• Főoldal
  • A blogról
  • Enneagram 4 típusok
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Könyvörömök
Fordította: Lipp Márta

Odafigyelj
ez egy vers
nem beszél szerelemről
nem beszél a vállra dobott
sötétkék nyaksálakról
az énekesről aki
a sarkához
köti a szirt peremét
Nem  beszél a rolexről
sem az uruguayi
párbajtőrvívó szövetség
zászlajáról
nem beszél az amerikai
őserdőben lecsapolt tóról
nem mond semmit
a rossz szagú cukrászdáról ami
reggelire várja
az éjszakai baglyokat
mikor már megfordult a nap
Ez egy vers
nem beszél a hetes mise
megrázkódtatásairól
nem beszél a nők arányáról
akik a férjük képmásával
riogatnak ahogy szakállt
trimmelnek a naplementében
Nem beszél az amerikai
őserdőben széttört  traktorokról
nem beszél a forradalmárok
városában észak képzetéről
Nem beszél zokogásról
nem beszél összezavart szüzekről
nem beszél elnyűtt könyökű
reklámügynökökről
Sem szarvascsordákról
Csak figyelj
ez egy vers
nem kapcsolódik a szabadság
egyenlőség hit típusú fogalmakhoz
Nem fogja megigazítani
a lány haját aki megállás
nélkül dolgozik a szupermarket
pénztárgépe mellett
Nem fog jobbítani
Nem fog jobbítani
ez egy vers
csak figyelj
nem beszél szerelemről
nem beszél szentekről
nem beszél Istenről
Nem beszél a földművesről
aki 38 évet szentelt
hogy felfedjen egy titokzatos
képet az emberről
aki énekel
és keresztülmegy
a 117-es nemzeti főúton
azért hogy hazajusson
vagy legalábbis oda
ami majdnem az otthon






Vers: Babelmatrix
Kép: Unsplash - Rima Kruciene
Nagyon régi hiányosságom volt Alexandre Dumas egyik legismertebb regénye, melyet annak idején nagy lelkesedéssel meg is rendeltem a Magyar Könyvklubtól, és nem riasztott el a több, mint 1100 oldalnyi terjedelme sem. 

Akkoriban ment a tévében a Gérard Depardieu címszereplésével készült sorozat is, és  a könyvet is elkezdtem olvasni, azonban kb. 90 oldal után félretettem. Ennek az egyik oka valóban a mérete volt, mivel akkoriban sokat buszoztam, így jól jött volna, ám a több, mint 1 kg-nyi súlyával nem volt annyira táskakompatibilis, még akkor sem, ha nem sok mindent vittem magammal. 

Amikor spanyolul kezdtem tanulni, felfedeztem a Sin Identidad (Személyazonosság nélkül - a magyar csatornák nem vették meg) c. sorozatot, melyben a főszereplő, Maria története épül mai környezetbe helyezve a regényre, és azt is nagyon szerettem. 

Februárban elhatároztam, hogy itt az ideje végre elolvasni a regényt is, melynek alaptörténetét ismertem, bár csak nagy vonalakban emlékeztem a korábban olvasottakra. 

Edmond Dantès fiatal tengerész, aki éppen szülővárosába, Marseilles-be tér vissza Morrel úr egyik hajóján. Útközben meghalt a hajó kapitánya, és Edmond vette át a helyét, ráadásul sikeresen. A hajó legénysége is örömmel fogadta, kivéve a számtisztjüket, Danglars-t. 
Az útjuk során Edmond titkos megbízást kapott: egy levelet kell átadnia Párizsban valakinek, melyről senki sem tudhat. Danglars azonban tudomást szerez a dologról. 

Edmond-t otthon szegénységben élő édesapja és gyönyörű menyasszonya, a katalán Mercédès várja, akit feleségül készül venni. Morrel úr elégedett a fiatal tengerésszel, ezért kinevezi kapitánnyá, melyre Danglars is lép. 

Ekkoriban Napóleon már Elba szigetén él száműzetésben, ezért a bonapartistákat üldözik, mely kapóra jön Danglars-nak, aki cselszövést tervez. Mercédèsbe a katalán Fernand is szerelmes, aki irigykedve nézi riválisát és a lányt. Danglars Dantèsék szomszédja, Caderousse társaságában bogarat tesz Fernand fülébe, és másnap Edmond és Mercédès eljegyzési lakomáján letartóztatják a vőlegényt, akit Villefort királyi főügyész-helyettes hallgat ki, majd küld If várába, ahol a politikai foglyokat őrzik. 

If vára


Az ekkor még naiv Edmond semmit sem ért, és érthetően nehezen viseli a börtönt, ahol néhány év múlva társasága is akad, a művelt Faria abbé személyében, aki tanítani kezdi és mesél neki egy titokzatos kincsről. Edmond ekkor elhatározza, hogy az abbéval megszerzi a kincset és bosszút áll azokon, akik idejuttatták. 

Újabb évek telnek el, amikor új és régi szereplőkkel találkozunk, majd felbukkan a titokzatos Monte Cristo gróf is, aki hamarosan összeismerkedik a párizsi előkelő körök tagjaival. 


Ráth-Végh István A könyv komédiája c. könyvéből emlékeztem (és meg is kerestem), hogy Dumas-t soronként, később már betűnként fizették, így szerette bő lére ereszteni a mondandóját. A regény eredetileg folytatásokban jelent meg a Journal des Débats-ban 1844 augusztusa és 1846 januárja között tizennyolc részben, melyeket a korabeli olvasók úgy vártak, mint mi annak idején péntek esténként a Dallast, így őket kevésbé zavarhatták a hosszúra nyújtott, olykor papagáj-módra (az egyik szereplő megismétli, amit a másik mondott a következő sorban) íródott párbeszédek, sem az, hogy az író olykor túlságosan részletgazdagon ír valamiről. Bevallom, az volt az érzésem, ha ma játszódna, azt is megtudnánk, Monte Cristo milyen vécépapírt használ. Vagy minimum milyen kávét, teát iszik.

Ezért egyszer csak úgy éreztem, hogy Dumas túlzásba esett, és közbe iktattam a Szerelem a kolera idejént és az Anne új vizekre evezt, hogy aztán - Fermina Dazához hasonlóan - én is elővegyem a harci kedvem, és ezúttal be is fejezzem a regényt, mindegy, mennyi ideig is fog tartani. Ekkora már több bakit is felfedeztem, így a kíváncsiságom is hajtott, mivel lephet meg Dumas a következőkben? (Ezeket a bejegyzés végén fel is sorolom pontos hellyel.)
Bár közben volt egy újabb rész (itt éreztem a vécépapíros dolgot), ami kicsit próbára tett, azonban végre beindult a történet, és egyre kíváncsibban vettem elő naponta, és cseppet sem érdekelt, hogy nem éppen pehelysúlyú ez a kiadás. 

A regény rengeteg szereplőt vonultat fel, és bevallom, olykor elveszettnek éreztem magam, aztán rájöttem, hogy az illető ki is és hol bukkant korábban fel, azonban így is azt gondolom, itt-ott nem ártott volna kicsit megnyirbálni a fejezeteket, de hát Dumas-nak is meg kellett élnie, így kevesebb pénzt kapott volna. 

Tetszett, hogy a gonosz szereplők közül sem mindannyian 100%-osan romlottak, és olykor a jó, ill. kevésbé romlott oldalukkal is találkozhatunk. A szereplők jelleméről most nem írok, mivel egy külön bejegyzéssel készülök Edmond Dantèsről/Monte Cristóról.

    - Hogy ne tiporjam el ezt az átkozott fajzatot! - mormogta. - Hogy ne engedelmeskedjem Istennek, aki rám bízta a büntetést!

Tény, hogy Dumas olykor próbára teszi a mai olvasó türelmét és figyelmét, azonban a későbbiekben a szálak összeérnek és mindenre fény derül, miközben számos izgalmas pillanatot átélhetünk a szereplőkkel együtt, míg kiderül, sikerül-e Edmond Dantèsnek bosszút állnia. Hogy a tette helyes-e vagy sem, döntse el minden Olvasó, mindenesetre nagyon örülök, hogy végre elolvastam, mert igazán kár lett volna kihagyni. 

A történet a megjelenése óta számos filmes és színpadi feldolgozást megért, legutóbb a franciák készítettek belőle filmet tavaly. Ezt még nem láttam, azonban újra megnéztem a 2002-est, melyben Jim Caviezel játssza Edmont-t, és már az elején meglepett, mennyit változtattak az eredeti történeten. Megértem, hogy rengeteg szereplőt vonultat fel Dumas, azonban kulcsszereplőket hagytak ki a történetből és számomra ez nem volt az igazi. 

Ha valaki olvasás közben elveszettnek érezné magát, a regény magyar szócikkében is megtalálható az angol Wikipediáról átvett ábra, mely a szereplők közti kapcsolatokat ábrázolja.

    - Semmi sem lehetetlen  - válaszolta komolyan Monte Cristo. 

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Eredeti cím: Le comte de Monte Cristo
Fordította: Csetényi Erzsi
1136 oldal
Magyar Könyvklub, 2005
A regény a MEK-ben, az idézeteket is innen hoztam. 
Kép: Wikipedia

Most pedig térjünk át a bakikra, melyeket olvasás közben felfedeztem. 
Figyelem, ez a rész cselekményleírást tartalmaz!!!

Dumas több társszerzővel is dolgozott, a Monte Cristo grófja írása során Auguste Maquet-val, aki a történet szereplőit és a cselekmény vázlatát találta ki, míg Dumas színezte ki ezeket. Amikor megtudtam, hogy Dumas nem egyedül írta a regényt, arra gondoltam, hogy megosztották egymás közt a munkát és nem egyeztettek, így születhettek az alábbiakban felsorolt bakik, azonban ezek Dumas-nak köszönhetőek. Zárójelben a fejezet számát tüntettem fel, hogy könnyebben utánanézhess, ha érdekel. 

Az első mondat szerint: 
A Notre-Dame de la Garde parti őrsége 1815. február 24-én jelezte a Szmirna, Trieszt és Nápoly felől érkező háromárbócos Pharaon hajót. 
Tehát ekkor érkezik vissza Edmond Dantès. 
Az eljegyzési lakoma (5.) c. fejezetben: 
Másnap szép időre virradtak. (...) Az ebédet ugyanannak a Réserve-nek első emeletén rendezték meg, amelynek lugasával már megismerkedtünk. 
Ezek szerint február 25-e van.
Aztán:
    - Így hát, amit mi eljegyzési lakomának hittünk, az tulajdonképpen nászlakoma - mondta Danglars.
   - Nem így van - jelentette ki Dantès. - Legyetek nyugodtak, nem veszíttek semmit. Holnap reggel Párizsba utazom. Négy nap kell az odautazásra, négy nap a hazatérésre, egy napra van szükség, hogy lelkiismeretesen elvégezzem megbízatásomat, és március 1-én már újra itt leszek. Március 2-án megüljük az igazi nászlakomát.
Számoljunk egy kicsit: Dantès másnap, tehát február 26-án Párizsba utazik, az út négy napig tart: február 26., 27., 28., március 1. - mivel nem szökőévben járunk. Egy napig tart, míg elintézi a dolgát: március 2., újabb négy nap a visszaút: március 3., 4., 5. és 6. Ezek szerint 7-én tartják a nászlakomát, és Edmond nagyon elnézte a napokat... Vagy: február 29-ig utazik, 30-án elintézi a dolgát, 31-én indul  haza, így február valójában 33 napos. 
Ugyanebben a fejezetben, vagyis ugyanezen a napon (február 25-én) tartóztatják le Dantèst, majd
A Száz Nap (13) c. fejezetben Villefort azt mondja Morrel úrnak, hogy nyolc nappal a letartóztatás azután vitték el Dantèst. Az előzőekből azonban - legalábbis számomra - az derült ki, hogy a letartóztatása napján hallgatja ki a szintén az eljegyzési lakomájáról odahívott Villefort, aki utána azonnal meg is szabadul tőle. 
Az őrjöngő fogoly és a bolond fogoly (14) c. fejezetben: 
    - Olyan régen?... Ugyan mikor tartóztatták le? - kérdezte a főfelügyelő.
   - 1815. február 28-án, délután két órakor.
Ismét csak kilóg a lóláb, mert 25-én volt a letartóztatás. Edmond nemigen ismeri a naptárt, ez pedig egy hajóskapitánynál bizony nem előny. 

If vára (8): Edmond a börtönben azon gondolkodik, megszökhetett volna az őt szállító csónakból a tengeren, és Itáliában vagy Spanyolországban új életet kezdhetett volna: 
Főleg egy gondolat izgatta: az átkelés alatt, amikor nem is sejtette, hová viszik, nyugton és csendben maradt, holott tízszer is a tengerbe ugorhatott volna. Kitűnő úszó s hosszú gyakorlata következtében Marseille egyik legügyesebb víz alatti úszója volt, eltűnhetett volna a hullámok alatt, megszökhetett volna őreitől: elérte volna a partot, elmenekült volna, elrejtőzött volna egy elhagyott kis öbölben, bevárt volna egy genovai vagy katalán hajót, eljutott volna Olaszországba vagy Spanyolországba, onnan írt volna Mercédèsnek, hogy jöjjön el hozzá. Ami a megélhetést illeti, ez egy vidéken sem nyugtalanította: mindenütt ritka a jó tengerész. Úgy beszélt olaszul, mint egy toszkánai, spanyolul, akár egy ó-kasztíliai.

Az abbé zárkája (17): 
Faria az értékes szekrényből három vagy négy összegöngyölt vászontekercset vett elő, amelyek úgy voltak egymásra hajtva, mint a papirusz levelei. Ezek a mintegy négy hüvelyk széles és tizennyolc hüvelyk hosszú, megszámozott vászoncsíkok Dantès számára érthető írással voltak írva, minthogy az abbé az anyanyelvén, vagyis olaszul fogalmazta meg gondolatait. Dantès pedig provence-i volt, s így tökéletesen megértette az olasz szöveget.
Kilenc fejezettel korábban Dantès még úgy beszélt olaszul, mint egy toszkán, vagyis mint egy született olasz, mivel a hivatalos olasz a toscanai nyelvjárás. 

Az abbé tanítani kezdi ugyanebben a fejezetben később: 
És a két fogoly valóban még aznap este elkészítette a tantervet, és a tanulást másnap meg is kezdték. Dantèsnek csodálatos memóriája és rendkívül könnyű felfogása volt: matematikai tehetsége alkalmassá tette arra, hogy számítások alapján mindent megértsen, viszont a tengerész lelkében élő költészet pótolta mindazt, ami túlságosan anyagias lehetett a csupán száraz számokra vagy egyenes mértani vonalakra támaszkodó levezetésekben. Egyébként tudott olaszul és kissé újgörögül is, amit a Keleten tett utazásai alkalmával tanult meg. Ennek a két nyelvnek a segítségével csakhamar megértette a többi nyelv szerkezetét, és fél év múlva már kezdett spanyolul, angolul és németül beszélni.

Nahát, ismét tud olaszul, azonban már nem tud spanyolul, holott úgy beszélte a nyelvet, mint egy kasztíliai, mivel az irodalmi spanyol ez a nyelvjárás lett.

Egy újabb galiba a napok körül a Rómában játszódó fejezetekben:
A Második könyv Különös jelenség (13) c. fejezetében Franz kihallgatja két ember beszélgetését: 
   - Kedden két órakor két kivégzés lesz Rómában, a szokás szerint, a nagy ünnepségek megnyitójaként. (...)
   - Ha kedve tartja, legyenek készenlétben, de meglátja, hogy kieszközlöm a kegyelmet.
   - Ne feledje, hogy holnapután már kedd lesz. Csak a holnapi napon cselekedhet.

Ezek szerint a beszélgetés vasárnap zajlik, tehát logikusan 20-án: 
Közhírré tétetik, hogy február 22-én, kedden, a karnevál első napján, az egyházi főtörvényszék rendeletére kivégzik a piazza del Popolón Andrea Rondolót, a nagybecsű főtisztelendő Don Cesare Terlininek, a San Giovanni in Laterano templom kanonokának gyilkosát, és Peppinót, aki Rocca Priori néven bűnszövetségben állt a gyűlöletes Luigi Vampa rablóval és bandája tagjaival.
A fenti beszélgetésben Peppino megmentését tervezték, akivel a Szent Sebestyén katakombái (16) c. fejezetben ismét találkozunk, és Monte Cristóval beszélget: 
Peppino azonban felelet helyett térdre esett, megragadta a gróf kezét, és elhalmozta csókjaival.
   - Ó, ó - mondta a gróf -, hát még nem felejtetted el, hogy megmentettem az életedet? Különös, pedig már éppen egy hete történt.
Ezek szerint, mivel a kivégzés 22-én lett volna, most február 29. vagy március 1. van. 
Vagy mégsem? Franz ekkor kapta meg a banditák levelét, akik elrabolták Albert-t a karnevál napján, azaz február 22-én, mivel az ünnepség közvetlenül a kivégzés után kezdődött.

A következő fejezetben, A találkozóban (17), a banditáktól kiszabadított Albert ezzel kezdi a napot: 
Amikor Albert másnap reggel felkelt, első szava az volt, hogy Franzcal együtt meg kellene látogatniuk a grófot. Előző este köszönetet mondott ugyan már, de úgy érezte, hogy az a nagy szolgálat, amelyet a gróf tett neki, kétszeri köszönetet is megérdemel.
Az az előző este már aznap hajnalban volt.
Albert arra kéri a grófot, látogassa meg Párizsban, mire Monte Cristo megadja a pontos időpontot: 
   - Kérem a pontos napot és órát - felelte Albert -, nekem is így van kedvemre.
   - Jól van, tessék. - A tükör mellett függő naptár után nyúlt. - Ma - mondta - február 21-e van - elővette az óráját -, délelőtt fél tizenegy. Lenne szíves várni engem május 21-én, délelőtt fél tizenegy órakor?
Ha a kivégzéssel indították a karnevált február 22-én, mely alatt elrabolták Albert-t, akiért hajnalban, tehát már 23-án ment el Monte Cristo Franz-cal, és ha Albert miután visszatért a fogadóba, lefeküdt, még mindig február 23-a van. Ez a Monte Cristo nagyon nagy időzavarban van. Milyen INTJ ez? Ill. Dumas nagyon elnézte. 

A Szent Sebestyén katakombáiban Luigi Vampa ezt írta: 
Se alle sei della mattina le quattro mile piastre non sono nelle mie mani, alle sette il conte Alberto avia cessato di vivere. (Ha reggel hat óráig a négyezer piaszter nincs a kezemben, hét órakor Albert de Morcerf vicomte meghal). 
A Harmadik könyv A reggeli (2) c. fejezetében Albert már így meséli el a történteket: 
(...) egy igen művelt rablóvezér elé vezettek. Szavamra mondom, Caesar Kommentárjai-t olvasta, és kegyeskedett olvasmányát félbeszakítani, hogy tudtomra adja: ha másnap reggel hat órára nem fizetek be négyezer tallért a kasszájába, reggel egynegyed hétkor bevégzem az életemet. Az erről szóló levél, amit küldtem, megvan, Franz őrzi az én aláírásommal és Luigi Vampa mester utóiratával.
 Hirtelen Albert memóriája sem az igazi.

Az ígéret (16) c. fejezetben, amikor Maximilien készül megszöktetni Valentine-t, jóval előrébb állítja az óráját a valós időnél, és valahogy a Maximilien óráján így is lassabban telik az idő, mint a toronyórán. 


A Harmadik könyv Cavalcanti őrnagy (17) c. fejezetében az őrnagy a fiáról beszélget Monte Cristóval:
   - A szegény anyja miatt! - mormogta a luccai, és azon igyekezett, hogy az akarat hatalmával könnymirigyeiből valami könnycseppfélét sajtoljon a szeme sarkába.
   - Az asszony, úgy vélem, Olaszország egyik legelőkelőbb családjából származott.
   - Fiesolei patrícius család sarja volt, gróf úr, fiesolei patrícius nő volt!
   - Hogy hívták?
   - A nevét kívánja tudni?
   - Istenem! - mondta Monte Cristo. - Fölösleges, hogy megnevezze, hisz én is tudom.
   - Ön, gróf úr, úgyis mindent tud - jelentette ki a luccai meghajolva.
   - Oliva Corsinari, ugye?
   - Oliva Corsinari!
Andrea Cavalcanti anyja itt Oliva Corsinari. A Negyedik könyv A fiatal Cavalcanti fejlődése (19) c. fejezetében:
Elutazásával Andrea úr örökölte mindazokat az iratokat, amelyek tanúsága szerint az a megtiszteltetés jutott osztályrészéül, hogy Bartolomeo marquis és Leonora Corsinari marquise fia lehet.
Ezek szerint az anya sem biztos. Az Ötödik könyv A nyugalomba vonult pék szobája (4) c. fejezetében:
   - De - válaszolta Danglars, aki egyáltalában nem vette észre, hogy az önzetlenül indult beszélgetés immár teljesen anyagi jelleget öltött - bizonyára van a vagyonának egy olyan része, amelyet apja nem tagadhat meg öntől?
   - Melyik? - kérdezte Andrea.
   - Az anyai jussa.
   - No, persze, az anyai jussom, a Leonora Corsinari-féle örökségem.
Tehát, Cavalcanti őrnagy, az apa szerint a fia anyját Olivának, míg a fia szerint Leonorának hívták. azonban lehet rá egy megoldás: a hölgynek bizonyára több neve is volt, és az őrnagynak az Oliva tetszett, míg Andreával a Leonorát közölték. 


A Negyedik könyvben A vacsora (6) c. fejezetben Monte Cristo vendégségbe hív számos szereplőt, a fejezetben azonban később ebéd lesz belőle. Bizonyára estebéd volt valójában. 😁


Az Ötödik könyv Janinából jelentik (1) fejezetében megint egy kis hiba csúszott a napok közé, ezúttal Albert és Beauchamp között: 
   - Rendben van, kedves uram, beleegyezem, hogy párbajra menjünk, de háromheti haladékot akarok. Három hét múlva itt leszek, és vagy azt mondom: a hír valóban koholmány, visszavonom - vagy azt, hogy a hír igaz, s akkor kihúzom kardomat, vagy előveszem pisztolyaimat, az ön választása szerint.
   - Három hét! - kiáltott fel Albert. - Három hét, az valósággal három évszázad lesz, s addig hol a becsületem?
   - Ha a barátom maradt volna, azt felelném: türelem, barátom. Ön azonban ellenségemmé lett, s így most azt mondom: mi közöm hozzá, uram?
   - Rendben van, hát három hét múlva! - mondta Morcerf. - De jegyezze meg, a három hét leteltével nincs többé haladék vagy kibúvó, ami segítségére legyen...
   - Albert de Morcerf úr - mondta Beauchamp, és most már ő is felállt -, csak három hét, vagyis huszonegy nap múlva dobhatom önt ki az ablakon, és önnek sincs jogában kettéhasítani engem előbb. Most augusztus 29-e van, tehát szeptember 21-én. Addig fogadjon el tőlem egy tanácsot - és ezt egy nemesember mondja -, ne marakodjunk, mint két megláncolt, dühös kutya.
Tudtommal augusztus 31 napos, így a huszonegy nap szeptember 19-én telik le. 


Albert a számokkal is kissé hadi lábon áll, nem csak a naptárral a Hatodik könyv Az osztozkodás (9) c. fejezetében, amikor az anyjával a Marseille-be való utat tervezi:
   - (...) Kétszáz frankból mindkettőnk Marseille-be való utazása kifutja.
   - Kétszáz frankból! - jegyezte meg Mercédès. - Ugyan hová gondolsz, Albert?
   - Erre nézve kérdezősködtem ám a gyorskocsinál is, meg a gőzhajónál is, és számvetésem készen áll. Châlons-ig kocsin megy: láthatja, anyám, úgy viszem, mint egy királynőt, ez összesen harmincöt frank lesz.
Albert tollat fogott, és írni kezdett:

Kocsi............................................... 25 fr.
Châlons-tól Lyonig gőzhajón......................... 16  "
Lyontól Avignonig ismét gőzhajó..................... 16  "
Avignonból Marseille-ig.............................. 7  "
Kiadások útközben................................... 50  "
                                                 ----------
                    összesen....................... 114 fr.
Hova lett tíz frank? Biztosan kaptak valamilyen kedvezményt, ez lehet az oka. 😁


Danglars báró bankár létére is érdekesen gondolkodik a Negyedik könyv Hitvesi jelenet (8) c. fejezetében, amikor a feleségével az üzleti ügyeit vitatja meg: 
   - Igazán különös! - mondta Danglars. - És én azt képzeltem, hogy önt élénken érdeklik az én pénzügyeim.
   - Mármint engem? Ugyan ki hitetett el önnel ilyen ostobaságot?
   - Ön.
   - No ne mondja!
   - Dehogynem.
   - Ugyan árulja el, hogy milyen alkalommal?
   - Istenem, ez nagyon egyszerű. Február végén ön említette meg először a haiti ügyeket. Ön akkor azt álmodta, hogy Le Havre kikötőjébe befutott egy hajó, és ez a hajó azt a hírt hozta, hogy kifizetésre kerülnek azok a papírok, amelyek beváltást már sohanapjára se remélték. Ismerem az ön álomlátásait, épp ezért kéz alatt összevásároltattam minden értékpapírszelvényt, ami csak a haiti államkötvényből található volt, nyertem is négyszázezer frankot. Ebből százezret lelkiismeretesen önnek juttattam. Azzal csinálhatott, amit akart, ez nem tartozik rám. Márciusban egy vasútvonal engedélyéről volt szó. Három vállalat is jelentkezett egyenlő biztosítékkal. Ön akkor azt mondta, ösztöne azt súgja, hogy az engedélyt az úgynevezett Délvidéki Társaság fogja megkapni - noha ön, állítása szerint, idegenkedik minden spekulációtól, de én azt hiszem inkább, hogy ez az ösztöne bizonyos irányban igen fejlett -, akkor én azonnal aláírtam e társaság részvényjegyzésének kétharmadát. Az engedélyt csakugyan ez a vállalat kapta meg. Mint ahogy ön előre látta, a részvények értéke a háromszorosára szökött fel, és én zsebre vágtam egymilliót, amiből zsebpénz címén kétszázötvenezer frank önnek jutott. Mire használta fel ezt a kétszázötvenezer frankot?
   - De ugyan hová akar kilyukadni, uram? - kiáltott fel a báróné, aki szinte remegett a bosszúságtól és türelmetlenségtől.
   - Türelem, asszonyom, mindjárt odaérek.
   - Hála istennek.
   - Áprilisban ön a miniszternél volt ebéden. Szó esett Spanyolországról, és hallott valami titkos beszélgetést, amely szerint elűzik Don Carlost. Erre spanyol papírokat vásároltam. Don Carlost valóban elűzték, én pedig hatszázezer frankot nyertem aznap, amikor V. Károly átlépte a Bidassoát. Ebből a hatszázezer frankból ön kapott ötvenezer tallért. Az ön tulajdona volt, azt tett vele, amit akart, nem kérem számon. Hanem azért nem kevésbé igaz az, hogy ebben az évben ön ötszázezer frankot kapott.

Azért említem ezt is bakik közt, mivel Danglars először csak a kétszázötvenezer frankot kéri számon a feleségétől, az előtte említett százezret nem, míg később már mind az ötszázezret. 


Nem feledkezhetem meg a regényben felbukkanó furcsaságokról sem, ami a magyar kiadást illeti. Minden tiszteletem Csetényi Erzsié, hiszen nem kis munka a fordítás, főleg, ha egy ilyen terjedelmes műről van szó, mint a Monte Cristo grófja. Azonban azért vannak a szerkesztők a kiadókban, hogy odafigyeljenek a szövegekre, hiszen tévedni emberi dolog. És ha a fordító vagy a szerkesztő nem ismer egy másik idegen nyelvet, mely a szövegben is felbukkan, megkérdez valakit, aki viszont beszéli azt. Számomra legalábbis ez az alap. Tudom, most is, mint mindig, olyan követelőző vagyok. 

A Spanyolországból származó bor franciásan xeresiként szerepel, holott jérezi az, ahogy a spanyolok írják (a spanyolban nem ejtenek z-t, hanem sziszegik, mint az angolban a th-t). 

Két furcsaságot írtam fel magamnak, ami eléggé meglepett a fordítással kapcsolatban: okosan tervezték ki és megmérhetetlen ereje. Ez rajtam kívül megint másnak nem bántja a szemét és a fülét? okosan tervelték ki és mérhetetlen ereje - nekem így sokkal jobban tetszenek

Két olasz szó esetében ismét találkoztam a bestiákok alakkal, azaz a dupla többes számmal a carabinierik és a condottierik alakokban. Nem volt egy olaszos a közelben????
Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.

Kötél meg nem köthet,
szél vissza nem lökhet,
aki velem összeveszik:
porba höntöröghet.

Nagycsütörtök: átok,
szeget kalapáltok,
Isten ellen készülődtök
ácsok és kovácsok.

Nagypéntek: habos vér,
működik a hóhér,
Jézus meghal bűnösökért,
jószagú ringyókért.

Feketednek felhők,
bőjtölnek a bendők,
harangnyelvek megbénulnak,
szólnak fakereplők.

Nagyszombat sugároz
a feltámadáshoz,
selyem-zászlók akadoznak
bimbózó faághoz.

Alkonyatkor festek
piros tojást, kéket,
borozgatva megköszönünk
égi üdvösséget.

Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.







Vers: DIA - Nagy László: Seb a cédruson. Összegyűjtött versek
Kép: Freepik - jannoon028
Giotto egyértelműen a kora reneszánsz legnagyobb hatású és legismertebb festője, akinek életét és művészetét ismerhetjük meg Angelo Tartuferi könyvében. 

Giotto 1265 körül született Firenzében egy kovács fiaként. Minden valószínűség szerint Cimabue műhelyében tanult, és első igazán fontos művei az Assisiben található Szent Ferenc- bazilika freskói voltak, melyeken felfedezhető a mester újító szelleme, aki a szereplőket nemcsak természetesen ábrázolta, hanem az érzéseiket is megjelenítette a művein. 

A művész élete során többször is visszatért szülővárosába, miközben megfordult Assisiben, Rómában, Riminiben, Padovában, és Nápolyban is, állt a pápa, az egyház, magánszemélyek és Anjou Róbert király szolgálatában is, melyek során készített számos alkotását megismerhetjük a kötetben. 

A művészettörténészek egyetértenek azzal a feltevéssel, hogy az Izsák Mestereként emlegetett festő azonos Giottóval.


Ézsau Jákob előtt (1290 körül) Assisi, Szent Ferenc-bazilika

Természetesen, Giottóra is hatással volt a környezete, az a festészeti stílus, mellyel éppen a korai éveiben találkozott, azonban megőrizte a sajátos látásmódját. 


Az assisi bazilika freskóit követően kiemelkedő műve a padovai Scrovegni-kápolna 1303 és 1305 között épült fel, és harminchat jelenet kapott benne helyet, melyek a Szűzanya és Jézus történeteit ábrázolják.


A padovai Scrovegni-kápolna

Meglepődtem, hogy a könyvben nem szerepel a Júdás csókja c. freskó, melyről azt gondolom, sokak számára ismert, akkor is, ha nem tudják, hogy Giotto műve. 

A következő észrevételért előre is elnézést kérek azoktól, akik bántónak érzik, nem annak szánom, csupán a saját benyomásaim írom le a freskóról. Nagyon meglepett A kufárok kiűzése a templomból, melyen egyértelműen azt látom, hogy Jézus mindjárt behúz egyet az egyik kufárnak, akinek nagyon szép ezüstlilára festette a ruháját Giotto. 


A kufárok kiűzése a templomból (részlet)


 Az utolsó fejezetben olvashatunk a műhelyéről, ill. az építész Giottóról és legismertebb művéről, a firenzei dóm harangtornyáról, és itt derül ki, hogy a Scrovegni-kápolnának is ő volt az építésze, ill. a firenzei Carraia hídnak is. 

Ha pontoznám a sorozat ezen kötetét, biztosan nem kapna maximális pontszámot. Valahogy nem éreztem teljesen strukturáltnak.
Tény, hogy az életéről kevesebbet tudunk,  mint a későbbi reneszánsz mesterekéről (pl. Michelangeloéról vagy Leonardoéról), így Giottóról az emberről alig kapunk információt. 
A másik problémám - ez még inkább egyéni - , hogy bár több napra beosztottam a könyvet, a végére sok lett a vallásos tárgyú művekből, és Giotto leginkább ilyeneket alkotott. Valóban nagyon szépek a freskói és a festményei, azt is megértem, hogy abban a korban erre volt kereslet, mert a templomok ezt kérték tőle, azonban újra és újra látni ugyanazt a témát némi változtatással, számomra sok volt. 


Giotto korának legkiemelkedőbb művésze volt, akit már életében is nagyra tartottak, olyannyira, hogy Dante az Isteni színjátékban is dicsérőan ír róla. A művész tette le a modern festészet alapjait, melyek a későbbi generációk számára is elemivé váltak. 
A kötetben szereplő képek valóban gyönyörűek, így, aki szeretné megismerni a firenzei festő munkásságát, kiindulási pontként nagyon jó Angelo Tartuferi kötete, mely az utóbbi évek (olaszul 2007-ben jelent meg) kutatásairól sem feledkezett meg. 


Egy kis kedvcsináló Giotto műveiből (ebben megtaláljuk a Júdás csókját is):




Angelo Tartuferi: Giotto
Eredeti cím: Giotto
Sorozat: Nagy művészek élete
Fordította: Erdősi Mária Lilian
160 oldal
M-érték Kiadó, 2010
Képek: Arte Svelata, Turismo Padova, La Parte Buona
Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
a szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végül is fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok.






Vers: Meglepetésvers
Kép: Freepik - rawpixel.com
József Attila: Ajándék

A szívem hoztam el, csinálj vele
Amit akarsz. És nem tudok mást tenni
És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábad biggyedt vonalára szabták.
De ruganyos, mint fürge gummilabdák
És mint a spongya, mely tengerbe nő.

Két fájó karral nyújtom mostan néked
És fáradt, barna szóval arra kérlek
– Ha eltiporsz is füvet, harmatost –

Ha elszakadt a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly Mester:
Az uccasárba akkor se taposd.

1921





József Attila 120 éve, Márai Sándor pedig 125 éve született, ezért ma a versekkel is duplázunk. 


Márai Sándor: Vándorúton

Amióta anyám kezén vezetve megtanultam a lépést
és ordas sziklákon csodák világa felé űzött a vágyam,
járom az utat külső és belső törvény parancsa szerint;
porban poroszkált, iszapot kavart, köveken vérzett a lábam,
de visszafordulni a ködön át sehonnan, sohase vágytam,
sorsot terelő járatlan utakra lobogó vér tüze vitt.
Ám az élet egyre többször vágott arcomba sárviharával,
társaim lettek a csönd, a döccenő gödrök, az örvénylő gond,
az engesztelés vízesése fehérre fürdette a csontom;
a gyermekkor fényeitől háborúk halálmenet űzött,
hajsza, menekülés, vad rohanás derékba törte a ritmust,
hörgő üvöltés rémemlékeit most is torkomra fojtom.
Végigtiportam az évek semmibe vesző útjait rendre,
elvergődtem a vak tilalmak lélekvesztő zegzugain át
a szabad homlokú emberiség sugárút rengetegébe;
mert innen mérik mindenki szívéhez a friss életütemet,
innen terelik a tegnap és holnap acélívei alatt
minden álmunkat, ami ezután szemünk sarkába se fér be.
Útitársaim lettek immár csalhatatlanul valahányan:
a tejízű reggel, a sós nappalok, a frissen szántott este,
a fésűs szél, a doromboló vizek, a bölcsen konok hegyek;
és úttalan utakon is mindig feszesen lépem a ritmust,
elébe vágok a morc halálnak, hogy végigjárhassam a sort,
és tévelygés nélkül, dudorászva előre megyek, csak megyek.







Versek: József Attila összes versei - MEK
Meglepetésvers
Képek: Freepik - 8photo és bedneyimages
Amikor március elején újra elkezdtem olvasni a Szerelem a kolera idejént, nem tudtam, hogy ezúttal sokszor olyan lesz, mint ha tükörbe néznék. Már az elején gyanakodni kezdtem, aztán egyre biztosabb lettem abban, hogy mind Fermina Daza, mind Florentino Ariza nemcsak INFJ-k, hanem szexuális 4-ek is. Azért is örülök, hogy újraolvastam a regényt, mert ebben a nagyon hosszú bejegyzésemben meg tudom mutatni, mennyire egyforma és mégis mennyire más két azonos személyiségtípusú ember.  Még akkor is, ha egy regény szereplőiről van szó. 
Bár a képeket a filmből hoztam, a bejegyzést egyértelműen a regényre alapozom. 

Azért is lett a vesszőparipám a téma, mivel a szexuális 4-eknek van a legrosszabb hírük az egész enneagramban, ugyanis sokan csak a negatív tulajdonságokra koncentrálnak, a legtöbb leírásban is csupán pár sor van a pozitívakról, így a mérleg nyelve igencsak a negatív irányba billen, ezért sokakban egy szörnyeteg képe alakul ki erről a típusról, akivel soha az életben nem szeretne találkozni. Pedig egy sx4 nem csak ennyi. 

Elöljáróban szeretnék még emlékeztetni arra, hogy az INFJ-k két lábon járó ellentmondások, ahogy az sx4-ek is, hiszen a szexuális 4 a rengeteg érzése mellett nagyon intellektuális is. 




Azonban nem maradhat ki Urbino doktor sem, így kezdjük vele. Ha figyelmesen olvassuk az első oldalakat, egyértelműen kiderül róla, hogy ENTJ, hiszen megszokott napirendje van és a tettek embere, aki a legrégibb és legkiválóbb orvos a városban, és büszke arra, hogy neki van a legszebb és legboldogabb felesége az egész Karib-térségben. Ez mind, mind Te, és amikor hazatér Európából, azonnal látja, milyen állapotok uralkodnak a városban és rögtön tudja, milyen intézkedéseket hozzanak: Te-Ni. Amikor Jeremiah de Saint-Amour kettős életével szembesül, rögtön látjuk az Fi-át.
Az enneagramja egyértelműen 1, a reformátor, hiszen nekikezd, hogy rendbe tegye a város egészségügyi helyzetét, mellette pedig kulturális kezdeményezésekbe fog és számos városatyai feladata is van, tehát ő a mintapolgár, a szociális 1, 153 TriType-pal, akik jellemzően orvosok. 

Korábban én is azt gondoltam, hogy azok a típusok, akik nyilakkal vannak összekötve, csak egymás jó vagy rossz tulajdonságait veszik át, attól függően, hogy egymás stressz- vagy vigaszpontjai. Pedig ez nem így van. Az 1 és a 4 össze van kötve, így pl. amikor a doktornak semmilyen étel sem jó, a kamillateának is ablakíze van, ez egy tipikus negatív 4 viselkedés, azonban számos művészeti kezdeményezést is életre hívott, ami a 4 egyik pozitív tulajdonsága (kreativitás).
Nagyon érdekes, hogy Urbino doktor franciaimádó (ahogy Richard Rohr és Andreas Ebert írta a 4-ekről a könyvében), Franciaországban tanul, francia regényeket olvas eredetiben, és igencsak kedveli az sx4-eket, hiszen a felesége mellett Victor Hugo és Oscar Wilde is azok voltak, akikről szó esik a regényben. Az 1-ek országa egyébként Svájc.






Most pedig térjünk át  Fermina Dazára! 😊
Már a regény elején gyanús lett: 

Az egész házon érezhető volt egy olyan asszony józansága és megfontoltsága, aki két lábbal áll a földön.

irracionális bálványimádattal viseltetett az egyenlítői növények és a háziállatok iránt - minden INFJ állatbarát, ha tehetném, én is egy, a Fermináéhoz hasonló állatseregletet tartanék. 
Amikor az egyik szelindeke veszett lesz és hatalmas pusztítást végez, Urbino doktor kijelenti: Ide többé semmi nem jön be, ami nem beszél. Fermina lecsap erre, és néhány hónappal később beszerez egy beszélő papagájt. 😁

(Urbino doktor) egyszerű lányt vett feleségül, akinek a szépségén kívül nem volt semmije, se neve, se vagyona, és akit a hosszú nevű úriasszonyok titokban megmosolyogtak, amíg kénytelenek nem voltak elismerni, hogy előkelőségben és jellemben egyikük sem érhet a nyomába. 

Attól a naptól kezdve, hogy visszajöttek a nászútjukról, Fermina Daza minden este maga válogatta ki az ura ruháit  az időjárásnak és az alkalomnak megfelelően, és gondosan odarakta a székre, hogy amikor az ura másnap reggel kijön a fürdőszobából, ott legyenek a keze ügyében. Nem emlékezett rá, hogy mikor kezdett el segíteni neki az öltözködésben is, míg végül már ő öltöztette fel egészen, csak azt tudta, hogy eleinte szeretetből tette, az utóbbi öt évben viszont már, ha akarta, ha nem, föl kellett öltöztetnie, mert az ura már nem volt rá képes. 

Itt az Ni-Fe-Se. Az INFJ és a 4 is elegáns típus, és ehhez jön az sx4, aki még jobban odafigyel erre. Fermina gyakorlatias, mert az időjáráshoz igazítja a ruhákat, és azzal is tisztában van, hogy a férje nem mindegy, mit vesz fel, milyen benyomást tesz a tanítványaira és a betegeire. 
Hoztam egy montázst, melyen INFJ 4 nőket gyűjtöttem össze (fentről, balról jobbra): Cate Blanchett, Marilyn Monroe, Alanis Morisette, Meryl Streep, Julianne Moore és Michelle Pfeiffer. 




"Olyan büdös van itt, mint egy nyúlketrecben."
Egyértelmű az Ni, amely mindig valamire asszociál, ahogy Szabó Magdánál is volt már róla szó. 


Fermina Daza nagyon lobbanékony természetű, aki megmondja a magáét. Ezt nemcsak a szexuális ösztöne erősíti, hanem a 468 TriType-ja is, mivel ez a három típus a legreaktívabb. Később erre visszatérek. 
Reggelente kezdődik a civakodás közte és a doktor között, és egyszer nagyon összevesznek a szappanon.

   - Már legalább egy hete szappan nélkül mosakszom - mondta. 
   Mire az asszony egészen fölébredt, elgondolkodott, és úgy elöntötte a düh, hogy bekapta volna a világot, mert valóban elfelejtett új szappant vinni a fürdőszobába. Már három nappal azelőtt észrevette, hogy elfogyott a szappan, de akkor éppen a zuhany alatt állt, és arra gondolt, hogy majd zuhanyozás után hoz egy új szappant, de aztán elfelejtette, és csak másnap jutott az eszébe. Aztán a harmadik napon is ugyanez történt vele. A valóságban nem telt el egy hét, ahogy a férje mondta, hogy súlyosabbnak tüntesse fel a bűnét, de három nap csakugyan eltelt, megbocsáthatatlanul, és a düh, amiért rajtakapták egy mulasztáson, végképp kihozta a sodrából. Most is támadással védekezett, mint mindig: 
   - Pedig én mindennap fürödtem - ordította magán kívül -, és mindig volt szappan!
Itt az inferior Se - elfogyott a szappan, hozni akar és elfelejti és másnap veszi észre. Ez egy nagyon tipikus INXJ tulajdonság. Abban a pillanatban tudja, hogy mit kell tennie, aztán megy tovább, mást csinál és egyszerűen elfelejti. Amikor legutóbb elfogyott a testápolóm, már ott volt mellette az új flakon, azonban az üreset csak két nappal később mostam ki és dobtam bele a szelektív kukába.
Anne Shirleynél már említettem, hogy az sx4 hamarabb érez haragot, dühöt, mint más érzést (és a haragja mögött csalódottság és szomorúság is van, tehát sokkal komplexebb érzés, mint másoknál), és ezt meg kell tanulnia kontrollálnia. Ferminának ez azért sem megy könnyen, mert az apja agyonkényeztette és agyongyötörte, magyarán kiszámíthatatlanul viselkedett vele, nem volt mintája erre sem. Amikor Urbino doktor másodszor beállított hozzájuk, hogy megvizsgálja és ő becsukja a kézimunkaszoba ablakát, az apja ráordít, hogy kérjen bocsánatot. Utána Fermina dühében sír a szobájában. Később kiderül, hogy a bűntudatot nem képes elviselni, amire a doktor később felfigyel és vállalja a bűnbak szerepét, mert látja, mivel jár Ferminánál ez az érzés. Ez is egy sx4 negatív tulajdonság és ez is tanulható, hogy mi is hibázunk, és ez van. 

Amikor Urbino doktor hosszas huzavona után azt javasolja, hogy gyónjanak meg közösen és majd Isten eldönti a szappan kérdését, Fermina tesz egy kijelentést, mely bekerül a történelembe. Nos, az sx4 bizony kimond ilyeneket is, ha olyan a helyzet. 

   Escolástica néni volt a menedék, akinél Fermina Daza, ez a szerelemtelen házasságból született egyetlen gyermek megértésre talált, és szeretetet kapott. - Akit elveszít, miután kirúgják az intézetből, mert rajtakapják, hogy az egyik óráján jegyzetelés helyett szerelmes levelet írt. Egyértelműen 4. 


Ő a negyedik szexuális 4 nő az elmúlt időszakban olvasott könyvekben (Anne Shirley, Marianne Dashwood és a szintén INFJ Elizabeth Bennet után), aki ahhoz a férfihoz megy feleségül, akit korábban utált, akin átnézett. 

Caroline Bingley: Jó estét, Mr. Darcy!
Mr. Darcy: Ne zavarjon azzal, hogy velem flörtöl. Szerfelett hűséges vagyok a szerelmemhez, aki gyűlöl.


Eszembe is jutott a szintén sx4 Rihanna dala, mely a Personality Database felhasználói szerint szintén INFJ, bár az enneagramját - meglepő módon - nem szavazták meg. Meglepődtem ezen a tipizáláson, mert a gyűlöletet/utálatot egyértelműen az Fi-hoz szokták kapcsolni az internetezők és az INFP-hez. 



Nézzük, mi a véleménye, miután megismeri a doktort: 
Fermina Daza világosabban fejezte ki magát: a fiatal orvosról, akiről már sokat hallott a kolerával kapcsolatban, az volt a véleménye, hogy egy felfújt alak, aki nem tud szeretni senki mást, csak önmagát. 
(...) Juvenal Urbino doktor (...) olyan szerenádot adott Fermina Dazának, hogy utána évekig beszéltek róla. A lány már az első taktusokra fölébredt, és nem kellett kilesnie az erkélyablak csipkefüggönyén, hogy tudja, kinek köszönhető a hódolatnak ez a szokatlan megnyilvánulása. Csak azt sajnálta, hogy nincs meg benne a bátorság, mint más bosszús hajadonokban, hogy kiöntse a szobavécé tartalmát az alkalmatlan udvarló fejére. 
   Fermina Daza hamarosan láthatta, hogy apja igyekszik meglágyítani a szívét. A szerenádot követő napon csak úgy mellékesen megjegyezte: "Képzeld, mit szólna anyád, ha megtudná, hogy egy Urbino de la Calle epekedik érted." Mire ő rögtön rávágta: "Megfordulna a sírjában". 
Ezek bizony nem éppen a szerelem jelei.


A kedves és bájos INFJ bizony Jégkirálynő is tud ám lenni: amikor az unokanővérével, Hildebrandával elmegy a fényképészhez kiöltözve és hazafelé a doktor felveszi őket a hintójával, Fermina megmutatja, milyen is az, amikor az INFJ kikapcsolja az Fe-jét: 
A fő ülésen ültek, az orvos pedig velük szemben, háttal a menetiránynak. Fermina az ablak felé fordította a fejét, és a semmibe merült. Hildebranda viszont el volt bűvölve, ami Urbino doktort még inkább elbűvölte. 

Hogy lehet az, hogy Fermina Daza, miután visszatér a városba és viszontlátja Florentino Arizát, egyik pillanatról a másikra kiszeret belőle, csak képzelődésnek véli az elmúlt éveket? 
Véleményem szerint azért, mert elkezdte használni az Ne-jét. Mindannyiunkban ott vannak a fő funkcióink ellentétei is, csak őket ritkábban használjuk. Az Ni pedig mindig egy dologra, egy lehetőségre koncentrál, ezt pedig a 4 szexuális ösztöne erősíti. Csak INFJ nézőpontból nekem is volt hasonló felismerésem más dologgal kapcsolatban: sokáig egy bizonyos területen kerestem állást, ahonnan mindig elutasítottak, és egyszer csak bevillant, hogy ez nem nekem való és engedjem el. 

Miért választotta végül a doktort? Ott egy nagyon logikus döntést hozott. Ha lett volna lehetősége, hogy függetlenedjen, dolgozhasson, akkor valószínűleg nem ment volna hozzá. 

Szeretett volna még egyszer találkozni vele, hogy szembesítse kétségeivel, hogy négyszemközt beszélhessen vele és mélyebben megismerje, mert csak így lehetett volna biztos abban, hogy hirtelen elhatározása nem taszítja bele egy másik, még súlyosabb elhatározásba: abba, hogy beszünteti az apja ellen folytatott háborúját, és megadja magát. Mint ahogy aztán meg is tette, életének sorsdöntő pillanatában, de nem azért, mert egy csöppet is hatott rá kérőjének férfiúi vonzereje, legendás gazdagsága, korán felívelt karrierje vagy bármelyik erénye a sok közül, amivel valóban meg volt áldva, hanem azért, mert attól félt, hogy végleg elszalasztja az alkalmat, és mindjárt itt van a huszonegyedik születésnapja, amire úgy tekintett magában, mint arra a végső határra, amelyen túl már nem marad számára más, csak az, hogy belenyugodjon a sorsába. 

Az INFJ-k...
egyszerű emberek komplikált gondolkodással. Bennünket nem nyűgöznek le a gyémántok, a csillogás, a privilégiumok és a trendek. Minden, amit keresünk: igazság, intellektuális társaság, remény, emberség, természet, csend és egyedüllét.

Ennyire egyszerűek vagyunk, és ez igaz a 4-ekre is. Sem egy INFJ-t, sem pedig egy 4-t, főleg egy sx4-t nem lehet ezekkel lenyűgözni. Egyikük sem trendkövető, inkább az, aki kitalálja őket, és ha valamit mégis átvesz, azért, mert tetszik neki és jónak, hasznosnak látja. Így térnek vissza a nászútjukról:
Új életfelfogással tértek vissza, a világ újdonságaival megrakottan, és felkészülve rá, hogy ők diktálják a divatot. (...)
   Fermina Daza, aki mindig szembe szegült a divat szigorával, hat láda ruhát hozott, de ezek a holmik a legkülönbözőbb időkből származtak, mert a nagy divatcégek újdonságai hidegen hagyták. (...) végül arra a bölcs döntésre jutott, hogy a kiárusításokon vásárolt össze mindenfélét, amin megakadt a szeme, elszörnyedt férje hiába bizonygatta esküvel, hogy az mind halottak holmija. És hozott magával sok-sok pár márkátlan olasz cipőt, amik jobban tetszettek neki, mint Ferry híres és extravagáns cipőkölteményei (...).Hozott egy izgató illatú kölnivizet, amit a Bazar de la Charité kölnirengetegéből választott ki, (...) de csak egyszer használta, mert az új illatban nem ismert magára.
Az utolsó nagyon tipikus 4, mert én sem használok, veszek fel valamit, amiben nem ismerek magamra, ami nem én vagyok.


Ellenben mindkét típus önreflektív, képes mélyen magába nézni, szembenézni az idealizmusával: 
Alighogy elkerülte az érettkor fokát, ahol végre az utolsó délibáb is szétfoszlott a szeme előtt úrrá lett rajta a kiábrándulás, amiért nem az lett belőle, aki valaha, lánykorában szeretett volna lenni, az Evangéliumok terén, hanem valami más, amit eddig még magának se mert bevallani soha: egy luxuscseléd. A társaságnak ő lett a kedvence, a legjobban körül hízelgett és éppen ezért a legrettegettebb nő, de semmiben sem követeltek tőle annyit, és semmiben sem voltak olyan kérlelhetetlenek, mint a háztartásban. Mindig az volt az érzése, hogy nem is a maga életét éli, hanem azt, amit az urától kapott: királynőjeként a boldogság nagy birodalmának, amit az ura hozott létre, saját magának. Tudta, hogy az ura mindennél és a világon mindenkinél jobban szereti őt, de csak saját maga miatt: a saját szent szolgálatára.

Ez a nő pedig sokkal többre képes ennél. Persze, nagyon fontos és nem kevés munkát igényel egy háztartás vezetése (ahogy azt a férje is megtapasztalja, amikor Fermina a születésnapjára azt kéri, hogy cseréljen vele, mert ő már előre látja, hogy a doktor bele fog bukni), csakhogy benne ennél több van. El is mondja, hogy a házasságban a legnagyobb probléma az unalom, és azt gondolom, ezért is kezdi a reggelt a szokásos civakodásukkal. Neki is arra lett volna szüksége, hogy legyen miért felkelnie azon kívül, hogy mi legyen aznap az ebéd meg a vacsora és legyen szappan meg vécépapír a fürdőszobában. Utazgattak és minden városi rendezvényen ott voltak, azonban szüksége lett volna valamire, ami csak az övé. Hova tette ez az Urbino doktor az Ni-ját, hogy ezt nem vette észre? 😲


Mentálisan erős - hat évig él az Urbino de Callék közt, akik folyamatosan csak kritizálják és bántják mindenért, és a férje semmit sem tesz ellene, Isten majd megoldja és bízik a felesége határtalan alkalmazkodóképességében.  Ezért nem mindegy, hogy egy INFJ, egy 4, általánosságban pedig egy szuperérzékeny milyen környezetben van. Ha nem fogadják el, folyamatosan csak piszkálják, ez lesz belőle. Ha viszont elfogadják, akkor nagyon jól fogja érezni magát és kibontakozhat.
Ebben az időszakban nyittatja ki az apja régi házát, ahová elmenekül. 

Az internet tele van azzal, hogy az sx4 állandóan dühös, megmondja a magáét és mindenkit utál. Valójában pedig tud alkalmazkodni (azonban mindenkinek megvannak a saját határai) és kívülről sokszor nem is látszik, mennyire szenved, úgy néz ki, mint egy sp, még akkor is, ha a létfenntartó a kevésbé használt ösztöne: 
   Így éltek hát, és az volt a legabszurdabb mindkettőjük helyzetében, hogy a külvilág szemében soha sem voltak olyan boldogok, mint éppen azokban a sanyarú években. Mert akkor aratták legnagyobb győzelmeiket egy olyan alattomban áskálódó társadalmi közeg felett, mely nem akarta befogadni őket, mert másfélék voltak, modern gondolkodásúak, vagyis fütyültek a hagyományos értékrendre. 

Térjünk vissza egy kicsit Fermina alkalmazkodóképességéhez: 
   Fermina Daza ilyen volt, és ilyen is maradt. Még egy év sem telt el a férjhez menése óta, és már ugyanolyan fesztelenséggel mozgott a világban, mint kislány korában a San Juan de la Ciénaga nevű porfészekben; mintha ez a fesztelenség veleszületett képessége lett volna; olyan könnyedén szóba elegyedett vadidegen emberekkel, hogy a férje csak ámult, és valami egészen rejtélyes tehetsége volt ahhoz, hogy bárhol és bárkivel megértesse magát spanyolul. (...) Nehéz volt elképzelni, hogy valaki ilyen gyorsan és ilyen könnyedén bele tudja megát vetni a párizsi hétköznapokba, melyek aztán, az örökös eső ellenére, egyre kedvesebb emlékké váltak benne.
Ez az Fe-je, az érzelmi intelligenciája és az intuíciója miatt van. Azonnal felméri a terepet, és alkalmazkodik hozzá, ill. tudja, hogyan viselkedjen. Látja, milyenek az emberek, mégsem használja ki a gyengeségüket, nem bántja őket, ahogy azok teszik vele: 

A társas élet, melynek annyi kishitűséggel nézett elébe, amikor még nem kóstolt bele, nem volt egyéb, mint ősrégi előírások, banális szertartások, gépiesen eldarált szavak rendszere, melyet azért alkalmaztak egymással a társaság tagjai, hogy ne öljék meg egymást. A vidéki nagyvilágiság e paradicsomának az volt a legfőbb jellemzője, hogy rettegtek az ismeretlentől. Fermina Daza az ő egyszerű szavaival így foglalta össze a lényeget: " A társas életben a rettegést kell leküzdeni, a házaséletben pedig az unalmat." A társas életnek ez a jellemzője abban a pillanatban világosodott meg előtte, amikor menyasszonyi ruhájának véget nem érő uszályát maga után vonszolva belépett a Társasklub nagy szalonjába, melyet betöltött a sok-sok virág egymásba olvadó illata, a keringők hangözöne, a verejtékező férfiak és reszkető nők sokasága, amely tanácstalanul nézte őt, mert még nem tudta, hogyan hárítsa el magától ezt a külvilágból jött szemkápráztató fenyegetést. Fermina Daza nemrég töltötte be a huszonegyedik évét, az intézeten kívül alig látott vég valamit a világból, de csak körbepillantott a termen, és máris megértette, hogy ellenfelei nem a gyűlölettől merednek úgy rá, hanem a félelem bénítja meg őket. Ahelyett, hogy még jobban rájuk ijesztett volna, hogy legalább úgy féljenek, ahogy ő fél, inkább megszánta őket, és megkönnyítette az ismerkedést. Mindenki olyan volt, amilyennek ő akarta, akárcsak a városok, melyeket olyannak látott, se jobbnak, se rosszabbnak, mint amilyenné a szíve mélyén formálta őket. Párizst az örökösen zuhogó eső, a boltosok kicsinyes fukarsága és a kocsisok homéroszi trágársága ellenére mindig úgy emlegette, mint a világ legszebb városát, és pusztán azért, mert emléke  a legboldogabb éveihez kötődött.  

Egyértelműen NF típus és 4, mivel az érzései alapján dönt elsősorban.


Egy INFJ-t mindig a jó szándék vezérli. Amikor Urbino doktorral szóba hozzák és névtelen leveleket kap, melyben megfenyegetik, így reagál először: 
    Úgy érezte, súlyos igazságtalanság érte, de nem azért szerette volna megtudni, ki írta a névtelen leveleket, hogy bosszút álljon, hanem csakis azért, hogy addig magyarázzon neki, amíg meg nem érti, mekkorát tévedett, mert biztos volt benne, hogy soha, semmiképpen nem lenne hajlandó Juvenal Urbino udvarlását elfogadni. 

Az, hogy gyerekkorában azt gondolta a padlizsánról, hogy méregszínű és ezért nem volt hajlandó megenni, teljesen normális egy szuperérzékenynél. Ahogyan a szaglása is. Amikor az anyósa zenetanulásra kényszeríti, és a hárfatanárának sírásó-lehelete van, kificamodnak az ujjai a húrok alatt. 
Ez is teljesen érthető, hiszen sokkal jobban odafigyel a környezetére, folyamatosan szkenneli az Se-vel (és az Fe-vel is), és hiába próbál a hárfázásra koncentrálni, képtelen nem észre venni a tanára nem éppen friss leheletét. Az én figyelmem is megzavarja egy ilyen. 
A ruhákat nem szoktam megszimatolni, hogy eldöntsem, megérettek-e a mosásra, azonban nekem is feltűnnek az ismeretlen szagok. Ahogy végig szaglássza a férje ruháit, nagyon jól látszik az Ni és az Se működése. Az Se-n keresztül jön egy inger, most éppen egy illat, szag és az Ni azonnal elkezdi keresni: mi lehet ez? Olyan, mint amikor a számítógépünkön keresünk valamit. Most épp valami újat fedezett fel, ami még nem szerepelt az adatbázisában. Fermina elkezd gyanakodni, hogy a férje megcsalja, és teljesen logikusan (Ti) végig gondolja, mikor fér bele a napirendjébe, és azt is észreveszi (intuitív + Fe), hogy a doktor furcsán viselkedik. 


(...) Juvenal Urbino doktor elcsodálkozott azon, hogy ifjú hitvese nem imádkozik elalvás előtt. Fermina Daza megmondta az igazat: az apácák kétszínűsége miatt megutálta a rítusokat, de hitét azért megőrizte, és némán ápolja tovább.

Bizony, amikor a doktor megbízásából a nővér, aki annak idején kitette a szűrét az intézetből felkeresi, Fermina átlát rajta. 


Hamis embereket látok



Az egyik kedvenc részem, ahol nagyon magamra ismertem a Fermina kacatjairól szóló volt. 😁 Néhány éve még nekem is rengeteg cuccom volt, aztán egy nap rászántam magam a selejtezésre, nagyon belejöttem, nagyon sok mindentől meg is szabadultam és azóta odafigyelek erre is. 

   Fermina Daza a sok külföldi utazás során minden újdonságot összevásárolt, amit csak meglátott. Nem az eszével, hanem a zsigereivel kívánta meg őket, férje meg azzal szórakozott, hogy megtalálja e vágyakra az észszerű magyarázatot; csupa szép és hasznos dolog volt, amíg ott állt eredeti környezetében a római, párizsi, londoni kirakatokban (...) hazajött, a világ legújabb csodáinak büszke birtokosaként: bár ezek a csodák csak abban a röpke pillanatban feleltek meg aranyértéküknek, amikor Fermina Daza helyi világának valamely tagja egyszer és utoljára megtekintette őket. De hát ezért kellett megvásárolni őket, hogy másoknak egyszer megmutathassa. 

Ezt nagyon jól ismerem: Bibibí, nekem van ilyenem. 😂 Én is ezt csináltam, aztán szépen leszoktam róla. 

Fermina Daza még jóval az öregkor kezdete előtt számot vetett azzal, hogy mindez csupa felesleges hívság, és otthon, a négy fal közt gyakran mondogatta: "Meg kell már szabadulni ettől a sok kacattól, hisz már moccanni se lehet tőlük." Urbino doktor jót mulatott ezeken a meddő elhatározásokon, mert tudta, hogy a kiürített helyek újra csak meg fognak telni egyéb kacatokkal. (...) Úgyhogy egy reggel, amikor kellő harci kedvvel ébredt, kiszórta a szekrényekből a ruhát, kiürítette a bőröndöket, lecipelte a holmit a padlásról, és csatatérré változtatta a lakást (...).

Egy ENTJ és pláne egy rendmániás 1 számára ez kívülről nézve valóban nagyon szórakoztató lehet.  A Fermina viselkedése pedig tényleg ilyen: készül, hogy végre nekiálljon a rámolásnak, készül, készül, aztán egyszer csak rászánja magát, nekikezd és egy nagy kupac cucc között találja magát. Ő sokáig csak máshová pakolta őket (ahogy én is), aztán - vele ellentétben nem égettem el őket, bár volt, amikor eszembe jutott, hogy ezt-azt máglyára küldenék - megszabadult tőlük.
Amikor Florentino Arizával elmegy hajókázni, csak a legszükségesebbeket viszi magával és nagyon jól megvan annyi cuccal. Valahol ez is ellentmond az enneagram sztereotípiának, hogy a 4 és főleg az elitista 4 csak a luxuscuccokat szereti. 


Úgy gondolom, a fentiekből világosan kiderült, hogy Fermina Daza INFJ és sx4, aki nem is olyan szörnyű, ahogyan azt sokan leírják, így most térjünk át Florentino Arizára. 
Aki Javier Bardemre osztotta a filmben a szerepet, jobban nem is választhatott volna, ugyanis a spanyol színész is márciusban született (Halak), INFJ és sx4, tehát háromszorosan Álmodj, királylány (későb kiderül, miért írtam ezt), így a filmben a rendkívül sokrétű személyisége egyik részét mutatta meg. 
Florentino Ariza TriType-ja nagy valószínűséggel 469. 





Nézzük, mit tesz Florentino Ariza, amikor megérkezik az Urbino doktor virrasztására: 
Fermina Daza nem figyelt föl rá az első kondoleálók áradatában, holott azután senki nem volt annyira jelen, és nem hasznosította magát annyira az éjszaka tennivalói közt, mint Florentino Ariza. Ő szervezte meg a nagy konyhai kapkodásban, hogy legyen mindig friss kávé. Pótszékeket szerzett, amikor a szomszédoktól kapott székek már nem bizonyultak elégnek, és intézkedett, hogy azokat a koszorúkat, amelyek már végképp nem fértek el a házban, tegyék ki az udvarra. Ügyelt rá, hogy legyen elég brandy Lácides Olivella doktor vendégeinek, akik az ezüstlakodalom tetőpontján tudták meg a rossz hírt, és ahányan voltak, mind idejöttek, hogy itt folytassák a murit, körül ülve a mangófa csupasz törzsét. Ő volt az egyetlen, aki időben közbe tudott lépni, amikor az elszökött papagáj éjféltájban beröpült az ebédlőbe, és mindenki megborzongott a döbbenettől, mert úgy állt ott, felemelt fejjel és széttárt szárnyakkal, mintha vezekelne. Florentino Ariza nyakon csípte, mielőtt még valami badarságot kiabálhatott volna, és  a letakart kalitkában kivitte az istállóba. Így intézett mindent, annyit tapintattal és olyan talpraesetten, hogy senkinek sem fordult meg a fejében: illetéktelenül avatkozik be a mások dolgába, hanem ellenkezőleg, mindenki arra gondolt, hogy ő a megfizethetetlen segítség a családra szakadt szerencsétlenségben. 

Megjött az INFJ, mert nem csak az INTJ-k képesek arra, hogy rendszer(eke)t építsenek ki ott, ahol még nincs(enek). Florentino az Se-vel látja, milyen problémák vannak és az Ni-jal szépen mindent megszervez, ráadásul az Fe-jét is használja
. 
(...) kissé divatjamúlt, hegyesre pödört, romantikus bajuszt viselt. (...) Természetes kedvessége és lágysága nyomban levette az embereket a lábukról (...). Sok pénzébe, sok leleményességébe és sok akaraterejébe került, hogy ne látszódjon rajta a hetvenhat éve - márciusban volt a születésnapja -, és lelkének magányában meg volt győződve róla, hogy ő, a maga csöndes módján sokkal jobban szeretett, mint bárki más ezen a világon. 

A bajusza egy tipikus 4 férfi ismertetőjegye, hogy legyen rajta valami egyedi. 
A kedvességére mindjárt külön kitérek, azonban itt egy újabb nagyon 4 és sx4 jellemvonás: ő sokkal jobban szeretett, mint más. Ha ehhez hozzávesszük az INFJ-t és a Halakat is, akkor ez nem túlzás és nem nagyképűség. 

Amikor már a KFHT-nál (Karib-partvidéki Folyami Hajózási Társaság) dolgozik, Urbino doktor beállít hozzájuk pénzt gyűjteni az egyik kezdeményezésére, Florentino Arizában azonnal felébred a kisebbrendűségi érzés, mert összehasonlítja magát vele, majd beszélgetni kezdenek és: 
Aztán már csak két-három mondat kellett hozzá, hogy megértse: Juvenal Urbino doktornak a sok kimerítő elfoglaltsága mellett még arra is jut ereje, hogy a feleségét imádja, majdnem annyira, mint ő, és ez a felismerés fejbe kólintotta. 

Urbino doktor csak majdnem annyira imádhatja Fermina Dazát, mint ő. 😊

Nézzük, mi a véleménye Hildebranda Sáncheznek Florentino Arizáról, amikor megismeri:
Első látásra lehetetlennek tartotta, hogy az unokahúga a bolondulásig belehabarodott ebbe a szinte észrevehetetlen, kivertkutya-ábrázatú postatisztviselőbe, akinek kopott rabbiöltözete és ünnepélyes mozdulatai a világon senkinek a szívét nem tudták volna megdobogtatni. De hamarosan belátta, hogy rosszul ítélte meg, mert Florentino Ariza a legnagyobb odaadással foglalkozott vele, pedig nem tudta, hogy kicsoda: nem is tudta meg soha. Nem volt a földön még egy ember, aki úgy megértette volna Hildebrandát, mint ő, ezért aztán nem kérdezte meg a nevét, és semmiféle lakcímet sem kért tőle. A megoldás, amit javasolt, nagyon egyszerű volt: jöjjön el a távírdába minden szerda délután, és ő majd átadja neki a válaszokat: ennyi az egész. Aztán, amikor elolvasta a szöveget, amit Hildebranda már előre megírt, megkérdezte a lányt, megengedi-e, hogy egy kicsit változtasson rajta, és az beleegyezett. 
Itt van újra Florentino Ariza kedvessége. Mintha magamat láttam volna, amikor ezt a részt olvastam. Az utolsó mondaton pedig jót nevettem, mert én is nem egyszer forgattam már a szemem egy-egy szöveg megfogalmazásán, és nagyon jó vagyok abban, hogyan színezzük ki - jó értelemben.


Florentino Arizát fiatalkorában a szárnyai alá veszi Lotario Thugut, akinek a szállójában mindig akad számára egy szabad szoba, ahová elvonulhat olvasgatni. Ő az egyetlen, aki nem foglalkozik a lányokkal, nem úgy tekint rá, mint azok kuncsaftjai és összebarátkozik a szintén a szállóban élő idős hölggyel:
Állandó szobája lett egyetlen otthona, így aztán rögtön megérezte, hogy ők ketten Florentino Arizával rokonlelkek; az volt a véleménye, hogy a fiúból világhírű tudós lesz, mert a bujaság paradicsomában léleknemesítő olvasmányokba mélyed. Florentino Ariza pedig úgy megszerette, hogy eljárt vele a piacra, és délutánokon át beszélgetett vele. Úgy látta, igen nagy szerelmi tapasztalata van, mert sok mindenre rávilágított, és neki még csak el sem kellett árulnia a titkát. 

Itt az INFJ és az sx4 (és a Halak), aki helyet ad a másiknak, hogy egyszerűen csak önmaga legyen és meghallgatja - akár órákon át, anélkül, hogy elítélné. 


   Ebben az időben történt, hogy Florentino Ariza a lánynak küldött leveleiben megírta, milyen vállalkozásba fogott: felkutatja az elsüllyedt gályát, és megszerzi neki a tenger mélyén heverő kincset. És ez igaz is volt; hirtelen jutott eszébe, mintegy égi sugallatra, egy napfényes délutánon, amikor a tenger úgy csillámlott, mintha alumíniumlemezek borítanák, mert úgy ellepték a barbascofűvel elbódított halak. (...) Csak azon a délutánon gondolt rá, és már a következő vasárnaptól kezdve egészen Fermina Daza hazatéréséig, vagyis szinte egy teljes évig újabb oka volt az őrületre.
   Euclides, az egyik vízikölyök alig tíz perc beszélgetés után ugyanúgy lázba jött a tenger alatti expedíció gondolatától, mint ő maga. 
Így működik az Ni és így jönnek az ötletek az sx4-eknél is: csak úgy, a semmiből. Ez persze, igaz más típusokra is, azonban nekem is vannak ilyen tapasztalataim, hogy egyszer csak jön egy gondolat. Florentino őrülete egy jó értelemben vett őrület, ugyanis az Ni is egyfajta megszállottságot ad egy-egy ötlet megvalósításához és ezt csak erősíti az sx4, ami szintén erre képes, ezért is lelkesedik annyira Florentino Ariza és ezt át tudja ragasztani Euclidesre is. Erre a blogban is van bizonyíték, amikor a Regényes életek megjelenése előtt hat embert sikerült kísértésbe vinnem a bejegyzésemmel. 😁
Florentino Ariza pedig mindent kiderít az elsüllyedt gályáról, amit csak lehet - Ni+sx4.


Amikor az özvegy Nazaretné kikezd vele, és ő elkezd az özvegyekre "szakosodni", ezt nem csak saját maga miatt teszi, hanem felismeri, hogy ezek az asszonyok a férjük halála után teljesen visszavonultan élnek, mintha ők is meghaltak volna és így szeretné őket visszahozni az életbe. Ez újra az Ni és a 4, mert észrevett valamit, amire eddig más nem gondolt. 



Mindennek mélyebb szintjei és több részlete van, mint a legtöbb ember gondolja.


Miközben Florentino Ariza az özvegyeket vigasztalja, valójában belül nagyon szenved Fermina miatt: 


Felemeltél-e már valakit, mialatt mentálisan és spirituálisan olyan sérült voltál, hogy még csak nem is tudtad, hogy megtennéd? Ez az, ahogyan mi tudjuk és megmutatjuk a világnak, hogy valójában egy rengeteg erő van az érzékenységben. 


Amikor a KFHT-nál kezd dolgozni, nehezen megy neki, jobban mondva, sehogy sem megy, hogy egy rendes üzleti levelet megírjon, mert túlságosan a szerelem hatása alatt van. Ez is egyedi eset lehet, azonban megtalálja a módját, hogyan élje ki, vezesse le ezeket az energiáit: szerelmes leveleket ír másoknak.

Amikor Sara Noriega egyszer elutasítja, megfogadja, hogy őt nő többet nem utasíthatja vissza, hiszen ott van benne még a Fermina okozta fájdalom. Ez mindkét típusra igaz, és így Sara Noriega megkapja a híres INFJ Doorslamet, mert Florentino többet nem megy vissza hozzá, ahogy egy sx4 sem oda, ahol nem látják szívesen.  Így működünk. 

Florentino Ariza eleinte nem az asztali örömöktől és nem is a háziasszony túltengő bájaitól volt elragadtatva, hanem otthonának szépségétől. Maga a ház is nagyon tetszett neki, hűvös és világos szobáival, a tengerre néző négy nagy ablakával, ahova az egész óváros is odalátszott. És elbűvölte a sok szebbnél szebb tárgy, melyektől áttekinthetetlen és mégis harmonikus volt a nagyszoba, köztük a legkülönfélébb népművészeti ritkaságok, amiket Rosendo de la Rosa kapitány hozott az útjairól, amíg volt hová tenni őket. 
A kapitány a legjobb embert vitte látogatóba Ausencia Santanderhez, ugyanis mind az INFJ, mind a 4 és mind a Halak nagyon tudja értékelni s szép dolgokat és észre is veszi őket. Az apróságokat is. 


Florentino Ariza sötét oldala is felbukkan Fermina esküvője előtt:
   Tudta, hogy az esküvőt annak a hétnek a szombatján fogják megtartani hatalmas pompa közepette, és hogy neki, akinél jobban senki se szerette Fermina Dazát addig a pillanatig és azon túl is mindhalálig, még arra sincs joga, hogy meghaljon érte. A féltékenység, amit addig sírásba fojtott, elhatalmasodott rajta. Arra kérte Istent, sújtsa agyon az égi igazságszolgáltatás villáma Fermina Dazát abban a pillanatban, amikor esküre nyitja a száját, hogy szerelmet és engedelmességet fogadjon annak az embernek, aki csak azért veszi el, hogy a világ előtt pompázzon vele, és kéjes diadallal látta maga előtt a menyasszonyt, aki vagy az övé, vagy senki másé, amint hanyatt fekszik a katedrális kőkockáin, narancsvirág-koszorúját belepi a halál dere, és fátylának habos zuhataga szétterül a főoltár elé temetett tizennégy püspök márvány síremlékén. De amint beteljesült a bosszúja, már bánta is, hogy ilyen gonosz volt, és akkor lelki szemei előtt Fermina Daza újra lélegezni kezdett, felkelt a kőről, őiránta közömbösen, de élve, mert elképzelhetetlen volt, hogy nélküle tovább létezhet a világ. 

Szerencsére Florentino Ariza elég tudatos ahhoz, hogy észbe kapjon, mire gondolt. Valószínűleg, Ferminán kívül ő a másik, aki észrevette, miért veszi el a doktor a lányt. 


Itt az Álmodj, királylány: 

Azon a napon, amikor Florentino Ariza megpillantotta Fermina Dazát a székesegyház előcsarnokában, hat hónapos terhesen és frissen tanult dámaszerepének teljes birtokában, szent elhatározással feltette magában, hogy nevet és vagyont fog szerezni, mert csak így lehet méltó hozzá. Azzal a zavaró körülménnyel, hogy férje van, nem törődött, mert eleve eldöntötte, mintha legalábbis tőle függne, hogy Juvenal Urbino doktornak meg kell halnia. Nem tudta, mikor és hogyan, de biztos volt benne, hogy meg fog történni, ő pedig kivárja, sietség és türelmetlenség nélkül, ha az idők végezetéig kell is várnia. 

Életének az volt az egyetlen célja, hogy Fermina Dazát visszaszerezze, és úgy bízott abban, hogy ez  előbb-utóbb sikerülni fog, hogy rábeszélte Tránsito Arizát: folytassa a ház tatarozását, hiszen annak bármely pillanatban készen kell állnia Fermina Daza fogadására, amikor bekövetkezik a csoda. 

Elhatározás: nevet és vagyont szerez - Ni, mert csak így lehet méltó hozzá - Fe
Zavaró körülmény, hogy férje van - inferior Se
Juvenal Urbino doktornak meg kell halnia; élete egyetlen célja Fermina Daza visszaszerzése - Ni
Nem tudta, mikor és hogyan, de biztos volt benne, hogy meg fog történni - Ni + az sx4 és a Halak intuíciója, amik csak erősítik. Csak abban biztos, hogy ez meg fog történni és pont. Ha valakinek ezt elmondja, kiröhögi, ő azonban teljesen biztos a dologban . így működünk. 
Mégsem olyan gonosz ez az sx4, mert nem azt tervezte el, hogyan tűnjön el a doktor, hanem kivárja, míg valamilyen módon előbb-utóbb meghal. Amikor pedig beszélget vele (a fentebb említett adománygyűjtés során), rájön, milyen csodálatos ember valójában és sajnálja, hogy meg kell halnia ahhoz, hogy ő boldog lehessen.
Ha pedig a fejébe vett valamit, akkor meg is valósítja, ha törik, ha szakad: 
   XII. Leó bácsi beváltotta fenyegetését, és a mólóra osztotta be szemetesnek, de megígérte, hogy fokról fokra feljebb fog kerülni a jól végzett szolgálat létráján, amíg meg nem találja a helyét. Így is lett. Florentino Arizán semmiféle munka nem fogott ki, a legdurvább és legalantasabb sem, a nyomorúságos fizetés sem vette el a kedvét, és főnökeinek piszkálódásai miatt sem vesztette el soha, egy percre sem a hidegvérét, mely mindig is jellemezte. De együgyű sem volt; bárki, aki az útjába került, a saját bőrén érezte meg, hogy Florentino Ariza gyámoltalan külseje milyen irgalmatlan és mindenre képes elszántságot takar. Úgy, ahogy azt XII. Leó bácsi elképzelte és kívánta, a vállalat egyetlen titka sem maradt rejtve előtte, és harmincévi buzgó és minden próbát kiálló szívós munka során az összes beosztáson végigment. Mindenben bámulatos tehetséget tanúsított, minden egyes szálát kitanulmányozta annak a titokzatos szövevénynek, mely olyan sokban hasonlított a költészet mesterségéhez (...).
Nem véletlenül mondják, ha valaki lebecsül egy INFJ-t, ő fog a végén a legjobban meglepődni. Ez pedig igaz az sx4-re is, mindkettő nagyon makacs és ha a fejébe vesz valamit, megvalósítja. Florentino Arizát mindig az Ni-ja vitte előre, hogy amit éppen csinál, az vezet közelebb a következő lépéshez és legvégül ahhoz, hogy elérje a célját. Ugyanígy van vele, amikor protézisre lesz szüksége, tudja, hogy most végig kell szenvednie a vele járó procedúrát, ám ő a végeredményre koncentrál és így képes elviselni. 

Amikor Florentino Ariza megpillantja az elhunyt Juvenal Urbinót:
(...) de Florentino Arizának sikerült eljutnia a nagy hálószobáig, felágaskodott az ajtóban állók feje fölé, és meglátta Juvenal Urbinót a családi ágyban, úgy, ahogy mindig is szerette volna látni, amióta először hallott róla: nyakig merülve a halál szégyenébe. (...)
   Florentino Ariza fiatal kora óta, amikor elhatározta, hogy egész életét erre a vakmerő szerelemre teszi fel, erre a pillanatra készült, és a legapróbb részletekig elképzelte. Ezért szerzett magának nevet és vagyont, mindegy volt, hogy miképpen, ezért vigyázott az egészségére meg a külsejére olyan kínos igyekezettel, amit az akkori időkben nem tartottak férfias dolognak, és úgy várta ezt a napot, ahogy senki más nem lett volna képes várni senkit és semmit ezen a világon: egy pillanatnyi csüggedés nélkül.
Mi így működünk: az Ni-nak és az sx4-nek is szüksége van egy célra, ami viszi előre. És ilyen, amikor a kettő csak erősíti egymást. 
  

Florentino Ariza ismét szerelmet vall Fermina Dazának, aki elzavarja és egy levélben ki is osztja. Ekkor a férfi taktikát változtat. Mert nem csak az INTJ-k és az ENTJ-k nagy stratégák:  

    Florentino Ariza meg sem említette a tőle kapott rettenetes levelet, hanem a csábításnak egy új módszerével próbálkozott meg már az első sorától kezdve: Egyetlen szóval sem utalt múltbéli szerelmükre, és egyáltalán a múltra sem: sztornó és új rovat. Csak úgy elmeditált az életről hosszan, elsősorban arról, hogy miként vélekedik a férfiak és a nők kapcsolatáról, és mi mindent látott már e téren (Ti): azokat a gondolatait írta le, amiket egy időben a Szerelmesek Titkára kiegészítő kötetébe szánt. Csakhogy most egy patriarkális stílusba, az öregkori memoárok modorába csomagolta be őket (Ni), hogy aki olvassa, ne vegye észre az első pillantásra: szerelmes levelet olvas (Fe). Előtte több piszkozatot írt, ahogy a régi időkben volt szokás, hideg fejjel végig olvasta, majd nyomban elégette őket. Tudta, hogy bármely apró figyelmetlenség, a legkisebb nosztalgikus ballépés is elég ahhoz, hogy szívében felkavarodjon a múlt üledéke, és bár számított rá, hogy Fermina Daza száz levelet is vissza fog küldeni (Ni-Fe), amíg egyet felnyit, vigyázott rá, hogy egyetlen hibát se kövessen el. Úgyhogy mindent eltervezett, a legapróbb részletekig, mint egy végső, nagy háborút (Ni): mindenben másnak kell lennie, hogy újfajta érdeklődést, újfajta kíváncsiságot, újfajta reményeket ébresszen egy olyan asszonyban (Ni-Fe), aki már egy egész életet leélt, és mindent megkapott. Hogy egy olyan eszelős ábrándot ébresszen benne, ami erőt ad neki, hogy sutba dobja annak az osztálynak az előítéleteit, amelybe ugyan nem született bele, de amelyhez jobban hozzáidomult, mint bárki más. Meg kellett rá tanítania, hogy a szerelmet kegyelmi állapotnak tekintse, olyasvalaminek, ami nem eszköz valamely cél érdekében, hanem ok és cél egyúttal, önmagáért.

Ebben, az utolsó fejezetben a hajón nagyon jól megfigyelhető Florentino Ariza Fe-je, ahogy mindig tudja, hogy Fermina hogyan reagál vagy éppen reagálhat és rögtön aszerint cselekszik. Ez az, ami a doktornak nem ment, mivel neki inferior Fi-ja volt. 

A regényben Florentino Ariza egyértelműen a sztereotíp sx4 leírások megtestesítője, mert őt csak a szerelem érdekli. Ezek a leírások azért is túlzóak, mert rengeteg más dolog is érdekel még bennünket, és Florentino is foglalkozik másokkal is, nem csak a Fermina iránti szerelmével. 

Azt nagyon nagy túlzásnak érzem a szintén szuperérzékeny Gabriel García Márquez részéről, hogy Florentino Ariza napi harminc! csésze méregerős kávét iszik meg, és van, hogy egy beszélgetés alatt két termosznyit is, ill. a minimalista étrendjét. Egy szuperérzékenyre másként hat a koffein, pláne meg ennyi naponta. Itt nagyon megvadult Gabo Halak-sx4-fantáziája, mert ez egy egészséges neurotipikust is kiütne vagy túlpörgetne. 

A másik az América Vicuñával való kapcsolata. Szendi Gábor A nő életében írt arról, hogy ezek a hajlamok mindenkiben ott vannak, csak megtanulunk uralkodni fölöttük. Bár Gabriel García Márquez nagyon jól leírja az Ni-t, ahogy Florentino Ariza meglátja a kislányban a nőt. Inkább azt látta volna meg, milyen nagyszerű tanítónő lesz belőle. 


Elővettem Gerald Martin Gabriel García Márquez - Egy élet c. könyvét (Magvető Kiadó, 2009), hogy megnézzem, a szerző kiről mintázta a három főszereplőt:
Juvenalban van valami Nicolás Márquezből, bár az író mindenekelőtt a kiváló helyi orvosról, Henrique de la Vegáról mintázta, aki egyébként a García Márquez család orvosa is volt (ő kezelte Gabriel Eligiót a halála előtt,s aztán kevesebb mint öt hónappal később ő maga is meghalt). Florentino, a főszereplő részben Gabriel Eligio és Gabito vonásait viseli, ami rendkívül különös és lenyűgöző egységet eredményez, Fermina pedig meghökkentő keveréke Mercedesnek (mindenekelőtt), Tachia emlékének, valamint Luisa Santiaga fiatalkori külső tulajdonságainak, még amikor udvaroltak neki.
A hírnév mámora és a guajava illata  
A könyvben megtalálható az író anyai és apai családfája is: Nicolás Márquez a szerző anyai nagyapja volt, Gabriel Eligio és Luisa Santiaga pedig a szülei, Mercedes a felesége, míg Tachia Quintanar spanyol színésznő és költővel Párizsban volt egy évig viszonya. Érdekesség, hogy a Szerelem a kolera idejént Mercedesnek ajánlotta, míg a francia kiadás elején Tachia neve olvasható. 



Képek: TMDB, Flickr, Pinterest, Grazia Magazine, HC, Vogue
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Keresés

Fordító/Translator

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Mark Wolynn - Örökölt családminták

Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...

Népszerűek a héten

  • Mark Wolynn - Örökölt családminták
    Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
    Homokba írj, ha megbántottak, a hóba írd, ha nincs már semmid, az esőnek súgd, ha hited csorbult, a szélbe kiáltsd, ha nincsen senkid. Ne kő...
  • Émile Ajar - Salamon király szorong
    Émile Ajar ezúttal 1978 -ba, Párizs ba kalauzol bennünket, ráadásul három szuperérzékeny főszereplő társaságában.  Narrátorunk, a huszonöt é...
  • Alice Hoffman - Átkozott boszorkák
    Alice Hoffman regényét nyolc éve olvastam először, írtam is róla , és többen is csatlakoztak a könyv/film rajongótáborához a hozzászólásokb...
  • Vers hétfőn ~ Paul Valéry - Alvó nő
    Fordította: Rónay György Szivében mily tüzes titkot hevít a drága, virágot lehelő lélek a maszk alatt? Milyen haszontalan táplálékból fakad ...
  • Vers hétfőn ~ William Glendown - Boszorkányszombat
    A hegyeken túlra, messzire vágyom, Széllel-szőtt kavargó hópelyhek közé, Hol boszorkányszombatok vad tüze lobban, Ha éj ereszkedik a fenyves...
  • Vers hétfőn ~ Ady Endre - Most már megállhatok
    Ady Endre: Most már megállhatok Csak másért a másét Sohasem akartam, Csupán a viharért Nem jártam viharban. Becsületes szivem Becsületes jus...
  • Vers hétfőn ~ Tóth Krisztina - Lusták dala
    Gyere, lusta, feküdj mellém, kezdjünk együtt lustálkodni, és csak lógjunk itt egész nap, mint kötélen fél pár zokni! Gyere, bújj be mellém, ...
  • A kis szürke agysejtek nyomában - Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Hercule Poirot
    Téged is mindig érdekelt, mit is takarhatnak a híres kis szürke agysejtek, amiket a nagy Hercule Poirot előszeretettel emleget és használ, h...
  • Melinda Gates - A nő helye
    Melinda Gates 2019-ben megjelent könyvéről tavaly decemberig nem is hallottam, mígnem egy antikváriumban fel nem fedeztem. Belelapoztam, és...

Bejegyzések

  • ▼  2025 (54)
    • ►  június (9)
    • ►  május (10)
    • ▼  április (9)
      • Vers hétfőn ~ Mathilde Campilho - Herceg a rózsake...
      • Alexandre Dumas - Monte Cristo grófja
      • Vers hétfőn ~ Nagy László - Pirosodik Húsvét
      • Angelo Tartuferi - Giotto
      • Vers hétfőn ~ Gyurkovics Tibor - Áldás
      • A költészet napja ~ József Attila - Ajándék és Már...
      • Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Florentin...
      • Vers hétfőn ~ Robert Frost - A nem járt út
      • Gabriel García Márquez - Szerelem a kolera idején
    • ►  március (9)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2024 (112)
    • ►  december (13)
    • ►  november (8)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (9)
    • ►  június (8)
    • ►  május (8)
    • ►  április (11)
    • ►  március (8)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2023 (126)
    • ►  december (11)
    • ►  november (9)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (10)
    • ►  június (12)
    • ►  május (12)
    • ►  április (10)
    • ►  március (10)
    • ►  február (12)
    • ►  január (11)
  • ►  2022 (50)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (9)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (4)
  • ►  2020 (1)
    • ►  március (1)
  • ►  2018 (66)
    • ►  június (8)
    • ►  május (11)
    • ►  április (12)
    • ►  március (12)
    • ►  február (10)
    • ►  január (13)
  • ►  2017 (92)
    • ►  december (11)
    • ►  november (13)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (15)
    • ►  augusztus (14)
    • ►  július (12)
    • ►  június (10)
    • ►  május (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2016 (10)
    • ►  december (3)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2015 (92)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (4)
    • ►  június (15)
    • ►  május (12)
    • ►  április (13)
    • ►  március (16)
    • ►  február (16)
    • ►  január (14)
  • ►  2014 (139)
    • ►  december (15)
    • ►  november (12)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (14)
    • ►  június (14)
    • ►  május (13)
    • ►  április (11)
    • ►  március (13)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2013 (103)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (12)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  június (6)
    • ►  május (9)
    • ►  április (10)
    • ►  március (13)
    • ►  február (8)
    • ►  január (13)
  • ►  2012 (130)
    • ►  december (14)
    • ►  november (16)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (8)
    • ►  június (11)
    • ►  május (12)
    • ►  április (9)
    • ►  március (10)
    • ►  február (8)
    • ►  január (8)
  • ►  2011 (97)
    • ►  december (10)
    • ►  november (9)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (11)
    • ►  június (8)
    • ►  május (9)
    • ►  április (7)
    • ►  március (7)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2010 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (2)

Szerzők

A. A. Milne (1) Ada Negri (2) Adolf Meschendörfer (1) Ady Endre (30) Afonso Cruz (1) Agatha Christie (21) Alberto Moravia (1) Alejandro Romualdo (1) Alekszandr Blok (2) Alekszandr Szergejevics Puskin (3) Alekszandr Szolzsenyicin (1) Alessandra Fregolent (1) Alessandro Baricco (1) Alessandro D'Avenia (1) Alessandro Manzoni (1) Alexandre Dumas id. (5) Alfred Tennyson (1) Alice Hoffman (2) Almudena Grandes (2) Almási Kitti (5) Amanda Palmer (1) Amelia Blas Nieves (1) Andreas Ebert (1) Andrew O'Hagan (1) Andrássy Réka (1) Anette von Droste-Hülshoff (1) Angelo Tartuferi (1) Anna Gavalda (6) Anne Brontë (2) Anton Pavlovics Csehov (3) Antonietta Abbruscato (1) Arany János (7) Aranyosi Ervin (1) Arthur Rimbaud (1) B. Radó Lili (1) Babits Mihály (14) Bagdy Emőke (5) Balassi Bálint (1) Barbara Corrado Pope (1) Bea Johnson (1) Bedő Gábor (1) Benedek Elek (1) Betti Alver (1) Boda Magdolna (1) Boldizsár Ildikó (2) Boris Dänzer-Kantof (1) Borisz Paszternak (5) Bret Easton Ellis (1) Bródy Sándor (2) Buda László (1) Budapest (2) Bálint Ágnes (3) Bódás János (2) Bókay János (1) Böjte Csaba (2) Böszörményi Gyula (1) C. W. Gortner (2) Carlo Goldoni (2) Carlos Ruiz Zafón (1) Carol McCleary (2) Carol S. Dweck (1) Carolina Pérez López (1) Cecília Meireles (1) Cesare Pavese (2) Charles Baudelaire (1) Charles Bukowski (1) Charles Dickens (4) Charles FitzRoy (1) Charles Frazier (1) Charlotte Brontë (1) Chuck Palahniuk (1) Claire Tomalin (1) Clarissa Pinkola Estés (1) Claudia Hammond (1) Csiky Gergely (1) Csokonai Vitéz Mihály (1) Csukás István (3) Csáth Géza (1) Csíkszentmihályi Mihály (2) Csóka Judit (2) Czesław Miłosz (1) Czóbel Minka (4) D. H. Lawrence (1) Damjan Damjanov (1) Danielle Steel (1) Danyi Magdolna (1) David Foenkinos (1) Delmira Agustini (1) Denis Diderot (1) Dimitri Casali (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) Dsida Jenő (9) Dutka Ákos (1) Edgar Allan Poe (1) Edith Eva Eger (1) Edmund Spenser (1) Eduardo Sacheri (1) Elaine N. Aron (2) Elena Ferrante (2) Elena Ginanneschi (1) Elif Shafak (2) Elisabeth Szél (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Elizabeth Gilbert (3) Emauela Marri (1) Emily Brontë (2) Emily Dickinson (6) Erich Kästner (2) Erlend Loe (1) Ernest Hemingway (4) Ernestina Champourcín (1) Eszéki Erzsébet (1) Eugenio Montale (1) F. G. Haghenbeck (1) F. Scott Fitzgerald (2) F. Várkonyi Zsuzsa (2) Fabio Geda (1) Faludy György (1) Federico García Lorca (9) Fehér Béla (1) Fekete István (8) Fernando Pessoa (4) Fiorella Nicosia (1) Frances Mayes (7) Francesca Marciano (1) François Trassard (1) Friedrich Dürrenmatt (3) Friedrich Schiller (1) Füst Milán (1) G. B. Shaw (2) Gabriel García Márquez (2) Gabriela Mistral (3) Georg Trakl (2) George Byron (1) George Orwell (2) George Sand (2) Georges Feydeau (1) Gerald Durrell (13) Giacomo Leopardi (3) Gilles Néret (1) Giosuè Carducci (5) Giovanni Pascoli (1) Giuseppe Tomasi di Lampedusa (1) Giuseppe Ungaretti (1) Graham Spence (1) Grégorie Delacourt (1) Guillaume van der Graft (1) Gulyás Pál (1) Gyalwa Dokhampa (1) Gyulai Pál (2) Gyurkovics Tibor (1) Gyöngyösi Adrienn (1) Győrei Zsolt (1) Gábor Andor (1) Gárdonyi Géza (5) Géró Györgyi (1) H. M. R. (1) Hajnal Anna (1) Halina Poświatowska (1) Halász Péter (1) Hamvas Béla (2) Heinrich Mann (1) Helen Fielding (2) Heltai Jenő (11) Henrik Ibsen (1) Henrik Nordbrandt (1) Henry Gidel (1) Hermann Hesse (6) Hilda Conkling (1) Honoré de Balzac (3) Hozleiter Fanny (1) Ian McEwan (2) Illyés Gyula (1) Isabel Allende (1) Italo Calvino (1) J. L. Runeberg (1) Jack London (1) Jackie Bouchard (1) Jakupcsek Gabriella (1) James Herriot (1) Jane Austen (16) Janikovszky Éva (1) Javier Marías (7) Jean Shinoda Bolen (1) Jean de La Motte (1) Jean-Gabriel Causse (1) Jean-Paul Didierlaurent (1) Jeanette Winterson (2) Jeannie Labno (1) Jennifer Crusie (1) Jennifer Lopez (1) Jesús Moncada (1) Joanne Harris (8) Johann Wolfgang von Goethe (1) Johannes R. Becher (1) John Banville (1) John Irving (1) John Keats (3) John Vermeulen (1) Jorge Amado (1) Jorge Luis Borges (1) Josefina Pla (1) José Gomes Ferreira (1) José Saramago (6) Juan Ramón Jiménez (2) Judith Sills (1) Juhász Gyula (16) Jékely Zoltán (12) Jókai Mór (2) József Attila (18) Jörg Kastner (1) Kaffka Margit (6) Karafiáth Orsolya (2) Karel Schulz (1) Karen Essex (1) Karinthy Frigyes (4) Kassák Lajos (1) Kasza-Marton Lajos (1) Katarina Mazetti (1) Kate Chopin (1) Kathryn Stockett (1) Katie Fforde (1) Kazuo Ishiguro (1) Keresztes Ágnes (2) Kertész Erzsébet (4) Kertész Judit (2) Kiss Angéla (1) Kiss Judit Ágnes (2) Komjáthy Jenő (1) Kondor Lajos (1) Kosztolányi Dezső (31) Kozma-Vízkeleti Dániel (1) Krúdy Gyula (5) Kádár Annamária (4) Kálnay Adél (2) Kányádi Sándor (1) Károlyi Csaba (1) Kölcsey Ferenc (1) Kövecses Anna (1) Laurel Corona (1) Lawrence Anthony (1) Lea Singer (1) Leonardo Da Vinci (4) Lev Tolsztoj (1) Liane Schneider (1) Lily Prior (1) Lisa Genova (1) Lope de Vega (2) Lord Chesterfield (1) Louis Aragon (1) Louisa May Alcott (3) Louise Labé (1) Lucius Annaeus Seneca (1) Lucy Maud Montgomery (11) Luigi Guarini (1) Luigi Pirandello (4) Luis De Góngora (1) Luis Leante (1) Lux Judit (1) Marcello D' Orta (2) Marcos Ana (1) Margarita Görrissen (1) Marie Under (1) Mario Puzo (1) Mario Vargas Llosa (9) Mariolina Venezia (1) Mark Crick (1) Mark Wolynn (1) Martin Pistorius (1) Mary Shepard (1) María Dueñas (1) Mathilde Campilho (1) Matthew Quick (1) Maurice Lever (1) Max Lucado (1) Melinda French Gates (1) Michael Kumpfmüller (1) Michael Ondaatje (1) Mihai Eminescu (1) Mihail Bulgakov (1) Mikszáth Kálmán (7) Milan Kundera (1) Milena Busquets (1) Modla Zsuzsanna (1) Mohás Lívia (1) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Moretti Gemma (1) Muriel Barbery (1) Márai Sándor (10) Mészáros István (1) Móra Ferenc (2) Móricz Zsigmond (8) Mörk Leonóra (1) Nagy Lajos (1) Nagy László (2) Nagy Szilvia (1) Nemes Nagy Ágnes (8) Niccolò Ammaniti (2) Nicholas Oldland (1) Nick Bruel (1) Nick Hornby (1) Nicole Krauss (1) Nicolás Guillén (2) Nikolaus Lenau (1) Nora Ikstena (1) Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1) Nyáry Krisztián (2) Nádori Lídia (1) Octavio Paz (1) Odysseas Elytis (1) Orbán Ottó (1) Orosz Katalin (2) Orvos-Tóth Noémi (1) P. L. Travers (1) Pablo Neruda (2) Paksy Gáspár (1) Paolo Santarcangeli (1) Parti Nagy Lajos (1) Passuth László (1) Paul Valéry (1) Paul Verlaine (3) Paul Éluard (1) Paula McLain (1) Pedro Calderón de la Barca (1) Percy Bysshe Shelley (3) Peter Mayle (2) Petőfi Sándor (5) Philippa Gregory (2) Pierre La Mure (1) Polcz Alaine (1) Popper Péter (1) Publius Ovidius Naso (2) Pál Ferenc (1) Quintus Horatius Flaccus (1) Radnóti Miklós (14) Raeleen d'Agostino Mautner (1) Rainer Maria Rilke (4) Rakovszky Zsuzsa (1) Reményik Sándor (4) Reviczky Gyula (8) Richard Dehmel (1) Richard Maltby Jr. (2) Richard Rohr (1) Robert Browning (2) Robert Burns (1) Robert Capa (1) Robert Frost (1) Robert Fulghum (2) Robert Merle (4) Robin Maxwell (1) Romain Gary (2) Romain Puértolas (1) Rose Tremain (1) Ross King (4) Rudyard Kipling (1) Rupert Livesey (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Quasimodo (2) Samuel Beckett (1) Schlachtovszky Csaba (1) Schmidt Lívia (1) Selma Lagerlöf (1) Sergio Martinez (1) Sibilla Aleramo (1) Silvia Avallone (1) Silvia Borghesi (1) Simon Józsefné (1) Sofi Oksanen (1) Sofia de Mello Breyner Andresen (1) Somlyó György (9) Somlyó Zoltán (1) Sophia Loren (1) Srečko Kosovel (1) Stan Phillips (1) Stefan Augustin Doinas (1) Stefano Benni (2) Stéphane Mallarmé (1) Sully Prudhomme (1) Sulyok Vince (1) Susan David (1) Sylvia Plath (4) Sylvie Matton (1) Szabadi Lívia (1) Szabó Lőrinc (15) Szabó Magda (21) Szabó T. Anna (6) Szalai Vivien (1) Szendi Gábor (4) Szendrey Júlia (2) Szerb Antal (5) Szergej Jeszenyin (6) Szilágyi Rita (5) Szondy Máté (1) Szádeczky-Kardos György (1) Száraz Miklós György (1) Szécsi Margit (1) Szécsi Noémi (1) Szép Ernő (6) Szűcs Judit (1) Sárbogárdi Jolán (1) Sárközi Mátyás (1) Sütő András (2) T. S. Eliot (1) Tarbay Ede (1) Tari Annamária (2) Telegdi Ágnes (1) Tennessee Williams (4) Tersánszky Józsi Jenő (2) Thomas Gray (1) Tihanyi Tóth Kinga (8) Tolnai Lajos (1) Tomas Tranströmer (1) Tracy Chevalier (2) Truman Capote (1) Tótfalusi István (2) Tóth Enikő Enci (1) Tóth Eszter (1) Tóth Krisztina (3) Tóth Árpád (20) Török Sophie (2) Túrmezei Erzsébet (1) Umberto Eco (1) Umberto Saba (2) Vanora Bennett (1) Varga P. Melinda (1) Varga-Körtvélyes Zsuzsanna (3) Varró Dániel (1) Vas István (3) Vicente Cervara Salinas (1) Victor Eftimiu (1) Victor Hugo (2) Virginia Woolf (10) Viviane Villamont (1) Vladimir Nabokov (7) Váci Mihály (1) Vágó István (1) Vámos Miklós (1) Váradi Krisztina (1) Várnai Zseni (3) Vörös Tibor (1) Vörösmarty Mihály (1) Walt Whitman (1) Walter Tevis (1) Walter Trier (1) Wass Albert (3) Werner Lansburgh (1) Weöres Sándor (3) William Black (1) William Blake (6) William Butler Yeats (1) William Glendown (1) William Shakespeare (3) William Somerset Maugham (3) William Wordsworth (2) Woo-kyoung Ahn (1) Yael Adler (1) a dalai láma (1) ifj. Alexandre Dumas (1) Ágai Ágnes (1) Áprily Lajos (2) Émile Ajar (1) Émile Zola (2) Étienne de la Boétie (1)

Kiadók

Agave Kiadó (1) Akadémiai Kiadó (3) Akkord Kiadó (4) Alfaguara (1) Alinea Kiadó (1) Art Nouveau Kiadó (1) Athenaeum Kiadó (4) Bethlen Gábor Könyvkiadó (1) Bioenergetic Kiadó (1) Bookline Könyvek (1) Cartaphilus Kiadó (7) Centrál Médiacsoport (1) Ciceró Könyvstúdió (1) Corvina Kiadó (10) Duna International (5) Ediciones SM (1) Editorg Kiadó (3) Európa Kiadó (144) Gabo Kiadó (2) General Press (3) Geopen Kiadó (10) Grafo Kiadó (3) Grimm Kiadó (1) HVG Könyvek (3) Helikon Kiadó (9) Holnap Kiadó (4) Háttér Kiadó (1) Interpopulart Könyvkiadó (10) Jaffa Kiadó (7) Jelenkor Kiadó (1) K.u.K. Kiadó (7) Klett Kiadó (5) Kossuth Kiadó (18) Kulcslyuk Kiadó (11) L'Harmattan Kiadó (1) Lazi Kiadó (15) Lexika Kiadó (1) Libri Kiadó (11) M-érték Kiadó (4) Magvető Kiadó (25) Magyar Helikon (3) Manó Könyvek (2) Maxim Kiadó (2) Mojzer Kiadó (3) Míves Céh (1) Móra Kiadó (20) Naphegy Kiadó (1) Nemzeti Színház - Palatinus (1) Noran Kiadó (8) Nyitott Könyvműhely (1) Osiris Kiadó (2) Palatinus Kiadó (16) Pannon Könyvkiadó (1) Papirusz Books (1) Park Kiadó (20) Partvonal Kiadó (3) Saxum Kiadó (1) Scolar Kiadó (9) Sensum Donum Kiadó (1) Strucc Kft. (1) Studium-Effektive Kiadó (1) Szukits Kiadó (2) Szépirodalmi Könyvkiadó (4) Tarandus Kiadó (1) Tericum Kiadó (15) Tessloff Babilon (1) Timóteus Társaság (1) Typotex Kiadó (1) Ulpius-ház (21) Unikornis Kiadó (2) Ursus Libris Kiadó (1) Vince Kiadó (3) XXI. Század Kiadó (1) Zeneművészeti Kiadó (1) i.P.C. Könyvek (1) Édesvíz Kiadó (2)

Sorozatok

A Rougon-Macquartok (2) A krimi királynője (9) A magyar dráma gyöngyszemei (1) A magyar próza klasszikusai (1) A világ múzeumai (3) Anne (10) Arany klasszikusok (1) Arany pöttyös könyvek (2) Barcelona-trilógia (1) Barátnőm Bori (1) Csokoládé-trilógia (3) Francia história (2) Katalán Könyvtár (1) Kisasszonyok (3) Korfu-trilógia (4) Lyra Mundi (2) Lélekbúvár Könyvek (3) Magvető Remekírók (4) Magyar királynék és nagyasszonyok (5) Magánélet sorozat (2) Micimackó (1) Modern Könyvtár (3) Móricz Zsigmond prózai művei (1) Nagy művészek élete (2) Nemzeti Színház Színműtár (1) Nobel-díjasok könyvtára (1) Nyaralás-trilógia (1) Nyitott Akadémia (4) Nápolyi regények (2) Osiris Klasszikusok (1) PONS (6) Paletta (1) Pom Pom meséi (1) Radnay-trilógia (3) Romantikus Klasszikusok (1) Szerelmes Világirodalom (1) Talentum Diákkönyvtár (2) Történelmi útikönyvek (1) Ungvári Tamás színműfordításai (2) Vörös Pöttyös Könyvek (1)

Személyiségtípusok

INFJ (6) INTJ (1) enneagramm (12)

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja (7) Gabriel García Márquez (2) II. világháború (15) Karácsony (22) LMBTQ (5) Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról (5) Színházi világnap (5) Vers hétfőn (368) a Költészet Napja (10) abszurd (1) advent (20) antológia (2) babona (4) ballada (1) barokk (5) bestseller (1) buddhizmus (1) carmen (1) családregény (12) családállítás (1) cserokik (1) disztópia (3) divat (2) dokumentumregény (1) dolgozat (1) dráma (41) dvd (1) egészség (1) elbeszélés (4) elbeszélések (5) emigráció (8) epigenetika (1) erotika (4) esszé (5) evolúciós pszichológia (2) farsang (1) felvilágosodás (1) feminizmus (8) festészet (29) film (3) filmadaptáció (154) filmadaptációk (1) füveskönyv (3) gasztronómia (7) gasztroregény (4) groteszk (1) gyerekszemmel (2) gyerekszáj (2) gyermekirodalom (12) gyász (1) gótikus regény (1) hangoskönyv (8) hiedelmek (1) holokauszt (1) hulladékgazdálkodás (1) humor (41) hétköznapi mágia (2) ifjúsági regény (19) illusztrált (16) impresszionizmus (3) interjú (4) irodalmi karikatúrák (1) irodalomtudomány (1) ismeretterjesztő (22) jelenet (1) kalandregény (2) kisregény (5) krimi (25) kvíz (1) képzőművészet (2) kétnyelvű (3) költészet (3) környezetvédelem (1) levelezés (1) levélregény (1) memoár (13) mese (12) meseregény (4) meseterápia (5) mesék (5) mitológia (5) mágia (1) mágikus realizmus (5) művelődéstörténet (1) művészet (23) napló (4) naplóregény (1) naturalizmus (1) novella (28) nyelvkönyv (4) nyelvtanulás (12) nyelvvizsga (1) népszokás (1) opera (5) operamese (2) posztimpresszionizmus (2) posztmodern (4) pszichiátria (1) pszichológia (32) publicisztika (1) pályázat (1) rajzfilm-adaptáció (1) realizmus (3) reklám (4) reneszánsz (15) romantikus (20) sakk (2) sorozatadaptáció (16) spiritualizmus (6) szakmai szókincs (1) szatíra (1) szegregáció (1) szimbolizmus (1) szonett (30) szuperérzékenység (19) színház (7) színháztörténet (3) színmű (2) szórakoztató irodalom (29) szótár (3) szúfizmus (1) thriller (1) tánc (1) társadalomkritika (5) társadalomtudomány (1) töltelékbejegyzés (49) történelmi (13) vers (426) válogatás (1) vígjáték (12) életrajz (3) életrajzi (3) életrajzi regény (22) érdekesség (1) érzelmi rugalmasság (1) évforduló (33) önfejlesztés (23) öngyógyítás (3) önismeret (39) önéletrajzi (19) útirajzok (1) útiszótár (2)

Nemzetiség szerint

amerikai (78) angol (99) ausztrál (1) belga (1) bhutáni (1) bolgár (1) brazil (2) brit (1) chilei (6) cseh (2) dán (1) dél-afrikai (3) dél-amerikai (4) dél-koreai (1) finn (1) francia (49) görög (2) indiai (1) kanadai (15) katalán (1) kolumbiai (1) kubai (2) latin (5) lengyel (2) lett (1) magyar (435) mexikói (2) norvég (2) német (19) olasz (59) orosz (29) osztrák (7) perui (9) portugál (13) román (4) skót (2) spanyol (35) svájci (5) svéd (4) szlovén (1) tibeti (1) török (1) uruguayi (1) észt (2) ír (4)

Ország, város

Anglia (6) Azerbajdzsán (1) Belgium (1) Brazília (1) Brüsszel (1) Cortona (2) Csehország (1) Erdély (6) Firenze (8) Granada (1) Görögország (6) Indonézia (2) Itália (25) Kecskemét (1) Kongó (1) Korfu (5) Lisszabon (1) London (10) Madrid (8) Marokkó (2) Milánó (2) Márrakes (1) New Orleans (1) New York (4) Nápoly (5) Németalföld (5) Palesztina (1) Portugália (2) Párizs (26) Róma (8) Salzburg (1) San Francisco (1) Siena (1) Spanyolország (2) Svédország (5) Szahara (1) Szentpétervár (1) Toledo (1) Toscana (7) Törökország (1) Velence (10) Írország (1)

Híres ember

Ady Endre (30) Beatrix Potter (2) Boleyn Anna (1) Caravaggio (1) Cesare Borgia (1) Claude Monet (2) Coco Chanel (3) El Greco (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Eugène Delacroix (1) Fedák Sári (1) Fernando Pessoa (4) Flora Tristán (1) Franz Kafka (1) Frida Kahlo (1) Gabriel Harvey (1) Giacomo Puccini (2) Giotto (1) Henri de Toulouse-Lautrec (1) Isadora Duncan (2) Jósika Júlia (1) Jósika Miklós (1) Leonardo Da Vinci (4) Marie Antoinette (2) Marilyn Monroe (1) Marlene Dietrich (1) Mary Anning (1) Michelangelo (2) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Niccolò Machiavelli (1) Paul Gauguin (2) Rembrandt (2) Roger Casement (1) Sophia Loren (1) Steve Jobs (1) Szendrey Júlia (2) VIII. Henrik (2) XVI. Lajos (2)

Rólam

"És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)
Üzemeltető: Blogger.

Hozzászólások

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések
Follow

Üzenetet küldök

Név

E-mail *

Üzenet *

Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi