Archive for április 2012

Mostanában csak az ilyen töltött káposzta jellegű bejegyzésekre futja, de igyekszem kalóriadússá tenni őket. Bár még április vége van, de mindjárt beköszönt a május és jobbnál jobb csemegék indítanak támadást a pénztárcánk ellen. Ezek közt nem egy olyan könyv van, amit már olvastam és kicsiny gonosz lelkem most nagyon boldog, hogy a drága Európa Kiadó legalább róluk nem feledkezett meg (ellentétben Molnár Ferenc Színművek c. kötetével ~~tudom, hogy már századjára nyafogok miatta~~ vagy Mario Vargas Llosa jópár regényével...).

Íme, a kiszemeltek:

Az ígéretek szerint minden könyv május első felében a boltokba kerül, kivéve a lexikont, de erről majd később.

Nem árulok el újdonságot a Rendszeres Olvasóimnak, hogy Szabó Magda-rajongó vagyok és a tervek szerint 4-én megjelenő Régimódi történet Diákkönyvtáras kiadása már régóta vár rám. Az Ókút bekerült a kedvenceim közé, így a Szabó Magda családjának története is jó eséllyel pályázik erre, csak el kéne már olvasni...

Szabó Magda: Régimódi történet
528 oldal
Európa Könyvkiadó
3400 Ft
A borítón lévő fénykép van a Diákkönyvtáras kiadásén is.

Emlékeim szerint nem mostanában volt olyan hónap, hogy Agatha Christie nélkül maradtunk volna (legfeljebb elfelejtettem beválogatni a rovatba), így most egy 11 történetet tartalmazó kötetnek örömködhetünk, melyben kedvenc kis belgánk jár a dolgok végére.

Agatha Christie: Poirot nyomoz
Fordította: Sipos Katalin
224 oldal
Európa Könyvkiadó
2300 Ft
Várható megjelenés: május 4.

Nem olvastam még Italo Calvinót, de mivel olasz, így nem maradhat ki az író sci-fije sem. Ráadásul a fülszöveg szerint 30(!!!) éve jelent meg utoljára, ideje volt végre ismét kiadni.

Italo Calvino: Láthatatlan városok
Fordította: Karsai Lucia
132 oldal
Európa Könyvkiadó
2900 Ft (érdemes kiböjtölni az európás Könyvmaratonig)

Hat éve láttam először Az órákat, és akkor rám jött az öt perc, hogy el kell olvasnom a Mrs. Dalloway-t. Nem sokkal később be is mentem a legközelebbi könyvesboltba, hogy megveszem (akkor még nem nyílt meg a törzs Alexandra, ahol már ismernek, mint a rossz pénzt) és megdöbbentem, hogy az eladó nem tudta bepötyögni a könyv címét!!! Én csak egy parázna könyvapáca vagyok, de azt hiszem, egy könyvesbolti eladótól joggal várhatná el egy magamfajta, hogy képben legyen a könyvekkel, nem?
De a lényeg a lényeg, hogy Mrs. Dalloway is újra kapható lesz (a sajátomat két éve kaptam, és utána el is tűnt mindenhonnan), bár ez a borító egyáltalán nem Virginia Woolf-os, inkább egy könnyed olvasmányt ígér, pedig a regény egyáltalán nem az. Annak idején lassan haladtam vele, de annyira megszerettem, hogy azóta is az egyik szívem csücske.

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Fordította: Tandori Dezső
264 oldal
Európa könyvkiadó
3000 Ft
Várható megjelenés: május 7.

Újabb tapsvihar és örömködés, hogy ezer éve beszerezhetetlen Durrell-könyvek is visszakerülnek méltó helyükre!
Tegnap fejeztem be a Fogjál nekem kolóbuszt! c. könyvet, amit nagyon szerettem, írni is fogok róla, tavaly pedig az Istenek kertjét olvastam, amit azóta se sikerült beszerezni (na, majd november-decemberben), mert vagy 10 éve jelent meg utoljára. Pedig Durrell könyvei zseniálisak, szerintem mindenkinek legalább egy könyvét el kellene olvasnia.

Gerald Durrell: A részeg erdő
Fordította: Borbás Mária
240 oldal
Európa Könyvkiadó
2500 Ft

Istenek kertje
Fordította: Osztovits Levente
264 oldal
Európa Könyvkiadó
2500 Ft
Mindkét könyv várhatóan május 7-én jelenik meg.

Mathias Malzieu könyve a borítója miatt és az időutazásra csábító fülszövege miatt keltette fel a figyelmemet, amit most kivételesen bemásolok:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!!!

"Úgy szeretjük egymást, mint két megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk!

1874-ben, minden idők lehidegebb napján, mikor a paranormális kutyahidegben a szökőkutak is jégcsokorrá dermednek, Edinburghban Madeleine, a bába, gyógyító csodadoktor, a számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti világra. A veszett hidegben az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy óraszerkezetet ültet be helyette.

A kis Jack selejt portéka, ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani, hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám az óramű-szívnek sem lehet parancsolni, Jack a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, versenyt fut a könyörtelen idővel, amely belülről emészti...

Mathias Malzieu francia rockénekes romantikus, fanyar meséjét egyszerű nyelven, bizarr ötletekkel megbolondítva, mintegy fapofával meséli el nekünk – szinte rajzfilm, képregény, ám mégis irodalom."

Mathia Malzieu: A szív mechanikája
Fordította: Vaszócsik Crista
168 oldal
Európa Könyvkiadó
2900 Ft

A Kossuth Kiadó ismét a sírba visz, ugyanis még június 20-ig tart a Karinthy-sorozat, erre április 18-án útjára indította ezt a gyönyörűséges Britannica Hungaricát, amelynek kötetei havonta jelennek meg. Már akkor nagyon szemeztem vele, de most felfedeztem, hogy az Alexandrában is meg lehet venni a drágákat és még 20% kedvezményt is kapok rá (de kapható a Bookline-on meg a Líránál is). A burzsujok a zöld borítós kiadás helyett aranyozott fehér borítóval is megvehetik aranyáron.

Az első kötet (416 oldal) bevezető áron 1490 Ft-ba, a továbbiak 3490 Ft-ba kerülnek.
További információk a sorozatról a honlapjukon..

Jelentem, egyébként megvagyok, sok mindent olvasok, jelenleg éppen Ross Kingtől a Párisz ítéletét, amit imádok, és mostanában, hogy ilyen szépen süt a napocska, inkább kivonulok olvasni, mint a nap további részét bent kuksolva töltsem, többek között ezért is vagyok így lemaradva, mint a borravaló. De a Vers rovat egyik héten sem marad el ;).

Pillangós kép: weheartit.com

A hónap költője egyértelműen Tóth Árpád lett, így illik az ő versével zárni április utolsó hetét.

Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék

Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szeliden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma...

Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol...

Reggeltől estelig a friss erdőbe járnék,
Amíg a vidám alkony, mely halk sípon dudolgat,
Mint arany sapkát dobná a magasba a holdat,
S kék csipkével beszegné az útakat az árnyék...

Sokat botanizálnék, nem lenne semmi gondom,
Lesném a fák alatt a gyöngyvirág szerelmét,
Ballagó bogarat kék párjához terelnék,
S a pók kötélhágcsóit csodálnám a falombon...

Olvasnék eltünődve, mily titkos, furcsa műszer
A költők tolla, mely amíg betűket rajzol,
A néma vonalakból finom, tündéri jaj szól:
Szeizmográf, mely bús rengést szelíd cikkcakkba fűz fel...

S elfáradnék, s nem kéne zsongító mérgü vegyszer,
Hogy alhassam, puhán elringatna a pázsit,
S megálmodnám a tündérleányok arcvonásit,
Milyen lesz, amelyik hozzám szökik le egyszer...

S ocsúdva, messzi néznék a kék fátylú oromra,
Jön-e már kedvesem, s mivel várjam, s hogyan?
Dús rózsakoszorúval övezzem-e hajam,
Vagy tépve levelenként hintsem arany boromba?

Ó, jaj, jaj, édes ábránd, mézes bor, balga mámor,
Be keserű utánad az árva lélek íze,
Elég már... csak aranyfüst az álmok dőre dísze,
S a józanult agy újra hűs kétszerkettőt számol...

Bocsásd meg nékem, Élet, te sok jajjal kemény,
A merengést, de lásd, oly jó, ha még terem
Pár álom, elfeledni: ezer fejszés teren
Mint ritkul drága erdőnk: ember, hit és remény...

Hadd zengjen még a költő ábrándot, vígaszt, halkat,
Magának s másnak is: körül sok dermedt társa, -
Mint erdőn a szelíd ezüst zenéjü hársfa
Susog az éjben is, ha a többi fa hallgat...

Tóth Árpád összes verse a MEK-ben.
Kép: FFFAVE

- Először is nem ismerhetnek meg, mert levágattam jellegzetes bajuszomat és barkómat, legfőbb ismertetőjeleimet, és most úgy nézek ki, mint egy más ember, illetve, mint akárki más. És mi kifogásod van, kérlek, a helyzetünk ellen?
- Hát izé...
- Semmi izé. Dél-amerikai ültetvényesek vagyunk. Talán nem szép foglalkozás?
- Szép foglalkozás? Köszönöm szépen. Az is nagy marha lehetett, aki ezt a tippet adta Fel... azaz kedves öregemnek. Mihelyt azt mondtuk, hogy ültetvényesek vagyunk, mindenki gyanakodni kezdett ránk. Ezért Gondolták Saint Germainék mindjárt, hogy szélhámosok vagyunk.

Tavaly nagy elánnal neveztem be a Szerb Antal-kihívásra, amibe nagy sikerrel bele is tört a bicskám, de idén legalább elvárások nélkül kezdhettem el az olvasást.

VII. Olivér Alturia ifjú királya, aki másnap készül frigyre lépni a szomszédos norlandiai Ortruddal. Azonban az események nem a terv szerint alakulnak: Alturia pénzügyi gondokkal küszködik, ezért Norlandia legnagyobb pénzembere, Coltor felajánlja a pénzügyminiszternek, amennyiben eladják neki Alturia bor- és szardíniatermelését, megoldja a pénzügyi problémákat. Már a szerződés aláírásának napját is kitűzték, amikor kitör a forradalom, és nemhogy az aláírás és az esküvő marad így el, de még a király is szőrén-szálán eltűnik.

Természetesen Norlandia sem nézheti mindezt ölbe tett kézzel, így Clodia hercegnő az alturiai Sandovalt (festő) bízza meg, derítse ki Olivér hollétét. Sandoval a pletykák útján indul el, mígnem Velencébe nem ér, ahol az ex királyt embereivel és egy hírhedt szélhámos társaságában találja. Ekkor kezdődnek az igazi bonyodalmak.

Forrás: tumblr.com

Bevallom, csak átfutottam a fülszöveget és nem egészen így képzeltem el a történetet, ahogy az az elején kibontakozott, de így is remekül szórakoztam. Sőt! Egyedül Olivér főembereinek neve okozott néha gondot, míg sikerült őket beazonosítani, ám ezektől eltekintve nagyon szerettem olvasni.

Szerb Antal nem csak jól ír, az egész történet felépítése és kivitelezése egyaránt zseniális, a humoráról már nem is beszélve:

" Átment a Szent Márk téren, elhaladt az Óratorony íve alatt, és belépett a Merceriára, majd a Calle dei Fabrira, ahol sok kis ékszerüzlet van: itt beleütközött Marcelle-be. Csak most vette észre, mily rendkívül csinos ez a lány. - Nem szobaszépség - gondolta magában -, azok közé tartozik, akiknek az utca áll a legjobban..."

A számtalan félreértés, átverés és összeesküvés után persze minden jóra fordul és Olivér is megtanul egy nagyon fontos dolgot:

Hiába, a királyoknak is ismerniük kellene az életet.

Hiába, egy királynak sem fenékig tejfel az élete. A rendszeresen erre járóknak nem mondok újat azzal, hogy egyértelműen a Velencében játszódó részeket szerettem a legjobban, sőt elárulok annyit, hogy Sandoval még egy különleges, de testhez álló megbízatást is kap itt.

Akár egy délután alatt elolvasható (hétvégi olvasmánynak kiváló), mert hajtja az olvasót a kíváncsiság, vajon mi történik a következő oldalon, milyen bonyodalomba keverednek már megint és hogyan vágják ki magukat, miközben remekül szórakozunk a párbeszédeiken.

Nagyon szép ez a Magvetős kiadás, és mázlistának érzem magam, hogy sikerült beszerezni, mert sehol sem kapható, ellentétben a hangoskönyvvel.
A regényből 2000-ben film is készült.

Szerb Antal: VII. Olivér
236 oldal
Magvető Kiadó, 2006
2490 Ft

A hangoskönyvet Benedek Miklós olvassa fel.
5 óra 22 perc, MP3 CD
Titis Kft., 2007
4500 Ft

" (…) így panaszkodom zokogva:
– Én csak azt akarom, hogy szeressenek – közben pedig elátkozom a világot meg mindent, amire szüleim és tanáraim tanítottak: az elveket, az értékeket, az erkölcsöt, a kompromisszumokat, a tudást, az egységet, az imát – mert minderről kiderült, hogy tévedés csupán és céltalan. Végső soron egyet jelent csak mind: vagy megtörsz, vagy megdöglesz. Magam elé képzelem kifejezéstelen arcomat s a számból jövő testetlen hangot: Rettenetes időket élünk. "

A filmet már volt szerencsém többször is látni, és tervben volt a könyv elolvasása is. Így 2009 nyarán olyan boldogan vittem a szépséghibás könyvesboltban a pénztárhoz a könyvet, amit sikerült féláron megvennem, mintha valami könyvritkaságra bukkantam volna. Azóta is várt a sorára. OlvasóMókus javasolta, hogy akkor kezdjem el olvasni, amikor nagyon mérges vagyok. Tavaly karácsony előtt le is került a polcról, amikor a drágalátos posta kilopta a Bogasnak küldött karácsonyi csigát a borítékból. Akkor jött el a pillanat, hogy ide Pat kell. És milyen jól döntöttem!

Bár a regény átlagosan indul, azonban, ahogy fogynak a lapok, egyre többször kell félretenni, mert egyszerűen letaglóz. De ne szaladjunk ennyire előre.

Narrátorunk, Patrick Bateman 26 éves, a Harvardon végzett, jelenleg a P&P-nél dolgozik, a lakása tele van a legmodernebb bútorokkal és műszaki cikkekkel, a legdrágább ruhákban jár és annyi kencefice van a fürdőszobájában, hogy egy drogériában nincs talán annyi. Patünk rendszeresen látogatja a konditermet, a manikűröst, a fodrászt és a kozmetikust. Természetesen a legdrágább éttermekbe és legfelkapottabb szórakozó helyekre jár (ahol egy kis kokain is mindig akad, de otthon is készenlétben van a Valium és a Xanax), a barátnőjét idegesítőnek találja és rögtön felmegy nála a pumpa, ha valakinek elegánsabb névjegye van, mint neki. De hiába a külcsín, ha Pat belül üres, sőt, valójában egy pszichopata.

" – Ugyanis Patrick egyáltalában nem cinikus. Ő egy nagyon helyes kisfiú, igaz-e cucikám?
– Nem éppen – motyogom magamban. – Én egy közveszélyes pszichopata vagyok.
– De mit számít az? "

Christian Bale mint Patrick Bateman
Forrás: PORT.hu

Szabadidejében előszeretettel visz fel ismerős és ismeretlen lányokat magához, akiket megkínoz, ill. az utcán akár az útjába kerülő koldust, de bárkit képes megölni. A rémtetteit pedig csak úgy egyszerűen megemlíti az elbeszélésben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vagy közbeveti, hogy vissza kell vinnie néhány videót a kölcsönzőbe (a '80-as években járunk) vagy mi volt az aznap reggeli Patty Winters Show témája. Ezt leszámítva, éli a yuppie-k életét, aki a rémtettei mellett a platina American Express hitelkártyájára a legbüszkébb.

Büszke vagyok magamra (pedig semmilyen hitelkártyával nem rendelkezem), hogy kevesebb, mint négy hónap alatt sikerült a könyv végére érnem. A lassú olvasásnak nem a lustaságom volt az oka, hanem ehhez a könyvhöz erős idegekre és gyomorra van szükség. Aki hozzám hasonlóan előbb látta filmet, tudhatja, mire számíthat majd a regényben. Pontosabban csak sejtheti, ugyanis a 2000-ben készült filmváltozathoz hiába teszik ki a 18-as karikát, az csak esti mese a könyvhöz képest! Nem tudom, hányszor tettem félre, nem egyszer hetekre a regényt, mert csak néztem ki a fejemből, hogy: " Te, jó ég!"
Érdemes az ilyenekre felkészülni, olvasás előttre és utánra nem ajánlott étkezést beiktatni, ill. az esti órákban olvasni a könyvet. Bár semmilyen problémát nem okozott a megdöbbenésen kívül a regény, azért az érzékeny lelkivilágúak* készüljenek fel az egymás után sokszor felbukkanó csúnya szavakra is. Eredetileg egy olyan idézetet akartam ide is választani, de nem szeretnék senkit sem elriasztani.
Örülök, hogy nem határidőre olvastam a könyvet, mert egyhuzamban a legtöbbször csak 50-60 oldalt sikerült belőle olvasni, aztán szükségem volt valami másra. Ajánlott párhuzamosan egy vidám/könnyed olvasmányt beiktatni, nehogy megfeküdje a gyomrunkat.

Kb. az első 100 oldal után Pat Dorian Gray-t juttatta eszembe. Nem gondolom, hogy most feltaláltam a spanyolviaszt, mert nem tudom, másnak feltűnt-e már ez a párhuzam a két regényalak között. De ehhez mindenképpen újra kell majd olvasnom Oscar Wilde regényét. Az biztos, hogy mindkét szereplő igazi Narcissus.

Összességében örülök, hogy végre elolvastam, és majd egyszer jöhet a folytatása, a Holdpark is. Ahogy eredetileg terveztem, ha valaki/valami feldühít, csak tovább kell olvasni a könyvet és Pat máris levezeti a mérgünket.

Ezúton csókoltatom a Szekszárdi Nyomdát, ugyanis a könyvemben egy helyen a mondat eleje, három helyen pedig a vége hiányzik...

*Ekkor még nem tudtam, hogy én is szuperérzékeny vagyok.

Bret Easton Ellis: Amerikai psyho
Eredeti cím: American Psycho
Fordította: Bart István
568 oldal
Európa Kiadó, 2006
2500 Ft

Idén is elérkezett e jeles nap, és bár a tavalyi bejegyzésben már volt az egyik mai vers, de az a Youtube-ról volt beágyazva, ellenben idén a MEK-ről hozom a költeményeket, így remélem, senki nem problémázik ezen ;).
A megrendezésre kerülő programok egy részéről itt lehet olvasni.
Országszerte a városokban (hogy mindegyikben vagy csak néhányban, nem tudom) mikrofonokat állítanak fel, ahol mindenki elmondhatja a számára legkedvesebb verset. Budapesten erre az Írók boltjában van lehetőség.

József Attila születésének 107. évfordulójára az egyik legszebb versét választottam (ami tavaly is bekerült, akkor Kaszás Attila előadásában), mellé pedig az egyik kedvencemet.

József Attila: A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

...Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. jún.

Forrás

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

1923.

Forrás: weheartit.com, az eredeti kép

József Attila versei a MEK-ben
Tóth Árpád versei a MEK-ben

Így lettek egymáséi ők ketten, a városi szerelem szomorú vándorai. Keresztül sok egyéb kis érzésen, pletykákon, bajokon, szenvedésen és kicsúfoltatáson, megannyi állomásán a romlottra finomodott élet kálváriájának, elérkeztek egymáshoz.

Ha az ember lánya alapító tagja a Molnár Ferenc Klubnak, és még kihívás is indul, ami számára kötelező, egyértelmű, hogy számolja a napokat, mikor kezdheti el olvasni a kiszemelt művet.
Bevallom, a fejezetek rövidsége miatt esett a választásom erre a kötetre (na meg a másik kettőhöz képest ez e legvékonyabb, mea culpa, de mostanában csak ilyen szösszenetekre futja). Ráadásul a könyv négy az egyben, ugyanis a címadó kisregény mellett három elbeszélést is olvashatunk Molnár Ferenctől.

A pesti leány a tizenkilenc éves Brandt Elza, akinek ketten is teszik a szépet (Artúr és dr. Vermes ügyvéd), azonban ő Gál Miklóst szereti, akivel hét évvel ezelőtt egy nyaraláskor találkozott. Édesanyja el is fogadná a helyzetet, azonban apja a kaszinó, ezen belül is a kártya rabja, ezért a család anyagi helyzete miatta ingadozik, így Elza is érzi az életében hamarosan bekövetkező sorsdöntő fordulatot. Elza számára a tizenöt éves Manci jelenti a gyerekkort, az álmodozást arról, ha majd egyszer felnő, boldog lehet azzal, akit ő választ, amit Mancinak is elmond. Közben feltűnik az amerikai acélkisasszony, Ketty (milyen idegesítő neve van!!!), aki Elzát igyekszik meggyőzni, változtasson a hozzáállásán.

Elzát nagyon szerettem a maga világával, és ebbe rondított bele az irritáló Ketty, aki amint megérkezett, szinte azonnal feltalálta a spanyolviaszt.
Örülök, hogy egy évszázaddal később születtem, mert nem szimpatizálok a korabeli gondolkodással, a drágalátos acélkisasszonnyal pedig biztosan ki nem állhatnánk egymást.
A széptevőkről is megvan a véleményem: Miklóst nem értem, Vermes egyszerűen szánalmas, Ketty mellett ő volt a másik, aki az agyamra ment.

Az első elbeszélés főszereplője Klári, aki tegnap temette el édesapját és maradt egyedül négy fiatalabb testvérével. Ekkor kap házassági ajánlatot a A kis klarinétostól, másnap azonban felbukkan a házban egy régi ismerős, aki a lányt keresi...

A vasban egy vidéki gyáros életébe pillanthatunk be, ahová Pestről érkezik nevelőnő, akit a direktor úr már régóta ismer.

A pikolóban pedig egy pikoló álmodozásának lehetünk tanúi.

A kisregényt szívesen olvastam volna még tovább, mert bár bátran rábiggyeszthetjük a romantikus címkét, nem kell félnünk, hogy átcsap csöpögésbe.
Klárit az első elbeszélésben most értettem meg, de az akkor sem tetszett, ellenben a másik kettő már sokkal inkább.

Miért érdemes elolvasni? Mert Molnár Ferenc olyan gyönyörűen ír:

A téli este enyhén borult föléjük. Hó már rég nem esett, mintha bekukkantott volna a világba egy-két napra a tavasz, hogy lehetne-e már jönni. Künn, a kertek közt szinte hiányzott az akác mézes illata, hiányoztak a haldokló fehér virágok a gyalogjáróról.

... és a történetek is igazán emberiek, nincsenek kicicomázva, nem mesterkéltek, száz évvel ezelőtt mindez, akár velünk is megtörténhetett volna.

Bár a kihívás teljesítéséhez elég egy kevésbé ismert prózai mű és egy dráma elolvasása, nálam a közeljövőben sorra kerül a Lazi Molnár Ferenc sorozatából a másik két kötet is (A csókok éjszakája és A zenélő angyal) is.

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története
168 oldal
Lazi Kiadó, 2007
2200 Ft