
Európa Kiadó, 2006
2500 Ft

Így lettek egymáséi ők ketten, a városi szerelem szomorú vándorai. Keresztül sok egyéb kis érzésen, pletykákon, bajokon, szenvedésen és kicsúfoltatáson, megannyi állomásán a romlottra finomodott élet kálváriájának, elérkeztek egymáshoz.

Ha az ember lánya alapító tagja a Molnár Ferenc Klubnak, és még kihívás is indul, ami számára kötelező, egyértelmű, hogy számolja a napokat, mikor kezdheti el olvasni a kiszemelt művet.
Bevallom, a fejezetek rövidsége miatt esett a választásom erre a kötetre (na meg a másik kettőhöz képest ez e legvékonyabb, mea culpa, de mostanában csak ilyen szösszenetekre futja). Ráadásul a könyv négy az egyben, ugyanis a címadó kisregény mellett három elbeszélést is olvashatunk Molnár Ferenctől.

A pesti leány a tizenkilenc éves Brandt Elza, akinek ketten is teszik a szépet (Artúr és dr. Vermes ügyvéd), azonban ő Gál Miklóst szereti, akivel hét évvel ezelőtt egy nyaraláskor találkozott. Édesanyja el is fogadná a helyzetet, azonban apja a kaszinó, ezen belül is a kártya rabja, ezért a család anyagi helyzete miatta ingadozik, így Elza is érzi az életében hamarosan bekövetkező sorsdöntő fordulatot. Elza számára a tizenöt éves Manci jelenti a gyerekkort, az álmodozást arról, ha majd egyszer felnő, boldog lehet azzal, akit ő választ, amit Mancinak is elmond. Közben feltűnik az amerikai acélkisasszony, Ketty (milyen idegesítő neve van!!!), aki Elzát igyekszik meggyőzni, változtasson a hozzáállásán.

Elzát nagyon szerettem a maga világával, és ebbe rondított bele az irritáló Ketty, aki amint megérkezett, szinte azonnal feltalálta a spanyolviaszt.
Örülök, hogy egy évszázaddal később születtem, mert nem szimpatizálok a korabeli gondolkodással, a drágalátos acélkisasszonnyal pedig biztosan ki nem állhatnánk egymást.
A széptevőkről is megvan a véleményem: Miklóst nem értem, Vermes egyszerűen szánalmas, Ketty mellett ő volt a másik, aki az agyamra ment.

Az első elbeszélés főszereplője Klári, aki tegnap temette el édesapját és maradt egyedül négy fiatalabb testvérével. Ekkor kap házassági ajánlatot a A kis klarinétostól, másnap azonban felbukkan a házban egy régi ismerős, aki a lányt keresi...

A vasban egy vidéki gyáros életébe pillanthatunk be, ahová Pestről érkezik nevelőnő, akit a direktor úr már régóta ismer.

A pikolóban pedig egy pikoló álmodozásának lehetünk tanúi.

A kisregényt szívesen olvastam volna még tovább, mert bár bátran rábiggyeszthetjük a romantikus címkét, nem kell félnünk, hogy átcsap csöpögésbe.
Klárit az első elbeszélésben most értettem meg, de az akkor sem tetszett, ellenben a másik kettő már sokkal inkább.

Miért érdemes elolvasni? Mert Molnár Ferenc olyan gyönyörűen ír:

A téli este enyhén borult föléjük. Hó már rég nem esett, mintha bekukkantott volna a világba egy-két napra a tavasz, hogy lehetne-e már jönni. Künn, a kertek közt szinte hiányzott az akác mézes illata, hiányoztak a haldokló fehér virágok a gyalogjáróról.

... és a történetek is igazán emberiek, nincsenek kicicomázva, nem mesterkéltek, száz évvel ezelőtt mindez, akár velünk is megtörténhetett volna.

Bár a kihívás teljesítéséhez elég egy kevésbé ismert prózai mű és egy dráma elolvasása, nálam a közeljövőben sorra kerül a Lazi Molnár Ferenc sorozatából a másik két kötet is (A csókok éjszakája és A zenélő angyal) is.

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története
168 oldal
Lazi Kiadó, 2007
2200 Ft