• Főoldal
  • A blogról
  • Enneagram 4 típusok
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Könyvörömök
Az a jó az újraolvasásban, hogy mindig találok valamit az adott olvasmányban, amire korábban nem figyeltem, mert akkor nem volt fontos. Ilyenkor viszont mindig felfedezek egy-egy megjegyzést vagy  véleményt, amit érdemes tovább gondolnom vagy magammal vinni belőle. Így volt ez már az Emma második olvasása során is (akkor találtam meg a blog mottóját is), és tavaly is újabb megfontolni való gondolatokat jelöltem be a regényben. 

Amikor pár napja ismét levettem a polcról, eszembe jutott, hogy írok egy bejegyzést arról, mi mindent tanulhatunk Miss Woodhouse-éktól, mert tényleg jó tanácsokra bukkanunk az Emmában, ha egy kicsit jobban figyelünk. És akkor még nem is gondoltam, hogy ennyit találok benne.


Egy meglepően bölcs tanács Emma bizalmas barátnőjétől, Harriet Smithtől: 



Az a fő, hogy az ember mindig kellemes társaságban forogjon, ahol jól érzi magát. 


Lehet, hogy először nem tűnik világot megváltónak, de gondoljunk csak bele, hogy érezzük magunkat az állandóan negatívkodó, pletykás, panaszkodó, másokat szapulók között, vagy amikor egyszerűen nincs közös témánk a szokásos Hogy vagy?-on, Hová mész?-en, és az időjáráson kívül másokkal. 




Miss Woodhouse
az örökké aggódó édesapjával beszélget: 

   - Hát én nem tudom megérteni, mi a jó benne.
   - Mindnyájan így vagyunk vele, papa. Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli. 


Emma rendszeresen segít a helybéli szegényeken, egyik alkalommal Harriet is elkíséri: 

- (...) Nos (mondta mosolyogva), remélem, egyetért velem, hogy ha a részvét cselekvésre késztet bennünket, a szenvedőknek pedig könnyít a terhein, megtette a legfontosabbat. Ha mindent megtettünk, ami tőlünk telt, hagyjuk az üres érzelgést, azzal csak magunkat keserítjük. 


Ez egy teljesen más helyzetre vonatkozik, és Jane Austen megjegyzése: 

Vannak emberek, akikért kár a kisujjunkat is megmozdítanunk; ha látják, hogy segíteni akarunk rajtuk, maguk semmit sem tesznek... 


Van, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Emma elképzelte, és bizony ő is rosszul érzi ilyenkor magát. De a holnap, az már egy másik nap: 

   Emma is, amikor másnap felkelt, sokkal inkább hajlott arra, hogy meglássa a vigasztaló körülményeket, mint lefekvéskor; jobban el tudta hinni, hogy mindaz, ami előtte áll, nem is olyan sötét, és kezdte remélni, hogy majd csak kievickél a bajból. 


Ezt viszont már Miss Woodhouse mondja:
- Igazságtalanság ítélni valakinek a viselkedéséről, ha a helyzetét nem ismerjük jól. Aki még nem élt valamely család körében, nem mondhatja meg, milyen problémákkal küzdhet annak a családnak egyik-másik tagja.


Már az első mondata is igencsak megfontolandó, hiszen nagyon könnyű véleményt mondani valakiről, akiről csak információmorzsáink vannak. 




Emma sosem kedvelte Jane Fairfaxet, de magának sem mindig sikerült bevallania, miért: 

Nemigen tudta volna megmondani, miért is nem szereti Jane Fairfaxet. Mr. Knightley egyszer azt mondta, hogy azért, mert olyan igazán tökéletes fiatal nőt lát benne, amilyennek maga is szeretne látszani; s bár ezt a vádat annak idején hevesen visszautasította, az önvizsgálatnak egy-egy percében lelkiismerete nem mentette fel egészen. 


Van úgy, hogy Miss Woodhouse-nak is határozott véleménye van egy bizonyos fiatalember viselkedéséről: 

   - Helytelen viselkedés! Ó, Mrs. Weston, ez nagyon enyhe kifejezés! Sokkal, de sokkal több volt ez helytelen viselkedésnél! Nem is tudom megmondani, mennyivel kisebb lett a szememben! Igazi férfi nem lehet ilyen! Hiányzik belőle minden becsületes őszinteség, szilárd kitartás az igazság és az elvei mellett, minden ravaszkodás és alacsonyság megvetése, amit az igazi férfinak élete minden cselekedetében tanúsítania kellene.


Miss Fairfax véleménye a saját bűnéről: 


   - (...) De ha a helytelen viselkedést büntetés követi is, attól azért nem lesz kevésbé helytelen. A szenvedés nem tesz jóvá semmit. 


Mr. John Knightley véleménye, amikor egy ideje azt kénytelen hallgatni, hogy hol kellett volna töltenie az őszt a családjával (a tengerhez mentek az egyik gyerek torka miatt, mely közel is volt hozzájuk, ám a highburyi patikus szerint inkább százharminc mérföldet kellett volna utazniuk egy sokkal egészségesebb helyre, és Mr. Woodhouse erről győzködi Isabellát, azaz Mrs. Knightleyt): 


   - Mr. Perry jobban tenné - mondta ingerült hangon -, ha a véleményét  megtartaná magának, míg nem kérkedik. Miért üti bele az orrát abba, hogy én mit csinálok? Hova viszem a családomat a tengerhez? Remélem, nekem is lehet véleményem, nem csak Mr. Perrynek. Nincs szükségem sem a tanácsaira, sem a gyógyszereire. - Itt szünetet tartott, és egy pillanat alatt lecsillapodva, szarkasztikus, száraz hangon  hozzátette: - Ha Mr. Perry elárulná, hogyan lehet feleségemet öt gyermekkel százharminc mérföld távolságra utaztatni negyven mérföld helyett, de úgy, hogy se a költség, se a fáradság ne legyen több, szívesen választom Cromert South End helyett. 


Tudtam, hogy Miss Bates az állandó szájmenése - Jane dicsérete, a pletykák és egyebek - közben értelmes dolgokat is tud mondani: 



- Milyen boldogság, ha a jó emberek összekerülnek... mégpedig mindig így történik.


Miss Bates épp azt mondja imádott Jane-jének, hogy Mr. Dixont olyasfélének képzelte, mint Mr. John Knightley:
   - Nagy tévedés, kedves nénikém; semmi hasonlóság sincs közöttük.
   - Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá. 


Mr. Weston tanácsának - mellyel fiát buzdítja, hogy látogassa meg Jane Fairfaxéket -, akármelyik motivációs naptárban, könyvben helye lenne: 



   - Ó, menj csak, menj még ma! Ne halogasd! Ha valamit helyesnek érzünk, jobb minél előbb megtenni. 


Egy újabb bölcs gondolat Mr. Westontól, mellyel Mrs. Elton is egyetért: 
   - Tudja, Mrs. Elton, arra jöttem rá, hogy ha a dolgok az egyik hónapban balul alakulnak is, a másikban bizonyosan minden rendbe jön. 
   - Igaza van, Mr. Weston, tökéletesen igaza van. 

Az érzékeny, otthonülő, zabkása-rajongó és minden változástól ódzkodó Mr. Woodhouse megjegyzése, amikor Cole-ék estélyére hívják őket. Az eseményen természetesen csak Emma jelenik majd meg, de apja szerint jobban teszi, ha ő is korán hazamegy: 



   - De papa, ugye nem kívánja, hogy eljöjjek, míg el nem fáradtam? 
   - Nem, kedvesem, de úgyis hamar elfáradsz. Nagyon sokan lesznek, és mindenki egyszerre beszél majd. A zajt se fogod szeretni.
   - De drága uram - kiáltotta Mr. Weston -, ha Emma korán elmegy, szétrobbantja a társaságot.
   - Az se lesz nagy baj - mondta Mr. Woodhouse -, minél előbb feloszlik egy társaság, annál jobb. 


Mr. Knightley gondolatai: 


- Gyönge fejekben a hiúság a legnagyobb bajt okozhatja. (...) Mondhat, amit akar, Emma, értelmes emberek nem akarnak csacsi feleséget. 


- (...) Annyira eltelt titokzatoskodással és cselszövéssel, hogy másokról is ugyanezt tételezi fel. Titkolózás, ravaszkodás; hogy megzavarja az értelmet!


A drága Mrs. Elton bölcsességei: 



Bár ő maga még véletlenül sem introvertált, mégis az ellenkezőjét állítja, de a szellemi tartalékokra vonatkozó megjegyzései telitalálatok. Főleg a mai világban, amikor mindig van valami, ami elvonhatja a figyelmünket. Mindig a következő idézet szokott eszembe jutni, amikor valaki arról panaszkodik, hogy unatkozik (már megunt minden külső forrást (tévét, internetet, könyvet stb.) és önmagán kívül nincs más társasága:

Annyi szellemi tartalékkal rendelkezem, hogy nincs szükségem a külvilágra. Nagyon jól meg tudok lenni nélküle. Akinek nincsenek ilyen szellemi tartalékai, azzal persze más a helyzet, de az én szellemi tartalékaim teljesen függetlenné tesznek. 

  

 - (....) Mindig mondom, hogy egy nőnek nem lehet elég szellemi tartaléka... és nagyon hálás vagyok, hogy nekem magamnak olyan sok van, így nem vagyok mások társaságára utalva. 


Olykor természetesen a nagyszámú szellemi tartalékaink sem szolgálhatnak kifogásként:

   - (...) mert bármennyi szellemi tartaléka van is egy nőnek, nem bújhat el mindig otthon; (...) 


Mrs. Elton hosszas társalgást folytatott Mr. Westonnal, aki ezúttal a véleményét kérte a fiáról, Frank Churchillről: 
   - Legyen egészen nyugodt, Mr. Weston, hogy az én véleményem is bizonyára igen kedvező lesz róla. Annyi szépet hallottam már Mr. Frank Churchillről. Ugyanakkor azonban meg kell jegyeznem, hogy azok közé tartozom, akik mindig önállóan ítélnek, és sohasem követik vakon más véleményét. Figyelmeztetem, hogy aszerint alkotok véleményt a fiáról, amilyennek találom. Nem szoktam hízelegni. 



Végül a kedvencem Miss Woodhouse-tól: 
   
- Ó, én mindig a legjobb bánásmódot érdemlem, mert mással be sem érem; (...)

Neked melyik a kedvenced? 


Képek (a BBC 2009-ben készült sorozatából):
Fanpop
JASIT
Pinterest
Tumblr
BBC
Along The Brandywine
The Telegraph és még egy Pinterest. 
Az idézetek a lazis kiadásból vannak, melyet Csanak Dóra fordított. 

Dutka Ákos: Karácsony


Karácsony, béke, szeretet,
Beszéltek róla emberek,
Várjátok vágyó álmotok
S nincs itthon soha nálatok.
Elillant drága képzelet,
Gyermekkorodból jön veled.
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.
Karácsony, béke, Betlehem...
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap, ezután?
Marad a gond, bűn, gyűlölet,
Pedig higyjétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.
Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az eget,
A Szeretet, a Szeretet!








A verset eredetileg a Karácsonyi legenda (Magyar Könyvklub, 1994.) c. kötetben találtam, online pedig a Kiskarácsony.gportalon. 
Kép: Richard Bell - Unsplash

 Molnár Ferenc: Sok kis karácsony


Fenyőerdőn mentem keresztül, karácsony estéjén egyedül. Egyszerre csak csöngetnek valahol a közelben. A ropogós-tiszta havon szállott a kis csöngettyűhang és nekem el kellett mosolyodnom, olyan kedvesen szólt.
   Nézek arrafelé, hát kis csöngettyűk jönnek, táncolnak a hóban ezrével. Némelyik egyedül illegeti magát a csöpp ezüstszoknyában, másik párjával ugrál, a legtöbbje százával csomóba verődve gurul, cincogva nevet, a csomóról leszakad egy-kettő ügyetlen, az utána szalad a gomolyagnak, futtában rázza magát és cseng. Rengeteg sok volt, mind fehér volt és fényes: köztük olyan kicsi is, mint egy borsószem héja. Fénylettek az úton és mint valami muzsikás, cincogó áradat, úgy folytak felém.
   Megyek közöttük, nevetek rájuk, kiérek az erdő szélére, hát látom, hogy a nagy hegy egész oldala tele van velük, felülről a tetőről áradnak lefelé, nem is ezrével, hanem milliójával, rajzanak, folynak, gomolyognak és pengve-csengve cincognak, hogy tele van velük a levegő.
   Kivilágosodott tőlük a fehér éjszaka. Csupa kis fénylő, nevető ezüstkisasszony. Már tudtam, mi ez.
   Ő fenn jött a hegygerincen, előtte rohant a számtalan kis hang, sodródott le a gerincről jobbra-balra a hegyoldalon. Utána millió kis gyertyaláng jött, gyertya nélkül, katonás sorban, lenn a földön. Csupa kis sárga viaszgyertyaláng -  képzeld úgy, hogy egy nagy mezőn egyszerre csak minden fűszálnak apró lánggal meggyullad a hegye és a rengeteg sok kis láng megindul és megy, megy a kivilágított mezőn. Mondom, én már tudtam, mi ez. Mert földi királyok nem járnak ilyen kísérettel.
   Megszólal és azt mondja: 
   - Sok kis karácsony van, tiszteld azokat is.
   Én már akkor arcommal a friss havat érintem, csak úgy nézek fel aztán, isteni jókedvben.
   Azt hittem, vele találkozni szent rémület, áhítatos ijedelem. De nem, most érzem, hogy nem. Fényes, égi vidám derű jár a lelkemben, hallatlan nagy jókedvem van, hitetlenül örülök és nevetek.
   Azt mondja: 
   - Most, hogy itt járok, születik valaki. Tegnap is született valaki, holnap is születik valaki. Nem tudhatod, tegnap született-e a világ legnagyobb költője, holnap születik-e a titkok legnagyobb megoldója. Mindennap karácsony van, csak ti nem tudjátok. Mindennap születik valaki, aki arra van hivatva, hogy megváltson benneteket.
   Nem felelek, édesen remeg a szívem. A szememet a földre sütve állok ott és boldogan mosolygok.
   Azt mondja: 
   Azon a napon, amikor Galilei született, senki sem tudta, hogy egy kis karácsony van. A ti nagy költőtök, Shakespeare is csak született egyszer. Ez is egy kis karácsony volt. És kis karácsony a Rafael születésének a napja is. Ahol egy asszony sír és egy gyermek születik, ott mindig hajtsd meg egy kicsit a fejedet, mert nem tudhatod, nem karácsony napja van-e. Ne utóbb, ne csak később, ne csak a mártírium után keresgéljétek ki a szép születési napokat. Mindennap karácsony van, ha kicsi is.
   Elment, már nem volt ott, mire megint fel akartam rá emelni a szememet.
   Már akkor ott állottam a piciny lángok tengerében, amely körülvett jobbról-balról, elölről-hátulról, ameddig csak eltudtam látni. A csöngettyűk, azok elöl mentek, azokat már nem lehetett látni, csak szerény, kellemes kis hangjuk repült a szél szárnyán alig hallhatóan. 
   Megállottam és vártam, amíg a gyertyátlan lángok rengetege elhalad mellettem. Egyre kisebb lángok jöttek. A végén már akkorák voltak, mint egy gombostű feje, de még akkor is szabályos sorokban mentek, volt vagy egy mérföld egy ilyen sornak a hosszúsága. Aztán még kisebbek jöttek, olyan kicsinyek, hogy le kellett hajolnom a földre, hogy láthassam őket. Ezek már akkorák voltak, mint egy varrótű letört hegye. Aztán nem is tudtam, mikor van vége a menetnek, olyan lassan, olyan finoman fogytak el. A legutolsókat már nem láttam, csak sejtettem. Mint valami kis pára, úgy húzódtak.
   Nem is tudom, mikor lett végük.
   Aztán, mikor megint egyedül maradtam a sötét hegyoldalon, hátranéztem. Nagyon messze voltak már tőlem. Csak fényes ködöt láttam vonulni a hegygerincen, valami világos fátyolt, ami letakarta a hegy egész tetejét. Messziről így látszottak a kis halvány lángok.
   Sokáig néztem, egészen addig, amíg el nem tűntek ott, ahol a hegyhát végződött. Még néztem azért utánuk sokáig.
   Egyszerre csak látom, hogy a szomszéd hegyoldalon világosodni kezd a hótakaró. Lassan mennek fölfelé a másik hegyre.
   Így jártak a téli éjszakában a hegyeken át az egyikről a másikra, egyre messzibb ormokon fénylettek végig.
   Addig álltam ott, amíg fel nem jött a nap. De addig mindig, bár egyre halványabban, egyre kevésbé láthatóan mentek, mentek, Lengyelország felé mentek át a hegyeken, elöl a csöngettyűk, hátul a pici tüzek mezeje, fáradhatatlanul a sötét éjszakában, át a nagy hegyeken, a nagy hegyeken át. 

(Az Érdekes Újság, 1915. 41. sz.)
   





A novellát a Karácsonyi Legenda (Magyar Könyvklub, 1994) c. antológiából választottam, a képet pedig a Freepiken találtam és szerkesztettem .

Fiorella Nicosia Monet-ről szóló könyve régóta várt rám a polcon, és úgy gondoltam, jól választok, ha ezzel teljesítem a saját kihívásom utolsó körét. 

Monet-ról köztudott, hogy ő volt az impresszionizmus atyja, és biztosan sokan ismerjük néhány képét, de vajon mit tudunk még róla? Akár keveset, akár többet, a Nagy művészek élete c. sorozat róla szóló kötetének köszönhetően biztosan gyarapodni fognak a szellemi tartalékaink a festőt és a korszakot illetően egyaránt. 
(A festmények címe a képre állva jelenik meg.)

Oscar Claude Monet 1840. november 14-én született Párizsban. Kereskedő apjának azonban gondjai voltak, így 1845-ben a családjával Le Havre-ba költözött. Apa és fia között nem volt jó a kapcsolat, ugyanis az ifjú Monet fegyelmezetlen volt, és a tanulmányaiban sem jeleskedett. Ellenben az órák alatt rajzolgatott és karikatúrákat készített. Tizenöt évesen már ismert karikaturista lett, aki munkáival pénzt is keresett, melynek köszönhetően később Párizsba mehetett tanulni. 

A tizenéves fiú elviselhetetlennek tartotta annak az Eugène Boudinnek a realizmusát, akinek festményeit ugyanannak a képkeretezőnek a kirakatában állították ki, mint az ő rajzait. Boudin, miután megismerkedtek, a szabadba hívta festeni Monet-t és a tájképek felé irányította. Az ifjú a meghívásra végül kénytelen volt igent mondani, és ezzel új út nyílt meg előtte. 


Látkép Rouelles közelében (1858)


A könyvben nemcsak Monet alkotói korszakait és azok változásait, hanem a kort is megismerjük. Olvashatunk Az impresszionizmus előfutárairól, a Szalonról és a Visszautasítottak Szalonjáról, a politikai légkör festészet iránti elvárásairól, a porosz-francia háborúról, a XIX. század második felében divatossá váló japán nyomatokról, melyek Monet-ra is hatással voltak, az impresszionisták kiállításairól, Monet barátairól, utazásairól és sorozatairól (London, Kazlak, Nyárfák, Vízililiomok), kudarcokról és sikerekről egyaránt. 

Monet pályafutása kezdetén szakított minden elvárással, és a saját nézőpontja szerint festett. Első nagy sikerét a későbbi feleségéről, Camille-ról készült képnek köszönhette: 

(...) Monet egy másik munkába kezdett, amelyet négy nap alatt meg is festett: Camille zöld ruhában, amely barátnőjét és későbbi feleségét ábrázolja életnagyságban. A kritikusok a művet kitörő lelkesedéssel üdvözölték, különösen a hullámokat vető csíkos ruha szinte tapinthatóan tökéletes ábrázolása miatt, amely "lágy redőkben omlik alá. Elevenen, világosan kifejezi a nő egész lényét." Az egyszerű, elegáns és realisztikus alakot keresetlenül természetes tartásban örökíti meg, mintha csak, miközben keresztülmegy a képen, egy pillanatra megállna, háttal felénk, hogy a kalapját megkösse. Az író Émile Zola, aki különösen közel állt a realista festőkhöz és Edouard Manet közeli barátja volt, nagyon nagyra értékelte a festményt, és állítólag így kiáltott fel: "Íme, egy férfi az eunuchok seregében! [...] Egy érzékeny és nagy tehetségű alkotó, aki úgy tudott megmutatni minden egyes részletet, hogy közben nem esett a sivárság bűnébe."

Camille zöld ruhában (1866)


Azért szeretem Monet-t, akit a könyv még közelebb hozott hozzám, mert a sok-sok kudarca dacára (volt idő, amikor öngyilkos akart lenni, bár ez csak említés szinten szerepel az időrendi áttekintésben) kitartott, és mindvégig önazonos maradt. Bármi volt is az elvárás egy művésztől, ő ugyanúgy a saját útját járta, tette a dolgát és festett - szó szerint - reggeltől estig. Ráadásul utolsó nagy sorozatát, a Vízililiomokat már félig vakon készítette, és élete végéig dolgozott. Úgy gondolom, példaértékű a hozzáállása, aki hosszú élete során (1926. december 5-én hunyt el) közel kétezer képet festett. 



A könyv nagyon igényes, szépek a festmények, és számos korabeli fotó, ill. a kortársak képei is színesítik. A végén pedig egy időrendi áttekintés található, melyben Monet életének eseményei mellett párhuzamosan, az adott év egyéb (történelmi, irodalmi, politikai) történései kaptak helyet. Néhányról olvastam volna egy kicsit bővebben is.

Örülök, hogy még jobban megismerhettem az impresszionizmus atyját és korát, akinek szerencsére még életében sikerült bekerülnie a legnagyobbak közé. A korszak, a festő vagy egyszerűen csak a festészet iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlom a könyvet, mert olvasmányos (nem száraz szakirodalom), és a képek mellett Monet-t mint embert is megismerhetjük belőle, aki így nyilatkozott magáról:  

"Csak annyi az érdemem, hogy közvetlenül a természet után festettem, és közben igyekeztem visszaadni a bizonytalan és változékony jelenségekhez fűződő benyomásaimat."




Aki szívesen olvasna még az impresszionizmusról és/vagy a Vízililiomok születéséről, ajánlom Ross King könyveit: a Párisz ítéletét és a Dühödt ámulatot. 


Fiorella Nicosia: Monet
Fordította: Balázs Zsuzsanna
158 oldal
M-érték Kiadó, 2010
Sorozat: Nagy művészek élete
Képek: Wikipedia

Emily Dickinson: De jó a Tél — de szép Dere
Fordította: Efraim Israel


De jó a Tél — de szép Dere —
Íze: olasz borág —
Oly szellemnek kit részegít
A Nyár, vagy a Világ —

Mint szikla személytelen
S mint lágy rózsa, olyan —
Homlokod ráncolod ha jön
S kedvelt ha vége van.







Vers: Babelmatrix
Kép: Wallpapic

Szerintem nincsenek véletlenek. Éppen az aznapi útvonalam terveztem, amikor is tudtam, hogy miután elintéztem ezt-azt, benézek az adventi könyvvásárba és meglepem magam egy könyvvel. Igen, egyetleneggyel. A választék most nem hozott annyira lázba, mint a korábbi években, mert főleg gyerekkönyvek voltak, szépirodalom alig, de találtam néhány önéletrajzi könyvet (a Diane Keatonét és a Brigette Bardot-ét), melyekre kíváncsi lettem. És ott volt a Jennifer Lopez könyve is. 

Emlékszem, hogy a megjelenése táján láttam a neten, de nem érdekelt különösebben. Nem gondoltam, hogy na, egy újabb celebkönyv, csak akkoriban más könyvek vonzottak. Most viszont belelapoztam. 
Ez a könyv nagyon szép: védőborítós, keménytáblás, fényes lapokkal, és egy albumnak tűnt Jenniferről, a koncertjeiről és a gyerekeiről. Beleolvastam, elolvastam a Brené Brown előszavát (igen, megint ő írt előszót egy könyvhöz), és tudtam, hogy nem csak a külseje miatt választom ezt a könyvet. És ma már azt mondom, hogy ez volt az egyik legjobb dolog, amit idén vettem. Sőt, a legjobb pénzért vehető karácsonyi ajándék magamtól. 

Nagyon régóta nem érdekelnek a bulvárhírek, így nyáron véletlenül olvastam egy oldalon, hogy Jennifer és Ben Affleck összeházasodott. Bevallom, azt sem tudtam, hogy megint együtt vannak, így gondolatban gratuláltam és sok boldogságot kívántam nekik, aztán mentem tovább. 

De térjünk vissza a könyvhöz. Ha valaki úgy veszi a kezébe, hogy Jennifer ebben biztosan részletesen elmeséli az élettörténetét, hogy lett a bronxi lányból J.Lo, csalódni fog. Mert bár erre is kitér, de ez a könyv egy önvallomás, az önszeretethez, az önelfogadáshoz vezető rögös útjának története. 

Ki gondolta volna, hogy Jennifer Lopeznek, aki teltházas arénákban lép, akinek listavezetők a dalai, amelyeket a világ szinte minden rádiója játszik, a klipjei mindennap felbukkannak a zenecsatornákon, akit a People magazin a világ legszebb nőjének választ, aki olyan színészekkel játszott egy-egy filmben, mint George Clooney vagy Jack Nicholson, aki a L'Oréal egyik reklámarca, alacsony az önértékelése és nem szereti saját magát? 

Pedig így igaz. Jennifer akkoriban Marc Anthony felesége volt, már megszülettek a gyerekeik, amikor egy nap rájött, hogy ez így nem jó, nem boldog. És az a nap volt az a sorsdöntő nap, amikor elkezdett változtatni az életén. Tudom, hogy ez furcsán, sőt csöpögősen hangzik, de tényleg létezik ilyen pillanat. Tehát Jennifer rájött, hogy mást akar, de közben félt is attól, mit fognak gondolni róla mások (a sajtó pl.)?
   Mivel a bulvársajtóban nőként, hollywoodi dívaként emlegetnek, már azt is elfelejtettem, milyen volt az, amikor még önmagamért ismertek. Létfontosságú, hogy az ember kapcsolatban legyen legbenső önmagával, és ne veszítse el önazonosságát a nagy pörgésben. Mindig is hinni akartam abban, hogy a nyilvánosságnak szóló imidzsem nem befolyásolja az önértékelésem - de sajnos ez nem mindig volt így. Ha az ember negatív dolgokat hall magáról, ezek lassan beszivárognak a tudatába, és kezdi úgy érezni, hogy van igazságtartalmuk - pedig csak elfedik az igazi valónkat. Ez egyenes út ahhoz, hogy elveszítsük önmagunkat. 
   Azért tudtak hamis képet festeni rólam, mert nem voltam ura a helyzetnek. Annyira elfoglalt, hogy tartsam magam a menetrendemhez, s hogy megadjam mindenkinek, amit akartak, hogy már nem kérdeztem meg magamtól, mit akarok én valójában. Rengeteg energiát fektettem abba, hogy megfeleljek az elvárásoknak, s útközben elveszítettem a saját irányérzékemet. 


Elmeséli, hogy amikor fél valamitől, mindig valami őrültséget tesz: a gyerekei születése után benevezett egy triatlonra, most úgy döntött, világkörüli turnéra indul, életében először, tizenhárom év után és két kisgyerekkel a szekéren. 

A turnéját tudatosan megtervezte, a cím választása sem véletlen - Dance Again -, a néző szemével nézte az egyes felvonásokat, választotta ki a dalokat és tervezték meg a koreográfiákat. A dolog félelmetes volt, de Jennifer tudta, mit akar átadni a rajongóinak, és így is tett estéről estére. Pl. a Qué hicistében megmutatta, hogy egy kapcsolatban a nő is lehet a bántalmazó fél, mely egyes országokban kellemetlenséget keltett.

Amikor úgy tűnik, kényelmetlen kimondani az igazságot, talán az a legalkalmasabb idő arra, hogy megszólaljunk.




A könyvét is úgy építette fel, mint a koncertjeit: az előkészületek, öt felvonás, a ráadás és befejezés zárja, melyek közben nemcsak a show-jairól mesél, hanem arról is, hogy az adott részhez milyen korábbi események (zsűrizés az American Idolban) és felismerések (a tánc iránti rajongása) vezettek. Mivel kellett szembenéznie és mit tanult belőle. 

Csak akkor bánhatnak rosszul velünk, ha megengedjük maguknak, hogy rosszul kezeljenek...


Jennifer könyvében nincsenek szaftos részletek, amiken jókat lehet csámcsogni. Vannak helyettük részletek a dalszövegeiből, fényképek a turnéjáról és a családjáról, és több fontos idézetet is kiemeltek egy-egy külön oldalon. Egy nagyon őszinte önvallomás, amely azért született, hogy másoknak is segítsen vele. Az én önismereti utam egy másik élethelyzet indította el, de az érzések, a gondolatok, amiket leírt, nagyon is ismerősek voltak számomra is:
Nem vagyok elég jó.
Túl sokat kérek. 


Sok oldaljelölőt használtam olvasás közben, és köztudott rólam, hogy nagyon zavarnak a nyomda-, szerkesztési és egyéb hibák, de ezúttal nem írtam fel őket, mert inkább a tartalomra és az érzéseimre koncentráltam, amiket kiváltott. Jó, három nagyon-nagyon zavaró volt, ott már felhúztam a szemöldököm. Ám ez is mutatja, hogy van valami ebben a könyvben, ami még a hibajelző radarjaimat is képes volt majdnem teljesen kikapcsolni. Olyan volt a fejezeteket olvasni és közben elgondolkodni rajtuk, mint egy visszatekintés. Nagyon sok olyan dolgot megtaláltam benne, amit az elmúlt hónapokban tanultam meg magamról. 

Soha nem tudjuk megváltoztatni a másikat - csak magunkat. 


Ha valaki valóban szeretne változtatni önmagán, a helyzetén, de valamiért ódzkodik az önsegítő könyvektől, nyugodtan kezdje el olvasni. Nem kell rajongónak sem lennie, csak úgy, a kezébe venni, mint egy ismert ember önvallomását, és arra gondolni, amit az egyik kedvenc pszichológusomtól tanultam: Ha ő meg tudta csinálni, én is képes vagyok rá. 
Ha pedig már megkezdtük az önismereti utunkat, akkor is érdemes elolvasni, mert erőt ad a folytatáshoz, vagy csak segít felidézni a megtett szakaszainkat és érzéseinket. És ne feledjük Jennifer mantráját:
Élni fogsz.
Szeretni fogsz.
Újra táncolni fogsz...


Remélem, idén valóra válik Jennifer gyerekkori álma, és ez a karácsonya olyan lesz, amilyet kislányként elképzelt. 





Jennifer Lopez: Igaz szeretet
Eredeti cím: True Love
Fordította: Szajki-Vörös Adél
280 oldal
Kossuth Kiadó, 2015
4800 Ft
Képek: 
Fanpop
Zimbio
Pár napja bevillant egy gondolat, azaz felkeresett a Big Magic, hogy írnom kellene egy bejegyzést, amelyben összegyűjtöm azokat a könyveket a blogból, amik jól jöhetnek egy-egy nehéz, kevésbé kedvező időszakban; amik segítenek ki(jjebb)mászni a gödörből. Amikor elkezdtem végiggondolni, mik is ezek a könyvek, amelyek a blogban is megtalálhatóak, rájöttem, hogy a versek is idetartoznak, úgyhogy őket sem hagyhatom ki. 

A bejegyzés leginkább saját magamnak egy emlékeztető, hogy mennyi mindent olvastam az elmúlt években, amik sokat segítettek az adott pillanatban.

Ha az élet citromot ad, készíts belőle limonádét, ill. limoncellót!. Nálam ez így alakult: Indíts könyves blogot!, majd: Támaszd fel a könyves blogod! És írj egy ilyen bejegyzést, hátha másoknak is tudsz vele segíteni. 

A saját tapasztalatom az (ezt Boldizsár Ildikótól tanultam), hogy ilyenkor érdemes olyan olvasmányokat keresni, amelyekben megoldódik valami. Valaki meggyógyul, megoldódik egy nehéz élethelyzet, ill. ilyenkor szükségem van egy nagy adag léleksimogatásra, úgyhogy ezt is figyelembe vettem a válogatáskor. Hogy olyasmit olvassak, ami egyszerűen csak jó, mégis nagyon sokat kapok tőle. 

Mindenki számára mást és mást takar egy-egy citromos időszak, ahogyan másként is dolgozzuk fel. És én is többször a falra másztam volna az olyan megjegyzésektől, hogy: Ne szívd úgy mellre! Ne gondolj rá! Más is járt már így. Az ilyen tanácsokkal tényleg sokra megyünk... Azért zavarnak ezek a jótanácsok, mert olyanok adják, akik nincsenek az én helyzetemben, nem azt érzik, amit én, fogalmuk sincs, mi zajlik bennem, és ilyenkor jobb lenne, ha inkább csendben maradnának. 🙊🙊🙊 Ez pedig csupán szimpátia, amely nem egyenlő az empátiával. Az ilyen tanácsokkal csak azt fejezik ki, hogy nem validak az érzéseim, nem érezhetem magam szomorúnak, csalódottnak, esetleg dühösnek az adott pillanatban. 

Ellenben egy-egy olvasmányban éppen egy olyan problémával találkozhatom, mint az enyém. Valaki pont akkora mennyiségű és olyan citromot kapott, mint én, vagy hasonlót, és segíthet nekem is megtalálni az utat a citromfacsaróig, hogy elkezdhessem a limoncellokészítést. Ehhez van, hogy egy mondat, egy sor vagy egy bekezdés is elég, és van, hogy az egész könyvre van szükség. A lényeg, hogy a biblioterápia tényleg működik.
Nincs olyan bánat, amelyet egy könyv ne tudna orvosolni, mondta Montaigne, és Montaigne-nek mindig igaza volt.
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk







Regények és dráma + mesék

Lucy Maud Montgomery Anne sorozatának hét kötete, az utolsó, a nyolcadik, szigorúan kerülendő, hiszen elég csak a címét elolvasni: Anne gyermekei a háborúban, és ilyenkor nem ilyen tartalmakra van szükségünk.
Hanem ilyesmire: 

Anne születésénél fogva a fény gyermeke volt; egy mosolya, kedves szava – ha csak egy pillanatra is – az életet reménytelibbé, széppé és tisztává varázsolta a körülötte lévők számára.
Lucy Maud Montgomery: Anne az élet iskolájában


Anna Gavalda, számomra ő a léleksimogatás királynője
Együtt lehetnénk - lásd fentebb.

Édes életünk - főleg Yann története:
– Az ember képes rá, hogy udvariasságból elrontsa az életét.

Életre kelni - hét ember, hét különböző élethelyzet, örömteli, szomorú pillanatok és van benne egy nagyon szuper léleksimogató novella is.
Nem tudom, meddig maradtunk így, mozdulatlanul, te, aki rám bíztad bánatodat, és én, aki még dugdostam az enyémet.

Billie - erről a könyvről mindig az jut eszembe, hogy a legrosszabb helyzetből is van kiút:
Soha többé nem akarom elhitetni magammal, hogy másvalami vagyok, mint saját magam. Nagyon fárasztó az állandó hazudozás. Nagyon, halálosan fárasztó…



Hermann Hesse: Rosshalde - ez pedig segít szembenézni saját magunkkal:
El kell dobnod mindent, amid van, le kell mosnod magadról a múltadat, különben soha nem fogsz egészen tisztán, szabadon szembenézni a világgal. Tégy úgy, amint jólesik. Ha nem tudod magad rászánni a döntésre, hát maradj itt, és éld tovább ezt az életet, én akkor is itt vagyok, melletted állok. De sajnállak.


María Dueñas: Öltések közt az idő - a sorozat miatt valószínűleg sokan ismerik. Sira segít felállni a padlóról:
Hosszú idő óta először, vagy talán életemben először büszkének éreztem magam. Büszke voltam a képességeimre, a kitartásomra, hogy felülmúltam a velem szemben támasztott elvárásokat. Büszke voltam rá, hogy én is hozzájárultam egy csekélységgel, hogy ebből az őrült világból jobb hely legyen. Büszke voltam a nőre, akivé váltam.


Almudena Grandes: Megdermedt szív - családregény, titkok, emigráció, szerelem, spanyol polgárháború, döntések
Az is eszembe jutott, dönthetek úgy is, hogy nem teszek semmit, hanem szépen becsúsztatom e délelőtt céduláját egy átlagos élet apró rejtélyeinek katalógusába, az irracionális megérzések és a soha meg nem élt történetek lehetetlen emlékei közé, a döbbenetes egybeesések és a lottónyeremények mellé, ahol a rémálmok keltette félelmek laknak, és a mindennapi rejtélyek, mint például a látszólag maguktól felgyulladó fények, amíg rá nem jövünk, hogy kisfiunk már eléri a villanykapcsolót.


Kathryn Stockett: A Segítség - szegregáció, családon belüli erőszak, a hatvanas évek Amerikája és ennek ellenére, vannak kifejezetten vidám részei is.
Nem engem utálnak, hanem azt utálják, amit gondolnak rólam.


Matthew Quick: Napos oldal
(...) az emberek idővel elvesztik azon képességüket, hogy meglássák a napos oldalt, pedig az mindig létezik.



David Foenkinos: Nathalie második élete - még egy rövid regény az újrakezdésről, amelyet csak szeretni lehet:
Ne értem tedd. Magadért.


C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét - életrajzi regény a divat nagyasszonyáról, akitől szintén sokat tanulhatunk:
Olykor csupán a legegyszerűbb dolgokra kell csak vágynunk.


Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta - két régi barátnő beszélgetése, visszaemlékezései - egy másik kor, de a problémák hasonlóak:
Számomra mindig olyan becsületes, őszinte és tiszta voltál, soha senkiről nem mondtál rosszat, mert nem éreztél és nem is gondoltál rosszat. Most is, ha mondasz is valakiről valamit, abban nem elítélés van, hanem reális látás, érzés. Szinte nem fontos, amikor valakiről rosszat mondasz. Úgy, mintha az illetőnek az a tulajdonsága nem sokat számítana. Csak hát van.


Tennessee Williams: Üvegfigurák - csak ha már kellően megerősödtünk, mert ez a dráma visszahúzhat, ha rosszkor olvassuk. Éljenek a Barna Petúniák!
Azt mondod, annyi érzés kavarog benned, hogy ki se tudod fejezni. Hát ez rám is vonatkozik. Én se tudom elmagyarázni neked, hogy mit érzek.


Sophia Loren: Tegnap, ma, holnap
Csak a nagyok kételkednek igazán önmagukban. És a kételyeket napról napra leküzdve múlják felül önmagukat, napról napra nagyobbá válva.


F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
„Merj élni, meghalni bárki tud!”

Hogy az Emmában hány nagyszerű gondolattal találkoztam! Nem is gondoltam volna. Van köztük vicces is, de nem egy megszívlelendő. 


Ha érdekel a meseterápia és kíváncsi vagy a mesék gyógyító hatására, érdemes elolvasnod Boldizsár Ildikó Életválságok meséi - Mesekalauz útkeresőknek c. könyvét. 

(...) a lehetetlen bármikor lehetségessé válhat. 

Ajánlom Csóka Judit meseválogatásait is, a Mesék a gyógyulásrólt és a Mesék a szabadulásrólt. Mindkettő nagyon jól jöhet egy-egy ilyen időszakban. Utóbbiban és a fentebb említett Boldizsár Ildikó kötetében megtalálod az egyik kedvencem, a Lotilko szárnyait, melyet meg is hallgathatsz az Életválságok meséiről írt bejegyzésemben. 😉

Ha úgy érzed, felfordult az életed vagy Te szeretnéd felrázni, olvasd el Elif Shafak A szerelem 40 szabálya c. regényét, mely egy igazi kincsesbánya ilyen helyzetekre. 
Te feltetted már magadnak ezt a kérdést, ha éppen egy olyan helyzetben vagy, ahol nem érzed jól magad?

- Főnixmadár létedre mi keresnivalód van a szemétdombon? 


Hermann Hesse Demian c. kisregénye azoknak segít nagyon sokat, akik végre elindulnak önmaguk keresésére: 




És még egy Hesse: a Sziddhárta is jól jöhet egy citromos időszakban:

Nem dolgom mások élete felől ítéletet mondani! Egyedül felőlem, egyedül a magam útja felől kell döntenem, választanom.

Ha inkább a könnyedebb, ám tartalmas olvasmányokat részesíted előnyben, nagyon sokat segíthetnek az Owens lányok: Gillian és Sally. 






Ha inkább a pszichológia és az önismeret körében keresgélünk 

Raleen d'Agostino Mautner: Citromból limoncellót
Az olasz gondolkodásmód lényege, hogy azzal legyünk boldogok, amink van, s ne akarjunk helyette mást. Az olaszok alkalmazkodóképessége abból fakad, hogy elfogadják a szeretetet, a veszteséget, s képesek utána is élni.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek
(...) jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul leutánozni. Szóval a saját utamat járom, és lehet, hogy tökéletlen vagy döcögős, de legalább teljes egészében az enyém.


Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Mert ez az élet rendje. Elesünk, felállunk. Újra elesünk, újra felállunk. Majd megint elesünk, de mi akkor is újra felállunk. Ettől még nem vagyunk gyengék, sőt.


Popper Péter: Lélekrágcsálók
Örök gondot jelentenek – akár a klasszikus, akár valamely újonnan kialakult családmodellben – a mechanikus viselkedésformák, amikor az emberek egy hajdan berögzült, ám időközben értelmét vesztett magatartásmintát ismételgetnek, még akkor is, amikor az az adott helyzetnek egyáltalán nem válik a javára, sőt akár kifejezetten rosszat tesz neki.

Almási Kitti - Bagdy Emőke - Böjte Csaba - Szendi Gábor: Veszteségből nyereség, vereségből győzelem
Az emberek mindig akkora teljesítményre képesek, amekkorára rákényszerülnek. Persze aki alábecsüli magát, az menekül a kihívásoktól, s ezzel aztán visszaigazolja, hogy ő tényleg kevésre képes.
A vereségek akkor kezdődnek, amikor nem kihívásnak tekintünk egy akadályt vagy nehézséget, hanem korlátnak. Önmagában ugyanis nincs vereség. A vereség szubjektív dolog. Vereség az, amikor önként lemondunk a folytatásról, a válaszról, a megoldásról. Amikor úgy érezzük, a dolgok erősebbek nálunk, és feladjuk. A vereség tehát lelkiállapot, az önbecsülés elvesztése.

Edith Eva Eger: A döntés
Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.


Amanda Palmer: A kérés művészete - egy ilyen időszakban nagyon fontos, hogy el tudjuk fogadni a fánkot és felálljunk a szögről, és Amanda segít ezeket megtanulni.
A gazda kint üldögél a verandán.
    Odamegy hozzá egy barátja, hogy üdvözölje, ám ekkor rettenetes nyűszítést [sic!] hall a házból.
     – Mi ez a rémes hang? – kérdezi a barát.
     – A kutyám az – feleli a gazda. – Beleült egy szögbe.
     – Miért nem áll fel róla? – kérdi a barát.
    A gazda elgondolkodik ezen, és így felel:
     – Még nem fáj neki eléggé.

Jennifer Lopez könyve kiérdemelte az idei év legjobb beszerzése címet eddig. Az Igaz szeretet egy olyan dologra tanít meg, amit eddig nagyon sokan nem kaptunk/kaptak meg: szeretni, becsülni és elfogadni önmagunkat. Es mindehhez még J.Lo-rajongónak sem kell lenni. 

Először egyedül kell rendbe jönnünk, s csak ezután lehet egészséges kapcsolatunk egy másik emberrel (...)

Clarissa Pinkola Estés könyve, a Farkasokkal futó asszonyok nagyon sok mindent világosabbá tett saját magammal kapcsolatban. Pont ilyen ez a könyv:

Áldott az, amitől nagyobbakká, jobbakká, adakozóbbakká, érzékenyebbekké válunk.

Ha nyitott vagy a további nem hagyományos megközelítésekre is és valamilyen testi tüneted is van, érdemes megismerkedned Dr. Buda Lászlótól a Mit üzen a tested?-del? 


Ha neveztek már túlérzékenynek, félősnek, bátortalannak és úgy érezted, más vagy, mint a többiek, jó eséllyel Te is szuperérzékeny vagy. Ez nem betegség, csupán egy tulajdonság, mint a szemünk színe. Ráadásul számos előnye is van és ha felismertük, megtanulhatunk vele élni. Ebben segít a témában szintén érintett pszichológus, Elaine N. Aron két műve, a Szuperérzékeny vagyok? és a Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve.


Ha szeretnéd jobban megérteni magad, felismerni, mit miért teszel és ezeken változtatnál is, jó kiindulópont ehhez Richard Rohr és Andreas Ebert Enneagrammja. Ebben kilenc személyiségtípust ismertetnek a szerzők, akik papok és keresztény megközelítésből nézik az enneagrammot. Megnyugtatlak, nem kell hívőnek lenni, mert enélkül is rendkívül elgondolkodtató olvasmány. 


Versek

Reményik Sándor - Kegyelem
Reviczky Gyula - Magamról
Hamvas Béla - Isten tenyerén
Emily Brontë: Nem érhet kétségbeesés
Aranyosi Ervin - Szeresd Önmagad
Dsida Jenő - Buzdítás könnyűségre
                   - Önbiztatás
Komjáthy Jenő - Nincs lehetetlen!
Török Sophie: Változz a változással!
Váci Mihály: Szelíden, mint a szél
Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez
B. Radó Lili: Ne mondd...
Márai Sándor: Ajándék
Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság
József Attila: Mámor
Tihanyi Tóth Kinga: Úgy szólj
Bódás János: Elveszíthetetlen öröm
Charles Bukowski: A kacagó szív


Nem is gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz a lista. Végül az egyik kedvenc idézetemmel zárom a sort: 
"A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj immár soká tart, a jónak közel kell lennie."
Gabriel García Márquez: Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak - A szeretett, bár messzi haza (Miguel de Cervantes - Győry Vilmos fordítása, átdolgozta Szász Béla és Benyhe János)


Az éppen ránk ragasztott citromos címkét pedig egyszerűen cseréljük le erre: 





A csodás citromos képeket a Freepiken és az Unsplashen találtam.

Amanda Palmer könyvéről 2016-ban olvastam először, és azok a pozitív vélemények meg is győztek, hogy A kérés művészetét érdemes feltennem a kívánságlistámra és beszereznem. Hat éve ez meg is történt, el is olvastam és nagyon szerettem. Most azt éreztem, ideje ismét elővenni, ezúttal oldaljelölőkkel is felszerelkezni az olvasáshoz, és újra elmerülni Amanda világában. 

Elárulom, hogy előbb hallottam a könyvről, mint Amandáról, és az elmúlt hat évben nem követtem sem a munkásságát, sem a magánéletét. Mégis mit érdemes tudni róla? Amanda rocksztár, a The Dresden Dolls egyik alapítótagja, egy nagyon sikeres Kickstarter-kampány létrehozója, aktivista, blogger, Neil Gaiman ex-felesége (a könyv megírásakor és a megjelenése után is még házasok voltak) és olyan nő, akinek nehéz kérnie. De ez a képesség is tanulható, és ezt szeretné átadni ebben a nagyon-nagyon őszinte és szókimondó könyvben. Mert Amanda valóban ilyen. Őszinte, szókimondó és valódi.

Elgondolkodtam azon, mennyi mindent kérünk egy nap: menetjegyet, ha nem önkiszolgáló az üzlet, akkor enni- és innivalót, szatyrot. Időpontot a bankba, az orvoshoz, valamelyik szolgáltatóhoz. Hogy valaki ne csukja be előttünk az ajtót. Vagy csukja be, mert mi nem megyünk be. Papírzsebkendőt, tollat. Információt. Hogy valaki váltsa fel a nagyobb címletű bankjegyünket. Vagy az aprónkat cserélje be bankjegyre. Vagy épp tőlünk kérnek: tollat, adatokat, hogy írjunk alá valamit (szerződést, ajánlott küldemény vagy csomag átvételét, petíciót stb.), hogy támogassunk egy szervezetet, egy ügyet, vagy segítsük egy beteg embertársunk gyógyulását. Vagy iratkozzunk fel valamire (hírlevélre, egyéb netes felületre), osszuk meg és lájkoljuk. Hogy tőlük vegyük meg a karácsonyi ajándékokat. 
 
A kérés művészete tanulható, tanulmányozható, tökéletesíthető. A kérés mesterei, akárcsak a festészet vagy a zene mesterei, tudják, hogy a kérés alapvetően improvizatív műfaj. Nem a szabályok és az etikett élteti, hanem az etikett felrúgása.
   Tehát az a szabály, hogy nincs szabály.
   Vagyis, épp ellenkezőleg, rengeteg a szabály, de mind könyörögve kéri, hogy szegjük meg. 


Ismerős az a helyzet, amikor a boltban inkább teszünk még három kört, de nem megyünk oda az eladóhoz vagy a biztonsági őrhöz megkérdezni, merre van, amit keresünk? Velem ez néhány éve megtörtént, pedig előtte már olvastam Amanda könyvét. Igen, még kétszer körbe jártam a drogériát, csak nehogy meg kelljen kérdeznem, hol van a sebtapasz. Azóta sikerült ezen változtatnom, és bátran megkérdezem, hol találom a körömlakklemosót. Vagy van-e még az akciós öblítőből? Igen ám, csakhogy kérni nem csak egy üzletben lehet, ahogy a fentebb is említettem néhány hétköznapi példát. A kérésnek is sok-sok változata létezik, lehet kedvesen és durván is kérni. És talán meglepő, de a férfiak sem mernek mindig kérni, a nőkről nem is beszélve: 
   Amikor kérünk, akkor szinte mindig valamilyen segítséget kérünk: anyagi hozzájárulást, elfogadást, előléptetést, lelki segélyt.
   Brené Brown kutatásai során arra jött rá, hogy a nők hajlamosak szégyenkezni amiatt, hogy "sosem elég jók": otthon, a munkában, az ágyban. Sosem elég szépek, nem elég okosak, nem elég karcsúak, nem elég jók. A férfiak viszont amiatt szégyenkeznek, ha gyengének tűnnek, avagy attól félnek, hogy puhapöcsnek tartják őket.
   Mindkét nem ugyanabban a csapdában vergődik, csak más okból kifolyólag.
   Ha én kérek segítséget, kevés vagyok. 
   Ha én kérek segítséget, gyenge vagyok.
   Nem csoda, hogy sokan inkább nem is kérnek.
   Az túl fájdalmas. 


Sokan ezért nem kérnek segítséget és járkálnak inkább fel-alá az üzletben. Vagy rekednek meg egy helyzetben, marcangolják önmagukat, hogy: Megérdemlem-e, hogy kérjek? Milyen jogon kérek én segítséget innen vagy onnan, ettől vagy attól? Ha pedig pénzt kérek, az meg koldulás. És sokan biztosra veszik, hogy jobb, ha ki sem nyitják a szájukat, nem jelentkeznek pl. egy állásra vagy ösztöndíjra, mert úgyis elutasítás lesz a vége. És ezt egyikünk sem szeretné átélni. 

Amanda miután lediplomázott, egy fagylaltozóban dolgozott, mellette pedig élőszoborként is kereste a kenyerét egy forgalmas téren. Vett egy használt menyasszonyi ruhát, fehérre festette az arcát, felvett egy fekete parókát, szerzett három tejesrekeszt és a folyóparton szedett egy csokor virágot. Aztán a kész öltözékében felállt a rekeszek tetejére, és várt. Ha valaki bedobott a kalapjába egy dollárt, esetleg többet, a csokrából átnyújtott neki egy szál virágot. Ez az embereket meglepte, de mosolyogva fogadták az ajándékot. És Amanda nagyon sokat tanult a kérésről, annak elfogadásáról és az emberekről, míg a Harvard téren töltötte a napjait. 

Megtanulta, hogy mindenkinek megvan a maga közönsége, így nem várta el, hogy mindenki megálljon és pénzt dobjon a kalapjába. Volt, hogy a jólöltözött járókelő elment mellette, míg a tér másik oldalalán ülő koldus odament, és bedobta az egy dollárt, ő pedig átadta neki a virágát. Mert mindenki azt szeretné, ha meglátnák, nem csak néznék. Mert mindannyian erre vágyunk. 


    Szívesen adtam engedélyt az embereknek arra, hogy megbámuljanak. Nem feltétlenül azért, mert azt akartam, hogy rám nézzenek, hanem azért, hogy érezzék: tekintetüket az enyémbe fúrhatják, és így lehet egy közös pillanatunk. Tudtam, hogy ez a módszer beválik. Tudtam, hogy ha behívom őket a személyes terembe, ahogy a házigazda invitálja be a vendégét a konyhába, akkor ők is beengednek a magukéba. És akkor megláthatjuk egymást. És ebben van a varázslat. 
     Látlak.
     HIGGY NEKEM!


Amanda pedig a könyvében nem csak erről a varázslatról mesél. Mesél a kérés és a koldulás közti különbségről; a legjobb barátjáról, a szomszédjukban lakó Anthonyról, akivel gyerekkora óta barátok, akitől rengeteget tanult; az életéről, a kapcsolatairól, zenéről, a pályájáról, a félelmeiről, az örömeiről, a bánatairól, az őt ért támadásokról. A Kickstarter-kampányáról, amikor is szakított a lemezkiadójával, és úgy döntött, közösségi finanszírozásból teremti elő a következő albuma költségeit. Mert a kiadója elégedetlen volt a lemezeladásokkal. Vett egy nagy levegőt, és segítséget kért a rajongóitól, akik örömmel támogatták kisebb-nagyobb összegekkel. 

Részletesen beszámol arról, mire is fordította ezt a pénzt. Szerintem nagyon sokan úgy gondolják, hogy az a pénz neki, vagyis a kérő művésznek kell, és majd vesz rajta egy új házat vagy autót. Pedig nem. És bevallom, ezen korábban én sem gondolkodtam el. Mert az a pénz arra kellett Amandának, hogy kifizesse a stúdiót, ahol felvették az új albuma dalait, hogy elkészüljön a borítója és a CD-k, hogy elpostázzák őket, hogy fizetést adjon a csapatának (zenészeknek, a turnén a világosítónak) és ebből fizette a helyszínek bérlését a fellépései alatt.

Később pedig úgy döntött, ingyen teszi közzé a zenéjét, amelyet így bárki letölthet, és ha úgy gondolja, fizethet érte - akkora összeget, amekkorát gondol. Nincs megszabott ár, nem haragszik a torrentezésért, a másolt CD-k miatt, egyszerűen csak örül, hogy így is eljut a művészete másokhoz. 

Amanda nagyon közvetlen, hisz az emberek közötti bizalomban. Nagyon szimpatikus, hogy a Twitteren (és ma már nyilván az egyéb közösségi oldalain) nemcsak a saját tartalmait (mikor hol lép fel, mire van szüksége) osztja meg, hanem a másokéit is, sőt kérdéseket vet fel, közvéleményt kutat és a követői hozzászólásaira is reagál. Ő nem az a sztár, aki még szorosabbra húzza a kapucnit a fején, nehogy felismerjék az utcán és odamenjenek hozzá, hanem megáll. Kiírja a Twitterre, hogy épp melyik kávézóban van, és ha valaki arra jár, bemehet és megölelheti. És kap egy autogramot. Elbeszélgethet vele. Ahogy a nindzsashow-in és a turnéin is teszi. A koncertjein tömegszörfözik, azaz bátran a közönség közé veti magát, hadd adják kézről kézre, a fellépés után dedikál, fotózkodik, beszélget a rajongóival. Önmagát csak közvetítőnek tartja a művészete és a rajongói között, sőt büszke arra, hogy közöttük és nem felettük áll. 

A turnéi során pedig kanapészörfözik: azaz a neten kérdezi meg, kinek van egy szabad kanapéja a következő helyszínen, ahol álomra hajthatja a fejét ő és a zenekara. A rajongói pedig ilyenkor is boldogan segítenek: van, aki nemhogy a kanapéját, de a saját ágyát ajánlja fel. Vagy a vendégszobáját. De mindig van, aki segít, akár Amandáról van szó, akár Amanda egyik barátjáról vagy rajongójáról. És mindezt, ő is megteszi, ő is ott és azzal segít, amivel éppen tud. Persze vele is megtörténik, hogy valaki visszaél a bizalmával: 
   Gyakran kérdik tőlem, hogyan bízhatok meg ennyire az emberekben.
   Úgy, hogy ez csak így működik. 
   Amikor elfogadod egy másik ember segítségét - érkezzen bár étel, szálláshely, pénz vagy szeretet formájában -, meg kell bíznod a felajánlott segítségben. Nem lehet valamit csak félig elfogadni, nem lehet óvatoskodva, gyanakvással belépni mások otthonába. 
   Amikor nyíltan és messzemenőkig megbízol az emberekben, akkor ők nem pusztán gondoskodni fognak rólad, egyenesen a szövetségeseddé, a családoddá válnak. 
   Néha kiderül, hogy a másik mégsem volt méltó a bizalmunkra.
   Ilyenkor nem ez a helyes reakció: "Bassza meg! Tudtam, hogy senkiben sem szabad megbízni!"
   A helyes reakció ez: "Vannak szemét emberek."
   És tovább kell lépni. 


Azt hiszem, Amanda ezzel az idézettel sokak számára visszaadja az emberekbe vetett hitét. Mert a legtöbb ember valóban szívesen segít. Míg a könyvet olvastam, én is többször kértem: segítséget egy csomag eljuttatásához, bélyeget, időpontot és információt, tollbetétet a papírboltban.

Amanda könyvét olvasni valóban felemelő: egyszerre szórakoztató, elgondolkodtató, az érzékenyebbek és különösen a szuperérzékenyek szemébe könnyeket csaló. Bár sok bántást kapott, de ennek az oka csak az ő empátiája volt, amellyel nagyon sok ember a mai nap sem tud mit kezdeni, azok, akik csak néznek, de nem látnak. Vagy ha látnak is, csak fekete-fehérben. Ha elolvassuk a könyv nagyobb részei közé ékelt dalszövegeket, megbizonyosodunk róla, milyen együttérző, milyen jól ismeri az emberi lelket, holott - mint minden művész - "csak" a saját élményeiből merít. 



Imádtam ezt a könyvet olvasni, nagyon sokat kaptam tőle (nemrég én is felálltam a szögről, megtanultam, hogy az én blogom is olyan, mint a bambusz, és neki is megvan a maga közönsége). Megismerhettem a művészek életét, és most már tudom, miért kérnek pénzt, ha kérnek. Ráadásul tanultam egy nagyon jó receptet arra, mit tesz Amanda, amikor gyűlölködőkkel, trollokkal, zaklatókkal és kritikus hangokkal találkozik. Bevallom, nagyon jót nevettem a példáin, főleg a kevésbé szalonképesen, és úgy döntöttem, hogy ezentúl én is átveszem, és bizonyos esetekben alkalmazni fogom. 

Az az érzésem, ha a világot egyre többen kezdenék úgy látni, ahogyan Amanda teszi, egy sokkal szebb és jobb hellyé tehetnénk. 
   Ha kizárjuk az empátia lehetőségét, azzal kizárjuk egymás megértésének a lehetőségét is.
   És ha kizárjuk az empátia lehetőségét, azzal kizárjuk a művészet lehetőségét is. Színház, irodalom, rémtörténetek, szerelmi történetek. 
   Ezt csinálja a művészet. Legyen jó vagy rossz, a művész beleéli magát, belebújik a másik bőrébe, szívébe, elképzeli, hogy az a szív vajon fénnyel van tele vagy a sötétség csapdájába esett. 

És nyugodtan fogadjuk el a fánkot.

Megnéztem a TED-előadását, és továbbra is azt mondom, hogy ez a nő tényleg valódi. Nagyon közvetlen, látszik rajta, hogy izgul (két hónapig írta a beszédét), és még véletlenül sem mondhatja rá senki sem, hogy megjátssza magát. 



Amanda Palmer: A kérés művészete
Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni
Eredeti cím: The Art of Asking: How I Learned to Stop Worrying and Let People Help
Fordította: Garamvölgyi Andrea
448 oldal
HVG Könyvek, 2015
3900 Ft 
Képek:
Flickr
The New Yorker
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Keresés

Fordító/Translator

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Mark Wolynn - Örökölt családminták

Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...

Népszerűek a héten

  • Mark Wolynn - Örökölt családminták
    Ahogy mindjárt véget ér ennek az évnek a fele, ismét feltűntek a Hogyan valósítsd meg az áloméleted még 2025-ben  vagy a Hogyan indítsd újr...
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
    Homokba írj, ha megbántottak, a hóba írd, ha nincs már semmid, az esőnek súgd, ha hited csorbult, a szélbe kiáltsd, ha nincsen senkid. Ne kő...
  • Émile Ajar - Salamon király szorong
    Émile Ajar ezúttal 1978 -ba, Párizs ba kalauzol bennünket, ráadásul három szuperérzékeny főszereplő társaságában.  Narrátorunk, a huszonöt é...
  • Alice Hoffman - Átkozott boszorkák
    Alice Hoffman regényét nyolc éve olvastam először, írtam is róla , és többen is csatlakoztak a könyv/film rajongótáborához a hozzászólásokb...
  • Vers hétfőn ~ Paul Valéry - Alvó nő
    Fordította: Rónay György Szivében mily tüzes titkot hevít a drága, virágot lehelő lélek a maszk alatt? Milyen haszontalan táplálékból fakad ...
  • Vers hétfőn ~ William Glendown - Boszorkányszombat
    A hegyeken túlra, messzire vágyom, Széllel-szőtt kavargó hópelyhek közé, Hol boszorkányszombatok vad tüze lobban, Ha éj ereszkedik a fenyves...
  • Vers hétfőn ~ Ady Endre - Most már megállhatok
    Ady Endre: Most már megállhatok Csak másért a másét Sohasem akartam, Csupán a viharért Nem jártam viharban. Becsületes szivem Becsületes jus...
  • Vers hétfőn ~ Tóth Krisztina - Lusták dala
    Gyere, lusta, feküdj mellém, kezdjünk együtt lustálkodni, és csak lógjunk itt egész nap, mint kötélen fél pár zokni! Gyere, bújj be mellém, ...
  • A kis szürke agysejtek nyomában - Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Hercule Poirot
    Téged is mindig érdekelt, mit is takarhatnak a híres kis szürke agysejtek, amiket a nagy Hercule Poirot előszeretettel emleget és használ, h...
  • Melinda Gates - A nő helye
    Melinda Gates 2019-ben megjelent könyvéről tavaly decemberig nem is hallottam, mígnem egy antikváriumban fel nem fedeztem. Belelapoztam, és...

Bejegyzések

  • ►  2025 (54)
    • ►  június (9)
    • ►  május (10)
    • ►  április (9)
    • ►  március (9)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2024 (112)
    • ►  december (13)
    • ►  november (8)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (9)
    • ►  június (8)
    • ►  május (8)
    • ►  április (11)
    • ►  március (8)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2023 (126)
    • ►  december (11)
    • ►  november (9)
    • ►  október (10)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (10)
    • ►  június (12)
    • ►  május (12)
    • ►  április (10)
    • ►  március (10)
    • ►  február (12)
    • ►  január (11)
  • ▼  2022 (50)
    • ▼  december (13)
      • Mit tanulhatunk Emma Woodhouse-tól és díszes társa...
      • Vers hétfőn ~ Dutka Ákos - Karácsony
      • "Sok kis karácsony van, tiszteld azokat is."
      • Fiorella Nicosia - Monet
      • Vers hétfőn ~ Emily Dickinson - De jó a Tél - de s...
      • Jennifer Lopez - Igaz szeretet
      • Olvasnivaló citromos időszakokra
      • Amanda Palmer - A kérés művészete
      • Vers hétfőn ~ B. Radó Lili - Ne mondd...
      • Tennessee Williams - Üvegfigurák
      • Vers hétfőn ~ Kassák Lajos - Advent van
      • José Saramago - Ricardo Reis halálának éve
      • Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról
    • ►  november (10)
    • ►  október (9)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (4)
  • ►  2020 (1)
    • ►  március (1)
  • ►  2018 (66)
    • ►  június (8)
    • ►  május (11)
    • ►  április (12)
    • ►  március (12)
    • ►  február (10)
    • ►  január (13)
  • ►  2017 (92)
    • ►  december (11)
    • ►  november (13)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (15)
    • ►  augusztus (14)
    • ►  július (12)
    • ►  június (10)
    • ►  május (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2016 (10)
    • ►  december (3)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2015 (92)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (4)
    • ►  június (15)
    • ►  május (12)
    • ►  április (13)
    • ►  március (16)
    • ►  február (16)
    • ►  január (14)
  • ►  2014 (139)
    • ►  december (15)
    • ►  november (12)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (14)
    • ►  június (14)
    • ►  május (13)
    • ►  április (11)
    • ►  március (13)
    • ►  február (9)
    • ►  január (8)
  • ►  2013 (103)
    • ►  december (13)
    • ►  november (10)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (12)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  június (6)
    • ►  május (9)
    • ►  április (10)
    • ►  március (13)
    • ►  február (8)
    • ►  január (13)
  • ►  2012 (130)
    • ►  december (14)
    • ►  november (16)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (8)
    • ►  június (11)
    • ►  május (12)
    • ►  április (9)
    • ►  március (10)
    • ►  február (8)
    • ►  január (8)
  • ►  2011 (97)
    • ►  december (10)
    • ►  november (9)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (11)
    • ►  július (11)
    • ►  június (8)
    • ►  május (9)
    • ►  április (7)
    • ►  március (7)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2010 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (2)

Szerzők

A. A. Milne (1) Ada Negri (2) Adolf Meschendörfer (1) Ady Endre (30) Afonso Cruz (1) Agatha Christie (21) Alberto Moravia (1) Alejandro Romualdo (1) Alekszandr Blok (2) Alekszandr Szergejevics Puskin (3) Alekszandr Szolzsenyicin (1) Alessandra Fregolent (1) Alessandro Baricco (1) Alessandro D'Avenia (1) Alessandro Manzoni (1) Alexandre Dumas id. (5) Alfred Tennyson (1) Alice Hoffman (2) Almudena Grandes (2) Almási Kitti (5) Amanda Palmer (1) Amelia Blas Nieves (1) Andreas Ebert (1) Andrew O'Hagan (1) Andrássy Réka (1) Anette von Droste-Hülshoff (1) Angelo Tartuferi (1) Anna Gavalda (6) Anne Brontë (2) Anton Pavlovics Csehov (3) Antonietta Abbruscato (1) Arany János (7) Aranyosi Ervin (1) Arthur Rimbaud (1) B. Radó Lili (1) Babits Mihály (14) Bagdy Emőke (5) Balassi Bálint (1) Barbara Corrado Pope (1) Bea Johnson (1) Bedő Gábor (1) Benedek Elek (1) Betti Alver (1) Boda Magdolna (1) Boldizsár Ildikó (2) Boris Dänzer-Kantof (1) Borisz Paszternak (5) Bret Easton Ellis (1) Bródy Sándor (2) Buda László (1) Budapest (2) Bálint Ágnes (3) Bódás János (2) Bókay János (1) Böjte Csaba (2) Böszörményi Gyula (1) C. W. Gortner (2) Carlo Goldoni (2) Carlos Ruiz Zafón (1) Carol McCleary (2) Carol S. Dweck (1) Carolina Pérez López (1) Cecília Meireles (1) Cesare Pavese (2) Charles Baudelaire (1) Charles Bukowski (1) Charles Dickens (4) Charles FitzRoy (1) Charles Frazier (1) Charlotte Brontë (1) Chuck Palahniuk (1) Claire Tomalin (1) Clarissa Pinkola Estés (1) Claudia Hammond (1) Csiky Gergely (1) Csokonai Vitéz Mihály (1) Csukás István (3) Csáth Géza (1) Csíkszentmihályi Mihály (2) Csóka Judit (2) Czesław Miłosz (1) Czóbel Minka (4) D. H. Lawrence (1) Damjan Damjanov (1) Danielle Steel (1) Danyi Magdolna (1) David Foenkinos (1) Delmira Agustini (1) Denis Diderot (1) Dimitri Casali (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) Dsida Jenő (9) Dutka Ákos (1) Edgar Allan Poe (1) Edith Eva Eger (1) Edmund Spenser (1) Eduardo Sacheri (1) Elaine N. Aron (2) Elena Ferrante (2) Elena Ginanneschi (1) Elif Shafak (2) Elisabeth Szél (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Elizabeth Gilbert (3) Emauela Marri (1) Emily Brontë (2) Emily Dickinson (6) Erich Kästner (2) Erlend Loe (1) Ernest Hemingway (4) Ernestina Champourcín (1) Eszéki Erzsébet (1) Eugenio Montale (1) F. G. Haghenbeck (1) F. Scott Fitzgerald (2) F. Várkonyi Zsuzsa (2) Fabio Geda (1) Faludy György (1) Federico García Lorca (9) Fehér Béla (1) Fekete István (8) Fernando Pessoa (4) Fiorella Nicosia (1) Frances Mayes (7) Francesca Marciano (1) François Trassard (1) Friedrich Dürrenmatt (3) Friedrich Schiller (1) Füst Milán (1) G. B. Shaw (2) Gabriel García Márquez (2) Gabriela Mistral (3) Georg Trakl (2) George Byron (1) George Orwell (2) George Sand (2) Georges Feydeau (1) Gerald Durrell (13) Giacomo Leopardi (3) Gilles Néret (1) Giosuè Carducci (5) Giovanni Pascoli (1) Giuseppe Tomasi di Lampedusa (1) Giuseppe Ungaretti (1) Graham Spence (1) Grégorie Delacourt (1) Guillaume van der Graft (1) Gulyás Pál (1) Gyalwa Dokhampa (1) Gyulai Pál (2) Gyurkovics Tibor (1) Gyöngyösi Adrienn (1) Győrei Zsolt (1) Gábor Andor (1) Gárdonyi Géza (5) Géró Györgyi (1) H. M. R. (1) Hajnal Anna (1) Halina Poświatowska (1) Halász Péter (1) Hamvas Béla (2) Heinrich Mann (1) Helen Fielding (2) Heltai Jenő (11) Henrik Ibsen (1) Henrik Nordbrandt (1) Henry Gidel (1) Hermann Hesse (6) Hilda Conkling (1) Honoré de Balzac (3) Hozleiter Fanny (1) Ian McEwan (2) Illyés Gyula (1) Isabel Allende (1) Italo Calvino (1) J. L. Runeberg (1) Jack London (1) Jackie Bouchard (1) Jakupcsek Gabriella (1) James Herriot (1) Jane Austen (16) Janikovszky Éva (1) Javier Marías (7) Jean Shinoda Bolen (1) Jean de La Motte (1) Jean-Gabriel Causse (1) Jean-Paul Didierlaurent (1) Jeanette Winterson (2) Jeannie Labno (1) Jennifer Crusie (1) Jennifer Lopez (1) Jesús Moncada (1) Joanne Harris (8) Johann Wolfgang von Goethe (1) Johannes R. Becher (1) John Banville (1) John Irving (1) John Keats (3) John Vermeulen (1) Jorge Amado (1) Jorge Luis Borges (1) Josefina Pla (1) José Gomes Ferreira (1) José Saramago (6) Juan Ramón Jiménez (2) Judith Sills (1) Juhász Gyula (16) Jékely Zoltán (12) Jókai Mór (2) József Attila (18) Jörg Kastner (1) Kaffka Margit (6) Karafiáth Orsolya (2) Karel Schulz (1) Karen Essex (1) Karinthy Frigyes (4) Kassák Lajos (1) Kasza-Marton Lajos (1) Katarina Mazetti (1) Kate Chopin (1) Kathryn Stockett (1) Katie Fforde (1) Kazuo Ishiguro (1) Keresztes Ágnes (2) Kertész Erzsébet (4) Kertész Judit (2) Kiss Angéla (1) Kiss Judit Ágnes (2) Komjáthy Jenő (1) Kondor Lajos (1) Kosztolányi Dezső (31) Kozma-Vízkeleti Dániel (1) Krúdy Gyula (5) Kádár Annamária (4) Kálnay Adél (2) Kányádi Sándor (1) Károlyi Csaba (1) Kölcsey Ferenc (1) Kövecses Anna (1) Laurel Corona (1) Lawrence Anthony (1) Lea Singer (1) Leonardo Da Vinci (4) Lev Tolsztoj (1) Liane Schneider (1) Lily Prior (1) Lisa Genova (1) Lope de Vega (2) Lord Chesterfield (1) Louis Aragon (1) Louisa May Alcott (3) Louise Labé (1) Lucius Annaeus Seneca (1) Lucy Maud Montgomery (11) Luigi Guarini (1) Luigi Pirandello (4) Luis De Góngora (1) Luis Leante (1) Lux Judit (1) Marcello D' Orta (2) Marcos Ana (1) Margarita Görrissen (1) Marie Under (1) Mario Puzo (1) Mario Vargas Llosa (9) Mariolina Venezia (1) Mark Crick (1) Mark Wolynn (1) Martin Pistorius (1) Mary Shepard (1) María Dueñas (1) Mathilde Campilho (1) Matthew Quick (1) Maurice Lever (1) Max Lucado (1) Melinda French Gates (1) Michael Kumpfmüller (1) Michael Ondaatje (1) Mihai Eminescu (1) Mihail Bulgakov (1) Mikszáth Kálmán (7) Milan Kundera (1) Milena Busquets (1) Modla Zsuzsanna (1) Mohás Lívia (1) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Moretti Gemma (1) Muriel Barbery (1) Márai Sándor (10) Mészáros István (1) Móra Ferenc (2) Móricz Zsigmond (8) Mörk Leonóra (1) Nagy Lajos (1) Nagy László (2) Nagy Szilvia (1) Nemes Nagy Ágnes (8) Niccolò Ammaniti (2) Nicholas Oldland (1) Nick Bruel (1) Nick Hornby (1) Nicole Krauss (1) Nicolás Guillén (2) Nikolaus Lenau (1) Nora Ikstena (1) Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1) Nyáry Krisztián (2) Nádori Lídia (1) Octavio Paz (1) Odysseas Elytis (1) Orbán Ottó (1) Orosz Katalin (2) Orvos-Tóth Noémi (1) P. L. Travers (1) Pablo Neruda (2) Paksy Gáspár (1) Paolo Santarcangeli (1) Parti Nagy Lajos (1) Passuth László (1) Paul Valéry (1) Paul Verlaine (3) Paul Éluard (1) Paula McLain (1) Pedro Calderón de la Barca (1) Percy Bysshe Shelley (3) Peter Mayle (2) Petőfi Sándor (5) Philippa Gregory (2) Pierre La Mure (1) Polcz Alaine (1) Popper Péter (1) Publius Ovidius Naso (2) Pál Ferenc (1) Quintus Horatius Flaccus (1) Radnóti Miklós (14) Raeleen d'Agostino Mautner (1) Rainer Maria Rilke (4) Rakovszky Zsuzsa (1) Reményik Sándor (4) Reviczky Gyula (8) Richard Dehmel (1) Richard Maltby Jr. (2) Richard Rohr (1) Robert Browning (2) Robert Burns (1) Robert Capa (1) Robert Frost (1) Robert Fulghum (2) Robert Merle (4) Robin Maxwell (1) Romain Gary (2) Romain Puértolas (1) Rose Tremain (1) Ross King (4) Rudyard Kipling (1) Rupert Livesey (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Quasimodo (2) Samuel Beckett (1) Schlachtovszky Csaba (1) Schmidt Lívia (1) Selma Lagerlöf (1) Sergio Martinez (1) Sibilla Aleramo (1) Silvia Avallone (1) Silvia Borghesi (1) Simon Józsefné (1) Sofi Oksanen (1) Sofia de Mello Breyner Andresen (1) Somlyó György (9) Somlyó Zoltán (1) Sophia Loren (1) Srečko Kosovel (1) Stan Phillips (1) Stefan Augustin Doinas (1) Stefano Benni (2) Stéphane Mallarmé (1) Sully Prudhomme (1) Sulyok Vince (1) Susan David (1) Sylvia Plath (4) Sylvie Matton (1) Szabadi Lívia (1) Szabó Lőrinc (15) Szabó Magda (21) Szabó T. Anna (6) Szalai Vivien (1) Szendi Gábor (4) Szendrey Júlia (2) Szerb Antal (5) Szergej Jeszenyin (6) Szilágyi Rita (5) Szondy Máté (1) Szádeczky-Kardos György (1) Száraz Miklós György (1) Szécsi Margit (1) Szécsi Noémi (1) Szép Ernő (6) Szűcs Judit (1) Sárbogárdi Jolán (1) Sárközi Mátyás (1) Sütő András (2) T. S. Eliot (1) Tarbay Ede (1) Tari Annamária (2) Telegdi Ágnes (1) Tennessee Williams (4) Tersánszky Józsi Jenő (2) Thomas Gray (1) Tihanyi Tóth Kinga (8) Tolnai Lajos (1) Tomas Tranströmer (1) Tracy Chevalier (2) Truman Capote (1) Tótfalusi István (2) Tóth Enikő Enci (1) Tóth Eszter (1) Tóth Krisztina (3) Tóth Árpád (20) Török Sophie (2) Túrmezei Erzsébet (1) Umberto Eco (1) Umberto Saba (2) Vanora Bennett (1) Varga P. Melinda (1) Varga-Körtvélyes Zsuzsanna (3) Varró Dániel (1) Vas István (3) Vicente Cervara Salinas (1) Victor Eftimiu (1) Victor Hugo (2) Virginia Woolf (10) Viviane Villamont (1) Vladimir Nabokov (7) Váci Mihály (1) Vágó István (1) Vámos Miklós (1) Váradi Krisztina (1) Várnai Zseni (3) Vörös Tibor (1) Vörösmarty Mihály (1) Walt Whitman (1) Walter Tevis (1) Walter Trier (1) Wass Albert (3) Werner Lansburgh (1) Weöres Sándor (3) William Black (1) William Blake (6) William Butler Yeats (1) William Glendown (1) William Shakespeare (3) William Somerset Maugham (3) William Wordsworth (2) Woo-kyoung Ahn (1) Yael Adler (1) a dalai láma (1) ifj. Alexandre Dumas (1) Ágai Ágnes (1) Áprily Lajos (2) Émile Ajar (1) Émile Zola (2) Étienne de la Boétie (1)

Kiadók

Agave Kiadó (1) Akadémiai Kiadó (3) Akkord Kiadó (4) Alfaguara (1) Alinea Kiadó (1) Art Nouveau Kiadó (1) Athenaeum Kiadó (4) Bethlen Gábor Könyvkiadó (1) Bioenergetic Kiadó (1) Bookline Könyvek (1) Cartaphilus Kiadó (7) Centrál Médiacsoport (1) Ciceró Könyvstúdió (1) Corvina Kiadó (10) Duna International (5) Ediciones SM (1) Editorg Kiadó (3) Európa Kiadó (144) Gabo Kiadó (2) General Press (3) Geopen Kiadó (10) Grafo Kiadó (3) Grimm Kiadó (1) HVG Könyvek (3) Helikon Kiadó (9) Holnap Kiadó (4) Háttér Kiadó (1) Interpopulart Könyvkiadó (10) Jaffa Kiadó (7) Jelenkor Kiadó (1) K.u.K. Kiadó (7) Klett Kiadó (5) Kossuth Kiadó (18) Kulcslyuk Kiadó (11) L'Harmattan Kiadó (1) Lazi Kiadó (15) Lexika Kiadó (1) Libri Kiadó (11) M-érték Kiadó (4) Magvető Kiadó (25) Magyar Helikon (3) Manó Könyvek (2) Maxim Kiadó (2) Mojzer Kiadó (3) Míves Céh (1) Móra Kiadó (20) Naphegy Kiadó (1) Nemzeti Színház - Palatinus (1) Noran Kiadó (8) Nyitott Könyvműhely (1) Osiris Kiadó (2) Palatinus Kiadó (16) Pannon Könyvkiadó (1) Papirusz Books (1) Park Kiadó (20) Partvonal Kiadó (3) Saxum Kiadó (1) Scolar Kiadó (9) Sensum Donum Kiadó (1) Strucc Kft. (1) Studium-Effektive Kiadó (1) Szukits Kiadó (2) Szépirodalmi Könyvkiadó (4) Tarandus Kiadó (1) Tericum Kiadó (15) Tessloff Babilon (1) Timóteus Társaság (1) Typotex Kiadó (1) Ulpius-ház (21) Unikornis Kiadó (2) Ursus Libris Kiadó (1) Vince Kiadó (3) XXI. Század Kiadó (1) Zeneművészeti Kiadó (1) i.P.C. Könyvek (1) Édesvíz Kiadó (2)

Sorozatok

A Rougon-Macquartok (2) A krimi királynője (9) A magyar dráma gyöngyszemei (1) A magyar próza klasszikusai (1) A világ múzeumai (3) Anne (10) Arany klasszikusok (1) Arany pöttyös könyvek (2) Barcelona-trilógia (1) Barátnőm Bori (1) Csokoládé-trilógia (3) Francia história (2) Katalán Könyvtár (1) Kisasszonyok (3) Korfu-trilógia (4) Lyra Mundi (2) Lélekbúvár Könyvek (3) Magvető Remekírók (4) Magyar királynék és nagyasszonyok (5) Magánélet sorozat (2) Micimackó (1) Modern Könyvtár (3) Móricz Zsigmond prózai művei (1) Nagy művészek élete (2) Nemzeti Színház Színműtár (1) Nobel-díjasok könyvtára (1) Nyaralás-trilógia (1) Nyitott Akadémia (4) Nápolyi regények (2) Osiris Klasszikusok (1) PONS (6) Paletta (1) Pom Pom meséi (1) Radnay-trilógia (3) Romantikus Klasszikusok (1) Szerelmes Világirodalom (1) Talentum Diákkönyvtár (2) Történelmi útikönyvek (1) Ungvári Tamás színműfordításai (2) Vörös Pöttyös Könyvek (1)

Személyiségtípusok

INFJ (6) INTJ (1) enneagramm (12)

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja (7) Gabriel García Márquez (2) II. világháború (15) Karácsony (22) LMBTQ (5) Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról (5) Színházi világnap (5) Vers hétfőn (368) a Költészet Napja (10) abszurd (1) advent (20) antológia (2) babona (4) ballada (1) barokk (5) bestseller (1) buddhizmus (1) carmen (1) családregény (12) családállítás (1) cserokik (1) disztópia (3) divat (2) dokumentumregény (1) dolgozat (1) dráma (41) dvd (1) egészség (1) elbeszélés (4) elbeszélések (5) emigráció (8) epigenetika (1) erotika (4) esszé (5) evolúciós pszichológia (2) farsang (1) felvilágosodás (1) feminizmus (8) festészet (29) film (3) filmadaptáció (154) filmadaptációk (1) füveskönyv (3) gasztronómia (7) gasztroregény (4) groteszk (1) gyerekszemmel (2) gyerekszáj (2) gyermekirodalom (12) gyász (1) gótikus regény (1) hangoskönyv (8) hiedelmek (1) holokauszt (1) hulladékgazdálkodás (1) humor (41) hétköznapi mágia (2) ifjúsági regény (19) illusztrált (16) impresszionizmus (3) interjú (4) irodalmi karikatúrák (1) irodalomtudomány (1) ismeretterjesztő (22) jelenet (1) kalandregény (2) kisregény (5) krimi (25) kvíz (1) képzőművészet (2) kétnyelvű (3) költészet (3) környezetvédelem (1) levelezés (1) levélregény (1) memoár (13) mese (12) meseregény (4) meseterápia (5) mesék (5) mitológia (5) mágia (1) mágikus realizmus (5) művelődéstörténet (1) művészet (23) napló (4) naplóregény (1) naturalizmus (1) novella (28) nyelvkönyv (4) nyelvtanulás (12) nyelvvizsga (1) népszokás (1) opera (5) operamese (2) posztimpresszionizmus (2) posztmodern (4) pszichiátria (1) pszichológia (32) publicisztika (1) pályázat (1) rajzfilm-adaptáció (1) realizmus (3) reklám (4) reneszánsz (15) romantikus (20) sakk (2) sorozatadaptáció (16) spiritualizmus (6) szakmai szókincs (1) szatíra (1) szegregáció (1) szimbolizmus (1) szonett (30) szuperérzékenység (19) színház (7) színháztörténet (3) színmű (2) szórakoztató irodalom (29) szótár (3) szúfizmus (1) thriller (1) tánc (1) társadalomkritika (5) társadalomtudomány (1) töltelékbejegyzés (49) történelmi (13) vers (426) válogatás (1) vígjáték (12) életrajz (3) életrajzi (3) életrajzi regény (22) érdekesség (1) érzelmi rugalmasság (1) évforduló (33) önfejlesztés (23) öngyógyítás (3) önismeret (39) önéletrajzi (19) útirajzok (1) útiszótár (2)

Nemzetiség szerint

amerikai (78) angol (99) ausztrál (1) belga (1) bhutáni (1) bolgár (1) brazil (2) brit (1) chilei (6) cseh (2) dán (1) dél-afrikai (3) dél-amerikai (4) dél-koreai (1) finn (1) francia (49) görög (2) indiai (1) kanadai (15) katalán (1) kolumbiai (1) kubai (2) latin (5) lengyel (2) lett (1) magyar (435) mexikói (2) norvég (2) német (19) olasz (59) orosz (29) osztrák (7) perui (9) portugál (13) román (4) skót (2) spanyol (35) svájci (5) svéd (4) szlovén (1) tibeti (1) török (1) uruguayi (1) észt (2) ír (4)

Ország, város

Anglia (6) Azerbajdzsán (1) Belgium (1) Brazília (1) Brüsszel (1) Cortona (2) Csehország (1) Erdély (6) Firenze (8) Granada (1) Görögország (6) Indonézia (2) Itália (25) Kecskemét (1) Kongó (1) Korfu (5) Lisszabon (1) London (10) Madrid (8) Marokkó (2) Milánó (2) Márrakes (1) New Orleans (1) New York (4) Nápoly (5) Németalföld (5) Palesztina (1) Portugália (2) Párizs (26) Róma (8) Salzburg (1) San Francisco (1) Siena (1) Spanyolország (2) Svédország (5) Szahara (1) Szentpétervár (1) Toledo (1) Toscana (7) Törökország (1) Velence (10) Írország (1)

Híres ember

Ady Endre (30) Beatrix Potter (2) Boleyn Anna (1) Caravaggio (1) Cesare Borgia (1) Claude Monet (2) Coco Chanel (3) El Greco (2) Elizabeth Barrett-Browning (2) Eugène Delacroix (1) Fedák Sári (1) Fernando Pessoa (4) Flora Tristán (1) Franz Kafka (1) Frida Kahlo (1) Gabriel Harvey (1) Giacomo Puccini (2) Giotto (1) Henri de Toulouse-Lautrec (1) Isadora Duncan (2) Jósika Júlia (1) Jósika Miklós (1) Leonardo Da Vinci (4) Marie Antoinette (2) Marilyn Monroe (1) Marlene Dietrich (1) Mary Anning (1) Michelangelo (2) Molière (1) Molnár Ferenc (13) Niccolò Machiavelli (1) Paul Gauguin (2) Rembrandt (2) Roger Casement (1) Sophia Loren (1) Steve Jobs (1) Szendrey Júlia (2) VIII. Henrik (2) XVI. Lajos (2)

Rólam

"És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)
Üzemeltető: Blogger.

Hozzászólások

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések
Follow

Üzenetet küldök

Név

E-mail *

Üzenet *

Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi