Könyvörömök
  • Főoldal
  • A blogról
  • Ismerd meg az Enneagram 4 típust!
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Arra gondoltam, írás közben átnézem az idei bejegyzéseim, és minden hónapból kiválasztom azt az egy, esetleg két könyvet, melyek a legtöbbet adták akkor, és ma is nagy hatással vannak rám. 
Nem gyűjtöm össze őket fizikailag egy kupacban, hogy lefotózzam, csak a borítójukat hozom, és egy-két mondatban leírom, most visszagondolva, miért lettek számomra fontosak.

Idén nagyon sok újraolvasásom volt, nem számoltam meg, hány, így azt sem tudom, hány eddig olvasatlan könyvvel gyarapodott az olvasmánylistámon szereplő művek száma, mert nem érdekel. Nem versenyzem másokkal, akik idén 100, 150 meg 200 és még több könyvet olvastak. Mert megtanultam saját magamra figyelni, arra koncentráltam, nekem mi a jó, és nem azt, hogy mások szerint mi az.
Az idei évem (is) az önismeret és az önfejlesztés jegyében telt, ez világosan kiderül az idén olvasott könyveket nézve is, hiszen jelentős részük ezzel a témával foglalkozik. De ugyanúgy felfedeztem hasonló elemeket az irodalmi művekben is.  

Mivel a bejegyzések mindig az olvasást követően születnek, így van, hogy egy-egy könyvet még az előző hónapban fejeztem be, és csak ezt követően írtam róla. A válogatásban az olvasás hónapját veszem figyelembe. 





Úgyhogy térjünk át most az idei év legjobb könyveire, és majd összegyűjtöm a számomra legkevésbé jókat is. 

2023 legjobbjai: 

Januárban fejeztem be a még 2022 decemberében elkezdett Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c. könyvét, melyből rengeteget tanultam, és nagyon sok mindent átgondoltam és megértettem önmagammal kapcsolatban. Volt, hogy többször is elővettem és kinyitottam egy-egy bejelölt oldalnál, és mindig találtam benne valamit, amit akkor nagyon jó volt újraolvasni. 





Február legjobbja egyértelműen Maurice Lever Isadora Duncanről szóló életrajzi regénye lett. 
Nagyon sokan nem ismerik ezt a könyvet, és valószínűleg Isadora Duncant sem, pedig egy nem mindennapi nő volt. Számomra nagyon inspiráló a személyisége (akkor is, ha nem minden döntésével értek egyet, de így van ez jól), méghozzá olyannyira, hogy egy töltelékbejegyzés is született, melyben Isadora gondolatai közül válogattam.





Márciusban három nagyon is fontos könyvet olvastam, ill. fejeztem be, és mindegyiküknek itt a helye. Ráadásul mindhárom egy-egy újraolvasás volt. 

Hermann Hesse Sziddhártája amennyire rövid, annyira elgondolkodtató. Ezt a könyvet is alaposan kidekoráltam oldaljelölőkkel, és egyet-kettőt a határidőnaplómba is beírtam az idézetek közül, hogy emlékezzem rájuk. 





Majd jött Boldizsár Ildikó Életválságok c. kötete, melyet ezúttal szépen beosztottam. Nem rohantam végig rajta, hanem valóban teljesen odafigyeltem rá. Nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, pl. arra, hogy a mesék nem csak gyerekeknek valók. Nagyon sokat segített az utamon. 





A hónap harmadik nagyon fontos könyve Elif Shafak A szerelem 40 szabálya lett.
Ekkoriban már nagyon elgondolkodtam valamin, megszületett a fejemben egy gondolat, hogy változtatnom kell, és van a regényben egy idézet, ami nálam is betalált, és megadta a végső lökést az elhatározásomhoz. 





Április legjobbja ismét két újraolvasás lett: egyikük Alice Hoffman regénye, az Átkozott boszorkák.  Előbb újra megnéztem a filmet, majd elővettem a könyvet, és ebben is nem egy kérdésemre választ kaptam. Ráadásul felfedeztem, hogy sok mindenben hasonlítok az Owens család nőtagjaihoz . 





A másik pedig Hermann Hessétől a Demian, melyről májusban született bejegyzés. Hesse regénye arról szól, hogyan találhatjuk meg önmagunkat. Tudom, ez most nagyon népszerű téma, de a saját tapasztalatomból tudom, mennyire fontos. És ez a könyv tényleg segít benne.





Májusban rehabilitáltam Frances Mayes Napsütötte Toszkánáját, ugyanis rájöttem, mennyi közös van bennem az írónőben. 

A Demian után pedig pszichológiával foglalkozó könyveket is olvastam. Woo-kyoung Ahn Agyszerviz c. könyve nyolc gondolkodási torzításra hívta fel a figyelmem, és nagyon sokat segített, hogy még tudatosabb legyek. 





Bernard Shaw egyik legismertebb színműve, a Pygmalion pedig emlékeztetett arra, hogy mindannyiunkban ott rejtőzik Doolittle kisasszony, hogy miben rejtőzik a különbség az egyes emberek között, és nem kell törődnöm azzal, aki nem törődik velem. 





A június legjobbja címet egyértelműen Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők c. kötete érdemelte ki, aki a görög mitológiát és a pszichológiát (a jungiánus analitikát) ötvözte, és biztosított róla, hogy teljesen rendben van, hogy ilyen komplex személyiséggel rendelkezem. Micsoda meglepetés, hogy a legdominánsabb istennőm: Athéné. 😁





Júliusban újraolvastam Richard Maltby Jr. Beatrix Potter élete c. könyvét, mely szintén nagyon inspiráló. A szerelem 40 szabályához hasonlóan emlékeztet arra, hogy semmi sincs korhoz kötve, és hozzáteszem, hogy nemhez sem. Bármikor változtathatunk és megmutathatjuk magunkat a világnak, mert lesz(nek), aki(k)nek tetszeni fogunk. 





Egy újabb rehabilitált könyv került a kezembe ebben a hónapban, az Értelem és érzelem Jane Austentól. 
Ezúton kérek elnézést Marianne-től és Mrs. Dashwoodtól, akiket korábban drámakirálynőknek neveztem, egyszerűen csak szuperérzékenyek, ahogyan én is. Így bagoly mondta verébnek, hogy nagyfejű. 
Sőt, Marianne adta az ötletét az októberindító töltelékbejegyzésemnek is, és egy újabb bejegyzésemben hamarosan újra hivatkozni fogok rá. 





Mindenképpen meg kell említenem Virginia Woolf esszéjeit, A pille halálát, melyből szintén nagyon sok gyönyörű és hasznos gondolattal gazdagodtam, amiket később felhasználhatok. Ráadásul két töltelékbejegyzés írására is ihlettek olvasás közben. 




Augusztusban végre elolvastam Walter Tevistől A vezércselt, mely engem is felvillanyozott - csak másként, mint a legtöbb olvasót. A sorozatot azóta sem néztem meg és sakkozni sem tanultam meg még, de nagyon jó visszaemlékezni a regényre, vagy akár csak ránézni a polcomon. 




Régóta kívánságlistás volt a katalán Jesús Moncada regénye, A folyók városa, mely az író szülővárosának évtizedeken hömpölygő történetét meséli el az ottaniak életével egyetemben. Nagyon szerettem a hangulatát és a szereplők sokszínűségét. 





Szeptemberben Ady Endre tartotta bennem a lelket a Sápadt emberekkel, míg a Villette-tel szenvedtem. Továbbra is 😍. 





Ady mellett, rajongásom másik tárgya, Molnár Ferenc segített Az ördöggel abban, hogy az olvasás ne csak szenvedést jelentsen a számomra . 
Idén természetesen megünnepeltem a drága mérges születésének 145. évfordulóját, és míg a drámáról szóló bejegyzést készültem megírni, világosodtam meg, miért imádom annyira Molnár Ferencet. 




Októberben született egy töltelékbejegyzés a Büszkeség és balítélet kapcsán, amit nagyon szerettem írni, és az egyetlen problémát az jelentette, mit hagyjak ki belőle. 😉 A regény idei újraolvasása volt az eddigi legszórakoztatóbb a számomra. A Miért?-re a válasz kiderül a töltelékbejegyzésből. 

Szintén hasonló élményem volt Agatha Christie A harmadik lány c. krimijét olvasva. Tudom, hogy vannak, akik szerint unalmas és nem történik szinte semmi a regényben, én viszont remekül szórakoztam Poirot-n és Mrs. Ariadne Oliverön. 





Novemberben felfedeztem azt a pszichológiai könyvet, melyet már pár éve olvastam, de ismét elővettem, és megállapítottam, hogy végre egy olyan mű, amely mindenki számára hasznosítható tanácsokkal lát el, és nem csak bizonyos típusú emberek profitálhatnak belőle. Ez volt Susan Davidtől az Érzelmi rugalmasság.





A másik kiemelkedő olvasmány pedig Modla Zsuzsanna első könyve, a Pokoli főnökök lett. Nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, és mindenki számára tartogat hasznos gondolatokat.






Decemberben fejeztem be Lucy Maud Montgomery klasszikusát, az Anne otthonra talált, melyben szintén egy nagyon fontos felfedezésre jutottam. 





Az idei év utolsó befejezett irodalmi műve, Romain Puértolas-tól A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony lett, mely tele van szójátékokkal, vicces, abszurd, mégis komoly és mély mondanivaló rejtőzik a sorai között. 





Természetesen voltak számomra rossz olvasmányok is, szerencsére ezek voltak kevesebben.
A legrosszabb és legszenvedősebb olvasmányom idén egyértelműen Charlotte Brontë Villette-je lett.

Arra is rájöttem, hogy bár tanultam néhány hasznos dolgot az óvodában, de rengeteg olyan is van, amit ott véletlenül sem hoztak szóba. Így nem értek egyet Robert Fulghummal. És azt mondom, ha valaki azt állítja, hogy már mindent megtanultál az óvodában, ne higgy neki. 

Látszik, hogy sokat foglalkoztam pszichológiával, ugyanis felfedeztem, hány és hány kognitív torzítással van tele minden idők egyik legnépszerűbb és legcsodálatosabbnak kikiáltott lányregénye, a Kisasszonyok.  

A '80-as években pedig jó ötletnek tűnt a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás népszerűsítése, ahogyan annak tanúja lehettem Sütő András Gyermekkorom tükörcserepei c. válogatásában. 


Egyetlenegy sorozatot néztem meg idén: a BBC-s Értelem és érzelmet. Ez már nagy lépés, hiszen 2022-ben egyet sem. 

Voltak év elején terveim, hogy ezt és ezt biztosan elolvasom, de ezek végül füstbe mentek, mert volt, hogy más jobban érdekelt. Ezek miatt egy cseppet sem érzem rosszul magam, hiszen megvárnak a polcomon. 

Teljesítettem viszont a saját kihívásom, és az évszaknak megfelelően, elolvastam öt olyan könyvet, melyet valamikor abban az évszakban szereztem be. Ezek nagyon jó választásnak bizonyultak - kivéve Sütő András kötetét. 


Az öt könyv:
1. Virginia Woolf: Jacob szobája
2. F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár
3. Elisabeth Szél: Greco asszonya
4. Ian McEwan: Szombat
5. Sütő András Gyermekkorom tükörcserepei


Elárulom: volt idén olyan nap, amikor csak egyetlenegy oldalt olvastam, mert csak annyira volt energiám aznap, és nincs lelkiismeret-furdalásom miatta.
Összességében nagyon jó könyveket olvastam, mellényúlások pedig bármikor előfordulhatnak. 

2024-re a tízes kihívásom terveztem, ill. azt, hogy befejezem az idén elkezdett könyveim. Négyet viszek át 2024-re, ám ezek miatt sem ostorozom magam. Haladok velük a saját tempómban. 




Ezt tegnap találtam a Pinteresten és nagyon inspiráló (a 20. nálam nem aktuális). Ráadásul van is rajta egy olyan dolog, amivel biztosan foglalkozni fogok jövőre is - az olvasás mellett.





Piszkozatban és már fejben is alakul 2024 első könyves bejegyzése, az első Vers hétfőn pedig éjfélre van időzítve. 


Ilyen volt számomra mindenben 2023 (mert legyen elég az egyebekből annyi, amit megosztottam): 




Az idei évet a blogban egy Nabokov-idézettel kezdtem, és bízom benne, hogy sikerült felismerni azt az egy napot, vagy inkább többet is, melyet csak nekünk tartogatott ez az év. Úgy gondolom, sikerrel jártam ebben is.

Idén ez a 126. bejegyzésem, melyben benne vannak a versek és a különféle töltelékbejegyzések is, melyek most sem arról szóltak, hogy mikor és miért fájt éppen a hajam. 
Ám hogy valami menőt is írjak végre: vettem egy katicás tollat, amelyen ráadásul kékek a katicák és még virágok is vannak rajta! 😎


2024-ben pedig továbbra is ez marad az egyik kedvenc mottóm: 




Végezetül - ahogy mondani szoktam: 

Mindenből a legjobbat kívánom Neked 2024-ben is. 😘


Kép: Freepik
Megtörtént már Veled, hogy úgy érezted, egy könyv csak Rád várt? Nemrég megnéztem, megkezdődött-e már az ilyenkor szokásos karácsonyi könyvvásár, és az intuícióm most sem hagyott cserben. Bementem az üzletbe, ahol az eladó lámpát kapcsolt és megmutatta, hogy azokon az asztalokon találom az 500 Ft-os könyveket. Az egyiken ott volt Romain Puértolas regénye, melyből csak ez az egy volt.
Szétnéztem a többi asztalon is, majd visszatértem oda, ahol A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony volt. Belelapoztam, elolvastam a fülszöveget, mert rémlett, hogy a megjelenése körül már láttam. 
Most pedig úgy éreztem, tökéletes karácsonyi ajándék lesz magamnak egy Tersánszky Józsi Jenő-novelláskötettel együtt. 

Nem tettem a fa alá, hanem már karácsony előtt elkezdtem olvasni, és már az első oldalakon tudtam, hogy jól választottam. 





A történetet, melynek főszereplője a postáskisasszonya, egy légi irányító meséli el egy vén figarónak, akinek a székébe épp beült. 

Providence Dupois, a postáskisasszony, egy nap megjelent, hogy felszállási engedélyt kérjen. Ez még önmagában nem is olyan furcsa a narrátorunk számára, azonban kiderül, hogy Providence saját maga számára kéri az engedélyt. Hogy miért? Mert kitört az a fránya izlandi vulkán, ráadásul éppen aznap, amikor a kézbesítőnő Párizsból Márrakesbe indulna, hogy elhozza a hétéves, örökbe fogadott kislányát, Zaherát, aki cisztás fibrózisban szenved. A kislány úgy érzi magát, mintha lenyelt volna egy Eiffel-torony nagyságú felhőt.





Zahera a betegsége miatt, (melyet egy génhiba okoz, a tüdő és a légutak nyálkahártyájának mirigyei folyamatosan kórosan sűrű, nyákos váladékot termelnek, amely eltömi a léghólyagocskákat is, ezért a tüdő légzőfelülete jelentősen csökken*) egész eddigi életét a kórház falai között töltötte, ahol a napjai köhögéssel és gyógytornával indulnak. Édesanyja a születésekor meghalt, az édesapjáról pedig senki sem tud semmit.

Zahera a betegsége ellenére nagyon életvidám, érdeklődő és kíváncsi kislány. Imádja a csillagokat, és ha felnő, űrcukrász szeretne lenni. Mióta Providence megajándékozta egy laptoppal és internet-előfizetéssel, mindennek utánanéz a világhálón, felfedezte, hogy Minden mindennel összefügg,  és új ismereteit a kórtermi társaival is megosztja. A cisztás fibrózist leszámítva itt teljesen magamra ismertem, mert ugyanilyen voltam, csak akkor még nem volt internet, sem laptop. Ráadásul Zahera nem mártírként tekint önmagára, mert van egy másik gyerek a kórházban, aki súlyosabb betegségben szenved, és bölcsen rájött arra, hogy ő hozzá képest mennyire szerencsés. 

   Betegsége ellenére Zahera szerencsésnek tartja magát. (...)
   Vagyis: mindig van ezen a Földön olyan, aki nálad betegebb. És amikor erre rájössz, rögtön más színben látod magad, és azt gondolod, hogy tulajdonképpen irtó szerencsés vagy, sokkal rosszabbul is állhatna a szénád.

Providence-t hideg zuhanyként éri az Orly repülőtéren a hír, hogy folyamatosan törölnek minden járatot. Ő megígérte a kislányának, hogy ott lesz nála, aki csak erre a napra várt, így nem hagyhatja cserben. Providence számára nincs lehetetlen. Bár eleinte furcsa dolgok történnek, amiket ő maga sem ért, furcsa emberek közé keveredik, de egyszer csak újra az Orlyn találja magát - bikiniben, hogy útra kelljen Marokkóba. 

Túl könnyű feladni. Lehet, hogy mindent megpróbált már. De a lehetetlent még nem. 

Nagyon megszerettem ezt az elszánt és kifinomult szaglással rendelkező kézbesítőnőt, aki előtt nincs lehetetlen, akkor sem, ha egy izlandi vulkán és egy betegség az ellenfelei. Zahera pedig sokak számára példát mutat, ahogyan a világot és a betegségét látja. Nem ítélkezem, csak megfigyeltem, hogy sokan előszeretettel szeretik egymást túllicitálni abban, hogy ki szed többféle gyógyszert és kinek hány és milyen egészségügyi problémája van, vagy épp melyikük járt aznap több szakrendelésen és vizsgálaton. Erre itt ez a hétéves kislány, aki a világot csak a laptopja kijelzőjén látta, mindennap az életéért küzd, és nem nyavalyog. Sőt, hálás azért, mert neki csak egy felhője van. 


Romain Puértolas regénye egyszerre abszurd, szívbe markoló és humoros, hogy enyhítse a lapokon elénk táruló szenvedést, fájdalmat és nehézségeket. Mellette pedig, ha figyelmesen olvasunk, nagyon is aktuális és elgondolkodtató sorokkal találkozunk. Ezt a könyvet receptre kellene felírni, mert - ha eléggé nyitottak vagyunk - biztosan megtaláljuk benne azt a bizonyos egy gondolatot, amit magunkkal vihetünk belőle. Nekem többet is sikerült találnom, miközben jókat mosolyogtam, a könnyeim törölgettem, jegyzeteltem, hogy minek nézzek utána, és most megyek Julio Iglesiast hallgatni, mert a szerzeteseknek azt is meg tudom magyarázni, miért tekintik őt látnoknak. 😉

Igen, az embernek mindig legyen a zsebében egy aprócska tibeti szerzetes, szükség esetére: depresszió, hitehagyottság, önbizalomhiány ha gyötör, a miniatűr tibeti barát remek gyógyír.

Ha pedig nincs kéznél a miniatűr szerzetes, ez a könyv is egész jól helyettesíti. 

Azért Monsieur Puértolas elkövetett egy logikai bakit: Providence már viseli azt a bikinibugyit (eddig bikinialsóként ismertem, de egye fene), melyet csak három oldallal később vesz meg. Egy újabb csoda? 
A könyv fülszövegében pedig Providence vezetékneve Dubois-ként szerepel, a regényben viszont Dupois.


Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Eredeti cím: La petite fille qui avait avalé un nuage grand comme la tour Eiffel
Fordította: Füsi Lídia
257 oldal
Libri Kiadó, 2017
3499 Ft
*Forrás: Házipatika - Dr. Mészner Zsófia
Kép: Pinterest
Kedves...!

Mondd, ugye, nem fagy el a szeretet,
Ha december után majd a január követ?
Nem fagy el minden cseppje,
Legalább ugyanúgy árad majd, mint Szenteste?

Mondd, ugye, nem fogy el a szeretet,
Ha január után majd a február követ?
Lesz-e majd segítő s kezet nyújtó,
Másokat felemelő, vigasztaló?

Mondd, ugye, nem fél a szeretet,
Ha február után majd a március követ?
Maradhat még a bátorító szó
Kedvességgel átitatott s érdeklődést mutató?

Mondd, ugye, nem fázik a szeretet,
Ha március után majd az április követ?
Lesz-e majd a szívekbe lángot gyújtó nagykövet,
Amely vigyázza a tüzet s őrzi a meleget?

Mondd, ugye, nem figyelmetlen a szeretet,
Ha április után majd a május követ?
Készen állva előzékeny minden percben,
Elmerülve vele a jóság tengerében?

Mondd, ugye, nem irigy a szeretet,
Ha május után majd a június követ?
Törődéssel ápolja a szíveket,
Gondoskodva szolgálja a szellemet?

Mondd, ugye, nem magányos a szeretet,
Ha június után majd a július követ?
Az ajtaja, ami mindig nyitva áll,
Mindig a közösségi életet szolgál?

Mondd, ugye, nem haragos a szeretet,
Ha július után majd az augusztus követ?
Megbocsátó lelkületű, tiszta tükre
Elfogadó, s nem jön dühbe?

Mondd, ugye, nem fáj a szeretet,
Ha augusztus után majd a szeptember követ?
Örömet nyújtó, s nem féli a sebeket,
Ó, a rózsaszálon fekvő tüskéi s levelek?!

Mondd, ugye, nem bizalmatlan a szeretet,
Ha szeptember után majd az október követ?
Önzetlen s derűlátó,
Reménységgel s igaz hittel bíró?

Mondd, ugye, nem önző a szeretet,
Ha október után majd a november követ?
Lesz-e feltételnélküliséget nyújtó belső erő
Ítélet nélkül, elfogadásban szerető?

Mondd, ugye, nem süket a szeretet,
Ha november után majd a december követ?
Ugye, hallod a szív énekét, december?
Legyen minden nap ünnep a szívünkben, s nemegyszer!






Vers: Poet.hu
Kép: Freepik
Aranyvirágot, vörös ördögöt és ezüstcukorkát veszek egy ötéves kisleánynak. A cukrászdában, ahol ezen az ünnepen szorongok, velem együtt egész tömeg várakozik. Miniszteri tanácsos és kis pesztonka, grófné és vargainas egymás mellett. Mindegyik vásárolni akar, s adni, adni.

Nézegetem őket. Feltűnik, hogy milyen áhítatosak, boldogok valamennyien. Mintha az a szándék, hogy visznek valamit valakinek, máris kielégítette volna őket. Nem türelmetlenkednek, nem tolakszanak. Szemükben előre az ünnep lángja tündöklik föl, az öröm visszfénye. Belefeledkeznek az ácsorgásba. Senki se siet. Ott állnak a pogány-keresztény emlékek között, s szemlélik az évezredek során elcsenevészedett és megszelídült jelképeket, a kegyesen bearanyozott vesszőnyalábokat, a pokolvörös hártyapapírba csomagolt édességeket, amelyek még a germán hitregéből maradtak itt, s földi létünk legnagyobb kérdéseire emlékeztetnek bennünket, a bűnre és a bűnhődésre, az erényre és a jutalomra. Tűnődve válogatnak közülük. Gondolatban szeretnék elvinni az egész cukrászdát kedveseiknek. Ez a megindult és csöndes embercsoport egy másik embercsoportot idéz eszembe, az estélyi ruhás hölgyeket és frakkos urakat, akik előkelő kerti ünnepélyek tortákkal, pástétomokkal rakott asztalait rohamozzák meg, hogy mennél előbb érkezzenek oda, mert ezek nem adni akarnak, hanem kapni, kapni.

Vajon melyik a nagyobb boldogság? Az ősembert úgy képzeljük el, hogy ragadozó volt, s csak a birtoklásban találta meg barbár örömét. De ez nyilván tévedés. Ma is ismerjük a vadnépeket, melyek hajlam, műveltség, lelkialkat tekintetében egy szinten mozognak a hajdani ősemberrel. Ezek pedig nem ilyenek. A kutatók, akik náluk jártak, azt vallják, hogy egyik legnagyobb – mindennapos – szenvedélyük az ajándékozás. ĺgy például a pápuák csak azért termesztik a burgonyájukat, hogy odaadják másoknak. Gyűjtenek is, kagylót, gyöngyöt, de hatalmukat nem a birtoklásban érzik, hanem az adakozásban. Amint Róheim Géza elmésen és talpraesetten mondja: „Apró ajándékokkal ingerlik egymást.” Tulajdonuk voltaképp mozgó holmi. Amijük van, azt állandóan csereberélik. Kis ajándékot adnak, s titokban nagyobbakat remélnek helyette: szeretetet.

Bizonyára mi is az ősemberek ivadékai vagyunk. Szeretünk kapni, de adni talán még inkább. Csak nagyon kevesen vannak, akik vérmérsékletük szerint teljesen beérik a kapás örömével. A kapás valaminek az ígérete és kezdete. Van-e olyan kincs és gazdagság, mely ne volna a maga valóságában siralmas szegénység ahhoz képest, amit remélünk?

Álmodozásomból a cukrász rezzent föl, aki az iránt érdeklődik, mit vásárolok. Megveszem az aranyvirgácsot, a vörös ördögöt és az ezüst cukorkát. De még mindig sokáig időzöm a cukrászdában. A többiek is, akik már csomagjukat ott szorongatják hónuk alatt. Élvezik a pillanatot. Ez az igazi ünnep. Amikor kimegyünk az utcára, szinte sajnáljuk azokat, akik csak kapni fognak.





Novella: ekór-lap.hu
Kép: Freepik
Abban biztos voltam, hogy az idei évi kihívásom nem folytatom jövőre, és eredetileg más könyves kihíváson sem gondolkodtam. Erre tegnap este eszembe jutott, hogy néhány éve, a blogszünet alatt, egy-két évben volt egy elképzelésem: 10 könyv az elmúlt 10 év beszerzéseiből, és akkoriban tényleg e szempont szerint olvastam el tíz könyvet. Az elnevezésen módosítottam, és arra jutottam, hogy legyen ez 2024-ben a saját könyves kihívásom. 




A dolog nagyon egyszerű: 2024. január 1. és december 31. között elolvasok tíz könyvet, melyeket 2014 és 2023 között szereztem be. Minden évből egyet, mivel minden évből maradt néhány olvasatlan az újonnan polcra kerülők között. 
Ebben most nagyobb szabadságot adtam magamnak, hiszen nem az évszakhoz kötődik, így akár egymás után is olvashatom a tíz könyvet, tehát gyorsabban is haladhatok vele, mint az évszakossal, és nem kell attól tartanom, hogy mindjárt február vége van, én meg még nem olvastam semmit a téli beszerzéseim közül. Műfaji, ill. egyéb megkötés most sincs, és mivel ma 165 éve született Giacomo Puccini, akiről két könyvet is beszereztem annak idején, így lehet, hogy épp valamelyiket kerítem sorra közülük. 

Egy biztos, Kalafhoz hasonlóan én is győzni fogok. 😉





2014: George Sand: Rudolstadt grófné ✔
2015: Fekete István: A koppányi aga testamentuma ✔
2016: Charles Frazier: A tizenhárom hold ✔
2017: Honoré de Balzac: A rejtély - Albert Savarus ✔ (két bejegyzés)
2018: Száraz Miklós György: ¡Ó, Santo Domingo! ✔
2019: Károlyi Csaba: Mindig más történik ✔
2020: Robert Capa: Mindig más történik ✔
2021: Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok ✔
2022: Szendi Gábor: A nő élete ✔
2023: Tersánszky Józsi Jenő: Grillusz úr sárgarigói ✔


Egy könyvtár olyan hely, ahol az ember a kellő pillanatban megtalálhatja azt, amire épp szüksége van. 
Arturo Pérez-Reverte: Jó emberek
Várd a csodákat,
hozza az élet:
advent-imákat,
benne feléled,
tisztul az ember,
hordja az álmot,
nagy kegyelemmel
látva világot!

Égből a dallam
angyali szárnyon,
lengeti halkan
zúzmara-ágon,
mégis a szíved
nyitva reménnyel,
s égbeli kincset
hozhat az éjjel!






Vers: Poet.hu
Kép: Freepik
Sütő András könyvét évekkel ezelőtt Sebestyén Márta ajánlotta egy tévéműsorban, aki a Kincskereső kisködmönhöz hasonlította, mivel ebben is az író gyerekkori emlékei elevenednek meg. Bár Móra Ferenc művét elég régen olvastam, úgy emlékszem, hogy tetszett, és Sebestyén Márta is olyan lelkesen mesélt erről a könyvről, hogy be is szereztem. 

Amikor a saját kihívásomhoz kerestem erre a hónapra könyvet, eredetileg Kazuo Ishigurótól A dombok halvány képét akartam választani a rövidsége miatt, ám eszembe jutott, hogy komoly témájú, és most valami mást szeretnék. Sütő András könyve pedig sokkal rövidebb, de a könnyedség erre sem jellemző. Sőt!

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!!!

FIGYELEM! FELNŐTT TARTALOM!

Megnéztem az NMHH honlapján, mely tartalmakat sorolnak a kiskorúak számára károsak közé: olyan információ, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.
A törvény  az internetes tartalmakra vonatkozik, én pedig nem vagyok jogász, de kitettem a figyelmeztetést a bejegyzéshez, ugyanis a könyv fülszövegében Sütő András arra kéri a szülőket, hogy a gyerekükkel/gyerekeikkel együtt olvassák, mivel közös üzenetet hordoz, mely mindannyiuknak való. Arról már nem is beszélve, hogy a kötet végén is találunk egy fülszöveg-félét, mely szerint: hasznára válik minden gyermeknek a könyv olvasása. 
Hogy ezt a Móra Kiadó 1982-ben, majd 1984-ben hogy gondolta, nem tudom. De mindjárt minden világos lesz.

Egy napon így szólt anyám:
   – Írhatnál rólunk is valami könyvet.
   – Nocsak! – néztem szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?
   – Igaz legyen – mondta.

Sebestyén Márta elmondásából úgy értelmeztem, hogy a Gyermekkorom tükörcserepeiben Sütő András a gyermekkorát idézi fel hosszabb-rövidebb történetek segítségével. Ezt ígéri a szerző is a könyv elején, én pedig lelkesen vágtam bele az olvasásába.
Az első két írás (Biztató és Holt-tenger) tetszett is, melyek valóban róla, ill. Erdélyről szóltak, aztán a Kék álhalált olvasva elvesztettem a fonalat. 

A történet egyes szám első személyben egy kisbaba a születését meséli el, aki karácsony első napján déli tizenkét órakor született, és kéken, ráadásul nem sírt fel, így kétszeresen is megijesztette a családot. A dolgot már csak tetézte, hogy kis súllyal jött a világra. 
Mindenki kétségbe esett, és igyekezett valamit kitalálni, vagy éppen menekülni. 
Majd egy hirtelen váltással az apa, Szilveszter Sándor veszi fel az elbeszélés fonalát, és meséli tovább, kihez rohant, aztán újra a gyerek narrál, és kiderül, hogy az édesanyja Bálintnak, Bálintkának szólítja. Eddig azt hittem, Sütő Andrásról szól a történet, és később meg is néztem, ő még véletlenül sem karácsonykor született, és a szüleit sem úgy hívták, mint az elbeszélésben szereplőket. Itt már gyanakodni kezdtem. 

A Piros bölcső az ég peremén c. írásból megtudtam, hogy a szerző gyerekkorában a többiekkel lakodalmast játszott, méghozzá nem is akárhogy:

Rigmusban kínáltuk egymást, és kinek-kinek választott felesége volt, aki hamisítatlan óbégatással hajtogatta az örök asszonyi kérelmet:
   - Gyere haza, Mihály, mert részeg vagy.
   - Hallgass, asszony, mert megcsaplak!
   Néha meg is csapta. Ilyenkor az "asszony" éktelen jajgatózásba kezdett, fel és alá furkorászva a sánc partján.
   Az asszony a taslit, nyaklevest, farba billentést vagy kontyon legyintést aszerint kapta, hogy választott férjének ki volt az eszményképe... "Én úgy agyabugyálom, mint János bátyám!" "Én csak visszakézből, hogy ne kéküljön." Voltak persze példás magaviseletűek is: "Az asszonyt szeretni kell; az asszony semmitől sem hal meg, csak attól, ha nem szeretik." Ezt is az egyik eszménykép, a rajongó csizmadia mondotta. 

Hát nem csodálatos? Játsszunk, gyerekek családon belüli erőszakost!
A java pedig csak ezután következett!

Az Egy csupor zsír az egyik óesztendő éjszakáját meséli el, amikor a szülők templomba mentek este, otthon pedig a Nagyapó zavarta ágyba a négy gyereket, akik elől szigorúan eldugták a csuprot, melyben egyujjnyi zsír volt, hogy másnap ezzel főzzenek valamit.

Miután a gyerekek a lyukas pokróc alá az ágyba kerültek, Nagyapó is lefeküdt, ám éberen aludt. Később felkelt, hogy elengedje a kutyát, mire az egyik fiú is kipattant az ágyból, hogy megszerezze a zsírt. 

Nagyapó nem akar káromkodni, mert karácsonykor úrvacsorát vett, ezért olyan szépeket mond a fiúknak, mint: kifordítalak a bőrötökből vagy eltöröm a lábad/derekad. Miután bejön, és meglátja az egyik unokát a csuporral, az - ekkor gyerek -  írót úgy nyakon vágja, hogy neki esik a tálasnak, majd az előbbi fiú fejét veri agyba-főbe. 
A dulakodásban Nagyapó elcsúszik - és milyen a gyerek? természetesen magát okolja -, az unokák azonnal odamennek hozzá. 

Ugye, milyen gyönyörű leírása a családon belüli erőszaknak, a gyermekbántalmazásnak? Míg ezt olvastam, arra gondoltam, vajon a Nagyapónak milyen gyerekkora lehetett, ha így bánik az unokáival? Itt látszanak meg a feldolgozatlan és megoldatlan traumák, ahogy a bántalmazottból (mert biztosan nagyapó is kapott annak idején) bántalmazó lesz. Orvos-Tóth Noémi és minden, családi traumával foglalkozó szakember elrettentő példaként ajánlhatná ezt az írást az emberek figyelmébe.
Az pedig, hogy káromkodik-e valaki, vagy sem, nem annak függvénye, hogy úrvacsorát vett-e, hanem az önfegyelemé, hogy képes-e uralkodni az indulatain.

És ez még nem minden! Mert ezt két újabb, erőszakkal és gyermekbántalmazással és -kizsákmányolással teli történet követte. Ezeket inkább már nem részletezem, legyen elég annyi, hogy az egyik történet főszereplője egy kisfiú, a másiké pedig egy tehetséges kislány. 

Sütő András édesanyja is jó eséllyel pályázhatott volna Az Év Anyja címre, mivel istenátkának nevezi a fiát. Vajon ő a drága Nagyapó lánya?

Hogy teljes legyen a kép, nem maradhatott ki a nemi erőszak kísérlete sem. 
Az nem derül ki, a szerző ekkor hány éves, csupán azt tudjuk, hogy kamasz, és volt egy, a többieknél két évvel idősebb és fejlettebb lány, Erzsi az iskolában, aki mindig késve érkezett, mivel félt a bikától, de sosem hiányzott. Hazafelé pedig a fiúk elől menekült: 

Ahonnan viszont tanítás végeztével D. Jóska és társai elől menekült haza a tanyára ugyanoly kétségbeesetten.
De Jóska fogadást kötött, hogy Erzsi lányságának, törik-szakad, "vérét veszi"; a fogadásban több volt az utánzat, mint a valóságosan tiszta szándék; katonaság előtt álló bátyja menyecskékhez járt, s kalandjait galambászás közben a templom padlásán mesélgette nekünk. Úgy néztünk föl rá, mint az apostolok a Názáretire. 

Kíváncsi vagyok, vajon a báty történeteinek mennyi volt a valóságalapja és mennyi a fantázia, amit ő szőtt bele? Ne feledjük, ő is érezhette magát nagyfiúnak a kiskölykök közt, hiszen felnéztek rá és bármit beadhatott nekik. 
Jóska ezen felbuzdulva mindennap, tanítás után, Erzsi nyomába eredt. Miért nem volt senki, aki megvédte volna Erzsit? Bár a lány korábban indult, és néha volt, aki segített neki az úton és elhajtotta a fiúkat, de falun vagyunk, ahol mindenki mindent tud!

Ezt a videót a fentebbi feleségverőknek és a Jóska- és a bátyja-féléknek küldöm: 




Ezek mellett szerencsére akadt néhány olvasható és pozitív történet is, ill. a kötet végén az immár nagyapa Sütő András mesél el egyet saját unokájáról és magáról. 

A könyvben számos, Erdélyben készült fényképet is találunk az író kommentárjával, azonban ezek sem logikusan kerültek a kötetbe. Pl. az egyik tragikus eset után, van egy fotó az íróról, amikor a Bethlen-kollégiumba került, és ennek a történetét csak sok-sok oldallal később ismerjük meg. 

Nem tudom, a könyv megszületésében milyen szerepe volt Sütő Andrásnak, mert a kötetet Ablonczy László válogatta és szerkesztette a szerző műveiből. Az biztos, hogy a logikát többször is mellőzte, utalva a fentiekre.

Arra rájöttem, hogy Ablonczy László célja az lett volna, hogy a '80-as években a magyar gyerekek is ismerjék meg az erdélyi nyelv és táj szépségeit, csak ezt - véleményem szerint  - nem sikerült megvalósítani. Igen, megismerjük Sütő András és más gyerekek szegény és szörnyű gyermekkorát, miközben a nők és a gyerekek ellen elkövetett verbális és fizikai bántalmazást és a gyerekek kizsákmányolását népszerűsítjük! Sőt, teljesen természetesnek vesszük. Úgy emlékszem, a gyerekkori mesekönyveimben is volt korhatár-jelzés (pl. Hat éven felülieknek!), de ebben véletlenül sincs ilyen, sőt, kifejezetten gyerekeknek ajánlják. Gratulálok. 

Ezek után a könyv címe helyesen Gyermekkorom tragikus és toxikus tükörcserepei lenne, és azt kívánom, bár egyetlen szava se lenne igaz. Lehet, hogy Ishiguro regényével jobban jártam volna. 
Annak örülök, hogy sikerült távol tartanom magamtól a borzalmakat, nem vettem át őket, csak megfigyelőként olvastam a történeteket, de már akkor elhatároztam, hogy nem tartom meg a könyvet. Eljött az a pillanat, hogy ezt írjam egy bejegyzésem végére: senkinek nem ajánlom, hogy elolvassa ezt a könyvet. 
Tudom, hogy nem minden csillámpóni és szivárvány, de azt hiszem, egy darabig nem szeretnék semmit sem olvasni a szerzőtől. Sebestyén Mártát pedig nem a könyvajánlói miatt szeretem.




Sütő András: Gyermekkorom tükörcserepei
113 oldal
Móra Kiadó, 1982

Fordította: Efraim Israel

Mielőtt tó, folyó befagy
   S kitör a korcsolyaláz,
Vagy alkony hoz egy orcát,
   Mit a hó megaláz,

Mielőtt elpihen a rét,
   S jön Karácsonyidő,
Csoda csoda hátán
   Lesz elém növő!

Minek illetjük szegélyét
   Egy szép nyári nap;
Ami messze nem jár,
   Csak e híd alatt;

Annak, ki így dalol, szól,
   Ha nincs itt senki sem, —
Ruhám, melyre sírtam,
   Felel-e? Felvegyem?






Vers: Babelmatrix
Kép: Unsplash - Aaron Burden
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

.

A borítókat fokozatosan cserélem, ezért a türelmed és megértésed kérem. Ha a betűtípus olvashatatlan, esetleg halott linket, képet találtál, jelezd, kérlek, hogy javíthassam. Köszönöm :).

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Massimiliano Allegri - Ilyen egyszerű

Tavaly úgy alakult, hogy nem olvastam egyetlen olasz szerzőtől sem, így januárban máris pótoltam, méghozzá nem is akárki, hanem Massimiliano...

Aki keres...

Andrea

"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)

A blog az Instagramon és a Pinteresten

Népszerűek a héten

  • Februári gondolatok
  • Vers hétfőn ~ Jékely Zoltán - Mikor a Holdból...
  • Vers hétfőn ~ Radnóti Miklós - Októbervégi hexameterek
  • Az imádott Júlia
  • Vers hétfőn ~ Ada Negri - Piazza di San Francesco Lodiban
  • Jane Austen - Meggyőző érvek
  • Vers hétfőn ~ Szergej Jeszenyin - Ménes
  • Vers hétfőn ~ Edmund Spenser - Az Amoretti-ből 62 és Reviczky Gyula - A kik a tapsot kedvelik,
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
  • Vers hétfőn ~ Heinrich Heine - Pillangó

Szerzők

A. A. Milne Ada Negri Adolf Meschendörfer Ady Endre Afonso Cruz Agatha Christie Alan Brennert Alberto Moravia Alejandro Romualdo Alekszandr Blok Alekszandr Szergejevics Puskin Alekszandr Szolzsenyicin Alessandra Fregolent Alessandro Baricco Alessandro D'Avenia Alessandro Manzoni Alexandra Kiadó Alexandre Dumas id. Alfred Tennyson Alice Hoffman Almudena Grandes Almási Kitti Amanda Palmer Amelia Blas Nieves Andreas Ebert Andrew O'Hagan Andrássy Réka Anette von Droste-Hülshoff Angelo Tartuferi Anna Gavalda Anne Brontë Anton Pavlovics Csehov Antonietta Abbruscato Arany János Aranyosi Ervin Arthur Rimbaud B. Radó Lili Babits Mihály Bagdy Emőke Balassi Bálint Baranyi Ferenc Barbara Corrado Pope Bea Johnson Bedő Gábor Benedek Elek Berg Judit Beth Hoffman Betti Alver Bezerédj Amália Boda Magdolna Boldizsár Ildikó Boris Dänzer-Kantof Borisz Paszternak Bret Easton Ellis Bródy Sándor Buda László Bács Ferenc Bálint Ágnes Bódás János Bókay János Böjte Csaba Böszörményi Gyula C. W. Gortner Carlo Goldoni Carlos Ruiz Zafón Carol McCleary Carol S. Dweck Carolina Pérez López Cecília Meireles Cesare Pavese Charles Baudelaire Charles Bukowski Charles Casillo Charles Dickens Charles FitzRoy Charles Frazier Charlotte Brontë Cheryl Strayed Chuck Palahniuk Claire Tomalin Clarissa Pinkola Estés Claudia Hammond Csiky Gergely Csokonai Vitéz Mihály Csukás István Csáth Géza Csíkszentmihályi Mihály Csóka Judit Czesław Miłosz Czóbel Minka D. H. Lawrence Damjan Damjanov Danielle Steel Danyi Magdolna Darvas Ferenc David Foenkinos Delmira Agustini Denis Diderot Dimitri Casali Dizseri Eszter Dr. Gyarmati Andrea Dsida Jenő Dutka Ákos Edgar Allan Poe Edith Eva Eger Edmund Spenser Eduardo Sacheri Elaine N. Aron Eleanor H. Porter Elena Ferrante Elena Ginanneschi Elif Shafak Elisabeth Szél Elizabeth Barrett-Browning Elizabeth Gilbert Emauela Marri Emily Brontë Emily Dickinson Eric-Emmanuel Schmitt Erich Kästner Erlend Loe Ernest Hemingway Ernestina Champourcín Eszéki Erzsébet Eugenio Montale Eva Wenzel-Bürger F. G. Haghenbeck F. Scott Fitzgerald F. Várkonyi Zsuzsa Fabio Geda Faludy György Federico García Lorca Fehér Béla Fekete István Fernando Pessoa Fiorella Nicosia Fjodor Tyutcsev Frances Mayes Francesca Marciano François Trassard Friedrich Dürrenmatt Friedrich Schiller Füst Milán G. B. Shaw Gabriel García Márquez Gabriel Harvey Gabriela Mistral Georg Trakl George Byron George Cattermole George Orwell George Sand Georges Feydeau Gerald Durrell Giacomo Leopardi Gilles Néret Giosuè Carducci Giovanni Pascoli Giuseppe Tomasi di Lampedusa Giuseppe Ungaretti Graham Spence Grégorie Delacourt Guillaume van der Graft Gulyás Pál Gyallay Domokos Gyalwa Dokhampa Gyulai Pál Gyurkovics Tibor Győrei Zsolt Gábor Andor Gárdonyi Géza Géró Györgyi H. M. R. Hajnal Anna Halina Poświatowska Halász Péter Hamvas Béla Havanna Heinrich Heine Heinrich Mann Helen Fielding Helikon Kiadó Heltai Jenő Hendrickje Stoffels Henri de Toulouse-Lautrec Henrik Ibsen Henrik Nordbrandt Henry Gidel Hermann Hesse Hilda Conkling Hilde Domin Hilde Østby Honoré de Balzac Hozleiter Fanny Ian McEwan Ian Morgan Cron Illyés Gyula Isabel Allende Italo Calvino J. L. Runeberg Jack London Jackie Bouchard Jacques Prévert Jakupcsek Gabriella James Herriot Jane Austen Janikovszky Éva Javier Marías Jean Shinoda Bolen Jean de La Motte Jean-Gabriel Causse Jean-Paul Didierlaurent Jeanette Winterson Jeannie Labno Jennifer Lopez Jesús Moncada Joanne Harris Johann Wolfgang von Goethe Johannes R. Becher John Banville John Irving John Keats John Vermeulen Jorge Amado Jorge Luis Borges Josefina Pla José Gomes Ferreira José Saramago Juan Ramón Jiménez Judith Sills Juhász Gyula Jászai Mari Jékely Zoltán Jókai Mór József Attila Kaffka Margit Karafiáth Orsolya Karel Schulz Karen Essex Karinthy Frigyes Kassák Lajos Kasza-Marton Lajos Katarina Mazetti Kate Chopin Kathryn Stockett Katie Fforde Kazuo Ishiguro Keresztes Ágnes Kertész Erzsébet Kertész Judit Kiss Angéla Kiss Judit Ágnes Kondor Lajos Kosztolányi Dezső Kozma-Vízkeleti Dániel Krúdy Gyula Kádár Annamária Kálnay Adél Kányádi Sándor Károlyi Csaba Kölcsey Ferenc Kövecses Anna Laurel Corona Lawrence Anthony Lea Singer Lev Tolsztoj Lewis Carroll Liane Schneider Lily Prior Lisa Genova Lope de Vega Lord Chesterfield Louis Aragon Louisa May Alcott Louise Labé Lucius Annaeus Seneca Lucy Maud Montgomery Luigi Guarini Luigi Pirandello Luis De Góngora Luis Leante Lux Judit Marcello D' Orta Marcos Ana Margarita Görrissen Marie Under Mario Puzo Mario Vargas Llosa Mariolina Venezia Mark Crick Mark Wolynn Martin Pistorius Mary Anning Mary Shepard María Dueñas Massimiliano Allegri Mathilde Campilho Matthew Quick Maurice Lever Max Lucado Melinda French Gates Michael Kumpfmüller Michael Ondaatje Mihai Eminescu Mihail Bulgakov Mihail Jurjevics Lermontov Mikszáth Kálmán Milan Kundera Milena Busquets Modla Zsuzsanna Mohás Lívia Molière Molnár Ferenc Moretti Gemma Muriel Barbery Márai Sándor Mészáros István Móra Ferenc Móricz Zsigmond Mörk Leonóra Nagy Lajos Nagy László Nagy Szilvia Nemes Nagy Ágnes Niccolò Ammaniti Niccolò Machiavelli Nicholas Oldland Nick Bruel Nick Hornby Nicole Krauss Nicolás Guillén Nikolaus Lenau Nora Ikstena Nyikolaj Vasziljevics Gogol Nyáry Krisztián Nádori Lídia Octavio Paz Odysseas Elytis Orbán Ottó Orosz Katalin Orvos-Tóth Noémi P. L. Travers Pablo Neruda Paksy Gáspár Paolo Santarcangeli Parti Nagy Lajos Passuth László Paul Fleming Paul Valéry Paul Verlaine Paul Éluard Paula McLain Pedro Calderón de la Barca Percy Bysshe Shelley Peter Mayle Petőfi Sándor Philippa Gregory Pierre La Mure Polcz Alaine Popper Péter Publius Ovidius Naso Pál Ferenc Quintus Horatius Flaccus Radnóti Miklós Raeleen d'Agostino Mautner Rainer Maria Rilke Rakovszky Zsuzsa Ray Lionel Rejtő Jenő Reményik Sándor Reviczky Gyula Richard Dehmel Richard Maltby Jr. Richard Rohr Richard Wilbur Robert Browning Robert Burns Robert Capa Robert Desnos Robert Frost Robert Fulghum Robert Merle Robin Maxwell Romain Gary Romain Puértolas Rose Tremain Ross King Rudyard Kipling Rupert Brook Rupert Livesey Salman Rushdie Salvatore Quasimodo Samuel Beckett Schlachtovszky Csaba Schmidt Lívia Selma Lagerlöf Sergio Martinez Sibilla Aleramo Silvia Avallone Silvia Borghesi Simon Józsefné Sofi Oksanen Sofia de Mello Breyner Andresen Somlyó György Somlyó Zoltán Sophia Loren Srečko Kosovel Stan Phillips Stefan Augustin Doinas Stefan George Stefano Benni Stéphane Mallarmé Sully Prudhomme Sulyok Vince Susan Cain Susan David Suzanne Stabile Sylvia Plath Sylvie Matton Szabadi Lívia Szabó Lőrinc Szabó Magda Szabó T. Anna Szalai Vivien Szendi Gábor Szendrey Júlia Szentkuthy Miklós Szerb Antal Szergej Jeszenyin Szilágyi Domokos Szilágyi Rita Szilágyi Tibor Szondy Máté Szádeczky-Kardos György Száraz Miklós György Szécsi Margit Szécsi Noémi Szép Ernő Szűcs Judit Sárbogárdi Jolán Sárközi Mátyás Sütő András T. S. Eliot Tarbay Ede Tari Annamária Telegdi Ágnes Tennessee Williams Tersánszky Józsi Jenő Thomas Gray Tihanyi Tóth Kinga Tolnai Lajos Tomas Tranströmer Tracy Chevalier Truman Capote Tótfalusi István Tóth Enikő Enci Tóth Eszter Tóth Krisztina Tóth Árpád Török Sophie Túrmezei Erzsébet Umberto Eco Umberto Saba Vanora Bennett Varga P. Melinda Varga-Körtvélyes Zsuzsanna Varró Dániel Vas István Vermeer Vicente Cervara Salinas Victor Eftimiu Victor Hugo Vidra Krisztina Virginia Woolf Viviane Villamont Vjacseszlav Ivanovics Ivanov Vladimir Nabokov Váci Mihály Vágó István Vámos Miklós Váradi Krisztina Várnai Zseni Vörös Tibor Vörösmarty Mihály Walt Whitman Walter Tevis Walter Trier Wass Albert Werner Lansburgh Weöres Sándor William Black William Blake William Butler Yeats William Glendown William Shakespeare William Somerset Maugham William Wordsworth Woo-kyoung Ahn Yael Adler a dalai láma ifj. Alexandre Dumas Ágai Ágnes Áprily Lajos Émile Ajar Émile Zola Étienne de la Boétie
Üzemeltető: Blogger

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja II. világháború Karácsony LMBTQ Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról Serie A Színházi világnap Vers hétfőn a Költészet Napja abszurd advent adventi gondolatok allegrizmus antológia babona ballada barokk bestseller buddhizmus carmen családregény családállítás cserokik disztópia divat dokumentumregény dolgozat dráma dvd egészség elbeszélés elbeszélések emigráció epigenetika erotika esszé evolúciós pszichológia farsang felvilágosodás feminizmus festészet film filmadaptáció filmadaptációk füveskönyv gasztronómia gasztroregény groteszk gyerekszemmel gyerekszáj gyermekirodalom gyász gótikus regény hangoskönyv hiedelmek holokauszt hulladékgazdálkodás humor humoreszk hétköznapi mágia ifjúsági regény illusztrált impresszionizmus interjú irodalmi karikatúrák irodalomtudomány ismeretterjesztő jelenet kalandregény kisregény krimi kvíz képzőművészet kétnyelvű költészet környezetvédelem levelezés levélregény melankólia memoár mese meseregény meseterápia mesék mitológia mágia mágikus realizmus művelődéstörténet művészet napló naplóregény naturalizmus novella nyelvkönyv nyelvtanulás nyelvvizsga népszokás opera operamese posztimpresszionizmus posztmodern pszichiátria pszichológia publicisztika pályázat rajzfilm-adaptáció realizmus reklám reneszánsz romantikus sakk sorozatadaptáció spiritualizmus szakmai szókincs szatíra szegregáció szimbolizmus szonett szuperérzékenység színház színháztörténet színmű szórakoztató irodalom szótár szúfizmus thriller tánc társadalomkritika társadalomtudomány töltelékbejegyzés történelmi vers válogatás vígjáték zsidóság életrajz életrajzi életrajzi regény építészet érdekesség érzelmi rugalmasság évforduló önfejlesztés öngyógyítás önismeret önéletrajzi útirajzok útiszótár

Kiadók

Akadémiai Kiadó Akkord Kiadó Alfaguara Alinea Kiadó Art Nouveau Kiadó Aréna 2000 Athenaeum Kiadó Bethlen Gábor Könyvkiadó Bioenergetic Kiadó Bookline Könyvek Cartaphilus Kiadó Centrál Médiacsoport Ciceró Könyvstúdió Corvina Kiadó Duna International Editorg Kiadó Európa Kiadó Gabo Kiadó General Press Geopen Kiadó Grafo Kiadó Grimm Kiadó HVG Könyvek Harmat Kiadó Helikon Kiadó Holnap Kiadó Háttér Kiadó Interpopulart Könyvkiadó Jaffa Kiadó Jelenkor Kiadó K.u.K. Kiadó Kalligram Kiadó Kelly Kiadó Klett Kiadó Kortárs Kiadó Kossuth Kiadó Kulcslyuk Kiadó Könyvmolyképző Kiadó L'Harmattan Kiadó Lexika Kiadó Libri Kiadó M-érték Kiadó Magvető Kiadó Magyar Helikon Magyar Könyvklub Maxim Kiadó Mojzer Kiadó Míves Céh Móra Kiadó Naphegy Kiadó Nemzeti Színház - Palatinus Nyitott Könyvműhely Open Books Osiris Kiadó Palatinus Kiadó Pannon Könyvkiadó Papirusz Books Park Kiadó Partvonal Kiadó Saxum Kiadó Scolar Kiadó Sensum Donum Kiadó Sensus Kiadó Strucc Kft. Studium-Effektive Kiadó Szent István Társulat Szukits Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Talentum Kiadó Tarandus Kiadó Tessloff Babilon Timóteus Társaság Typotex Kiadó Ulpius-ház Unikornis Kiadó Ursus Libris Kiadó Vince Kiadó XXI. Század Kiadó Zeneművészeti Kiadó i.P.C. Könyvek Édesvíz Kiadó

Bejegyzések

  • 2026 14
    • február 5
    • január 9
  • 2025 111
    • december 14
    • november 8
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 7
    • július 9
    • június 10
    • május 10
    • április 9
    • március 9
    • február 9
    • január 8
  • 2024 112
    • december 13
    • november 8
    • október 10
    • szeptember 10
    • augusztus 10
    • július 9
    • június 8
    • május 8
    • április 11
    • március 8
    • február 9
    • január 8
  • 2023 126
    • december 11
      • 2023 könyvekben és egyebekben
      • Romain Puértolas - A kislány, aki lenyelt egy akko...
      • Vers hétfőn ~ Szűcs Judit - Levél a szeretet hónap...
      • Kosztolányi Dezső - Ajándék
      • 10 év, 10 könyv - a saját könyvespolcomról
      • Vers hétfőn ~ Tóth Enikő Enci - Várd a csodákat!
      • Sütő András - Gyermekkorom tükörcserepei
      • Vers hétfőn ~ Emily Dickinson - Mielőtt tó, folyó ...
      • Lucy Maud Montgomery - Anne otthonra talál
      • Vers hétfőn ~ Szabadi Lívia - A várakozás ideje
      • Hogyan válasszunk könyvet karácsonyra?
    • november 9
    • október 10
    • szeptember 8
    • augusztus 11
    • július 10
    • június 12
    • május 12
    • április 10
    • március 10
    • február 12
    • január 11
  • 2022 50
    • december 13
    • november 10
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 2
    • július 1
    • február 2
    • január 4
  • 2020 1
    • március 1
  • 2018 66
    • június 8
    • május 11
    • április 12
    • március 12
    • február 10
    • január 13
  • 2017 92
    • december 11
    • november 13
    • október 13
    • szeptember 15
    • augusztus 14
    • július 12
    • június 10
    • május 2
    • január 2
  • 2016 10
    • december 3
    • november 1
    • október 2
    • március 3
    • február 1
  • 2015 92
    • október 1
    • szeptember 1
    • július 4
    • június 15
    • május 12
    • április 13
    • március 16
    • február 16
    • január 14
  • 2014 139
    • december 15
    • november 12
    • október 8
    • szeptember 13
    • augusztus 9
    • július 14
    • június 14
    • május 13
    • április 11
    • március 13
    • február 9
    • január 8
  • 2013 103
    • december 13
    • november 10
    • október 8
    • szeptember 12
    • augusztus 1
    • június 6
    • május 9
    • április 10
    • március 13
    • február 8
    • január 13
  • 2012 130
    • december 14
    • november 16
    • október 13
    • szeptember 13
    • augusztus 8
    • július 8
    • június 11
    • május 12
    • április 9
    • március 10
    • február 8
    • január 8
  • 2011 97
    • december 10
    • november 9
    • október 7
    • szeptember 6
    • augusztus 11
    • július 11
    • június 8
    • május 9
    • április 7
    • március 7
    • február 3
    • január 9
  • 2010 31
    • december 7
    • november 4
    • október 2
    • szeptember 2
    • augusztus 5
    • július 2
    • június 3
    • május 1
    • április 3
    • március 2

Hozzászólások

Híres ember

Ady Endre Beatrix Potter Boleyn Anna Caravaggio Cesare Borgia Claude Monet Coco Chanel El Greco Elizabeth Barrett-Browning Eugène Delacroix Fedák Sári Fernando Pessoa Filippo Brunelleschi Flora Tristán Franz Kafka Frida Kahlo Gabriel Harvey Giacomo Puccini Giotto Henri de Toulouse-Lautrec Isadora Duncan Jane Austen Jászai Mari Jósika Júlia Jósika Miklós Leonardo Da Vinci Marie Antoinette Marilyn Monroe Marlene Dietrich Mary Anning Michelangelo Molière Molnár Ferenc Niccolò Machiavelli Paul Gauguin Rembrandt Roger Casement Sophia Loren Steve Jobs Szabó Magda Szendrey Júlia VIII. Henrik XVI. Lajos

Ország, város

Anglia Azerbajdzsán Belgium Brazília Brüsszel Cortona Csehország Erdély Firenze Granada Görögország Hawaii Honolulu Indonézia Itália Kecskemét Kongó Korfu Lisszabon London Madrid Marokkó Milánó Márrakes New Orleans New York Nápoly Németalföld Pacifikus Túraösvény (PTÖ) Palesztina Portugália Párizs Róma Salzburg San Francisco Savannah Siena Spanyolország Svédország Szahara Szentpétervár Toledo Toscana Törökország Velence Írország

Személyiségtípusok

INFJ INTJ enneagramm

Sorozatok

A Rougon-Macquartok A krimi királynője A magyar dráma gyöngyszemei A magyar próza klasszikusai A világ múzeumai Anne Arany klasszikusok Arany pöttyös könyvek Barcelona-trilógia Barátnőm Bori Csokoládé-trilógia Francia história Katalán Könyvtár Kisasszonyok Korfu-trilógia Lyra Mundi Lélekbúvár Könyvek Magvető Remekírók Magyar királynék és nagyasszonyok Magánélet sorozat Micimackó Millenniumi Könyvtár Miss Marple Modern Könyvtár Mrs. Ariadne Oliver Móricz Zsigmond prózai művei Nagy művészek élete Nemzeti Színház Színműtár Nobel-díjasok könyvtára Nyaralás-trilógia Nyitott Akadémia Nápolyi regények Osiris Klasszikusok PONS Paletta Poirot Pom Pom meséi Radnay-trilógia Romantikus Klasszikusok Szerelmes Világirodalom Talentum Diákkönyvtár Történelmi útikönyvek Ungvári Tamás színműfordításai Vörös Pöttyös Könyvek

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések

Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes